Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-28 / 125. szám

1966. máius 28. szombat NÖORAD 3 Több bizalmat a jövő iránt! Elakadt a pásztói törpevízmű építésének ügye Szimpla italbolt- dupla pult... ..Pásztó község törpevízmű- vesetésével kapcsolatban köz­löm, hogy a tervezetnek a harmadik ötéves terv során való megvalósítását végrehaj­tó bizottságunk az első hely­re sorolta”, — irta ez év március 13-án Hankó János, a megyei tanács-vb elnöke a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóságnak. A mondat önmagáért szól. A megyei tanács-vb igen helyesen ér­tékelte Pásztó vízellátásának problémáit, s ennek megfele­lően határozta meg a teen­dőket. Mi is a helyzet Pásztón? A község — kereken szá­mítva — ezernégyszáz ásott kútból nyeri vizét, a kutak mélysége csak öt-hat méter, azaz csupán az első vízvevö réteget éri el. A másodikhoz átlagosan tizenöt méterig kel­lene ásni. Ezzel a feladattal azonban — az igen nagy költségekről nem is beszélve — kútásó aligha tud meg­birkózni. A kutak vízhozama kevés, s ami még aggasztóbb: vizük sem egészséges. Érel­meszesedésre, golyvára tesz hajlamossá. Amikor a víz- társulat alakításának gondo­lata felmerült, a lakosság öt­venhárom százaléka kérte fel­vételét. A közületekkel együtt a fogyasztók hetven száza­léka kívánja, akarja a társu­lat megalakulását. Törpevizmü létesítésére megvan a természeti lehető­ség; a mélyebb talajrétegek gazdagak a jó minőségű víz­ben. Ilyen körülmények mel­lett kiépíthető olyan vízhá­lózat, amely száz-százhúsz méterenként elhelyezett köz­kifolyókkal, körülbelül két­száz méterenként bekötött tűzcsapokkal a teljes — nyolc­ezerötszáz lakosú — falu egészséges vízellátását, élel­és vagyonbiztonságát szolgál­hatja. Huszonegy millió forint kell ehhez. A lakosság és a közületek — bankkölcsön igénybevéte­lével — nyolcmillió forintnál többet tudnak előteremteni; három és félmillió forintot meg ad a megyei tanács; két­millióval az Országos Vízügyi Főigazgatóság segít. A jelen­leg rendelkezésre álló összeg elegendő volna ahhoz, hogy megteremtsék a kutakat, a szivattyú-berendezést, sőt a vízhálózat egy hányadát is. Ahhoz, hogy a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság megadja engedélyét a víztársulat alakításához, a megyei tanács-vb közlését igényli arra vonatkozóan, hogy mely időpontban volna biztosított a huszonegy mil­lióhoz még hiányzó összeg. Olyan személy, olyan szerv, olyan hivatal, amely ezt té- vedhetetlenül megmondhatná, tehát felelősségteljesen meg­ígérhetné: nincs. S mert nincs — mivel nem is lehet! — ezért ne legyen törpevizmü Pásztón ? Hiszen bizonyos, hogy öt év múlva is lesz Pásztó, lesz Nógrád megyei Tanács, lesznek tervidősza­kok, lesz pénz, anyag és ki­vitelezési kapacitás! Igaz, nem tudjuk naptári pontos­sággal, hogy mikor; de kétel­kedhetünk-e benne, lehet-e joga bárkinek kételkedni ab­ban, hogy lesz?! Nem kételkedünk a Közép- Dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság vezetőinek jóindulatában, leleményességében, szocialista' meggyőződésében. Hisszük, hogy a megyei vezetéssel egyetértésben módot találnak a pásztói víztársulat megala­kítására, — esetleg a jelen­legi elképzelésekhez viszonyít­va olyan módosítással, hogy első etapként rövidebb. csak a legfontosabb létesítmények­hez elvezető hálózat épüljön fel. — b. z. — Nógrád községnek egyet­len italboltja van. Igaz, hogy volt még egy, de ezt Időközben bezárták, illetve megszüntették. De, hogy az új telkiek vágyát mikor fog­ják kielégíteni, az a jövő titka. így egyetlen ital­bolt áll a község rendel­kezésére. Szombaton és va­sárnap zsúfolásig megtelik. Valamivel kényelmeseb­ben is elférnének a vendé­gek, ha nem volna ott egy üzemen kívüli pult is el­helyezve. Sokan nem értik, hogy aránylag nem is olyan régen készítettek betonból, kívülről kicsempézett pul­tot, s ez elég tartósnak bi­zonyult, esztendeje mégis, újabb korszerűsítésre való hivatkozással, leszállítottak egy vadonatúj pultot, amely még ki sincs csomagolva, csak a helyet foglalja. A csomagoló-anyag hézagain lehet látni, hogy valóban korszerű, s ennek üzembe helyezésével valójában ma­gasabb szinten kerülne ki­elégítésre a fogyasztók igé­nye. Csaknem egy év eltelte után tehát helyes volna, ha intézkednének: menjen a régi és jöjjön az új, de két pult mégis sok, különös­képpen akkor, ha helyszűke miatt esetenként elviselhe­tetlen a tolongás. E. F. A Budapesti Épületelemgyár (Bp. XI., Budafoki út 78. sz.) az alább felsorolt használaton kívüli gépeket könyvjóváírással történő átadásra felajánlja. Szövetkezetek a MAGÉV útján készpénzfizetés elle­nében kaphatják meg. 1. ND-18 leltári számú „Toldi” 30. típusú építési forgódaru Műszaki adatai: Legnagyobb gémkinyúlá- sa: 19,4 m, emelése 1,83 t. Legkisebb gémkínyúlása: 7,9 m, emelése 3,76 t. Legnagyobb emelési magasság: 38,1 m. Síntávolság 3,8 m Daruhaladás: 40 m/p. összsúlya: 46 t. Áramnem: 3+í. 380/220 V. 50 Hz 2. T-H leltári számú 1043. típusú Syemens kú­pos kőtörő villanymotor meghajtással, az alább felsorolt tartalékalkatré­szekkel. Törőteljesitmény: 2,4.47 ms/óra a törési át­mérőtől függően. Szem­nagyság: 12—60 mm kö­zött. Tartalékalkatrészek: 13 db törőkúp 2 db főtengely f—4 db alsó-felső kónu­szos persely 2 db előtéttengely 5 db fogaskerék 2 db excenterpersely 1 db kúpkerék és egyéb kisebb alkat­részek 3. LF-12 leltári számú Ganz KV 41/22 tip. vil­lanymotor meghajtású stabil kompresszor Műszaki adatai: V=5,9 m3/p N==55 LE n=720/p p=7 atm. max. 4. 3 db EDK 4—2 típu­sú villanymotor meghaj­tású rotációs kompresz- szor. Műszaki adatai: V=400 m8/ó N= 70 LE n=960/p p= 2,5—2,8 atm. max. 5. LF—01 és LF—03 leltári számú lüst-elszí- vó ventillátor villanymo­tor meghajtással. Műszaki adatai: Dob átmérő 1200 mm N= 26 KW n=1470/p 6. LF-09 aláfúvó Ven­tillátor villanymotor meghajtással. Műszaki adatai: Dob átmérő 700 mm N= 7.5 KW n=960/p Az IBUSZ érlesiti az utazóközönséget, hogy a Kijev — Leningrád — Moszkva útvonalú 12 napos különvonat jelentkezési határ­idejét június 5-ig meghosszabbította. Részvételi díj: elsőosztályú ellátással StíUO— Ft. Jelentkezni az IBUSZ irodában, a Hazafias Ncp frontnál, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnál, Járás' Tanácsok mezőgazdasági ősz ályainá) és az IBUSZ Társasutazást Kirendeltségei tél, valamint helyi szer vczöinél lehet. Védjeggyel látják el a Salgótarjáni Acélárugyár termékeit A Salgótarjáni Acélárugyár 1968-ban ünnepli megalapítá­sának 100. évfordulóját. A nagy eseményre már most készülnek a gyár vezetői, dol­gozói. Egy előzetes ünnepi program részletei már kibon­takozóban vannak, melyet nemrég a városi és nagyüze­mi pártbizottság együttes ülé­sen vitatott meg. Ebben sze­repel a gyár védjegyének ki­alakítása. illetve annak hasz­nálata a különféle terméke­ken. Az ezzel kapcsolatos elkép­zelést elküldték a szabadal­mi irodának bejegyzésre. Ott el is fogadták. Ennek ered­ményeként a gyár vezetősége a Budapesti Nemzetközi Vá­sáron kiállított termékein már szerepelteti is védjegyét, amely a stilizált S betű lett. Korábban ezt a gyár emblé­májaként használták, s az a betű látható a törzsgárda jel­vényeken is. Első lépcsőként az elfoga­dott és lajstromozott védjegy a belföldi termékekre kerül, később pedig az export áruk­ra. A védjeggyel az Acéláru­gyár dolgozói azt kívánják biztosítani, hogy védjegyezett termékeiket még jobban meg­ismerjék a bel- és külföldi piacokon. cÁ pÁk — Minden pók úgy kezd a hálószövéshez, hogy először hosszú vastag vezetőszálat ereszt. Nézd meg a hálót: mértanilag pontos, jelzőrend­szere kiváló, fiiggesztése töké­letes. Azt gondolod magad­ban: kibújik a biológia tanár belőlem? Nem, a pókokat so­ha nem szerettem, ha lehe­tett, a szertárban hagytam őket, nem mutatom a gyere­keknek. Kétlábú pókról be­szélek neked: Ilonáról. Teg­nap, a moziban mutattam: az a barna hajú, alacsony nő. Emlékszel? — Tavaly került hozzánk. Esemény volt, a kisváros már- csak ilyen. Férje az üzem igazgatója lett, igy hát Ilo­na is nálunk tanít történel­met. Kedves volt az első perc­től, talán nagyon is az. Két hét alatt levizitelt náluk az egész testület. örültünk, új ember, mégis, hamar közénk talált. Másfél-két hónap után azonban furcsa dolgok tör­téntek. Ilona élők és holtak felett ítélkezni kezdett. János bácsiról — negyven éve tanít magyar irodaimat — úgy vé­lekedett: nem érti a dolgát. Qarainét rigolyás vénlány- aak nevezte, volt, kit gorom­bának, mást meg kedvetlen medvének titulált. Ügy tűnt: ő az egyetlen, hibátlan, igaz ember, mi, többiek, csak szá­nandó hibahalmozók vagyunk. Ugyanakkor elkésett az órák­ról, nem készített óravázlatot, s osztályfőnöki órákon, bár­mennyire is nem akartuk, ál­landóan panaszkodtak a gye­rekek: az Ilonlut néni órái unalmasak, felolvassa a köny­vet, kiabál. csapkod, türel­metlen. — Tantestületi értekezle­teken nekitámadt az emberek­nek, s bár. ez tudom, szégyen, senki nem mert ellenkezni ve­le. Ismered Bajort, nem rossz igazgató, de ami számára ké­nyelmetlen, azzal úgy tesz, mintha nem is lenne. Szó nél­kül hagyta Ilona tirádáit, s utána, a háta mögött, azt mondta nekünk: ki olyan bo­lond, hogy ujjat húzzon — a férjével?.. Nem csináltunk semmi rosszat, vétele nem nyomta a lelkünket, tettük a dolgunkat, mint addig, mégis lcispannolt idegekkel éltünk. Mintha valaki állandóan a nyomunkban lenne, s percről, percre bizonyítanunk kellene, hogy becsületesek vagyunk, értjük azt, amit csinálunk. így valahogy éreztük magunkat. Ha Ilona nem volt órán, ál­landóan Bajornál ült: ő elő­ször kelletlen képpel, majcl közömbösen beletörődve hagy­ta, járjon hozzá. Még az a szerencse, hogy — legalábbis az első időben — nem sokat Rajtunk is múlik ••• Leveszi a hátáról a színes kendővel összefogott batyut és szétbontja. Újságpapírba cso­magolt liszt, bab, zöldség, hur­ka, kolbász, szalonna, friss és nem friss kenyérdarabkák ke­rülnek elő. A jól megtermett negyvenéves cigányasszony pi­ros tarka öltözékben áll a ta­nácsterem közepén. Lábán, a kaloesni alatt a legújabb me­leg báránybéléses cipő. Mikor a kérdésekre válaszol, arca színe sűrűn változik, hol fe­hérre, hol pirosra, olyan színt vesz fel, mint a ruházata, úgy ejti ki a szavakat, hogy az ember kénytelen elmosolyod­ni. De a másik percben már elkomolyodni.. — Nem loptam én főpa­rancsnok úr — fordul a rend­őr-főtörzsőrmester felé — csak liba és kacsatollakat akarok vásárolni. Tessék itt a pén­zem is — nem kell nekem a másé — s szoknyája alól rengyba csavart papírokat húz elő, melyben a személyi igazolványa, két százas és né­mi aprópénz van. — De kéregetni sem sza­bad! Tudja-e? — vonja kér­dőre a rendőr. Maga pedig ezt csinálja, itt a bizonyíték a batyuban. — Nem kéregetek én. úgy kapom, adják az emberek, megkínálnak. Tessék megkér­dezni őket — mondja színié könyörögve. Aztán előkerül a második, a harmadik és negyedik társa is. Valamennyien nagy batyu­val a hátukon megszeppenve lépnek be a tanácselnök előtt a terembe. Egyikük állapotos, a másik fiatal, alig tizenhat éves életerős leány. A negye­dik harminc év körüli, való­színű a fiatal leány testvére, mert nagyon hasonlítanak egymásra. Az ő csomagjaikat is meg kell nézni, mert Stefanki Pál a termelőszövetkezet traktoro­sa ezelőtt félórával tett pa­naszt, hogy mialatt hároméves kisfiát sétáltatta ezek bemen­tek a lakásába. Nem tudja, elvlttek-e valamit. Azt csak az asszony mondhatná meg, mert jobban tudja, hogy mi­nek kell meglenni. De nincs itthon, majd most jön meg Gyarmatról, vásárolni ment. A fiatal batyujából öt kilónyi disznóhús kerül elő — Ez honnan van? — kér­di tőle a tanácselnök. — Jaj, elnök úr, hát ezt pénzért vettem. Tessék elhin­ni. Tizennégy forintot fizet­tem ki érte. Be is bizonyítom — mondja magabiztosan. — Na jó, majd elmegyünk és megmutatja ki adta. El is mennek. de bezzeg öt kiló disznóhúst senkisem ad tizennégy forintért. Nagy szégyenkezve vallja be: nem akarta elemelni, dohát olyan közel volt és olyan csábítóan mutogatta magát, hogy el kellett venni. — Csomagoljanak össze — szól a rendőr — bemegyünk az őrsre, jegyzőkönyvet ve­szünk fel. És meg ne lássam magukat, hogy itt, vagy bár­hol is csavarogjanak. Beszálltak az autóba, elro­bogtak a város felé. Igen. Ha nem is sűrűn, de még mindig előfordul, hogy találkozunk ilyen és hasonló esetekkel a Nógrád megyei kisközségekben. Patvarcon is van néhány cigány család. So­hasem volt különösebb baj ve­lük. Egyik részük a helyi ter­melőszövetkezetben. másik ré­szük a gyarmati üzemekben dolgozik. És nem is akárho­gyan. Már ők is szégyeiik, hogy még mindig vannak kö­zöttük, akik így akarnak meg­élni. Kéregetni és zsarolni. El­ítélik és haragusznak rájuk. Évekkel ezelőtt minden nap és a nap minden órájában ta­lálkozhattunk velük. Most már kevesebben vannak. So­kat tettünk és teszünk is ér­tük. De kell, hogy ők is akar­janak úgy élni, ahogyan mi és a többiek élünk és akarunk élni. Bcsületesen, dolgosán, tisztán. Akkor nem éri őket az a szégyen, hogy batyujukat ki kell bontani fülig pirulva, mert akkor már batyura sem lesz szükség. Ez azonban rajtunk is mú­lik. Rdtkai Ottó adott arra, amit Ilona mon­dott. Amikor látta. Bajor nem a könnyen ugró emberek kö­zül való, a tanácsra ment, s összehordott mindent... — Taggyűlésen tiltakoztunk az intrika ellen, de mind­hiába.... És a „nagyasszony” továbbra is azt tette, amit ad­dig. Szóltunk megint Bajor­nak: Ott voltál a taggyűlésen, ismered a véleményünket, miért hagyod, hogy széthull­jon minden, s semmivé le­gyen, ami maga volt az alko­tó, hivatástudattal átitatott rend, összezilálódjék az, amit évek szívós munkája rakott össze? Emberek, akik barátok voltak, kollégákként a leg­jobban megértették egymást, most éppen hogy köszönnek. Mintha közömbösek és kö­zönyösek lettek volna. Bajor bólogatott a szavainkra, s semmit sem tett. Két évem van a nyugdíjig, mit akartok tőlém — kimondatla­nul is ezt kérdezte. — Ilona tovább tette a ma­gáét. Katit — azt a vékony, szőke lányt — erkölcsi laza­sággal vádolta. Vizsgálatot kö­vetelt, mert este tízkor, a ka­pujuk előtt csókolóznl látta .... H a valaki megkérdezné — de nem kérdi senki sem — mi a bajuk, nem hiszem, hogy meg­értethetnénk vele. Egy légkört nem lehet a vádlottak padjára ültetni, az csak van, magasba lendíti az embert, vagy nyo­masztja, s lehúzza a mélybe. — A ..nagyasszonynak” akadt egy-két híve. több nem. Gerince-tört emberek, akara­tukat másoktól kölcsönözik, vé­leményüket mások fogalmaz­zák meg. Itt tartunk ma. Az embernek napról napra foko­zódik a kényszerképzete: egy pók rabja lett. Ki tudja pon­tosan, hogyan, mikor, de háló­ba keveredett. Most ott vergő­dik benne, s nem tudja, me­lyik szálát, fonatát kellene el­tépnie, hogy ismét szabad le­gyen. Hat éve, friss diplomá­val jöttem ide. Boldog voltam: biológia—kémia szakos tanár, tízszer, százszor is elismétel­tem. Mindig tanítani akartam, te tudod a legjobban, nyolc­éves korunk óta ismerjük egy­mást. Éppen ezért azt is meg­érted. ha most azt mondom: torkig vagyok ezzel. És. hogy mégsem megyek el? Nem fu­tok meg? — A pók — rendkívüli ösz­tönnel — mindig az uralkodó szélirányhoz igazodva szövi hálóját: leng. inog. ha fúj, ha tombol a szél, de alig egy-két szála pattan el. Napok óta er­re gondolok: a „nagyasszony” hálójára, s hogy ezt az egyet, az uralkodó légáramlatot nem „kalkulálta” be, hálója ezért tökéletlen. ő nem érzi ezt, nem a világban él; úgy véli, a világ él körötte. Tudod mi történik a pókhálóval, ha ke­resztezi a szélirányt? Ritkán, kivételes esetekben megfigyel­hetjük ezt. A vékony ezüst­szálak először megnyúlnak, majd sorra. egyik a másik után elpattan, s az egész há­ló a bokrok, fák magasából lehull a földre. Mészáros Oltó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents