Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-25 / 122. szám

1966 május 25 szerda N6GHÄD Ä TUDÁSBAN GYARAPODTAK Szabályozzák a Kövicses patakot Növényápolás idején Egy évi tanulásról, politi­kai fejlődésükről adnak szá­mot ezekben a napokban a marxizmus—leninlzmus kö­zépfokú tanfolyamainak hall­gatói. Az év végén 546-an vizsgáznak. Ez a középfokú politikai oktatás az iskolán kívüli tanulásnak egyik leg- haladottabb formája. Az első tanfolyamok négy évvel ez­előtt kezdődték. Részt vettek rajta munkások, hivatalok, s más intézmények dolgozói. A tanulást önként vállalták. Szükségét érezték annak, hogy megismerkedjenek a vi­lágnézet, a politikai gazda­ságtan, a magyar- és nemzet­közi munkásmozgalom alap­vető kérdéséivel. Elismeréssel kell adózni a hallgatóknak, szorgalmukért, példás helyt­állásukért. A középiskola hallgatóinak nem jár tanul­mányi szabadság, a sikeres vizsga nem nyújt előjogokat. Azok tanultak a marxizmus— leninizmus esti középiskolái­ban, akik szükségét érezték a politikai tisztánlátásnak, akik a jövőben még alaposabban meg akarnak ismerkedni a marxizmus—leninizmus esti egyetemein a filozófiával, a politikai gazdaságtannal, a munkásmozgalom történeté­vel. ötszéznegyvenhatan jutot­tak el a vizsgákig, év köz­ben hatvanhárman hagyták abba a tanulást, mégis ked­vező és pozitív a kép. Jó volt a kiválasztás A tanfolyamokra jóval töb­ben jelentkeztek, mint ahá- nyan részt vettek az oktatás­Időszeru tanácsunk: Megyénkben mind több he­lyen alkalmazzák a hídegleve- gős szénaszárítási módszert. Míg 1963-ban csak kilenc szé­naszárító berendezés műkö­dött, 1965-ben már 69 széna­szárító üzemelt igen jó ered­ménnyel, pedig az időjárás igen kedvezőtlen volt a be­takarításra és a szárításra. Az idén a hideglevegős szá­rítók száma szaporodik, ezért különösen fontos, hogy a tsz- ek ismerjék és betartsák azo­kat az előírásokat, melyek alapjai az eredményes mun­kának. Elengedhetetlen, hogy fiata­lon, zöldbimbós korban ka­szálják le a takarmányt. Más­nap harmatfelszáradás után rendsodrózzák és a következő nap ugyancsak harmatfelszá­radás után, 40—45 százalékos víztartalom mellett szállíthat­ják a szárítóra. Kedvezőtlen időben az előfonnyasztás va­lamivel hosszabb ideig tart. Száraz és igen meleg időben viszont a három művelet eset­leg két nap alatt is elvégezhe­tő. A kazal megrakása rétegen­ként történik. Űj réteget csak az előzőleg megrakott réteg kiszáradása után rakhatunk fel. A szellőztetéses szárítást, amikor a berendezést már teljesen széna fedi, meg kell kezdeni. Az első nap éjfélig járassák a ventillátort, s az­után már csak nappal, mikor a levegő relatív nedvességtar­talma 80—85 százaléknál kisebb. Ha nem áll rendelkezésre nedvességmérő, a következő szabályokat tartsák be: ne szá­rítsanak éjszaka, korán reggel és késő este, esős Időben, köd­ben és harmatnál. Kivétel az az eset, amikor a kazal be­melegszik. Ilyenkor rövidebb időre mindentől függetlenül be kell kapcsolni a ventillá­tort. de csak addig, míg a ka­zal ki nem hült. Arra feltétlenül ügyelni kell. hogy a behordáskor, ka­zalba rakáskor az előfonnyasz- tott takarmány felületi vizet ne tartalmazzon, ázott, vizes ne legyen. ban. Tudatos volt a felvétel, olyanok tanulhattak, akik kö­zépiskolával, vagy annak megfelelő képzettséggel, mű­veltséggel rendelkeztek. En­nek ellenére mégis előfordult, hogy egyes intézmények ja­vasolták a tanfolyamokra azo­kat is, akik nem tudtak 'é- pést tartani, vagy nem je­leskedtek kellő szorgalommal. Balassagyarmaton félévkor ezért hat hallgatót eltaná­csoltak. Helyesen cselekedtek, mert akik megmaradtak, azok érezhették, hogy hétről hétre minden foglalkozáson számot kell adni az új ismeretekről. Az oktatók a tananyag jó elvi és gyakorlati megvilágí­tásával tettek sokat azért, hogy a középfokú tanfolya­mok sikeresek legyenek. Differenciállabli elismerést Több tanfolyam hallgatói a vizsgán háromféle elbírálás­ban részesültek. Volt, aki kiválóan megfelelt, volt, aki megfelelt, de előfordult az is, hogy a beszámolót a vizsga- bizottság nem fogadta el. A teljesítmények alapján mind a hallgatókban, mind pedig a vezetőkben felmerült, hogy a háromféle elbírálás _ nem nyújt hű képet a felkészült­ségről. Többen jó politikai tájékozottságról, a tananyag alapos ismeretéről tettek ta­núbizonyságot. ök más mi­nősítést érdemelnének s nem azt, hogv jól megfelelt. Ezért a következő iskolai évben érdemes fontolóra venni a differenciáltabb minősítése­Az eredményes szárítás egyik legfontosabb előfeltétele az egyenletes rétegvastagság. Ha a kazlat nem egyforma magasan rakják mindenütt, a levegő legnagyobb része a vé­konyabb rétegen fog áthatolni, mert ott kisebb a széna ellen­állása s így a vastagabb réteg nem szárad meg. Igen, fontos a dugók szak­szerű alkalmazása. Ahogy emelkedik a kazal, úgy húzzáie fölfelé a dugókat. A felhúzott dugók nyomában kürtő kelet­kezik s ezen áramlik fölfelé a levegő, nekiütközik a dugó­nak, s a legfrissebben töltött, nedves, laza rétégét szárítja meg. A dugók s az általuk ke­letkezett kürtök lehetővé te­szik, hogy a levegő a legrövi­debb úton juthassan el a ned­ves réteghez. A dugókat túlságosan ne. húzzák ki, s ne hagyják meg­dőlni, mert a kürtők eltömőd- hetnek, vagy leszűkülhetnek, s ott bemeleged'és állhat elő. A beázás ellen betetőzésig ponyvával kell védeni a kaz­lat. Ezért jó ha a közepét mindig domborúra rakják, hogy a ponyváról a víz letud­jon folyni. A beázott kazalról a vizes részt le kell dobni. Nappal, jó időben, amikora ventillátor működik, a pony­vát le kell venni, mert alatta kicsapódik a víz s ez a szára­dást hátráltatja. Egy-egy négy—öt méteres ré­teg száradási ideje általában egy hét. Ez azonban a behor­dott takarmány víztartalmá­tól. az időjárástól s a réteg vastagságától függően több és kevesebb ts lehet. Az előző évben használt be­rendezéseket át kell vizsgálni, s a légréseket is ellenőrizzék, A lécrácsok alját tisztítsák ki, hogy a légáramnak semmi­lyen akadálya ne legyen. A tűzvédelmi előírásokat be kell tartani. A szárítás befejezése után a ventillátor bekapcsolásával időnként ellenőrizni kell. hogy teljesen kiszáradt-e a kazal. Pintér Sándor megyei szaktanácsadó két. Voltak gyengén szerep­lők is. A vezetők, helyesen, nemcsak a vizsgaszereplést tartották alapvetőnek, mert jól tudják, hogy a vizsga­drukk, a lámpaláz befolyá­solja a szereplést. Az egész évi munkát, a foglalkozáso­kon tanúsított vitakészséget, a rendszeres felkészülést vet­ték elsősorban figyelembe. Nem lehetett azonban azt tapasztalni, hogy a tanfolya­mok vezetői minimális tel­jesítménnyel is beérték vol­na. A marxizmus—leninizmus középfokú iskoláinak rangjá­hoz szabták a követelménye­ket. Nem érvényesült libera­lizmus, s ha figyelembe is vették néhány méltányolni való körülményt, elsősorban a tudást, a felkészültséget minősítették. Számos világnézeti, gazda­sági kérdést tanulmányoztak a hallgatók az év során. Né­hány felelet azonban felhív­ta a figyelmet arra, hogy nem lehet a tételeket, a ta­nultakat elszakítani a való­ságos élettől. Főleg az mu­tatja ezt, hogy néhány fon­tos kérdésre a hallgatók egy része bizonytalanul, de né­mely esetben nem is tudott válaszolni. Közelebb a mindennapokhoz Melyek ezek? Miként érvé­nyesül a munkásosztály és a párt vezető szerepe? Mi az erkölcs, a munkaerkölcs? Mi­lyenek az osztályviszonyok? Hogyan alakultak ezek az elmúlt húsz év során? Hol és hogyan vívjuk napjaink­ban az osztályharcot? Ezek­re nem elég csak a tankönyv alapján válaszolni, hanem úgy is, hogy ezzel kapcsolat­ban mit mutat az élet. Mind­ez arra figyelmeztet, hogy a következő évben ezeknek a kérdéseknek nagyobb figyel­met kell szentelni az előadá­sokon és a foglalkozásokon. Többen a marxizmus—le­ninizmus esti egyetemén ta­nulnak tovább a tanfolyamok volt résztvevői közül. Néhá- nyan vállalnak majd propa­gandista megbízatást is. Ez a legkézzelfoghatóbb eredmé­nye az esti középiskoláknak. Legfontosabb azonban az, hogy akik a tanfolyámot el­végezték gazdagabbak lettek politikai tudásban, fejlődtek emberileg is. Gulyás Ernő Harminckét éves, de már tizenhat éve tagja a pártnak. Szinte gyerek volt még, be­hordó az üveggyárban, olyan környezetben, ahol sok ra­gadt rá. Ott és munka idő után is az idősebbek, a párt­tagok között volt. — Ahová küldtek, mentem, amit rám bíztak, tettem. így történt a dolog — mondja most. — Mi szeretett volna len­ni gyerekkorában? — Repülős. — Nem sikerült? — Nem, pedig repültem már, de azután leszereltek. Azóta erkölcsileg rehabilitál­tak. — És most? — Most már nem. Itt jó, ahol vagyok. így kezdődött a beszélgeté­sünk Stadler István gépko­csiszerelővel, a gépipari tech­nikum harmadéves tanulójá­val, a Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt fuvarozási üzemé­nek párttitkárával. Leszerelés után segédmun­kásként került a zagyvái mű­helybe. Dolgozott ismét az üveggyárban is, de csak a gépek és a szakma érdekel­te. Visszament a zagyva! mű­helybe, ahol 1956-ban szak­munkásbizonyítványt szerzett. Amint telnek az évek, úgy okoz mind több kellemetlen­séget, kárt a Kövicses patak a pásztóiaknak. A legutóbbi ár­adás során — például — majdnem húsz házat elöntött, s közülük három összedőlt. A fel-felduzzadó víz gyakran elönti a kerteket, és elsodor­ja a gonddal, szeretettel ápolt véleményt. A jövő hónap elején meg­kezdik a Kövicses patak sza­bályozásét. A belterület több kanyarját, összesen négy és félkilométer hosszúságban ki­kövezik, hogy így vessenek gátat a meder nemkívánatos alakulásának. A munkára eb­ben az évben hárommillió kétszázezer, jövőre további kétmillió forintot költenek. A szabályozást — teljes gépesí­téssel — a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság végzi. Vasárnap kisdobosokat és úttörőket avat Salgótarján Nagy eseménye lesz május 29-én a salgótarjáni általános iskolásoknak. A Nemzetközi Gyermeknap alkalmával ke­rül sor a város kisdobos és úttörő-jelöl tjeinek ünnepé­lyes fogadalomtételére, és avatására. A különböző iskolák ava- tandói és az avató szülök reggel negyed 10-kor a Rá-* kóczi úti általános iskola ud­varán gyülekeznek, ahonnan a Karancs Szálló és a Megyei Művelődési Ház előtti térre vonulnak. Itt délelőtt 10 óra­kor kezdődik meg az ünnep­ség. Felhívó kürtjeire a csa­patvezetők tesznek jelentést, — a városi úttörő titkár je­lent a városi KISZ titkárnak, majd az úttörő titkár a Nem­zetközi Gyermeknap jelentő­ségét méltatja. A Rákóczi in- duió és a Himnusz hangjaira állnak avatáshoz a gyerme­kek és a szavalatot követően Szalai Gáspár, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottsá­gának el6Ő titkára mond ün­nepi beszédet. Elhangzik a kisdobos ígéret és az úttörő fogadalom, az avató szülők megkötik a kék és piros nyak­kendőket, végül Szalai Gás­pár jutalmaikat ad át a kis­dobos és úttörő követelmé­nyekben legpéldásabban helytálló gyermekeknek. Később gépkocsiszerelőnek került át, jelenlegi munka­helyére. A szőkésbarna hajú, vé­kony arcú, halk. de mégis élénk beszédű fiatalember már hat éve viseli a párt­tisztséget. Népszerűségére jel­lemző, hogy amikor a por­tán érdeklődtem úgy vála­szoltak. — öt keresi? A párttitká­runkat? Tessék csak hátra menni, ott a szerelőműhely, megtalálja. Mindenki ismeri. — Nem is volt nehéz rátalál­ni. — A mi üzemünk más, mint a többi, hiszen ötven­nél több gépjárművünk van a személykocsitól a daruskocsi­ig, a vontatótól a dömperig. A gépkocsivezetők állandóan úton vannak, így nehéz pél­dául a különböző rendezvé­nyeket összehozni. Ez gátolja a munkánkat, de azért az adottságokhoz alkalmazko­dunk — magyarázza. — Sokrétű üzem ez. Van itt asztalos, bádogos, kovács, villanyszerelő részleg, sőt még szíjgyártó is. Sokféle ember. Az egyik így, a má­sik úgy reagál egyes kérdé­sekre. Vannak egyéni gondok. Előfordult már családi bé'sít- getés. Olyan is, hogy nagy­A nyári zápor éppen olyan gyorsan vonult el a falu fe­lett, mint amilyen hirtelen kerekedett. Az egyszerre le­zúduló vizet nem bírta el­nyelni a föld. Kisütött a nap és a keréknyomokban, ká­tyúkban megrekedt víz, mint megannyi apró tükör fény­lik. mind... Tudják miért dol­goznak, a megy a munka a maga rendjén. Hanem, — felhősödik el hirtelen az el­nök homloka — a vegyszer... Azzal már több a bajunk... Meghökkentenek az elnök szavai. Észreveszi, s nem ké­sik a magyarázattal. — Eshetett volna több is — mondja Tóth István, az érsekvadkerti Magyar Cseh­szlovák Barátság Termelő- szövetkezet elnöke. — A határ déli része jóformán nem is kapott csapadékot... Az asztalnál ül. Fejét öklé­re támasztva néz ki az abla­kon. — Hogy mit csinálnak most a tagok? Egyelik a cu­korrépát. Aki ezzel végzett, a burgonyát kapálja — ma­gyarázza kicsit később. A termelőszövetkezetben jelentős területen termelik mindkét növényt A cukorré­pa száz, a burgonya három­száz holdon hoz termést az idén. A növényápolás jól ha­lad, az asszonyok dolgoznak. Esténként egész sereg kászá­lódik le arról a gépkocsiról, amely a határból jön, s a faluba, a szövetkezeti Iroda elé szállítja az asszonyokat. Emellett kilenc munkacsa­pat a szövetkezet aranyérmes növényét, a dohányt ülteti. Százharminc hold lesz belőle az idén. Az egyik csoport a falu szélén emelkedő domb­oldalon dolgozik. A laposon futó, kis patakból három férfi méregeti a vizet, s vi­szi fel lajtokkal a domb­tetőre. — Mást sajnos nem tehe­tünk — tárja szét a karját Tóth István. — Most az eső valamit segített rajtunk... De amíg a szárazság tartott, bi­zony volt olyan nap, hogy harminc szekér is hordta a vizet. A dohány nagyon szomjas növény... Kukoricából kétszázhar­minc holdon tették földbe a magot. Szépen kikelt az is. A gépek már megkezdték a fiatal, zöld növénykék sorkö­zének kapálását. — A növényápolással nincs is nálunk semmi baj... A te­rületet felosztottuk az asszo­nyok között. Elvállalták A burgonyát az új vegy­szerrel, a Burgonya G-vel gyomtalanították. Most azon­ban ott tartanak, hogy újra kell kapálni, ha azt akarják, hogy valóban ne nőjenek gyomok a földön. A muhar­nak nem ártott a szer. A növényvédő állomás szakem­berei megnézték a területet. Most vizsgálják, mi a jelen­ség oka. Annyi már bizonyos, a Burgonya G-vegyszer nagy­mértékben függvénye az idő­járásnak, a csapadéknak. Le­hetséges, hogy emiatt jelent­keznek most gondok Érsek- vadkerten. Tóth István azonban számol is. A vegyszerért kifizetett a termelőszövetkezet 23 ezer négyszáz forintot. Nem olcsó mulatság. S mennyibe kerüJ akkor a burgonya, ha a föl­det még kapálniok is kell a* asszonyoknak? A közös munkát ez termé­szetesen nem zavarja. A na­pokban megkezdték a vörös­here kaszálását is a terme­lőszövetkezetben. Négy gép állt a táblába, vágják szapo­rán. A lucernával már végez­tek a szövetkezetiek. A hat­van hold termése a hidegle­vegős szénaszárítón szikkad. Hogy milyen elszámolásra csinálják az emberek? — Munkaegységért, mint minden más munkát — siet a magyarázattal az elnök. — Minden olyan munkaegységre, amelyet a tagok a takarmány­betakarításban szereznek, ta­karmányt kapnak.., Egyetlen kikötés van csupán: egy-egy tag nem vihet haza több ta­karmányt 16 mázsánál... A módszert a mostani nyár eleje is igazolja. A lucerna, s most a vöröshere is rövid idő alatt biztonságos helyre ke­rült. A télen nem lesz szű- kiben a takarmánynak a kö­zös, s a tagok háztáji gaz­dasága sem. Vincze Istvánná II fuvarozási iizem párttitkára családos dolgozónkon segíteni tudtunk, elhelyeztük a fele­ségét. Persze olyan is elő­fordult, hogy itt vágta föld­höz egyik dolgozó a kalap­ját, nem értett egyet velünk a legutóbbi bérkorrekcióknál. Magának többet szeretett vol­na, a mások rovására. Nem tettük meg, mert célunk az volt, hogy a korábbi arány­talanságokat megszüntessük. Talán még most sem látta be, hogy igazunk volt — mondja, majd hallgat egy ki­csit és úgy folytatja. — Legnehezebb dolog az emberekkel foglalkozni. Van akinek órákig beszélhet az ember, csak a saját érde­két látja, pedig mégiscsak a közösségé az első, és azon keresztül az egyéné. Ezek a gondok mindenna­posak. Ettől függetlenül jó ez a kollektíva. Az eredmények sem rosszak. Az elmúlt ne­gyedévben például a teher­gépkocsik összteljesitménye 114,9, a személygépkocsiké 103,8 százalék volt. A biz­tonságos közlekedésben élen­járnak. ötvennél több plaket­tel szereztek és van két aranyplakettes gépkocsiveze­tőjük is. Az utóbbi időben négy szocialista brigád ala­kult. Kettő a gépkocsiveze­tőknél, kettő a javítóknál és el is nyertek a kitüntető cí­met. — Rendezvényeink igen ak­tívak és ennek örül a párt­vezetőség. A párt és szakmai vezetés kapcsolata is úgy ér­zem az utóbbi időben meg­erősödött. Persze viták van­nak. néha hosszúak is, de a végén mindig sikerül kö­zös nevezőre jutni. Ezáltal egységes a feladatok végre­hajtása is. — Hogyan tovább? — kér­dez vissza és gondolkozik egy kicsit, mondja, vagy ne mondja, de azután. ah>gy rám néz elmosolyodik. — Van egy merész ter­vünk, amelyről nagyobb kör­ben még. alig beszéltünk. Sze­retnénk elérni a szocialista üzem címet. Persze ehhez még sok minden kell. A dol­gozók kétharmada már szo­cialista brigádban dolgozik, de szeretnénk a mozgalmat jobban megtölteni tartalom­mal. A terv elkészült. Ügy hi­szem igen megfontolt és reá­lis. Jobb először felkészül­ni és utána, amikor már megvan minden adottság, ak­kor kitűzni a célt. Stadler István munka közben sokat gondolkozik ezen. Persze más gond is akad a párttitkár számára. Amikor pedig haza megy. várják a könyvek. Vizsgákra készül. A techm» kumban is helyt kell állnia. Rodó János B ventillátoros szénaszáritásrál /

Next

/
Thumbnails
Contents