Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-20 / 118. szám
1966. május 20. péntek NOfiRAD 3 A világszínvonal A Nógrádi megyei üzemekben egyre nagyobb arányú az export-termékek gyártása. Az Acélárugyárnak például értékben hatmillió, az Öblös- üveggyárnak pedig kétmillió forinttal több az exportterve, mint a múlt évben. A műszaki tanácskozásokon elhangzott ez a megjegyzés: „Azért növekszik a külföldiek érdeklődése gyártmányaink iránt, mert mindjobban sikerül megközelítenünk a világszínvonalat.” Termékek világszínvonala. Közhasználatú kifejezéssé vált, röviden így lehetne meghatározni: világszínvonalú az, amely konstrukciójában, hatásfokában, használhatóságában és egyéb jellemzőiben eléri, vagy meghaladja a hasonló típusú legfejlettebb hazai és külföldi gyártmányokat. Nagyszerű cél világszínvonalra törekedni, olyan terméket tervezni és gyártani, amely a kapitalista vagy a szocialista piacon egyaránt megállja a helyét. Készítünk is ilyeneket «zép számmal. Ide sorolhatunk több híradás- technikai gyártmányt. sok műszeripari készítményt, gépipari termékeket, bőr- és ruházati cikkeket, öblösüveget, acélféleséget, mezőgazdasági szerárut. A világszínvonal vizsgálatában azonban egyoldalú lenne csak a konstrukciót, a technikai korszerűséget nézni. A piacon azzal is számolni kell, mibe kerül a termék? A világszínvonalhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik a gyártmány előállítási költsége és sokan éppen erről feledkeznek meg. A költségnek is van nemzetközi szintje, és a világszínvonalat elért gyártmány termelésétől nem választható el a költségelemzés, a gazdaságosság vizsgálata. Az egyes országok gazdasági szintjét, sőt a lakosság átlagos életszínvonalát elsősorban a termelékenység mértéke az egy főre jutó termelési érték határozza meg. Lényeges tehát, hogy a termelőerőket, elsősorban az emberi munkát, milyen hatékonyan használjuk fel a termelésben. Iparunkat vizsgálva, főleg ebben találunk lemaradást. Ez az oka például, hogy a magyar ipar termelékenysége csak fele a nyugatnémetnek, egyharmaddal alacsonyabb az osztráknál, de jóval előttünk áll az NDK, vagy a csehszlovák ipar is. Kétségtelen, hogy a magas termelési költségeknek sok az objektív oka. Nyersanyag- készletünk szegényes és gyenge minőségű. Az ércet, a magas kalóriájú szenet, a különböző fémeket például jelentős mennyiségben külföldről vásároljuk. Több gyártmány termelésében kevés a tapasztalatunk és üzemeink zömének technikai feltételei elmaradottak. Oj gyárakat nem lehet eavik napról a másikra építeni, az elavult gépek cseréje sem oldható meg egyszerre. A világszínvonalhoz azonban fokozatosan is el lehet jutni, és ennek érdekében elsősorban a meglevő adottságokat kell kihasználni. Az iparvállalatok ösz- szevonásának is az volt az egyik célja, hogy megfelelő üzemnagyságok szerveződjenek, ahol az adott körülmények között leggazdaságosabb a termelés. Előbbre léphetünk a meglevő géppark jobb kihasználásával, a gondosabb karbantartással, a gépek kapacitásának növelésével. Legfontosabb azonban az embert munkaerő. Üzemeinkben túlzottan magas a kiszolgáló személyzet, a szállítás, sok az anyagmozgatás, s annak is javarésze kézi erővel történik. A kohó- és gépiparban például egy tonna késztermék elkészítéséig 60—80 tonna súlyt kell emelni. Aránytalanul magas az állásidők nagysága, és sok a zavar a munkaadagolásban, a szerszám-, műszer-, rajz- stb. ellátásban. Felmérhetetlenül nagy az üzemszervezési tartalék, amely pedig szintén bőséges lehetőséget teremt a gazdaságosabb termelésre. Nem elég beszélni a világ- színvonalról, fokozatosan többet, egyre többet kell tenni, hogy termékeink konstrukciójuk mellett, gazdaságosságban is megközelítsék, majd elérjék azt. Több ez kereskedelmi ügyletnél — legfontosabb része a szocializmus és a kapitalizmus közötti békés gazdasági versenynek. Kovács András Fejlődött a szakszervezeti politikai oktatás Exerkétsxáaan tanultak A MEDOSZ megyei bizottsága a napokban értékelte a téli oktatások tapasztalatait, \ alamint a következő oktatási időszak feladatait. Megállapították, hogy az 1965/66- os szakszervezeti politikai iskolák eredményesen működtek, és sikeresen bonyolították le az alapszervezeti felelősök és szakszervezeti aktívák tanfolyamait is. A gép- és gépjavító állomások kivételével minden mezőgazdasági üzemben szerveztek politikai iskolát. A hat első és a tizenöt második évfolyamon több mint 700 dolgozó tanult. Az elmúlt évhez képest duplájára emelkedett a hallgatók létszáma. A politikai iskolákon az alapvető ideológiai, politikai kérdéseket, az időszerű nemzetközi eseményeket és a szak- szervezeti élettel kapcsolatos tudnivalókat vitatták meg a munkások. Az SZMT, illetve a MEDOSZ megyei bizottsága á'- tal rendezett különféle tanfolyamokon csaknem 500 alapszervezeti vezetőt és felelőst képeztek ki. A legnagyobb létszámú tanfolyam volt a szakszervezeti bizalmiak oktatása, amelyen 160- an vettek részt. Ezeken a tanfolyamokon mindenekelőtt az alapszervezetben betöltött tisztségnek megfelelő kérdésekkel foglalkoztak a hallgatók. Ugyanakkor megismerkedtek a mezőgazdaság új tervezési rendszerével, az állami gazdaságok eredményelszámoló és új nyereség rendszerével stb. Megérkezett az első üdülő csoport a bükk széki bányász pihenőbe Megkezdődött az üdülési idény a Nógrádi Szénbányászati Tröszt bükkszéki bányász pihenőjében is. A szerdai napon huszonkilenc beutalt kezdte meg egy és kéthetes pihenését. A pihenő korszerűen berendezett főépületében tizenhárom szoba és a főépületen kívül tizenhárom panellház áll a pihenésre vágyó bányászok és hozzátartozóik rendelkezésére. Nagy lendülettel folyik a bányász pihenő bővítése is, mintegy száz férőhellyel kívánják gazdagítani a szállodai részt, azonkívül most már korszerű konyha is épül. Jelenleg az étkeztetést a bükkszéki fürdő strandvendéglőjében oldják meg. S arról, hogy a vendégek kényelemben, jó ellátásban ne szenvedjenek hiányt, özvegy Huszár Gyuláné gondnok gondoskodik. Ciikorrépalermesztés vegyszeres kezeléssel AZ AGRÄREGYETEM és a KOMPOLTI KUTATÓK ÉRTÉKES SEGÍTSÉGE MEGYÉNK SZÖVETKEZETEINEK A cukorrépa termesztés új technológiájának kidolgozásán fáradoznak a pásztói járás mezőgazdasági szakemberei. A termesztés vegyszeres technológiáját kísérletezik ki a szurdokpüspöki Béke és a palotási Május 1 Tsz-ben. A két tsz- ben tíz-tíz holdon termelne« vegyszeres kezeléssel cukorrépát. A kísérletet gondos szervezőmunka előzte meg. Mindkét tsz-ben központilag biztosították a megfelelő vetőmagot, és a szükséges, különböző típusú vegyszereket. A kísérlet sikeressége felett a gödöllői Agrártudományi Egyetem és a Kompolti Kísérleti Intézet őrködik. Szurdok- püspökiben az Agrártudományi Egyetem védnöksége alatt „Pyramdn” vegyszerrel kezelt parcellák sorakoznak, míg Palotáson a Kompolti Kísérleti Intézet kutatóinak irányításával külföldi (svájci, nyugatnémet és amerikai) vegyszerek kipróbálására kerül sor. Az elmúlt napokban a vegyszerek hatását és a vetések beállottságát, a gyomoso- dás mértékét ellenőrizték a kutatók. Így Palotáson dr. Hegyi Géza kandidátus vizsgálta felül a járási mezőgazdasági osztály és a tsz vezetőinek jelenlétében a kísérleti parcellák állapotát. Egyidejűleg az Agrártudományi Egyetem részéről dr. Soós Pál docens adott értékes útbaigazítást a szurdokpüspöki tsz vezetőinek. A kísérlet felülvizsgálása, értékelése és a két intézet részéről a tudományos szaktanácsadás az év folyamán még több esetben megismétlődik. Sertés helyett szarvasmarha Tervszerűen növelik a szarvasmarha állományt az idén a szátoki Aranykalász Termelőszövetkezetben. A tenyésztés mellett, a kis területen gazdálkodó szövetkezetben gondolnak a jövedelmező szarvasmarha hizlalásra is. A tervek szerint több mint félszáz hízott marhát értékesítenek az idén. Ennek egy részét, csaknem húsz állatot már átadtak az állatforgalmi vállalatnak. A meglevő állomány gyarapítására, a minőség javítására húsz borjút vásárolnak az idén. A szarvasmarha állomány növelésével párhuzamosan csökken a sertéstenyésztés szerepe Szátokon. A terv szerint mintegy 60 hízott sertést értékesítenek. Az idén azonban utoljára hizlalnak sertéseket a szövetkezetben. Formalitások nélkül A tanács-vb titkára lelkesen magyarázza, hogy a kisváros vezető testületének állandó bizottságai hány albizottságot hoztak létre. Ak- kuráto6 mozdulatokkal húz egy-egy vonalat a papíroson, s mire a felsorolás végére ér, kissé maga is meglepődik: a kilenc állandó bizottságon kívül huszonhárom (!) állandó jellegű, illetve ideiglenes albizottság létezik. Létezik, mert hogy tevékenykedik-e, s főként miben merül ki tevékenysége, az már más lapra tartozik. Éppen erre a „más lapra” érdemes figyelmet fordítani, a példaként említett kisvárosban albizottság szerepel a kimutatásban a parkok, terek, s a fásítás gazdájaként: s nem marad albizottság nélkül a háztáji baromfitenyésztés sem, igaz, itt a létszám csak — kilenc. .. A titkár árkus papírokat mutat, beosztásuk olyan, mint az iskolai órarendeké, csak itt órák helyett napok szerepelnek, s majd’ minden nap egy-egy ülésezés. Nem is igen titkolja büszkeségét: lám, micsoda mutatós — takaros „gépezet”, mennyi aktíva, s milyen precíz szervezettség! Csakhogy itt a baj. Mert az ilyesfajta büszkeség, a formalitásokkal való — nem egyszer mutatós! — játszadozás sokakat hatalmába kerít; nemcsak az államigazgatási munkában, az élet más területein is. Nem terjed elég gyorsan a felismerés: a túlszervezettség megnehezíti a lényegre összpontosító munkát, s a papíron mutatósnak tetsző „gépezet”, ha feleslegesen felduzzasztott, ha agyonbonyolított, fabatkát sem ér. A formalitások bűvkörébe tévedt ember minden jószándéka, lelkesedése ellenére is a látszatot ápolja, arra pocsékolja energiáját, s sorvadni, veszni hagyja a tartalmat, a lényegest. A példánál maradva: a huszonhárom albizottságról alaposabb tájékozódás után kiderült, hogy többségükben nemcsak feleslegesek, hanem több esetben mesterségesen teremtett akadályai a gyors, rugalmas, körültekintő ügyintézésnek! Többségük ugyan viszonylagos rendszerességgel megtartja üléseit, de ennél többet azután nem is igen tesz. Félreérti a társadalmi demokratizmus erősítésének, a tömegek fokozott bevonásának feladatát az, aki csak merev formákba kényszerítve, precízen „leadminisztrálva” tudja elképzelni ezt, s a félreértés okozta melléfogásokra a jószándék sem adhat felmentést. Nem adhat, mert minden jószándék ellenére is nemcsak tartalmatlanná, hanem komolytalanná is válik így a munka; hogyan dolgozhat kellő felelősségtudattal az az ember, aki kilenc különböző albizottság tagja? És követelhet-e a társadalom, ez esetben a kisváros lakossága elmélyült munkát a formalitások ilyen útvesztője mellett? Mert nemcsak a büszkeség a baj, hanem az is, hogy a formalitások elaltatják az igényességet — mert látszatra jól megy minden — csökkentik az egyén felelősség- érzetét, s fékezik az egyik leglényegesebb társadalmi erőt, az állampolgári aktivitást. Nincs rosszabb érzés annál, mintha valaki rájön arra, hogy amit tesz, amit önként, társadalmi kötelezettségként vállalt, az — eredményeit tekintve — nem, vagy alig kamatozik a köz javára, tehát felesleges. Ha nem tapasztalt változást, az ilyen ember előbb- utóbb kedvét veszti, visszalép a sorból, s ha legközelebb hívják, már nem megy. Okosan és felelősséggel kell tehát gazdálkodni a társadalmi aktivitással. A művész is gondolataihoz, közlendőjéhez keresi a formát, s a szocialista demokratizmus erősítése, bátorítása, a tömegek valódi — és nem formális — bevonása a közéletbe hasonló sorrendiséget követel. örvendetes, hogy sok helyen már szembenézték mindezzel, s levonták a megfelelő következtetéseket, örvendetes az is — s a párt politikájának egyenes következménye — hogy erősödik az egészséges bírálat szelleme, s mind nagyobb helyet kap a különböző tanácsi testületek tevékenységében. Éppen ezek, a pozitív fejlődésről tanúskodó tapasztalatok sürgetik, hogy mindenütt számot vessenek a való helyzettel, s bátran, a formalitásokat nem sajnálva áldozzák fel azt, ami csak látszat, aminek a munka tartalmi részéhez semmi köze. A formalitások keltette bűvölet eloszlatása egyet- jelent a célratörő, eredményes munka lehetőségével! (m) Jlcnnyi pénzt tiox egy kaSapiiyi táptalaj? Fjticsiga Az elmúlt három év alatt jelentősen megnőtt az éticsi- gagyűjtés és és szállítás Nóg- rádban. A MÉSZÖV termeltetési osztályának közreműködésével tavaly már mintegy 600 mázsa éticsigát juttattak el a felvásárlók a Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalathoz. Az idén, a tervek szerint mintegy 730 mázsa éticsigát vásárolnak fel a megyében a földművesszövetkezeti felvásárlók. Nógrádban tizenegy földművesszövetkezet vásárolja fel az exportképes, épházú, élő éticsigát, amelyet mintegy 36 községben gyűjtenek. A megfelelő minőségű éticsiga kilójáért öt forintot fizet a földművesszövetkezet. Különösen eredményes a felvásárlók munkája Ecsegen. Mátraszőllősön, Kállón. Szügyben, Varsányban, Balassagyarmaton és Szendehelyen, ahol 15—30 mázsa éticsigát vásároltak fel és szállítottak el. Még ennél is eredményesebbnek bizonyult a gyűjtés Salgótarjánban, «hol 120, Rimócon, ahol 90 exportra és Endrefalván, ahol 66 mázsa éticsigát értékesítettek. Az éticsiga felvásárlás kezdetben igen sok gondot okozott a gyűjtőknek és felvásárlóknak is. Gyakori volt közöttük a minőségi vita. Voltak olyanok, akik az előírt 3—4 centimétertől eltérve ennél kisebb, vagy nagyobb méretű csigákat is gyűjtöttek értékesítésre. Ma már ilyen problémák nincsenek, hiszen a legtöbb gyűjtő megérti, hogy az apró és a méreten felüli csigákat továbbszaporításra hagyják. Ennek ellenére az elmúlt három évben mindössze három vagon, az idén pedig már csak harminc mázsa éticsigát telepítettek ki továbbszaporításra. A fáradság mindenképpen megéri, hiszen az idén korlátlan lehetőség van az éticsiga értékesítésére és szállítására. Svájcban, Ausztriában, Olaszországban és Franciaországban a vadkereskedelmi vállalat korlátlan mennyiségű éticsigát tud elhelyezni. K. E. Hét ágra süt a nap az ecsegi pincék előtt: „meleg” munka most a komposztszi- tálás, keverés, a tápanyagdús takaró-talaj elkészítése. Az ötszemélyes brigád férfitagjai: Mucsina Gábor, Juhász József és Gergely Ferenc nem szívesen teszik le a kedvünkért a lapátot, mert sürget az idő, s így is sokat késtek a kezdeti gondok miatt. A tízszeresen kiváló Pásztó és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet ecsegi gombatermelő üzeménél vagyunk. Kérdéseinkre Mucsina Gábor ac’ választ. Mucsina fiatal kora ellenére „öreg” termelő-' nek számít, tíz év előtt próbálkozott egy „maszek üzem” létesítésével. Azóta sok szakkönyvet olvasott el, ismeri minden csínját-bínját a gombatermesztésnek. — Száz négyzetméterenként húsz tonna táptalajra van szüksége a gombának — kezdi a magyarázatot. — Az alapanyag tőzeg, ehhez keverjük a szerves- és a műtrágyát, a vegyszereket. A termeléshez megfelelő szellőztetést is biztosítunk. — Hogyan jut ide a levegő? — Két hónapig dolgoztunk a pincék átépítésén. Hétméteres falat kellett átfúrnunk ahhoz, hogy a levegőjárás meginduljon. A pincéken végig mintegy ötven centiméter átmérőjű „szélcsináló” tömlőket szereltettünk be. — Mi előzi meg a gombatermelést? — A pincék fertőtlenítése, a táptalaj behordása, forgatása, ágyazás, csíra berakás, takarás. Ezek közül legnehezebb munka a forgatás, mert ezt 60—70 fokos melegben, és erős páratartalmú levegőben végezzük. Ha mindez elkészül, akkor már csak a „szüretet” várjuk, amit két-há- rom hét múlva, a mi esetünkben június elején kezdhetünk meg. — Ügy hallottuk, hogy a gombatermelés jövedelmező foglalkozás. Milyen mennyiségre lehet számítani? — Azért nem úgy kell azt elképzelni — tiltakozik a brigád nevében Mucsina Gábor —, mint ahogyan némelyek beszélik, hogy beviszünk a pincébe egy kalap táptalajt és négy nagy kalap pénzt hozunk ki onnan. Mindenesetre, a sok munkának, reméljük, meglesz az eredménye: négyzetméterenként 8— 10 kiló gombára számítunk, összesen négyszáz négyzet- méter termőterületünk van, és évenként kétszer tudunk telepíteni. A szedés folyamatosan tizenkét hétig tart, ugyanennyi időt vesz Igénybe a telepítés. Ebben az évben a tervek szerint 80 mázsa sampinyon gombára számítunk az öt pincéből. — Hogyan történik az értékesítés? Milyen a kapcsolat a földművesszövetkezettel? — A szövetkezet viseli a negyvenezer forintos költséget. Mi csak a munkát adjuk. Az értékesítést a földművesszövetkezet segítségével, elsősorban a Nógrád megyei intézmények, kórházak, iskolák számára bonyolítjuk le. Később növelni akarjuk a termőterületet, és akkor exportra is termelünk. Egyelőre azonban megyénkben csak Ecsegen foglalkoznak gombatermesztéssel. Ebből a lakosság igényeinek csak 10—15 százalékát lehet kielégíteni. „Ahány kiló gomba, annyi kiló színhűs” — mondják az ecsegi gombatermelők, s ebből megállapíthatjuk, milyen nagy jelentőségű az ellátásban az új kezdeményezés. És ha az „egy kalap, négy kalap” elv nem is felel meg egészen a valóságnak, mégis sokat hozhat ez a „gombaüzlet”! Mert, ha nem így volna, akkor Mucsina Gábor és Juhász József nem cserélte volna fel havi kétezren felüli biztos keresetet a sok fáradsággal, vesződséggel járó gombatermesztéssel. K. E.
