Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-18 / 116. szám
2 NOGRAD 1966. május 18. szerda Befejeződött a Koszigin—Nasszer Rudnyánszky István, az MTI tudósítója jelenti Kairóból: Kedden délelőtt Koszigin szovjet kormányfő a kairói Kubbeh Palotából a nemzet- gyűlés épületébe látogatott. Anvar Szadat, a parlamentéi, nőké fogadta. Alekszej Koszi- gin résztvett a képviselők rendikívüli ülésen és a nemzetgyűlés felkérésére beszédet mondott. Méltatta a Szovjetunió és az EAK barátságának nemzetközi jelentőségét & kijelentette: Nasszer elnökkel egyetértett abban, hogy ezt a baráti viszonyt minden területen fejleszteni kell, mint a béke egyik fontos tényezőjét. A szovjet kormányfő hétfőn este a szovjet és az egyiptomi hadsereg baráti kapcsolatairól, fegyverbarátságáról beszélt azon a fogadáson, amelyet Amer marsall adott tiszteletére. A szovjet nagykövetség és a kairói szovjet kulturális központ meglátogatása után Koszigin a Zamaleki Tiszti Klubban rendezett díszvacsorán mondott pohárköszöntőt. A klub lámpafüzérekkel megvilágított kertjében terítették meg a hatalmas asztalt, amelynél helyet foglalt a teljes szovjet küldöttség, s Nasszer elnök vezetésével az EAK kormányának tagjai, a hadsereg számos tábornoka. A katonazenekar eljátszotta a két ország himnuszát majd Amer marsall az EAK első alelnöke üdvözölte a szovjet kormányfőt. Koszigin üdvözölte az EAK hadseregét a szovjet fegyveres erők nevében és kijelentette: az EAK-nak olyan hadsereggel kell rendelkeznie, amely képes megvédeni a nép forradalmi vívmányait Mint mondotta, felejthetetlenek számára az Egyiptomban töltött napok, amelyek megmutatták, milyen nagy sikereket ért el a szocialista közösséget építő nép. Az EAK hadseregét a nép hadseregének nevezte. „Ma már sehol a vltárgyalás tágon nincs semmiféle fegyvermonopólium — folytatta a szovjet kormányfő. — A szocialista országok minden olyan korszerű fegyverrel rendelkeznek, amely szükséges a szocialista népek vívmányainak, alkotásainak és érdekeinek megvédéséhez.” Koszigin végül hangsúlyozta: a Szovjetunió és az EAK hadseregei szolidárisak a két ország népeinek védelmében. Kedden délben a nemzetgyűlés rendkívüli ülése után folytatódott a hivatalos tárgyalás Nasszer elnök és Koszigin között. A tárgyalásokon a felek megvitatták az országaikat érintő nemzetközi kérdések széles körét, továbbá a kétoldalú szovjet—egyiptomi kapcsolatok erősítésének kérdéseit. A tárgyalások a kölcsönös megértés és a szívélyesség légkörében folytak le. Ezzel véget ért a két államfő tanácskozása. fVssfegfő hajók Angol szfrájk LONDON (MTI) Wilson brit miniszterelnök hétfőn este elhangzott drámai hangú rádió- és televízió beszéde nem ingatta meg a 65 ezer tagot számláló angol tengerész szakszervezetet abban az elhatározásában, hogy folytatja a bérkövetelési sztrájkot. Bill Hogarth, a szakszervezet főtitkára óva intette a kabinetet attól, hogy haditengerészeti egységeket vegyen Igénybe sztrájk-törésre, mert — mint mondotta — ebben az esetben „azonnal kérni fogjuk a dokkmunkások támogatását”. Hogarth szerint két vagy három héten belül kétezerötszáz brit hajó marad legénység nélkül, illetve kényszerül veszteglésre. A brit matrózok mozgalma már a tőzsdén is éreztette hatását — a font árfolyama 8 hónap óta a legmélyebbre zuhant Legalább két héttel elhalasztották a Gemini 9. A Gemini 9. amerikai űrhajó keddre bejelentett és három naposra tervezett űrrepülését legalább két héttel el kellett halasztani mert kudarccal végződött az At- las-Agena rakéta felbocsátása, amellyel az amerikai űrhajósoknak űrrandevút kellett volna megvalósítani. Magyar idő szerint 16,15 órakor léptek működésbe az Atlas rakéta hajtóművei, hogy pályájára jutassák az Agena rakétát Nyolc perccel később azonban az űr-kísérletet irányító William Schneider berr ■■ I r r m urrepuleset jelentette, minden kapcsolatot elvesztettek az Agena rakétával, „nem tudjuk pontosan mi történt, a Gemini űrrepülésére ma nem kerül sor”. A Gemini 9. két űrhajósa, Thomas Stafford és Eugene Cérnán. Három napos űrrepülése során Cérnán körülbelül két és félórás űrsétára készült, míg az űrhajó parancsnoka, Thomas Stafford egy bajban levő űrhajós megmentését imitálta volna. Staffordnak ez már a második sikertelen űrkísérlete. Rhodesia ügye újból a Biztonsági Tanács előtt NEW YORK (MTI) A Biztonsági Tanács a független afrikai országok követelésére kedden folytatta a rhodesiai kérdés vitáját. A beirai precedens után —, amikor Nagy-Britannia a Biztonsági Tanács áprilisi határozata alapján feltartóztatta a Rhodesiába olajat szállító hajókat — az afrikai országok most annak logikus folytatását sürgetik. Három képviselőjük a Biztonsági Tanácsban: Mali, Nigéria és Uganda határozati javaslatot terjesztett elő, amely arra kéri fel Nagy- Britanniát, valósítson meg tényleges blokádot Rhodesia ellen. A XXIII. pártkongresszus és a KGST A szovjet népgazdaság új ötéves tej-vének irányelvei különösen nagy érdeklődést váltottak ki a szocialista országok gazdasági közösségében. S ez érthető, hiszen a terv irányelvei körültekintően számolnak a szocialista nernzetközi gazdasági együttműködés fejlesztésével, a szocialista országok távlati igényeivel, termelési és export lehetőségeivel. Így az SZKP XXIII. kongresszusának nagy jelentőségű állásfoglalásai közvetlenül is hozzájárulnak a nemzetközi gazdasági együttműködés elmélyítéséhez, a testvéri államok gazdasági erejének gyarapításához. A szocialista országok gazdasági kapcsolatainak fejlesztését jól szemlélteti, hogy egymás közötti külkereskedelmi forgalmuk mintegy 50 százalékkal bővült a legutóbbi öl évben. Az új ötesztend'ős időszakban további gyors fejlődéssel számolhatunk. A népi demokratikus országok jelenleg szintén az 1966 —70-es évek távlati terveinek összeállításán munkálkodnak, s most az államközi kapcsolatok gyakorlatában első ízben egyeztették öt esztendőre előire kölcsönös szállításaikat. A Szovjetunió szerepe rendkívül nagy e mindinkább elmélyülő szocialista nemzetközi együttműködésben. A legtöbb szocialista ország első számú külkereskedelmi partnere a Szovjetunió. Az NDK külkereskedelmében 50, Bugáriáéban 53, Csehszlovákiáéban 35, Romániáéban 40, Mongóliáéban 75, hazánkéban 34 százalékos arányt képviselt a Szovjetunióval folytatott árucsereforgalom 1964-ben. E számarányok Is sejtetni engedik, hogy a KGST-országok gazdasági fejlődése elválaszthatatlan a szovjet kereskedelmi kapcsolatoktól. Az európai népi demokratikus államok nyersanyag szükségletének számottevő részét a Szovjetunió biztosítja, főként késztermékek ellenében. Aligha szükséges hosszasan sorolni a szovjet kapcsolatok szerepét hazánk gazdasági fejlődésében. A Szovjetunióval bonyolított külkereskedelmi forgalmunk 70 százalékkal növekszik a harmadik ötéves terv időszakában. Növekvő nyersanyag behozatalunk több mint 50 százalékát a Szovjetunió adja, amely egyben feldolgozó iparunk késztermékeinek is legnagyobb felvevő piaca lesz 1966—70-ben. Érdemes megjegyezni, hogy a Szovjetunióból számlázó behozatalunk 73,5 százaléka nyersanyag és villamos energia. (Az idén 1,35 milliárd kilowattóra villamos energiát importálunk a Béke távvezetéken, 1970-ben már 3 milliárdot.) Behozatalunk további 23 százaléka gép és berendezés. Közülük is talán a legjelentősebbek a Duna-menti hőerőmű három darab 150 megawattos gépe, a további 2 millió tonna kapacitással bővülő Dunai Kőolajfinomító, a fővárosban és vidéken épülő nagypaneles házépítő kombinátok berendezései. Az új ötéves szovjet népgazdasági terv — jó ezt olvasni és tudni — számol hazánk és a többi szocialista ország igényeivel. A kőolaj és vasérc, a gyapot és a cellulózé termelés, az energetikai berendezés és a személygépkocsi gyártás, a kombájn- és traktortermelés gyorsan emelkedő tervadatai között megtalálhatjuk hazánk és a többi baráti ország öt esztendőre előre felmért szükségleteit is. A testvéri népi demokratikus országok viszont lehetőségeikhez képest hozzájárulnak az új szovjet ötéves terv sikeres végrehajtásához. A Szovjetunió több mint ezer vegyipari, élelmiszeripari stb. vállalat és üzem komplett berendezéseit szerzi be a KGST-országokból. A szovjet népgazdaság 1966 és 1970 között a nemzetközi szocialista együttműködés kereteben importból biztosítja tengeri hajó szükségletének 48 százalékát, fővonali és ipari villanymozdony szükségletének 40 százalékát, vasúti személykocsi szükségletének 36 százalékát. Az egymásra utaltság tehát kölcsönös. A szocialista világgazdaság nem fejlődhetett volna ilyen gyors ütemben, ha nem bővülnének szüntelenül az egymás közti termelési, kereskedelmi, műszaki, tudományos kapcsolatok. Ma már az is nyilvánvaló, hogy előrehaladásunk meggyorsításának is egyik fontos eszköze a szocialista nemzetközi együttműködés továbbfejlesztése nemcsak számszerűségében, hanem formáiban, módszereiben, intenzitásában is. Erre utalnak az új szovjet ötéves terv irányelvei, s a kongresszus megnyilatkozásai. A nemzetközi munkamegosztás szerepe, a szocialista együttműködésre utaltság mértéke persze más és más az egyes szocialista országok gazdasági fejlődésében. Hazánk, amely nyersanyagban és energiahordozókban szegény, s a megtermelt nemzeti jövedelemnek mintegy 35 százalékát a külkereskedelemben realizálja, sokkal inkább függ a világpiaci kapcsolatok alakulásától, mint például a Szovjetunió, amelynek erőforrásai, természeti gazdagsága, területe, lélek- száma a termelés, a tudomány és a technika minden ágának fejlesztését és világszínvonalon tartását biztosítja. S ha az SZKP XXIII. kongresszusa mégis a szocialista nemzetközi együttműködés fejlesztésének megkülönböztetett figyelmet szentelt, ez arra kell, hogy figyelmeztessen bennünket és a hazánkhoz hasonló helyzetű kis országokat, hogy a jövőben méginkább tegyünk meg mindent a számunkra létfontosságú nemzetközi kapcsolatok sokoldalú fejlesztéséért. Tennivaló van bőven, hiszen a szocialista országok gazdasági együttműködése jelenleg sem teljesen gond- és problémamentes. Várhatóan újabb megoldandó kérdéseket is felszínre hoz majd a fejlődés. Ahogy a gazdaságirányítási rendszer reformjával az ár-, pénz- és értékviszonyok fokozatosan tért hódítanak a szocialista országokban, számítani lehet az egészséges verseny, s ezzel együtt az értékesítési gondok fokozódásával a szocialista világpiacon. A kereskedelmi módszerek és a közgazdasági, üzleti szemlélet fokozott érvényesülése a nemzetközi együttműködésben végsősoron azonban valamennyi szocialista ország javára válik, mert a gazdasági kényszer erejével sarkallja gyorsabb műszaki fejlődésre, a szükségletek teljesebb kielégíté-. sére. S mindez párosul majd a fokozott gyártmányszakosítással, a határozottabb, s a mainál mindenképpen szűkebb nemzeti profilok kialakításával. E ma még teljesen fel sem mérhető fejlődéshez járul hozzá a Szovjetunió új ötéves munkaprogramja, amely közvetlenül is szolgálja a szocialista világgazdaság megerősödését és továbbfejlődését. K. SGennagyij Szavicsev Tengeralattjáróval a világ körül A sztrájk egyik legelső híres „áldozata” a Queen Elizabeth, a világ legnagyobb óceánjárója. A 26 éves hajóóriás életében először vesztegel elhagyottan a kikötőben. A kilencszáz tagú legénység a sztrájkfelhívásnak eleget téve kivonult a partra. A KGST Kohászati Állandó Bizottsága befejezte ülésszakát SZÓFIA (MTI) A KGST Kohászati Állandó Bizottsága Szófiában befejezte ülésszakát, amelyen Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Románia és a Szovjetunió küldöttsége vett részt. A KGST és a jugoszláv kormány között meglevő egyezmény értelmében az ülésszakon, részt vett Jugoszlávia küldöttsége is. Megfigyelői minőségben jelen voltak a Koreai Népi De mokratikus Köztársaság képviselői, valamint az ENS7 Európai Gazdasági Bizottsága titkárságának képviselője. A bizottság megtárgyalta a KGST-országoknak és Jugoszláviának a vaskohászat területén való együttműködésével összefüggő kérdéseket. Az ülésszak a barátság és s kölcsönös megértés jegyében zajlott le. Másnap délután a hajóra érkezett a flottaparancsnok és a katonai tanács tagja. Azt hittem, a tengernagy nem fog tudni átbújni a szelvényeket összekötő kerek lukakon, de ő csodálatos ügyességgel közlekedett, s minden matrózhoz, altiszthez volt egy-két közvetlen szava. Távozáskor a tengernagy a hajó hangosbeszélőjébe a következőket mondotta: — A flotta katonai tanácsa megvizsgálta és rendben találta a hajót. A többi tengeralattjáróhoz hasonlóan a legénység szelleme kitűnő. Mindenki egészséges és mindenki megfogadta, hogy becsülettel teljesíti feladatát. Parancsnokuk, aki tapasztalt ten- geralattjárós, jelentette a katonai tanácsnak, hogy készen állnak a feladat végrehajtására. Szerencsés hajózást, barátaim! Viszontlátásra! Elhangzik az Indulási parancs. Az atomtengeralattjáró kötelék kifutott támaszpontjáról. Bizonyos idő múlva a fedélzetről mindenki a hajó belsejébe gyülekezett. A kötelék parancsnoka, Szorokin ellentengernagy órájára nézett, és így szólt parancsnokunkhoz: — Adjon parancsot a merülésre! Ez volt életem legkülönösebb nagygyűlése. A nagygyűlés jelentős mélységben folyt le, és résztvevői nem együtt, hanem külön voltak: a szelvényekben, az őrhelyeken és a parancsnoki posztokon. A nagygyűlést az akció parancsnoka nyitotta meg. — Tengerész barátaim! — szólt a mikrofonba. — Rendkívül fontos és felelősségteljes feladatot kell végrehajtanunk: a víz alatt körbe kell hajóznunk a Földet. A hajó valamennyi szelvényében egyszerre mély csend lett. Ez hát az út célja! Magellán óta több világ körüli hajóutat tart nyilván a történelem. Megkerülték a földgolyót vitorláshajók, mechanikai hajtóművel felszerelt hajók és csatahajók. 1803 és 1855 között orosz haditengerészek 41 világ körüli és távoli utat tettek. 1895 óta egy- magukban is indultak hajók világ körüli útra. Vízalatti világ körüli utat tett az amerikai Triton tengeralattjáró Edward Beach parancsnoksága alatt. A mi utunk, a mérföldek számát tekintve körülbelül azonos a Triton útjával. De milyen különböző körülmények közt voltak az amerikai tengerészek és a mieink. Először is, a csoportos hajózás nem hasonlítható egy atomtengeralattjáró útjához. Másodszor közismert, hogy szinte az egész Földet amerikai haditengerészeti támaszpontok borítják, A Triton bárhol járt, mindenütt a saját támaszpontok ellenőrzési hatósugarában volt. Csak egy embernek kellett megbetegednie a legénység közül, hogy nyomban ott teremjen valamelyik amerikai cirkáló, amely a beteget azonnal fedélzetére vette. A szovjet tengeralattjáróknak viszont olyan térségen kellett keresztülhatolniok, ahol sem szovjet támaszpontok, kikötők nem voltak, de még csak szovjet hajók sem jártak arra pillanatnyilag. Mindez a szovjet haditengerészek javára billenti a harci szellem mérlegét. II. A lemerülés után azonnal a normális kerékvágásba lendült az élet. Különleges életrend ez, amely nem hasonlít a parti szolgálati szervezésre. A legénység váltásokban végzi a szolgálatot. Mától kezdve külön váltásokban reggeliznek, ebédelnek és vacsoráznak, pihennek, képezik magukat, vagy filmet néznek. A legelső tiszti ügyeletet Robert Putyilov tengerészkapitány adta. A feladatról meglehetősen szűkszavúan nyilatkozott: — A feladat természetesen nem könnyű, szokatlan. Nem tréfadolog végighajózni az ösz- szes szélességen. Tisztjeink, legtöbbjének már nem újság az önálló hajózás. Minden rendben lesz. Később megtudtam, hogy nem Putyilov volt az egyetlen a hajón, aki Diesel-tengeralattjárón szerzett tapasztalatokat. Megjegyzendő, hogy az atomtengerészek a legnagyobb tisztelettel vélekednek „bieseles” bajtársaikról, mert azt mondják, hogy aki a Diesel-tengeralattjárókon kapott iskolát, az könnyebben teljesíti szolgálatát atomhajón. Átmentem a következő szelvényekbe és megismerkedtem az első váltás több tagjával. A hajóorrban Vlagyimir Koval másodosztályú őrvezető teljesített szolgálatot. Több bonyolult gépezetre felügyelt. Csinos vékony arcú legény volt kackiás fekete bajusszal. Nem is gondoltam, hogy behívása előtt kovács volt. Inkább tisztviselő-félének látszott. Elképzeléseinkben még máig is élnek a hatalmas termetű kovácsok, akik kezükkel játszi könnyedséggel meghajlítják a patkót. Az idő azonban változik. S az idő úgy látszik a végi foglalkozásokról alkotott elképzeléseken is változtat. Az alacsony, nem túlságosan erős kötésű Koval behívása előtt vagongyárban dolgozott. Sajtológépen végezte munkáját Ennél többet nem mondott magáról, még az útról Is lako- nikus rövidséggel csupán így nyilatkozott: megtesszük, ami szükséges. Egy másik tengerésszel, Nyi- kolaj Zsukowal már részletesebben, behatóbban sikerült beszélgetnem. — őszintén szólva — mesélte Zsukov —, amikor megtudtam, hogy atomhajón kell szolgálnom, inamba szállt a bátorság. Tudja, ezekről a hajókról odahaza a falukban mindenféle, ostobaságokat fecsegtek. Most már harmadik évemet szolgálom, és állandóan atomhajón. Kitűnően érzem magam, sőt, jobban, mint a szárazon. — És az úttal megbirkózik? Nem csekélység! — Már miért ne? — csodálkozott a tengerész, majd közelebb hajolt és suttogva folytatta —, már régen ilyen útról álmodom. Ha már megyünk, járjuk körül a Földét. Hiszen tudom mire képes hajónk! (Folytatjuk)
