Nógrád, 1966. május (22. évfolyam, 102-127. szám)

1966-05-01 / 102. szám

1966. május 1. vasárnap NÖGR A D 11 Az iskola és a szülők „Minden kezdet nehéz” — tartja a közmondás. És e tény igazsága alól nem men­tes az iskolai munka sem. Itt is adódnak nehézségek, s ezek az év elején néha még nyomasztóbbak, mint később, a tanév folyamán. Elröppent a boldog vakáció. Helyes lett volna, ha a diák olvkor-olykor elővette volna a könyveit a nyár folyamán is. Ezt a „fegyelmet” azonban a többség megszegte. A tanév kezdetén tehát átmenet nél­kül lép át a legtöbb diák a boldog pihenésből és vidám szórakozásból a kemény mun­kába. A szükséges iskolai és tanulmányi fegyelem megte­remtése nem könnyű feladat. Ehhez segítséget kell nyújta­niuk a szülőknek. Ezt az is­kola joggal elvárhatja tőlük. Abból kell kiindulni, hogy a gyermek tanítása és neve­lése a szülő és az iskola kö­zös ügye. Mind a kettőnek azonos a célja: a képzett, ér­zelmi egyensúlyban élő, kö­telességtudó, boldog ifjú em­ber kialakítása, akinek hatá­rozott életcélja van s ezt igyekszik is elérni. Az isko­lának és a szülői háznak e közös nagy feladata megkö­veteli ez iskolai munka és a szülői ház nevelőmunkájának egybehangolását és a kapcso­latok állandósítását. Az ered­ményekért mindkét tényező egyaránt felel. Üjra meg újra ismételnünk kell: a szülők segítsége nél­kül a pedagógus munkája si­kertelen maradhat. Persze, a szülői segítség igénylése nem terhek átadását jelenti. A szülői segítség azzal kezdő­dik. hogy még az iskolaév kezdete előtt gondoskodik a szükséges könyvekről, tansze­rekről és egyéb kellékekről. Értékes napok, sőt hetek veszhetnek el az iskolában, ha a diák hiányos „felszere­léssel” jelenik meg az órá­kon. Az év eleji rendszertelen­ség semmiképpen nem kívá­natos. mert hatása lehet az egész évi munkára. Márpedig ezt a kellemetlen tényezőt előrelátással nem nehéz Ki­küszöbölni. Minden szülő tisz­tában kell, hogy legyen ten­nivalóival, hiszen az elmúlt tanév végén az iskola a szü­lői záró értekezleten megje­lölte a tennivalókat. Ha azon­ban a szülő megfeledkezett ezekről, még az év megkez­dése előtt érdeklődjék az is­kolában: a szükséges útmu­tatást feltétlenül megkapja. Igen fontos, hogy a szülő az első tanítási naptól kezdve rendszeresen és nem felülete­sen — kisérje figyelemmel az iskola munkáját Mérhetetle­nül sok izgalomtól, bajtól, késői bánattól kíméli meg önmagát a szülő, ha így cse­lekszik. Év elején, általában, ismételnek a diákok. Nagyon helyesen teszik a szülők, ha az év elején, legalább két lé­ten át, fokpzott . odaadással ellenőrzik gyermekük tanulá­sát. Ezalatt a szünidőben fel­lazult „diákfegyelem” ismét megszilárdul és a tanuló megint hozzászokik a rend­szeres munkához. De ez a két hét azért is nagyon fon­tos, mert az ismétlésnek ala­pozó jellege is van, meg­könnyíti az újabb feladatok eredményes megoldását. Kü­lönösen a gyengébb tanulók esetében jelentős ez az év eleji két hét. A további legfontosabb fel adat az. hogy a szülő bizto­sítsa gyermeke számára a nyugodt tanulás lehetősé­gét. Még az egyszobás lakás­ban sem lehetetlen feladat ez. csak — családi fegyelem keil hozzá. Persze, e címszó alatt sok mindent el lehetne mon­dani — az örökös házi per­patvaroktól az apa vagy az anya helytelen életmódjáig — e cikk keretében azonban ez a téma szétfeszítené. Csak azt hangsúlyozzuk: az egészséges és tiszta családi élet igen nagy segítség a diáknak a tanulásban is. Végezetül: minden szülő okvetlenül jelenjék meg a tanévet bevezető szülői érte­kezleten. Ez a legjobb alka­lom arra, hogy a pedagógus és a szülő között eleven kap­csolat keletkezzék. Legyen ez a kapcsolat őszinte, emberi és folyamatos. De főként őszinte. A szülő ne féljen attól, hogy „kiszolgáltatja” gyermekét a pedagógusnak. A pedagógus az őszinteséget azzal hálálja meg, hogy a gyermek hibái­nak ismeretében — kettőzött gonddal végzi a nevelés és a tanítás nagy munkáját. dr. d. p. Bogyós minta Anyaga 20 as horgolócérna, 6-os tűvel készítjük. A kez­désnél annyiszor 25 láncsze­met horgolunk, ahányszor is­mételni akarjuk a mintát, a végösszegből két szemet le­vonunk, mert ez kapcsolás a következő mintához. 2. sor: Az elkészített lánc­szemsorra 3 kétrábajtásos pálca, 2 láncszem, 3 pálca, ezt ismételjük végig. 12. sor: 3 pálca, 5 láncszem, a következő 3 pálca kimarad, a következőnél az elsőre 2, a másodikra 3, a harmadikra 2 pálcát öltünk láncszem vá­lasztások nélkül, 5 láncszem, 3 pálca a második csoportra. 13. sor: 3 pálca, 3 láncszem, az első pálcára 2, a 2-ra 1, a harmadikra 2, a negyedikre 1. az ötödikre 2, a hatodikra 1 és a hetedikre 2 pálca, 3 láncszem, 3 pálca. bogyós pálcacsoport a 2 lánc­szemes ívbe, 4 láncszem a 4 láncszemes ívbe, két 4 lánc- szemes ív. 4 láncszem, bogyós pálcacsoport a 2 láncszemes ívbe. 4 láncszem, 3 pálca. 17. sor: 3 kétrábajtásos pálca, 4 láncszem a bogyós pálcacso­port elé, 2 láncszem a máso­dik 4 láncszemes ívbe, 4 lánc­szem, 2 láncszem leöltve a bogyós pálcacsoport után, 4 láncszem, 3 pálca. 18. sor: 3 palca, 5 láncszem, bogyós pálcacsoport a 2 lánc­szemes ívbe, 4 láncszem le- öltve az ívbe, 4 láncszem, bo­gyós pálcacsoport a 2 láncsze­mes ívbe, 5 láncszem, 3 pálca. 19. sor: 3 kétrábajtásos pálca, 5 láncszem leöltve a csoport előtt, 2 láncszem leöltve a cso­port után, 4 láncszem a követ­kező ívbe, 2 láncszem, 5 lánc­szem, 3 pálca. »«•»x '****•;. *«■. ~ «.« h «■« x ♦ x *«•«*>• r -** *• ijx-i«»*»­MßeetxadiSGm X « .»xx ­;| - xx«»-» • ••»»■•«•••X »*.. »*•,**,**< »V* ' ,'*,»'»*'»-»r.»»x**X'»»«» ... —, tv Ti« ■ ?X'\ :*r k**.*«*»'«*’*'' •**.-< ''«**»/;** -»**<*■«*!"-**.* '»«••»»••«»XX*'»» « »»»♦*****n*V .SiVr.” ► •»»♦**'»*X*«***»<**«'* ♦•VX»«X> •><-<*•>. ■ * j.x.x a» ....... ;--­­.'-X - Ilii:: 14. sor: 3 pálca, 3 láncszem, az első pálcára bogyós pálca­csoport, 3 pálca után a hur­kot leeresztjük a tűről, bele­öltünk az első pálcába, fel­vesszük az előbb leengedett hurkot és a két hurkot egy­szerre fejezzük be, 4 lánc­szemet leöltünk a következő pálcára, 4 láncszemet a máso­dik pálcára, a hatodik 4 lác- szem után ismét egy bolygós pálcacsoport, 3 láncszem, 3 pálca. 15. sor: Most egy pár sort oda-vissza horgolunk. 3 pálca, 3 láncszem leöltve a bogyós pálca elé, 2 láncszem. leöltve a második 4 láncszemes ívbe, három 2 láncszemes ív után 4 láncszem a bogyós után le­öltve, 3 láncszem, 3 pálca. 20. sor: 3 kétráhajtásos pálca, 7 láncszem, bogyós csoport a 2 láncszemes ívbe, 1 láncszem, bogyós csoport, 7 láncszem, 3 pálca. 21. sor: 3 pálca, négy 4 lánc­szemes ív, 3 kétráhajtásos pál­ca. 22. sor: 3 pálca, 5 láncszem leöltve a második ívbe, 6 lánc­szem a következőbe, 5 lánc­szem után 3 pálca. 23. sor: 3 kétráhajtásos pál­ca, 3, 4, 2, 4, 3 láncszemes ívek a 6 láncszemes ívbe két­szer öltünk le, 3 pálca, 24. sor: a két láncszemes ív­be 7 pálca, itt kezdjük az is­métlést, ezt tetszés szerint is­mételjük. Végül az oldalait körülhorgoljuk 3 és 2 láncsze­mes ívvel. 16. sor: 3 pálca, 4 láncszem, LOVÁSZI MARTON Májusi dal Májusi fényben fürdik az erdő, májusi réten enyhe a szellő. Nézd csak e sok-sok májusi képet: zöldszemű lombok kedve feléled. Űt visz a hegyre telve virággal szól csivitelve hetyke madárdal. Jó a nagy égen fölfele nézni, dús fű ölében elheverészni. Édes az illat hársfa tövében, földanya ringat mint a mesében. Ébred az élet zöldarany ágon, májusi ének zeng a világon. Röppen a labda, hangos a tájék, víg dali-dalra zajlik a játék. Májusi tájon tűz-színű rózsák — májusi álom? Nem! A valóság! Morzsák — Micsoda unalom! — só­hajtott fel a titkárnő. — Egész nap ezt mondani: „Igen, igazgató iír/”, s egész este „Nem. igazgató úr!“ A nők sokkal veszélyeseb­bek, mint a tolvajok, nem pénzt vagy életet, hanem mind a kettőt követelik. • — Miért adott Péternek egyest számtanból? — kér­dezi. a felháborodott apa a tanítótól. — Sajnos, rosszabb osztály­zat nincs — válaszolta az bocsánatkérően. GYERMEKEKNEK Molnár Zoltán Cigánykerekek Kisgyermekkoromban ter­mészetesen még nem foghat­tam fel, hogy a május elsejé­nek más értelme-tartalma is van, mint. az, hogy kirándu­lunk a Nagyerdőre. Mégis már legkorábból megmarad­tak bennem a május elsejé­nek különös ízei. Éles színekre emlékszem: az utcabeli akácfák zöldjére, a barnaszínű, meg kátrány­színű deszkakerítésekre s ka­pukra a házak között, me­lyek mintha mind frissen let­tek volna vakolva, a piros­cserepes meg szürkepalás háztetőkre, fehér kis függö­nyökre.az ablakokban,. sárga redőnyökre, zöld zsalugáte- rekre, s a pamacs kis bárány­felhőkre a tisztakék égen. Az egyik oldalon a házak árnyé­ka még beért a kiskocka-kö­ves úttest közepéig, a másik oldalon aranyos-sárgán sütött a nap. Az emberek mind a nap's oldalon mentek, de rém olyan egykedvűen, mint inás napokon, hanem mintha fürödtek volna a bőséges rapfény-zuhatagban. Majd­nem mindenki velünk egy irányban haladt; családok szatyrokkal, vagy piros-sá­vos fehér szalvétákkal leta­kart piaci kosarakkal, amik­ben most az egész napi hi­deg ennivalót vitték az erdő­be. . Aztán hat lovasrendőrrel találkoztunk; gyönyörű nagy barna lovakon lovagoltak; a meseszép büszke paripák meg-megtáncoltak a fényes­csizmás, sarkantyús rendőrök alatt. Szigorú, pödrött baju­szos emberek voltak ezek a rendőrök, s olyan nagyon sö­tétkékek, ahogy a tarka-bar­ka kis batyus-kosaras csopor­tok mellett lovagoltak, s csak hatalmas nagy kardjuk lógott le nikkelfényesen az oldalu­kon. — A rendőrbácsik is ki­jönnek a május elsejére? — Kijönnek, kisfiam. Az erdő sarkán, amikor nagy voll a torlódás és sokan leszorultak a járdáról a ko­csiéira, a rendőrök odafarol- tatták a lovaikat, úgy terel- ték-nyoroták vissza az embe­reket; volt hát ebben a rend­őr-dologban valami érthetet­len is, de amit én már kér­dezni nem akartam, hiszen majdcsak kitalálom előbb- utóbb magamtól. Nagy tölgy alá raktuk le a kosarat, pokrócot, lab­dát, meg a hintának való ru­haszárító kötelet. Hintáztunk, labdáztunk, fo­gócskát játszottunk a többi gyerekekkel. Hanem énnekem az kínálkozott a legnagyobb mulatságnak, hogy a felnőtte­ket nézegettem. Mert ők is játszottak, s tetszett nekem, hogy olyan szépen, vidáman; azóta tudom, hogy a felnőttek is szeretnek játszani s ezt nem felejtettem el. Később, felnőve magam is gondolkoz­tam rajta, s megértettem, hogy igazán nem is lehet élni játék nélkül, úgy kell az az embernek, mint a munka, a táplálék, a levegő. S miket játszottak. Körbe­dobálták a labdát, s aki el­ejtette, annak féllábra kellett állnia. Vagy egy bement kö­zépre s annak el kellett fog­nia, ahogy a többiek egymás­nak haj igái ták. Meg szembe- kötősdit is játszottak, s más mindenfélét, éppen úgy, mint a gyerekek. De nekem leg­jobban a zsákbanfutás tet­szett. Felsorakoztak a versenyzők egymás mellé, zsákbabújta- tott lábbal; felért a zsák egé­szen a hónaljukig, ott meg­kötötték madzaggal. Ugrá­sokkal kellett előre haladni, de nagyon nehéz lehetett fel nem bukni a zsákban, mert bő vol:, lötyögött, s ugrás közben lejjebb is ért, mint benne a cipő. Hengergőztek, meg buktak orra a nagy fel­nőtt emberek, akiket felese­gük meg gyerekeik is néztek, meg biztattak. Emlékszem egy erős kis fekete emberre. Aprókat ug­rott a rövid lábaival, de hi­hetetlen gyorsan, mintha nem is érne le a földre, hanem már a levegőbe belekapálna a zsákbabújt lábával; szűkre- húzott szemmel, összeszorított szájjal, kivörösödve, mérge­sen lökte magát előre, mint a gép. Óriási nevetés-kacagás, taps közc-pette az utolsó mé­tereken ez a kis mérges fe­kete elpattogott egy hórihor- gas kőműves mellett s első­nek ért a célba. Néhány pil­lanat alatt lerántotta magá­ról a zsákot, felkapta a kis­hordó jutalom-sört, mint egy labdát, s a feje felett tartva, odaszaladt vele a nagy tár­sasághoz, nem messze tőlünk, a fa alá, s letette egy ugyan­olyan pirosképű kis asszony­ka elé, mint ő maga. Kapott is érte egy csókot. A játékok közül legviharo- sabb-nevettetőbb talán a „Há- tulsópár előre fuss!” volt. Vagy tizenöten játszották ezt. férfiak, lányok, asszonyok nagy jókedvükben, mikor már szerte mindenütt az er­dő tisztásai, utai, sűrűi kia­bálástól, nevetéstől, nótától, mindenféle gyerekzsivajtól, felnőttbolondozástól zeng­tek ... Kettesével állottak fel egymás mögött, egy pedig egyedül legelői, s mikor ez el­kiáltotta: „Hátulsó pár előre fuss!” — akkor a legutolsó kettőnek két oldalról előre kellett szaladni, és valahol valahogy újra találkozni, mert ha az elől álló fogónak sikerü't elérni és megfogni valamelyiket, akkor az az ő párja lett, s aki egyedül ma­radt, az lett a fogó. Mekkora lárma, mekkora kacagások! Egyszer, éppen a legna­gyobb vigság közepette jött két lovasrendőr, ezek még korábban itt mentek keresz­tül be az erdő mélye fele. Most is komorak voltak, mint menet, éppen csak egy pillanatra néztek oda, hogy mi az a nagy zsivaj? De meg se rezzent még a szemük sem; végigléptettek a tisztá­son, mint a szobrok s eltűn­tek a város irányában. Ügy viselkedtek, mintha olyan magasan ülnének azon a lo­von, hogy őket onnan egyál­talán nem is érdekelhetné semmi, amit ezek a zsivajgó kis ember-félék csinálnak. De az emberek is, akárha észre sem vették volna őket, mint valami átvonuló lovas kísér­teteket, akiket legbiztosabban az tart távol ettől az emberi világtól, ha nem érdemesítik őket figyelemre. Egy, csak egy gyerek, egy nálam na­gyobb, bcrzashajú szeplős fiú öltötte ki utánuk a nyelvét a hátuk mögött, aztán megfor­dult, rikkantott és vetett vagy három cigánykereket. VÍZSZINTES: 1. Háromszázötven éve el­hunyt: angol drámaíró. 10. Lárma. 11. Például a Nóg- rád. 12. Igevégződés. 14. Rá­cát mássalhangzói. 15. Nóra páratlan betűi. 16. Légnemű anyag. 18. Szín. 19. Matema­tika része. 20. A vízsz. 36. folytatása. 22. Betűvetés. 23. Koros. 24. Egyiptomban szent­ként tisztelt bika. 25. Ülőke. 26. Vízimadár. 28. Bojár más­salhangzói. 29. Ókori nép. 30. Savval semlegesíthető. 32. A. O. 33. Vissza: lyukas fog teszi. 35. Német helyeslés. 36. A vízsz. 1 szülővárosa. 40. A vízsz. 1 nagynevű magyar műfordítója. FÜGGŐLEGES: 1. Erély. 2. Névelő. 3. Vég­tag. 4. Rosszalás. 5. A Szent- ivánéji Álom egyik szerep­lője. 6. Hullajt. 7. Római krajcár. 8. Leves, főzelék kel­léke. 9. Gyümölcs. 13. Keleti méltóság. 14. Sárga elem. 17. Fennakadás. 18. Húz. 19. A Vihar egyik szereplője. 21. Óv. 22. Lipcse része. 24. A. É. N. 25. Orosz név. 26. Ne­ves magyar riporter. (Péter, J=Y.) 27. Szántatlan terület. 28. Török méltóság. 29. Pest megyei község. 31. Nem ódon. 33. Hónap röv. 34. Moréna mássalhangzói. 37. R. A. 38. Babanyilatkozat. 39. Skála­hang. Megfejtésül beküldendő a vízszintes 1. 36, 40, a függő­leges 5. 19. Az április 24-i gyermek­rejtvény helyes megfejtése: Május elseje, Nimród, Papp László. Könyvjutalmat nyertek: Vallus Tamás Pásztó. Tomony János Balassagyarmat, Demé- nyi István Salgótarján. A könyvet postán küldjük el.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents