Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-17 / 90. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! EXPORT INDIÁNAK NOGRAD AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA VYTT ÉVF. 9«. SZÁM ARA: 80 FILLÉR 1966. ÁPRILIS 17. VASÁRNAP Kommunista pedagógusok tanácskozása Tovább a% iskolareform által megjelölt helyes úton Amint azt már hírül adtuk, a héten rendezték meg Salgótarjánban, a megyei pártbizottság tanácstermében Nóg- rád megye kommunista pedagógusainak nagyaktíva-érte- keziletét. Az értekezletet Szabó Istvánnak, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Propaganda és Művelődésügyi Osztályának beszámolója nyitotta meg. A beszámoló hangsúlyozta, hogy a négy évvel ezelőtt megalkotott oktatási reform- törvényt megyénkben is a kulturális forradalom fontos részének tekintettük és tekintjük az elkövetkezendő években is. Elért eredményei, megvalósítása előre viszi ifjúságunk szocialista nevelését, életre való felkészítését, a korszerű általános- és szakmai műveltség emelkedését. A szónok ezután a reform hármas alapelvéről szólt. Az élet és iskola kapcsolatának erősítésével, az általános és a szakmai műveltség emelésével, illetve a szocialista nevelés hatékonyságának növekedésével foglalkozott. Mint mondotta, e célkitűzések hosszú távlatra megszabják iskolapolitikánk tennivalóit, végrehajtásuk nem kampányfeladat, hartem több éves, sőt évtizedes feladatot jelent. Szükséges ezt hangsúlyozni — jegyezte meg —, mert egyesek körében lábraka- pott a türelmetlenség, s nem értik meg azt, hogy a reform megvalósításában az út elején, nem pedig a végén tartunk. A múlt év őszén megtartott országgyűlési vita, s a közelmúltban ennek alapján lezajlott megyei párt- és tanács végrehajtó bizottság együttes ülése, s a megyei tanácsülés felvázolta megyénk helyzetét, s a végrehajtás során keletkezett ellentmondásokat, torzulásokat elemezve, helyes irányt szab meg a változatlanul helyes alapelvek, célkitűzések végrehajtása terén. Az oktatási reform folyamatos harcot jelent az újért, a korszerűért, a társadalom szükségletének kielégítéséért. Szabó István ezt követően részletesen szólt néhány fontosabb kérdésrőL — Talán a reform legbonyolultabb és legnehezebb feladata a szocialista nevelőmunka színvonalának emelése — mondotta. — A szocialistává fejlődő társadalmunkban, a nevelésben résztvevő tényezők hatására a tanuló ifjúság többségénél a társadalmunkkal összhangban levő pozitív^ tulajdonságok vannak túlsúlyban. A szocialista emberre jellemző személyiségjegyek fejlődését, meglétét bizonyítják állásfoglalásaik, tevékenységük és magatartásuk. A társadalom és a természet alapvető kérdéseire — az életkori fejlettségi szintnek megfelelően — nagy részük a szocialista tudat elemeit feltételező választ adja. Természetesnek tartják a kizsákmányolás mentes társadalmat, elítélik a társadalmi igazságtalanságnak minden formáját. Egy részük alig ismeri, túlnyomó többségük pedig elveti az emberi gondolkodást gúzsbakötő vallásos nézeteket. A tanuló ifjúság nagy része szorgalmasan tanul, a magasabb korúak tudatosan készülnek élethivatásukra. Ha lehetőséget teremtenek számukra, szívesen vesznek részt a társadalmi munkában, szívesen vállalnak részt a közösségi feladatokból. Főleg a demokratikus hazafiság körébe tartozó elemek dominálnák hazas zeretetükben. — Már itt szükséges azonban megjegyeznünk — mondotta a szónok —, hogy a hazafias nevelés nem képzelhető el történelmi szellemű nevelés nélkül. Helyes, hogy iskoláinkban az oktatási tananyagban megfelelő hangsúlyt kap a múlt, de a hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak egyik forrása. Ennél a forrásnál megállni nem elegendő, nem is volt célunk sohasem. Népünknek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is. Ifjúságunk nevelésében mindkét forrást fel kell használni. Tisztelje és szeresse ifjúságunk a testvér népeket, s mindenekelőtt a Szovjetunió népét Értessük meg tanulóifjúságunkkal, hogy nem lehet jó hazafi, aki nem szereti a Szovjetuniót. Ezután a tanuló ifjúság körében levő negatív tulajdonságokról esett szó, amelyek szintén komoly figyelmeztetést jelentenek. Bár ezek keverednek az előzőkben felsorolt szocialista vonásokkal, amely az ifjúság életkori sajátosságait figyelembevéve természetes is, mégis helyes ezekről szólni kiküszöbölésük érdekében. Mindezért szükséges, hogy a KISZ- és az úttörőszerveze- tek tevékeny, minden jelenségre gyorsan reagáló egységek legyenek, ne pedig rossz- értelműen „agyontámogatott” közösségekként működjenek. Szabó István ezt követően a gyakorlati tennivalókról szólt Mint mondotta, a jövőben tovább kell folytatni a körzetesítést az objektív és szubjektív tényezők megjavításával el kell érni, hogy a szakrendszerű oktatásba bevont tanulók száma a jelenlegiről 1970- ig 87—88 százalékra növekedjék. A középfokú beiskolázásnál a jelenlegi szint megtartására kell törekedni, illetve arra, hogy a középfokú beiskolázásban a MŰM rendszerű képzés aránya növekedjen, figyelembe véve a belépő objektumokat a népgazdaság, a megye igényét és annak teherbíró képességét A középiskolai beiskolázásnál növelni kell a szakmát nyújtó beiskolázás arányát, javítani kell a pálya- választási tevékenységet. A gimnáziumi beiskolázásnál fo-» kozatosan biztosítani kell a matematikai, fizikai, kémiai, biológiai osztályok inditását stb. — Az iskolareformból eredő tartalmi célkitűzések megvalósítása érdekében növelni kívánjuk a követelményeket az iskolák és a pedagógusok felé — hangsúlyozta a fentiek után Szabó István. — Törvényszerű, hogy a pedagógusok erkölcsi, politikai, emberi, morális magatartása jobban reflektorfényben van, ezért a jövőben a társadalom követelményei is nőnék velük szemben. Az egészséges fejlődés ütemét az iskolareform végrehajtásában csakis úgy tudjuk megvalósítani, ha emeljük velük szemben a követelményeket, a vezetés színvonalát megyei, járási és iskolai szinten egyaránt. Iskoláink igazgatóinak többsége politikailag és szakmailag alkalmas a feladatának megoldására. A nem megfelelő szakmai és politikai képzettséggel bíró vezetőket azonban előbb-utóbb le kell váltani messzemenően szem előtt tartva természetesen a humanizmus elvét. A tartalmi célok megvalósításában nagyon nagy szerep van az elvi, ideológiai, pedagógiai alapokon nyugvó, egységes tantestületeknek. éppen ezért ilyen testületek kialakítására kell törekednünk. Többet várunk a jövőben a párttag pedagógusoktól is, legyen véleményük a tantestületekben zajló viták során, hallassák hangjukat. Szabó István beszámolóját vita követte. Kőszegi Jenő, a salgótarjáni Gépipari Technikum igazgatója az ifjúság szabadidejének hasznosabb és célszerűbb felhasználásának lehetőségeivel foglalkozott hozzászólásában. Nagy Imre, a gyakorlati foglalkozások megyei szakfelügyelője a gyakorlati oktatás problémáit elemezte. Kalocsai Miklós endre- falvi igazgató a körzetesítés gondjairól szólt. Daróczi Ferenc, a balassagyarmati járási tanács művelődésügyi osztály- vezetője a látogatások szakszerűségéről beszélt, Gyenes Lajos, a balassagyarmati Petőfi iskola igazgatója ifjúságvédelmi kérdésekkel foglalkozott. A vita során Jedlicska Gyula, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának titkára is hozzászólt Hangsúlyozta, hogy az iskolareform, amelyet négy évvel ezelőtt kezdtünk el, nem magyar specialitás, s a népgazdaság ágaiban végbemenő reformoktól, törekvésektől sem idegen, azoknak szerves része. Elmondotta, hogy a reform meghirdetésekor megyénkben is voltak kétkedések, de a törvényt megelőző és azt követő viták, a helyes határozatok és rendeletek elősegítették, hogy megyénk pedagógusainak zöme ma már elfogadta a reform tartalmi célkitűzéseit Ezt követően Jedlicska Gyula szóit a pedagógusok helytállásáról, az igazgatóik egyre fokozódó szerepéről, majd a reform eredményeit elemezte. Szó sincs tehát a reform reformjáról, mondotta, az alapelvek, amelyeket a reform maga elé tűzött változatlanul helyesek, örvendetes jelenségként említette, hogy pusztán a számok is sokat mondanak, s örömünkre szolgálhat, hogy például az elmúlt időszakban megyénkben megkétszereződött a középiskolás tanulók száma. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is, hogy a jövőben a középfokú oktatásban az arányokat feltétlenül meg kell változtatnunk a szakmát adó iskolák javára. Hozzászólásában Jedlicska elvtárs is felhívta a figyelmet a politikailag és szakmailag egységes tantestület kialakításának fontosságára, a pedagógusokkal szemben támasztott követelményekre, az ideológiai képzés fontosságára, illetve az ifjúság szocialista nevelésével kapcsolatos kérdésekre. Hallom a hírt: nyugalomba vonult Krizsanyik Jánosné. Ennyire elszállt volna az idő? Hiszen a napokban találkoztunk. Fiatalosan, lelkesen újságolta, hogy végre beteljesül a régi álom, megkezdik a pásztói művelődési ház építését ... Talán csak a léptei nehezedtek el kissé. Egyébkén: friss és fiatalos. Pedig — jól ismerem — sok csapást és bajt megért. Mi kölcsönzi neki az erőt az élethez, a megpróbáltatások tűréséhez, legyőzéséhez, a feladatok elvégzéséhez. Erre a kérdésre kutatom a választ az emlékeimben. Tizenhat éve ismerem, s ö ezalatt a jó másfél évtized alatt nem sáfárkodott rosszul az idővel. Ügy élt, mint akinek mindenre van, de sohu nincs ideje. Reggeltől napestig talált elfoglaltságot. Sietett, nagyon sietett. Egyszer, amiindiai exportra készült acélszalag különleges jó csomagolást kíván, mert a hosszú út megviseli az árut. Barta Sándor és Vámos János a 379x1 mm szalagot csomagolja (Koppány György felvétele) Szovjet katonai küldöttség érkezett A Szovjetunióban járt magyar katonai delegáció látogatásának viszonzásaként R. J. Malinovszkijnak, a Szovjetunió marsalljának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével szombaton délelőtt szovjet katonai küldöttség érkezett Budapestre. A Ferihegyi repülőtéren ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták a vendégeket. Fogadásukra megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Czinege Lajos, a politikai bizottság póttagja, vezérezredes, honvédelmi miniszter, továbbá Rácz Sándor, a központi bizottság osztályvezetője, Erdélyi Károly külügyminiszterhelyettes. Ott voltak a repülőtéren a magyar néphadsereg tábornoki és parancsnoki karának tagjai, valamint a társfegyveres testületek vezetőt Jelen volt a fogadtatásnál F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és a nagykövetség több beosztottja, ott voltak a Budapesten akkreditált katonai és légügyi attasék, megjelent I. V. Tutarinov vezérezredes, a varsói szerződés egyesített fegyveres erőinek magyarországi képviselője, továbbá K. I. Provalov vezérezredes, a szovjet hadsereg ideiglenesen hazánkban tartózkodó csapatainak fő- parancsnoka és a parancsnokság több más magasrangú képviselője. ICA NÉNI kor megkérdeztem miért űzi, hajtja annyira magát, ;M- gyon csendesen válaszolt: „Azt akarom, hogy még az életemben jobb legyen minden.” Pásztón mindenki csak úgy ismeri: Ica néni. S mindenki őt kereste, ha segítségre volt szüksége, a hivatalban, s megállították az utcán, vagy felkeresték este a lakásán. Hosz- szú évekig kormányozta a termelőszövetkezetet, hiszen legjobban értett a földmunkás ember szívéhez. Később tanácsi dolgozó lett, elnök- helyettes Pásztón. De ő nemcsak a községe népének gondját baját érezte a sajátjának, ti járás sorskérdéseiben éppen olyan akarással, segítőkészséggel tevékenykedett, mint amilyen lelkiismeretesen dolgozott a megye előrehaladása ér. dekében. Ezért választotta meg megyénk népe képviselőnek. S a legnagyobb kitüntetés fáradozásaiért az emberek szeretete, tisztelete. Virágcsokrok, ünnepség, a megyei vezető személyes jókívánsága, a szeretet, megbecsülés jelezték búcsúzását a hivataltól. A megérdemelt pihenés következik. De valóban igy lesz-e? Ica néni nem bírja ki az élet csendesebb lüktetését. Megszokta a harcot, a küzdelmet, a zsúfolt mindennapokat. Nem tud kiszakadni az élet sodrából. Egész valóját feltette egy eszmére, amelynek lényege az emberek boldogságának a megteremtése. Jól tudjuk, ő a nyugalom napjaiban is nyugtalanul keresi majd, hol és mit segíthet, hogy a jó még jobb legyen. Pádár András Termelőszövetkezeti tagok Vietnamért Példamutató kezdeményezés EgyházasQergen Országosan is egyedülálló kezdeményezés született az egyházasgergei „Üj Elet” termelőszövetkezet legutóbbi közgyűlésén. A szövetkezet tagsága, miután egyöntetűen elítélte az amerikaiak vietnami agresszióját — a KISZ- fiatalok kezdeményezésére határozatot fogadott el. A határozat szerint az „Üj Élet” dolgozói a vietnami nép igazságos harcát támogató erkölcsi segítség mellett az anyagi segítséget is vállalják. Eszerint — minden dolgozó tag egy munkaegység után járó összeget ajánlott fel a KISZ KB. 172.525—K. 95 csekkszámlaszámú szolidaritási alapjára. A határozat elfogadásával egy időben az egyházasgergei termelőszövetkezet felhívással fordul Nógrád megye összes termelőszövetkezetéhez, valamint a termelőszövetkezeti jellegű üzemek párt és KISZ- alapszervezeteihez, hogy kövessék példájukat, és csatlakozzanak az „Egy munkaegység Vietnamért!” elnevezésű egyházasgergei kezdeményezéshez! Érdeklődésünkre az -,Üj Élet” gazdasági vezetői elmondták, hogy miután az anyagi hozzájárulások határideje május 15-ig szól — a közgyűlési határozat értelmében a szövetkezet előlegezi tagjainak a tervezett egy munkaegységet. Az összegyűjtött összeget ily módon be tudják fizetni az említett csekkszámlára. Az egyházasgergeiek remélik, hogy a megye tenmelő- szöv etkezetei követik példájukat. és csatlakoznak az országosan eddig is jelentős eredményeket hozó szolidaritási mozgalomhoz.
