Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-16 / 89. szám
4 l»OGR AD Tófifi április ifi. szombat A nevelés ideológiai egysége Az utóbbi időben a különböző fórumokon mind több szó esett, illetve esik az iskolareformról. A szocialista oktatási törvényt persze nem azért tűzte napirendre az országgyűlés, s mai vitáink sem azért zajlaínak, mert a reform alapelvei helytelenek, vagy netán túlhaladottak. Az ismert három alapelv, egyrészt az iskolának az élethez, az építő munkához, annak megszerettetéséhez való igazítása, másrészt a korszerűbb műveltség felfogás szerinti, magasabb színvonalú oktatása, harmad- sorban a tanulók szocialista jellemének és világszemléletének erőteljes megformálása, megalapozása, s mindaz, ami még az oktatási törvény lényegéhez tartozik, irányadó ma is. Tárgyalásainknak, vitáinknak tehát két, másfajta sarkalatos pontja van. Az egyik: az 1961. évi III. törvény csak a fő elveit, teendőit és irányait szabta meg a reformnak, az úgynevezett oktatási „keret- törvényt” az oktatás, a nevelés, a tanügy intézményeinek és nekünk, a társadalomnak kell realizálnunk. A vita egy része most akörül forog, hol tartunk a reformtörvény megvalósításával. Miközben az eredmények egész sorát értük el, fény derült arra is, hogy a népgazdaság, a társadalmi építés szükségleteihez közelebb került ugyan iskolarendszerünk de még nem annyira közel, mint kellett volna. Mert nőttek a szükségletek, a reformtörvényt követő sok intézkedés, változás ezzel csak részben tudott számolni. És ez a tanácskozások másik legfontosabb gondolata. Lényegében tehát az a kérdés: hogyan tovább? A két kérdéscsoporton belül természetesen rendkívül sok szó esik a reform megvalósításának objektív és szubjektív feltételeiről is. A kommunista pedagógusok a napokban Salgótarjánban lezajlott értekezletén is leszögezték: az iskolareform sikeres végrehajtásának nagyon fontos feltétele például a megfelelő tantermi ellátottság, (erre népi államunka harmadik ötéves tervben több mint 50 millió forintot biztosít Nógrád megye számára), a tárgyi feltétel azonban csak egy dolog, s nem lehet csupán erre hivatkozni és várni valamiféle csodát. Az iskolareform tartalmi céljainak megvalósítása mindenekelőtt a nevelőkön múlik. Hiszen bármennyire igaz az, hogy a társadalmi szervek, a párt-, a KISZ-, az úttörőszervezetek, a szakszervezeti bizottságok támogatása nélkül, a társadalom segítsége nélkül nem valósulhat meg a reform, a korszerű műveltség, a nevelés legfontosabb tényezője mégiscsak a tanító, a tanár. Nevelőink többsége a megyében eddig is becsületesen, szeretettel és hozzáértéssel végezte, illetve végzi munkáját. Megyénk többi értelmiségéhez viszonyítva a pedagógus-réteg az, amelynek fejlődése a leggyorsabb, a közéleti tevékenységben való részvétele is nagyobb arányú, mint más értelmiségi rétegé. Ennek illusztrálására talán nem érdektelen az alábbi néhány adat. A megyében több mint 380 párttag nevelő van. A párttag és pártonkívüli nevelőik más társadalmi szervekben is tevékenykednek. Pedagógusaink többsége résztvesz az állami ideológiai oktatásban és a párt által szervezett ideológiai képzésben. Jelenleg például 140 pedagógus tanul a marxista-leninista esti egyetemen, s több mint 600-an vesznek részt az akadémiai előadásokon. A Központi Bizottság ideológiai irányelveit megvitató tantestületi értekezletek lényegében eredményesek voltak, ami szintén örömmel tölthet el bennünket Miért? Mindenekelőtt azért, mert hiszen a már emlegetett tartalmi célok megvalósításában az elvi, ideológiai, pedagógiai alapokon nyugvó egységes tantestületeknek van a legnagyobb szerepe. A megye tantestületei általában következetesen küzdenek a kitűzött célok mind eredményesebb megvalósításáért, állandóan javítják szakmai, pedagógiai tevékenységüket. Ugyanakkor az is igaz, hogy bizony esetenként nagy a szintkülönbség még az azonos teltételek között dolgozó tantestületek között is, s ezt már nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egyes tantestületekben a humanizmusra, a kartársias- ságra való hivatkozással nem lépnek fel következetesen a lazaságokkal, a fegyelmezetlenségekkel, a cinizmussal, a demagógiával, a polgári és kispolgári nézetekkel és gyakorlattal szemben. Tudjuk — és megértjük —, hogy a pedagógusok munkája nehéz, fáradsággal jár és ők is emberek. Mégsem lehetünk nyugodtak, amíg a nevelők egy kis részénél politikai bizonytalanság is tapasztalható, hiszen ez szavuk hitelének csökkentéséhez vezethet. Márpedig az oktatási reform által kitűzött megyei feladatok végrehajtásában, a párt és a kormány népművelési céljainak realizálásában, s más egyéb társadalmi gazdasági, politikai, illetve kulturális jellegű feladatok megoldásában bizton számítunk nevelőinkre, akik semmiképpen sem lehetnek bizonytalanok, politikailag „szemérmes” emberek, önmagukkal, az ifjúsággal, a társadalommal szemben sem. A reform-viták, az ifjúság szocialista nevelésével kapcsolatos eszmecseréknek ez az igény is egyik lényeges kicsengése! X. E. A „Szegény gazdagok“ 'Nógrádiban A Jókai Mór „Szegény gazdagok” című regényéből készült darabot hozta el megyénkbe a Déryné Színház. A regényt, amely Fácia Negrá- nak, az 1840-es évek elején Erdélyben rettegett rablóve- zémek kalandos történetét mondja el, Török Tamás írta színpadra. A darab rendezője Kalmár Tibor, jelmeztervezője Rima- nóczy Yvonne Jászai-díjas, díszlettervezője Sostarics Zsuzsa. Jelenet az előadásból fl szakmunkás- képzésért Fontos utasításokat vezettek be a mezőgazdasági szakmunkásképzés további segítésére. Az utasítás, amelyet a Munkaügyi Minisztérium az Állami Gazdaságok főigazgatójával, a MEDOSZ elnökségével, s más szervekkel egyetértésben hozott, a többi között kimondja, hogy az állami gazdaságokban egyes mezőgazdasági szakmunkás kategóriákban bizonyos határidő után mindenütt képzett szakmunkásokat kell alkalmazni. Az állami gazdaságokban 1967 július 1-től brigádvezetői munkakört csak legalább szakmunkás képesítésű dolgozók tölthetnek be. Ettől kezdve már a munkacsapatvezetőknek is szakmunkás képesítéssel kell rendelkezniük, s már az idén gondoskodni kell arról, hogy a szakmai képesítést szerzett dolgozók munkaidejük többségét szakmájuknak megfelelő beosztásban töltsék. A rendelkezés arra is kiterjed, hogy végzett munkájuk bérezésében különböztessék meg őket a képesítéssel nem rendelkezőktől. A testvérorszáqolc életéből Kirgizia artézi vize Hatalmas hegyi tó mellett — szárazság sújtotta pusztaság! Ilyen „rossz tréfát” csinált a természet az Isszik- Kul-tóval, amelynek több tíz kilométer hosszúságú északi partján egyetlen bokor, egyetlen fűszál sem nő. Ez a természeti ritkaság azzal magyarázható, hogy a tó sós vize alkalmatlan öntözésre, folyók vagy patakok nincsenek, a csapadék pedig rendkívül csekély. Az Isszik-Kul-tó környéke Közép-Ázsia egyik legkeresettebb kirándulóhelye. Az ország minden részéből évente egyre több turista érkezik ide. Hogyan biztosítsák a partmenti települések, az üdülők, a panziók, a szanatóriumok és az úttörőtáborok ivó- vízzeü való ellátását? A Kungej-Altau hegységben végzett vízkutatás nem járt eredménnyel. Alig fúrtak le csekély mélységbe, azonnal jóminőségű ivóvizet találtak. A víz tavaszi csapadékból, hóolvadásből, a hegyekről lecsúszó gleccserekből a laza talajon át csekély mélységig szivárgott és itt megmaradt. A próbafúrások azt mutatták, hogy a tó partján mintegy 100 kilométer hosszúságú artézi vízréteg húzódik. — A föld alatt gazdag vízrétegek vannak — mondja Nyikolaj Kadurin, a vízkutató expedíció főgeológusa. A réteg több millió köbméter édesvizet tartalmaz. Ez több mint elég ahhoz, hogy teljesen biztosítani tudjuk nemcsak az Isszik-Kul-i üdülőövezet, hanem a közeli jövőben felépülő egyéb létesítmények vízellátását is. A közeljövőben további 20 artézi kút ontja bőven vizét az Isszik-Kul medence nyugati bázisai számára. Vagyim Cscrnovics Útnak indul a szolidaritás albuma Tízezer nógrádi fiatal tiltakozása — Egy csekken 270 ezer forint — Első állomás: a KISZ megyei bizottsága „Színes szerdák" a könyvtárban Április 13-án, szerdán költészet napi ünnepség volt az Acélárugyári Művelődési Házban. Az újjáépített könyvtár zsúfolásig megtelt főként fiatal oltásokkal. Az asztalok mellett a Petőfi Színjátszó Szakkör irodalmi színpadának tagjai is helyet foglaltak, mint az ünnepség közreműködői. R. Rozsgyesztvenszkij — a nemrégen hazánkban járt szovjet költő — Rekviem című oratóriumát adták elő, nagy tetszést aratva. — A mai szereplésünk nyitánya volt az általunk „színes szerdáknak” nevezett rendezvénysorozatnak — mondja Vertich József rendező. — Célunk, hogy havonta egyszer az olvasók a könyvek iránti vágyuk kielégítésén lúl, közvetlen művészi élményben is részesüljenek. Ügy véljük, hogy napjainkban az amatőr színjátszók, és az irodalmi színpadok tudat-, és ízlésformáló hatásukat az ilyen formákon keresztül érvényesíthetik legintenzívebben. — Ahhoz nincsenek meg a lehetőségeink, — és nem is célunk, hogy a televízió, és a jövőben az új megyei művelődési ház igényes, színvonalas produkcióival konkurrálva állandóan széles tömegeket csaljunk be a színháztermi előadásainkra. Arra viszont fiatal, tehetséges, az irodalmat nagyon szerető együttesünk feltétlenül alkalmas, hogy a tömegek között — lakótelepeken, munkásszállóban, és itt a könyvtárban — megszerettesse a művészeteket, profilunkhoz híven, elsősorban az irodalmat. — Milyen programot ígérnek a következő hónapok „színes szerdái?” — Legközelebb Vidám állatkert címmel mutatunk be összeállítást, állatokról embereknek. A műsort ének- és hangszerszólók ■ színesítik majd. Tervezzük két modern egyfelvonásos — Mrozek'- A tutaj, és Aldo Nicolai- A kilátó — egy műsorban való bemutatását, továbbá Acuta- gava japán szerző A cserjésben című darabjának előadását. Reméljük, hogy a közönség méltányolja szándékainkat és az új próbálkozás megnyeri tetszését. Cs. B. Fekete műbőrrel borított album fekszik a KISZ salgótarjáni járási bizottságának asztalán. Úttörők, KISZ-tagok, fiatalok és idősebb dolgozók, bányászok és pedagógusok írták be nevüket ebbe a könyvbe. Ozsvár Istvánt a járási bizottság titkárát és Kovács Lászlót a Nógrádi Szénbányászati Tröszt KISZ-titkárát kértük meg arra, hogy mondják el az országosan is egyedül álló album születésének történetét. Ozsvár István: — A vietnami néppel vállalt szolidaritási mozgalom országosan is számos új kezdeményezést eredményezett. A szolidaritási mozgalom kez-i detén a járásban rendezett tiltakozó gyűlésekről táviratot küldtünk a budapesti amerikai követség címére. Később a tiltakozó gyűlések résztvevői aláírásukkal is hitet tettek szolidaritásukról. Így született a gondolat, hogy az aláírásokat, a táviratokat, valamint a vietnami vasárnapokból beérkezett összeget — ez esetben csekken — ösz- szegyűjtsük és albumba kötve eljuttassuk rendeltetési helyére. — Hogyan és mikor kezdtek hozzá ehhez a munkához? — Február végén egy járási szinten megtartott titkári értekezleten osztottuk szét az alapszervezeteknek a járási bizottság készítette távirati lapokat. A táviratok szövegét minden alapszervezet önállóan fogalmazta meg. A 134 táviratot nézve számos nagyon egyéni gondolattal és megdöbbentő mondattal találkozhatunk. — Idézhetnénk néhányat? — A somoskői kisdobosok ezt írták: — Ne öljétek meg vietnami pajtásainkat! — Azután itt van egy másik. Ezt is úttörők írták: — Vádolunk az ártatlan gyermekek haláláért! A tiltakozó táviratokat és az aláírásokat a járási bizottság összegyűjtötte és a nógrádi nyomdával beköttette. A harmadik oldalt teljesen befedi az a fotókópia, amely a 268 600 forintról szóló csekket ábrázolja. Eddig ennyi gyűlt össze a szolidaritási alapra a salgótarjáni járásban. Az összeg javarésze a Nógrádi Szénbányászati Tröszt fiatal és idősebb dolgozóinak hozzájárulásából adódik. Kovács László: — Az anyagi támogatást is magában foglaló szolidaritási mozgalom a megye bányaüzemei közül elsőnek Szorospatakon bontakozott ki. A helyi KISZ-alapszervezet felhívására a bányaüzem dolgozói a vártnál jóval nagyobb segítséget adtak, rövid idő alatt több, mint 25 ezer forintot jegyeztek. Ez az üzemünk azután — a KISZ nagybátonyi bizottságán keresztül — felhívással fordult a többi bányaüzem dolgozóihoz — két kezük munkájával is segítsék a vietnami nép igazságos harcát. A szorospatakiak kezdeményezése követőkre talált a tröszt üzemeiben. Eredményeként —, hogy csak néhányat említsek — Nagybátonyban 116 ezer, a zagyvái bányaüzemnél pedig 91 ezer forint gyűlt össze. Az album további sorsáról érdeklődve, Ozsvár István elmondta, hogy először a KISZ Nógrád megyei Bizottságának adják át, onnan rövidesen a KISZ KB-hez, majd pedig a vietnami elvtársakhoz továbbítják a szolidaritás e páratlan bizonyítékát. — pl.— A zugírász „szívessége“ A Nógrád megyei Főügyészség Nyomozó Csoportja befejezte Holczer Dezső nógrád- marcali lakos bűnügyének a nyomozását, aki éveken át folytatott zúgírászati tevékenységet. Holczer Dezső több évtizedes államigazgatási pályafutása során bizonyos gyakorlati ismeretekre tett szert az ingatlan átruházási jogügyletek lebonyolításában. Ismereteit jogtalan pénzszerzés szolgálatába állította. Kezdetben szívességből vállalt egy-két szerződés készítést. Amikor a faluban köztudottá vált ezirá- nyú tevékenysége, mind többen fordultak hozzá azok közül, akik el akarták kerülni a megye székhelyére való utazgatást, az ügyvédi munkaközösséghez. Így Holczer Dezső valóságos „ügyvédi” irodát nyitott. 1962. évtől kezdve már nem elégedett meg ügyfeleinek szóbeli köszönetnyilvánításával, hanem egy-egy szerződés elkészítéséért 100 forinttól 700 forintig terjedő összegeket kért munkadíjként. Volt azonban olyan eset is, hogy az e célból felvett ösz- szeg az 1000 forintot is meghaladta. Holczer Dezsőt felettesei, sőt az illetékes bűnüldöző szervek is figyelmeztették, hogy hagyjon fel a zugírászko- dással. A figyelmeztetés azonban nem járt eredménnyel, hanem eddigi módszerének megváltoztatásával folytatta tevékenységét. Tisztában volt azzal, hogy bűncselekményt követ el, amikor jogosulatlanul, anyagi ellenszolgáltatás fejében, ügyvédi tevékenység keretébe tartozó szerződéseket készít. Számolt az esetleges büntető eljárás lehetőségével, hiszen tudta, hogy a lebukás veszélyének teszi ki magát, ha ügyfeleitől továbbra is nyíltan munkadíjat kér. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni. A könnyű pénzszerzés végett rafináltabb elkövetési módszerekhez folyamodott, s ez legyőzte félelmét is. Rájött arra, hogy a hozzáforduló személyek jogi tájékozatlanságuk és hiszékenységük folytán könnyen félreve- zethetók. 1963-tól már csak kivételes esetben kért munkadíjat. Ellenben vállalkozott a vagyonátruházási illeték befizetésére és a» különböző illetékbélyegek megvásárlására. Ezekre a kiadásokra azonban a legtöbb esetben a szükségesnél háromszor sőt néha ötszörösénél is többet kért. Az ügyintézés során kifizette a szükséges költségeket, a felvett pénz többi részét pedig megtartotta magának azt állítva, hogy a teljes összeget felhasználta. Az ingatlanforgalmi ügyekben járatlan megbízói ezt el is hitték neki. Ha nagyobb pénzösszeghez akart jutni, még csekkhamisításhoz is folyamodott. Annak igazolására, hogy a felvett pénzt illetékre és illetékbélyegre fordította, valótlan névre egy forinttól nyolc forintig terjedő összegeket fizetett be a Nógrád megyei Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatalhoz. A befizetési lap elismervény szelvényét azután tetszés szerint 1000-re, vagy hasonló magasabb összegre javította át. A meghamisított befizetési lapok elismervény szelvényeivel igazolta azután ügyfelei előtt a pénz felhasználását. Ezáltal elérte azt, hogy a érdekelt sem tudott arról, hogy Holczer Dezső a felvett pénz egy részét „munkadíjként” megtartotta. A megtévesztett emberek ügyük elintézése után sorra tették fel Holczer Dezsőnek a kérdést, hogy mivel tartoznak fáradozásáért? A zugírász válasza az volt, hogy „semmivel, szívességből csináltam”. Volt olyan megtévesztett is, aki hálás köszönetén túl még egy-két napi munkát is végzett Holczer Dezső illetmény- földjén. A Nógrád megyei Főügyészség Nyomozó Csoportja fényt derített arra is, hogy mi rejlik a zugírász „szívessége” mögött. A csalással tévedésbe ejtett emberek maguk is csodálkoztak, amikor a kihallgatás során rájöttek, hogy nem egy önzetlen jótevővel állnak szemben, és hogy a féltve őrzött elismervény szelvényeken szereplő összegeknek csupán egy része került befizetésre. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Holczer Dezső a zugírászattal és a csalási cselekményeivel több mint 20 ezer forint jogtalan anyagi előnyre tett szert. Megállapítást nyert továbbá, hogy a tanács rendelkezésére bocsátott pénz megdézsmálásával még a társadalmi tulajdont is megkárosította. Ugyanakkor a felelősség alóli kibúvás végett több személyt akart hamis tanúvallomásra bírni. Mesterkedései azonban nem jártak eredménnyel. Az előzetes letartóztatásban lévő Holczer Dezső rövidesen bíróság előtt felel tetteiért. R. Molnár József ügyész
