Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-02 / 78. szám

Világ oroletáricd. egyesüljetek! AZ MSZMP NO.GRAD M £ CJ .Y E J . BI Z O T T S A G A ES A MEGYEI T AN ACS LAPJA XXII. ÉVF. 78. SZÁM ARA: 50 FILLÉR 1966. ÁPRILIS 2. SZOMBAT Tíz nap a Mekong-dellában (2. oldal) Ami nehezebb, de célravezető (3. oldal) Alekszej Leonov a Földön és a világűrben (5. oldal) Felszólalásokkal folytatta tanácskozását az SZK1* XXI11. kongresszusa A Kremlben negyedik napja tanácskozik az SZKP XXIII. kongresszusa. Folytatódik a vita a párt Központi Bizottsá­gának beszámolója és a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság je­lentése fölött. Röviddel az ülés kezdete előtt került sor azoknak az érdemrendeknek és érmeknek az átadására, amelyet nemrég ítélt oda a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa a mezőgazdaság kiváló dolgozóinak, akik közül sokan a kongresszus részvevői. A tudományos munkaszer­vezés az ötéves terv végrehaj­tásában a legfontosabb ténye­zők egyike lesz — mondotta Konsztantyin Nyikolajev, a Szverdlovszki Területi Párt- bizottság titkára, a pénteki ülés első felszólalója. Közölte, hogy Szverdlovszkban jelenleg 11 000 mérnök, technikus és munkás vesz részt a tudomá­nyos munkaszervezési tervek összeállításában. E tervek megvalósítása előreláthatólag 10—15 százalékkal fogja meg­növelni a munkatermelékeny­séget 5 év alatt ebben a nagy ipari kerületben. A délelőtti ülés második felszólalója, Viktor Grisin, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke ki­jelentette, hogy a szakszerve­zetek teljes mértékben támo­gatják az SZKP Központi Bi­zottságának javaslatát, amely­nek értelmében öt napos mun­kahétre térnek át a munkások és az alkalmazottak, s hetente két szabadnapjuk lesz. Külön­böző népgazdasági ágazatok­ban 500 vállalat már ennek megfelelő munkarendet veze­tett be. Ezek a vállalatok si­keresen teljesítik tervüket, emelték a munkatermelékeny­séget és csökkentették a mun­kaidő veszteségeket. A szovjet szakszervezetek egyik fő gondja a dolgozók pi­henésének megszervezése, mondotta Grisin. Az utolsó öt évben a szakszervezeti sza­natóriumok és üdülők száma 40 százalékkal nőtt. Tavaly 15 millió dolgozó töltötte szabad­ságát szakszervezeti és más szanatóriumokban és üdülők­ben. Az ötéves terv előirány­zata szerint 1970-ben már 23 millió dolgozónak lesz lehető­sége erre. Viktor Grisin hangsúlyozta, hogy az utóbbi években nőtt a szakszervezetek szerepe az ország gazdasági életében, s a nép életszínvonalának emelé­sében. A szovjet szakszerveze­teknek jelenleg körülbelül 80 millió tagja van. Mint az SZSZKT elnöke mondotta, a szovjet szakszer­vezetek nagy gonddal fogják fejleszteni nemzetközi kapcso­lataikat a külföldi munkás- szervezetekkel. Jelenleg száz­nál több ország szakszerveze­teivel tartanak fenn kapcsola­tokat. Viktor Grisin kijelentette, hogy a szovjet dolgozók to­vábbra is támogatni fogják az amerikai imperialista agresz- szió ellen harcoló vietnami né­pet. A következő felszólaló, Zi­naida Puhova, ez az „egysze­rű ivanovói orosz asszony” — «iánt ahogy a kongresszus előtt bemutatkozott — a kongresz­szus emelvényéről felhívta a szovjet munkásokat, hogy ve­gyenek részt az új technika gyors elsajátításáért folyó ver­senyben. Coj Jen Gen, a Koreai Mun­kapárt Politikai Bizottságának tagja, a párt Központi Bízott- ságának elnökhelyettese fel­szólalásában hangoztatta, hogy „az új szovjet ötéves terv teljesítése újabb lépést jelent a kommunizmus anyagi-mű­szaki alapjainak megteremté­sében, a lakosság jólétének emelésében, elő fogja mozdí­tani a Szovjetunió védelmi képességének további erősíté­sét”. Ezután arról szólt, hogy aj amerikai imperialisták egy új agresszív háború felvonu­lási területévé akarják vál­toztatni Dél-Koreát. Coj Jen Gén kijelentette, a törvény- ellenes dél-koreai—japán szerződés nemcsak politikai­gazdasági jellegű megállapo­dás, hanem katonai szövet­ség is. Az amerikai impe­rialisták ezt a „szerződési” olyan alapnak tekintik, amelyen megpróbálják össze­tákolni északkelet-ázsiai ag­resszív katonai szövetségüket és befejezni egy egységes ázsiai kommunista-ellenes tömb létrehozását.” Coj Jen Gén napjaink im­perialista-ellenes harcának kulcspontjaként jelölte meg azt a hősies küzdelmet, ame­lyet a vietnami nép az ame­rikai imperialisták vietnami háborúja ellen vív. „A kialakult helyzet meg­követeli, hogy minden impe­rialista-ellenes erő szorosan tömörüliön. fokozza harcát az amerikai imperializmus el­len.” Ezután Mihail Solohov lé­pett az emelvényre. Beszé­dének nagy részében azzal foglalkozott, hogy hol van a helye a művésznek a mai tár­sadalom életében. Hangsú­lyozta, hogy az emberiség ma olyan eseményeket él át, „amelyeket nem lehet simá­nak nevezni”. Az író emlé­keztetett az Egyesült Álla­moknak Vietnam ellen foly­tatott agressziójára, a német militaristák azon kísérleteire, hogy kezükbe kerítsék _ az atomfegyvert. A világ művé­szeit illetően továbbra is idő­szerű a Makszim Gorkij fel­vetette kérdés: „kivel tar­totok ti, kultúra mesterei?”, mondotta Solohov. Mi a szov­jet életben az író helyét úgy határozzuk meg — folytatta Solohov — mint a kommu­nisták, mint a párt, a nép, a szovjet ember forradalmi humanista nézeteinek kifeje­zőiét Mi a szovjet hazát anyánk­nak nevezzük, valamennyien egy család tagjai vagyunk, mondotta Mihail Solohov. Nincs szentségtörőbb és un­dorítóbb annál, mint anyánkat bemocskolni, mint anyánkra kezet emelni. — Szégyellem magam azok miatt — folytatta Solohov —, akik megpróbálták és meg­próbálják védelmükbe venni az ilyeneket, „bármivel indo­kolják is ezt a védelmet”. Kétszeresen szégyellem ma­gam azok miatt, akik fel­ajánlják szolgálataikat, kér­ve, hogy bízzák rájuk az el­ítélt árulókat, ők majd ke­zeskednek értük. Solohov hangsúlyozta, hogy a szovjet embereknek drágább a szov­jet hatalom, semhogy bárki­nek is megengednék annak rágalmazását. Azokat sem le­het megérteni, akik „a hu­manizmusról ejtett szavakkal takarózva az ítélet szigorú­ságán siránkoznak.” „A gúnyiratok szerzőinek külföldi pártfogóihoz” fordul­va Solohov kijelentette: ne aggódjanak amiatt, hogy meg- marad-e nálunk a kritika. A kritikát mi támogatjuk és fej­lesztjük. A kritika jelenlegi kongresszusunkon is élesen csattan”. Ám a rágalom — nem kritika, hanem pocsolyá­ból vett mocsok, s nem fes­ték a művész palettájáról.” A következő felszólaló, Jumzsagijn Cedenbal, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, kijelentette, hogy „a szocialista országokban élő népek és az egész nemzetközi kommunista mozgalom ba­rátságának és egységének ál- nok ellensége a nemzetközi imperializmus által szított burzsoá nacionalizmus és so­vinizmus”. Mint mondotta, a szocia­lista országokban minden ob­jektív feltétel megvan ahhoz, hogy közös célokért harcoló r, épeik állandóan és követ­kezetesen erősítsék barátsá­gukat és együttműködésüket A Mongol Népi Forradal­mi Párt és a világ dolgozói — mondotta — „lelkesen üd- vözlik a Szovjetuniót, amely egyre növekvő, hatékony se­gítséget nyújt a Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak honvédelme erősítéséhez, az imperialista agresszió vissza­veréséhez”. Az új szovjet ötéves nép­gazdaságfejlesztési terv fel­adatai „teljes egészében meg­felelnek mind a Szovjetunió, mind a szocialista világrend- szer, mind a forradalmi vi­lágerők érdekeinek” — jelen­tette ki Cedenbal. * Szombaton a kongresszus küldöttei folytatják a Közpon­ti Bizottság beszámolójának vitáját. A szombat délelőtti ülésen elsőnek Ivan Kedin, az Észt Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára szólal fel. A kongresszus visszhangja Fjodor Burlackij, a Pravda szemleírója elemzi a XXIII. kongresszus eseményeinek nemzetközi visszhangját. A testvérpártok — írja a szer­ző — nagy megelégedettség­gel állapítják meg, hogy az SZKP bel- és külpolitikájá­ban egyaránt nagy követke­zetességet tanúsít, hű a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveihez, szilárdan érvényesí­ti a kommunista világmoz­galom tömörítésének politi­káját az 1957. és 1960. évi nyilatkozatok elveinek alap­ján. Nagyra értékelik a kong­resszus jelentőségét a fejlődő ázsiai, afrikai és latin-ameri­kai országok lapjai. Ami a polgári sajtó kom­mentárjainak fő irányvona­lát illeti, meg kell állapíta­ni, hogy zavart okozott azok­nak az előzetes jóslatoknak teljes meghiúsulása, ame­lyekbe a kapitalista orszá­gok sajtója a XXIII. kong­resszussal kapcsolatban bo­csátkozott. . A Pravda emlékeztet arra, hogy nem egy polgári lap feltételezte: az SZKP majd hogy nem lemond fő vonalá­ról, programjáról. „A XXIII. kongresszus véget vetett az ilyen találgatásoknak”. A nyugati sajtó propagan­dakampányában jelentős he­lyet foglalt el a Szovjetunió­ban végbemenő gazdasági át­alakulások jellegének értéke­lése. Nem egy lap azt bizony­gatta, hogy a szovjet gazda­sági reform egyértelmű a ka­pitalista módszerek visszaállí­tásával. Most alaposan meg­változik a kommentárok hangneme. Számtalan találgatás jelent drága a haladás és a béke meg a lapok hasábjain arra — írja befejezésül a Prav- vonatkozóan is, mutatkoz- da szemleúója. nak-e a Szovjetunióban a személyi kultusz újabb jelen­ségei. A kongresszus új erővel hangsúlyozza a pártélet leni­ni normáinak és a szocialista törvényességnek a jelentősé­gét. A személyi kultuszt és mindazt, ami gátolja előre­haladásunkat, erélyesen elve­tette a kongresszus — mutat rá a Pravda. A burzsoázia propagandis­tái körében nagy csalódást okozott a kommunista és munkáspártok egységének és összefogásának a XXIII. párt- kongresszuson tapasztalt de­monstrációja is. A XXIII. kongresszus előtt a polgári sajtó szinte egyön­tetűen azt jósolta, hogy a kongresszus kiélezi majd a polémiát a kommunista vi­lágmozgalomban. „Annál vá­ratlanabbak voltak a burzsoa Nyugat számára az SZKP Köz­ponti Bizottsága beszámolójá­nak azok a javaslatai, ame­lyek a Kínai Kommunista Párttal való viszony javítását és a meglevő nézeteltérések leküzdését célozzák a marxiz­mus—leninizmus elvei alap­ján.” A Pravda végül rámutat, hogy a világ közvéleményére rendkívül nagy hatást tett az SZKP határozott kijelentése: az amerikai agresszorok 'szé­gyenletes vietnami háborúju­kat kiterjesztve szembetalál­ják magukat azzal az egyre nö­vekvő támogatással, amelyet a Szovjetunió és Vietnam más szocialista barátai és testvé­rei nyújtanak a harcoló viet­nami népnek. Az SZKP és a Vietnami Dolgozók Pártja egységének a kongresszuson tapasztalt megható demonst­rációja lelkesedést keltett mindazokban, akik számára I SZOT és a KISZ Központi Bizottságának közös felhívása Pénteken az ÉDOSZ szék­hazában ülést tartott a Szak- szervezetek Országos Tanácsa. Az ülést Karakas László SZOT-titkár nyitotta meg. Elsőnek Gáspár Sándor, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára ter­jesztette elő az elnökség be­számolóját a legutóbbi ta­nácsülés óta végzett munká­ról. A napirend második pont­jára áttérve, Beckl Sándor SZOT-titkár az idei népgaz­dasági terv végrehajtásával kapcsolatos eddigi tapaszta­latokat és a szocialista mun­kaversennyel összefüggő to­vábbi szakszervezeti feladato­kat ismertette. A kongresszusi munkaver­seny célja — folytatta Beeid Sándor — az idei tervfslada- tok teljesítése, elsősorban a minőség javítása, a takaréko­sabb, termelékenyebb munka, az exportkölelezettségek ki­fogástalan teljesítése, szük­ség esetén túlteljesítése és a műszaki fejlesztési feladatok tervszerű megvalósítása útján. A vita után a beszámoló­kat a tanácsülés elfogadta, majd határozatot hozott ar­ra, hogy a KISZ Központi Bizottságával közösen felhí­vással fordul a dolgozókhoz. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága a kö­vetkező közös felhívással fordul a dolgozókhoz: Magyar munkások! Szervezett dolgozók! Elvtársnők! Elvtársak! Ifjú kommunisták! Dolgozó fiatalok! Nemzeti programunk, szocialista jövőnk a dolgozó nép alkotó tevékenységében formálódik és valósul meg. Százezrek lelték meg országunkban a módját annak, hogy közösen alakítsuk ki feladatainkat — részt vállalva a termelés, a gazdálkodás gondjaiból, a közösség ügyeinek intézéséttől. A szocialista kötelezettségvállalások teljesítő­vel milliók vesznek részt tevékenyen életünk, sorsunk for­málásában, a szocialista építőmunka ez évi feladatainak megvalósításában. Az alkotó, cselekvő munka bizonyítja, hogy világos, határozott célokra a munkásosztály, a dol­gozó nép odaadó tettekkel válaszol. Hazánk további fejlődésének jelentős állomása lesz a Magyar Szocialista Munkáspárt IX. Kongresszusa. A magyar munkásosztály, a dolgozó parasztság és as értelmiség pártunk iránti bizalma, dolgozó népünknek a szocializmusba vetett hite nyilvánul meg az egyre növekvő termelési aktivitásban és abban, hogy felelősségteljesebb munkával köszöntsék pártunk IX. kongresszusát. A Szakszervezetek Országos Tanácsa, és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága üd­vözli a dolgozó tömegeknek, a szocialista brigádoknak ezt a kezdeményezését Felhívjuk a vállalatok, üzemek, gazdaságok, a tervező- és kutatóintézetek dolgozóit: legyenek kezdeményezői, példa­mutató harcosai az 1966. évi tervünk megvalósításáért fo­lyó szocialista munkaversenynek. Termelékenyebb munká­val, takarékosabb gazdálkodással, jobb minőségű termé­kekkel exportfeladataink kifogástalan teljesítésével szolgál­juk szocialista hazánk további felvirágoztatását! Felhívjuk az üzemek, gazdaságok, intézmények vezetőit: a munka jobb megszervezésével, a folyamatos és biztonságos munkához szükséges feltételek biztosításával segítsék, hogy a dolgozók kötelezettségeiket teljesíthessék. Érvényesítsék következetesebben a szocialista építésnek azt az elvét, hogy aki odaadóbb, jobb munkával többet ad a társadalomnak, az magasabb anyagi és erkölcsi elismerésben részesüljön. Felhívjuk a szakszervezetek tisztségviselőit, a KISZ- szervezetek vezetőit és aktivistáit: legyenek tevékeny szer­vezői és részvevői a IX. pártkongresszus tiszteletére kibon­takozó nemes kezdeményezéseknek, társadalmi aktivitásnak. Javasoljuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, hogy az 1966. évi terv teljesítésében legjobb eredményt elérő vállalati kollektívákat kongresszusi zászló­val, illetve oklevéllel tüntesse ki. Magyar munkások! Szervezett dolgozók! Elvtársnők! Elvtársak! Ifjú kommunisták! Dolgozó fiatalok! A szocializmus teljes felépítésén munkálkodunk. Cél­jaink megalapozottak, de megvalósításuk nem könnyű. Ez évi terveink minőségileg is nagyobb követelményeket állí­tanak elénk. Mindannyiunk eszére, szívére, lelkesedésére van szükség, hogy összefogva, közös erővel legyűrjünk min­den akadályt, és fegyelmezett, odaadó munkával, az 1966. évi tervfeladataink teljesítésével erősítsük hazánkat, te­remtsük meg a jólét további növelésének feltételeit. A kongresszusi munkaverseny legyen kifejezője szocia­lista társadalmi programunk, nemzeti célkitűzéseink meg­valósításáért folytatott tudatos tevékenységünknek. Szakszervezetek Országos Kommunista Ifjúsági Szövetség Tanácsa, Központi Bizottsága

Next

/
Thumbnails
Contents