Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-09 / 84. szám

I960 április 9. szombat NÖGRÄD 3 Elhanyagolt gyerekek A gyámügyi előadó sok csa­lád életét ismeri- Mappájában megannyi szomorú történet. Kérte, hogy ne írjuk meg a nevét, mert az nehezítené munkáját. Talán sokan félre­értenék az újságíróval szem­beni közlékenységét, s meg­torpanna iránta a bizalom. Tapasztalataiból ezért nevek említése nélkül nyújtunk át egy csokrot. Mert a% anya taxik Szomszédoktól érkezik a be­jelentés arról, hogy egy ré­szeges anya elhanyagolta négy gyermekét. A férj becsületes, józan munkás. Már ő is kér­te a gyámügy segítségét. Az első figyelmeztetés után hó­napokig megtartóztatja magát az asszony. Aztán visszaesik­A férj, látva italosságát, kutatja a bort és az ágyban találja meg. Elővigyázatból nem ad a feleségének pénzt, ő kezeli. De a szenvedély újabb mesgyéket talál. Kisebb tárgyakat, ruhadarabokat ad el. A tizenegy éves kisfiát küldi borért. S kiszolgálják. Ezt rendelet tiltja a vendég­lőkben, de a fűszerboltokban nem. És így nem emelhet akadályt a társadalom? De igen. A gyámügy egyedül ke­vés. Az asszonyt italozásért küldték el a munkahelyéről is- Tagadhatatlan, részeges emberre nem lehet számítani. És sokat kell az ilyennel bí­belődni a munkahelyen. Min­denesetre az elküldést jobban fontolóra kellett volna venni. Egy szerető közösség sok min­denre képes. Nemcsak a gyámügynek, másoknak is fel kellene keresni a családot, rendszeresen. Az ilyen család­ban a gyermekek is könnyeb­ben hozzájutnak az italhoz... Piati azereteire vágyik Még csak tíz éves. Otthon nem kap szeretetet, gyakran látja az anya és a mostoha apa perlekedéseit. Ideges- Sokszor kikergetik. Veszeke­dés volt otthon, amikor szin­tén elindult barangolni. Be­kopogtatott egy házhoz. Azt kérte, engedjék, hogy megnézze a tv-műsort. Gyanúsnak ta­lálták a kis emberke viselke­dését. Bevitték a gyámügyre, s itt feltárult a családi hát­tér. Könnyek peregtek, s a szipogó gyerek panaszos hangja megindította a felnőt­teket. — Én mindenhonnan ki va­gyok kergetve. A sok családi perpatvar Pistit idegbeteggé tette. Fel kellett menteni az iskolai kö­telezettségétől is­És mit tett a gyámügy? A gondatlan szülőktől el­veszik a gyereket, állami gon­dozásba kerül. Gyerekek felügyelet nélkül A gyámügyi hatóságnak sokszor kell megkeresnie olyan szülőket is, akik az utcára bízzák a gyerekeket. A kis csapatokból koncsorgó banda alakul. Először kuny­hót építenek. Amikor elké­szül, akkor be kell rendezni. S elindulnak a gyerekek. Pia­con. az önkiszolgáló boltok­ban portyáznak, hol egy táb­la csokit, hol ezt, hol azt emelnek el. S amikor a por­tyázás nem jár eredménnyel, a kutyáknak, macskáknak üzennek hadat, betörnek a környező ablakok, mert hogy a parittyát is ki kell pró­bálni. • Több gyereket Kellett már kiemelni ilyen bandából, hogy az állam gondoskodjon róluk a hanyag szülők miatt. Mit tanácsol a gyámügyi előadó? — A szülőnek törődnie kell a gyerekével- Gyakrabban kell ellenőriznie a szabad idejét, hogyan választja meg bará­tait, mivel játszik. Többször el kell számoltatni őket. A legtöbb szülő ezt megteszi. Akik viszont ezt elhanyagol­ják, azok a gyermekük jövő­jére nem gondolnak. Nem új ez a tanács, szin­te örökérvényű, mégis sokan megfeledkeznek róla. Szülők háborúsága, hanyagsága miatt görbe úton indulnak el gyer­mekek. Az út sokszor nem tudni hová vezet. G. E. Legendák, babonák — bűcsűjáró- U chfek A Kossuth Kiadó gondo­zásában Búcsúsok címmel megjelent Nyárády Gábor könyve. Vallástörténeti ta­nulmány, ismeretterjesz­tő irodalom, pszicholó­giai regény? Egyik sem. Illetve ez is, meg az is. A gondolkodó ember hig­gadt visszapillantása, vallo­mása egy útról, amelyen maga is járt, a vallásos hit­ről. mely valaha érzelem­világának nagy részét betöl­tötte. Ez a vallomás ter­mészeténél fogva nem lehet lírai. Ész-érveket szegez szembe a dogmákkal, törté­nelmi tényeket a legendák, babonák labilis sokaságával. Vitázik, bizonyít, ha úgy tetszik agitál, de nem a szó köznapi értelmében. A hatalmas tényanyag színes, párbeszédes alakban eleve­nedik meg, századok pereg­nek le szinte észrevétlenül. Közben kibontakozik egy világtalanul is látó ember finoman árnyalt karaktere, aki intellektuális szerény­séggel húzódik háttérbe. Fő­szereplő a Mária kultusz Magyarországra jezsuita papjaival, búcsújáró helye­ivel, szent kútjaival, véres könnyeket síró Mária ké­peivel és szobraival együtt. Évezredes hagyományok ke­rülnek a józan ész ítélőszé­ke elé, csodás jelenségek kulisszatitkairól hull le a függöny, de lelepleződik az ország függetlenségét kiáru­sító, a nép szabadságmoz­galmait elnyomó hatalom is- Mindez a személyes élmény szuggesztív hatása alapján. Ki ez a vak bölcs, aki ilyen sokat tud mondani, lá­tóknak, és ködben járóknak egyaránt? Egy öreg törté­nelem tanár? Ennél sokkal több. Mindazok, akik le­győzve a hagyományos ne­velés maradványait, önma­gukkal is megküzdve jutot­tak el korunk tudományos világnézetéig. Így erpelkedik tipikus hőssé a szinte sze­mélytelen elbeszélő. Egyéni tragédiája, hogy őt magát a régi környezet, a kiszol­gáltatottság visszahúzza, de lélekrajza ezzel csak töké­letesedik. V. L Partner-e a KISZ-titkár? Ezúttal a tanintézeti KISZ- titkároikról van szó. A kérd is nagyon is aktuális (nemrég tárgyalta kibővített ülésén a KISZ megyei végrehajtó bi­zottsága), napirenden van, vi­tatkoznak róla különböző fó­rumokon. Vannak akik igen­lően, mások viszont kétkedő­én, sőt, az sem ritka, hogy tagadóan válaszolnak rá. Mi hát a helyzet a taninté­zeti — és itt a nógrádi isko­lákra gondolunk elsősorban — KISZ-alapszervezetekben, hogyan jelentkezik pedagógu­sok, KISZ-tanácsadó tanárok és az ifjúkommunisták köré­ben ez a probléma? A KISZ KB Intéző Bizott­ságának 1964. július 1-i ha­tározata alapján megyénk tanintézetei közül hét helyen választottak KISZ-bizottságot, 13 helyen pedig újraválasztot­ták a KISZ-vezetőséget. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy Nógrád megyében húsz tan­intézetben működik alap­szervezet. önmagában ez a szám nem mond semmit. Ha viszont fi­gyelembe vesszük a KISZ Nógrád megyei Bizottsága Is­kolai Osztályának jelentését a húsz tanintézeti alapszervezet munkájáról, akkor egyszeri­ben beszédessé, jellemzővé válik ez az adat. A felmérés nyomán kialakult kép ugyan­is azt mutatja, hogy mind­össze négy iskolai (intézeti) KISZ-szervezetnél lehet egy­értelműen megállapítani az eredményes munkát. Bizo­nyos mértékű fejlődés min­denütt tapasztalható, de a kívánt szinttől a többi tanin­tézeti KISZ-alapszervezet messze elmaradt. Mi az oka az elmaradás­nak? Talán a tárgyi feltételek hiányoztak? Vagy a válasz­tott KISZ-titkárok nem elég rátermettek? Esetleg a KISZ- tanácsadó tanárok nem fordí­tottak kellő gondot az ifjúság problémáira, az eleven moz­galmi élet szervezésére, elő­segítésére? Nézzünk néhány példát er­re. Vegyük elsőnek a legin­kább félreértett, legtöbbet vi­tatott kérdést — a fiatalok önállóságát. Az egyik megyei szakmunkástanuló intézet KISZ-tanácsadó tanára erről így nyilatkozott: — A fiatalok képtelenek a vezetésre, nem tudják önálló­an megoldani a feladato­kat. .. Csoda-e, ha ezek után a tanulók (tanácsadójuk sugal­latára) tanácstalanokká vál­tak, nem ismerték fel helyü­ket, szerepüket, mint ahogy ezt a vizsgálat is megállapí­totta. Egy másik példa a Z.-i általános iskola és gimnázium igazgatójának jelentéséből: — Azért nem rendeztük meg a Ki miben tudós? iskolai fordulóját, mert a tanulóknak tanulni is kell. (!). A példák kirívóak, és sem­miesetre sem alkalmasak ar­ra, hogy messzemenő, általá­nos következtetéseket vonjunk le belőlük. A 20:4-es arányt figyelembevéve azonban túl­zás nélkül állíthatjuk. hogy nincs minden rendben a tan­intézeti KISZ-szervezetek munkájában. Számos „tünet” utal arra, hogy éppen az ön­állóság értelmezése kapcsán ma még sokan úgy véleked­nek, hogy a diákifjúság ne­velésének bokros teendőiben alkalmatlan partner a KISZ- titkár és persze a KlSZ-szer- vezet is. Ha csak formálisan volna szükség az ifjúsági szervezet­re — nem lenne értelme vi­tatkozni róla. Vitatkozunk, mert mindnyájan tudjuk, hogy olyan jelentős feladato­kat kell elvégeznie. mint amilyen például a tanulást segítő tevékenység, a fiatalok ideológiai nevelése — csupán tárgyi tudással nem engedhe­Rajtuk múlik, hogy terem-e a föld Különleges segítség tsx-nek és — Az idén érezzük igazán, hogy a növényvédő állomás szerepe mennyire megválto­zott. .. Kiss Miklós, a megyei Nö­vényvédő Állomás főagronó- musa mondja mindezeket. Míg beszél, tekintete kisiklik az ablakon, megállapodik egy rügyező, fiatal fán, amelyet friss, tavaszi szél cibál. Menetirány terv — Mert mi is történt tu­lajdonképpen? — teszi fel a kérdést szinte önmagának és választ sem várva rá, tovább beszél. — Növényvédő gép már csaknem valamennyi ter­melőszövetkezetben van. Gyors számítást végez, s máris mondja az eredményt. — Csaknem 90 növényvédő gép van a termelőszövetkeze­tek birtokában. Így aztán, ami a gyakorlati munkát il­leti, már ebben az esztendő­ben jórészt a csávázásra kor­látozódott. .. — Győzték erővel? — A meglévő hat nagyüze­mi csávázógépünk elegendő­nek bizonyult. Időben felké­szültünk a munkára is. A jelentkező igények alapján a termelőszövetkezetek és a já­rási tanácsok mezőgazdasági osztályaival közösen elkészí­tettük a gépek menetirány tervét — magyarázza a fiatal főagronómus. — Akkor nem is volt baj a munkával? — Jelentős akadály való­ban nem volt. Kisebb gon­dok azért így is adódtak — mondja Kiss Miklós. — In­kább a rendszertelen vető­magszállítás zavarta mun­kánkat. A kállói termelőszö­vetkezetbe készült egyik al­kalommal a gépünk, amikor telefonon értesítettek ben­nünket, ne menjünk, mert nincs vetőmag. Diósjenőről ugyancsak értesítés érkezett, amelyben halasztást kértek, mert a vetőmagot későbbre várták. Nagy gond azért nem adó­dott. Egyetlen termelőszövet­kezetnek sem kell csávázás nélkül földbe tenni a tavaszi árpát. — Ez a munka már végét járja. Mi lesz a növényvédő állomással az esztendő vé­géig? Szaktanács adás Kiss Miklós, a főagronómus mosolyog a kérdésen. — Munka nélkül nem ma­radunk. .. A permetezést, a porozást mindinkább felvált­ja a szaktanács adás. Ezzel a milliós károkat okozó növé­nyi betegségek megelőzése a cél. így aztán sok a tenniva­ló a megyében. Példának említi mindjárt a közös gazdaságok hagyomá­nyos terményét a burgonyát. Tavaly rendkívül rossz esz­tendő volt. Sok gazdaságban az elvetett gumót sem hozták meg a burgonyaföldek. Ho­gyan lehetne hatásosan véde­kezni a fertőző burgonyabe­tegségek ellen? Hogyan lehet eredményesen alkalmazni a burgonyatermesztésben az új vegyszert, a Burgonya G-t? Ebben szeretnének segíteni a termelőszövetkezeteknek. A lucerna, a vöröshere nö­háxtájinak vényvédelme évek óta gondot jelent. A pillangósok amellett, hogy legfontosabb takarmány- növényeink, termésük, az ap­rómag, elismert exportcikke Nógrádnak. — A gyümölcsösök védel­me ugyancsak fontos Nógrád- ban — említi Kiss Miklós. — Különösen most, amikor a gyümölcstermő területek nagysága és ezen belül is a bogyósgyümölcsűek területe mind inkább növekszik.., Jelzik a veszélyt A növényvédő állomás elő­rejelzést is végez, kellő idő­ben felhívják a mezőgazda- sági üzemek vezetőinek fi­gyelmét arra, hogy egy-egy időszakban milyen veszély fe­nyegeti a termesztett növényi kultúrákat. — Milyen tapasztalatuk van, hasznosítják-e ezeket a ta­nácsokat a termelőszövetkeze­tek? — Sajnos gyakran előfor­dul, hogy nem — mondja elgondolkozva Kiss Miklós. — A szövetkezeti vezetők nem mindig szívlelik meg a felhí­vásokat, szakmai tanácsokat. Az utóbbi években új el­járások, kémiai vegyszerek egész sora honosodott meg a mezőgazdaságban. Ezért a nö­vényvédő állomás szakembe­rei rendszeresen képezik ma­gukat, szorgalmasan lapoz­zák a különböző növényvédel­mi folyóiratokat. Amint mond­ják, ők sok hasznos tudniva­lóval, a szövetkezetek meg milliós értékkel lesznek gazda­gabbak. Vincze Istvánné Iroda a népművelés szolgálatában Legfiatalabb intézményünk, amely a népművelés szerte­ágazó munkájának igen je­lentékeny részével foglalko­zik: a Népművelési Propa­ganda Iroda. Fél esztendővel ezelőtt, amikor életre hívták, feladatát abban jelölték meg, hogy a Művelődúsügyi Mi­nisztérium, a Népművelési Intézet, a Könyvtártudomá­nyi és Módszertani Intézet, az Országos Népművelési Tanács keretében folyó munka egy részét, a tömegkiadványok, a módszertani útmutatók. a műsorfüzetek stb. szerkeszté­sét, kiadását és terjesztését végezze. — Nem új dolgok ezek — mondja tájékoztatásul Ne­mes István, az Iroda igazga­tója, — a mi feladatunk, hogy ezt a munkát koordi­náljuk, korszerű eszközökkel tovább fejlesszük, afféle köz- művelődési kiadóvá váljunk. Az Iroda — mint megtud­tuk, — alig néhány hónapos fennállása óta tekintélyes le­vél-mennyiséget kapott az or­szág különböző részeiből. (Zömük még a Népművelési Intézethez és más intézmé. nyékhez érkezett, hiszen az Iroda munkájáról aránylag kevés szó esett eddig)! A le­velek többsége a mához s a máról szóló színdarabokat, egyfelvonásasokat sürgeti, kéri. Mintegy háromezer szín. játszó csoport működik az or­szágban, műsorellátásuk kö­rül azonban igen komoly gon­dok vannak. Szerencsére az Iroda idejé­ben felismerte ezt az igényt Külön lektorátust hoztak lét­re, melynek munkáját széles­körű szakmai és társadalmi szerkesztőbizottság segíti. (Ebben a bizottságban a leg­több megye egy-egy népmű­velési munkással képviselte­ti magát.) Az egyfelvonásos- termés azonban — főként, ami a mai és falusi környe­zetben játszódó színdarabo­kat illeti, — rendkívül nehéz feladat elé állítja még szín­házainkat is. Az Iroda most néhány fiatal írót bátorít: megbízásából máris többen dolgoznak ilyen „speciális” színdarabokon, s az első el is készült: Solymár József „Párbeszédek a szerelemről” címmel. A közeljövőben megjelenő kiadványok között szerepel a „Művelődési otthonok építé­se, berendez úse, felszerelése” című útmutató, amely néhány művelődési ház-típus teljes leírását, dokumentációját, bel­ső berendezésének korszerű leírását tartalmazza. De szé­leskörű érdeklődésre tarthat számot például a Pergő Ké­pek című szaklap is, amely — ugyancsak az Iroda gondo­zásában, — az amatőrfilmesek sajátos gondjaival, problémái­val foglalkozik. Hosszú lenne felsorolni az Iroda valamennyi kiadványát (hiszen már ebben az évben is száz körül mozog a külön­böző kiadványok száma, s példányonként 6—8000 kerül „terítésre” országszerte!), e néhányat is inkább csak íze­lítőként említettük fel. B. T. tő útnalk egyetlen fiatal sem —, azután a társadalmi, tehát közös dolgaink iránti érzé­kenység kialakítása, hogy csak néhányat említsünk. A közös nevelési feladat alapvető része a közös mun­ka. És itt fel is lehetne állí­tani a szemléltető képletet, amelyben egyenlőségi jel ke­rül az iskola és az ifjúsági szervezet közé. Az eredményes KlSZ-tevé- kenység feltételezi a fiatalok önállóságát. Hogyan értel­mezzük ezt? Semmiesetre sem úgy, mint az egyik megyei is­kolaigazgató, aki kijelentette, hogy: jól kézben tartja a KISZ-t. Vajon hogyan hang­zana ez a helyi pártszerve­zetre vonatkoztatva mondjuk egy üzemi igazgató szájából? Elvben persze mindenki egyetért, hogy a KISZ az is­kolában is a párt ifjúsági tö- megjszervezete. Ha elvben így van — mór pedig így van — akkor a gyakorlatban sem lehet másként! Az iskolai pedagógus párt- alapszervezetek sokat tehet­nek annak érdekében, hogy a tanintézetekben az üzemi if­júsági mozgalomhoz hasonló jó eredmények szülessenek. Konkrét feladatokkal kell megbízni a fiatalokat. És ez egyben azt is jelenti, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően — ne csak egy KlSZ-tanács- adó tanára legyen az iskolá­nak. hanem — persze nem kinevezés szerűen — minden párttag pedagógus kötelessé­gének, pártmunkának és ép­pen ezért saját feladatának is tekintse a fiatalok önálló­ságának fokozatos kialakítá­sát, az ifjúsági mozgalom elő- remozdítását. A KISZ-tanácsadó tanár­nak a foglalkozásokon a tanári köpennyel együtt egy kicsit a túlzott, rosszul értelmezett — alkalmazott tekintólyféltést is le kellene vetkőznie. Erre kell megoldást, ha lehet így mondani: módszert keresni és találni, hiszen egyik oka a tanintézeti ifjúsági mozga­lom hiányosságának az a sa­játos helyzet, amely az is­kolákban az alá-, illetve fö­lérendeltségből adódik. Er­ről beszélnek alkalmankint a pedagógusok és a diákok is. Az üzemben valahogy min­den egyszerűbb. Hiba lenne tehát nem figyelembe venni azt a tényt, hogy a diák ma­gatartását, önállóságát, vég­eredményben nagyon is meg­határozza helyhez. Iskolához kötöttsége, magának a diák­nak. mint embernek a beíe- jezetlensége. önállóságra, al­kotó gondolkodásra, cselek­vésre nevelés pedig fontos feladata iskolának, ifjúsági szervezetnek egyaránt. És nem mindegy, hogyan történik, milyen módszerek­kel folyik ez a nevelés. Jó vagy kevésbé jó következmé. nyeit később — amikor a di­ák kil -p az életbe — az egész társadalom tapasztalja majd. Pataki László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents