Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-08 / 83. szám

1966. április 8. péntek NÖGRAD 8 Határidő: december 15. Zöld utat az exportnak Levegőből milliók... Nemrég az egyik gyár mű­szaki vezetője találóan meg­jegyezte: gazdasági éven belül van egy export év, amely nem 12, hanem 11, illetve 11 és fél hónapból áll. Valószínű abból indult ki, hogy a megyeszékhely üze­mei, a városi pártbizottság felhívására az elmúlt eszten­dőben 30—15 nappal előbb tet­tek eleget exportkötelezettsé­geiknek. Az így szerzett előny nagyban megkönnyítette a termelés megkezdését az új esztendőben. Szükség volt erre az előrelá­tásra, mert az ez évi feladatok nagyobbak a tavalyinál, sok millióval magasabb ter­vet kell teljesíteni exportáló üzemeinknek, ugyanakkor mi­nőségileg jobb, munkaigénye­sebb termékeket kell előállí­tani. Az Acélárugy árnak értékben 2 százalékkal, azaz hat millió­val magasabb a terve, mint az elmúlt esztendőben. Szó van arról is, hogy az év végéig az igények növekedése következ­tében újabb 2 százalékkal te­tézik meg az eredeti tervet. Az öblösüveggyár 1955-höz vi­szonyítva az idén 6 millió 438 ezer forinttal termel több ex­portra alkalmas árut, vagyis a tavaly elért tervtúlteljesítést az idén 2 millióval kell meg­tetézni. Nem kis dolgok ezek, ha fi­gyelembe vesszük, hogy a problémák sem csökkentek, sőt az öblös- és a Síküveg­gyárban növekedtek. Mindket­tőben a kemencék felújítása jelent nagy próbatételt. A fel­újításból származó termeléski­esést a tervszámok tükrözik. A gyakorlati szakemberek azonban tudják, hogy sok elő­re nem látható problémával kell számolni. Pedig a kemen­cék felépítésének gyorsaságá­tól függ alapvetően az export és a belföldi terv teljesítése. A megyeszékhely többi ex­portáló üzeménél is előrelátó, következetes munkát kíván az 1966-os exportterv teljesítése. A siker attól függ, mennyire sikerül biztosítani az ütemes tervteljesítést. A munkát úgy kell irányítani, hogy közben növekedjék a termékek válasz­téka, csökkenjen az önköltség. Az öblösüveggyárban a cso­magolást nem kívánó, színe­zett termékeknél, a festés tar­tósságát kell fokozni, de szük­séges a festés esztétikai for­máján is változtatni. Ilyen kí­All a piac, de már köze­lebb jár a végéhez, mint a kezdetéhez. Többen túladtak már áruikon és csomagolnak, készülődnek. Vevő alig fordul meg a standok során, s ez unalomba fullasztja a hétvégi piacot. A „terményesek” zsákjai állják el utamat. A kukorica ára érdekelne, de kukoricát senki sem árul. Érdeklődésem­re középkorú, fiatalos férfi ad hetyke választ. — A kukorica ára? Magasan van az, mint az ég — mond­ja és azt ajánlja, hogy inkább krumplit vegyek, mert az legalább van. A sorakozó zsákokban min­denütt mosolygós, rózsaszín­bőrű, egészséges gumók kínál- tatják magukat. — Hogy adja? — Három ötven. Tovább lépek. Fázós, bá­vánság hangzott el az Acél­árugyár szeráru termékei és a Bányagépgyár szállító sza­lagjait illetően is. Emellett hozzá kell kezdeni az eddig háttérbe szorított csomagolás- technika fejlesztéséhez is. Az elmúlt évben nem volt zökkenőmentes az exportter­mékek kiszállítása. Az idén is lehetnek hasonló gondok problémák. Enyhíteni úgy le­hetséges, ha üzemeink, gyá­raink vezetői az eddiginél job­ban gazdálkodnak a vagonok­kal, ha betartják a ki- és be­rakás! időt Az exportfeladatok sikeres teljesítése megkívánja, hogy gazdasági és pártszervezeteink zöld utat biztosítsanak ennek a munkának. Az elképzelések megvalósításában sokat segít­hetnek az exportbizottságok. Az illetékes vezetőkkel ne­gyedévenként értékeljék a munkát tárják fel a hibákat, a visszahúzó okokat, ha pedig úgy látják, tegyenek javaslatot a mulasztó felelősségre voná­sára, a jó eredményt elérők meg jutái mazására. Az eredmé­nyek népszerűsítése érdekében használják fel a propaganda különböző lehetőségeit A napi feladatok elvégzése azonban nem feledtetheti a holnap megalapozását. Ezért helyes már most hozzákezdeni a jövő évi tervezéshez, a kí­sérletezéshez, az új termékek mintapéldányainak elkészíté­séhez. Üzemeink kapcsolata a külkereskedőkkel jelenleg jó. Ezt a jövőben is meg keli őrizni. Sőt, egyes feladatok megoldásához segítségüket is kell kérni. A részükre biztosí­tott exportfejlesztési alap­ból üzemeink is részesül­hetnek, amennyiben bőví­tik az exporttermékek lis­táját, olyan gépeket szereznek be, amelyek az exportterv maradéktalan végrehajtását biztosítják. Az iparmedence munkásai, műszaki dolgozói az elmúlt években sok devizát szereztek népgazdaságunknak azzal, hogy éves exporttervüket idő előtt teljesítették, illetve túl­teljesítették. Ragaszkodjunk az elmúlt években kialakult ha­gyományokhoz: december 15- re teljesítjük éves exportter­vünket. Molnár István ipari osztályvezető Salgótarján, Városi Pártbizottság ránybőr-mellényes asszonyká­nál érdeklődöm. — Hogy a krumpli? Tipeg. Lábát melegíti. — Három ötven. S másutt is ugyanennyi. Itt érvényesül a termelők kartell­je: nem licitálnak egymásra, s kölcsönösen vigyáznak arra, hogy valaki nehogy engedjen a gyér kereslet árcsökkentő nyomásának. Az ár marad és a krumpli is marad a zsákok­ban. Szállíthatják haza, új és élénkebb piacra várva. A standok során igen nagy a választék. Kapni itt zöld­ségmagot, szamócapalántát, to­jást, libát, hegyesorrú erőspap­rikát, s több effélét. Szemüveges, töpörödött né­niké árusítja a szamóca­palántát. — Húsz fillér egy tő. Na­gyon olcsón adom. — Milyen fajta? Függesztett munkagépeket kérnek Talajvédelmi tudományos előadások a rétsági járásban Harmadik éve folyik a rét­sági járásban a talajvédelem. Mind több a Lókos Vízgaz­dálkodási és Vízhasznosítási Társulathoz tartozó termelő- szövetkezetben foglalkoznak a termőtalaj megvédésével, tápértékének növelésével. Egyre gyarapodik azoknak a száma, akik megértik en­nek a tevékenységnek a fon­tosságát. Kezdetben igen so­kan ellenezték a talajvédel­met, részben hozzá nem ér­tésből, részben maradiságból. szűklátókörűségből. Az igen­lők táborának sok nehézség­gel kellett szembenézni. Ne­kik kedvezett azonban a ta­valyi év végén, illetve októ­berben rendezett dunántúli talajvédelmi tapasztalatcse­re-látogatás. A rétsági járás érintett termelőszövetkezeti elnökei, agronómusai szemé­lyesen győződtek meg a ta­lajvédelem nagy jelentőségé­ről, fontosságáról. Ennek a tapasztalatcserének kedvező eredménye érezteti a hatást az itthoni munkában. Ezzel azonban nem szűnt meg a felvilágosító munka. A Lókos Vízgazdálkodási és Vízhasznosítási Társulathoz tartozó termelőszövetkezetek­ben rendszeresen sor kerül a talajvédelemmel kapcsolatos előadásokra, beszélgetésekre. Azokban a közös gazdaságok­ban pedig, ahol most kezde­nek hozzá a talajvédelemhez, tudományos előadásokkal, filmvetítésekkel egybekötött tanácskozásra kerül sor. A tanácskozásokon Duck Tivadar, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Agrokémiai és Talajtani Intézetének tu­dományos munkatársa tortott előadást. A tudományos-is­meretterjesztő előadások és a levetített filmek nagy ér­deklődést váltottak ki a résztvevőkből. Minden köz­ségben vita alakult ki, ami­nek során sok kérdés hang­zott el a részletekkel kapcso­latban. Sokan vitatták, ho­gyan lehet a talajvédelmet olyan gépi eszközökkel vég­rehajtani, amelyek nem spe­ciálisak erre a munkára. Minden tanácskozáson kér­ték a függesztett munkagépek­kel ellátott erőgépeket, illet­ve olyan traktorokat és mun­kagépeket, amelyekkel a me- redekebb domboldalakon is lehet dolgozni. Aszalódott kis öklét emeli az orrom elé. — Ekkora terem rajta. — Ananász? — Jól mondja. Ilyen szép epret alig lát másutt. S olyan meggyőző a rábe­szélése, hogy menekülnöm kell, mert a végén megveszem mind. Pedig erkélyem sincs, nemhogy kertem. A zöldségmagvakat árusító, pirospozsgás, telt csípőjű asz- szonyság előtt állok meg. Nyugdíjasnak látszó, elnyűtt férje magábaroskadva ül egy ládafélén. — Mit tetszik? — kérdezi. — Cseresznyepaprikát kere­sek — mondom, mert azt csakugyan vennék, bár látom, hogy nincs a kináltatóan szét­rakott áruk közt. Sopánkodva veri össze te­nyerét a férfi. — Azt csak az ellenségem­nek adnék. Méreg az, kérem A gazdaságosságot egyre gyakrabban emlegetik a nóg­rádi bányáknál. Nagybátony- ban. ahol a széntermelés do­tációja ma is jóval kevesebb, mint a tröszti átlag, olyan célt tűztek ki, hogy az ötéves terv végére nyereségessé teszik a bányaüzemet. Tavaly átlago­san 18 forint volt az állami hozzájárulás minden száz fo­rint értékű szén termelési költ­ségéhez. Az idén, ez az árbevétel és önköltség közötti különbség, terv szerint még nagyobb lesz, mert öt százalék­kal növelik a költségeket a közben foganatosított béreme­lések. Azért, hogy a valóság­ban mégse legyen nagyobb a veszteség, igen értékes ön­költségcsökkentési tervet dol­goztak ki. Szorospatakon tavaly a sű­rített levegős energiáról a gaz­daságosabb villamosenergiára tértek át. Januártól Ménkesen is megszüntették a sűrített le­vegő alkalmazását. Az átszer­vezést folytatni akarják az idén Kányáson és Tiribesen, s így jelentős milliókat takarít­hatnak meg. Nagybátony bányái sújtólég­veszélyesek. Ezért a villamos berendezések helyett elterjedt és hagyományossá vált a sűrí­tett levegős gépek, berendezé­sek alkalmazása. Percenként 576 köbméter összteljesítmé­nyű kompresszorokat üzemel­tetnek még ma is, amelyek évente 12 millió kilowattóra villamosenergiát emésztettek fel. — s hosszas körmondatok­ban leszedi a keresztvizet a könnyelmű emberiségről, akik közt jócskán akad olyan ön­gyilkos fajta, aki cseresznye­paprikát fogyaszt. — V;szik a vetőmagot? — fordulok az asszonysághoz, ki széles mosollyal' kísérte eddig párbeszédünket. — Nem nagyon fogy — mondja. — Közbejött a hideg és megakasztotta a forgalmat. Nem akar inkább hegyespap­rikát? A bazárárusok sátrainál kötök ki. Idős asszonyoknak csiricsá­ré, rikító színű ízléstelen ken­dőket kínál a kifinomult beszé­dű, ügyes elárusitónő. A vevők mélységes csodálattal nézik az elibük kiterített világos fej­kendőket, amelyeken mintha pipacs, lótusz és megannyi művirág tündökölne. — Ugye nagyon szép? — kérdezi az eladónő. Szemem a sátor mögött ki­feszített otromba, nagy falvé­dőre téved, amelyen egy stü- szi-vadász ártatlan őzikéket üldöz, csermelyek partján, tuják és borókabokrok árnyé­Kányáson és Tiribesen a szén lazább szerkezetű. Ezért a sűrített levegővel működő fejtőkalapácsos jövesztési mód­szert alkalmazzák. A Nagybá- tonyhoz tartozó többi bányá­ban kemény a szén, eddig is kellett robbantani, a gépeket itt is sűrített levegő működ­teti. Ezzel azonban a villa­mosenergiához viszonyítva csak 10—12 százalékos hatás­fokot érnek el. A veszteség megszüntetésére való törekvés és a szorospataki jő tapaszta­latok ösztönözték a műszaki vezetőket arra, hogy kidolgoz­zák a bányák teljes villamo­sítási tervét. Ha villamosener­giát alkalmaznak, úgy a fejtő­kalapácsos helyett, a robban­tásos jövesztésre kell áttérni. Ez az új módszer kedvezőbb, számításokkal is bizonyítható az előnye. A norma szerint egy köbméter szén fejtőkala­pácsos jövesztéséhez 55 perc szükséges, egy fúrólyuk elké­szítése pedig csak három per­cet vesz igénybe. A telepvas­tagságtól függően egy lyu­kas robbantás két köbméter szenet is jöveszthet. Tehát nemcsak könnyebb lesz a bányászok munkája, hanem jóval termelékenyebb is. Az új módszerrel szemben ma még különféle vélemé­nyeket hallaná. Egyesek csak az érem egyik oldalát lát­ják, azt, hogy a norma na­gyobb lesz, arról viszont el­feledkeznek. hogy a műszaki feltételek sokkal kedvezőb­bek lesznek. kában. Ha valaki nem tudná, hogy mi az a giccs, erről meg­tanulhatná. A szomszédos bazárárus már a sátrát bontja, de eközben is felajánlja bóvlijait. Durranó pisztolyt keresek. Kétfajta is található itt, ömlesztve. — Szabad a válogatás — mondja egyszerre asszonytár­sával Próbálgatom az ötforintos, meg a tizenkétforintos „stuk- ker”-eket, de öt közül egy akad, amely hibátlanul műkö­dik. A férfi tép a foszforos szalagból, hogy hadd próbál­jam ki. Elsütöm az olcsóbbik fegy­vert, nem durran. Űjabb töl­tetet rakok be, a hatás ismét elmarad. Most már a drágáb­bikat próbálom, de abba is kétszeresen kell rakni a fosz­forlapocskát, hogy végre dur­ranást hallasson. Elállók a vásártól. Nem sértődnek meg. Egy­kedvűen néznek utánam. Ök is úgy találják, hogy gyenge és unalmas ez a hét­végi szécsényi piac. Lakos György Van még egy sor megol­dásra váró feladat. Elsősor­ban biztosítani kell a villamos berendezéseket. Kialakítani a legalkalmasabb robbantás technológiát. Sikert csak a műszakiak és fizikai dolgo­zók összefogása hozhat. Az új módszerrel — ha leszá­mítjuk a még szükséges gé­pek, berendezések értékét — évente nyolc és fél millió forintot takarítiiatnak meg. így a költségszintet öt szá­zalékkal tudják javítani, vagyis nyolc és fél forinttal olcsóbban termelhetaek egy tonna szenet. A sűrített levegőt mint energiát nem tudják ugyani teljesen kiiktatni. Az akna- gépek f 'kje, az andezit te­lérek átfúrásához használatos berendezés, a csille betoló szerkezet, továbbra is azzal működik. Ezt a sűrített leve­gőt azonban kisteljesítményű helyi kompresszorok idősza­kos üzemeltetésével is bizto­síthatják. Kányáson már folynak a kísérletek az új módszerrel* szaporodnak a tapasztalatok. Május elején, teljesen áttér­nek az alkalmazására. Tiri­besen először több átépítési munkát kell még elvégezni, ezért szeptember elején ke­rül csak sor az új technoló­gia alkalmazására. A sikerért érdemes fáradozni, mert nagy lépést tehetnek előre a gazdaságosabb termelésben és egyre közelebb kerülhet­nek a nyereségességhez. B. J. De Balassagyarmaton egy hónapja még két öreg ló vontatta, kivénhedt sárga pos­takocsi koptatta a kockaköve­ket. Hozzártatozott az öreg város kuriózumaihoz. A cuk­rászüzem süteményeit hordta vele a város cukrászdáiba Dómján János. Négy éven át majdnem minden nap. — Tudtam, hogy rövidesen vége lesz a kocsis életnek, de mikor szombaton meghallot­tam, hogy kedden már nem kell a szokott utamat belár- nom, kicsit elszorult a szívem. Szerettem a lovakat. Különö­sen a harapós Mancit kedvel­tem. Soha nem hagytak cser­ben. Télen se. Mikor a vágó­hídra vezettem őket szinte táncoltak. Tudja, mi az a lo­vak tánca? Hát igen, halál­táncukat járták! Most segéd­munkás vagyok a kőművesek­nél. A város egyik régi színfolt­ja eltűnt. Túri Pál fészerében tölti a jól megérdemelt „nyug­díj” hosszú óráit az öreg sár­ga postakocsi Míg az ócska­vas telepre nem kerül! Vagy esetleg múzeumba? — rozgonyi — Immer Ferenc Mi legyen a kukoricaszárral? Csapadékos volt a tavalyi ősz, késett a kukorica érése, törése. A kukoricaszárat csak kevés gazdaságban takarítot­ták le a földről. Ez gátolta az őszi mélyszántást, s most gon­dot okoz több szövetkezetben a tavaszi szántás is. A háztá­jival együtt, még több ezer holdon kint van a kukorica­szár. Ezen a területen most rend­kívül nehéz előkészíteni a ta­lajt a vetéshez. Orkánnal, siló­zógéppel a gépállomások és a termelőszövetkezetek is ren­delkeznek már. A kukorica­szár felaprózása, feltépése és beszántása azonban most a le­hető legrosszabb megoldás. Az a mennyiség ugyanis, amely még kint van a földeken cse­kély, mindössze 0,20—0,25 szá­zalékos nitrogént tartalmaz, így az elbontását végző mik­roorganizmusoknak nincs meg­felelő nitrogén forrása a ta­lajban. Ugyanis a szár, a levél és a gyökérmaradványokat el­bontó mikrobák csak akkor tudják önállóan elvégezni ezt a munkát, ha a szár, vagy gyökérmaradványban legalább 1,7 százalék nitrogén van. Vé­gezzünk csak egy számítást. Ha egy holdón 2000—2500 kiló anyagot számolunk, amelynek nitrogén tartalma alig haladja meg a hat kilogrammot, lát­hatjuk, hogy 36 és fél kiló nitrogén hatóanyagot szüksé­ges pótolni. Ez mintegy 1,8 mázsa pétisóval egyenlő ér­tékű műtrágyának felel meg. Ez a művelet azonban rend­kívül költséges. Ugyanis a szárzúzás, szártépés és műtrá­gyaszórás együttes költsége meghaladja holdankét a 600 forintot. Ez a meglevő terüle­tet figyelmbe véve, mintegy hatmillió forintot jelent. A kintmaradt kukoricaszá­rat a legcélszerűbb most le­vágni, kisebb kupacokba ösz- szegyűjteni és elégetni. Szük­ség esetén a felaprított kuko­ricaszár alomnak is felhasz­nálható. A kézi betakarítás költségei 300 forintot tesznek ki holdanként. Ha a szárbeta­karítás géppel történik, a költ­ségek jelentősen csökkenthe­tők. Több üzemben már eddig is eredményesen alkalmazták az AC és az SZK kombájnokat szárvágásra. így ugyanis a szár elszállítása különösebb akadályba nem ütközik. Me­gyénkben kísérletek folynak, hogyan lehet betakarítani a kukoricaszárat rendrevágók, méhláderek aratógépek fel- használásával. A kukoricaszár betakarításá­nak tehát számos módja van. Annyi bizonyos, felaprítani, a talajba keverni semmiképpen sem érdemes, hiszen nagy mű­trágya veszteséggel jár. Ha más módot választunk, a nit­rogén műtrágyát, a rétek, le­gelők, vagy egyéb kultúrnövé­nyek hozamainak fokozására használhatjuk fel. Természete­sen a kukoricaszár betakarítá­sának módját gyorsan meg kell határozni, hiszen április van, s az a legfontosabb fel­adat, hogy mielőbb földbe ke­rüljenek a tavaszi vetésű nö­vények. B. B. Nyugdíjas postakocsi A lóvasút, a konflis, a pos- szégyenlősen behúzódtak a takocsi már jóformán csak közlekedési múzeumok üveg­emlékeinkben él. Az áramvo- mögé. nalas autócsodák korszakában cÁ széeiéiitfi piaeún

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents