Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)
1966-04-04 / 80. szám
10 röGR ÄD 1966. április 4. hétfő A TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL A .•losf*kva44 jégtörő mentő akciója Új születik a szél járta sztyeppén A 22 000 lóerős, hatalmas „Moszkva” jégtörő, a tudósítók nagy csoportjával fedélzetén, azoknak a hajóknak segítségére sietett, amelyek befagytak a jégbe Sza- balin szigeténél. A „Kraszno- gorszklesz” és a „Penzsino” gőzösök, valamint a „Bal- tyijszk” hűtőhajó, — amelyek az elmúlt hajózási év végén különböző rakományokat szállítottak a szigetre, — a jégpáncél nyomására Mosz- kalvo kikötőjének rakpartjaihoz szorultak. Vontatók és jégtörők siettek a segítségükre, s négy mérföldnyire vontatták el a hajókat. Ott azonban erős jégzajlás és jégtorlódás kezdődött; a meotőhajók egy része maga is léket kapott és a jég közé szorult, míg mások kénytelenek voltak kifutni a nyílt tengerre. Az ottmaradt hajók hősies harcot vívtak a mind magasabbra torlódó jégtáblákkal Az emberek csákányokkal és fejszékkel felfegyverezve küzdenek a jégtáblák ellen és igyekeznek betömni a réseket. Januárban a „Moszkva” jégtörő a foglyok segítségére sietett. Nagynehezen keresztültörte magát a jégtorlaszokon és már csak 30 mérföldnyire volt a fogságba került hajóktól, amikor rádióján nyugtalanító híreket kapott az „Admiral Lazarev” jégtörőtől. Az utóbbi közölte, hogy Magadán környékén :iem ke/esté veszélyes a helyzet, s a jégtörő te-ljesítőképesség i kknerülő- ben van Közben a Kolina U kosainak élelmiszert szál l'tó hajók hamarosan a jég mező szélére érkeznek és a a „Moszkva” nélkül egy métert sem képesek haladni. A „Moszkva” irányt változtatott és észak felé tört előre. A Moszkalvóból kifutott hajók megsegítése áprilisra maradt. Mongólia ... Egyik, földrajzi értelemben igen-igen távoli, de szívünk szerint annál közelebbi barátunk. Hazánkat a testvéri szövetség szoros szálai kapcsolják össze a Mongol Népköztársasággal. Legutóbb tavaly járt magasszintű magyar küldöttség Kádár János vezetésével ott. Az a viszonylag már nem is kevés honfitársunk, aki az elmúlt években a napsütötte, széljárta óriási mongol pusztákon száguldott terepjáró kocsival, egyöntetűen azt vallja: meg- igézte a messzi táj különös varázsa, az emberek egyszerű, melegszívű viselkedése. És elsősorban ennek a hatalmas töténelmi hátránnyal a fejlődés országútjára lépett népnek az az eltökéltsége, hogy felépíti tágas hazájában a legmodernebb életformát, a szocializmust. Amikor azt mondjuk, történelem, ezen nem a régmúltat értjük. Alig több mint fél évszázada, egy Tonkih nevű maA „Moszkva” jégtörő északi kikötő környékén biztosítja irányban halad; Nogajev a hajók útját. HalfeEdolgozó gyár a hajón Nem egészen tíz évvel ezelőtt Románia halászata főleg a Fekete-tengeri halászatra korlátozódott, ehhez járult még a Duna-menti és deltái halászat 1959—1960 között tértek át a természetes vizeken történő extenzív halászatról az irányított halászatra és a román halászati ipar az ezt követő években mindjobban a belterjes gazdálkodás jellegét öltötte. 1960 és 1965 között több mint hétezer hektárnyi halastavat létesítettek és a Duna-deltábam több mint ötvenezer hektárnyi természetes nádast tettek alkalmassá a tudományos alapokra helyezett nád és hal- feldolgozás céljaira Az új ötéves halászatfejlesztési tervre jellemző, hogy az intenzív halgazdálkodásra alapozza a termelést, amelyet a racionális haltelepítés, a mesterséges halszaporítás, a természetes belvizek védelme, valamint a munka termelékenységének állandó emelése révén akarnak elérni. Az ötéves tervnek megfelelően, a Duna-deltában 5 930 hektáron létesítenek pontyivadektenyészetet és ugyancsak itt 110 000 hektárnyi kombinált nád- és halgazdaságot építenek ki, összesen 210 millió lej beruházási költséggel. Mindez több ezer tonna értékes pontyhúst eredményez, amely részben frissen jegelve. részben konzerv formájában kerül forgalomba. 1965—1967-es években Bukarest, Crisana, Iasi és Galac tartományban 5 600 hektárnyi pontyos tógazdaságot építenek, ahol a hektárhozam meghaladja majd az 1 500 kilót. Az ország legnagyobb tengerparti lagúnáján, a Razelm- tórendszer partján építik fel a Calica, Perisor—Lejai és a Dranov elnevezésű ivadékte- nyószetet, amelyekből a pontyivadékkal ezt a mintegy 8000 hektár felületű tavat halasítják be minden évben. Ennek eredményeképpen e lagúnákból a mostani 3—4000 tonna hal helyett 15 000 tonna pontyot, süllőt és más értékes halfajtát fognak kihalászni. Az említett haltenyész- tési beruházások eredményeképpen a delta halfogása 95 százalékkal, a többi természetes halasvizek termelése pedig 80 százalékkal fog emelkedni. Tovább bővítik Románia tengeri halászflottáját új halászhajókkal, amelyek az uni- verzális-trawler típusú hajók között világviszonylatban az első helyen lesznek. Egyre íib mérnök a KNOK-uan A Hvanhe-i fémkohászati kombinátban a gyarmati uralom éveiben mindössze egyetlen koreai nemzetiségű technikus dolgozott. A Muszan-i szénbányákban, az ország más vállalatainál a mérnökök és a technikusok között nem volt olyan ember, aki a kérdőív „nemzetiségre” rovatába azt írhatta volna, hogy koreai. Ma csupán a Hvanhe-i fém- kohászati kombinátban többszáz mérnök és technikus dolgozik, akik egykor a japán földesurak bérmunkásai voltak. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság üzemeiben, gyáraiban és építkezéseinél ma körülbelül 300 000 közép- és felső fokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozik. Á leningrádi alkotóházban Növekszik a lakosság vásárlóereje Az utóbbi tíz évben a bolgárok reáljövedelme évente átlagban 7,5 százalékkal emelkedett. Megkezdődött a különböző szociális csoportok közötti jövedelmek sokkal igazságosabb elosztása. 1956- ban a bolgár munkások és alkalmazottak évi átlagbére 775 lévát, 1964-ben 1800 lévát tett ki. A termelőszövetkezeti parasztok átlagos évi jövedelme a háztáji gazdaságból származó jövedelemmel együtt, 1958-ban 568 lévának, 1964-ben 1078 levának felelt meg. Jelenleg a termelőszövetkezeti parasztok jövedelme csaknem azonos a munkásokéval. A bolgár lakosság jövedelmének és vásárlóerejének emelkedése együtt jár az árualapok és szolgáltatások terjedelmének növekedésével. a fogyasztás állandó emelkedésével. Az árueladás évente átlagban 10,4 százalékkal növekszik, s ugyanakkor komoly minőségi változásokra került sor a fogyasztási struktúrában. Növekedett az olyan áruk, mint a ruházati cikkek, tartós közszükségleti cikkek, bútorok, stb-ek aránya. Ugyancsak emelkedtek a kulturális és társadalmi célokra fordított összegek. Ezzel szemben az élelmiszerekre költött összegek csökkentek. E progresszív változások minden szociális csoportot, többek között a falusi lakosságot is jellemzik. Az ország falvaiban az évi kiskereskedelmi forgalom 1953—1964-es időszakban a 4-szeresére emelkedett. Leningrádban a Néva-parton nemrég készült el egy többemeletes ház, 100 műteremmel. A leningrádi szobrászoknak, festőművészeknek, grafikusoknak és képzőművészeknek megteremtették itt az alkotás összkomfortját. Benyitunk a száz ajtó egyikén•' Mihail Anyikusin Lenin- díjas szobrászművész alkotásának fő témája már évek óta Puskin ábrázolása. A leningrádi Orosz Múzeum épülete előtt Puskin szobor — a művész alkotása — annyira beilleszkedett Leningrad építészeti stílusába, hogy '■ma már a Né- va-parti város egyik emblémája. A szobrászművészt ma újabb elgondolások foglalkoztatják: igen sok vázlat idézi fel a nagy orosz író, Csehov ismert vonásait. A Csehov- szobrot Moszkva központjában készülnek felállítani és Mihail Anyikusin a híres orosz író szoborbaöntéséhez a legjobb kifejezési módokat kutatja. A szomszédos műteremben Gravriil Glikman szobrász dolgozik híres honfitársainak szoborportréin. Itt láthatjuk Alekszandr Radisesev, az első orosz forradalmár, író, Inno- kentyij Szmoktunovszkij színész. Abram Joffe fizikus, Nyikolaj Vavilov botanikus és Szamuil Szamoszud muzsikus szobrát. Ivan Szavenko festőművész műtermében uráli tájképek fogadják a látogatót. Érdemes megemlíteni, milyen különös körülmények között lett Ivan Szavenkóból festőművész. A művész a második világháborúban elvesztette jobb karját. Eredményesen elvégezte a képzőművészeti akadémiát és művészetében olyan virtuozitásra tett szert, hogy tájképei a szovjet tájképfestészet legjobb kiállításainak is díszére válnak. Az alkotóházhoz vezető utat a Szovjetunió számos híres embere ismeri. Itt készült modell után Gerhnán Tyitov űrhajós, Larissza Polugajeva, a jakutiai gyémántmezők felfedezője és sok más kiváló munkás, kolhozista portréja. A száz műterem száz lakójának művészete téma és műfaj tekintetében igen különböző. Abram Lapirov grafikus és műépítész például grafikai tájképeket készít, orosz, keleti és afrikai -motívumokat fest porcelánra. Lapirov egyébként az alkotóház tervezője. Ennélfogva gyakran fogad vendégeket — olasz, japán, svéd, amerikn és más festőművészeket. Az alkotóház lakói külön böző korú emberek. Aznap amikor az alkotóházban jár tam, körülbelül kétezer vendég fordult meg ott. Jöttek hajósok és traktorgyári munkások, műszerészek, tanulói és általában a képzőművészet kedvelői. Az alkotóházban a „látogatónapon” mindenki betekinthet a művész laborató riumába, megtekintheti befejezetlen műveit, tudomást szerezhet elképzeléseiről. \malia Kiricsenko gasrangú orosz cári tiszt még ezt jelentette a mongol sztyeppékról a szentpétervári udvarba: Ez a nép kénytelen engedelmeskedni mindazoknak, akik parancsolnak neki — márpedig sokan parancsolnak. Kínai és mongol hűbérurak, lámák... A Ganda-kolostor— es az egyetem Lámák ... Nem is olyan rég még a férfilakosság csaknem fele volt kénytelen ima- malomszerű, munkátlan egyhangúsággal leélni az életét a jobbágy-aratókat (pásztorokat) a földesúron kívül is kizsákmányoló lámakolostorok hálózatában. A kolostorok a feudális rend oszlopai, az elmaradottság fellegvárai voltak. Egy — igen, egyetlenegy — ilyen kolostor ma is létezik a fővárosban, múzeális furcsaságként, a múlt afféle élő emlékeként. De a Gandát — így hívják a megmaradt kolostort — és a jurtákat a diadalmasan előretörő új, a pompás külsejű kőpaloták serege öleli körül. Szinte jelkép, hogy a Gandától nincs messze az egyetem, amelynek féltucat fakultásán mintegy kétezerötszáz hallgató ismerkedik a legmodernebb tudománnyal. Csoda-e, ha Ulan Bátorban büszkén közlik a látogatóval, hogy a Mongol Népköztársaság — az összlakosság számához képest — az egyetemisták és főiskolások számát illetően olyan országokat hagyott maga mögött, mint Itália, az NSZK, vagy Franciaország! Magyar mag— mongol főidben Az már közismertebb adat, hogy ez az ország az egy főre jutó állatállomány terén világviszonylatban az első helyen áll. Bár Mongólia körülményei logikussá teszik, hogy az állattenyésztés mindmáig a fő gazdasági ág, ezt a helyet világstatisztikában csak a legkorszerűbb tenyésztési módszerek bevezetésével lehetett elérni és tartani. Az egyik nagy állattenyésztési probléma itt a vízhiány — és mi, magyarok, többek között éppen ennek leküzdésében segítünk sokat mongol barátainknak. Jövőre lesz egy évtizede annak, hogy a mongol sztyeppékén magyar kútfúró expedíció működik, mintegy harminc szakember — geofizikus, gépkezelő, geológus, szivattyúszerelő és fúrómester — közreműködésével. A mongolok egyébként minden módon ápolják a hazánkkal való barátságot. Az ország egyik legnagyobb — több mint félmillió hektárnyi területen dolgozó — szövetkezetének neve: „Magyar—Mongol Barátság”. A jurták, a gerenda- és kőépületek falain magyar zászlócskák; stílszerűen azok alatt sorolják a nem is ritkán odalátogató honfitársaiknak eredményeiket a szövetkezet tagjai és vezetői. Elbüszkélkednek a korszerű haszanokkal, téli szállásokkal, a frissen fúrt kutakkal, az elektromos cent- ráléval és — ami a lényeg — a kitűnően gondozott állatok tízezreivel. A földművelés viszonylag új, de villámgyorsan fejlődő gazdasági ágazat. Számos, a Magyar—Mongol Barátság szövetkezet földjén sikerrel termelt növény magját a magyarországi Magyar— Mongol Barátság szövetkezet kertésze küldte el a távoli testvér közösségnek ... Iparváros a pusztában S ha azt mondtuk, a földművelés is új ágazat Mongóliában, el lehet képzelni, mennyire új az ipar. Mivel ilyen vonatkozásban Mongólia a nulláról indult, ezen a téren a legnagyobb a fejlődés. Szeretnénk ezt egyetlen példával érzékeltetni. Darhan 1962-ben még jelentéktelen, szétszórt település neve volt a térképen. Most a mintegy 250 kilométer távolságban levő fővárost vasútvonal köti össze — a gyors ütemben épülő iparvárossal! Amerre a szem ellát, mindenütt építkeznek. Mongol, szovjet, csehszlovák, lengyel szakemberek dolgoznak, s rövidesen állni fognak a következő óriás létesítmények Darhan 50 millió tonna szenet rejtő talaján: hőerőmű, halfeldolgozó kombinát, nagy autójavító műhely, cementgyár, mészégető, téglagyár, végül a Hara nevű folyón nagygát és modem szivattyúberendezés. Évi egymillió tonna szenet fognak felszínre hozni a környékről. Az ipari óriásokkal párhuzamosan már épülnek a mozik, az iskolák, a kávéházak a hotelek, az éttermek, és kezdenek kibontakozni a szép színházépületek körvonalai. Ami itt történik, jelképnek is gyönyörű: modern, kulturált élet szökken szárba a széljárta sztyeppéken. (H. E.) Kartonlemezgyártó gépsor A Szovjetunió távoli vidékére is eljutnak a Kraszno- jarszki Cellulóz és Papírgyár termékei. Készítenek itt a vegyipar részére különféle alapanyagot, ezen kívül kartonlemezt és papírt. Befejezéshez közeledik az új kartonlemezgyártó gépsor szerelése. Tervezett kapacitása napi 800 tonna. A gépegység nagy mennyiségű, jó minőségű faanyag megtakarítását teszi lehetővé, mivel a kartonlemez gyártásához rossz minőségű fát és hulladékanyagot használnak fel. Képünkön: az új kartonlem ezgyártó gépsor szerelése^
