Nógrád, 1966. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1966-04-23 / 95. szám

NOG R A O 3 ICCC. április 23. szombat Szakemberek, szakmunkások Akit sí masrwai* és kíüérl a mezőgazdaságban Ii ttvli tudkeri, Ecseg* Palotán jó péltláju — A megyei iXLli vizsgálata Megyei párthatározat jelöl­te meg '7. igényt, hogy me­zőgazdasági nagyüzemeink szakvezetőkkel, szakmunká­sok--1 erősödjenek. Az 1962- ben alkotott határozat végre­hajtását a megyei Népi El­lenőrzési Bizottság vizsgálta meg- Az igen széleskörű vizs­gálatba bekapcsolódott a Ha­zafias Népfront számos akti­vistája és a statisztikai hi­vatal több munkatársa. Jelentős szemléletbeli vál­tozás következett be az utób­bi évek során a termelőszö­vetkezetekben. Ma már csak szórványosan hallani a szak­emberek tevékenységének fon- :osságát lebecsülő nézeteket, immár alig akad megyénk­ben olyan közös gazdaság, ahol ne dolgozna legalább középfokú képesítésű szakem­ber. Sajnos, a helyes nézetek ellenére sincs még minden tsz állattenyésztése, sokat ter­melő segédüzeme élén meg­felelő képzettségű irányító. Több saját kezdeményezést A százalékos arányt te­kintve1 állami gazdaságaink­ban kétszerannyi szakember dolgozik, mint szövetkezete­inkben. A fejlődés dinamiká­ját — e nagyon fontos té­nyezőt! — tekintve viszont a tsz-eké az elsőbbség. A párt- határozat megjelenése óta a2 egyetemi végzettséggel ren­delkezők száma mind a tsz- ekben, mind az állami gaz­daságokban több mint száz százalékkal növekedett- Majd­nem ennyivel a középfokú képesítésűeké is, — de csak s tsz-ekben. Ez utóbbi te­kintetben az állami gadzasa- gokban jóval kisebb a fejlő­dés. Szövetkezeteinkben fő­ként a mérnök kevés. A NEB megállapítása szerint a 3004- es kormányhatározatokban biztosított anyagi előnyöket élvezhetik a szövetkezeti szakemberek, de munkakö­rülményeiken, szociális-kul­turális ellátotságukon még sok a javítanivaló. Szorít a lakáshelyzet; s emiatt nem egy szakember utazgatással veszít kénytelen-kelletlen ér­tékes órákat munkaidejéből. Sajnos, a szakemberek egy hányadát nem fűti elég hiva­tásszeretet ahhoz, hogy le akarjanak telepedni a tsz-ben. Ezért nem veszik igénybe a lakásépítéshez kínált kedvez­ményeket. Rossz utat járnak azok a A kockázat a gazdasági te­vékenység kísérője. Minél fejlettebbek a termelőerők, minél bonyolultabb a társa­dalmi munkamegosztás, mi­nél kiterjedtebbek a piaci kap­csolatok, annál inkább szá­molni kell a kockázattal és az altala okozott esetleges vesz­teséggel. A gazdaságirányítási rend­szer reformjának előkészüle­tei során a népgazdasági ter­vezésről alkotott korábbi fel­fogásunk is fejlődött. A terv nem határozhatja meg ponto­san és részleteiben a fejlő­dés elérhető ütemét és az erő­források felhasználását. A tervekben az objektív bizony­talansági tényezőkkel is szá­molni kell. Melyek ezek? 1. A világpiac és elsősor­tsz-vezetők, akik kizárólag a párt- és tanácsi szervektől várják a szakember-pobléma megoldását. Derék dolog ugyan, hogy szövetkezeteinK- böl százhatvan gazda tanul levelező szakon felső- és kö­zépfokú iskolákban. De har­mincegy szövetkezetünkből senki! S e harmincegy között olyan nagyobb tsz is talál­ható mint például az őrhalo­mi, a berceli- Veszélyes, ká­ros nézet a továbbtanulóktól sajnálni a tanulmányi sza- padságot. igaz, az új szak­ember is hasznol magasabb képzettségéből, de nem lát­ja-e munkájának méginkább hasznát a közös gazdaság?! Érsekvadkerten, . Palotáson, Ecsegen — de másutt Is — nem sajnálják a szabadságot, még az ösztöndíjat sem. A szakmák rangjáért Ahhoz, hogy valaki jól megismerjen egy nagygazda­ságot, évek kellenek. Előnyte­len, hogy még mindig nagy a mezőgazdasági szakemberek vándorlása. Az utóbbi három évben csupán a rétsági járás tsz-eiben harminchét szak­ember hagyta el munkahe­lyét. A mezőgazdasági szakmun­kásságnak múltja még cse­kély, de jövője annál na­gyobb. Elkedvetlenítő, hogy a szakmunkásképzésre évente előirányzott összeg harminc­öt—negyven százaléka fel­használatlanul marad. A párt- határozatban helyesen elő­irányzott évi ezer szakmun­kással szemben így 1963-ban csak ötszázhuszonegyet, 1961- ben háromszázhatvannégyet, tavaly pedig csupán kétszáz- négy venkilen cet képeztek ki. A baj főforrása: szemlélet­beli hiányosság. Még mindig nem sikerült a fiatalsággal megértetni, hogy a mezőgaz­dasági szakmunkás semmivel sem kevesebbet érő, mint az ipari- A szocialista mezőgaz­daság perspektíváinak meg­győző fejtegetésével a peda­gógusok tehetnek legtöbbet. Tehetnének persze azok a szakvezetők is, akik a szer­ződöttekkel azért nem törőd­nek, mivel erre „nincs ide­jük”. Egyházasdengelegen az szegte a fiatalok kedvét, hogy munkaszüneti napon — a munka fontosságának hang- súlyozása nélkül — dolgoz­ban a nem tervezhető tőkés világpiac konjunkturális vál­tozásai. 2. Bizonyos értelemben a belső fogyasztói piac, hiszen a fogyasztói elhatározásra igen sok olyan körülmény hat, ame­lyek „betervezése” aligha le­hetséges (időjárás, divatvál­tozás, bizonyos lélektani té­nyezők, stb). 3. Az időjárás. Például, ha az erőteljesebben befolyásol­ja a mezőgazdasági termelést, úgy továbbgyűrűző hatásánál fogva az ipari termelésre, a szállításra és a külkereske­delemre is hatással van. Csak bizonyos értelemben objektív bizonytalansági té­nyező a pontatlan informá­ciókból, a tervezési-technikai kiforratlanságból származó tervezési hiba. tatták őket. Biztató jelenség viszont, hogy tavaly csak fél­annyi mezőgazdasági tanuló szerződését bontották fel, mint két évvel annakelőtte. Tervszerű képzést Dicséretes, hogy toliforga­táshoz nem szokott, koros gazdák is beülnek az iskola­padba, — ám szomorú, hogy a felnőtt tanfolyamok hall­gatóinak átlagos életkora öt­venöt—ötvenhat év. A nagy­arányú lemorzsolódás sem ör­vendetes. Semmiképp nem növelik a tanulási kedvet az olyan — a valóságnak egyéb­ként megfelelő — hírek, ame­lyek szerint némelyik tsz-ben csak megígérték a nagyobb arányú munkaegység része­sedést, de nem adták meg. A 2—5 százalékos többletbé­rezés sem túlságosan lelke­sítő. Annak meg éppen sem­mi értelme, ami Tereskén történt: huszonkét szarvas­marha-tenyésztőt képeztek ki, jóllehet ebben az üzemágban hat gazda tökéletesen el tud­ja látni a feladatokat. Több ízben szólottunk azok­ról a sikerekről, amelyeket megyénk állami gazdaságai és termelőszövetkezetei elértek. Megláttak, elismerték ezeket az eredményeket a népi el­lenőrök és segítőik is- S ép­pen az eredmények láttán szögezhették le nyugodt lel- kiismerettel, hogy az említett párthatározat jó, járható, cél­ravezető utat mutatott. A si­kerek nagyobbítása, a fejlő­dés gyorsítása érdekében fog­lalkoztak inkább részleteseb­ben a hibák elemzésével, — azért, hogy megszüntetésük elősegítésével a párthatározat szabta célok elérését támo­gassák. Két érdekes, állandó jelle­gű kiállítás anyagrendezé­sén dolgozik már hosszabb ideje a Balassagyarmati Pa­lóc Múzeum- Az egyik ösz- szeállítás a népviseletéről, sa­játos népművészetéről neve­zetes Rimóc községet, a pa­lóc építkezési formákat szin­te egyedülálló tisztán meg­őrző népi rezervátumot is­Az új gazdasági mechaniz­mus egyik jellemző vonása a gazdálkodás kockázatának ésszerű megosztása. A jelenle­gi mechanizmusban minden kockázati veszteséget a tár­sadalom, az állami költségve­tés visel. A tervutasításokon alapuló irányítási rendszer, továbbá az árrendszer és az ármechanizmus nem teszi le­hetővé a kockázat viselés ésszerű megosztását, hiszen gyakran az illetékesség sem ái lapítható meg. Az új irányítási rendszer, mi­vel lehetővé teszi a hatáskörök ésszerű elhatárolását; mive! a gazdasági döntések követ­kezményei jelentős részben ott jelentkeznek, ahol a dön­tést meghozták, lehetőséget te­remt a kockázat ésszerű meg­osztására. Természetesen a Zalka Máté úgy szerette a magyar hazát és földet, hogy mások hazaszeretetét is mé­lyen átérezte, azok mellé állt, akik vérüket hullatták föld­jük védelmében. Tudta — ko­rán megtanulta —, hogy ami az ember számára legtöbbet ér — becsület, igazság, jog, szabadság — az, oszthatat­lan. Ha a föld egyik részén e'tiporják, érzik a csapást a másik részén is, ha megóv­ják, diadalra viszik, a béke öröme és az emberi méltó­ság tisztelete, az egész föld­kerekségre kisugározza jóté­kony melegét. Nem látta be rég hazáját, de jött vele, bárhová ért: a lába alatt a magyar föld, a feje fölött a magyar ég — írta róla Korisztantyin Szimo- nov A tábornok című versé­ben. A Szatmár megyei Matol- cson látta meg az eget, a Szamos partján, olyan ott­honban, ahol hét gyermek nevelkedett. Amikor kézhez kapta a nagy szorgalommal kiharcolt érettségi bizonyít­ványt, indulni készült, hogy valóra váljék gyermekkora óta táplált reménye, beálljon színésznek. De eldördültek a világháború első lövései, és a lobogó szenvedélyű ifjú nyomban új elhatározásra ju­tott: önként jelentkezett a frontra. Azt hitte, eszménye­kért, valami szebbért, fenn- költért dúlnak majd a csa­ták- Hamarosan tiszt lett, jó­val innen a húszon, vidám, bátor, kitűnő lovas. Tizenhat tavaszán az oroszországi fo­golytáborban ért véget az if­jonti láz, már tudta: az út, amelyet az események elre­teszeltek előtte, tévút volt, a háború a népnek csak rom­lást, szerencsétlenséget tarto­gat. A forradalom, igen, az egé­szen másnak mutatkozott mint a tizennégyes nyár vak mámora: a forradalom célt adott, bizonyosságot. Zalka a sokezemyi magyarral együtt újra fegyvert fogott. A krasz- nojarszki táborból vörösgár­disták élén ütközetből ütkö­zetbe vonult Kolcsak ellen- forradalmi hadai ellen. Egyi­ke volt azoknak, akik meg­mentették a szibériai arany­merteti, míg a másik állan­dó kiállítási anyag Ipolytar- nóc harmadkori lelőhelyei címmel tár az érdeklődők elé különleges, figyelemre méltó gyűjteményt. A kettős kiállítást április 24-én, vasárnap délelőtt 11 órakor Hankó János, a Nóg- rád megyei Tanács-vb elnö­ke nyitja meg. kockázati veszteséget a szo­cializmusban végső soron a társadalom viseli, de a vesz­teség mértéke lényegesen csökkenthető, ha ebben a vállalat anyagilag is érdekelt. Ez azt jelenti, hogy a jövő­ben a vállalatok a kockáza­tot nyereségük terhére vise­lik. A technika gyorsütemű fej­lődése, a piaci viszonyok di­namikus változása, stb. elke­rülhetetlenné teszi a kocká­zatvállalást, olyan döntések meghozatalát, amelyeknek minden feltételét és következ­ményét nem lehet előre lát­ni Ezért az a cél, hogy a vállalatokat érdekeltté te­gyük az ésszerű kockázat vál­lalásában. Ezt úgy lehet el­érni, ha a vállalat kockáza­tával arányosan részesülhet a nyereségtöbbletből, amelyet egyebek között arra is fel­használhat, hogy tartalék alapot képezzen az esetleges kockázati veszteségek ellen- súlyozására. Dr Varga György vonatot, a kincsek nem ke­rültek a fehérek kezébe. A fiatal magyar internaciona­lista hősiességéről legendák keltek szárnyra. Hírét újabb és újabb bátor tettekkel öreg­bítette. A felszabadított Ki­je vbe már úgy vonult be, mint az egyik nemzetközi ez­red parancsnoka. Vörös Zász­ló-renddel tüntették ki. Innen a Krímbe vezetett útja: Frunze seregébe. Perekopnál ezrede kivette részét abból az ütközetből, melyben szét­zúzták Wrangel erőit. Két­szer is megsebesült, de most már világosan látott, volt tartalma az életének: a har­cok idején felvették a párt­ba, életreszólóan esküdött hű­séget a kommunista eszmé­nek. Szevasztopolban kapta meg másodszor a Vörös Zász­ló-rendet. A béke első évei a lázas alkotó tevékenység kezdetét jelentették számára. Imi kez­dett, sorra papírra vetette polgárháborús emlékeit, ki­meríthetetlen élményanyagá­nak egy részét. Szervezte a szocialista írók csoportját, a szovjet könyvkiadás egyik vezető munkása lett. Egy rö­vid ideig úgy látszott, visz- szatérhet régi álmaihoz, meg­valósíthatja egykori merész terveit: kinevezték a moszk­vai Forradalmi Színház igaz­gatójává. De a forrongó át­alakulás évei nem kedveztek a nyugodt, megállapodott munkának: ismét odament, ahol akkor erélyre, tudásra, kitartásra, meggyőző szóra leginkább szükség volt: a tá­volkeletre utazott, hogy részt vegyen a mezőgazdaság szo­cialista átalakításának mun­kájában. Közben tovább foly­tatta irodalmi működését is, majd néhány évig kizárólag írással foglalkozott: oroszul, magyarul és sok más nyel­ven jelentek meg elbeszélé­sei, novellái- (Ezeknek teljes gyűjteményét első ízben a jö­vő évben jelenteti meg a Magvető Könyvkiadó. Dober- dó címmel látott napvilágot — legutóbb az Olcsó Könyv­tár sorozatban — nagysza­bású regényciklusának egyet­len elkészült kötete, melyben Bálint Pali bácsi Salgótar­jánban, de megyei viszonylat­ban is egyedülálló foglalko­zást űz. Hirdetőhengereken és táblákon tájékoztatja a város dolgozóit immár hat év óta. Jókora plakátragasztó szatyra bal vállán, kezében a 10 ki­lós ragasztós edény, igy jár­ja be az utcákat, a nagy­állomástól a Vadaskertig. Négy órát dolgozik naponta, de a 12 kilométert ma is le­gyalogolja. — Hány helyen tesz ki pla­kátot? — Kétszáznegyven táblán, illetve oszlopon. Egy nap százhúszat, mert nagy a kör­zetem. — Melyik volt a legérde­kesebb plakátja? — Nekem mind érdekes. A politikai, a kulturális, a sportplakát. Újat mondunk az embereknek, ez a lényeg. — Nyugdíjba menetele előtt mással foglalkozott. — Hányatott életem volt, sok mindent csináltam. Nem válogathattam. Mélyebbről in­dultam, mint a többi ismerő­söm. Három és fél éves vol­tam, mikor apámra 40 má­zsa tüzes vas esett az Acél­árugyárban. Heten voltunk testvérek, anyám beadott a lelencházba, mert nem tehe­tett mást. Cseperedtem, asz­talosinas lettem Omják Ká­rolynál Ott kellett hagynom., a bányához kerültem. 1917- ben sztrájkot szerveztünk Somlyó bányán a kenyérért. A bányalégjáraton szöktem meg a csendőrök elől. El­fogtak, besoroztak. Az olasz frontot otthagytam a magyar az imperialista háborúban töltött idők élményeit dolgoz­ta fel.) Életének 1936 utáni tra­gikusan rövid, de nagyszerű tettekben bővelkedő szakasza olyan regény, melyet már nem ő írt meg. Amikor meg­kezdődött a spanyol nép sza­badságharca a demokrácia ei­len fellázadt tábornokok és az őket támogató német— olasz fasiszta intervenció el­len, Zalka Máté Spanyolor­szágba ment, és Lukács Pál néven a Nemzetközi Brigád egyik legismertebb, legnép­szerűbb tábornoka lett. Volt harcostársa, Csatári József ezredes könyvében beszámol 1937. június 11-ről, arról a napról, amikor Lukács tá­bornok hősi halált halt Hu- esca mellett. Ravatala előtt Valenciában másfél napon át szüntelenül vonult a lakos­ság tisztelgő tömege, sorjá­nál felsorakoztak a spanyol köztársasági hadsereg és a nemzetközi brigád díszalaku­latai. Nemcsak nagy katona volt, hanem politikai munkás U: beosztottainak eszére és szí­vére egyaránt hatni tudott, hazájuk, népük szeretetére, a proletár nemzetköziség fenn- költ eszméjének szolgálatára nevelte őket. Ö maga nem érhette meg, hogy visszatér­hessen rajongva szeretett ha­zájába, de míg élt és küz­dött, valóban szüntelenül úgy érzett, mintha mindenütt ma­gyar föld lett volna a lába alatt, s „feje fölött magyar­ság.” Egyik írása, amely most je­lenik meg, A bolygók vissza­térnek címet viseli- Saját megálmodott hazatérését ír­ta meg benne. 1896. április 23-án szüle­tett. Hetven éves lenne, ha élne. Az évfordulón nagy megbecsüléssel emlékezik rá a magyar nép és szeretettel köszönti körében a nagy sza­badságharcos hozzátartozóit — feleségét, lányát — akik e napokban hazánk vendégei. Vadász Ferenc polgári forradalom hírére. Később beálltam a Vörös Hadseregbe. A Karancs hegy­ségben harcoltunk a cseh in­tervenciósok ellen. A Tanács- köztársaság leverése után börtönben ültem. Mikor ki­szabadultam, nem kaptam ál­lást- Cukorkát árultam a bá­nyatelepeken a feleségemmel. 1927-től nyugdíjba vonuláso­mig, 1956-ig finomhengerész voltam az Acélárugyárban. A munkát nem lehet egyik nap­ról a másikra abbahagyni. Asztaloskodtam, fát fűrészel­tem, míg 1960-ban a Magyar Hirdetőhöz kerültem. Azóta ragasztom a plakátokat, havi 500 forintért. Ez életem dió­héjban. — Nyugdíj? — Kilencszázhatvanhatot kapok. Több is lehetne a sok év után. Még egy évig csinálom- Jövőre 70 éves le­szek, már kívánja a szerve­zetem a pihenést. Nem tu­dom ki veszi át e furcsa fog­lalkozás stafétabotját, de né­ha keserűségben is lesz része. — Miért? — Hát sajnos sokszor úgy érzem hiába dolgoztam. Le­tépik, összefirkálják sok he­lyen a feliratokat. A Salgó étterem előtt, a TIT székház falán, a Nemzeti étteremnél és a Vöröshadsereg úton sok­szor látok ilyesmit. Tegnap is kiraktam egy vidám mű­sor plakátját. Az egyik szí­nésznő képét valamelyik ifjú rajongója bicskával kivágta. Tenni kellenne ez ellen vala­mit! . •. — rozgonyi — Gazdasági fejlődésünk időszerű kérdései A gazdasági kockázat <b. z.) Állandó jellegű kiállítások Rimócról és Ipolytarnócról Érdekes foglalkozások A plakátragasztó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents