Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-17 / 64. szám
1966. március 17 csütörtök NŐGRÄ D 3 .1 mtivexetőké a ásó 111. Hangnem — határozottság Ml adja a művezetői tekintélyt, milyen legyen a művezető kapcsolata dolgozótársaival, milyen hangnemben beszéljen, mennyire legyen határozott, mire ügyeljen munkájában. Ezekről a kérdésekről is igen változatos és élérik volt az eszmecsere. Müller János, az öblös- üveggyár IV-es csarnokának művezetője azt mondta: — én pártcsoportbizalmi, szemináriumi előadó, vöröskeresztes titkár is vagyok. Alkalmam van családok életébe is betekinteni. Annyit mondhatok, hogy mindig az adott pillanat határozza meg a művezető magatartását. Van, aki a szép szóból is ért- Van. aki csak akkor hajlandó valamit tudomásul venni, ha az ember keményebben beszél... — Ellentét köztem és Müller kollégám között a kérdésnek azon részében van. hogy én azt vallom: a jó Szó többet használ, mint a türelmetlen hang, még a legrosszabb természetű embernél is. Erről győződtem meg sok éves művezetői tapasztalatom során. Pedig engem is ért már alaptalan vád, rágalom. Mégsem vesztettem el a fejemet. Ha vita, vagy nézeteltérés van, egy dologról sosem feledkezem :1; a munkatársak nem egyformán fejlettek. Ezt mindig figyelembe kell venni egy művezetőnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy eltűrjön bármilyen sértést, vádaskodást) vagy rágalmat — bizonygatta igazát Gyepesi János, a Síküveggyár Zagyva I- művezetője. Tóth Sándor az Acélárugyár huzalmű gyáregységének főművezetője így folytatta: azt nem mondanám, hogy a művezető mindenben és mindenkivel szemben mindig erélyes legyen. Mert van akivel úgy is szót lehet érteni, hogy vállára teszi az ember a kezét és megkéri, hogy csinálja másképp, de van olyan is, aki szinte arra vár, hogy kicsit durvábban szóljanak rá. Halmai József, a Salgótarjáni Bányagépgyár művezetője viszont így érvelt: ott, ahol a művezető barátként dolgozik, ott veszekedésre, szóváltásra nem kerülhet sor. Mivel két vélemény csapott össze, felvetődik a kérdés, melyik álláspont a helyes1 keményen, esetleg durván, vagy csak jó szóval. Ha abból indulunk ki, hogy a kulturált embernek a jó szó, még ha szigorúan is hangzik jobban esik, mint a durva megjegyzés, a nagyképű kijelentés, akkor Vitán felül áll, hogy az emberséges, meggyőző, türelmes, de határozott szóé a jövő. Ez viszont nem jelent engedékenységet, elnézést. Aki esetleg a vezetés gyengeségének tünteti fel az emberséges módszert, az nagyon téved. Követelni, felelősségre vonni, szép szóval, de határozottan is lehet. És, ha nem megy, akkor Ott vannak a törvények- Élni kell velük. Csak egyszer legyen durva egy művezető, másnap már az egész üzem arról beszél. Erre pedig nincs szüksége senkinek sem. Ami még tekintélyt ad a művezetőnek, az, hogy szakmájában otthonosan mozogjon. — Ha csak egy munkafolyamatban nem tud irányt mutatni, már csorba esik a tekintélyén. Ezt megelőzheti azzal, ha alaposan tanulmányozza a szakirodaimat, amely őt mindenben eligazítja — vélekedett Gyepesi János. — A szakmai továbbképzés a művezető életében olyan, mint hajón az iránytű — hangsúlyozta Molnár István. a városi pártbizottság ipari osztályvezetője. Ugyancsak helyeslésre talált az a megállapítás is, hogy a művezetőnek politikailag is képzettnek kell lennie. — Megfigyeltem, hogy egyes dolgozók politikából is levizsgáztatják a művezetőt. Ha nem ad helyes választ, a háta mögött kinevetik- Vannak jószándékúak is, akik a kérdések felvetésével csupán világosabban akarnak látni egy-egy problémát — folytatta Gyepesi János. A dolog lényegére Molnár István tapintott rá, amikor ezt mondta: a művezető egyben politikai, vezetője is beosztottainak. Ebben teljes volt az egyetértés. Érthető, his2 az ankét résztvevőinek majd mindegyike kisebb, vagy nagyobb párttisztséget is betölt. Az egymás közti kapcsolát helyességéről Végvári Jenő gondolatai indították el a vitát. Szerinte a művezető jó barátja munkatársának jóban és rosszban. El is mehet vele egy pohár borra, de arra ügyeljen, hogy ne legyen senkinek adósa, utána másnap senkivel sem tegyen kivételt ... — Én 36 éve dolgozom a vállalatnál, erre mindig nagyon ügyeltem •.. — Az a művezető, aki hagyja magát féldecikkel ie- kenyerezni, elvesztette tekintélyét. Ha hívják munkatársai és szereti az italt, menjen el és igyon meg egykét pohárral, de előbb ő fizessen — magyarázta Gyepesi János.. — A tekintély megszerzésében nagyon fontos dolog az Is, hogy a művezető ne változtassa óráról órára vélcmé- lyét — egészítette ki az előbbit Molnár István. Sokaldalúan vitatták ezt a témát. Hosszú lenne aprólékosan felsorolni minden követelményt. Azt hiszem a művezetőkkel kapcsolatos kívánságokat Tóth Sándor, az Acélárugyár hűzalművének főművezetője fogalmazta meg a legvilágosabban, amikor azt állította: — Legyen határozott, igazságos, követelje meg a fegyelmet, otthonosan tevékenykedjen a .rábízott területen, mindig magasabb legyen a szakmai, politikai és általános műveltsége, mint a legjobban képzett dolgozóé. Ha ezekkel az adottságokkal rendelkezik, akkor van szava, tekintélye. V. K. jßehzt-z ke Olyan kérdés ez, amely az építőiparban különösen ilyenkor, tavasz táján, amikor egyre több munkáskézre van szükség —, többet jelent puszta aktualitásnál. Tavaly ilyenkor például a szükségesnél mintegy nyolcvan-száz kubikossal kevesebb dolgozott a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál. S mert az így keletkezett űrt a vállalat nem tudta betölteni, előre vetette árnyékát, majd be is következett a termelés súlyos elmaradása. Lehet-e keresni? Évek óta el ném ülő vita van erről munkás és művezető, bérelszámoló, normás, építésvezető, vagy akár vállalati igazgató részvételével. „Dolgozni kell •— szögezik le némelyek sommásan. s akkor van pénz.” „Dolgozunk mi — szól az ellenvetés — de nem számolják el rendesen”. Ilyesmit is gyakran hallani: „Dolgoznánk, ha mindig ellátnának munkával, anyaggal.” Régen nem titok, hogy bár a telepített ipari üzemekben is van elég gond a munkafegyelemmel, sehol sincs annyi, mint az építőiparban. De az is igaz, hogy bér-reklamáció, meg panasz a munkások keresetét csorbító rossz munka- szervezésre sincs annyi... Ez utóbbi meg a viszonylag lobban megfizetett építőipari szakmákat is sújtja. Pedig, hogy azért ez nem szükség- szerű velejárója az építőiparnak, azt talán legjobban egy ellenpélda bizonyítja. A vállalat építi saját munkásszállóját Egész télen — kisebb, nagyobb zökkenőktől eltekintve — folyamatosan ment a munka. Kormos Pál kőműves brigádja nem is panaszkodik a keresetre. A brigádvezetőnek — a pótlékkal együtt — kevés híján kétezer- hétszáz forintot számoltak el februárban. A brigád tagjai is átlag kétezernégyszáz forinttal zárták a hónapot. Jellemző, hogy Fekete Erzsébet és Puporka Gyuláné segédmunkások a besorolt négy forint ötven filléres órabérükkel szemben egy fillér híján hat forintot kerestek óránként ebben a hónapban. Nem helyes ezt a februárban ritkán előforduló magas keresetet csupán a jó időjárásnak tulajdonítani, hiszen Kormosék munkahelyén felkészültek arra is, hogy egész télen fagyni fog. Azonkívül, hogy a Kormos brigád nemcsak tud, de szeret is dolgozni, a jó teljesítmények, a magas keresetek legfontosabb tényezője: a munkahely vezetői gondoskodtak a termelés fel- tételeirőL S ha a munka feltételeit biztosítják és a munkásokból sem hiányzik a jószándék — lehet keresni az építőiparban. Méghozzá jól! Lehetetlen azonban ilyen egyértelműen válaszolni a kérdésre, ha a kubikosok keresete kerül szóba. A vállalat bérelszámolási osztályának vezetőjével átnéztünk néhány februári elszámolást. A Rokkant-telepi lakásépítkezésen dolgozik például Oláh István brigádja, amely a besorolt 6,40 forint helyett csupán 4,96 forintot keresett óránként, Csonka Arnold brigádja 5,80 forint helyett 5,03 forintot ért el. Kertész József brigádjában jobb a helyzet: besorolt 6,40 forintos órabérükkel szemben 6,51-et kerestek februárban. A Vöröshadsereg úti lakótelepen dolgozó kubikosoknál mór szinte meghökkentően alacsony teljesítményekkel, s ennek megfelelő órabérekkel találkozni: Babai Ferenc például 5,80 forintos besorolt órabérével szemben csupán 3,66 forintot ért el, Oláh Rezső szintén. Mericza István brigádja a tizenhattantermes iskolán dolgozik. A brigád egyik tagja panaszkodik, hogy januárban 1,70 forintos órabért értek el. A brigád nagy része — mátraszőllősiek — el is hagyta a vállalatot. Persze, a meglepően alacsony teljesítmények és keresetek mögött jónéhányszor hanyagság, nemtörődömség, lógás húzódik. Hiszen az említett Babai Ferenc egész februárban összesen kilenc napot dolgozott, s egyebek között, öt napot igazolatlanul hiányzott. Nem csoda hát, ha havi keresete mindössze 266 Segítséget kérnek a salgótarjáni vasutasok Hapok óta autóbuszok helyettesítik a vonatot Salgótarján és Somoskőújfalu között■ Délelőtt tizenegy órától délután négy óráig csak így lehet közlekedni, sőt a teherforgalmat is az éjszakai órákra „terelik" át. Nappal dolgoznak a két helység között húzódó vasúti sínpáron. De a személy- és teherszállításban további, a mostaniaknál is súlyosabb nehézségek várhatók, ha teljes erővel megkezdődik Somoskőújfalu vasútállomás felújítása. Mivel ennek időtartama alatt a határállomás az átgördülő forgalomnál egyebet alig képes lebonyolítani, átmenetileg Salgótarjánba kell áthelyezni a Csehszlovákiába irányított szerelvények műszaki vizsgálatát és a vám- vizsgálatot. Szemtanúi vagyunk, hogy a külső pályaudvar dolgozói, kü* lőnösen az utóbbi két esztendőben szinte emberfeletti erőfeszítéssel birkóznak meg mindegyre növekvő feladataikkal. Ez a növekedés folytatódik az idén is. Nem csoda tehát, ha az állomás vezetői nagy gondban vannak. Egyelőre az is fejtörést okoz, hol helyezzék el a műszaki, illetve a vámvizsgálat szakembereit. De ennél is keményebb dió a fokozódó teheráru-forgalom lebonyolítása a szűk és korszerűtlen pályaudvaron a nem javuló. Sőt egyre kedvezőtlenebb feltételek mellett. Keresve a kiutat, javasolták felettes szerveiknek, hogy a Somoskőújfalun felszedett vágányokat, mellékvágányok létesítése céljából, ideiglenesen adják a külső pályaudvarnak. A javaslatra még nem érkezett válasz. A pályaudvar vezetői és dolgozói az eddigihez hasonlóan, minden emberileg elkö- vethetőt megtesznek a közlekedés zavartalanságáért és biztonságáért. De az idén Olyan nehézségekkel néznek Szembe, amelyeket önerejükből megoldani lehetetlen. Üdvös volna, ha a MÁV Budapesti Igazgatóságának illetékes vezetői megvizsgálnák a problémákat és a lehetőségekhez képest — idejében! — a salgótarjáni vasutasok segítségére sietnének. forint... De aki az éremnek csak ezt az oldalát látja, félrevezető következtetésekre juthat. Kovács Sándor kubikos brigádja például januárban a tizenhattantermes iskolánál dolgozott. A kubikosok besorolt órabére 6,40 forint. Elszámoltak nekik 3,90- et. Reklamáltak, kaptak rá negyven fillért. Még mindig keveselték: kiharcoltak újabb ötven fillért. így alakult a januári órabér 4,80-ra. Miféle bérelszámolás az, amelynél így kell alkudozni? Februárban aztán valamivel jobb lett a kereset: elérték a 6,07 forintot. De hogy mikor keresték meg az alapórabérüket, arra már alig emlékeznek. Pedig a brigád tagjainak zöme nyolc-tíz éve a vállalatnál dolgozik, nem vándormadarak. De megint más kérdés, hogy ha megkeresik jelenlegi órabérüket, vagy annál valamivel többet — az vajon méltó fizetsége-e ennek a nehéz fizikai munkának. Szabó Já- nosék kilencen vannak a brigádban, februárban 6,59 forintot kerestek óránként. Tehát többet, mint besorolt órabérük. De pótlékkal, ebédpénzzel együtt ez sem sokkal több, ezernégyszáz forintnál egy hónapban. S ezzel eljutottunk ahhoz a problémához, amelynek felismeréséhez eljutott az építésvezető is — és gondolkodik, mint lehetne olyan bérezést kialakítani, amely anyagilag jobban érdekeltté tenné munkásait —, eljutott a vállalat igazgatója és főmérnöke is, akiket ugyanez a gondolat foglalkoztat. A Szövetkezeti építkezés: 95 százalék lói vizsgáztak a tsz építő brigádok Az utóbbi időben több alkalommal foglalkoztunk ipari és kommunális beruházásainkkal. A mezőgazdasági, ezen belül a termelőszövetkezeti beruházásokról azonban kevesebb szó esett- Munkatársunk felkereste a megyei tanács-vb mezőgazdasági osztályát, ahol Váli Ferenc, építési előadó válaszolt kérdéseinkre. — Hogyan teljesítették az elmúlt évi tsz építési beruházásokat, és elégedett-e az eredményekkel? — A tavalyi év nehéz volt. A műszaki tervdokumentációkat lényegében csak május végén tudtuk biztosítani, így az éves feladatot rövid idő alatt kellett elvégezni, amit igen nehezített a korán beköszöntött télies Idő. E körülmények ellenére is az év közben két alkalommal is megemelt beruházási tervet 95 százalékra teljesítettük. Az épület átadási terv teljesítésénél, egyes épületfajtáknál lényeges lemaradás van. Páldául a szarvasmarha férőhely-tervet csak 65 százalékra tudtuk teljesíteni. Ennek legfőbb oka, hogy a Tanácsi Építőipari Vállalat, amelynek a tervét 3 millió forinttal csökkentettük, a csökkentett tervet sem teljesítette. Olyan jelentős épületeket nem készített el, mint a szurdokpüspöki, felsőtoldi 98 férőhelyes istálló, az érsekvadkerti 100 férőhelyes toldás, a mátranováki, sóshar- tyáni 50 férőhelyes toldás, továbbá két közmű. Az összes beruházás 60 százalékát végezték a termelőszövetkezeti építési vállalkozások. Eredeti tervüket mind túlteljesítették és összességben 9 millió i forint értékben építettek többet a tervezettnél. Kiemelkedő teljesítést ért el a rétsági vállalkozás, ahol 139 százalékra teljesítették a tervet és ezenkívül 630 ezer forint értékű munkát végeztek az idei terv eredményéreAnnak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti vállalkozások mind túlteljesítették tervüket és átlagban jobb mivállalat tavalyi elmaradásának — mint említettük — egyik oka a kubikos-hiány volt. Az idén februárban sikerült negyvenöt kubikost „szerezni”, toborzással. Nem elég. Több kéne. És a régieket, a tavaly megtépázott törzsgárdát is szeretnék megőrizni. Sajnos nem segítette ezt a szándékot, hogy a kormány és a SZOT nehéz fizikai munkát végzők béremelésére vonatkozó határozatát az építőiparban minden iparágnál későbben hajtják végre. A napokban napvilágot látott közleményekből kitűnik, hogy április elsejétől — de február elsejei hatállyal — itt is megtörténik a bérrendezés. A kubikosok is természetesen tele vannak kíváncsisággal: milyen lesz, hoz-e javulást az új rendszer? S jó lenne, ha minél előbb választ kapnának kérdéseikre. Mint ahogyan az is hasznos lenne — s ilyen várakozásokra feljogosít az igazgató és a főmérnök előzetes nyilatkozata —, ha az üj bérezési rendszer lehetőségeit maximálisan kihasználnák a kubikosok kedvezőbb anyagi javadalmazása érdekében. Ilyesféle igényeket hangoztatni — mondhatnánk — „népszerű dolog” De nem erről van szó. Ez a kérdés ma az építőipari termelés egyik alapvető problémája. Amíg az építőiparnak a földmunkákhoz, betonozáshoz nagyszámú kétkezi munkásra van szüksége, a megoldás kulcsa: a kubikosok nagyobb anyagi érdekeltsége. Cs. G.. nőségű munkát végeztek, a tanácsi vállalat lemaradásai: nem tudták ellensúlyozni. Mi a magunk részéről nagyobb felelősségérzetet várunk a tanácsi vállalattól, de más szervektől is, amelyeknek a termelőszövetkezeti beruházásoknál feladataik vannak. — Az idei munkák előkészítése hogyan áll, és mi várható az indulásnál? — A műszaki előkészítés az előző évekhez mérten lényegesen javult. A közművesíté- si tervek kivételével minden létesítmény tetve folyamatosan, január végéig elkészült és a kivitelezők meg is kapták. A termelőszövetkezeti beruházások kivitelezését 65 százalékban a termelőszövetkezeti építési vállalkozások, 25 százalékban a Tanácsi Építőipari Vállalat, 10 százalékban a KÖVIZIG (Közép-Du- navölgyi Vízügyi Igazgatóság) és egyéb szervek végzik. A kivitelezési szerződések megkötése túlnyomórészben megtörtént. E körülmények lehetővé teszik minden kivitelezőnek, hogy az idei feladatoknak maradéktalanul eleget tegyenek. A termelőszövetkezeti vállalkozások az idei anyagfedezetet megkapták és ez összhangban áll termelési feladataikkal. A lakatos-munkát kivéve, egyéb szakipari tevékenységre két vállalkozást szakosítottunk. A szervezettebb körülmények feltétlenül hatékonyabbá teszik a vállalkozások munkáját- A lakatosipari termékek gyártását az Érsek vadkerti Gépjavító Állomás végzi, ahol azonban problémák vannak, mert a megyei Beruházási Iroda még több feltételt nem biztosított a munka zavartalan végzéséhez. Ha- 'sonió gondok vannak a műit évben megkezdett és 1966-ra tervszerűen áthúzódó építkezések szakipari munkáinak biztosításánál is. Reméljük* hogy a Beruházási Iroda sürgősen rendezi a felmerült kérdéseket. Összegezve: a felvetett problémák ellenére az előkészítés és beindítás jól sikerült. A jó kezdet után a jó irányításon feltétlenül sok múlik. — Milyen új helyzetet teremtett az új év a termelőszövetkezeti beruházásoknál? — Megjelent a termelőszövetkezeti beruházások jogszabálya. E jogszabály helyes alkalmazása sokat segíthet a tsz-eknek. Eddig lehetősége volt beruházónak, vagy a kivitelezőnek a mulasztást kendőznie- A jövőben mindent elkövetünk, hogy a fontos rendelkezésnek érvényt is szerezzünk. Ezért minden beruházó termelőszövetkezetnek felhívjuk a figyelmét, hogy a megkötött kiviteli szerződésekben vállalt kötelezettségeiknek idejében tegyenek eleget, mert mulasztás esetén egyik szövetkezet sem kaphat mentesítést. — Milyenek a további tervek, és azok megvalósítását hogyan kívánják megoldani? — Elkészítettük a húszéves és a harmadik ötéves tervet. Bevezettük a kétéves beruházási tételes előtervezést, amit a jövőben továbbfejlesztünk. Kérjük a termelőszövetkezeti vezetőket, hogy a beruházásokat mind nagyobb alapossággal, körültekintéssel tervezzék a jövőben. Termelőszövetkezeteink jelentős részénél az idén az üzemfejlesztési terven belül végleges majorfejlesztési tervet is szeretnénk készíttetni. A termelőszövetkezeti építési vállalkozásokat tovább fejlesztjük és minden vonatkozásban alkalmassá tesszük a termelőszövetkezeti építkezésre —, fejezte be nyilatkozatát Váli Ferenc. Pádár András
