Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-16 / 63. szám

1Í)Ö6. március 16. szerda NÓGRAD 3 A művezetőké a sxó II. Több kötelezettséghez több jog kell — Ha a művezetőt felelőssé tesszük a terv teljesítéséért, a balesetek alakulásáért, az új technológiák széleskörű be­vezetéséért, a jobb munka- és üzemszervezésért, akkor ad­junk több lehetőséget is ah­hoz, hogy munkatársait meg­válogathassa, nagyobb szava legyen a bérezésnél, a jutal­mazásoknál, a célprémiumok kijelölésénél. Indokolt, mert a nap minden órájában együtt van a dolgozókkal, lát­ja ki, mit csinál, mire képes — mondta Molnár István, a városi pártbizottság ipari osz­tályvezetője. — Nálunk nem tiltja senki, hogy a dolgozónak emeljem a bérét. Ezt azonban csak akkor tudom megtenni, ha elveszem a másiktól. A ju­talmazásoknál csak javaslat- tevő jog illet meg bennün­ket. De azt sem tudom, mennyi az üzem jutalmazá­si kerete. Ezért nem is tu­dok olyan célfeladatot kitűz­ni, amelynek teljesítése igen fontos a termelés érdekében. Nekem egyébként mindig nagy gondot okoz a jutalma­zás. Megítélésem szerint 20 munkatársam érdemelne pénzt, viszont nekem _ azt mondják: jelöljek ki három dolgozót, aki jutalomra ér­demes- Könnyítene a hely­zetünkön, ha előre tudnánk, mennyi illet meg bennünket az ilyen célra biztosított ősz- szegből — magyarázta Tóth Sándor, az Acélárugyár hu­zalmű gyáregységének főmű­vezetője.. — Én viszont azzal nem értek egyet, hogy csak az jutalmazható, akivel a tagság egyetért. Jó lenne, ha e te­kintetben Is döntő szava len­ne a művezetőnek, úgy mint a szocialista brigád cím oda­ítélésénél. Ami pedig a bé­rezést illeti: ha valaki tud meríteni, préselni azt ak­kordba teszem. Ebbe nem szól bele a vezetőség. Ram bízza, kit hova állítok — mondta Müller János, az öb­lösüveggyár IV-es csarnoká­nak művezetője. — Nálunk annyiban van eltérés, hogy csoportnormá- ban dolgozunk. Ugyanakkor a jutalmazás egyéni alapon történik. Véleményem szerint jobb lenne, ha a csoportokat jutalmaznák — közölte Hal­mai József, a Salgótarjáni Bányagépgyár művezetője­Végvári Jenő, az ÉMÁ5Z balassagyarmati üzemvezető­ségének művezetője a követ­kezőket mondotta: — A ju­talmazásnál én is csak ja­vasolhatok. Eddig felsőbb szerveim nem húzták keresz­tül javaslatomat. Az Ilyen módszer sokat segít a műve­zetői felelősség növelésében, tekintélyének emelésében. — A helyes bérezés sokat segíthet a szakmai képzés növelésében — bővítette az előbbi témakört Gyepesí Já­nos, a Síküveggyár Zagy­va I. művezetője. — A gyár vezetősége fel­szólította a munkások egy ré­szét, hogy iratkozzanak be a szakmai tanfolyamra.. Egye­sek „minek, úgy sem lesz nekem ebből hasznom” elv hangoztatásával, elzárkóztak a tanulástól. Rosszul jártak- A gyár vezetősége a legutób­bi fizetésrendezésnél előny­ben részesítette azokat, akik sikerrel elvégezték a tanfo­lyamot. A tanulnlvágyók, a törzsgárda tagjaiból kerültek ki. A jutalmazáshoz csak annyit: vannak olyan veze­tők. akik úgy vigasztalják a jutalomból kimaradtakat, hogy jövőre majd te kapsz. Ez helytelen. Mindig meg kell mondani, ki, miért ka­pott jutalmat. A méltatlan­kodóknak pedig világosan ér­tésükre adni: a jutalmazási listán nincs bérelt hely, oda mindenki felkerülhet, onnan mindenki lekerülhet — véle­kedett a síküveggyári műve­zető, majd a premizálás fon­tosságát, annak kedvező ha­tását érzékeltette: — A fotóüveggyártásnál ta­valy bevezetett premizálás so­kat segített. Sajnos ez év elején ez megszűnt. Jó len­ne, ha az anyagi ösztönzés­nek ezt a formáját újra visz- szaállítanék, még ha kisebb összegben is mint tavaly, hogy a munkások tudásuk maximumát adják. Ki is dol­goztunk egy javaslatot, de még nem tudjuk, mi lesz a sorsa... A művezetőkre háruló egy­re nagyobb követelmények kapcsán került szóba a mun­kásfelvételek és elbocsátások, valamint a munkafegyelem problémája. — A művezető nem válo­gathatja meg munkatársait. Azzal dolgozik, akit a mun­kaügyi osztály felvesz. Ha nem válik be, ha fegyelme- zetlenkedik és ezt szóvátesz- szük, hamar megkapjuk az illetékesektől: neveld meg... Én meg néha azt mondom: nem én vettem fel. Ha majd lesz ilyen jogom, akkor na­gyobb lesz a felelősségem is — vélekedik Müller János. — Felvételi jogunk nekünk sincs. Mert nincs megszabott létszámunk- Az új rendelke­zés szerint elküldhetjük azt a munkást, aki nem végzi meg­felelően munkáját. De jogkö­rünk csak a javaslatig ter­jed. A végső szót az igazgató mondja ki. Elbocsátásra az én műhelyemben még nem került sor — mondta Hal­mai József. — Amennyiben az üzem létszámkerete megengedi, és ha valakire szükségem van, minden megkötöttség nélkül felvehetem. Más a helyzet azonban az elbocsátásoknál. Először írásba kell figyelmez­tetnem a mulasztót. Ha a többszöri írásbeli feddés sem használ, akkor megpróbálko­zom az elbocsátással. Ameny- nylben a törvény betűjét be­tartom, még akkor is szá­molnom kell azzal, hogy a vállalati munkaügyi döntő- bizottság a mulasztót vissza­helyezi. Megértem én őket, de jó lenne már végre azt Is törvénybe iktatni, vagy rendeletben előírni, hogy min­den ember felelős saját ma­gáért- Biztos, hogy kevesebb lenne a felelőtlenség. Nekünk pedig több időnk jutna a termelés gondjainak megol­dására, — érvelt Tóth Sándor. Egy szónak is száz a vége: az új gazdaságirányítási me­chanizmusban revízió alá kí­vánkozik a művezetők Jogai­ról és kötelességeiről szőlő kormányhatározatnak egyik- másik tétele. Kulcsemberek ők, akikre egyre nagyobb fel­adatot rónak az új követel­mények. Ehhez a nagyobb kö­telezettséghez úgy vélik, na­gyobb jogkör is illenék. (Folytatjuk) V. K. Az űt már egyenes VANNAK NEVEK, ame­lyeknek említésére feltámad bennünk egy kor, egy törté­nelmi epizód. Egy ember szá­mára a történelem több mint epizód. Eppich Albert. Sokan ismerik Nógrádban. Neve az idősebb generáció tagjaiban, a Tanácsköztársa­ság, a sikeres és sikertelen sztrájkok, kínvallatások, az illegális pártmunka emlékeit ébreszti. Két év híján tanúja ennek a századnak, a sokszor vész­től terhes időszaknak. Megöre­gedett. Egy budaörsi családi házban lakik. Mindig otthon van. Beteg. Asztma és tüdő- tégulás gyötri. Mégsem talá­lom otthon. Magas, karcsú asszonylánya fogad. ­— Az orvos ágyhoí paran­csolta. De azért délelőtt még mozog egy kicsit. Most a kert­ben van, a fákat metszi. Mindjárt küldök érte. S jön is nemsokára, komótos­nak tűnő nehéz léptekkel. Nagy erőteljesnek látszó em­ber, haja megkopott, borostás szakálla különös erőt kölcsönöz neki. Pedig már fáradt. Ahogy feljön a lépcsőn pihentet, zi­hál a melle. A nyitott ablak elé megy, rátámaszkodik a párkányra és mélyeket szív a M illatát hozó levegőből. — Szeretem a fényt, a tisz­ta levegőt — mondja szinte önmagának. — De amikor —- mutat távolra — a hegyeket pára borítja köd, s ideszökik a házakhoz, be kell csukni az ablakot. — Hangja természe­tes, nem találom benne a pa­naszt, a sajnáltatást, talán csak iménti lassú, nehéz lép­teire utal. Leülünk beszélge­tünk. Amit mond, könyvbe kívánkozik, mementónak, s ami körülveszi a sok fény­kép, párt, szakszervezeti, könyvek, dokumentumok, azok pedig múzeumba. Ilyen múlt­ról nem szabad hallgatni. Éle­te nagy tanúlság. BAGLYASALJÁN SZÜLE­TETT. Apja bányász. Bátyja és öccse is az. Innen Indult a hosszú útra, s ha nagyobb ré­szét már meg is tette, s most nyugdíjas, az út még nem zá­rult le előtte. Mint ahogy egyetlen forradalmár sem tud elfáradni, ő sem tud pihenni, még amikor fekszik is nyug­talan. Emiatt perlekedik is vele az orvos. Tizennégyéves korában már dolgozik és 17 éves amikor elkövetkezik a Tanácsköztársaság. Egy nyo­mozócsoportot bíznak rá, küzd az ellenforradalmárokkal Sza­muely Tibor bátorítja, ösztön­zi a fiatalembert és 6 rettent­hetetlen. Nem alkuszik az el­lenséggel. Ezért aztán később internálják. Megjárja a börtö­nöket. Ahogy 5 mondja: — Kilencszer buktam. —• Így beszéltek egymás között annak idején elvtársaival, de így írt a költő is, amikor azt mondta: „Elvtárs, segíts a le- bükottakon!” Volt 1-es zárká­ban. Olyan börtönökben, ahol a rablógyilkosoknak is különb volt az élete. Éhségsztrájkot is indítottak. Csak annyit kö­veteltek: legalább a gyilkosok­hoz hasonló bánásmódot kap­janak. Innen a korai elfára­dás. Egyszer úgy megverték, hogy a tulajdon bátyja — aki szintén börtönbe került — sem ismert rá. Pedig kezdet­ben nem tudott sokat a kom­munizmusról, csak azt látta, hogy reggeltől-estig kell dol­gozni, mások meg hintón jár­nak. ösztönösen lázadt a sors ellen, de amikor látta, hogy sokan gondolkoznak úgy báto­rítják, erősítik, akkor eltalál az eszméhez is. s örökre el- jegyzi vele magát. Hét évet és két hónapot vitt el az életéből a börtön, az internálótábor és nem tud­ni mennyivel rövidíti meg. Megfordult Tatabányán, Veszprémben. A tizenkilences ugyanis mindenütt gyanús. Mindenütt megtalálja azonban Téli gondok. tavaszi tennivalók Kritikus időszak a takarmányozásban A súlyos elemi csapások, a növényi kártevők pusztítása miatt tavaly jelentős terület­ről szántották ki a közös gaz­daságokban az értékes takar­mányt adó pillangósokat. Az Ipoly áradása a folyó mentén gazdálkodó termelőszövetkeze­teket a rétek füvétől is meg­fosztotta. Ezért a koratavaszi takarmányozás most sok gon­dot okoz. A szarvasmarha ta­karmányozásában most érke­zett el a kritikus Időszak. Nem csökkent a tej hozam A pásztói Béke Termelőszö­vetkezetben a szakemberek szerint mintegy 300 hold vö­röshere termése veszett kárba tavaly. A jelentős takarmány­hiányt igyekeztek egynyári szálastakarmánnyal pótolni. Borsós keveréket, zabosbük­könyt, szudáni füvet vetettek. Így aztán a gazdaságban nem okozott gondot az állatállo­mány takarmányozása, nem csökkent a tehenészetben a tejhozam sem. A takarmányozás alapját az előkészítés, s az egyeden­kénti pótabrakolás jelenti. A teheneket átlagosan nyolc hé­ten át 15 literes tejtermelésre készítik elő. Az állatok 15 kiló silókukoricát, 30 kiló savanyí­tott répaszeletet öt kiló búza­pelyvát és két kiló lucerna­szénát kapnak. Ezenkívül minden liter tej után negyven deka pótabrak „illeti meg” a jószágot. Jelenleg 145 tehenet számlálnak a pásztói gazda­ságban, s ezzel a takarmányo­zással tartják á nyolc literes istállóátlagot. Takarékos gaz­jút és a tarlóherével, valamint egynyári szálastakarmányok­kal Is pótolták a hiányt. A termelőszövetkezetben több mint 450 tehén van. Az állatok naponta 15 kiló répa­szeletet, 15 kiló silókukoricát, három kiló plllangósszénát Is kapnak. Ez hét liter tej elő­állításához elegendő. Abrak csak a hét liternél több tejet adó teheneknek jut. Előké­szítésük négy kiló abrakkal történik két hónapon át. A friss fejős-jószágoknál, egy­két literre abrakráetetés is van. A szövetkezetben az Is­tállóátlag nyolc liter körül mozog. A takarmányozás itt sem okoz gondot. Mit ér a kukoricaszár? A példák tehát azt bizo­nyítják, hogy a másodvetések termése, valamint a mellékter­mékek felhasználása jelentő­sen növelheti a közös gazdasá­gok takarmánybázisát. Több termelőszövetkezetben azon­ban nem éltek ezzel a lehető­séggel, hiszen a kukoricaszár nagy részét még most is kinn fújja a szél. A balassagyar­mati Palócföld Tsz-ben a tél folyamán pótolták az őszi mulasztást: betakarították a kukoricaszárat s a répaszelet­tel, melasszal és az éretlen kukorieacsövekkel együtt mintegy ezer köbméter silót készítettek. Az őszi keveré­kekből 300, a másodnövények­ből ugyancsak 300 köbmétert silóztak be. Erre a gondosságra nagy szükség volt Balassagyarma­ton. Tavaly ugyanis a 195 hold rét fűtermésének nagy részét elvitte a víz. Mindössze húsz holdról sikerült betakarítaniuk a szénát. Kihasználták azon­ban a lehetőségeket, s a ked­vezőtlen idő és az árvízkár okozta takarmánykieséseket ellensúlyozni tudták. Gondos előrelátással A takarékos takarmánygaz­dálkodás egyébként valameny- nyl termelőszövetkezetben az egyik legfontosabb feladat. És most, hogy lassan megindul az élet a határban, gondolni kell arra is, hogy megfelelő ta­karmánynövények termeszté­sével vegyék elejét a gazda­ságokban az őszi és a téli hó­napokban rendszeresen visz- szatérő takarmánygondoknak. Helyes lenne az eddigieknél jobban kihasználni a takar­mányrépa termelésében rejlő lehetőségeket. Különösen az őszi és a téli hónapokban te­henenként 20-20 kiló takar­mányrépa etetése igen ered­ményes. A takarmányrépa ki­tűnő étrendi hatása közismert. De a gazdag répatermés jó szolgálatot tehet a háztáji te­hénállomány takarmányellátá­sában is, minthogy a siló szétosztása, szállítása jelentős tápanyagveszteséggel jár. A takarmányrépánál a veszteség igen csekély és a tárolás sem okoz gondot egyetlen háztáji gazdaságban sem. Barlai Gábor dálkodással az új termésig még mintegy négy-öt vagon szálastakarmányuk marad. A palotási Május 1 Terme­lőszövetkezet ugyancsak meg­érezte a tavalyi mostoha idő­járást. Mintegy 370 hold pil­langós takarmány termésétől estek el. A hiányzó mennyiség pótlására a konzervgyárnak termelt zöldborsó szárát szá­rították meg és rakták kazal­ba. Ezenkívül betakarítottak még 13 vagon jóminőségű sar­Veszélyben az üzembe helyezés Mintegy másfélmillió fo- építése szóba került, többen rlntos beruházással tavaly javasolták: tervezzék át az kezdték meg Salgótarjánban esztendőkkel ezelőtt készült a Lovász József utcában egy típustervet korszerűbbre. A hetvenöt személyes óvoda ki- javaslatot elvetették. Sajnos, vitelezését. Peches intézmény most még inkább látható, — róla elmondható. Hiszen, hogy a domboldalba telepí- annakidején, amikor a meg- tett egyszintes épület nem---------------------------------------------lesz túlságosan esztétikus lát­——vány­az utat az emberek szívéhez, a bányászdalárdákban, a sportpályán, illegális sejteket szervez. Később Budaörsön is ő alakította az első pártsejtet, 45-ben pedig a Magyar Kom­munista Pártot. EGY TÖRTÉNET különösen élénken él az emlékezetében. 1923-ban Pothornik Józseffel, Sulyok Andrással, Szlovákiá­ba mentek, ahol Kun Béla ve­zetésével kongresszust tart a párt. A kongresszus célja, hogy országos bányász sztrájk kezdődjön Magyarországon. 1929. november 2-ára tervezik az általános sztrájkot és ezt Budapesten egy bányász kong­resszus előzi meg. Ott van a munkásáruló Pelyer is. Itt kellett elhatározni a sztrájkot. Délelőtt volt. Baglyasaljáról távirat érkezett. Ez állt ben­ne: Megkezdték a sztrájkot. Felállva tombolva fogadta a 172 küldött, 154-en szavaztak az elhatározás mellett. Ez­után az elnök ebédszünetet rendelt el. — Itt követtük el a hibát. — simítja végig gyérülő haját. Pelyerék a küldöttet leitatták. A bányász ember meg elcsi­gázott volt. Italhoz mindig volt hajlandósága és amikor elkezdődik a délutáni tanács­kozás kisebbségben maradtak a kommunisták. Még vereked­tünk is. Ekkor azt mondta Pelyer: az Eppich, Pothornik féle csoport soha nem fog ér­vényesülni, hiába dől hozzá­juk a rubel. — Rubel? Ez nevetséges. — Pelyer szava bele­került minden országos lap­ba. A miénket nem nyomtat­ták ki. Még nehezebb napok követ­keznek. Kiterjed a sztrájk Boglyasról más bányavidékek­re is, de nem hozza azt a si­kert, amit vártak. Sok követel- nivalója volt a bányásznak. Fapapucsban jártak, pedig ak­kor már minden államban ad­tak gumicsizmát. A bérből nem lehetett megélni. ELEVEN TÖRTÉNELEM, AMIT MOND. Nagyon sok névre emlékezik: Kakuk Jó­zsefre, Lovász Józsefre, őket úgy megkinozták, hogy bele­haltak. Lovász Józsefet Szlo­vákián keresztül kicsempészik a Szovjetunióba A műtőaszta­lon fejeződött be az élete. Most az emlékeit írja és hű­séges segítőtársára talál a lá­nyában. A sarkos betűvel tele­irt lapokat legépeli. Egyrészük a Párttörténeti Múzeumba ke­rült,. és küldött már belőlük Salgótarjánba is. Amit mond, az megtörtént. Ma mégis oly hihetetlennek tűnik. A fiatalok meg is mondják neki. Mert ha job­ban érzi magát ellátogat a KISZ-gyülésekre. a diákok közé. Elmondja, honnan indul­tunk és miként lett az út egyenes. Gulyás Ernő A hatalmas sátortető szinte agyonnyomja, s ezt a ha­tást még fokozza a korszerű, sokemeletes lakóépületek szomszédsága. Az sem túlsá­gosan örvendetes, hogy az épület falazása, vakolása ké­ső ősszel és télen történt. A falak nedvességtartalma igen nagy. Ezért, bár az átadás ha­tárideje április 1-e, meggon­dolandó, hogy a gyermekek azonnal beköltözzenek. Van a beköltözésnek, üzembe helye­zésnek másik akadálya is. Az óvoda eredeti tervében több mint négyszázezer forintos költ­séggel szerepel a külső terep­rendezés és a kerítésépítés is. A beruházó azonban nem rendelkezett ezzel az összeg­gel, ezért a kivitelező erre a munkára szerződést sem kö­tött. Mintegy tizenkétezer forint a durva tereprendezésre ugyan van, de egy óvoda ennyivel még nem üzemké­pes. Így tehát könnyen elő­fordulhat, hogy bár az in­tézmény áprilisra elkészül, a jelzett okok miatt üresen ma­rad. Arra sem kaptak még felvilágosítást az építők, hogy a teljes tereprendezésre, ke­rítésépítésre mikor kapnak megbízást — holott annak el­végzése újabb heteket igé­nyel. Az óvoda üzembe helye­zésének terminusa tehát meg­lehetősen bizonytalan, amely a salgótarjáni óvodák zsúfolt­sága miatt nem fogja kelle­mesen érinteni sem a város vezetőit, sem a szülőket.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents