Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-12 / 60. szám

1966. március 12’.; RnomSaf N ö G R Ä 13 3 Kevesebb ülést! Nemrég egy ülésen elmarasztalták a napi­rend előadóját, mert olyan jelentést készí­tett, amelyből csak nagy nehézségek árán lehetett reális képet kapni a végzett munká­ról, az illető testület vezető, irányító, ellen­őrző tevékenységéről. Még arra sem tudott hivatkozni, hogy nem kapott elég segít­séget a felsőbb szervektől az írásos beszá­moló helyes felépítéséhez, mert hárman is patronálták. Az már viszont a vitából de­rült ki, hogy az elmarasztalt hét funkciót tölt be, és egy hét leforgása alatt négy jelentést készített. Ezek után nem csoda, ha az utolsónál kifulladt. Az utóbbi időben nagyüzemi pártbizott­ságaink vezetői közül is egyre többen pa­naszkodnak: az egyik ülésről a másikra pendliznek, s alig marad idejük az irányí­tó, ellenőrző munkára, a helyszíni tapasz­talatcserére. Egyre erőteljesebben hangzik el a jogos kívánság: kevesebb ülést... Vannak, akik azt mondják: a régebbi gazdaságirányítási mechanizmus hattyúdala tükröződik a gyakori ülésezésekben. Má­sok szerint máról holnapra nem lehet ki­űzni közéletünkből a jelentéseket és érte­kezleteket- Pedig sokszor elhangzott már: a jelentések özöne elbürokratizália a vezeiói munkát, gátolja az operativitást. (Másként je­lentkezik ez gyáregységi, vállalati, vagy »ne­gyei vezető testületi szinten és másképp a felsőbb irányító szerveknél). Ismert a nagy szovjet lírikusnak, Majakovszkijnak az ön- agyonülésezőkről című verse, jót nevetünk vicclanunk karikatúráján, tudjuk, hogy in­tézkedések írják elő a jelentések és ezzel együtt az ülések számának csökkentését. Mégis lassan haladunk előre. Az előrelépés egyik feltétele, hogy szüntessük meg az ülé­seknél és a jelentés gyártásnál mutatkozó párhuzamosságokat. Gyakran vagyunk ta­núi, hogy hasonló témákat azonos állás­ponttal, öt-hat szerv is megtárgyal és köz­ben csorbát szenved a végrehajtás. Az új gazdaságirányítási mechanizmus el­ső intézkedései — a mutatók jelentős csök­kentése a vállalatoknál, de nem a gyár­egységeknél — hadat üzent a sok jelentés- is. Tudunk arról, hogy néhány megyei ve­zetőtestületben vita folyik arról, miként csökkentsék az értekezletek és ezzel együtt a jelentések számát, milyen átfogó témákat tűzzenek napirendre és milyen időközökben. Egyik-másik helyen szakítva a korábbi gyakorlattal úgy döntöttek, hogy amit eddig jelentésekből is­mertek meg, arról ezután a helyszínen győ­ződnek meg. Reméljük, hogy az első fecs­kéket követik a többiek is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ellene vagyunk minden ülésnek, jelentésnek- A vezető, irányító munka megjavításához hasz­nos segítőtárs, egy-egy fontos kérdés el­döntésében nélkülözhetetlen, az alapos, reá­lis helyzetet tükröző, munkát gyorsító, és a távlatokat is jól meghatározó jelentés. Ha ilyenről van szó, senki sem tiltakozik el­lene. Ebben az esetben érvényes az a szólás­mondás: gyűlés után okosabb az ember. De csak az ilyen gyűlés után. Máskülön­ben teher és időt rabló dolog. Végighall­gatni egy-egy témát, némi módosítással, különböző szintű üléseken nemcsak fárasztó, hanem bosszantó is. Ha egy hétre kettő, vagy esetleg három ülés esik, megkönnyebbülten sóhajtanak fel az illetékesek, majd hozzáfűzik: a héten leg­alább dolgozhatunk... Tehát a nehezebbet, az üzemben folyta­tott polémiát, eszmecserét, százszor több­re becsülik a vezető, irányító munkával megbízott mozgalmi szervek vezetői, mint a ielentésgyártást- Ha csak egv tény is fi­gyelmeztetne arra, hogy ne járjuk az ülé­sezések útját, akkor is tenni, cselekedni kellene valamit. Ennél azonban többről van szó. Az új gazdaságirányítási mechanizmus sikeréről, amelynek középpontjában az öt­letekben gazdag alkotó munka kibontakoz­tatása áll. E helyes követelmény megálla­pítását nehezíti a felesleges ülésezés. Nyesegetni kell közéletünknek ezt a vad­hajtását azért is, mert az ülésezés igen ra­gadós betegség. Egyszercsak azon vesszük észre magunkat, hogy amit régebben két ér­telmes mondattal elintéztünk, arra most ülést hívunk össze. amelyre öt-hatoldalas előterjesztést készítünk, hogy mindenki reá­lisan láthassa a „valóságot”. Ez a módszer nem á gyakorlati emberek, hanem a bü­rokraták vágyálma. Nekünk pedig éppen az a célunk, hogy egyszerűbben, gyorsabban, hatékonyabban intézzük dolgainkat. S hogy sokszor mennyire éppen az ellen­kezője történik, azt számtalan értekezleten tapasztaljuk- A megoldásra váró kérdések keresése helyett egymás vádolásával telik el az idő, amelynek tisztázásához újabb ülés, újabb ténymegállapító jelentés szükséges, miközben minden tekintetben károsodik a közösség, a tár sadalom- Megnyilvánulási formái: elhúzódik a fontos létesítmények át­adása, növekszik az üresjáratokban eltöltött költség stb. Ezek után még csak az sem lehet vitás, hogy minden vezetőnek kötelessége hadfit üzenni a felesleges ülésezéseknek, az ebből fakadó káros gyakorlatnak. Az országos szerveknek, vállalatoknak éppúgy mint a gyáregységek, üzemek, gazdasági párt- és mozgalmi szervek vezetőinek. Nem tehet­nek mást, ha azt akarják, hogy ne csak szóban, hanem a valóságban is minél gyor­sabban gazdagodjék hazánk és annak pol­gárai­A felesleges ülésezés megszüntetésében egymásra várni legalább olyan káros dolog, mint megtűrni közéletünknek ezt a vad­hajtását, amely mindenképpen akadályozója az alkotó munka sokoldalú kibontakozásának. Venesz Károly Eredmények9 gondok9 feladatok a pártoktatásban A párt Központi Bizottsága Titkárságának határozata nyo­mán az 1965—66-os pártokta­tási év fő feladatait így hatá­rozta meg az MSZMP Salgó­tarjáni Városi Végrehajtó Bi­zottsága: „tovább kell növel­nünk a pártpropaganda haté­konyságát, fokozni kell a gaz­dasági és ideológiai kérdések, valamint e két rendkívül fontos kérdéscsoport összefüg­géseinek magyarázására, meg­értetésére irányuló propagan­dánkat”. A pártszervezetek a párt­munka fontos részének tekin­tik, s évről évre rendszeresen vizsgálják a pártoktatás kér­dését. A végrehajtó bizottság elé került anyag — mely a szer­vezési kérdéseken túlmutatva mélyebben elemzi a pártokta­tás tartalmi kérdéseit — mó­dot adott néhány tanulság le­vonására. Az Időszerű kérdések tan­folyamon 92 csoportban 1741 hallgató tanul. Az eddig tár­gyalt témák kapcsán számos csoportnál alakult ki élénk vita. A szocialista munkáról szóló téma például alkalmat adott a munkaversenymozga- lom aktuális kérdéseinek vitá­jára. az előforduló hibák bí­rálatára, a szocialista brigád­mozgalom további népszerűsí­tésére. A vállalati termelés gazdaságosságának vitáját sok konkrét üzemi példa tette élővé. Sok felszólaló foglalko­zott a Központi Bizottság 1964. decemberi határozatá­val, a határozatnak az üzem­ben, illetve városunkban és megyénkben történt eddigi végrehajtásával, további fel adatainkkal. Igen hasznosnak bizonyult a második ötéves terv salgótarjáni eredményei­nek bemutatása, különösen a népgazdaságunk helyzetének megítélésével kapcsolatos hi­bás nézetekkel szemben. A gazdaságpolitikai kérdé­sek tanfolyamán 42 csoportban mintegy 750 hallgató képzése folyik. Az eddig tárgyalt fon­tosabb témák — a vállalati munka gazdaságossága, a kor­szerű termelés és munka- szervezés, a jó minőségű, kor­szerű termékek előállítása, a szocialista bérezés elvi és gyakorlati kérdései; a második ötéves terv salgótarjáni ered­ményei — feldolgozása cso­portjaink nagy többségénél igen jól sikerült. Ügy látjuk, hogy ennél az oktatási for­mánál a legjelentősebb a hall­gatók megfelelő — a politi­kai előképzettséget figyelembe vevő — kiválogatása, beisko­lázása. Tapasztalataink szerint a gazdaságpolitikai tanfolyamok nemcsak az elméleti képzés fontos eszközei, hanem a gya­korlati termelő munkában is igen jól hasznosíthatók, s különösen nagy szerepet játsz­hatnak a sokszor gyengének ítélt közgazdasági szemlélet kialakításában. Ezek miatt he­lyes lenne, ha az üzemek műszaki dolgozóit — azokat, akik magasabb szintű képzés­ben nem vesznek részt — a jövőben elsősorban erre az oktatási formára irányítanák üzemi pártszervezeteink. A szocializmus építésének elvi kérdése című tanfolya­mok foglalkozásai azt mutat­ják, hogy néhány téma feldol­gozása — különösen a munká­sok körében — nehézkes. A vita igen gyakran „elcsúszik” a valóban elvi kérdések tár­gyalásától a napi politika te­rületére, s homályban marad olyan kérdések tisztázása, mint pl. a forradalom és el­lenforradalom, vagy a szocia­lista és a nem szocialista for­radalom közötti különbségté­tel. A szemináriumok többsé­ge — e hibák ellenére — ezen az oktatási formán is ered­ményes, jó munkát végez. Pártoktatásunk további tan­folyamai — a marxizmus-le- ninizmus kérdései, az előadá- sos propaganda tanfolyamok, stb. — szintén igen jelentős, felelősségteljes munkát végez­nek a hallgatók — több mint 2800 fő — szocialista tudatá­nak formálása, a párt politi­kájának megismertetése érde­kében. A most folyó pártoktatási év röviden vázolt eredménye­inek elérésében nagy szerepet játszik, hogy pártszervezete­ink többsége gondosabban szervezte, s- folyamatosan segí­ti á szemináriumi csoporto­kat. Jól sikerült a propagan­disták kiválogatása is: a ko­rábbi évekhez képest nőtt a magasabb végzettséggel ren­delkező elvtársak számaránya. Említést kell tennünk né­Meglepetés a tsz-majorban A major külseje nem túl­ságosan megnyerő. A rövid bekötő úton a traktorok és a lovaskocsik mély árkokat váj­tak és a keréknyomok között hatalmas hantok meredeznek. Az első épület idejétmúlt, szerfás istálló, amelyet ugyan műszóval élve téliesítettek, de a tetőzet alól csuhé és kukoricaszár kandikál ki- A környezet sivár, s a kíváncsi látogató óhatatlanul az esős napokra gondol, amikor a fel­ázott földbe mélyre süpped ember, állat, gép. Eléggé né- lyen van ez az új gazdasági település, akárcsak a szom­szédos Pásztói Gépjavító Ál­lomás kiépült központja. Váratlan változás A pásztói Béke Tsz-nek két majorja van és ez fekszik közelebb a faluhoz. Kelemen István, a szövetkezet elnöke a távolinak tetsző hegyekre mutat, ahol a szem a Mátra hegyein még tisztán kiveheti a kopárabb foltokat. — Ott, a meredek hegyol­dalban vannak a legelőink — mondja — Nyolcszáz hold ilyen nehezen elérhető, gyen­ge hegyi legelőnk van. És száz hold rét. A szerfás istállónál idős ember áll. Mellette zsámo­lyon lavór, benne klóros víz. Fölötte, a falra akasztva tisz­ta törülköző. — Tessék lemosakodni előbb — mondja, majd a fertőtlenítő szőnyegre mutat. — S a lábat is fertőtleníteni kell! Állandó egészségügyi intéz­kedés ez, hiszen értékes ál­latokat csoportosítottak ebbe a majorba: teheneket, bor­jakat, üszőket, hízóba fogott fiatal bikákat. A tsz-elnök mégis szabadkozó megjegyzést fűz a major-őr felhívásához- —Azóta, amióta a száj- és körömfájást is közelről meg­ismertük, különösen óvatosak vagyunk. Tavaly éppen ebben a. istállóban ütötte fel a fe­jét a betegség. — És kiheverték a jószá­gok a bajt? — Majd látni fogjuk — mondja némi titokzatossággal. — Mindenesetre annyit el­árulhatok, hogy három év alatt rengeteget fejlődött a szarvasmarha-tenyésztésünk. 1962-ben még csak 67 tehe­nünk volt és alig 1400 liter az egy tehénre jutó tejter­melés. tavaly már 145 tehe­net tartottunk és az egy te­hénre jutó tejhozam megha­ladta a 2800 litert. A hús­termelés pedig három év alatt 590 mázsáról 1100 mázsára nőtt. Kaput nyit és előre in­dul a különböző korú, de egyformán jólápolt, rendben- tartott növendéküszők rende­zett során. Az állatok fele gondos kiválasztással a te­nyésztésbe kerül, míg a má­sik felét felhizlalják vágó­marhának. Ember és gép Jóleső érzés a régimódi, ideiglenes istállóban ilyen szépen gondozott jószágokat látni! A többi, az előbbinél jó­val korszerűbb gazdasági épü­letekben hasonló meglepetés várja és fogadja a látogatót­A borjúnevelőben éppen be­fejezéshez közeledik a bor­jak etetése: hosszabb ideje itatásos nevelést alkalmaznak, s ezzel értékes tejet, jelen­tős összeget takarítanak meg. A falon rendtartás, amelyen óráról órára, percről percre előírják a gondozók tenni­valóit. A rendszeresség elen­gedhetetlen feltétele a jószág­nevelésnek- A tisztaság és a rend, amint ezt a tapaszta­latok igazolják, a szarvas­marha-tenyésztésben elősegí­ti a jobb súlygyarapodást, a javuló tejhozamot. A domboldalba épült szá­zas-istállóban a tehenek ál­lapota ugyanezt mutatja. Olyan kondícióban vannak ezek a nagyobbára tömegta­karmányon tartott állatok, hogy a Pest. Szolnok és He­ves megyéből nemrégiben itt­járt vendégek némelyike már túlzottnak is találta a tehe­nek erőnlétét. A tsz vezetői azonban, amint azt Holló Im­re főagronómus elmondta, úgy tartják, hogy csak az ilyen állatok hálálják meg több tejjel a gondoskodást. Ebben a tehenészetben tél­víz idején sem csökkent az istálló-átlag napi 7—8 liter alá. Az meg már szinte hi­hetetlenül hangzik, hogy ezek a szép tehenek élték át an­nakidején a száj- és köröm­fájás szenvedéseit. A másik érdekesség, hogy idestova egy éve rendszere­sen géppel fejik a tehene­ket. Gép kotorja ki az el­használt almot, a trágyát is. Csőrendszeren át jut el a frissenfejt tej a tejházba- S a gépesítés egyáltalán nem ártott a hozamnak: a pász­tói Béke Tsz-ben az országos átlagnál is jobb az eredmény. S amint elmondják eleinte itt is idegenkedtek a fejőgulyá­sok a gépektől. Két fő el­lenvetés is elhangzott: az egyik, hogy a vért is kiszív­ja a gép, a másik, hogy nem feji ki teljesen a tejet- Az utóbbi gond még valóban fennáll, de a fejőgulyások a nehezebben fejhető tehenek­től kézzel veszik el a tejet, a többieknél pedig utánfejést alkalmaznak. S amilyen szép, egyöntetű az állomány a tehenészetben, olyan egyenletes, szemnek is tetsző a hízóbikák állapota. Az a tervük, hogy 550 kiló alatt nem értékesítenek hí­zott jószágot. A fordulat oka A meglepő és kellemes be­nyomások után önkéntelenül felmerül a kérdés: hogyan si­került ilyen kiváló eredmé­nyeket oly rövid idő alatt el­érni. A tsz-elnök mosolyog. — Pedig ha akkor látták volna a jószágokat — céloz a három év előtti helyzetre. — Ki se látszottak a piszok­ból. A nagyobb, többnapos ünnepeken pedig elmaradoz­tak a gondozók, s ketten etet­tünk, itattunk, fejtünk a fő- agronómussal. — Most pedig legalább úgy gondozzák őket. mint a sa­játjukat- Bár lehetséges, hogy még annál is jobban! — Ez így is van — hagyja helyben a tsz-elnök. — S ennek nincs is különleges tit­ka. A fordulat akkor követ­kezett be, amikor kicseréltük a hanyag gondozókat és új­fajta bérezést vezettünk be­— Ez milyen módszer? — Először is számba vet­tük azokat a tehenészeket, akik más szakmákban helyez­kedtek el. összehívtuk őket, beszélgettünk velük arról, mennyiért jönnének el a tsz- be. Ezernyolcszáz forintot kértek havonta. Mi ezelőtt a hanyag gondozóknak havi 2100 forintot juttattunk mun­kaegység-elszámolásra. Ter­mészetesen megyegyeztünk és ösztönzésképpen még a kifejt tej után prémiumot is aján­lottunk fel, mégpedig tej lite­renként 10 vagy 15 fillért, aszerint, hogy mekkora a tej zsírszázaléka. S a készpénz díjazás csodát művelt... — Az önköltségek hogyan alakultak? — Egy kiló marhahús elő­állítása 14-5 forintba kerül nekünk, s ebből csaknem ti­zenkét forint a takarmány értéke. Pedig egy kiló hús megtermeléséhez mindössze 3,3 kiló abrakot használunk fel. Viszont még mindig drá­ga a tej előállítása: több mint négy forintba kerül egy liter­A pásztói tsz-tagok tehát szép eredményekkel dicseked­hetnek állattenyésztésünkben. Szépen fejlődik' a szarvas- marha állomány mennyisége és minősége is. A szövet­kezet vezetői szeretnék a te­hénlétszámot néhány éven belül megkétszerezni. Az új, nagy feladatok ép­pen ezért további felkészült­séget kívánnak szakvezetők­től, állatgondozóktól egyaránt, sőt a növénytermesztők együttműködése sem nélkü­lözhető, mert a megnöveke­dett állománynak számára nekik kell olcsó takarmányt termeszteniük. Lakos Gj-örgy hány jelentős hibáról, hiá­nyosságról is. Szemináriumi csoportjaink jelentős részénél kifogásolható a foglalkozások látogatottsága, sok hallgató lemorzsolódása. Az oktatási évet 6813 hallgatóval kezdtük, s közülük csaknem 900 fő ma­radt ki. Rajtuk kívül jelentős az egy-két alkalommal hiány­zók aránya is. Egyes üzemek­nél az évben sem sikerült meg­felelően megoldani a váltó műszakban dolgozók rendsze­res oktatását. A foglalkozások színvonalát, hatékonyságát be­folyásolja, hogy a propagan­disták előkészítő konferenciáit a szemináriumok vezetőinek alig a fele látogatja rendszere­sen. Pedig e konferenciák sok hasznos módszertani és tartal­mi útmutatást adnak a foglal­kozások vezetéséhez. Egyes alapszervezetek az oktatási forma megválasztásában kö­vettek el hibákat: nem vették kellően figyelembe dolgozóink politikai előképzettségét. Eredményeinket és hibáin­kat mérlegre téve a végrehaj­tó bizottság megállapította: az oktatási év alapvető célkitűzé­seinek megvalósítása biztosít- tott. A lemorzsolódás ellenére is jelentős tömeg — 5922 hallgató — rendszeres politi­kai képzése folyik Salgótar­jánban. Ennyien ismerkednek meg a pártoktatás keretében pártunk politikájának legfon­tosabb elméleti és gyakorlati kérdéseivel, s válnak képzet­tebb, tudatosabb harcosaivá a szocializmus építésének. A következő oktatási év si­kerét az ez évi tapasztalatok alapozzák meg. Ezek azt mu­tatják, hogy pártszervezete­inknek időben, a társadalmi szervekkel együttműködve kell az oktatási évet előkészí­teniük. Személyenkénti beszél­getéssel szervezzék dolgozói­kat, képzettségüknek és ér­deklődési körüknek megfelelő oktatási formára. Mozgósító tevékenységüket folytassák a tanév egész időszakában. Na-J. gyobb gondot kell fordítanunk a propagandisták rendszeres felkészítésére is. Tovább kell javítani a pártoktatás ellenőr­zésére létrehozott városi bi­zottság munkáját; e téren tá­maszkodjunk a pártszerveze­tek tevékenységét segítő instruktoraink munkájára is. Pártoktatásflnk hatékonyságát fokozzuk azzal is, hogy a hall­gatók mind nagyobb tömegeit rendszeres felkészülésre moz­gósítjuk, s nyílt, őszinte lég­kört, aktív vitaszellemet ala­kítunk ki a szemináriumokon. Újlaki István Intézkedési terv munkavédelemre A MEDOSZ Nógrád megyei Bizottsága, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa és a Gépál­lomások Igazgatósága a na­pokban felülvizsgálták a gép­es gépjavító állomások idei munkavédelmi intézkedési tervét. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, a mezőgazdasági üze­mek lényegesen nagyobb gon- deft fordítanak a munkavé­delemre, mint a korábbi évek­ben. Intézkednek az anyag- mozgatás gépesítésére, s tö­rődnek a szakosított baleset- elhárítási oktatások megszer­vezésével is. Növekszik az üzemekben a munkavédelmi őrök szerepe. A közeljövőben a MEDOSZ, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsa és a Gépállomások Igazgatósága ankétot is tart a munkavédelmi őröknek. Említésre méltó, hogy a munkavédelemmel összefüggő újítások „gazdáit” kiemelt díj­ban részesítik. A tervek szerint negyed­évenként értékelik a gép- és gépjavító állomások munka­védelmi tevékenységét. Üj vo­nás, hogy a jutalmak oda­ítélésénél figyelembe veszik az üzem ilyen irányú mun­káját is. S. E.

Next

/
Thumbnails
Contents