Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-11 / 59. szám

1966 március IX. péntek. NÓG RÁD 3 Tavasz előtt a salgótarjáni járásban Négyezer hold szántadon — Vetik az árpát — Minden kapásterületnek lesz gazdája A jó szervezés fél siker — mondják ezekben a napokban a salgótarjáni járásban. Erről beszélnek a termelőszövetke­zetekben, a járási tanács me­zőgazdasági osztályán, s a já­rási pártbizottságon is. A gaz­daságok irányítói, szorgosan tevékenykednek. A szorgalom­ra kétségtelenül szükség van a salgótarjáni járás közös gazda­ságaiban. Nemcsak azért mert az idei feladatok nagyobbak a tavalyinál, hanem azért is, mert az őszi rossz időjárás miatt lemaradtak a munkák­kal. A tárgyilagosság megkíván­ja, hogy azt se hallgassuk el, egy-két termelőszövetkezetben a lehetőségeket sem hasz­nálták ki eléggé. Itt van pél­dául az őszi mélyszántás! Egyetlen szakembernek sem kell mondani milyen nagy a jelentősége. A járásban mégis 4000 hold maradt szántatlan. 1500 holdon pedig újra kell szántani a csapadékos idő kö­vetkeztében elburjánzott gyo­mok miatt. Mátramindszenten és Kishartyánban — ahol 600 és 500 hold mélyszántás ma­radt el — a munkaszervezés­sel is nagy baj lehetett. Nem így Lucfalván, ahol alig 100 hold az elmaradás. De nemcsak a szántások­kal sok a gond. Nagy területe­ken van kint a kukoricaszár, sok még a kihordatlan istálló­trágya. Ráadásul beütött a jó idő, s a határ mind na­gyobb része alkalmas a mező- gazdasági munkák elvégzésé­re. Érthető miért emlegetik oly gyakran a salgótarjáni já­rásban a szervezést. Azonban a szorgalmas igye­kezetre is több példa akad. A termelőszövetkezetek egy ré­sze már nemcsak szántással, hanem vetéssel is dicsekedhet. Mátraverebélyen és Lucfal­ván a mákot, Karancslapujtőn a borsót, s az etesi üzemegy­ségben pedig már a tavaszi ár­pát is vetik. A helyzet azon­ban óráról-órára változik. Ezt az ajándékba kapott jó időt — ha nem is mindenütt egyfor­mán — igyekeznek kihasznál­ni a szövetkezeti emberek. A gazdaságokban az úgynevezett üzemi kampánytervek szerint folyik a munka. A feladatok birtokában az egyik legfontosabb tényező a gazdaságokban a jól kijavított géppark. Ezzel egyelőre nincs különösebb baj, mert a gé­pek 98 százaléka kijavít­va, üzemképes állapotban ren­delkezésre áll, vagy már dol­gozik. A még kijavítatlan gé­pek gyorsabb javítása érdeké­ben megtörténtek az intézke­dések. A szövetkezetekbe visz- szatért traktorokat a télen gondosabban kijavították a gépállomásiak, mint az elő­ző években. Ez fontos is, hi­szen hátra van még 4500 hold tavaszi szántás különböző ta­lajmunkák, szállítások, stb. Néhány gazdaságban azonban kevés a traktoros. A gépeket így nem lehet kihasználni rendesen, a sokat jelentő ket­tős műszak bevezetéséről pe­dig szó sem lehet. Az idén a szokásosnál előbb megkezdték az őszi vetések ápolását ia a járásban. Az őszi kalászosokat 3500, a pillangó­sokat pedig 1200 holdon már fej trágyázták. Mivel az eddigi munkát elég sablonosán végez­ték, a későbbi fej trágyázásnál fontossági sorrendben külön­böző mennyiségű adagokat szórnak a vetésekre. Ahol bel­vizek veszélyeztették a növé­nyeket, megoldották a leveze­tést, s gondoskodtak a szövet­kezetek a rét- és legelőterüle­tek ápolásáról is. Az eddig végzett 2000 hold legelőtisztí­tás, s a nem egészen 500 hold műtrágyázás kevés. Ezért sze­retnék a termelőszövetkezeti vezetők bevonni ebbe a mun­kába a kiszeseket, kérni a kü­lönböző tömegszervezetek se­gítségét. A tavalyi rossz időjárás — és persze egyes szövetkezeti vezetők hanyagsága — vető­maghiányt okozott a salgótar­jáni járásban. Különösen ér­zékenyen érinti a gazdaságokat a pillangósok — lucerna, vö­röshere — hiánya. Ami kevés vetőmag rendelkezésre áll, azt a lehető legjobb területekre teszik. A nagy hiányt azon­ban ez nem pótolja, így min­den gazdaságban kettőzött fi­gyelemmel vizsgálják meg új­ra az idén kiszántásra ítélt pillangósokat, s amennyit le­het, továbbra is meghagynak. A szálastakarmány biztosítása érdekében sok helyen vetnek egynyári szálasokat, mivel ezekből elegendő vetőmag áll rendelkezésre. A tavaszi árpa vetését is csak úgy tudják tel­jesíteni a szövetkezetek egy részében, ha az abrak-tarta­lékból vetnek. Mivel azonban ennek a gabonának rosszabb a csírázóképessége, az alacso­nyabb csírázási százaléknak megfelelően többet vetnek be­lőle. Ugyancsak nagy fejtörést okoz a burgonya-vetőgumó hi­ánya. A járás szövetkezetei közismertek a burgonya ter­melésről, most mégis 12-14 vagon vetőgumó hiányzik. Egyes termelőszövetkezetek, mint például a sámsonházi, egyáltalán nem kaptak vető­burgonyát a Vetőmagtermelte­tő és Ellátó Vállalattól. Re­ménytelen helyzetükben már most akadályközlést nyújtot­tak be a MÉK-nek a leszer­ződött termésre — amit fel­tétlenül méltányolni kell, vagy valamilyen segítséget nyújtani ezeknek a gazdaságoknak. Nem indul könnyen ez az év, az ajándék idő ellenére sem. Sókat jelent azonban a későbbi gondok megoldásában a jelenlegi kedvezőbb helyzet maximális kihasználása Az említett feladatokon kívül egy jó sor áll még a falusi embe­rek előtt A megoldás záloga a jól felkészített, ütőképes kö­zösség. Bár még tartanak a tervkészítések, most alakítják a jövedelemelosztást, megkez­dődtek mára tagok részére a terület-kiosztások. Néhol ta­gonként, néhol csapatonként vállalják a kapások megmun­kálását, de mindem terület­nek lesz gazdája. Szervezik már a rmunkaversenyt, a szo­cialista brigádok újabb vál­lalásait. Rövidesen sor kerül az üzemegységekben dolgozó tagok megbeszéléseire is, ahol a vezetők tájékoztatják a tagságot az idei tervekről, tennivalókról. megállapodá­sokról, a háztáji területek szétosztásáról. A jó szervezés fél siker. Ezt vallják a tarjáni járás­ban, s ennek érdekében tevé­kenykednek a pártszerveze­tek, a tanácsi apparátus, a különböző tömegszervezetek — mindenki a maga terüle­tén, sajátos rendeltetésének megfelelően. Pádár András Napirenden a színvonalas iparitanuló képzés Nógrád és Pest megyei nevelők tanácskozása Nógrád és Pest megye iparitanuló intézeteinek igaz­gatói találkoztak csütörtökön délelőtt Salgótarjánban az acéláugyári Technika Házá­ban, hogy tapasztalatokat cseréljenek az iparitanuló képzés eddigi eredményeiről, megbeszéljék a gazdasági kö­vetelményeket segítő előbb- relépés útját. Az intézeti igazgatókon kívül részit vet­tek a tanácskozáson a Munkaügyi Minisztérium, a két megye párt- és tanácsi szerveinek képviselői vala­mint a KISZ-bizottságok kül­döttei s az intézetek párttit­kárai és főkönyvelői is. A Nógrád megyei pártbizottság részéről Jedlicska Gyula, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára és Szabó István osztályvezető vett részt az értekezleten. Horváth László, a MŰM salgótarjáni iparitanuló inté­zetének igazgatója köszöntöt­te a vendégeket, majd Czér- na László, a Munkaügyi Mi­nisztérium főosztályvezetője tartott tájékoztatót a szak­munkásképzés legfontosabb feladatairól. Ezekben — mint hangsúlyozta — három fontos mutatót kell szem előtt tar­tani: az országgyűlés szak­munkásképzésre vonatkozó 1965. évi határozatát, pártunk határozatát és az Elnöki Ta­nács vonatkozó rendeletét. — A termelés személyi fel­tételeinek biztosítása — mon­dotta — továbbra is a tanuló- képzés. Mégpedig az emelt szintű képzés, amely lehető­séget teremt a szakmunkás nevelés zártságának feloldá­sára, módot nyújt a fiatal szakmunkásoknak a középis­kola kedvező feltételű végzé­sére. Az emelt szintű képzés a tananyag helyes kiváloga­tásán, elrendezésén, a korsze­rű technika alkalmazásán alapszik. Érintette az előadó a me­zőgazdasági szakmunkáskép­zés nehézségeit is. Felhívta a figyelmet, hegy azokat a fia­talokat, akiket az ipari in­tézetek nem tudnak felvenni, irányítsák a mezőgazdaság: képzés területére. A felvételi időszakban az iparitanuló In­tézetek hívják meg a mező­gazdasági intézetek vezetőit, s azok a fiatalok körében meg­felelő propagandát végezhet­nek. Felhívta a figyelmet, hogy a következő Időszakban a ta­nulólétszám mintegy 30 szá­zalékkal növekszik. ennek befogadására új tantermek kellenek. Nógrádban 10 tan­termes iskola épült, Balassa­gyarmaton 3 teremmel nö­vekedett a férőhely, de a szükségletet ez sem elégíti ki egészében. Tárjánban új tan­műhely kellene. 1968-ig még tíz újabb tanterem. A jelent­kező gondok átmeneti meg­oldására a Művelődésügyi Minisztérium utasítást adott az általános- és középiskolák közös használatára. Az intézetek tanerő ellátá­sának fontosságáról is beszélt az előadó: — A feladatok megvalósí­tásának feltétele — hangsú­lyozta — megfelelő létszámú és felkészültségű tanerő biz­tosítását kívánja. A hiány különösen szakoktatókban nagymérvű. így alakult ki a megengedhetőnél magasabb óraszám és képesítés nélküli oktatók magas száma. Élni kell tehát a közös tanerőgaz­dálkodás lehetőségeivel. Befejezésül rámutatott: a helyi szakmunkás igények be­töltése nagyrészt a képző in­tézetek igazgatóinak felada­ta. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1965. novemberi ülése óta továbbfejlődésünk középpontjába került a gaz­dasági irányítás kérdése. Szükséges, hogy a tantestü­letek tagjai e koncepció szel­lemében végezzék munkáju­kat a mennyiségi és minősé­gi követelmények szem előtt tartásával. A beszámolót követően az értekezlet részvevői az ipa­ritanuló képzésben szerzett eddigi tapasztalataikról ad­tak számot s a képzés szín­vonalának továbbfejlesztéséi-e sok hasznos javaslatot tettek. (b. t.) Arak és mérések Ellenőrzés a húsboltokban Nagyobb felelősséget, szak­mai hozzáértést követel a hentesektől a húsárak meg­változása. Szigorú utasítá­sok, születtek, a húsról le kell fejteni a zsírt, a fagy- gyűt. Nem lehet nyomatúk­nak használni értéktelenebb húsfajtákat, csontot A vá­sárló jogosan várja el, hogy a pénzéért jó kiszolgálásban részesüljön. Karácsony Bélával, az Álla­mi Kereskedelmi Felügyelő­ség felügyelőjével, Rein Lajossal, a Balassagyarmati Vágóhíd igazgatójával in­dultunk körútra, hogy pró­bavásárlásokkal ellenőriz­zük a méréseket, a hen­tesek munkáját. Sokféle tapasztalatra tettünk szert, jártunk példás, tiszta üzle­tekben, de elhanyagoltban is. A legtöbb helyen lelkiisme­retesen szolgálják ki a ve­vőket. Voltunk azonban olyan húsboltokban is, ahol vastagon fogott a ceruza, té­vedésből és figyelmetlenség­ből három-négy forinttal szá­moltak többet Ahol ez tör­tént, ott előkerült a kereske­delmi felügyelő jegyzőköny­ve, az észrevételeket beje­gyezte az ellenőrző könyvbe is. Többen büntetést fognak fizetni. A henteseik gondja is na­gyobb. Vannak még szakmai­lag tisztázatlan kérdések, s így olykor félreértések tá­madnak. Néhány problémára a jövőben sürgősen válaszol­ni keU a Belkereskedelmi Mi­niszteri un illetékes szakem­bereinek. Példás rend. pontos mérés A balassagyarmati főutcán lévő 131-es számú húsüzlet­ben állandóan nagy a forga­lom. Kicsi az üzlet, a rak­tár is lehetne nagyobb, ezért nem könnyű a kiszolgálók munkája, mégis ami tőlük tellik, azt megteszik. Köpe­nyük szép tiszta, a húsok példás rendben sorakoznak a hűtőszekrényben, a boltban. Minden a helyién van. Tiszta a kövezet, példás pedanté­ria fogadja az érkezőket. Hegedűs Ferenc, a bolt ve­zetője régi szakember. Het­venöt deka lábszárt, s egy kilogramm hosszúkarajt ké­rek. Az árakat ráírja a bur­kolópapírra, s mikor elém teszi a csomagot, megjelenik a felügyelő és a szakember. Újból mérlegre kerülnek a húsok, alapos kontroll szá* mítás következik. Az üzlet­vezető nyugodtan szemléli az ellenőrzést, s amikor közli vele a felügyelő, hogy min­den stimmel: pontos a mérés, jó a számolás, ugyanolyan nyugodtan fogadja a jó hírt. Ugyancsak Gyarmaton be­térünk a 136-os boltba is. Itt is pontos a mérés, jól számol­nak. Pécsi János, az üzletveze­tő azonban szóvá tesz valamit. Nem tudja eladni a vesepe­csenyét. Egy három kilós da­rabot meg kellett semmisíte­ni, mert az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat ellenőre nem adott engedélyt a leárazá­sára. A hús már romlófélben volt, eladni nem lehetett. Ta­lán ezt rugalmasabban lehet­ne kezelni, valahogy úgy. ahogy a földművesszövetkezeti boltokban csinálják. Ha nem kel el a vesepecsenye, később 'aárazzák. Harmincnyolc fo- -irtért mérik kilóját. Ebből természetesen nem lehet rend­szert csinálni, mert visszaélé­sekre vezetne, de megfelelő ellenőrzéssel elejét kell venni annak, hogy az egyik legdrá­gább hús, a vesepecsenye a szemétbe kerüljön. Széesényben rosszul számoltak A 14-es számú szécsényi boltban az üzletvezető felesé­ge, Galonits Imréné szolgál ki. Egy kilogramm hosszúka­rajt mér, és nyolcvan deka lábszárhúst. Hetvenegy fo­rint hús? fillért fizetünk. Az ellenőrző számítás és a mér­legelés során azonban kiderült a pontatlanság. A lábszárhúst 34 forintos egységáron szá­molta, holott ilyen marhahús ár nincs. A lábszárnak kilója harminc forint. Három fo­rint húsz fillért tévedett. Ez már jegyzőkönyvbe ke­rült. Galonitsné zavarral küzd, előkerül a férje is a raktár­ból. Neheztelően néz a felesé­gére, s fejcsóválva mondja. — Édesanyám, édesanyám. Elismerik a tévedést. Galo­nitsné figyelmetlenül számolt, nem nézte meg pontosan az új árjegyzéket. Kicsit sokba kerül a tévedés. Bírságot kell fizetni. A renddel nem jeleskednek A 31-es számú nagybátonyi húsüzletben Bozó János pon­tosan mér, jól számol. Az üzletvezetőt azonban nyugtalanítja az ellenőrzés. Nem népszerű az ilyesmi, de az ellenőrök nem érdemlik a morózus, mogorva fogadtatást. Sajnos ebből a vendégek is kapnak néha ízelítőt. Idősebb asszony jött a boltba, zsímak- valót kér. Az üzletvezető el akarja tanácsolni: jöjjön visz- sza később. Bár erre semmi szükség. Az ellenőrzés nem tartja fenn munkájában a hentest S amíg a felügyelő és az igazgató szakmai kérdésekről beszél Bozó Jánossal, körülné­zek az üzletben. Ez bizony teljesen ellentéte a balassa­gyarmati 31-és boltnak. A húsok szanaszét hevernek a pulton, az árudában itt is, ott is egy demizson, a pénztárülé­sen egymás hegyén-hátán tás­kák lapulnak, s különféle más tárgyak. Rendetlen. .gondo­zatlan az üzlet. Többet kellene vele törődni. Kevesebb hús, sok csonttal A rétsági fmsz húsüzleté­ben egy kiló hosszúkarajt és hátszínt kérünk. Amikor meg­történik a próbavásárlás, be­lép a felügyelő és a szakértő. Itt bizony hiba van. Két de­kával kevesebb karajt mért és nem vágta le a hosszúkaraj­ról a gerincvelő csatornáig a Grót-csontot. A karajnak kiló­ja 44 forint. A csont lényege­sen olcsóbb. A hetven forintos számlánál 3 forint 94 filléres eltérés adódik a vásárló kárá­ra. Ez bizony már több a fi­gyelmetlenségnél. Az üzletve­zető, Vári Miklós méltatlan­kodva fogadja a megjegyzése­ket. Azt állítja, hogy nem tud a rendelkezésről, miszerint a Grót-csontot le kell vágni. A felügyelő kérdez: — Hány éve dolgozik a szakmában? — Tizennégy. — Akkor a Grót-csont nem lehet ismeretlen fogalom. Ezt azelőtt is le kellett vágni. Később előkerült az új ár­rendelkezés. Tehát mégis megkapta! Abban pontosan megvan a szakmai utasítás. Vári Miklósnak ezt már tud­nia kellett. Már több mint egy hónapja megjelent a rendelkezés. Eljuttatták min­den húsüzletbe. Voltak szakmai tájékoztatók is. Végül, mire elkészül a jegyzőkönyv, az üzletvezető Is belátja a hibát. — Elismerem, én tehetek róla. Ez valóban így van. A há­rom forint kilencvennégy fil­léres eltérés egy három-négy perces vásárlásnál, két tétel­nél jelentős összeg. Ezt így mérlegeli az Állami Kereske­delmi Felügyelőség is. Ezért Vári Miklósnak pénzbírságot kell fizetnie. Komoly figyel­meztetés. Ha máskor is meg­ismétlődik, a felügyelőségnek feljelentést kell tennie. Re­méljük, ezen elgondolkodik az üzletvezető, s erre majd nem kerül sor. A vásárlókról van szó Szombaton, a kora reggeli órákban a legnagyobb a forga­lom valamennyi hentesüzlet­ben. Siet a vevő, siet az eladó is. Tévedhet? Az ellenőrzés pedig éppen arra hivatott, hogy megakadályozza a vá­sárlók megkárosítását, még akkor is ha maga a vevő siet. Ez a nap azt bizonyította, hogy a vásárlók nemigen tö­rődnek azzal: vajon becsap­ták e, vagy sem. Álljon itt né­hány példa. Szombaton reggel ismét el­látogattunk a nagybátonyi 31-es számú húsboltba. Úgy­nevezett esomagellenőrzést vé­geztünk. Az üzletből kilépő asszonyokat kértük: segítsék az ellenőrzést. — Hagyjon engem békébe. Sietek, mert megy a buszom. Pedig az ellenőrzés éppen ebben az üzletben, Bozó Já­nosnál a négy tételből álló, s {feszesen 62.10 forint értékű vásárlásnál nem kevesebb, mint 5 forint 20 filléres árdrá­gítást állapított meg annál a vevőnél, aki hajlandó volt az ellenőrzést segíteni. — Ne csináljanak ebből semmit — volt a másik válasz, amikor Zagyvapálfalván, a 119-es boltban Kristóf Gyu- lánénál tartott az ellenőrzés. Másik vevőt 16 deka olcsóbb hússal károsítottak meg az amúgy is drága vesepecsenyé­nél. Az így keletkezett árdrá­gítás 3 forint 20 fillér volt — Műszakba kell mennem, kérem nagyon sietek. Pedig lehet, hogy önöknek lenne igazuk. Igazunk is lett. A 209-es hentesboltban a próbavásárlás során 3 forint 37 fillérrel szá­molt többet Bartus József, a bolt jelenlegi vezetője. Közös ellenőrzést Nem tudtuk a megye vala­mennyi hentesüzletét végig­járni. Nem is volt célunk. Az ellenőrzött üzletek nagyob­bik részében azonban számos tanulságos példával találkoz­tunk. Először azzal, hogy igen sok boltvezető becsülettel lát­ja el feladatát. Másodszor olyannal, aki szívesen halászik a zavarosban, még akkor is, ha „tudatlanságra” a rendele­tek nem ismerésére hivatko­zik. Igaz, — mint elöljáróban is említettük — még sok szak­mai probléma vár megoldásra, de az szakmai jellegű, s nem jelentheti azt, hogy azzal a vásárlókat károsítsák meg. Reméljük, ezen rövidesen segít az a szakmai bemutató, amit éppen az Állami Kereskedelmi Felügyelőség szervez a megyé­ben. A legnagyobb tanulság azonban az, hogy minden eset­ben a vásárlóról, a vásárló ér­dekéről van szó. Ezért feltét­len szükséges a hatékonyabb ellenőrzés, amely nemcsak az arra hivatott szervek, hanem a vásárlók feladata is kell, hogy legyen. A hús ára ak­kor lesz drágább, ha nem azt a minőséget, vagy mennyisé­get kapjuk kézhez, amiért be­csülettel megfizettünk. Ezért legyen minden esetben közös az ellenőrzés. Gulyás Ernő Somogyvári László

Next

/
Thumbnails
Contents