Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-08 / 56. szám

1966 március 8. kedd NÖGRÁI) 3 Összefogással gyorsítsák oi ütemet A korszerűsítés helyzete Ménkesen Ménkesen 18 kilométert kel­lene gyalogolni a földalatti bánya folyosókon, ha az em­ber mindenhová el akarna jutni. A hosszú .szállítópályá­kon elvesznek a csillék és ezért 30‘k kell belőlük, hogy a bányászokat ne akadályozza üreshiány a munkában, Van olyan munkahely, ahová más­fél óra kell a beszálláshoz. Fárasztó az út. Két évvel ez­előtt még jobban jellemző volt erre a bányára a szétta­goltság. bár az itt fejtett szén minősége a legjobbak közé tartozik a nógrádi szén­medencében. Az első nagyobb változást 1964 ősze hozta. Az első frontfejtés! kísérlet akkor kezdődött. Gondokkal küsz­ködve állandó bábáskodás mellett sikerült az új tér­hódítása, olyannyira, hogy ta­valy 100,4 százalékos éves tervteljesítés 54 százalékát már a frontokról szállították a felszínre. A műszaki fejlesztés leg­főbb célja ebben a bányában a koncentrációk kialakítása. Régi műveletek között is kell szenet termelniük. A ko­rábban elhagyott pillérek visszafejtését csak kamrás módszerrel tudják végezni, de az új területeken már kor­szerű technológiát alkalmaz­nak. Üj nyugati ereszkét hajta­nak ki párhuzamosan a régi­vel. Itt már mozdony vontat­ja majd a csilléket és a régit tehermentesítik. Függő, úgy­nevezett lanovkás személyszál­lítást terveznek, ami Tatabá­nyán már bevált. Meggyorsul a személyszállítás, és ha ez­zel, a jelenlegi másfél órás ki- és beszállás! időveszteséget csak felére sikerül Is csökken­teniük. már nagy szolgálatot tesznek a termelékenység nö­velésének és a dolgozóknak egyaránt. Fárasztó úttól kí­mélik meg a bányászokat. A frontfejtés mind nagyobb teret hódít. Az idén már ál­landó jelleggel egy időben két frontfejtést üzemeltetnek ösz- szésen 180-200 méter széles homlokkal. Az úgynevezett al­fa ereszkei bányamezőben készítenek elő egy koncentrá­ciót. Az idén az össztermelés 75 százalékát frontokról kül­dik felszínre, 14 százalékát pe­dig kamrákból és csak igen kis hányadát a elővájásokból. A bánya korszerűsítését az újszerű biztosítási eszközök alkalmazása jellemzi. Két éve még csak 733 méter hosz- szúságban alkalmaztak példá­ul TH gyűrűket, tavaly több mint kétszerese, 1557 méter volt a korszerű vágathossz, és így az úgynevezett nem meg­felelő vágatok aránya 9.9 szá-' zalékra csökkent. Ez jóval a tröszt átlaga alatt van. Az új alkalmazásának élen­járói a szocialista brigádok, ök vannak a frontokon, és oroszlánrészük van az új ter­jesztésében. Van azonban gond is. Az üzemvezetőség külön kérte a brigádokat, jobban vigyázzanak a korsze­rű biztosító anyagokra. Ta­valy ugyanis a megengedett­nél nagyobb volt az acéltám veszteség. Nagy kár ez, és igen kedvezőtlenül befolyásol­ja az önköltséget. Az idén fo­kozott gondot fordítanak ar­ra, hogy ne maradjon az om­lásban biztosító anyag. A másik megoldásra váró gond a balesetek csökkentése. Ellentétben van az, hogy egyik oldalon fokozódik a biztonság, javul a bánya ál­lapota, ugyanakkor nem csök­ken a balesetek száma. A korszerűsítés újat jelent a dolgozóknak. Az egész munka­menet változik. Ez indokolja, hogy még nagyobb figyelem­mel végezzék munkájukat. Az új út, amelyet idestova másfél éve járnak a ménke- siek, nem mentes a zökkenők­től. összefogással egymás se­gítésével simábbá tehetik Az idén már javában folyik a re­konstrukció, fokozatosan ki­alakul a bánya jövője. Sokat kell érte tenni a műszakiak­nak és minden dolgozónak. B. J. Kialakultak a legnagyobb zöldségtermesztő tájkörzetek A nógrádsápi Vörös Csillag Tsz az élen rétsági járási versenybizottság A felszabadulás előtti zöld­ségtermő terület alig fele volt a jelenleginek, de az utóbbi évek fejlesztését már nem annyira a területnövelés, mint inkább a belterjesebb módsze­rek alkalmazása, az öntözé­ses termesztés és a hajtásos primőrtermesztés, az értéke­sebb zöldségfajták alkalmazá­sa, az agrotechnika korszerűsí­tése jellemezte. A második öt­éves terv időszakában az or­szág zöldségtermő területe 176 670 holdról 201 500 holdra nőtt. A zöldségtermesztés nagy­üzemi fejlesztése,""illetve kor­szerűsítése irányában nagy lé­pést jelentett, hogy a legjobb természeti adottságokkal ás termesztési hagyományokkal rendelkező vidékeken — főleg a nagyobb városok, ipari köz­pontok körzetében és a kon­zervgyárak közvetlen szom­szédságában — kialakították a legnagyobb zöldségtermesztő tájkörzeteket is. Legtöbb zöld­séget Pest megyében termesz­tik, a rangsorban második he­lyet foglalja el Bács-Kiskun, a harmadikat pedig Csongrád megye. Az országban termelt zöldségfélék árumennyisége az 1960. évi 89 000 vagonról 100 000 vagonra nőtt. Ülésezett a (Tudósítónktól) A napokban ülést tartott a rétsági járás versenybizottsá­ga. Értékelték a közös gaz­daságok múlt évi versenyét szó esett a szövetkezetek idei vetélkedéséről, a szocia­lista brigádok helyzetéről. Mint ismeretes, tavaly a a nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezet versenyre hivta a járás valamennyi gaz­daságát. Nógrádsápon a zár­számadó közgyűlésen értékel­ték a szövetkezeti vezetők, a tagok az egy esztendős ver­senyt. A növénytermesztés, az állattenyésztés eredményei bi­zonyítják; a vetélkedés jó ha­tással volt a gazdálkodásra, a termelőszövetkezet, a szövet­kezeti tagok jövedelmének alakulására. A korábbi évek­ben ugyanis Nógrádsápon mindössze 18-20 forint volt a munkaegység értéke és az egy tagra jutó évi jövedelem sem volt több 5-6 ezer forintnál. Tavaly azonban a munkaegy­ség értéke már majdnem 30 forint volt és egy tag évi jö­vedelme meghaladta a 12 ezer forintot. A járási versenybizottság megállapítása is az volt, a közös gazdaságok között folyó vetélkedés a nógrádsápi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zetben hozta a legnagyobb eredményt. A második helyen a bánki Üj Tavasz, a harma­dikon pedig a rétsági Búzaka­lász Termelőszövetkezet vég­zett. A versenybizottság a há­rom termelőszövetkezet egy esztendős tevékenységét most a megyei versenybizottság elé terjeszti további elbírálás vé­gett. Az értékelés után a leg­jobbnak bizonyult termelőszö­vetkezetek az országos ver­senybizottság elé kerülnek. Ugyanis a nógrádsápi, a bán- ki valamint a rétsági gazda­ságok mellett figyelemreméltó eredményt értek el a verseny­ben a berkenyéi Petőfi, a szé- csénkei Győzelem, és a nagy­oroszi Úttörő termelőszövet­kezetek is. Az idén szélesítik a ver­senymozgalmat, s a rétsági ver­senybizottság javaslatára kü­lön csoportban vetélkednek egymással a jobb és a gazda­ságilag meg nem erősödött termelőszövetkezetek. A mező­gazdasági osztály pedig jutal­mazási alapot hoz létre a ter­melőszövetkezetek versenyé­ben legjobbnak bizonyult gazdaságok jutalmazására. A közepesen gazdálkodó szövet­kezetek ezer-ezer, a gyenge termelőszövetkezetek pedig 500-500 forinttal járulnak hoz­zá a jutalmazási alaphoz. As év végi értékelés után, mind­két csoportban a három leg­jobban gazdálkodó szövetkeze­tei jutalmazzák. A mezőgazdasági üzemeken belül versengenek egymással a brigádok is. A diósjenői Ü.j Barázda Termelőszövetkezet kertészeti és baromfitenyész­tő brigádja is verseng. A ker­tészek a romhányi II. Rákóczi Termelőszövetkezet kertészeti brigádjával, a baromfitenyész­tők pedig a nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezet baromfitenyésztő brigádjával lépnek párosversenyre. A ver­senybizottság javasolta a szö­vetkezeti vezetőknek, hogy a brigádok éves tevékenységé­nek értékelése után a három legjobb brigádot üzemen be­lül jutalmazzák. A versenybizottság ülésén szó esett a szocialista címért küzdő brigádok tevékenységé­ről is. Megállapítást nyert, hogy a járási Nőtanács, a Ha­zafias Népfront és a járási ta­nács mezőgazdasági osztálya közösen segíti a brigádok te­vékenységét. A járási verseny- bizottság úgy határozott, hogy a legközelebbi ülésén a szoci­alista címért küzdő brigádok eddigi munkáját eredményeit értékeli. E, F, Miunkára készen Szántanak, Telnek a gépállomás! traktorok (Tudósítónktól) A termelőszövetkezetek fo­gatain és gépein kívül nap- ról-napra több és több gép­es gépjavító állomási traktor kapcsolódik be a tavaszi munkákba. Az idén tavasszal 180 trak­tor segíti a tsz-ek szántó­földjein a munkát. A leg­több gép, számszerint 24, je­lenleg a Kisterenyei Gépállo­más körzetében kezdte meg a tavaszi munkát, s ez az ösz- szes gépek több mint 50 szá­zalékát jelenti. Erről a gép­állomásról már kedvező ter­melési eredményeket jelente­nek. Batta Pál és Ozsvát István traktorosok D—4—K ; faktorukkal két nap alatt 50 hóid középszántást végez­tek el. A Tolmács! Gépállomás körzetében még csak szórvá­nyosan láttak munkához a traktorosok. Jelenleg öt traktor végez talaj munkát, míg a többi kijavítva várja a kedvező talajállapotot. A Szécsényi Gépjavító Ál­lomáson Závotka József, a tavalyi ifjúsági traktorosver- seny első helyezettje a ma- gyaxgéci határban kezdte meg a szántást. A gép- és gépjavító állo­mások a tavaszi időszakra 38 000 normálholdnyi munka elvégzésére kötöttek szerző­dést a termelőszövetkezetek­kel, és a felmérések szerint mintegy 7—8000 hold munká­ra még szabad kapacitással rendelkeznek. A talajállapot még nem minden területen teszi lehe­tővé a traktorok munkáját, így a határt elsősorban a fo­gatok népesítik be. Az érsek­vadkerti Magyar-Csehszlovák Barátság Tsz határában szá­mos fogat dolgozik, főként fogasolási munkában. Hason­lóképpen az erdőtarcsai, er­dőkürti. héhalmi és palotás! termelőszövetkezetek földte­rületeinek déli részein is sza­porán halad a fogatosok munkája. Ezekben a termelő­szövetkezetekben jelentős mennyiségű borsó került mar a földbe. Egyes területeken készülnek a cukorrépa ve­téséhez. A traktorok munkaterületét szinte valamennyi termelőszö­vetkezetben kijelölték a traktorosok készenlétben áll­nak. A szakemberekre vár a döntés, hogy mikor engedjék rá a traktort a földekre. Űj művelődési Házat avatnak Dorogházán Két évvel ezelőtt kezdték meg a dorogházi művelődési ház építését, amelyre mintegy kétmillió forintot fordítottak. A belső festés befejezése után április első felé­ben megnyitják a közönség részére. Ezen a vidéken ez az ötödik művelődési cent­rum. Nádújfalu, Nemti, Mát- ramindszent, Szuha már ren­delkezik művelődési házzal, Dorogházán a szép kivitelű épületben nagyterem, két klubszoba, párt- és KISZ he­lyiség és külön könyvtár van. A község fiataljai már ké­szülnek a műsoros megnyitó­ra. CBeid izmi, a Salgótarjánból este félhét előtt néhány perccel indul <?gy személyvonat, amely csak Hatvanig közlekedik. Utasai nagyrészt hazatéri? munkások. A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll, ezért Hatvanig két óra alatt teszi meg az utat Zagyvapálfalván üveggyári munkások várják a szerel­vényt. Közöttük van Boidt rsár. A vonat megáll, a vé­letlen pedig mellém sodorja őt. Újságba mélyedve ülök *7, ablaknál, és amikor ciga­retta után kotorászva egy pil­lanatra megszakítom az elvá­lást szomszédom megszólít. — Láttam az előbb meg­törölte az ablakot, de hát niába volt az kérem. Ilyen­tájt korán sötétedik. A nyár az más. Akkor még kora es­te is láthatja az ember, mi van az üvegen túl. — Kis szünetet tart, rágyújt egy féligszítt cigarettára, és az újság felé bökve kérdezi; — Mit olvas? Aha. Szocia­lista erkölcs. Hogyan élünk, hogyan éljünk? Vitatkoznak róla . Hát lehet. Maga egy olyan tanult ember, bizto­san az. de már elnézést az őszinte szóért az életről ke­veset tudhat. Mert kérdem én: mit tud, teszemazt erről az üvegről, amit az előbb dörzsölgetett? Nem sokat igaz-e? — Meghimbálja ma­gát és könyökét térdére il­lesztve elémnyújtja csontos tenyerét: — Nézze meg, na, csak néz­ze meg a kezemet! Ez a bal. Ha ezzel odaütök az olyan, mintha az édes jó anyja simo­gatná az illetőt. De a másik, a jobb biztos temetés, szép parcella, miegymás •.. A bal kezemet az üveg vágta el. Letörő voltam kérem, nem is olyan rég. Gépnél dolgoztam, nehéz munkán, becsülettel. Pedig az üvegtől nagyon féltem. Baj is lett belőle. De baj volt már korábban is a liftnél, mert liftet is kezeltem vala­mikor. Nem ittam én ké­rem sokat sem akkor, sem most, vagy ha meg is húztam egy kicsit, hát beálltam a felvonó sarkába akár egy fa­szent. Ki se nyitottam a szá­mat. Minek hőbörögni? Csak annyit mondtam a nőknek: — Na asszonyok, mindenki kapaszkodjon meg abban ami­je van, mert most megyünk lefelé! Lecsaptam a kart, néz­tem a fehér rovátkákat a fa­lon, de valahogy nem tud­tam megkülönböztetni őket egymástól. Akkor még nem volt úgy megcsinálva a lift. . • Elég az hozzá, hogy lezökkentünk az aljára .. • Ott sivalkodott mind az akna mélyén. Nagyobb baj nem történt. Csak a Sári. Hát az elharapta a nyelvét, de na­gyon. Jött a mérnök és ne­kem támadt, hogy aszongya: Részeg maga Boldizsár, az Isten tegye akár hová, ahány lump gazember a világon van! — Legorombított szent­igaz. Hallgattam megint. El­küldött, hogy feküdjek le a raktárban, két órára. Valakit beállítottak a helyemre. A munka nem maradhat el. Ül­tem a sötétben és kivert a hideg- Nagyon féltem akkor is. Volt két deci pálinka a táskámban, azt kivettem és lehúztam az ijedtségre, de csak nem akart elmúlni. To­vább reszkettem, hogy na, el­küldenek innen is! A pálin­ka kisüstön főtt. Még most is itt az íze a számban, e! Híres ital az, Nógrádsipeken csepegtetik. Még kótyagosabb lettem. Amikor újra odaáll - tam a mérnök elé erősen im- bolyogtam. Hazaküldött. Mondtam neki: Idefigyeljen mérnök úr! Ha maga engem hazaküld, akkor öt napig nem lát az egyszer biztos! Elkerü­löm a gyárat az is biztos! De csak rázta a fejét, villámlott a szeme, nem lehetett vele beszélni. Előtte kaptam nyolcszáz forintot- Abból egy fillér nem sok, annyi sem maradt másnapra. Ivott a bá­natomra barát, nem barát, mindegy volt az. Amikor új­ra bementem, igazolást kér­tek tőlem- Lapozgatták a pa­pírokat és azt kérdezgették: Ezt, meg ezt, hogyan igazol­ja? Ekkor, meg ekkor hol volt? Mit is mondtam volna? Boldizsár elhallgat. Ujjai­val beletúr ritkás, szőke ha­jába, aztán hirtelen felderül barázdált képe és azt mond-: ja: — Maga hiába tanult em­ber. Nem tudja mi az üveg! De én jól tudom. El sem képzeli, milyen munka gép­nél üveget letörni! Nyáron, amikor kint árnyékban hu­szonöt fok meleget mutat a hőmérő, bent a műhelyben a hatvanöt-hetven fok sem rit­ka. Letettem az üveget. és azon melegiben megmérte a technikusunk. Egy nő volt a technikus. Az üvegtábla ép­pen száz fokot mutatott. Fél­tem én kérem nagyon ott Is- Akkoriban söprögetőjános vol­tam a Zagyva egynél. Még a lift miatt ugye, meg min­den. Ültem az ablakban, néz­tem a gyereket a gépnél- Törte feszt az üveget, nem félt az semmitől. Pedig előt­te már sokba belevágott. Néz­tem, és a fene majd meg­evett úgy izgultam helyette. Hát igazam volt, bár ne lett volna. Bemetszett a gyerek­nek is. Spriccelt a vér, rossz volt nézni. Mert kérem az üveg veszélyesebb az éles kardpengénél. Ahova bevág, ott még a csont is kicsorbul­összefogta a gyerek a táton­gó izmát, de hiába. Vinni kellett kifelé. Leugrottam az ablakból és erősen söpörtem a semmit, mert nagyon féltem, hogy be­állítanak helyébe- Nem volt ember. Jött a Demeter egye­nest nekem. Be kellett ug­rani. Előtte ittam egy üveg sört. Az volt nálam, mert mindig viszek magammal va­lamit. A sör az nekem sem­mi, de ott nagy marha me­leg van és a fejembe szaladt az egész. Először nem volt semmi baj. Kilenc kiló a táb­la, nem súly az egy ma­gamfajtának, mégis azt mon­dom — inkább cipelek egy mázsát kettesben azzal a to­honya Karcsival, minthogy ezt a kilenc kilót egyensú­lyozzam. Percenként jön a tábla- Minden perc félelem. Eleinte, amíg nem éreztem a fejemben semmit, ment a dolog. Igyekeztem- Törtein egyre-másra. Mondta is a művezető, mert figyeltek, de nagyon: Jól van Boldizsár! Menni fog! Hát tartottam, törtem az üveget. Vigyázni kell vele, ha csak egy ki­csivel arrébb rakom a fil­cet — oda az egész. Erő, meg érzék, szívósság kell oda. Szívesen láttak volna a gép­nél mert vékony, magas em­ber vagyok és mint a szíj, olyan szívós. A sok bor teszi. Megfogtam így ni, a két ke­zemmel és letörtem, lerak­tam simán. Boldizsár felugrik, két ke­zét kitárja, térdben kicsit megroggyanja hosszú lábait és mutatja; hogyan törte le a forró, veszélyes üvegtáblá­kat. Egyiket a másik után, percenként pontosan- Csodá­lom bátorságáért és azért is, amit ezután mond: — Látja, itt vágott belém- Felmetszette a bal karomat. Szerencsém volt, rosszabbul is járhattam volna. Félek az Üvegtől, az az igazság... — Pásztó! Pásztó követke­zik ... — kiáltja a kalauz. A kocsiban sokan megmozdul­nak, készülnek a leszálláshoz- Boldizsár még mondana va­lamit, de aztán meggondolja- Szó nélkül elindul. Az ablak felé fordulok, de csak az üveget látom. És azt a két munkást, akik benne tükröződnek. Velem szemben ülnek a pádon. A fiatalabbik szólal meg elsőnek: — Ki ez a Boldizsár? Te ismered? — Ismerem hát. Rr,ódát hord az üzemijen. Üveget csak cserép alakjában látott közelről. Nem tört ez le táb­lát egy darabot sem. Azt mondja fél az üvegtől. Pe­dig a táblaüveg nem olyan- A boros üvegtől félne inkább. Hallgatnak egy sort- Az idősebbik cigarettát vesz elő műbőrkabátja zsebéből. Mind­ketten rágyújtanak. Hatalmas kezükben félénken füstölög a Kossuth. Amikor a vonat ál­lomáshoz közeledve újra las­sít, ők is megindulnak. Moz­gásuk fáradt, kicsit nehézkes, úgy lépkednek, mintha nagy lenne a cipőjük. Pataki László

Next

/
Thumbnails
Contents