Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-06 / 55. szám
Világ proletariat egyesüljetek! NŐGRÁD AZ MSZMP NŐGRÁD M-tG-YÉI, BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYE) TANÁCS LAg,) A XXII. ÉVF. 55. SZÄM. ÄRA: 80 FILLÉR 1966. MÁRCIUS 6. VASÁRNAP Hasznos megbeszéléseket folytattunk Kállai Gyula beszámolója a magyar kormányküldöttség afrikai és ázsiai útjáról Kállai Gyula, a kormány elnöke szombaton este a rádióban és a televízióban beszámolt az Afrikában és Ázsiában járt magyar kormányküldöttség útjáról. Kállai Gyula elmondta: Egy hónapig voltunk távol hazánktól. A térképre nézve is könnyen látható, milyen hatalmas távolságokat tett meg velünk a MALÉV nagyszerű IL—18-as repülőgépe, amely kiváló parancsnokával és személyzetével több, mint 30 000 kilométert repült, s vitte országi- ól - o rsz á g ra küldöttségünket. Utazásunkra hat baráti állam vezetőinek megtisztelő meghívása alapján került sor. A fejlődő országok közül a Magyar Népköztársaságnak az Egyesült Arab Köztársasággal régen kialakult szoros kapcsolatai vannak. Kormányunk több tagja járt már Egyiptomban. Ez volt azonban az első eset, hogy Nasszer elnök és Mohieddin. miniszterelnök meghívása alapján miniszter- elnöki szintű küldöttség utazott Kairóba. Etiópiában viszonoztuk I. Hailé Szelasszié császár 1364- ben Magyarországon tett látogatását. Az etióp főváros egész népe érkezésünk alkalmából az utcákon volt. Tiszteletünkre még munkaszüneti napot is elrendeltek. A császár többízben hangsúlyozta előttem, hogy ezzel is viszonozni óhajtotta azt a szívélyes fogadtatást, azt a baráti vendégszeretet, amelyben őt a magyar nép Budapesten részesítette. Tanzániában Nyerere elnök meghívása alapján került sor a látogatásunkra. Ebben, az Egyenlítőn túli afrikai országban az európai szocialista országok közül a miénk volt az első ilyen magasszintű kormányküldöttség. Az alig 400 ezer lakosú Kuwait államban, amely hatalmas olajkészletei folytán a világgazdaságban, nagy szerepet játszik, különösen nagyra értékelték, hogy a Magyar Népköztársaság kormányának küldöttsége az első szocialista kormányküldöttség volt, hogy személyünkben Szabah emír, Dzsaber miniszterelnök, s a kuwaiti kormány tagjai országuk földjén először üdvözölhették a szocialiáta országok képviselőit. Hazánk tekintélye meg növekedett Indiai látogatásunkra szintén régebbi meghívás alapján került sor. Annak idején még Nehru hívta meg a Magyar Népköz- társaság kormányának elnökét. Ezt a meghívást Sasztri miniszterelnök is felújította. Külön nagyra értékelendő, hogy Sasztri tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála után az új miniszterelnök, Indira Gandhi asszony, közvetlenül kinevezése után, tömérdek munkája közepette is fontosnak tartotta, hogy a látogatás létrejöjjön: megújította a meghívást. A mi küldöttségünk volt az első hivatalos kormányküldöttség, amely az új indiai miniszterelnökkel tárgyalt. Előre megtervezett útiprogramunk menetközben még bő- Wiilt is. Indiában ért utol bennünket Makariosz elnök megtisztelő meghívása: tegyünk rövid látogatást a Ciprusi Köztársaságban is. Hazafelé jövet küldöttségünk Nicosiában 24 órára megszakította útját. E rövid idő — egy nap alatt is — alkalmunk volt több ízben találkozni Makariosz elnökkel és más vezető személyiségekkel, élvezhettük a ciprusi nép vendégszeretetét. Nehéz szavakban kifejezni azt a szívélyes fogadtatást: meleg baráti légkört, amely bennünket, a szocialista Magyarország küldötteit valamennyi országban körülvett. Ebben kifejezésre jutott a vendéglátó országok vezetőinek és népeinek a Magyar Népköztársaság iránt érzett tisztelete és megbecsülése. Nap mint nap éreztük, mily nagyra értékelik népünknek a szocialista építésben elért eredményeit, államunk külpolitikai tevékenységét. Tapasztalhattuk, hogy a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye megnövekedett A mai helyzet Afrikában Természetes, hogy e nyilatkozat keretében nincs mód arra, hogy mindenről teljes képet adjak. Ezt — remélem — megteszik a küldöttséggel járt újságírók, televíziós- és filimriporterek. Ez alkalommal utunk néhány fontos politikai tapasztalatáról kívánok beszélni. Utazásunkra olyan időszakban került sor, amikor a nemzetközi helyzet feszültebbé vált. A nemzetközi imperializmus és különösképpen az amerikai imperializmus a világ több térségében aktivizálta erőit, s több körülményt, így a nemzetközi munkásmozgalom jelenlegi ideiglenes megosztottságát is saját céljai elérésére akarja kihasználni. A belső fellazítástól a nyílt fegyveres intervencióig az eszközök és módszerek széles skáláját felvonultatva folytatja a harcot a szocialista országok ellen; támadja a kapitalista országok kommunista pártjait, munkás-, demokratikus- és haladó mozgalmait; éles harcot folytat a gyarmati rabságból felszabadult országok nemzeti függetlensége és önállósága ellen, az újgyarmatosítás eszközeivel igyekszik újra le- igázni a már felszabadult népeket. Ezt az imperialista törekvést most alkalmunk volt nyomon követni. Afrikában az utóbbi két évtizedben 36 új, független állam keletkezett. Ez óriási csapás volt az imperializmus rendszerére. Az imperialista nagyhatalmak természetesen nem egyköny- nyen nyugszanak bele mesés jövedelmet nyújtó birodalmaik elvesztésébe. Miután az imperialista elnyomás nyílt formáját, a klasszikus gyarmati uralmat, lényegében elsöpörte a nemzeti felszabadító mozgalmak vihara, most burkoltabb, ravaszabb — főként gazdasági — eszközök és módszerek segítségével, az úgynevezett neokolonializ- mus módszerével igyekeznek uralmukat visszaszerezni. Ennek érdekében semmitől sem riadnak vissza: ha békés eszközökkel nem sikerül a tervük. katonai puccshoz folyamodnak. Az utóbbi hónapokban Afrikában sorozatos puccsok történtek, s ezek hátterében a legtöbb esetben az imperialisták újgyarmatosító törekvései állnak. A* Imperialisták kísérleteznek Az imperialisták tetteik leplezésére úton-útfélen „kommunista veszélyről” egyes szocialista államok állítólagos „beavatkozásairól” szavalnak — holott a valóságban éppen ők exportálják az ellenforradalmat Dél-Vietnamtól Dominikáig, Kongótól Szudánig. Tapasztaltuk, hogy a gyarmati rabságból felszabadult országoknak milyen rendkívül bonyolult körülmények között kellett hozzálátniok új életük építéséhez. Gazdasági helyzetük súlyos: rájuk nehezedik a gyarmati sors keserű öröksége. Mezőgazdaságuk egyoldalú, úgynevezett monokultúrás. Amikor felszabadultak, úgyszólván semmiféle feldolgozó iparuk nem volt. Mindezek miatt természeti kincseik ellenére is gondot jelent a lakosság élelmezése, ruházása. Ez a helyzet nyitva tart kapukat és lehetőségeket arra, hogy az imperialista hatalmak nyomást gyakoroljanak a felszabadult országokra, s ők minden eszközt magragadnak, hogy ezzel a lehetőséggel éljenek is. Az imperialista hatalmak kapcsolatainak jellege ezekkel az országokkal — a lényeget tekintve — a múlthoz képest nem változott. Azt a „segítséget” gazdasági segélyt, amelyet az imperialista államok a gyarmati rabságból felszabadult országoknak nyújtanak, változatlanul a politikai nyomás és befolyásolás eszközeiként az új gyarmatosítás módszereiként igyekeznek felhasználni. Közös front a haladásért A felszabadult országok vezetőinek és népeinek nagy állhatatosságra, politikai szilárdságra és éberségre van szükségük, hogy az imperialista országokkal kialakított gazdasági és egyéb kapcsolataikat — amelyekről ma nem tudnak lemondani — úgy bonyolítsák, hogy az ne okozzon károkat a nemzeti függetlenségnek, s ne nyisson kaput az újgyarmatosító törekvéseknek. Üti tapasztalatainknak ezt a körét összegezve, megállapíthatjuk: A klasszikus gyarmati rendszer felbomlása nem mehetett volna végbe a szocialista országok léte, erkölcsi, politikai és anyagi támogatása nélkül. De a felszabadult országoknak továbbra is szükségük van a szocialista országok támogatására, a velük való együttműködésre, kivívott függetlenségük megvédése, és az újgyarmatosító törekvések visszaverése érdekében. A gyarmati rabság elleni harc. amely a szocialista világrend- szer kialakulása mellett korunknak másik legnagyobb forradalmi folyamata, nem lehet teljes és diadalmas az újgyarmatosítás elleni következetes harc nélkül. Ebben a küzdelemben sem lehet félŐKET KÖSZÖNTJÜK (Nőnapi összeállításunk a 1. oldalon) úton megállni: a gyarmati iga lerázása az újgyarmatosító törekvések teljes felszámolása nélkül nem vezethet eredményre. Ebből a szempontból továbbra is feltétlenül szükséges a szocialista világ és a volt gyarmati országok együttműködése, kapcsolataik erősítése. A szocialista országokkal kialakított újtípusú kapcsolataik jó alapot teremtenek arra, hogy szembeszálljanak azzal az óriási nyomással, amely az imperializmus részéről rájuk nehezedik. Ami utunk is — többek között —- azt a célt szolgálta, hogy az együttműködést ebben a vonatkozásban is elmélyítse. Nagy megbecsüléssel és tisztelettel tekintünk azokra a népekre és vezetőikre, akik a gyarmati rendszer elleni harcukat most az újgyarmatosítás elleni küzdelemben akarják véglegesen diadalra juttatni. í Történelmi múltunk és társadalmi fejlődésünk több hasonló vonása mellett különösen fontos és nagy jelentősége van annak, hogy a legfontosabb nemzetközi kérdések megítélésében tárgyalópartnereinkkel általában egyetértés alakult ki közöttünk, álláspontjaink azonosak, vagy hasonlóak. Közös fronton, azonos oldalon állunk ezekkel az országokkal abban a harcban, amelyet a gyarmati rend teljes és végleges felszámolásáért, az általános és teljes leszerelésért, a népek előrehaladásáért, a világ békéjéért, az imperializmus ellen folytatunk. Ez tükröződött a nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatokban. EjSfyetértés a vietnami kérdésben Ezeknek az országoknak — éppúgy, mint a szocialista államoknak — belső feladataik elvégzéséhez békére, az alkotó munka e legfontosabb feltételére van szükségük. Az állami vezetőkkel folytatott eszmecserék azt mutatták, hogy ezek az országok a nemzetközi feszültség és az imperialisták agressziójának fokozódásában féltve őrzött függetlenségük súlyos fenyegetését látják. Tudják, hogy az agressziókkal együttjár a reájuk nehezedő imperialista nyomás fokozódása, s ez függetlenségüket veszélyezteti. Küldöttségünk fogadtatása, s az együttműködési készség megnyilvánulása valamennyi ország részéről azt mutatta, hogy — ezzel a veszéllyel szemben is — a szocialista országokra akarnak támaszkodni. Az agressziót ki kell küszöbölni Nemzetközi tárgyalásaink középpontjában az amerikai imperialisták vietnami agressziója állott. Teljesen egyetértettünk abban, hogy a bombázások újrakezdése, a háború kiterjesztése — bármennyire is az úgynevezett békeoffenzíva leple mögé akarják retjeni — csak súlyosbítja a helyzetet. Abban is egyetértettünk, hogy az egyedüli megoldás: azonnal és feltétel nélkül meg kell szüntetni az agressziót, meg kell szabadítani Vietnam népét a háború szörnyű pusztításaitól és rá kell bízni, saját sorsának irányítását. Ha indulásunkkor az amerikai bombatámadások újrakezdése beárnyékolta az ázsiai béke kilátásait, ugyanakkor a taskenti megegyezés kedvező hatását mindenütt tapasztaltuk. Valamennyi országban az állami vezetők igen nagyra értékelték a két ország megegyezésre való hajlandóságát és a Szovjetunió sikeres közvetítő szerepét. Példaként vetődött fel valamennyi megbeszélésünkön, hogy ez a vitás kérdések megoldásának egyetlen módja. Barátaink mindenütt egyetértettek velünk abban, hogy a háborút, az agresszió eszközét ki kell küszöbölnünk a vitás kérdések megoldásából. Egyetértettek ezzel az egyes NATO-országok érdekeinek ütközőpontját képező Cipruson is. Partnereink nagyra értékelték országunk hozzájárulását a gyarmatosítás azonnali és végleges felszámolásáért folyó küzdelemhez. Ismerték és értékelték fellépéseinket az ENSZ-ben. Közösen állapítottuk meg, hogy a gyarmatok fenntartása bűntett az emberiség ellen, együtt követeltük a vonatkozó ENSZ-határoza- tok végrehajtását és követeltük, hogy a gyarmatosító hatalmak vessenek véget gyarmati uralmuknak. Afrikai barátainkkal újra és újra leszögeztük: tarthatatlan, hogy Afrika szabad földjén még vannak területek, ahol nem az afrikaiak a gazdák, hanem a volt gyarmatosítók. Elmondtuk a rhodesiai és a dél-afrikai fajüldözésről, a portugál és más gyarmatokról elítélő véleményünket és követeltük az afrikaiak jogainak biztosítását minden kérdésben. Leszögeztük minden országban, hogy afrikai és ázsiai testvéreink mellett állunk, akár a fajüldözésről, akár a Palesztinái arabok jogairól, akár a még gyarmati sorban élő népek békés vagy fegyveres harcáról van szó. Hasznos megállapodások Több közös nyilatkozatban teljes egyetértéssel írtuk le, hogy a szocialista országok és a fejlődő országok között újtípusú kapcsolatok alakulnak ki. Jellemző, hogy ottlétünk alatt több ország sajtójában közöltek cikkeket, amelyek kifejtették, hogy a fejlett tőkés országok és a fejlődő országok közötti kereskedelem az utóbbiak számára milyen előnytelen. Ugyanezek a cikkek viszont a velünk, mint szocialista országgal folytatott tárgyalásokat úgy jellemezték, mint az egyenjogú és kölcsönös előnyökön nyugvó kapcsolatok példáját. Pártunk és kormányunk azzal is megbízott bennünket, hogy konkrét megállapodásokkal erősítsük az együttműködés szálait. Hosszú vol(Folytatás a 3. oldalonj
