Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-01 / 50. szám

1°66. március 1. kedd MAc P A n 3 Á korszerű technika úttörői Jól lőtt a Beszélgetés kórházi dolgozókkal a fizetésrendezésről Az asztalon félig megmun­kált kísérleti darab. Az első elképzelések formába öntése. A csákány gyártási művele­teit szeretnék összevonni. Ami eddig két melegítéssel készült, azt eggyel akarják elvégezni. Bíznak a sikerben a műsza­kiak, de a kísérletekhez idő kell. Tavaly a Salgótarjáni Acél­árugyár kovácsoló üzemének műszaki gárdája brigádot ala­kított. Most Kovács László­val, a brigádvezetővel, kiváló újítóval feljegyzéseket lapoz­gatunk. Érdekes dokumentu­mait az elmúlt évnek. Ezek­ből kiderül, hogy a kovácso­lógyári öreg gépeken új tech­nológiák egész sorával ter­melékenyebbé. gazdaságosab­bá és tökéletesebbé tették a munkát, — Itt kötelesség az újért lelkesedni. Tudjuk, hogy a régi elmúlik, újnak kell jön­ni helyette, másképp nem le­het — magyarázza Kovács László- Majd arról beszél, hogy végeredményben a ha­gyományos termékekből min­dig csökken az igény, helyet­tük újakat kérnek. Néhány példát említ. — A szántóvasakat koráb­ban hidegen fúrták. Ma már a m' technológiánk szerint a görbítési meleggel lyukaszt­ják. így 27 ezer forint bért és 400 fúrót takaríthatunk meg. A több kapatipusra új szabványlapot dolgoztunk ki. Ennek a haszna főleg az idén jelentkezik majd: 117 ezer kapához 9,4 tonna anyaggal kell kevesebb. Az M 26-os és M 30-as csavaroknál az üre­ges fejű kiképzést kísérletez­tük ki. Évente így 160 ezer csavarnál 7,6 tonna anyagot takaríthatunk meg — újságol­ja. Hosszú lenne felsorolni mindazokat a dolgokat, ame­lyeket megoldottak és talán a kívülállóknak nem is mondanának olyan sokat. Itt, ahogy Molnár József gyár­részlegvezető mondta — sokat jelent: — Tavaly 18 millió forintos nyereséget ért el a kovácsoló üzem és ebben oroszlánrésze volt a műszaki brigád munkájának­Vajon mi a sikerük alap­ja? Hiszen ezeket az embere­A rétsági járás talán leg­kisebb községe: Szécsénke. líétekszáma alig 430 fölött van és ezerhétszáz holdas ha­tárén három nagyüzem, r Győzelem Tsz, a Nögrádkö- vesdi Állami Gazdaság és az erdőgazdaság osztozkodik. A «Következel szántóterület«: 330 hold, de a falubeliek büsz­kén vállalják, hogy ennek elle­nére a járás egyik legjobb tsz-« az övék- Mindez azt Is megmutatja tehát, hogy Szó­csőn két szorgalmas nép lakja. Takács János, a községi ta­nácselnök ugyan a lakosság más jellemvonásait domborít­ja ki: „Csendes, nyugodt nép lakik itt. A peres Ügy, a vá­lás, a birtokháborítás nálunk a legkevesebb”, S a község kicsinysége, lakóinak művelt és Igényes magatartása ön­kéntelenül felvét egy ed­dig elkerült kérdést is. ..Ho­gyan élnek ráérő, pihenő ide­jükben? Hogyan szórakoznak, művelődnek a szécsénykelek? * — A művelődés ma mér el­választhatatlan a tanulástól — mondja Hajaséi Ferenc, a ta­nácstitkár. — Egy Ilyen kis­községben viszont ez Is kö­rülményesebb, mint másutt. Sietve bontja ki a szülők gondjait, okik az általános Is­kola felső tagozatára járó gyermekeik érdekében már annyit koptatták a talpukat eredménytelenül. Az öt-nyol­cadik osztályos gyerekek Ugyanis naponta Romhátiéba utaznak a körzeti iskolába, nho! szaktanárok nevelik őkét. A gyermekeket a bá- nyAsabusss szállítja, amely reg­gel elfogadható Időben In­dul, fél nyelekor. Ellenben a visszaszállítás már nem ilyen két Is köti a mindennapos termelő munka előkészítésé­nek, szervezésének gondja. Termékeik legnagyobb része hagyományos, olyan amilyen­nek már megvannak a kész technológiai előírásai. Ahe­lyett azonban, hogy jóvá­hagynák, alkalmaznák a meg­szokottat. mindig felülvizsgál­ják. Valamiféle alkotó nyug­talanság az övéké és ebből csak jó születhet. Mi a fő gond? — Ezer tonnaszám fogy itt az alapanyag, a vas, az acél. Ha 110 kiló nyersanyagból ál­lítunk elő 100 kiló készter­méket, jobb mintha 130-at használunk hozzá. Ez a leg­fontosabb, az anyagbetét csökkentése. Az új technoló­giai előírások kidolgozásával, kísérletezésével egy év alatt hetvenöt és fél tonnával si­került az anyagbetétet csök­kenteni. Több százezer forint megtakarítás ez — mondja a brigádvezető. Az üzemben is széjjelnéz­tünk, ahol már az általuk módosított technológiákat al­kalmazzék. Az egyik sajtóié­nál Duda László technikus, -. műszaki brigád tagja mér­gelődik' — Nem jól csinálták meg a lakatosok, újra kell szabályoz­ni, pedig már a kultivátor szárat préselni kellene raj­ta. Ott áll a gép mellett, ma­gyaráz és ahogy a szavából kiveszem, nem Is hagyja itt, amíg az első darabok el nem készülnek. Arrább az újtípusú ekéket szerelik össze. Trestyánszky László mérnök magyaráz az embereknek, mit hogyan, hogy jobb legyen. — Ezekből az ekékből 2700 darabot szállítunk az első félévben Mosonmagyaróvár­ra. Átdolgoztuk a technoló­giát és ötvenezer forint anyag és munkabért takarítunk meg. Majd berázódik ez a munka is — veti közbe a brigádvezető és mér invitál egy sajtoló- hoz. — Itt a Bényagépgyár ré­szére süveggerenda fejet ké­szítünk. Hosszú kísérlet volt. Először több művelettel állí­tottuk elő, de ma már egy megnyugtatóan megoldott, A gyerekek hazahozatalára csak a bányászok hazaszállítása után kerülhet sor, általában délután négy óra tájban- De ha a bányászoknak történe­tesen értekezletük van, akkor a2 tskolásgyerekek csak este hét-nyolc óra tájban vetőd­nek haza. — S az okos, igényes idő­töltés? Ismét a tanácstitkár veszi át a szót. — Kevés az itthon élő fia­tal. Az ifjúság java eljár az üzemekbe. Huszonöt ipari dol­gozót tartunk nyilván s ezek a legkülönbözőbb helyeken dolgoznak. A nódrádkövesdi kőbányában, a romhányi cse- répkályhaavárban. a Nógrád- fcövesdi Állami Gazdaságban. Salgótarjánban, az építőipai­nál és Pesten vasesztergá­lyosként, ácsként, hajógyári munkásként. — És a* értelmiség? — Képzettségénél és be­osztásánál fogva csak a ta­nítónőt sorolhatom ide. Meg a tsz-agronómust, de az el­pályázik a községből. A község magányos értel­miségijét, Lisövszki Istvánné tanítónőt az új iskolaépület­ben találjuk. Négy osztály anyagát tanítja az egyetlen tanteremben- A tanítási idő már régebben letelt, de ő még mindig nyolc-tíz gyer­mekkel foglalkozik. Korrepe­tál. Vigyázok a tanulmányi eredményre — mondja. — Azt akarom, hogy aki a ke­zem alól kikerül, ez a fel­sőbb osztályokban is megállja a helyét. Jól esik, amikor Romhányban is tartják a szintet. S eddig jól tartják. művelettel, üregesen készül. Ügy tudom, vagy harminc­ezres rendelés várható belőle — magyarázza­Eszembe jut, amit nemrég hallottam, hogy az ecéláru- gy áriak maguk keresik a munkát, a lehetőségeket. Ami­kor erről érdeklődöm, meg­lepődöm a kész válaszon. — Egy-egy körülnéző út hasznos nekünk is, és a nép­gazdaságnak is. Az Idén pél­dául kiszűrtünk már 12 olyan ekealkatrészt, amit eddig im­portáltunk. Vállaltuk, hogy ezeket legyártjuk. A techno­lógia kidolgozása már munka alatt van, Fodor István mér­nök és Duda László dolgozik rajta. Ball Nándor és He­gyes! Gyula pedig a gyári- mányrajzok nagy részét mái­éi is készítették. Nem sokat „csak” 5,2 millió forint ér­tékű import megtakarítást hoznak ezek az alkatrészek — mondja nem kis büszkeséggel, majd igy folytatja: — Az ex­port is kell. Ma kaptunk meg­rendelést két újtípusú fej­szére. Holnap már anyagot rendelünk, megszabjuk a lá­dák méreteit, mert a má­sodik negyedévben szállítani kell. Ilyenkor ez a legfon­tosabb­Amikor újra az irodában va­gyunk, az idei versenyszerző­dést mutatja. A gyár tervtel­jesítésének, az export decem­ber 15-ére való teljesítésének elősegítése, az anyagbetét 200 ezer forint értékkel való to­vábbi csökkentése, az önellen­őrzés kiszélesítése, a selejt- csökkentés, új gyártmányok bevezetésének fokozott ellen­őrzése, a műszaki fejlesztést szolgáló újítások, munkavéde­lem fokozása szerepel benne A brigádtól már elbúcsúz­tam. amikor még néhány d"'- got hallottam. Például azt hogy a műsz.aki brigád tagie; több fizikai dolgozó úiításái segítették formába önteni Nem mondták, talán nem Is tartják különösnek, Inkább kötelességnek. Azt is, hogy munkájukkal jelentősen sike­rült a selejtet csökkenteni a kovácsolóban. jobb lett a gé­pek kihasználása. Csak dicsé­rettel szóltak róluk. Nem ér­demtelenül. A szórakozási lehetőségek­re terelődik a szó. — Hát az itt már ke­vesebb. A mozit sokan lá­togatják, de csak ha jó film megy. Már Szécsénkére se hozhatnak akármilyen filmet, a közönség Igényes, váloga­tós. — Es a televízió? — Négy készülék van a községben- Az egyik a ta­nácsházán. Ez nyilvános. Akad is nézője mindig. — Es a színjátszócsoport, amely néhány éve sikeresen járta a környező községeket? — Nincs aki törődjön vele, Buris Pál, a tsz raktárosa, aki azelőtt foglalkozott ve­lük, családi okok miatt le­mondott ... * Boris Pál, aki élteken át eredményesen összefogta az ifjúságot Szécsénkén és annvi fáradság órán sikeres előadá­sok sorát rendezte, paraszt- ember. Annakidején két kö­zépiskolai osztályt is elvégzett, de aztán abba kellett hagy­nia a tanulást, hívta a mun­ka, a föld. Magas, azélestenyerű. ko­molyan gondolkodó, közép­korú férfi. — Valóban sok szép Sikert értünk el — mondja- — Ál­talában három fel vonásos szín­darabokat tanítottam be és rendeztem, Sok meghívást kaptunk mindenfelé. — És most? — Egy ideje megállt min­den — szélesen gesztikulál, mutogatja nagy tenyerét. — Talán ez ifjúság is megvál­tozott Sokan eljárnak más- f lé dolgozni, igaz. De talán nem is olyan készségesek, mint voltak. Több felnőtt pa­A kormányzat jelentős ösz- szeget fordított az egészség- ügyi dolgozók életkörülménye­inek javítására. A salgótar­jáni kórház 466 dolgozóját érintette a fizetésrendezés, összesen 57 155 forinttal emel­kedett a béralap, s a jövőben ennyi pénzzel kerül több a borítékokba. Nem volt köny- nyú az összeg szétosztása. Fi­gyelembe kellett venni; ki ho­gyan látja el feladatát, meny­nyi ideje dolgozik, milyenek a szociális körülményei. 466 egészségügyi középkáder fize­tése emelkedett, s hogy mi­ként sikerült megoldani a rendezést, azt az is kellően érzékelteti, hogy mindössze öt reklamáció volt. Kevesebb pénz jutott a borítékjába an­nak, akinek a munkája iránt többször merült fel kifogás, vagy annak, akinek a fizetése eddig is arányban volt a munkájával. A kórház vezetői meghall­gatták a szakszervezeti bizal­miak, az osztályvezető főor­vos véleményét, s végül dön­tött a kórház igazgatója, a párt- és szakszervezet javasla­ta alapján. Akikkel beszélget­tünk. elégedettek a rendezés­sel Többen még annyira sem számítottak, mint amennyit zantak. De lássuk, hogyan vé­lekednek a dolgozók. Bene Pálné, főnővér Sok örömet és újat hozott Számára és férjének is ez az esztendő. Feloldódott egy hét­éves várakozás. Egyszoba összkomfortos, korszerű la­kást kaptak a Rokkant-tele­pen. Azelőtt egy szobában laktak, s már birtokba is vet­ték az új otthont. Férje nyug­díjas, néki 1180 forintot hoz havonta a posta. Bene Pálnénak háromszáz forinttal emelkedett a jöve­delme. A teljes fizetése a kü­lönféle pótlékokkal eléri a 2900 forintot. Huszonöt éve dolgozik kórházban, s már naszölja. hogy a tisztelettu­dással is baj van. Nekem még köszönnek, de vannak, akik­nek köszönni Is elfelejtenek. — A színjátszás jó nevelő- eszköz is. — Valóban. Ezért is édes­gettem oda a fiatalokat. — Talán a járástól nem kapnak elég támogatást? —- Ezt nem mondhatom. Rendszeresen kijártak hoz­zám, rendszeres volt a se­gítség is. Talán az Is baj vo>t, hogy elfogadtuk az inst­rukciót és a nagyobb lélegze­tű darabokról áttértünk a ka­baré műsorra. A mi közönsé­günk nem kedveli az efféle csatornádét. Egy háromfelvo- násos színműnek mindig na­gyobb a sikere. A sikertelen­ség pedig a szereplők ked­vét is elveszi. — Hallottuk, hogy hivata­losan is lemondott. Szünetet tart. Lehajtja a fe­jét. — Tizenhét éves fiam sú­lyosan beteg lett. Pesten van kórházban- A vasárnapunk beteglátogatással telt el. — Mit mondanak az orvo­sok? — Ma kaptam levelet a fiamtól. Azt írja. szépen ia- vul. Most mar nekem is több kedvem lesz a * öntevékenv színjátszókkal foglalkozni, Hi­szen ilven körülmények kö­zött még konferálni se tud­tam volna. Látom, mosolyog­nak. hogy ez a parasztember mire képes, Pedig hát fi ma­gam módién én szoktam kon­ferálni is ... Szécsénkén a szórakozás színvonalában és változatos- sásában visszaesés mutatko­zik' viszont megnyugtató, hogy színvonalcsökkenés rsnk ott következhet be. ahol már bizonyos szintet elértek. S az Igényes szécsénvkelek bizonyosan megküzdőnek az átmeneti nehézségekké!. Lakos György csak néhány éve hiányzik a nyugdíjig. — Nagyon örültem a fize­tésemelésnek, mert négy év múlva elérem a nyugdíjkorha­tárt, s a magasabb fizetés után a nyugdíjam is maga­sabb lesz. Azelőtt sem pa­naszkodtam, jól éltünk, be tudtuk osztani a család jöve­delmét. sót még édesanyámat is segítettem. Most még töb­bet tudok neki nyújtani. Ha azt számítom, hogy emelke­dett a húsnak az ára, valami­vel több lett a nyugdíjjárulé­kom, akkor is, hogy úgy mondjam, pluszban vagyok, a fizetésemelésből több mint 200 forint megmarad tisztán. — Végül is azt mondhatom: igen jól kezdődött az eszten­dő, jó volt a folytatása is. Elégedett vagyok. Gajdár Géza asszisztens Már tizenkét éve a labora­tóriumban dolgozik. Ha nem mondaná is. könnyű lenne el­találni foglalkozását, köpenyé­nek zsebében ott van a labo­ráns elmaradhatatlan vegy- szerkanála. Háromtagú a családja. Fe­lesége is dolgozik, az ő jöve­delme 1450 forint. Gajdár Gé­za a fizetésrendezés előtt 1750 forintot keresett, s most a rendezés után negyven forint híján kétezret. Egy kislányuk van. Gajdár Géza jól ismeri a háztartást is. Olykor ő for­gatja a fakanalat. Korábban is tudta, mibe kerül a kony­ha. A húsáru változás azon­ban nem sokat jelentett a család életében. Többnyire baromfihúst fogyasztanak az előírt diéta miatt. Nemrégen újabb öröm érte a családot, a Vöröshadsereg úti bérházba, ahol lakik bevezet­ték a távfűtést. Gajdár Géza frontot járt ember, s onnan reumát hozott magával. Most ott van állandóan a lakásban a melegvíz. Hadat üzenhet a régi betegségnek. A családi költségvetést a fizetésemelés folytán nem igen érintik az árintézkedések. Havonta 3410 forintból gazdálkodnak. Fülöp Júlia osztályvezető Nyugdij előtt áll, 35 éve dolgozik a kórházban, s na­gyon örül annak, hogy meg­kapta szavai szerint a „pla­font”, vagyis azt, amit egy osztályvezető ápolónőnek fi­zethetnek. 1904 forintról 2394- re emelkedett a fizetése. Egyedül él, korábban sem költötte magára teljes fizeté­sét. Van három asszony test­vére, s azokat segítette rend­szeresen. Ezután méginkább tudja. Szívesen beszél munkájáról, amit hivatásnak tart. — Sajnos sokan elmentek tőlünk — mondta az ápolónő. Nehéz a ml szolgálatunk. Három műszakban dolgozunk. Ogy gondolom, hogy akik el­mentek és most értesültek a fizetésrendezésröl, többen visszajönnek. Telek Tivadarné asszisztens — Éppen jókor kérdez. Ugyanis most alakítottuk át a költségvetést, mert a közel­múltban családi változás tör­tént. Telek Tivadarné annak el­lenére, hogy fiatalasszony, már tizenhat éve a kórház dolgozója. Asszisztensnőként dolgozik a laboratóriumban. Munkája nem veszélytelen, hiszen harminc százalék pótlé­kot Is kap. — Jelenleg a Vásártéren lakom, egyszoba összkomfor­tos takősban. ldós édesanyám­mal és hétéves kisfiámmal. A bérrendezés előtt 1729 forintot kerestem. Most 191-el többet. Anyám pedig 900 forint nyug­díjat kap. A családi kasszá­ba folyik még 520 forint tar­tásdíj, és február 1-e óta 90 helyett 150 forint állami tá­mogatás a kisfiam nevelésé­hez. összesen tehát hárman 3490 forintból élünk. — Az árrendezések melyik része érintette a családi pénztárcát legérzékenyebben? — Megvallom, hogy egyik sem. Édesanyámmal megcsi­náltuk a bevételi-kiadási költségvetést. 241 forinttal több jön a konyhára, mint régebben, A többletkiadás összege pedig mindent egy­bevetve havonta 220 forint. Pedig nyugdíjjárulékot is 4 százalékot fizetek a korábbi három helyett. Élelmezésre havonta ezer forintot köl­tünk. Bizonyára az egészség- ügyi dolgozó beszél belőlem, amikor azt mondom, hogy a könnyű, olajjal sütő-főző francia konyha híve vagyok. Könnyű, de vitamindúsabb ételeket eszünk. minimális zsírmennyiség felhasználásá­val. — És húst mennyit fogyasz­tanak havonta? — Nem vagyunk vegetáriá­nusok. ha igen kevés húst eszünk is. Én elvből, anyám pedig szívbeteg. — Mi általában a vélemé­nye az ár-, bér- és szociális intézkedésekről? —- Mi csak jól jártunk ve­le. Ugyanúgy, mint legtöbben, az egészségügyi személyzet. Szerintem már régebben meg kellett volna valósítani eze­ket az intézkedéseket. Antal Izabella ápolónő Huszonegy éves. Kishar- tyénban lakik. Egyedül él édesanyjával, édesapja 1944- ben eltűnt a háborúban. — Mennyit keres? — Havi 1400 forintot. — Azelőtt? — 1100-at —• Régi, kétszobás házban laknak, de jól karbantartják. Izabella nem véletlenül kötött ki az egészségügyi pályán. Édesanyja hasonló munkakör­ben dolgozik Nógrádgárdony- ban, De már több mint egy éve otthon vezeti a háztar­tást, mert beteg. Az ő fizeté­sét Í4öö-ról 1800 forintra emelték. Havi többletjöve­delmük tehát összesen 700 fo­rint. A 3200 forintból ezret étke­zésre költenek. Húst csupán néha vesznek, ugyanúgy, mint zsírt. A húskészítmény viszont majd minden nap asztalukra kerül, önellátók, mert disznót hizlalnak, több baromfit tarta­nak. — Mire költik a fennmara­dó 2200 forintot? *— Huszonegy éves vagyok, kell a stafírung. Épp ezért jól jött a textiláruk árrendezése. A ruházati cikkek árcsök­kentése tehát nagymértékben és kedvezően érintette őket. — És mi jelent többletki­adást? — Az üzemi konyhai étke­zés — ha jól számolok — át­lag havi 26-30 forinttal kerül többe. Sajtra, vajra. túróra, tejfölre havi 30 forint többle­tet vehetünk. A tüzelő maxi­mum 40 forinttal kertiI többe. Ez összesen 100 forint. És kaptunk 700 forint béreme­lést. — Honhan értesült az ár* és bérintézkedésektől? — A televízióból. — Mi Volt az első gondola­ta ezzel kapcsolatban? — Meglepődtem és kissé aggódtam. Azért, mert nem ismertem a konkrét számokat. Ma már Ismerem őket és he­lyettem is beszélnek. Gulya« Ernő — Rozgonyi István így élnek Szécsénkén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents