Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-22 / 68. szám

19(16. március 22. kedd NÓGRAD ** Fegyelem, jegy e I ni esés (Nxintén égi ne kérdési* Lejárás ideje Ismerősöm lepett meg azzal a kérdéssel, hallottam-e, mi történt N. Z. salgótarjáni ta­nárral? Tagadó válaszomra közölte, hogy nagyon „elbán­tak” vele. Érdekelt a dolog, kiváncsi voltam, mit tud ró­la? A következőket mondot­ta: „Tetszik tudni, van az osz­tályban egy elkényeztetett gyerek, akit N. Z. tanár úr ..megfülelt”. A szülők felje­lentettók a nevelőt, s az il­letékesek mindjárt fel is mondtak neki. Pedig a gye­rekek szerették, még aláírá­sokat is gyűjtöttek mellette. Annál inkább érdekes a do­log, mert nemcsak ő „füleli meg” a gyerekeket, hanem S’, N., V., és Sz. nevelők is. őket azonban nem bántják.” Eddig az elbeszélés. Néz­zük társadalmi, iskolai, neve­lési vonatkozásait, s a szü­lök véleményét. Szocialista társadalmunk alapvető jellemzője, hogy minden embert — legyen az korban fiatal is — messzeme­nően humánusan kezel. Sza­bad-e tehát emberi mivoltá­ban ennyire lealacsonyítani, önérzetében megsérteni egy gyereket? Nyilvánvaló, ez tá­vol áll a mi nevelésünktől. Társadalmunkban az embe­rekkel való bánásmód a köl­csönös megértésen, egymás meggyőzésén alapul. Ez nem magától alakul ki, hanem kö­vetkezetes társadalmi tevé­kenység közben, amely az is­kolában a gyerekek nevelé­sében jelentkezik. A megbe­csülés megcsúfolása az, ha erőmnél, beosztásomnál fog­va brutálisan kényszerítem rá akaratomat a növendékre. Rossz hasonlatot mondok, de érdemes figyelembe venni. Mit szólna a dolgozó, ha fő­nöke rossz munka esetén megpofozná? Felháborodna, jogosan! Miért nem felhábo­rító a gyereknek kiutalt po­fon? Ismerősöm még azt is el­mondta: kérte a tanárt, ha az ő gyereke rosszat tesz, vigye be a szertárba és jól pofozza meg. Van-e joga ilyet Gajdár Pál negyven éves. de ahogy az arcát nézem, megfontolt, nyugodt szavait hallgatom, többnek tűnik. So­kat átélt, sokat tapasztalt em­ber benyomását kelti. Van benne valami vonzó, bizalom- keltő, bár nem tudnám meg­magyarázni, mi is az. Azt hi­szem, így vannak vele so­kan mások is, főként a szék­völgyi bányászok, akikkel na­ponta találkozik a bányában, vagy műszak után az irodá­ban, ahol panasszal, vagy ép­pen tanácsért keresik. Előtte kitárulnak a szívek, azt is elmondják neki, amiről más­nak nem szólnának a világért sem. ö az akna párttitkára. Negyven évéből huszonöt igen kemény munkával telt el. Erről beszélgetünk. Mint téglák az épülő falon; úgy ra­kódnak egymásra élete mo­zaikjai. Fiatalon lett segítő az Acél­gyárban. Két évet töltött ott, s legemlékezetesebb számára, hogy abban az időben már szerdán be kellett jelenteni a csoportvezetőnek, ha szomba­ton a művezetővel beszélni akartak. Beszél a téli szük­ségszállásról, ahova hétfőn vitte az egész heti élelmet, a néhány kiló krumplit, las­kát, babot, kenyeret. Ahogy megerősödött, átkerült a bá­nyához. A felszabadulás után fiata­lon lett párttag, meg „poti- cár”, ahogy akkor nevezték a karszalagos rendfenntartó­kat. — Nem a mai értelemben vett meggyőződés vitt oda, — kérni a szülőnek? Az efféle kérés nyilván rendszerünk el­vi problémáinak nem értésé­ből ered. Nekem az a véle­ményem, hogy a szülő, vagy a nevelő semmiképpen sem jogosult pofonokat adni. A tehetetlenség, a sokirányú mulasztás, a nevelés igényel­te türelem hiányát mutatja ez. A mai nevelés a kölcsönös egyet-akarásra épül a nevelő és a növendék között. Ez persze rendkívül sok, bonyo­lult problémát vet fel, töb­bek között a nevelői ráter­mettség, a felkészültség, az alaposság, az egyéni példa, a jó módszerek, a korszerűség stb. kérdését. Ezekkel most nem foglalkozom. A múlt társadalom nevelé­séhez hozzátartozott a verés, de akkor szolgalelkű, meg­alázkodó, álszent embereket neveltek. Kinek kell ez ma? Nem háborodna-e fel min­den szülő az ilyen törekvés ellen? Nyilván igen. Ám en­nek elkerülésére a lehetősé­gek ellen is fel kell hábo­rodni, mert az szüli közvet­ve az N. Z.-féle eseteket. Jól „elbántak” a nevelővel, mondta ismerősöm. Igaz-e ez? Nem. Csupán arról van szó. ha valaki megfeledkezik a vele szembe támasztott kö­vetelményekről. vállalnia kell a következményeket. A neve­lőt felfüggesztették a vizsgá­lat befejezéséig, s utána tör­ténik majd döntés és intéz­kedés. amely nyilván nevelő jellegű lesz. Mire jó tehát a gyerekek szülők által is támogatott aláírás-gyűjtése? Nem bízunk a törvényesség­ben? Szükség van társadalmi nyomásra? Aligha. S ez a kampány nem méltó a neve­lésügyhöz. Társadalmunk törvényei mindenkit védenek, a vétőket is cselekedetük mértékében. Nincsen szükség tehát hangu­latkeltésre, különösen nincs a gyerekek ilyen szerepére. Kellemetlen érzésekkel hall­gattam ismerősöm felsorolá­sát, hogy kik verik még a gyerekeket. Gondolom, N. Z. mondja — hanem sok más körülmény . , . Az apja tizenkilenc után megjárta Zalaegerszeg, Haj­máskér internáló táborait, de hű maradt elvéhez. Nyolc­vanhárom éves, és egy éve csak, hogy nem pártbizalmi. Már csak az újságok marad­tak számára, azokat olvassa naponta. A körülmények kö­zött ez a családi légkör fel­tétlen ott szerepel. — Fiatal voltam és a negy­venötös választáson még sza­vazati jogom sem volt... 1947-ben már pártfunkcio­nárius. Járja a .járást, ké­sőbb a megyét. A munkaidő kora reggeltől néha hajnalig tartott. Ment, szervezett, be­szélt a párt igazáról. Pártis- kolára is küldték. Gyarapo­dott tudásban. Mint munkás­káder, harmadvezetőnek ke­rült vissza a bányához. Ab­ban az időben volt az, ami­kor még harmadbérezés volt a bányákban. Előfordult elég gyakran, hogy az egyik szak csak a széntermeléssel törő­dött, kirabolta a bányát, a másiknak a biztosítás maradt. Sok volt a visszásság. Nehéz volt megtalálni a harmadve­zetőnek a helyes utat. Vál­lalta, csinálta, aztán egyszer beállított az aknavezetőhöz. — Nézzétek, én igyekeztem a tőlem telhetőt megtenni, de most már itt vannak, akik azóta a felsőbb műszaki is­kolából kikerültek. Bízzátok meg őket ilyen beosztással, azért tanultak. Engem meg engedjetek vissza a szénfalra. — Lelkierő, öntudat kellett ehhez, lemondani egy vi­peldája őket is figyelmezteti, s minden intézmény vezető­jét, aki felelős a nevelési módszerekért. Érdemes volna azon is elgondolkozni, vajon nem vagyunk-e kicsit vala­mennyien felelősek N. Z.-ért, aki fiatal? Nem akarom e sorokkal le­zárni a problémát — N. Z. ügyét. igen. mert az a ható­ságokra tartozik —, úgy ér­zem a gyerekek fenyítését, esetenként verését jó volna társadalmilag is a helyére tenni. K. F. Fenti cikk, megállapításait ezúttal nem kommentáljuk. Az írást vitára bocsátjuk. Várjuk az érdekeltek, első­sorban természetesen a ne­velők hozzászólásait. (Tudósítónktól) A szendehelyi Kossuth Ter­melőszövetkezetben tavaly két fiatalt szerződtettek gyümölcs- termesztő és faiskolakezelő ta­nulónak. Germán Erzsébet és Brusznyai Valéria a múlt év szeptemberében kezdték meg a Balassagyarmati Mezőgazda- sági Szakmunkásképző Iskolá­ban a tanulást. Eltelt az öt hónap és a fia­talok újra visszakerültek a termelőszövetkezetbe, ahol a gyakorlati munkával., ismer­kednek. A termelőszövetkezet vezetői nagy elismeréssel be­szélnek a lányok szorgalmáról. Fehér János főagronómus, aki gyakorlati munkájukat irá­nyítja, rendszeresen megtart­ja a konzultációkat. Helyesen határozza meg egy-egy hétre a tennivalókat, amit aztán a fiatalok nagy igyekezettel, lelkesedéssel végeznek. szonylag kényelmesebb, na­gyobb keresettel járó beosz­tásról, a közös cél érdekében. Brigádja — ahogy a front kívánta — egyszer 27 tagú volt, máskor 47 tagot is szám­lált. Élenjárói lettek a ver­senynek. A brigádvezető mű­szak alatt a szénfalon dol­gozott. utána meg végezte a pártmunkát. Körmölte otthon a beszámolókat, a jelentése­ket, ha kellett fél éjszaká­kon át. Székvölgyön csak 1959-ben jött létre az önálló pártalap- szervezet Akkor választották titkárává Gajdár Pált. Azóta létszámában megerősödött az alapszervezet, létrejöttek az aknánál a különböző tömeg­szervezetek helyi szervei. Ö azóta sem függetlenített, tár­sadalmi munkát végez. A műszaki vezetők mond­ták: tartalékban van. Ez nem azt jelenti, hogy ráér, ha­nem bárhová kell az ember, a szénfalra, omlasztáshoz, vagy fenntartáshoz, oda megy. Mindenhez ért. Feladata még a bányában a biztonsági be­rendezések állandó ellenőrzé­se, javítása is. Pártmunká­ját, mikor végzi? Ahol jár. Műszak alatt, műszak előtt és után egyaránt. Sokkal több ez, mint amire egy átlagem­ber képes. Talán ez látszik az arcán is a mélyülő barázdák­ban. Az élet harc és különösen az övé az. Vajon hogyan lát­ja, hogyan vélekedik róla? Megérte-e? A harcban ku­darcok is vannak, amelyek Bővül a szolgáltatás Nagybátonyban A Nagybátonyi Vegyes Kis­ipari Termelőszövetkezet az idén a meglevő kilenc szol­gáltatási ág mellett újabba­kat honosít meg. Létrehoz­zák az akkumulátor-javító részleget, amely Északma- gyarország jó részén biztosít ilyen jellegű szolgáltatást ma­gánosoknak és az állami vál­lalatoknak. Ebben a részleg­ben tíz új munkaerőt tudnak majd foglalkoztatni. Tervezik a krómozó- és nik- kelező részleg felállítását Is. Amennyiben ez sikerül, ak­kor a megyéből nem keil majd a gépkocsikat Buda­pestre utaztatni. Április 1-ével kezdi meg munkáját az autómosó- és zsírozó szerviz szolgálat. Az épülethez, valamint a szer­számokhoz szükséges pénzt a ktsz vezetősége jórészt saját erőből biztosította, de anya­gi segítséget is kért a KI- SZÖV-től. Racskó István, a termelőszö­vetkezet gyümölcs- és málna­termesztési szakembere ugyan­csak megelégedéssel szólt Germán Erzsébetről és Brusz­nyai Valériáról, Elmondotta, hogy az iskolában töltött öt hónap eredményes volt. Ménich Mátyás, a termelő- szövetkezet elnöke azt is el­mondotta, hogy a fiatalok igyekezetét, szorgalmát figye- lentfie vették a javadalmazás­nál is. A rendelet szerint a tanulók gyakorlati időre járó bére az első évben 250 forint­tól 450 forintig terjedhet. A termelőszövetkezet vezetősége 400-400 forintot állapított meg. Amíg a leányok az iskolán tanultak, addük is segítették őket. Fizették a tankönyvek árát, tanulóköpenyről gondos­kodtak, s most a gyakorlati idő alatt munkaruhát kapnak. tapasztalatokat adnak, vagy csüggedést váltanák ki. — Feltétlen megérte — mondja mosolyogva, majd hozzáfűzi. — Az ember lát­ja a fejlődést, mérni tud­ja munkája eredményét. Ami először csak ösztönös, az ké­sőbb tudatossá válik. Erről talán többet kellett volna be­szélni, jobban tudatosítani a fiatalokkal, mert nem is kép­zelik el, milyen göröngyös volt az út, amíg a felszaba­dulástól eddig eljutottunk. Nem mondom, otthon a fele­ségem mindig megértő volt, ha a család számára keve­sebb idő is jutott. A két fiam is ... Jó gyerekek, és úgy érzem, itt is szeretnek az emberek, bizalommal jön­nek hozzám a pártonkívüliek is. Sikerült már családi ' éle­teket helyrehoznunk, embere­ket visszatéríteni a helyes út­ra, és ha mindezeket egybe­veti az ember, nem mond­hat mást: megérte. — Most már úgy érzem a pártmunka is egyre jobban összefonódik a gazdasági-mű­szaki tevékenységgel. Ez jobb felkészülést is követel. Na­gyon szeretném, ha Bánié­ban is, ahol lakom, összejön­ne az esti iskola indításához szükséges létszám, s elvégez­hetném a nyolc általánost. Talán utána a technikum kö­vetkezne. Az élet mindig újat követel az embertől... A felolvasóban bányászok beszélgetnek. Vége a műszak­nak, a munkásjáratra várnak. Ahogy becsukom a pártiroda ajtaját, nyomban nyitják má­sok. Ilyenkor mindig megta­lálják a titkárt, ö az utolsó, aki hazaindul, és még ak­kor is viszi magával más emberek, az egész közösség gondját. Bodó János A felelősségérzet hiánya ki­sebb, vagy nagyobb mérték­ben — mindig bonyodalmat, zavart és kárt okoz. A baj jelentkezésekor az esetek többségében nagyon nehéz megtalálni a mulasztó sze­mélyt, megállapítani: ki, mi­kor követte el a hibát, ki miben vétkes. Amikor a dolgok mögé né­zünk, kitűnik: a felelősség továbbadásáról, áthárításáról van szó. Ez történik a bal­esetek alakulásának magyará­zásánál is. A művezető az or­vost okolja, az orvos az üzem segítségét hiányolja, az üzem vezetősége a szakszervezet ilyenirányú munkáját kevesli, a szakszervezet esetleg az SZTK-ellenőrök szemfüles- ségét hiányolja, aztán kez­dődik élőiről minden, némi változással. Ez a körforgás jellemzi egyes beruházásaink­nál zajló vitát: a beruházó, a tervező, a kivitelező és az alvállalkozó között. Olyan egészségtelen jelen­sége ez közéletünknek, amely ellen többször szót emeltünk. Van is előrehaladás. Ha vi­szont a jövőbe vetjük tekin­tetünket, és a követelmények tükrében vizsgáljuk eddigi tevékenységünket. kevésnek látszik minden eddig elért si­ker. Az új gazdaságirányítási mechanizmusban ugyanis a felelősséggel nem lehet lab­dázni, nem lehet áttolni a felsőbb szervekre, mint ahogy jelenleg még van rá lehető­ség. Az eddigi jórészt utasítá­son alapuló gazdaságirányítá­si módszer gyakran előidéző­je volt a felelősségérzet la­zulásának. Mert aki papírok­kal bebizonyította, hogy min­dent megtett az ügy elinté­zése érdekében, az elvégezte kötelezettségét, felelősségtel­jesen dolgozott, még akkor is, ha közben nem készült el a kért termék, nem jött be az anyag, vagy egyéb más. A jövőben mit csinál az az igaz­gató, akinek azt mondják: „Itt van tízmillió forint, célszerű felhasználásáért., az . utolsó fil­lérig te vagy a felelős. Ne­ked kell dönteni, mire köl­töd”. Erre bizony fel kell készülni. Nem holnap, hanem már ma. Nem lehet majd azt sem mondani: nincs terv, mert nem adott létszámot a felsőbb szerv, nincs nyere­ségrészesedés, mert időközben felemelték a nyereséghánya­dot Nem lehet ezt mondani, mert nem tesznek ilyet az irányító hatóságok. Az ope­ratív gazdálkodást rábízzák a vállalatokra, vagyis szé­leskörű jogokkal hagyják gaz­dálkodni. A kapott jogok vi­szont nagyobb kötelezettsé­gekkel járnak, mely utóbbi éltetője a magasfokú felelős­ségérzetnek. Ennek során aztán hamar A nőtincsi termelőszövetke­zetben 1964-től talajvédelmi terv szerint gazdálkodnak. Kezdetben nehéz volt ezt megoldani — s még most is sok gondot okoz —, mert hi­ányoztak a tálajvédő-gazdál- kodáshoz szükséges erő- és munkagépek. A talajvédelmi munkákkal járó új táblásítás is sok nehézséget okozott ta­valy, amikor a családi műve­lésnek megfelelően kellett ki­osztani a kapásnövények terü­letét. Emiatt késtek is a tava­szi munkákkal. Az idén sokkal szervezet­tebben, a tavalyi tapasztalatok hasznosításával indították el a munkákat a termelőszövetke­zet vezetői. Még a télen rész­letesen megbeszélték a trakto­ristákkal a tavaszi feladato­kat, mivel ezek döntő része a gépcsoport tagjaira hárul. Táblánként meghatározták mi­lyen talajmunkákat kell vé­gezni. s annak megfelelően milyen növényt vetnek oda. Megállapodtak a gépek cso­portos üzemeltetésében is, mi­vel azt tapasztalták, hogy az együttes alkalmazással jobb eredményeket lehet elérni. kiderül az is: ki, milyen posz­ton, hogyan állja meg a He­lyét, mire alkalmas? Ebből is látszik, hogy az új hely­zet adta követelmény a fe­lelősségérzet magasabb szint­jét követeli. Több gyárunkban érzékelik, látják ennek szükségességét, létjogosultságát és úgy dol­goznak a ma feladatain, hogy jól megalapozzák a holnapot. Vagyis mind inkább nő azok­nak a száma, akik határozot­tan vallják: elmúlt az az dő- szak, amikor azt bizonygat­tuk, hogy miért nem lehet megoldani a feladatot. A jö­vő új szemléletet, új felfo­gást követel: miként oldjuk meg. Ez a tennivágyás már érzékeny jelzője az egyre fo­kozódó felelősségérzetnek. De ennek ellenkezőjével is találkozunk. Ezt a témát bon­colgatva egyik ismerősöm a következőket mondta: volt egy kollegája, aki sosem sza­lasztotta el az alkalmat, hogy szóvá ne tegye: könnyű a művezetők munkája, egész nap jóformán semmit sem csinálnak. Később fordult a kocka, ő is művezető lett. Mondanom sem kell, hogy előbbi nézetének homlokegye­nest az ellenkezőjét hangoz­tatta. Hát igy vagyunk a fe­lelősséggel is. Amíg csak azt halljuk: nagyobb felelősséggel kell majd dolgozni, s közben a rendeletek és a gyakorlat néha mást igazol, addig el sem hisszük, elengedjük fü­lünk mellett. Amikor ránk szakad a nagyobb feladat, a nagyobb önállóság, akkor döbbenünk rá igazán, akkor érezzük valóban mit is je­lent ez a szó: felelősség. Az érvelésnek sok elfogad­ható igazsága van. Ez azon­ban nem lehet menlevél arra, hogy ne hívjuk fel a figyel­met ennek az új követel­ménynek jövetelére. Gondol­junk csak a készletgazdálko­dásnál megadott kedvezmé­nyekre, vagy a boltvezetők nagyobb önállóságra az ár­leszállításoknál, a mutatók számának csökkentésére, a legutóbbi bérrendezésnél meg­adott lehetőségre, a szocialis­ta brigádmozgalomban a több fokozatú kitüntetéses rend­szer bevezetésére, a deviza- mérleget javító, gyorsan meg­térülő beruházásokra, vala­mint az egyéb területeken je­lentkező megkötöttségek fo­kozatos enyhítésére. Mindezek egy irányban hat­nak, egy irányban alakítják befolyásolják a közgondolko­dást: lassan lejár az ideje a felelősséggel való labdáz- gatásnak. S az jár jól, aki erről nem feledkezik meg, aki ehhez igazítja felfogását, munkamódszerét, cselekede­tét. Aki ezt teszi, azt bizo­nyára nem éri meglepetés. V. K. A szorgos szervező munká­nak már látszanak az első eredményei. A 611 hold őszi kalászosból 411 holdat fej trá­gyáztak, előkészítették a ta­lajt s kiszórták a műtrágyát a 160 hold tavaszi árpa alá is. Száz holdon már el is vetet­ték a tavaszi árpát. Földbe került a mák, s a húsz hold- nyi zöldborsó fele. A másik részt csak néhány nap múlva vetik, hogy biztosítsák a sza­kaszos érést. Közel háromszáz holdon nem tudták befejez­ni tavaly az őszi mélyszán­tást. Ebből 150 holdat már megszántottak. A kezdés tehát sikerült Nő­tincsen. A jó folytatás azon múlik, hogyan kapcsolódnak munkába a fogatosok és a ter­melőszövetkezeti tagok. A nő­tincsi közös gazdaságban is nagyon fontos a münkák idő­beni elvégzése, mert enélkül hiába készült el a talajvédel­mi terv, hiába végeznek alta­lajlazítást, meszezést, s alkal­maznak egyéb talajvédő mód­szereket. Emmer Ferenc Előtte kitárulnak a szívek Gondoskodnak a fiatalokról Korai szervezés, jobb eredmény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents