Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)

1966-03-20 / 67. szám

10 N ö G H A D 1966. március 20.. vasárnap Honnan jönnek vissza a vándormadarak? MB készteti a madarakat a rendszeres költözésre? Az egyik legvalószínűbbnek tar­tott magyarázat az úgyneve­zett „jégkorszak-elmélet”. Eszerint a madárvilág az ős­korban északon fejlődött ki. ahonnan a jégkorszak elűz­te, de ahová e periódus után ismét visszaszokott, — s a madárvonulással azóta is év- ről-évre ez a folyamat is­métlődik. Egy másik elmélet a téli táplálékhiányra hivat­kozik, de ez nem ad választ olyan „kivételes esetekre”, mint az, hogy az aranymá- linkó a nyár derekán, azaz a rovartáplálék legnagyobb bősége idején kel útra. Ha­sonlóképpen nem tisztázott probléma még az sem, hogy hosszú — hosszú útjukon, or­szágok, kontinensek felett hogyan tájékozódnak a köl­töző madarak? Vannak azonban a madár­vonulásnak megválaszolt kér­dései is. így például a ha­zánkban a század elején be­vezetett madárgyűrűzés segít­ségével, ma már pontosan tudjuk, hová költöznek tőlünk telente madaraink. A legki­sebb távolságra a feketerigő, a seregély és a nyári lúd re­pül; ezek ritkán hagyják el Európa déli részét. A mezei pacsirta, a fúrj és a daru Észak-Afrikában, a Nílus völ­gyében telel. A gyurgyalagot, a füsti fecskét, a búbos ban­kát és a sárgarigót az Egyen­lítő környékéről várhatjuk vissza. A fehér gólya, a par­ti fecske és a barna kánya télen is „nyaral”: az év egyik felét az Egyenlítőtől jóval délre, Dél-Afrikában tölti. A földrajzi adatokból is nyilvánvaló, hogy a költöző madaraknak kiváló repülési teljesítményekre kell képes­nek lenniük. Igaz, a mi ma­daraink nem versenyezhetnek például a sarki csérrel, amely az észak-amerikai sarkvidék­ről a Tűzföldre vonul, vagy az Alaszkában fészkelő arany­lilével, amely egyhuzamban repül csaknem 4000 kilomé­tert a Csendes-óceán felett. De azért igen tiszteletre mél­tó teljesítmény a mi fürjün- ké is, hiszen — ellentétben a legtöbb madárfajjal — nem követi a partvonalat, hanem mintegy 450 kilométeres tá­volságon egyenes irányban szeli át a Földközi-tengert. Leggyorsabb madaraink se­bessége még a személygép­kocsiknak sem válna szégye­nére: a sarlós fecske 110— 120, a vadkacsa 80—90, a gólya 60—70 kilométert tesz meg óránként Megfigyelték azt is, hogy a gólyák tava­szi vonulása sokkal gyorsabb, mint az őszi. S ezt a tényt — minden tudományos ma­gyarázat nélkül is — öröm­mel nyugtázhatjuk. Magyar találmány a bé lyeg fogasás Kevesen tudják, hogy a bé­lyegfogazás, a levél bélyegek elválasztásának legcélszerűbb módja egy magyar postames­ter nevéhez fűződik. Ismere­tes, hogy az 1850-es években Magyarországon az osztrák postabélyegek voltak forga­lomban és az ívekről az egyes bélyegeket többnyire öl­lé segítségével vágták le. Bz volt a hivatalosan megállapí­tott leválasztás mód egészen 1898 végéig, s heäyenlönt- időnkint még ma is alkalmaz­zák. Az ilyen bélyegeket a filateüsták „vágott bélyegek­nek” nevezik. A magyarorszá­gi Hornon na község postahiva­taléiban egy postamester — akinek nevét sajnos nem je­gyezték fel — saját szakállá­ra újítást vezetett be: hogy a bélyegek eladásakor megköny- nyítse a szétválasztást, a bé­hregfeSBÖket átOWtte, átlyu­kasztotta. 1852-ben bukkantak tel az első Homonnáról szár­mazó átütéses fogazasd bélye­gek, de már néhány hónap után — ismeretlen okból — megszűnik használatuk és he­lyettük megjelenik ugyanez a fajta átütéses fogazásmód To­kajban. Itt, ebben az élénk kereskedelmi forgalmú vá­sárhelyen, mintegy másfél évig mutatható ki használata, sez a magyarázata annak, bogy a jelenség mint „tokaji átütés” vált ismertté a filatel isták kö­rében, holott igazság szerint „homormaj átütésnek” kellene nevezni. A szakirodalom vi­lágszerte egyetért azonban ab­ban, hogy a bélyegek szétvá­lasztásának újszerű módja Magyarországról indult ed hó­dító útjára. Kálmán Sándor Új fejezet a küzdelemben A YÍrusbetegségek gyógyítása A századforduló körül is­merte meg a tudomány a kü­lönféle kórokozó baktériumo­kat és azután m&dot talált az élő szervezetben megtelepe­dett badctóriumok vegyszeres elpusztítására, illetve megbé­nítására. De ezzel egyidőben nagyra, sőt félelmetessé nőtt a vírusok szerepe; ellenük ha­tástalanok a baktériumpusz­tító „nagyágyúk”. A világ különböző részein vírus okozza — többek kö­zött — a következő betegsé­geket: himlő, veszettség, jár­ványos gyermekbénulás, bá­rányhimlő, rubeola (másként rózsahimlő), kanyaró, mumpsz, járványos májgyulladás, influ­enza, az agyvelő-, agyhártya- ós tüdőgyulladások egyes for­mái, valamint a szem kötő­hártyájának járványos gyul­ladása. Ezenkívül gyakran van virusártalornról szó különféle nehezen megmagyarázható be­tegségcsoportokban, ismeret­len lázak, fájdalmak, ideg- rendszeri panaszok, érzékszer­vi károsodások, mirigybántal- mak, bőrbetegségek izom- és ideggyulladások esetében. Vi­lágszerte kutatják azt is, mi lehet a vírusok szerepe a da­ganatok keletkezésében. A legismertebb vírusbeteg­ségek ellen szerencsére hatá­sos védőoltásokkal rendelke­zünk. Ennek köszönhető pél­dául a gyermekbénulás meg­fékezése. Az influenza ellen tömegesen alkalmazható védő­oltás még nincs, gyógyításá­ban pedig az antibiotikumok­ra nem támaszkodhatunk. Igaz, súlyosabb influenza ese­tén az orvos gyakran rendel valamilyen antibiotikumot. Ezt azonban csupán azért te­szi, hogy az influenzától le­gyengült szervezetet ne tá­madhassa meg valamely bak­tériumos fertőzés, vagyis, hogy védje a beteget a komplikáci­óktól. A vírusok elleni küzdelem­ben elsősorban a szervezet sa­ját erejére kell támaszkodni. A kórokozók megtelepedésére a szervezet sajátos ellenanya­gokat termel és ezeket mindig újra harcbaveti ha a kóroko­zók megjelennek. A küzdelem kimenetelében nemcsak a fertőzés ereje (a szervezetbe bejutó kórokozók száma, sza­porodási képessége) számít, hanem döntő a beteg fogé­konysága, ellenállóképessége, szervezetének pillanatnyi ál­lapota, edzettsége és a szer­vezet életét egybehamgoló idegrendszer teljesítőképessé­ge is. Gyakran fertőződünk kórokozókkal anélkül, hogy megbetegdnénk és sok eset­ben azért leszünk betegek, mert ellenállásunk valamilyen okból megroppant. A szervezet a vírusok elle­ni küzdelemben nemcsak a sajátos ellen anyagokra tá­maszkodik. A vírusok behato­lásának gátjaként a sejtek egy „mterferon”-nak nevezett anyagot is termelnek. Mint­egy három éve sikerült elő­ször rendkívül kis mennyiség­ben, laboratóriumi vizsgála­tok céljára ezt az anyagot a sejtekből kivonni, azóta vizs­gálják. hogy pontos kémiai szerkezetét megismerjék. A kísérletezők remélik, hogy se­gítségével előbb-utóbb hatásos ellenszert találnak a vírusok ellen. A baktériumok és a vírusok között az a különbség, hogy míg a baktériumok önálló sej­tek, saját — bonyolult — anyagcserefolyamartokkal, ad­dig a vírus nem önmaga épí­ti fel szervezetét, hanem ide­gen élő sejteket „megszállva” élősködik. Nehéz úgy harcolni ellene, hegy ne érje kór az általa már megtámadott sejte­ket, tehát a beteg ember szer­vezetét. Az újabb kutatások azonban részletesen felderítik a vírusfertőzés menetét. A vírus fehérjeburkának külön­leges részecskéivel rátapad a megtámadott sejt falára, majd behatol abba. A sejtben bizo­nyos „érési folyamat” révén nagyszámú vírus jön létre, majd a sejt széthullásával ezek kiszabadulnak. hogy újabb sejteket támadjanak meg. A legújabb kísérletek so­rán arra törekednek, hogy a vírusszaporodást az említett folyamat valamelyik pontján megzavarják. Eddig a legna­gyobb sikert Indiában érték el Madras tartomány Tendiapet nevű városában, az 1963-as himlőjárvány idején. Ott pró­báltak ki egy vegyületet, (thi- esemicarbazon) és megállapí­tották róla, hogy a himlővírus szaporodási folyamatának utol­só, érési szakaszában fejti ld hatását Ez az első olyan gyógyszer, amely iparilag nagy mennyi­ségben előállítható, és gya­korlatilag bevált a vírusok el­len. mellékhatást sem észlel­tek alkalmazásakor. Számos jel arra mutat, hogy felfede­zésével új fejezet nyílt a ví- rusbetegsógek elleni küzde­lemben. —r P— Száz huszonöt kilométer hosszú iratanyag Ha a magyar levéltárakban őrzött iratanyagot — a lapo­kat élükre állítva — egymás mellé helyeznék, irat-kötege- ink hossza 125 kilométert ten­ne ki. Hosszabb ez a táv, mint az út Budapesttől Siófokig. Ez a roppant irattömeg azonban nemcsak mennyiségileg szá­mottevő, a magyar múlt tör­ténetének is valóságos kin­csesbányája. Kiváltképpen ér­tékesek azok az 1848 előtti összeírások, amelyek — több évszázadra visszamenőleg — felsorolják városaink, falv. .ni hajdani lakóinak nevét, te %- talkozását, a lakosok szán ■>- földjeit, szőlleit, a termes .t hozamát, a földesúri dézsmát, az iparosokat, kereskedőket. Ezek a régi összeírások a napjainkban egyre több he­lyen megkezdett helytörténeti kutatásoknak, a modern hon­ismeretnek alapvető forrásai. A temérdek helytörténeti ada­tat tartalmazó forrásanyag ku­tatását könnyíti meg most a Művelődésügyi Minisztérium levéltári osztálya azzal, hogy áttekinthető, magyar nyelvű jegyzéket bocsát ki az 1715. évet követő adóösszeírásokról, a XVIII—XIX. századi „lélek” összeírásokról (vagyis nép- számlálásokról). A jegyzéket sok évi munkával készítették el levéltárosaink, s az ötezer­nyolcszáz régi magyar község­ről mondja el: milyen össze­írásban szerepel a község, s az összeírást melyik állami le­véltárunk őrzi. Ólom veszély? Több amerikai tudós vé­leménye szerint az ottani városok légköre erősen ólom­szennyezett A lakók vérében kimutatható ólom aránya olyan méretű, hogy további növekedése már a szervezet károsodását okozhatja. A le­vegő egyre növekvő ólom­szennyezettségéért a fokozódó motorizálás, közelebbről a gépkocsik kipufogógázai a fe­lelősek. (Mint ismeretes a motorbenzinekhez ólomtetra- etilt használnak. Ennek tu­lajdonítható, hogy pL a chi­cagói garázsmunkások véré­ben háromszor annyi ólom mutatható ki, mint ugyanott a peremvárosok lakóiban. Tó­val kisebb az az ólom mennyi­ség, mely bizonyos ólomtar­talmú növényvédőszerek (pl. a dohány rovarkártevői ellen használt ólomarzeniát), fes­tékek, ólomcsővezetékek stb. révén kerül a szervezetükbe. A tudósok úgy becsülik, hogy jelenleg az amerikai városi polgár vérének ólomtartalma mintegy százszorosa a termé­szeti körülmények között élő népeknél kimutatható ér­téknek. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ Március idusán Rejtvényünk fősorában Pe- száma. 65. Előd (fordítva). tőfi Sándor egyik, 1848-ban 67- Nem most, hanem később. írt, verséből idézünk. 68. Zenélő szekrény. 70. Köz­VlZSZINTES • ség Szabolcs—S2atraár megyé­1. A versidézet első sora i>eD- (zárt betűk: Á,N,K) 14. Ré­mület következtében keletke­ző zűrzavar. 15. Könnyebb műfajú műsort előadó kisebb színház. 16. Dallam- 17. Állat lakása. 19. Sárral összeken. 20. S. T- D. 22. Oxigén és szén vegyjele. 24. Nagy ma­gyar festő (1833—1904, Károly) 25. A táviratban: Ö. 26. Köz­lekedés- 30. C. O. Ü. 31; Azo­nos római számok. 33. Két zenei hang. 34. Énekkar. 36. Ón vegyjele. 37. Angol nyel­ven munkálkodott ír költő, drámaíró (1865-1939)- 38. A vegy- és illatszeripar fontos nyersanyaga. 39. Lásd a 36. sz. sort. 40- Község Baranya megyében. 42. Becézett női név. 43. Himfy névjele- 44. Masírozik. 47. A fenyőfélék termése. 49. Kicsinyítő- 51. Állóvizek. 52. Vendéglői „lap” 53. Több északi állam váltó­pénze. 54- Sál, betűi kever­ve. 56. Leplez, titkolni próbál, palástol. 58. O. M- 59. Peru egykori uralkodóinak címe. 61. Mutató szócska. 62- Fel, be­tűi, keverve. 63. Asztalos szer­FOGGÖLEGES: L Egyik mesterség. S- Vá­ratlanul, gyorsan. 3. Port.. •. (az első négyzetbe kettős be­tű kerül). 4. Becézett Adél- 5. Helyrag. 6. Uccu!, nosza! 7. Munka- 8. S. M. 9. Gép­kocsi, rövidítése. 10. Horpasz. 11. Forró vízben puhít, fony- nyaszt. 12. Durva, vastag le­mezszerű posztó. 13. Huzallal körültekercselt 18-, Egy hét­pontos betűnagyság. 21. Ud­varias kifejezés. 23. Francia festő, nagy hatással volt az egész európai tájképfestészet­re. 25. A versidézet második sora (zárt betűk: O. Á. R-). 27. A tetejére. 28. Község Ko­márom megyében. 29. Szóra­koztat 32. •.. Manche-csator­na. 35. Téli sporteszköz. 38. Szíriái kikötőváros a Föld­közi-tenger partján. 41. Mun- kácsy-díjas ötvösművész (Margit). 43- Szovjet tudós, a mechanika művelője. 45. Latin kötőszó. 46. Villamos­ipari üzemünk. 48. Tág. 50. Cselekedete jutalmául meg­kap- 52. Lángol. 55. A játsz­mában a félretett kártyák neve. 57. Harun al .......... 60. A z adás-vétel létrejöttét meg­előző egyezkedés. 62. Község a Duna mellékágánál. 64. U. L. N. 66. Előde. 67. A jelen­legi napon? 69. Ige végződés- 70. Az egyik morze-jel 71. Z. P. Beküldendő: a vízszintes 1. és függőleges 25. számú so­rok megfejtése. A március 13-i keresztrejt­vény helyes megfejtése: Nem kell a harcban a préda nekünk, Gyárat és földet véd a kezünk. Könyvjutalmat nyertek: Ko­vács Jánosné Bgyarmat, Csu* hay István Starján, Kövéri Áron Starján. Tévedés kizárva Tudakozó? Híd rendelhetek pótvőlegényt? (Quick karikatúrája) / ^ Kisasszony, hiszen önt holnapra jegyeztem éld, (L’ Europe karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents