Nógrád, 1966. március (22. évfolyam, 50-76. szám)
1966-03-20 / 67. szám
március NÖGPÄD ##OI 4 #f/ß4? Ülésezett az Országos Pedagógiai Újító Bizottság Budapesten. E szerv foglalkozik az új módszertani . eljárások és szemléltető eszközök elbírálásával, újítási pályázatok meghirdetésével, pedagógiai tematikájú kiállítások rendezésével. A legutóbbi ülés során több mint 100 újítást vitattak meg és fogadtak el. Megyénként értékelték az eredményeket. Sajnálatos, hogy Nógrád megyéből egyetlen új módszerrel, vagy szemléltető eszközzel sem pályáztak. Baranya megye például 17 újítást küldött be. Nem hisszük, hogy megyénkből hiányoznának a mindig újat, az oktató-nevelő munkát minél jobban új eljárásokkal, eszközökkel eredményesebbé tevő pedagógusok. Hol akkor a hiba? Uüraliii a Romániában ultrahangos vibrátorral homogenizálják a kenőzsírokat a teleajeni kőolajfinomítóban. A szakemberek szerint az új eljárás, a hazai gyártmányú vibrátor számottevően javítja a termékek minőségét. Az ultrahangot eredményesen alkalmazzák a kiváló minőségű olajok gyártásában is. M°gy ne hagyják cserben a szakmát Évről-évre növekszik azoknak a mezőgazdasági mérnököknek, technikusoknak a száma, akik diploma, vagy technikusi oklevél birtokában kikerülnek a gazdaságokba. De szajorodnak az olyanok is, akik évekig tanulták a mező- gazdasági szalonét és végül egészen más munkakörben helyezkednek el. Nagyon sokan előbb-utóbb megtalálják a számításukat a gyakorlati életben, ám még mindig sok a kiábrándult fiatal mezőgazda- sági szakember. Nem véletlen ötletből származott az a napokban lezajlott fővárosi tanácskozás, amelyen több mint háromszáz fiatal mezőgazdasági mérnököt, technikust látott vendégül a KISZ Központi Bizottsága, a MEDOSZ, a Magyar Agrártudományi Egyesület és a Földművelésügyi Minisztérium. A tanácskozás legfontosabb célja volt, hogy megvizsgálja az egyetemekről főiskolákról kikerült szárnypróbálgató fiatal szakemberek sorsát Dr. Soós Gábor földművelésügyi miniszterhelyettes kimerítő vitaindítója jó alapot nyújtott a széleskörű eszmecseréhez. Különösen nagy vita alakult ki a gyakornoki munkával. a fiatal szakemberek iránti bizalommal, a társadalmi megítéléssel, a munkakörülményekkel kapcsolatban. Azt kétségtelenül bizonyították a hozzászólók, hogy a mezőgazdaság szocialista átalakulása, a termelőerők fejlődése egyre több jól felkészült mezőgazdasági szakember nevelését követeli. Ugyanakkora fejlődő technika nagy lehetőséget nyújt a tudás kibontakoztatására. A megváltozott társadalmi viszonyok lehetővé teszik, hogy a szakemberek hivatásszerűen folytassák tevékenységüket. Ez utóbbi azonban csak lassan alakul ki, mivel kibontakozását akaddMajd a mama... Amikor a második lány is férjhez ment és a házban elcsendesedett az esküvői lárma, leült a felforgatott konyha egyik szögletébe és csendesen sírdogált. Aztán belátta, hogy az élet rendje ellen nem lázadhat. Negyven évvel ezelőtt ebben a sarokban sírdogált az anyja is, ö meg boldog volt. A folyosó lábak friss koppa- násával telt meg. Lánykacaj tolakodott hívatlanul a konyhába. Fátyolos tekintete felragyogott: Itt maradt még kettő! Mi lesz, ha majd ők is mennek. ..? Elűzte riadt gondolatát. Még fiatalok. S amikor a két lány a konyhába lépett, már mosolygott. Előttük azonban nem tudta rejteni szorongását. A lányok közrefogták, forgatták, derítették. — Jaj, ti én rosszaim — sóhajtott. Nehezen szokta meg a csendesebbé vált lányszobát, amely az esküvőt megelőző hetekben, késő éjszakáig hangos volt jókedvű pajkos lakóktól. Az esküvő óta csak suttogás ért el a szülői ágyig. Nyugtalanította az elfojtott titok. Éb- resztgctte a fáradt, alvásba merült párját. — Mit titkolnak...? — Majd megmondják, aludj! Jó ez a bizalomtól erős nyugalom. Nem tudott aludni, míg hallotta a surranó neszt, ftoiielt, hogy elcsípjen valamit a titokból. Aztán mindenre fény derült. Kata, a kisebb volt a szószóló, míg Márta hallgatott. Mikor eléje álltak egész teste remegett, de bátorította magát. Még mosolygott is. — Márta tanulni akar az egyetemen. Gyón•>" -eresznek. .. Mit válaszoljon? Egyszerű földművelő emberek voltak a nagyszülők, szüleik, ők is. Messze az egyetem ' i-ra József ék. Szócsőén s- falusi házától. De választ várnak. Nem szabad hallgatni. Márta nagy kerek szeme szomjasan tapadt rá.-— Szólj édesanyánk! — Kevés ahhoz a, mi erőnk kislányom. Amikor meglátta, hogy elhalványul a két lány tekintete és árnyék borul arcukra, mintha új erő szállta volna meg. Küzdeni kell, hogy hitük el ne vesszen. Esténként már az elcsendesedett lányok hallották a szülői szobából késő éjszakáig kiszűrődő suttogást. Mert bent számoszlopokat róttak a papírra. Nehéz már az öregkorba forduló élet rendjét megmásítani, de az anya küzdött a lányáért. Borjut szerződtettek, hízóra fogták az egyik malacot. Maguknak szűkebbre mérték a reggeli tejet. A tojás is piacra került. Otthon varrtak a lányoknak régiből újat, akik keresetüket anyjuknak adták. Kívánságuk nem volt, csupán a munka, amely táplálta reményüket. Többé nem esett szó köztük Márta útjáról. Egyik este a fáradtságtól csendes házban az apa szólította a lányokat. Vargáné arcán diadal. Várta, szóljon az embere. A büszke, apa pillantást váltott asszonyával, s a lányokhoz fordult. — Majd a mama... Amaz pedig szelíden így szólt. — Mártika, ha kellesz arra az egyetemre, mehetsz! A napokban levél érkezeti Vrrftáélthoz. Márta üzent. Még egy vizsga és megkapja a diplomát. Kati pedig készülődik. Esténként, amikor hazatér a munkából könyvlapok zizzenése hallatszik át a szülői szobába. A legkisebb lány a közgazdasági egyetem felvételijére készül A mama mindig kimegy hozzá, meg simogatja. aztán lefekteti. 6 esek azután tér nyugovóra, Bobál Gyula lyozza még a falusi tömegekben meglévő, s csak nehezen leküzdhető társadalmi előítélet. A fiatal szakemberek nagy kedvvel indulnak a gyakorlati életüknek, azonban sok helyen — s ez különösen vonatkozik a termelőszövetkezetekre — idegenkedve, bizalmatlanul fogadják őket. Előfordultak olyan esetek, hogy még gyakornoknak sem alkalmazták egyes közös gazdaságokban a fiatal szakembert — pedig a gyakornoki idő költségeit az állam vállalja magára. Sok helyen viszont tüstént bokros teendőket raktak a vállukra és várták tőlük a csodát. Tudvalévő pedig, hogy az egyetem nem ad kész embereket. A fiatal szakembernek többkevesebb gyakorlatra van szüksége ahhoz, hogy egy gazdaságban jól működhessen. A gyakorlati idő nélkül hiába várják valakitől, mégha kitüntetéssel is végezte elméleti tanulmányait, hogy megváltson egy gazdaságot. Az sem mindegy, hol gyakorol a fiatal szakember. A gyakornoki idő biztosítása, helyes eltöltése egyaránt alapvető követelmény a kezdő szakember, s a gazdaság számára. Egyesek a gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek bajainak megoldását látják a fiatal szakember ilyen gazdaságba való kihelyezésével. Holott éppen az ellenkezőjét érik el vele, s ráadásul azt is, hogy a kezdő önbizalma csorbát szenved. Egy-egy ilyen — sajnos az idősebb, tapasztaltabb, de lélektelen vezetők által előkészített — kudarc any- nyira megtörheti a fiatalokat, hogy cserbenhagyják a mező- gazdaságot. De ugyanilyen negatív eredményre vezethet a fiatalokkal szemben megnyilvánuló túlzott bizalmatlanság is. A bizalmatlanság az egyik oka annak is, hogy sokat vándorolnak a mezőgazdasági szakemberek. Valamikori uraink azt vallották, hogy legalább egy vetésforgóra szerződtessék a gazdatisztet. Azt hiszem érthető miért? Ugyanakkor most, megvonják a bizalmat a legszorgalmasabb szakembertől is, útilaput kötnek a talpa alá, ha rövid idő alatt neon tesz csodákat. Pedig az nem is olyan egyszerű. Fölösleges bizonygatni, miért Persze ezzel nem mentséget keresek azoknak, akik ténylegesen hanyagok, s kizárólag lustaságukon, felkészületlenségükön múlik az eredmények késése. A vándorlás megszüntetését országosan kellene megoldani intézményes formában, amire történt is javaslat a tanácskozáson. Ha az egyetemet és technikumot, vagy főiskolát végzett fiatalokat egy, a Földművelésügyi Minisztérium mellett működő szerv — esetleg közvetlenül a minisztérium — helyezné el, megszűnne a szellemi munkaerő vándorlása — lényegesen kevesebb lenne azoknak a száma is, akik kiábrándulnak a mezőgazdaságból. Az eddigi bajoknak oka az is, hogy a mezőgazdasági szakemberek társadalmi megbecsülése még közel sincs azon a fokon, mint például a falusi orvosoké, vagy pedagógusoké. A párt és a kormány megbecsülése és állásfoglalása a fiatal mezőgazdasági szakemberekkel kapcsolatban világosan kifejezésre jut azokban a rendelkezésekben, amelyek a szakemberek életének, munkájának megkönnyítése érdekében születtek. Az persze más kérdés hogyan tartják be ezeket, egyes helyeken hogyan élnek a rendelkezések által biztosított lehetőségekkel. A miniszterhelyettes megbírálta Nógrád megyét, mert a fiatal szakemberek kedvezményes családi ház építésére biztosított keretből semmit sem használtak fel. Az is igaz, hogy a rendelkezéseket sokkal jobban kellene Ismerni maguknak a fiatal szakembereknek Is, mert az ismeretek hiányában az illetékes szerveket sokszor hibáztatják olyan dolgokért amelyeket meg lehet oldani, csupán kérnie kell a szakembernek. Nálunk a megyében huszonhat gyakornok-szakember dolgozik, nagy többségében termelőszövetkezetekben. Egy-két kivétellel nincs különösebb gondjuk, mert a munkakörülmények kielégftöek. Nem ártana azonban, ha a jövőben többet foglalkoznának velük a megye illetékes vezetői. Jó volt hallani a tanácskozáson, hogy egyes megyékben milyen féltő gondoskodás veszi körül a fiatal mezőgazdasági szakembereket — ami nem csap át az ajnározásba. S még jobb lenne, nagyobb haszonnal járna, ha az eddiginél többet is tennének ezeknek a fiataloknak az érdekében nálunk is — a megye mezőgazdaságának felvirágoztatása érdekében. Pádár András Márciusi pártnapok Megyénk üzémeiben intézményeiben, a hivatalokban és a községekben e hónapban pártnapokon a közvéleményt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatjuk. Központi előadók tartanak pártnapokat: Mátraverebély község, március 23-án 18 órakor Bogár János, a Nehézipari Minisztérium pártbizottságának titkára, — Salgótarjáni Öblösüveggyár, március 24-én 14 órakor, Dr. Szalai Béla a Külkereskedelmi Minisztérium miniszter- helyettese, — Nagybátony Szolgáltató Vállalat, március 25-én 14 órakor, Kökény Mihály az Atomenergia Bizottság elnöke, — Kisterenye község, március 25-én 18 órakor, Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Nemti község, március 25-én 18 órakor, Kiss László, az MSZBT titkára, — Zagyvái bányaüzem-Királytá- ró, márc. 25-én 14 órakor, Von- sik Gyula, a Központi Bizottság osztály vezető-helyettese, — Salgótarján Zománcipari Művek, március 30-án 14 órakor, Geréb Sándor, a SZOT titkára. Megyei és járási előadók: Március 22-én Salgótarján, városi tanács, bíróság, ügyészség, Szalai Gáspár — Salgótarján OTP, Állami Biztosító, Új laky István — Pásztó Rendőrkapitányság, László István, — Maconka, Marczinek István, — Balassagyarmat ÉMÁSZ Vállalat, Guth József, — ösagárd, Kékesi Gábor. Március 13-án Pásztó. Molnár Sándor, — Sziráki AU. Gazdaság, László István, — Szurdokpüspöki, Zeke Sándor. — Salgótarjáni ÉMASZ, Venesz Károly, — Mát- ranovák, Gáti II—IV. Jedlicska Gyula, — Luciáivá, Lórincz Zoltán, —* Nagybárkdny, Balázs István, — Kisbárkány, Balázs István, — Kádújfalu, Godó György, —i Egyházasgerge, Skoda Ferenc, —i Ipolytamóc, Csordás István, — Litke, Miklósi Ignác, —< Mlhdly- gerge. Maruzs Elemér, — Magyar- gic. Báli András, — Nógrádsipek; Szigeti Béla, —i Balassagyarmat Néhézkonfékcló, Magyar Lajos, -» Balassagyarmat Porcelángyár, Kovács György, — Bánk, Bertha Béla, — Borsosberény, Rakonczai An. tál, m Jobbágyi, Kovács István. Március 24-én Ménkes-akna, Nádasdi András, — Karancs- ság, Boros Sándor, — Piliny, Balogh Gyula, — Ságújfalu, Csabai József, — Szál ma teres, Kiss Árpád, — Piliny, Balogh, — B,gyarmat Gyógyszertár Vállalat, Vágvölgyi Anna, — Salgótarján Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, Sándor Elemér, — Salgótarjáni Írószer Ktsz, Vonsik László, — Salgótarján Kézműipar, Pénzügyőrség, Herczeg István, — Csitár, Andó Gyula, — Szügy, Ve- szelka István, — Tolmács Erdőkémia, Szigetvári János, — Nézsa, Ált Gyula, — Mátra- szőllős, Szalai Antal, — Erdő- tarcsa, Szabó Tibor, — Erdőkürt, Polonkai Antal, — Kálié, Tóth István, — Palotás, Becze Lajos. Március 25-én Salgótarján, Nemzeti Bank, Bandúr Károly, —* Erőmű Fok-gyem, Míchna István. — Mátranovák-bányatelep, Godó Györgyné, — Dorogháza, Kovák József né, — Mátramindszent, Tóth Jánosné, — Balassagyarmat, Városi Tanács, Illés Miklós, — Kom. hány, Molnár Pál, — Nógrád, Pi- linyi László, — Bányagépgyir, Varga Gyula, — Somlyó-bányate- lep, Tóth Károly. — Forgács-bányatelep, Gotyár Gyula, — IVla.. IV !b. körzet. Mede Szilárd. la., I/B. körzet St. Ozsvárt Barnabás. Karancs Szálló, Kukol Emii. — Salgótarján Elelmsizer Kisker. Molnár István, — Salgótarján SZTK, Üjlaky István, — Salgótarján Kórház. Szalai Gáspár, — Salgótarján Nyomdaipari V„ Szócs Gyula. — Katalin-bányaüzem, Takács Vilmos, — Szorospatak, Szoó Béla, — Tirlbes-bányaüzem, Kakukk Emii, — Hányás, Laczkó István, — Nagybátony igazgatóság. Lórincz Zoltán, — Nagybátony külszín, Szebényi Ferenc, — Páí- hegy III. Gusztáv, Sándor Gáspár. — Szurdok, György-akna, Balázs István, — Kistelek, Barabás Gyula, — Űjlak-bányaüzem, Torják János, — Csurgó-bányaüzem, Lip- ták Sándor, — Csipkés-bányaüzem, Sült Tibor, — Hollókő, Goján Balázs, — Szonda, Gáspár Imre, — Herencsény, Leszák Pál, —1 Érsekvadkert, Horváth József, — Balassagyarmat Kórház, Lombos Márton, — Balassagyarmat Igazságügy, Géczi Imre, — Balassagyarmat Húsipari V.„ Farkas Sándor, — Balassagyarmat pedagógusok, Gyürky Zoltán, — Balassagyarmat MÁV, Kmetti Kálmáni — Nőtincs; Paulinyi János, — Rétság, Rakonczai József, — Horpács. Srám András, — Szátok, Hajdú Pálné, •— Szente, Tetlmann Sándor, — Kétbodony, Rusztl Béla; — Berkenye, Garat Lajos, — Buják, Robotka János, — Felsőtold, Hunyady Árpád, — Kutasó, Bodrogi Lőrinc, — Csécse, Kazinczi János, — Kozárá, Molnár István. Március 26-án Balassagyarmat Bútorgyártó Vállalat,. Trizna János, — Cered, Kiss József, — Varsány, Miskolczi István, — Rimóc, Horváth Albert, Nagylóc, Tóth Sándor, — Szécsényfelfalu, Szmolnik Lajos, — Becske, Pelle János, örhalom, Andó Gyula, — Rétság járási tanács, Csemák József, — Rétság Rendőrőrs, Csóti József, — Tar, Mezővári József. — Mátrakeresztes, Ho- lecz Béla, — Vanyarc, Juhász Elemér. Március 27-én Báma, Gálfi Árpád, — Karancsalja, Milicz- ki Jenő, — Rónafalu, Pál Vilmos, — Nógrádszakál, Nagy Károly. MSZMP Nógrád megyei Bizottságának Propaganda- és Művelődési Osztálya T avasz. Kileneszáz és tizenkilenc volt. Sárga köd ült a földeken kint s az utak végtelen sarán. S mégis — ilyen csodás tavasz még nem nyílott a Dunán — Tiszán — irta Csiba j da matróz legendájában másfél évtizeddel a forradalom tragikus bukása után Madarász Emil, éreztetvén e sorokkal is, hogy a tavasz mindig ólmoe, hideg, ködös napokban is, évről-évre a reményt, az új diadal ígéretét ébreszti. Sokan emlékeztek — munkások, parasztok — esz. téridőről-esztendőre, egyszerű szavakkal, elfojtott sóhajjal, titkolt könnyel „egy jobb kor tündöklő kapujára”. Ily- lyés Gyula idézte így tizenhat éves korában gyermekfővel szolgált honvédő katona heteinek emlékét, álmainak csodaföldjét. Mások, a párt, a forradalmi munkásmozgalom emberei, önfeláldozó elszántsággal adták érte fiatal éveiket, az örömöt, a szerelmet, egészségüket, életüket is „újra meg újra”, ahogy Kom. játh Aladár kiáltotta szenvedélyesen. ugyancsak e nagy nap, március huszonegyediké emlékét idézőin. Aztán feltámadott Nem hamvaiból, csodás ragyogón kikelő főnix-madárként, hanem küzdelmek, csaták, kudarcok és elviselt csapások árán, mert a jő ügy emberei, az Igazak és a becsületesek sohasem hagyják cserben a Erőtadó március zászlót, amelyre fölesküdtek, sose árulják el az ügyet, melynek hívei lettek. Kitartásuk, hűségük másakat is magával ragadott, akik az ő példájukból merítettek erőt, akiknek megingathatatlan hitük nyújtott bátorítást, valahányszor újabb és újabb akadályoknak, buktatóknak kellett nékigyűrkőzni. A munka, a küzdelem megtermetté gyümölcsét: új ország épült, jobb a réginél. A továbbjutás most sem, továbbra sem kitaposott sima úton vezet. Meg kell küzdeni minden kilométerért, minden győzelemért. Még itt élnek köztünk az első magyar munkáshatalom, a proletárforradalom, a Tanácsköztársaság egykori zászlóvivői. Többségük már csak féltő szeretetével, gondjával, aggódásával, tapasztalatainál? (bőségével, tanácsaival segít. S ilyenkor, a márciusi évforduló előtti napokban, az emlékezés meghitt óráiban tollat fog, reszkető kézzel leírja, ki tudja hányadszor, hogy miként volt, amikor a Tiszánál ... Hogyan indultak rohamra a győri ágyúgyár felfegyverzett osztagai, mint verekedtek a nógrádi bányászok, s milyen igaz, mámoros ünnep volt Miskolc bevétele. Somogybán már szövetkezetekkel kísérleteztek, Veszprémben, Zalában irgalmatlanul odacsaptak a légi világ visszahozására szervezkedő uraknak, s ezt tették a Duna-Tisza közén is. Mert a rövid néhány hónap kevés volt maradandó építésre, de elegendő, hogy kitűnjék: harccal, vérrel, szenvedéssel, áldozattal kell kivívni minden eredményt, minden napot, az új élet minden lépcsőfokát. Nemcsak a múltról írnak, nemcsak a múltról beszélnek. Téved, aki azt hiszi, ők, az öregek már csak emlékezni tudnak. A leírt és elmondott szó nagyonis élő, nagyonis hatékony erő, ha. meghallják, ha megszíveUfc A nagy történelmi példák tudói, nélkülözhetetlen tanácsadói a mának. Azt mondják mindenekelőtt: megnyerni, magunk mellé állítani, zászlóink alá tömöríteni és megtartani az embereket. Elnyerni, megtartani hitüket. bizalmukat, tettrekész- ségüket. Ne beszéljen a forradalomról, aki erről megfeledkezik! Éppen az a csodás, az a nagyszerű, hogy magyar földön csaknem félévszázadnak előtte, a világot átformáló eszme, Marx és Lenin tanítása, az utat kereső százezrek akaratával találkozott, milliók előtt emelte messzire a világító fáklyát. Ez a forradalom folytatódik. Ez az eszme világítja meg utunkat ma is, holnap Is. Méltóképpen emlékezni azt jelenti, hogy eleget teszünk a kor parancsának, helytál- lunk a mindennapok egyszerű, nem látványos teendőinek elvégzésében. Népünk békében épít, de a föld sok pontján a kegyetlen ellenség csapásai alatt, az imperializmus ellen élet-halál harcát vívja sok szabadságszerető nép. Vietnamban magasra csapnak a lángok, miként 1919-ben az életéért küzdő magyar nép, a vietnami szabadságharcosok is a békét szerető, saját függetlenségüket védő, szabadságharcukkal rokonszenvező népekre függesztik tekintetüket. E népek lélekszáma és ereje ösz- szehasonlíthaitatlanul nagyob/b, mint akkor, 1919-ben volt. Nagyobb hatékonysága, s a történelem alakulására gyakorolt hatása is. Ez a körülmény teszi indokolttá a jó és igaz ügy képviselőinek bizalmát az egész világon: a szocializmus, a haladás és a béke erői legyőzhetetlenek! E meggyőződésben erősít meg valamennyiünket esztendőről esztendőre dicső emlékű 1919-es forradalmunk minden tanulsága. V. F. 1
