Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-06 / 31. szám

2 NOOR Ad 1966. február 6., vasárnap Bombázták Saigon szomszédságát EGY HÉT Kegretlenkedeaek Vietnamban Amerikai B—52-es óriás­bombázók szombaton délelőtt Saigon tőszomszédságában hajtottak végre szőnyegbom­bázást feltételezett partizán­állások ellen. A robbanásokat a fővárosban jól lehetett hal­lani. A Vietnami Néphadsereg Főparancsnokságának össze­kötő bizottsága pénteken til­takozást jelentett be amiatt, hogy az amerikaiak oldalán harcoló dél-koreai katonák Dél-Vietnamban szörnyű ke­gyetlenséggel irtják a lakossá­got. Január 1-e és 4-e között például Phu Yen tarto­mány Tuy Hoa járásában a dél-koreaiak 53 polgári személyt meggyilkoltak, közöttük 10 kisgyermeket Hetven éves aggastyánokat kínoztak, kislányokat gyaláz- tak meg, tönkretették a helyi lakosok minden vagyontár­gyát, felégették házaikat. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának tagjai folytatták a konzultációt, miután az ame­rikai küldöttség kierőszakol­ta, hogy a BT tűzze napirend­re a vietnami válság megvi­tatását. Ezt az amerikaiak úgy értelmezték, hogy a Biztonsá­gi Tanács segítsen egy új gen­fi típusú értekezlet összehívá­sában. Az amerikai hírügynökség hosszasan elemzi a francia ENSZ-magatartást és arra a következtetésre jut, hogy a franciák szerint a genfi érte­kezlet újbóli összehívására vonatkozó bármiféle ENSZ- határozat inkább ártalmas, mint hasznos lenne. Többek között azért, mert mind Észak-VIctnam, mind a DNFF eleve jogel­lenesnek minősített min­denféle Vietnammal kap­csolatos ENSZ-határoza- tot. Francia részről úgy vélik, hogy Ho Si Minh elnök fogé­konynak mutatkozott a béke­tárgyalások irányában. így hát a tárgyalásokhoz vezető út az lenne, ha Amerika a DNFF-et elismerné, — fejező­dik be az AP helyzetjellemzé­se a francia felfogásról. Az osztrák külügyminiszté­rium pénteken bejelentette, hogy válaszul a pápa felhívá­sára, Ausztria a vietnami köz­vetítést illetően „más orszá­gokhoz” fordult, konzultáció céljából. Megfigyelők szerint Svédországról és Svájcról van szó. A svájci külügyminiszter a pápához intézett válasz­üzenetében felajánlotta, hogy svájci területen ül­jön össze értekezlet » vi­etnami kérdésről. Algírban bejelentették, hogy Bumedien elnök pénteken üzenetet kapott Johnsontól, feltehetően a vietnami kérdés­sel összefüggésben. Mint a Patet Lao rádiója jelenti, Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártja Központi Bizottságának elnö­ke, a nemzeti egységkormány miniszterelnökhelyettese fel­kérte a laoszi királyt tegyen intézkedéseket, amelyekkel megakadá­lyozhatja a vietnami há­borúnak Laoszra történő kiterjesztését. A Laoszi Hazafias Front Pártjának főtitkára, Phoumi Vongvichit február 2-án táv­iratot intézett Angliához és a Szovjetunióhoz, a genfi érte­kezlet társelnökeihez. Élesen tiltakozott a laoszi baloldal által ellenőrzött területek amerikai bombázása miatt, s felkérte a társelnököket, te­gyenek intézkedéseket az amerikai agresszív cselekmé­nyek megfékezésére. Negyven éven as Indiai Kommunista Párt DELHI (TASZSZ) Az indiai kommunisták február 6-án ünnepük párt­juk megalakulásának 40. év­fordulóját. Ebből az alkalom­ból Cs. R. Rao, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának főtitkára a New Age című hetilapban közölt cikket Az Indiai Kommunista Pár­tot létének egész 40 esztende­je alatt az SZKP és más test­vérpártok eredményei, a nemzetközi munkásosztály és a nemzeti felszabadító moz­galom hősi harca lelkesítet­Az Indiai Kommunista Párt — hangsúlyozza Rao — min­denkor igyekezett lépést tar­tani a nemzetközi kommunis­ta mozgalommal és szilár­dan követte az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkoza­tokban kifejezett általános fő­irányvonalat. — Az élet bebi­zonyította a kommunista vi­lágmozgalom e program-do­kumentumainak helyességét és az Indiai Kommunista Párt a jövőben is ehhez az irány­vonalhoz tartja magát a pro- letárintemacionalizmus szel­lemében. Ben Barka él? KAIRO (MTI) Abdelkader, Ben Barka, a rejtélyes körülmények között meggyilkolt marokkói ellen­zéki vezető testvére nyilatko­zatot adott az Akhbar A1 Jóm cimű kairói hetilapnak. Nyi­latkozatában elmondta, hogy Nasszer elnök táviratot in­tézett De Gaulle tábornok­hoz és Hasszán marokkói ki­rályhoz, s felkérte őket, te­gyenek meg minden szüksége^ lépést a Ben Barka-ügy fel­derítésére. Abdelkader meg­erősítette azt a korábbi állítá­sát, hogy hiszi, testvére élet­ben van. Elmondta, hogy a nyomozások bebizonyították, az ügyben szerepe volt Fran­ciaország, Marokkó, az Egye­sült Államok és „néhány af­rikai és arab ország” rendőr­ségének és titkos-szolgálatá­nak­Podgornii fogadta a szovjet-francia találkozó részvevőit A VILÁGPOLITIKÁBAN Amerikai manőverezés a Biztonsági Tanácsban — Washington fokozódó elszigetelődése — Koszigin szovjet miniszterelnök üzenete a leszerelési értekezlet részvevőihez — A Luna 9. simán leszállt a Holdra Az elmúlt héten az Egyesült Államok felelős politikusai kettős akciót hajtottak végre. Johnson utasítására ismét el­kezdődött a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság bombázá­sa és ennek a világszerte ha­talmas felháborodást kiváltó lépésnek a diplomáciai kulisz- száját igyekeztek felépíteni az amerikaiak, amikor a délkelet­ázsiai kérdést a Biztonsági Tanács elé terjesztették. Was­hington vietnami politikájával kapcsolatban az egyik Saigon­ban működő amerikai diplo­mata így nyilatkozott: „úgy érezzük magunkat, mintha vörös hangyákkal teli hordó­ban ülnénk Dél-Vietnamban”. Kétségtelen, hogy ez eléggé szemléltető meghatározása az Egyesült Államok egyre tart­hatatlanabbá váló helyzeté­nek, de bizonyos, hogy mivel ebbe a hordóba maguk másztak bele, aligha tarthat­nak igényt részvétre- Az sem vitás, hogy az újabb kalóztá­madásokkal Washington még inkább bele került a szorító- ba és onnan a propaganda jellegű Biztonsági Tanács-ak­ció sem tudja kirántani. Hi­szen az ENSZ fóruma nem oldhat meg egy olyan problé­mát, amelyben nem Illetékes. A francia kormány állandó ENSZ-képviselője ezt így fo­galmazta meg: „a világszerve­zet nem dönthet a vietnami kérdésben, miután sem Észak- Vietnam, sem Dél-Vietnam, sam pedig Kína nincs képvisel­ve az ENSZ-ben. A béke csak­is az öt nagyhatalom meg­egyezésével és a genfi egyez­mény többi aláírójának rész­vételével állítható helyre”. Kétségtelen az is, hogy az amerikai diplomaták már az első menetben nagy nehézsé­gekkel találkoztak. Kilenc szavazat kellett ahhoz, hogy a vietnami problémát a Biz­tonsági Tanács napirendre tűzze. Az ingadozó és hiányzó láncszem Jordánia volt. Dip­lomáciai megfigyelők ezzel kapcsolatban utalnak arra, hogy Jordánia nemrég katonai repülőgépeket kért az Egye­sült Államoktól és most, ami­kor az ország delegátusai vé­gül is behódollak az amerikai követelésnek, egyben meg­kapták a választ is: a repülő­gépek leszállítása haladékta­lanul megkezdődik... Nagyon kevés viszont a valószínűsége annak, hogy a tanács többsége felsorakozna egy amerikai ha­tározattervezet mellett. Gold­berg fődelegátus csak az an­gol és a csankaisekísta kül­dött feltétlen támogatására számíthat. Nem véletlenül sza­bályosan mentegetőzött az amerikai küldött a kierősza­kolt napirendre tűzés után, és sokatmondó kesergése is, hogy „az USA álláspontját az ENSZ-ben nem értették meg”. A francia delegátus leszögez­te: vétót emel minden esetle­ges javaslat ellen, s fenntart­ja említett véleményét. Ezt az álláspontot a De Gaulle el­nökletével megtartott minisz­tertanács is megerősítette. A kettős akció tehát korántsem javította meg az Egyesült Ál­lamok stratégiai helyzetét, presztízsét pedig egyértelmű­en rontotta. A washingtoni politika elszigetelődése külö­nösen határozottan érezhető Ázsiában. Nem sokkal ked­vezőbb az amerikai lépések visszhangja Európában sem, ahol egyedül Anglia foglalt állást az eddiginél határozot­tabban az Egyesült Államok mellett. Ennek az az oka, hogy London számára mind nagyobb gazdasági nehézséget jelent a Szueztől keletre fek­vő brit támaszpontok fenntar­tása. A londoni katonai szak­emberek ezért az ingadozó Aden és Singapore pótlására az Indiai-óceán szigetein és Ausztrália északi partjain óhajtanak hálózatot kiépíteni. Folytatódott az elmúlt na­pokban a genfi tizennyolc- hatalmi leszerelési értekezlet tanácskozása. Az ülésszak munkája arra irányul, hogy szélesítsék ki az atomfegyver­kísérletek tilalmát, és jussa­nak el legalább az általános atomtilalom küszöbéhez, intéz­ményesen akadályozzák meg az atomhatalmak körének to­vábbi szélesedését. Az általá­nos nemzetközi helyzet, amelyben a konferencia meg­kezdte munkáját, nem túl biz­tató. Ennek természetesen az a fő oka, hogy Vietnamban újabb katonai agressziót hajt végre az Egyesült Államok. A másik zavaró tényező: az Egyesült Államok változatla­nul nem adta fel a fejtetőre állított „logikai” tételt: az atomhatalmak körének korlá­tozását összhangba lehet hozni a NATO-nak azzal a törekvé­sével, hogy atomfegyvereket juttasson Nyugat-Németorezág kezébe. Koszigin szovjet mi­niszterelnök üzenete viszont konkrét és járható megoldást javasol. A szovjet kormány elengedhetetlenül szükséges­nek tartja — hangzik az üze­net —, hogy haladéktalanul megkössék a szerződést a nuk­leáris fegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról. A szovjet szerződéstervezetet egy törekvés hatja át: el kell zár­ni minden utat a nukleáris fegyverek további elterjedése előtt. Az üzenet azt is hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió hajlandó kötelezettséget vál­lalni: nem használ elsőnek nukleáris fegyvert, ha más atomhatalmak is ugyanilyen kötelezettséget vállalnak, A jelentések arról szólnak, hogy a nyugati delegátusok „ked­vezően” fogadták Koszigin javaslatát. Az majd kiderül, hogy ennek ml a reális érté­ke. Bizonyos, hogy az idézett iózan és reális elgondolásokra aligha lehet nyíltan nemet mondani. Nagy a távolság azonban Washington „elvi” egyetértése és az amerikai po­litikusok gyakorlati tevékeny­sége között. Végül, de nem utolsósorban igen fontos eseménye volt az elmúlt hétnek, ha csak közvet­ve kapcsolódik is a világpoli­tikához: a világ értesült a nagy szovjet tudományos si­kerről, simán leszállt a Holdra a Luna 9. Sümegi Endre MOSZKVA (TASZSZ) da találkozó részvevőit. A francia vendegek Moszkvában Nyikolaj Podgomij, aSzov- tárgyalásokat folytattak a jetunió Legfelső Tanácsa Szovjet—Francia Baráti Tár- Elnökségének elnöke szómba- saság vezetőivel a két bará­ton a Kremlben fogadta a ti társaság együttműködésé- most véget ért szovjet—fran- nek kibővítésérőL Ecuadori jelentés QUITO (MTI) Pénteken este újból tüntet­tek a diákok Quitoban az 1963 júliusa óta hatalmon le­vő katonai junta ellen. A tüntetők „le a diktatúrával!” jelszóval vonultak a város központjába, ahol a rendőr­ség útjukat állta. A lovasren­dőrök kardlappal, gumibotok­kal, könnyfakasztó gázzal szórták szét a tüntetőket. Ezúttal is történtek letartóz­tatások és sebesülések. Guayaquilben a korábbi tüntetések elfojtása miatt til­takozva, a diákság 24 órás sztrájkot hirdetett A sztráj­kolok a letartóztatott diákok szabadonbocsátását és az egyetem rektorának lemondá­sát is követelik. A diákság megmozdulását az ellenzéki politikai pártok kiáltványok közzétételével támogatják. A kormány közleményt adott ki, amely szerint ura a helyzetnek. A katonai jun­ta azonban szükség esetére egyéb „megfelelő Intézkedések megtételével” fenyeget. Belga korman\fválság BRÜSSZEL (MTI) Baudouin belga király szombat reggelig nem döntött, elfogadja-e Pierre Harmel Értesítés „Anglia másik arca” című riportsorozatunk soronkövet- kező folytatása e lapszá­munkból anyagtorlódás miatt kimaradt miniszterelnök kormányának lemondását, így nyitott kér­dés az is, sztrájkba lépnek-e vasárnap éjféltől a belga or­vosok. Mint ismeretes, mint­egy kilencezer orvos bejelen­tette, hogy amennyiben a ki­rály elfogadja a kormány le­mondását, elhalasztják vasár­naptól tervezett sztrájkjukat és az új kormánnyal folytat­ják tárgyalásaikat Hovli vezet a sértédottsésr? Egy kommunista aktivafllós tanulságai séget ró a kisterenyei kom­munistákra, vezetőkre. S ha késve is, de most ezt a fele­lősséget érzik. Ez jut kifeje­zésre számos felszólaló ön­kritikájában, abban az aggo­dalomban, melyből érződik a párt, munkásrendszerünk fél­tése. MINDENKI ELJÖTT, aki csak meghívót kapott Ami­ről a megyei első titkár be­szélt, messze túlnőtt a szű- kebb tanácskozás keretein. Érinti az egész községet, Kis- terenyét. Lakói szorgalmas bányászok, munkások, parasz­tok. Hat óra hosszat tartott az aktívaülás. A szavak nyomán találkozik a múlt a mával. Valamikor itt a nyolcgyerme­kes anya megalázkodott a jegyző előtt. — Kérem, a férjemnek ad­janak munkát! Megalázottságában is büsz­kén szólt az az asszony, akit sokan ismernek. Egy közép­korú vasutasnak az anyja. Munkát kért, nem alamizsnát. S ez a vasutas, aki most iz­gatottan beszélt az aktíván, úgy ismerkedett a világgal, hogy csak munka közben volt övé a nappal. De milyen nappal volt ez? Küszködés a léttel az élet­ért. De voltak elvtársak, akik­nek azóta őszbe csavarodott a hajuk és erős hitükkel lám­pást gyújtottak a ködös hét­köznapokban, reménytkeltve egy olyan igazság iránt, ami majd csak holnap lesz tel­jes a munkás számára. S ez eljött a felszabadulással. Nem tudom hogyan és miként be­széltek annak Idején, de ma is sokan jól emlékeznek erre. Szavuk és tettük hit volt, s ez adott bizakodást, erőt a mához vezető úthoz. Erő, szigorú emberség-vál­lalás. így lehetne röviden jel- lemezn'i az aktívaülést. Ami­ért több mint nyolcvanan összejöttek bányából, vasúttól, vállalatoktól, munkások és vezetők nem volt más, mint két ember életútjának ösz- szegezése.A rendszer felemel­te őket, s most mégis arról kellett számot adni, hogyan tértek mellékvágányra, csele­kedetükkel, magatartásukkal milyen kárt okoztak. Egyikük már évekkel korábban mesz- sze eltávolodott attól a külde­téstől. amit a kommunistának vállalnia kell. Kizárták a pártból, lopás miatt börtön­be került, de a büntetés nem volt számára tanulság. Sér­tődött lett, túlbecsülte ké­pességeit, s magatartásával sok embert megtévesztett. Leginkább egy közeli barát­ját, aki köztiszteletben álló, munkásszülők gyermeke, s egyetemhez juttatta a népi rendszer. A már egyszer el­itéit sértődöttet újból bíró­ság elé kellett állítani, hogy feleljen felelőtlen szavaiért, s barátjának sem használt a ' TIZENHATAN SZÖLAL- figyelmeztetés. A megyei párt- TAK FEL. Egyetlen elvtárs végrehajtó bizottság kizárta kivételével mindenki arról a párt tagjainak sorából. beszélt, hogy többet ilyesmi , nem ismétlődhet meg. HOSSZADALMAS LENNE részletezni a cinkossággá zül­lött barátságot. Ami történt az mindenki előtt világossá lett az aktivaülésen. Jakab Sándor elvtárs szavait csend követte, de érezni lehetett, hogy ez csak olyan vihar előtti csend. Valóban az volt, bár senki sem engedett indu­latainak, a szavak mentesek voltak a túlfűtött érzelmek­től. Nem is volt erre szükség, hiszen a tényeket, a követ­kezményeket kellett józanul számba venni, mérlegre tenni. A két sértődött ember a köz­ségben élt. Még fiatalembe­rek. Ott nőttek fel. A köz­ség emelte magasra őket, s a kisterenyeiek szeme láttára tértek mellékutakra. Akik felismerték emberi gyengéjü­ket, botlásaikat, késve szól­tak, s ha szóltak is erőtlenül. S voltak olyanok is. akik fe­lelőtlen kijelentéseikben, a realitásoktól élvonatkoztatott ítéleteikben nem látták meg Sok mindenre figyelmeztet ez az aktívaülés. Kommunis­tát nem befolyásolhat helyes elvekkel szemben családi ho­vatartozás, rokoni kapcsolat. Célok vezérlik, a többség szolgálata, s aki ide nem tud felemelkedni, az előbb- utóbb összeütközésbe kerül a kor erkölcsével. A kommunis­tának túl kell tekintenie szű- kebb érdekein. Ez a küldetése. Nem lehet számára közömbös, az, ami körülötte végbemegy, legyen az felelőtlen beszéd, helytelen cselekedet. Nem népszerű ez, de éppen ezt vállalta. Ez ad tartalmat éle­tének. Ügyszólván minden fel­szólaló megerősítette ezt. Ak­kor. amikor kifejezték, hogy elvárják a rendszeres pártéle­tet, vitatkozó szellemet a tag­gyűléseken, érdeklődést min­den párttag részéről politi­kánk, gazdasági építésünk: iránt. A vezetőt nem foglal­az ellentmondást, és kényei- hatja le teljesen szabad ide­mességből szemet hánytak, jében az autója, az otthoni Két ember meghasonlása, kényelme. A kommunisták szembefordulása politikánk- szívének, legyen az vájár, kai, így már nem csupán vagy aknavezető, együtt kell kettőjük magánügye, felelős- dobbanni napsütéses időben

Next

/
Thumbnails
Contents