Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-04 / 29. szám
4 N 0 G R A D 1966. február. 4. péntek. fi pedagógusok megbecsülése Kapcsolat a lucenec-i CEDOK és a salgótarjáni IBUSZ-iroda között GYORS EGYMÁSUTÁNBAN háromszor is kifejezésre juttatta a párt és a kormány a pedagógusok iránti bizalmat, megbecsülést. A bérrendezésről, a februárban induló kedvezményes lakásépítési akcióról és arról a kétnapos parlamenti vitáról van szó, amellyel felmérték az iskolareform eddigi eredmé- ményeit és tapasztalatait. Ami a bérrendezést illeti: köztudott már, hogy az minden alsó- és középfokú oktatásban dolgozó nevelőre vonatkozik, — összesen mintegy százezer pedagógusra. A 13-14 százalékos alapbéremelés kiterjed az óvónőkre, az általános iskolák, a gimnáziumok, a szakközépiskolák, a technikumok és a szakmunkásképző iskolák pedagógusaira. Ezenkívül 30—50 százalékkal emelik az állományba tartozók túlóradíját. A 15—20 százalékkal egyes pótlékokat is. Évente összesen mintegy 350 millió forinttal kapnak többetS ugyancsak február elsején lép életbe a pedagógusok kedvezményes lakásépítési akciójáról nemrég nyilván js- ságra hozott új rendelet. Eszerint a vidéki nevelők már 10 ezer forint hozzájárulás esetén kaphatnak 30 évig terjedő törlesztésre, akár 140 ezer forint építési kölcsönt is. Ami pedig különösen örvendetes: az építkezés helyén eltöltött tíz év szolgálati *dő után az építési kölcsön 15 százalékát, tizenöt év szolgálati idő után pedig 30 százalékát állami hozzájárulásként kapják a nevelők. A térítés- mentes állami hozzájárulás tehát elérheti a 45 ezer forintot is. A kölcsönhöz, valamint az állami hozzájáruláshoz akkor szintén hazzájárul- hatnak a pedagógusok, ha társasház építéséhez akarnak fogni. Mindezek anyagiakban is kifejezett jelei a pedagógusok megbecsülésének — mégpedig nem csekélyek, ha figyelembe vesszük az ország gazdasági lehetőségeit. Különösebb oi- zonygatás nélkül is nyilvánvaló, hogy a párt és a kormány figyelemmel kíséri a pedagógusok tevékenységét, méltányolja munkájukat, helyzetüket, s minden lehetőt megtesz körülményeik javításáért. S * * * * S EZ NEM CSUPÁN a fizetésrendezésre és az építési akcióra vonatkozik, hanem a tanítás és a nevelés egyéb körülményeinek javítására, a jó légkör kialakítására is. Az iskolareform tapasztalatainak parlamenti vitájában oi- zalmat kaptak további munkájukhoz a pedagógusok. Mégpedig egyöntetűt, noha ismeretes, hogy — ellentétben az oktatással — a nevelésben elég szerények az eredmények. Dehát a bizalom, a megbecsülés nem osztható. Teljes képtelenség lenne bizalmatlanul tekinteni például nevelőmunkájukra — még ha nem is mindenben kielégítő — s közben azt várni, hogy csodálatos pedagógiai eredményeket érjenek el- Minden munkára kihat az elismerés, a megbecsülés léte, vagy hiánya, de talán egyikre sem annyira, mint az oktatásra és a nevelésre; hiszen a pedagógusok nem holt anyaggal, hanem élő, érző, alakulóban és fejlődésben lévő emberekkel, gyermekekkel foglalkoznak. S hogy ez mennyiben különbözik minden más tevékenységtől, azt talán éppen azok a szülők érzik a legjobban, akik szinte játszva formálják munkahelyükön a legkeményebb anyagokat, akik könnyedén megoldják a legbonyolultabb munkafeladatokat is, de otthon ezernyi akadály, s olykor ki nem számítható nehézségek egész sora előtt találják magukat, ha saját gyermekük nevelésén, erkölcsi, jellembeli alakításán fáradoznak, A pedagógusok iránti bizalom, és munkájuk megbecsülése a nevelőmunka éltető eleme. S ennek egyáltalán nem mond ellent, hogy őszintén elemezzük, s kimondjuk, miben várunk tőlük nagyobb odaadást, következetesebb törődést. Hiszen a bizalom feltételezi az őszinteséget és a tárgyilagosságot. A parlamentben is kimondták a képviselők, hogy a pedagógusoknak több gondot kell fordítaniok a nevelés hatékonyságának fokozására, vagy a hátrányos helyzetben lévő diákok tanulmányi színvonalának emelésére. Ez azonban egyáltalán nem jelentett bizalmatlanságot, sőt éppen annak adtak erőteljes kifejezést a felszólalók, hogy e célok megvalósításához vezető úton teljes bizalmukkal, türelmükkel állnak a pedagógusok mellett, segítik őket. A SEGÍTSÉGET pedig joggal várják el a nevelők a szülőktől, a hivatalos szervektől, az egész társadalomtól. S hogy ez a segítség mit jelent’ Sokszor nem is olyan sokat, sőt kifejezetten csekélységet. A többi között azt, hogy ne tételezzenek föl eleve rosz- szat a pedagógusokról. Mert miként lehetne másként magyarázni például annak a szülőnek az eljárását, iki azonnal a hivatalos szervekhez szalad, amikor az egynapos hiányzást követő délelőtt a pedagógus feleltette az előző napi leckéből a gyerekét. Nem fordult a nevelőhöz, nem volt hozzá bizalma, inkább „ügyet” csinált a dologból, noha éppen ennél a pedagógusnál volt már példa arra, hogy kellő őszinteséggel elismerte tévedésétIgen, a pedagógusok iránti bizalom és a megbecsülés jele a mostani fizetésrendezés és az új alapokra helyezett kedvezményes lakásépítési akció. De a bizalomhoz, a megbecsüléshez tartozik a munkájukhoz elengedhetetlenül szükséges jó légkör megteremtése, tehát az irántuk tanúsított őszinteség, tárgyilagosság és türelem is. Ha mindezt megkapják — mégpedig most már a szülőktől, a helyi társadalmi és hivatalos szervektől is — akkor tőlük ugyancsak többet lehet várni, sőt elvárni. Tóth László A napokban tartott megbeszélést Salgótarjánban az IBUSZ helyi irodájának munkatársaival Ladislav Satinski, a CEDOK luoenec-i irodájának vezetője. A két iroda munkatársai értékelték a tavaly kötött szocialista szerződés eddigi eredményeit. A két iroda egymásközti forgalma múlt évben a következőként alakult: a CEDOK szervezésében 3 616 vendég érkezett Magyarországra, az IBUSZ salótarjáni irodájának szervezésében 352 turista utazott Csehszlovákiába. A magyarok általában hosszabb időt (3—4 napot) töltöttek a szomszédos államban. Az eredmények és a tapasztalatok értékelése után az 1966-os év feladatait beszélték meg. Megegyezés született, miszerint a CEDOK a salgótarjáni IBUSZ-iroda szervezésében Csehszlovákiába érkezők számára turistaszállást, illetve szállodai helyet biztosít A salgótarjáni IBUSZ-iroda ebben az évben szorosabbra fűzi kapcsolatait Magyarország déli megyéinek irodáival is, amelyek utazni vágyó közönsége számára salgótarjáni városnézéssel, Nóg- rád megyei körúttal bővített utakat szervez az Alacsony- és a Magas-Tátrába. Az iroda ilyen kapcsolatot jelenleg Békéscsabával tart fenn- (te) A makói 601-es „József Attila” iparitanuló intézet fiataljai miniatűr traktorokat és mezőgazdasági munkagépeket készítenek. A szántóföldeken dolgozó gépek tökéletesen megmunkált, kicsinyített másait elsősorban szemléltetés céljára használják, a legszebb példányokat pedig a Budapesti Mezőgazdasági Múzeumnak küldik. Képünkön: a csillagkerekes rendsodró modelljét tanulmányozzák a fiatalok. (MTI foto — Tóth Béla felvétele) Italozsis—Vesztegetés — Sikkasztás Bűnszövetkezet egy építési vállalkozásnál A Rétsági Járási Tsz Építkezési Vállalkozás kapott megbízást, hogy a szátok i Aranykalász Tsz részére százas növendékmarha istállót építsen Mivel pillanatnyilag típusterv nem állt rendelkezésre, a munka egyedi terv alapján indult. A tervekért a vállalkozás több mint harminchatezer forintot fizetett, „Keked is jut, nekem is jut99 Az összegen az italozás és különféle szabálytalanságok miatt azóta elbocsátott Brezovszki Antal, Papp Gyula főkönyvelő, Murányi Gusztáv művezető, Bussai János műszaki vezető és Tóth Gyula művezető osztozott. Hamarosan kiderült, hogy az egyedi terv hajítófát sem ér; az építkezést a típustervnek megfelelően fejezték be. Ahhoz, hogy az épület végül is használható legyen, pótlólag kellett elkészíteni a fal tetejére a betonkoszorút, e mellett harminc köbméternyi falat kellett kibontani. A kiáltó hibákat Csabai Béla, a rétsági járás tanács-vb építésügyi előadója menet közben nem vette észre. A rétsági járási ügyészség vádirata kezünkbe adja az építésügyi előadó elégedettségének kulcsát. Csabai igen jó barátságban volt Brezovszki- val, Pappal és Murányival, összesen ötezerhatszáz forintot kapott tőlük, — persze, a vállalkozás kasszájából —, amiért szinte semmit sem dol- golgozotti Papp Gyula főkönyvelőnek nem volt ínyére az 1/1963. ÉM—FM rendelet 9. paragrafusa. Hogy is lett volna?! Ez a jogszabály előírja, miként kell díjazni a műszaki tervezést. Ha alkalmazzák, nem osztozkodhatnak a vállalkozás pénzén. A megrendelőktől még egy krajcár sem futott be, amikor Papp jóváhagyá- sásával már javában olvasták a bankókat a tervezők tenyerébe. A diósjenői Űj Barázda Tsz részére végzett tervezés így hozott Brezovszki, Papp és Murányi konyhájára több mint háromezer forintot. A tereskei közös gazdaság számára végzett tervezési munkák négyezerkilencszáz forintos honoráriumából nemcsak a most említetteknek, de Tóth Gyula művezetőnek is jutott. Kém használt az öt hónap Marczinkcvics József, a tsz beruházási iroda műszaki ellenőreként járta akkoriban motorján a megyét. Mint annak idején megírtuk: egy alkalommal ittas fővel fel is bukott. Marczinkovicsot a bíróság korábban öthónapi végrehajtható szabadságvesztéssel sújtotta a társadalmi tulajdon kárára elkövetett bűncselekmény miatt. A már kiállott büntetést Marczinkovics — úgylátszik — elfeledte. Tervezési előlegként szabálytalan módon ezer forint előleget vett fel a vállalkozástól. Járműgumi megszerzése címén Marczinkovics ezerötszáz forintot tett zsebre; ebből hatszázat átadott egy ismerősének, — akinek nevét a teljes összegről szóló nyugtára hamisította. A Csáki szalmája már nem is elegendő hasonlat annak érzékeltetésére, hogyan herdálták a társadalmi tulajdont az építkezési vállalkozásnál. Két kézzel szórták az útielőleget, a kiküldetési költséget, így merészelt Brezovszki a vállalkozás embereivel Nagyorosziban lakásokat tataroz- tatni, így sikkasztott Honira egy tonna ötszázas cementetHosszú hónapokig tartó rendőri nyomozás derítette ki a Rétsági Járási Tsz Építkezési Vállalkozásnál elkövetett bűncselekményeket. Brezovszki és társai nyolcvanötezer forinttal károsították meg a társadalmi tulajdont. Ügyüket rövidesen nyilvánosan tárgyalja a rétsági járásbíróság. ítélethirdetés után az ügyre visszatérünk. A Bor maiin jegyzőkönyv Utaltunk arra. hogy a vádlottak és védőik sok mindennel megpróbálkoztak. Amikor összeomlott a „megelőző” háború legendája, taktikát változtatva azzal kezdtek érvelni, hogy a vád által beterjesztett terhelő dokumentumok — hamisak .. . Mint például a súlyosan kompromittáló, a Harmadik Birodalom urait meztelen valójukban bemutató Bormann féle jegyzőkönyv. Konc és kávé 1941. július 16-án titkos tanácskozás volt Hitler főhadiszállásán. A tanácskozás valójában annyira titkos volt, hogy még csak nem is Hitler valamelyik számysegédje, hanem maga Bormann vezette a jegyzőkönyvet! Amikor az amerikai ügyész bejelentette. hogy e jegyzőkönyvet kívánja beterjeszteni dokumentumként, Göring azonnal kiáltozni kezdett: „Hamisítvány, hamisítvány!” Az ostoba marsall korán kezdte a kifogásokat. Ha nem volt ilyen tanácskozás, honnét tudta, mit jelent a Bormann- j egy zókönyv megjelölés? És honnét tudta, hogy olyasmi van benne, ami ellen tiltakoznia kell? Göring ügyvédje nem valami udvariasan figyelmeztette védencét, maradjon nyugton! „A Führer főhadiszállása, 1941. július 16. országos jelentőségű titkos okirat. Feljegyzés a levéltár részére. A A Führer utasítására ma 15 órakor a Führernél tanácskozás volt Rosenberg birodalmi vezető, Lammers birodalmi miniszter, Keitel tábornagy, a birodalmi marsall (ti. Göring már ezt magában bizonyítja az okmány hitelességét, Bormann ugyanis soha nem írta le legnagyobb ve- télytársa nevét — a szerk.), és jómagam részvételével. A tanácskozás 15 órakor kezdődött, s a kávészüneteket Is beleértve, 20 óráig tartott.” — kezdődik a jegyzőkönyv.- Hitler majd egy óráig beszél, s megmagyarázza, hogy az Oroszország ellen indított háború egyetlen igazi célja az ott levő gazdasági erőforrások maximális kihasználása. Többek között ezeket mondja: „Elvben arról van szó, hogyan lehet ezt a hatalmas kalácsot, Oroszországot jól felszeletelni, hogy módunkban álljon először hódításokra szert tenni, másodszor a meghódított területeket igazgatni, harmadszor e területeket kiaknázni.” Hitler beszédét kávészünet követi, majd megkezdődik a tanácskozás lényegi céljának végrehajtása — a koncszerzés. Göring ötletei Nincs helyünk arra, hogy a több, mint húszoldalas jegyzőkönyvet szó szerint idézzük: Bormann mindenesetre hű krónikás volt — hiszen a levéltárnak, s nem a nürnbergi törvényszéknek vélte készíteni az iratot! — s még olyasmit is feljegyzett, hogy „a birodalmi marsall leinti Keitelt.” De ennél „vastagabb” dolgokat is. Hitler után Göring szólalt fel s egymásután sorolta ötleteit, hogyan kellene „hasznosítani” az orosz erőforrásokat: az ipar- vállalatokat „kényszermunkásokkal működtetjük”, akinek ez „nem tetszik annak golyót a fejébe.” Rögvest ajánlja is néhány bizalmi emberét a különböző vezető posztokra, ám Hitler előtt már papír fekszik, a „hűséges Heinrich”, azaz Himmler javaslatai... Rosenberg Is nyomja a maga embereit, Lammers nem különben... Végül is az „urak” értekezlete gusztustalan marakodásba fúl, mert képtelenek megegyezni, a különböző „leiterek” ki védencei közül kerüljenek ki... Göringnek nemcsak ott voltak „ötletei”, hanem itt, a nürnbergi tárgyalóteremben is. Miután kissé elsiette a hamisítvány kiáltozását, kijelentette, hogy Bormann a jegyzőkönyvet „célzatos ferdítésekkel” készítette el! Amikor megkérdezték tőle, hogy komolyan gondolja-e ezt, mármint hogy Bormann 1941. júliusában „célzatosan” terhelő dokumentumot akart összehozni, Göring átlátta szavai tarthatatlanságát, s kijelentette „bizonyára kicserélte az eredeti jegyzőkönyvet a vég napjaiban.” Ha a marsallt le nem intik, a végén még kideríti, hogy Bormann, a pártkancellária korlátlan ura — a nürnbergi törvényszék titkos megbízottja volt.. . ...és véleménye A „hájas Hermann”, ahogyan Göringet náci körökben nevezték, nemcsak a bíróság előtt próbált meg mindent, hanem a legkisebb alkalmat sem szalasztotta el, hogy ne igyekezzék kedvező színben feltűntetni — önmagát. Gilbertnek, a többször említett idegorvosnak kijelenti: „Tudja, ha David Maxwell Fyfe úrral (az angol vádló — a szerk.) egyszer egy pohár whisky mellett elbeszélgetnénk, meggyőződésem szerint be kellene ismernie, az angolok teljes szívből kívánták, hogy háborút indítsunk Oroszország ellen. Én meg akartam győzni Angliát, hogy saját érdekét szolgálja, ha megengedi nekünk, hogy a kontinensen uralkodó hatalommá váljunk, s ennek fejében mi szabad kezet biztosítunk neki saját birodalmában.” Ahogy a többi esetben Göring okoskodása nevetséges, most annyira nem az... sőt: elgondolkoztató. Vagy még inkább: igaz! A halálkocsik A népirtás egyik „kezdetle ges” eszközéről, az átalakított, s ezzel elgázosításra alkalmassá tett gépkocsikról is szó esett a perben. Otto Ohlendorf SS tábornok — akiről majd még szólunk — az RSHA egyik osztályvezetője ezt vallotta erről: „Kívülről nem lehetett felismerni e furfangos gépkocsik igazi természetét. Zárt teherautóhoz hasonlítottak, de olyan módon konstruálták meg őket, hogy amikor a motor működésbe lépett, a gázt a kocsi belsejébe irányították, s az 10—15 perc alatt végzett a bent lévőkkel. A kivégzendő áldozatokat bezsúfolták a tehergépkocsiba, amelyet az elföldelés helyére vezettek. Ameddig a szállítás tartott, beállt a kocsi utasainak halála.” Azért érdemes e látszatra kis jelentőségű ügyre kitérni — mert valóban eltörpül a gigászi emberirtó gépezetek mellett — hogy érzékeljük: itt kezdődött a tervszerű áttérés a technika és a népirtás kombinációjára, ez volt az első lépés a gázkamrákhoz, az éjjel-nappal működő krematóriumokhoz. És vajon azok, akik ma oly nagy egyetértésben dolgoznak a NATO keretén belül a volt náci tisztekkel, a halálkocsik kiagyalóival és alkalmazóival, hogyan vélekedtek akkor? Az amerikai ügyész mondotta: „Az emberiség egyhamar nem fogja elfelejteni az aljas gyilkosok visszataszító cselekedeteit, akiknek maguknak is felkeveredett a gyomruk, amikor a tömegsíroknál kinyitották ezeknek a halálkocsiknak az ajtaját s eléjük tárult a szörnyű látvány. Ezek az emberek ültek érzéketlenül cigarettázva a tankcsapda szélén és lőtték tarkón meztelen áldozataikat „Az emberiség nem felejtette el, de úgy látszik, vannak, akik „elfelejtették” mindezt. Abban az országban is, amelyet az idézett ügyész képviselt! (Következik: Ki a nagyobb gyilkos 2)
