Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

1966-02-25 / 47. szám

4 NÖGR 4U T966. február 25. néntek Farsang az iskolában Már a nyárra gondoltak a salgótarjáni Május 1. úti iskola Szülői Munkaközösség ének tagjai, amikor az el­múlt hét vasárnapján vidám farsangi estet rendeztek gyermekeik számára. A far sangi est tiszta bevételét, — mintegy 3 ezer forintot az úttörők nyári táborozására tar­talékolják. A legsikerültebb jelmezek. A kislányok és fiúk maguk ké­szítette jelmezben vonultak fel a farsangi esten (Koppány György felvétele) Valóban messze van? — Mit érdekel engem, mi van Vietnamban? Én éljek jól, a töb­bi mellékes. Jól is él. A tv előtt ülve söröz- get, miközben a képernyőn 1914 katonái vonulnak. Cigányzene és fehérruhás hon­leányok. Később futóárok, bomba és halotti zene. Megunja és le­kapcsolja a ké­szüléket. — Mi közöm hozzá? 0 Salgótarján fe­lé közeleg a gyorsvonat. Es­te van, a fül­kében három em­ber beszélget. — A fiam disz­nótorba ment. Többé nem is láttám. Az őszhajú né­ni sir és nem tudni miért. Pedig könnyű kitalálni. 1956. decemberében 22 éves legényfia itthagyta őket. Az első levelet hónapok múlva irta Ausztráliá­ból. Esztergályos egy gyárban. Ké­sőbb családot alapított. Két kisfia van. de ők magyarul már nem tudnak. Ap­juk is ausztrál állampolgár lett. Vagyis volt. — Táviratozott a menyem, akit nem is ismerek. Agyonlőtték az egyetlen fiamat. Kendőjébe te­metkezve sir. Az idős asszony Salgótarjánban száll le. A fiát Dél-Vietnamban lőtték agyon egy partizán rajta­ütés alkalmával. Mint az Amerika- b arát ausztrál hadsereg katoná­ját. Tényleg olyan messze van Viet­nam? (rozgonyi) Nagyobb hatáskor a tanácsoknak Huszonkét községi vb munkája szünetei Hatszáz mázsa ! éticsiga Nógrád megye jelentős mennyiségű éticsigát küld külföldi megrendelésre. A megye földművesszövetkeze, tei tavalyi tervüket éticsigá­ból 305 százalékra teljesítet­ték. A felvásárlási eredmé­nyek alapján a következő sorrend alakult ki: Szécsény, Rétság, Karancslapujtő, Ba­lassagyarmat, Salgótarján, Pásztó, Mohora, Szirák. A MÉSZÖV a következő felvá­sárlókat külön dicséretben részesítette: Mészáros Ist­vánné. Magyargéc. Oláh Je- nőné, Endrefalva, Balázs Ist­ván, Rimóc. Skribik Ferenc- né. Szendehely, Radics Fe- rencné, Rétság, Oláh Bertalan Balassagyarmat, Kiszely Já­nos, Nagylóc, és dr. Natkó Gyula, Karancsberény. Az idén ismét nagy a föld­művesszövetkezetek terve: hatszáz mázsa éticsiga fel­vásárlására készültek fel. Ez igen / Fagyasztott baromfit vásá­roltunk a napokban a salgó­tarjáni Csemegében. Az eladó a csirke áraként 51 néhány forintot jegyzett a blokkra. Az árukiadóban egy kellemes modorú fiatalember — mivel az ellenőrzés kötelező — rá­tette a baromfit a mérlegre. — Elnézést kérek. — úgy­mond, — tévedés történt... Gondoltuk, rá kell fizet­nünk egy keveset. Kormányrendelet szabá­lyozza, hogy azokban a köz­ségekben, amelyekben a ta­nácstagok száma nem halad­ja meg a tizenötöt, a végre­hajtó bizottságok munkáját átmenetileg szüneteltetik. A legutóbbi tanácsüléseken az érintett községek megtárgyal­ták a rendelkezést. Havasi Jánostól, a megyei tanács végrehajtó bizottságának szervezési és gazdasági osz­tályvezetőjétől kértünk fel­világosítást az intézkedésről. — Mi a célja a kormány- rendeletnek? — A megyében 22 olyan község van, ahol a lakosság létszáma miatt tizenöt tagú tanácsot, öttagú végrehajtó bizottságot választottak, amely a rendelkezések értel­mében kéthetenként tartotta üléseit. Az üléseik formáli­sak voltak. A kéthetenkénti ülést csupán azért tartották meg, mert a törvény értelmé­ben kötelező volt. — A lakosság mindennapi ügyeit az elnök és titkár, va­lamint az adóügyi csoportok intézik. Elenyésző az olyan ügyek száma, amelyek a vb hatáskörébe tartoznak. Arra is törvény van, hogy a ta­nácsülés elé kerülő beszámo­lókat előzőleg a végrehajtó bizottság tárgyalja meg. A tanácstagok egyharmada két Ízben is kénytelen volt elol­vasni az előterjesztést. Rész­vétlenség volt a tanácsülé­sen. — A kormányrendelet leg főbb célkitűzése az volt, hogy megszüntesse a formalitást, nagyobb legyen a testület fe­lelőssége, szorosabb a kapcso­lata a lakossággal, az ügye­ket bürokrácia mentesen in­tézzék. nagyobb legyen a ta­nácsok hatásköre. A vb-k ki- kapcsolódásával most már min­den feladat a tanácsokra há­rul. — Az érintett községekben hogyan fogadták az intézke­dést? — Tanácsülésekről szerzett tapasztalataink szerint fő­ként a vb tagjai értenek egyet a rendelkezéssel. Már régen érezték, hogy a for­malitás gátolja munkájukat. Akadályozta a tanácstagokat a község fejlődését aktívan támogató tevékenységükben. Elégedettségüket fejezték ki, hogy a vb-k hatáskörét a ta­nács veszi át. A tagságnak al­kalma nyílik arra, hogy a közösség problémáit sokré­tűbben megismerje. — A jövőben hogyan inté­zik azokat az ügyeket, ame­lyeket eddig a vb intézett? — A kormányrendelet elő­írja, hogy az érintett közsé­gekben a vb hatáskörét a ta­nács vegye át. Azok az ügyek, amelyekben korábban az el­nök, vagy a titkár volt ér­dekelt. szintén a tanács ha­táskörébe kerültek. Másodfo­kú hatóság a járási tanács végrehajtó bizottsága lesz. Ez azt jelenti, hogy ha valaki kifogásolja a községi tanács intézkedését, jogorvoslást kereshet a járásnál. A kor­mányrendelet kötelességévé is teszi a járási tanácsok vég­rehajtó bizottságainak, hogy félévenként, tanácsülés előtt beszámoljanak ilyen irányú tevékenységükről. B. Gy. Kis tolvajok — garázdák Tallózás ©jry v\ szaliálisértései között — . - .A kollégám akaratla­nul többet számolt — foly­tatta. — Máris szólok a pénztárnak, hogy öt forint húszat fizessen vissza. A korrekt fiatal kereske dót Bodó Lászlónak hívják Szívesen vásárolunk ott, aho! ő, s a hozzá hasonlók dolgoz­nak. — 70lt — Kiváló baromfitenyésztő Az egyik legszorgalmasabb baromfitenyésztő Cserhát- szentivánban Murányi Mik- lósné. A múlt évben két és fél mázsa baromfit és 2100 tojást adott át a felvásár­lóknak. A község baromfi ér- | tékesítési tervének felét Mu­rányi Miklósné teljesítette. Murányiné az idén is be­nevezett a baromfi- és to­jás értékesítési versenybe Gondosan neveli jószágait, hogy most is tisztes helyen végezzen a vetélkedésben. Az elmúlt évben 976 felje­lentés érkezett a salgótarjáni járás szabálysértési előadójá­hoz. Évente statisztikákkal összehasonlítva 222-vel több szabálysértési ügyben kellett eljárni, mint 1964-ben. Leg­gyakrabban a társadalmi tu­lajdont károsították meg (258 esetben.) A termelőszövetkeze­ti tulajdon elherdáló!, meg­károsítói ellen is számos eset­ben kellett a 100-tól 1000 forintig terjedő pénzbünte­tést alkalmazni. A vendég­látó egységeket is többször megkárosították. Az italbol­ti duhajkodásoknak maradan­dó nyomai a berendezés ösz- szetörése, ablakbeverés, po­hárzúzások. önkiszolgáló boltokból 14 esetben lop'iak. Legtöbb eset­ben (6) Nagybátonyban, vala­mint Kisterenyén, Somoskő­újfalun és Mátranovákon. Persze a vásárlók megkárosí­tása is előfordult. Főleg az italboltokban. A kereskedel­mi- és népi ellenőrök „szűk­markúság” miatt 24 feljelen­tést te*ttek kiszolgálók, üzlet­vezetők ellen. 16 esetben jár­tak el házalók ellen, akik kihasználva a könnyebb ha­tárátlépési lehetőségeket és iparcikkeink viszonylagosan magasabb árát, csehszlovák árukkal kereskedtek. Mátra- verebélyen fordult elő a leg­több ilyen eset. Az idei év­ben is már ötször indítottak a községben szabálysértési eljárást jogosulatlan keres­kedés címén. Ipari szabálysértések ka­tegóriájába a jogtalan ipar­űzések sorolhatók. Jogtalan fuvarozás miatt Kistere­nyén 12 lakost bírságoltak meg tavaly. Mátramind- szenten egy kőműves olyan munkát végzett, amire nincs szakképesítése. Ugyan­itt egy másik kőmű­ves több alkalmazotttat fog­lalkoztatott a megengedett­nél. Az eddig említett sza­bálysértések száma növekvő tendenciát mu'tat az előző évihez képest. örvendetes, hogy a járás­ban tejhamisítás miatt senki ellen nem kellett eljárást indítani. Más jellegű élel­miszerhamisítás sem fordult elő. Csökkend a tiltott mezei legeltetések száma is. 1964- ben 100. a múlt évben csak 40 ilyen jellegű szabálysér­tés fordult elő. A szabály­sértési eljárások községen­ként! megoszlása a követke­ző képet mutatja: Karancs­lapujtő: 86 ügy, főleg erdei falopás; Nagybárkány, 85 eljárás, de ebből 74 a köte­lező pocokirtás elmulasztá­sa miatt; Karancskeszi 82 eset, 67 pocokírtási hanyagság miatt; Kisterenye 73 sza­bálysértés, minden kategó­riából; Nagybátony 63 fel­jelentés, zöme erdei falopás. A legkevesebb szabálysér­tési eljárást Somoskőn foly­tatták le, számszerűit egyet. Nemtiben három. Kishar- tyánban és Mátraszelén hét­hét eset fordult elő. A feljelentettek 15 száza­léka fellebbezett. 312 esetben megszüntették az eljárást, 42 alkalommal pedig az ügyész­ségnek adták át az ügyet, bűncselekmény alapos gya­núja miatt. — R — OROSZ MIHÄI/T: A PLATERO MŰVELET (8.) — Hát... mit tudom én... — Ön azt kiáltotta Fara­gónak, hogy „megfojtalak, te gazember”. — Mert pofon vágott. Ha százados elvtársat pofonvág­nák, nem tudom, hogy mit... Pikó erélyesen közbevá­gott. — Ne szem telenked jen! Arra válaszoljon, amit kér­deztem! Ígérte, vagy nem ígérte, hogy megfojtja? — Mondtam. — Tehát beismeri, hogy feldúlt állapotában megfe­nyegette az áldozatot? — Igen. — Hol állt ön, amikor a fényképet készítették? — Faragó mögött... Lábas idegesen próbált rá­jönni a kérdés rejtett értel­mére. ,,— Miért érdekes az, hogy hol áltam? Mi követke­zik ebből?” — de a gondo­latra nem tudott válaszolni. — Mi volt a kép témája. Csend lett. A nyomozók fe­szülten figyelték a készülő választ. Lábas keze megremegett. — Nem tudom. Nem néztem a képet... — dadogta. Lábas arca kipirult. Már nem tudott uralkodni magán. Idegesen meg-megrándult, térdei erőtlenül remegtek. — Mikor határozta el, hogy megöli Faragót? — kérdez­te látszólag közömbösen a tiszt. A katona együgyű tekin­tettel bámult maga elé. — ... A KISZ-klubban ... — suttogta alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre megfontolt szándékkal a vadásztőrével megölte Fa­ragó honvédet?! — Nem! Nem igaz! — bó­dult fel Lábas, és felugrott a székről — .. .csak azt akar­tam mondani... én csak azt mondtam __ hogy .. . hiába h angja elcsuklott, felzokogott. — Kérem szedje össze ma­gát! — utasította a tiszt. — Én nem az ön hangulatára, hanem a tényekre, az őszin­te szavaira vagyok kíváncsi. Elismeri, hogy a tőr. amely- lyel a gyilkosságot elkövet­ték, az ön tulajdona? — Igen ... az enyém... — Hol tartotta? — A szekrényemben, a ci- pőkefók mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hoz­ta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom ... senki... ez rettenetes! — roskadt ma­gába Lábas. Pikó a laboránshoz for­dult. — Készítse el az ujjlenyo­matokat! Lábas felzokogott. — De hiszen a tőrt én fog­tam meg utoljára... én mar­ha. — Mond valamit — jegyez­te meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, még bőségesen lesz alkalma elmondani. Lábas kitántorgott az iro­dából. Pikó rendelkezett. — Hívják be azt a tökkel- ütöttet. Kíváncsi vagyok rá. Nagy András széles vigyor- ral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon, és ez még a szo­kásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komo- rodott. — Tudja-e, miért hívattuk? — mutatott rá ujjal a száza­dos. — Hát... persze, hogy tu­dom — vágta rá nagy szüne­teket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szives meg is mondani — udvariaskodott a tiszt. — Hát... hogy kipurcsin­tották... a Faragót... — Andris megint elvigyorodott. Az arcizmokat visszaparan­csolt mosoly remegtette. — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozó­tiszt. Andris szaporán pislogott. Kicsit késett a válasszal, lát­ni lehetett, hogy erősen meg­gondolja azt. — Hát... kipurcsintották... vagy kinyiffant... Nem mindegy az? ... Jól tették. Nyekk, bele a kést... az any­ja istenit — lelkesedett sen­kitől sem zavartatva magát. A mondat egy része túl­ságosan értelmesnek hatott. — Nagy elvtárs, maga hü­lye — szögezte le határo­zottan Pikó. A többiek csak néztek. Andris elkomolyodott. — Nem vagyok én hülye ... — mondta nagyon halkan, és megdöbbenve, tátott szájjal bámult maga elé. A tiszt hirtelen elhatároz­ta, hogy elmegy a véglete­kig. — Lehet, hogy nem hülye, viszont rettenetesen csúnya Ronda! — vetette oda go­rombán. A katona a csizmáját néz­te. — Nem vagyok én csúnya... — motyogta. — Akkor meg gyenge Nyápic! — folytatta kérlelhe­tetlenül Pikó. — Nem vagyok nyápic — tagadta a fiú, és ellensége­sen végigmérte a tisztet. — Nem? — ismételte a kér­dést a tiszt. Andris agyában reménysu­gár csillant. — Nem! — vágta rá, és új­ra vigyorgott. — Viszont ügyefogyott, piszkos, hanyag, felelőtlen — érvelt tovább a nyomozó. — Nem vagyak ügyefo- gyott — makogta ismét bi­zonytalanul Nagy András. Pikó most az asztallapra tenyereit és ferdén nézett a katonára, hatáskeltő szünet után újabb jelzőt szögezett neki. — Akkor pedig tehetséges! — Nem vagyok tehetséges, vagy mi... — védekezett egyre jobban elszomorodva Nagy nonvéd. Mindketten gondolataikba mélyedtek, va­laki halkan felnevetett. — Mit tud elmondani a gyilkosságról? — kérdezte újra természetes hangon Pi­kó. — Nem vagyok én csúnya — pislogott mogorván a fiú. Mélyen sértve érezte magát El sem jutott agyáig a száza­dos kérdése. Megfordult és ott hagyta a nyomozókat, mö­götte nyitva maradt az ajtó. Nem szólították vissza. A nyomozók kérdőn tekin­tettek vezetőjükre. Pikó a homlokát dörzsölte. — Becsukathatnám azt a kiegészítő parancsnokot, aki ennek behívót küldött. — Hátha csak megjátssza magát? — vetette ellene va­laki. A százados hosszan nézett a közbeszólóra. — Barátom, akkor ez már rég Kossuth díjas színész lenne. Ezt nem lehet így megjátszani. Ilyen színész kettő, ha van a világon. — Akkor miért szekírozta annyira? — kérdezte a had­nagy. — Gyerünk azzal a Valter­rel! — mondta türelmetlenül Pikó és a karórájára pillan­tott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents