Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-24 / 46. szám
4 NlGRÍD TTX56. február ?4. csütörtök Munkásból lett Máth Sándor a szerelőműhely művezetője, a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalatnál. Irányítása alatt dolgozik a 18 tagból álló szocialista címért küzdő Ifjúsági brigád. Naponta 12 Balassagyarmat nevű kombinált szekrényt állítanak össze, jó minőségben. S hogy ez így van abban nagy része van a művezetőnek is (Koppány György felvétele) ^/Háreitu elejétől A gimnáziumi szavalok, és járási tánczenekarok versenyét március 5-én bonyolítják le a romhányi gimnáziumban. Négy szavaló lép fel és legalább három zenekarra számítanak. A nógrádi honvéd tánczenekar már jelentkezett. Ebben a kategóriában a megyei döntőt március 20-án bonyolítják le Zagyvapálfalván. kulturális szemle A nem gimnazista szavalok, irodalmi színpadok, népi táncegyüttesek, kórusok körzeti bemutatóját később, április 17—24. között rendezik meg Diósjenőn és Romhány- ban. A rétsági járási bemutatót szintén Romhánybam rendezik meg május 8-án. A Lovász József Kulturális Szemle megyei bemutatói március elejétől novemberig kerülnek lebonyolításra. Mégsewn veszek teherautói A színeknek az érzékszervekre gyakorolt hatásával már többen és sokat foglalkoztak. Egyesek a színek és a zene kapcsolatából vontak le messzemenő, edzett fantáziára valló következteléseket. Mondják, hogy az A-dur az ifjúság hangneme. Hogy miért nem a FISZ-dur? Talán mert az ABC kezdőbetűje. Ki tudja?! Az elméleti fejtegetés igazi haszna azonban csak a gyakorlatban válhat az emberiség javára. Így van ez a színek esetében is. A tételekből megpróbálom mélyreható analízissel kihámozni a gyakorlati alkalmazás egynéhány területét. Hátha hasznunkra válik. A sárga és a piros élénkít. A színes televízió adásainál javaslom e színhatást felhasználni. Esetleg termelési értekezleten se haszontalan. A drapp csökkenti az étvágyat. Üzemi konyhák támlám íme egy eddig elhanyagolt szempont. És még csak nem is büntethető. A rózsaszín viszont növeli az étvágyat. Lángos evő versenyen nagyon ajánlatos szín. Húsnál nélkülözhető. A kék két-három fokkal hidegebbnek hat, mint a valóságban. Fessük kékre a központi fűtéses lakásokat. Megspóroljuk a légkondicionálót. A kéknek van még egy varázslatos tulajdonsága. A kék tárgy nagyobbnak tűnik, mint a valóságban. Cukrászüzemek és lakástervezők figyelmébe ajánljuk. A narancssárga viszont 2—3 Celsius fokkal melegítő szín. Fessünk mindent narancs- sárgára. Tüzelőt takarítunk meg vele. Albérlőknek ajánlatos. Autósok figyelem! Sötétre festett kocsik gyakrabban karamboloznak. Fehér kocsival előforduló balesetek ritkák, mint a fehér holló. Még veszélytelenebb a piros kocsi. Vagy csak kevés van belőlük? Már éppen feladtam a Merkúrnak egy piros Taunus- ra szóló megrendelést, mikor megtudtam, hogy február 13- tól személygépkocsi megrendelést nem fogadnak el. Sebaj, veszünk Csepel teherkocsit. De mégsem. Világos színű ugyanis nincs! (rozgonyi) Vidéki iskola — falusi élet Kenderyárosi gondok A berceli Kendervárost el- özönli a napsütés. Csillognak- villognak a hajdani főúri kastély tornyai. Az épületben mo^t a község kulturális életében jelentős szerepet játszó oktatási intézmény, az általános iskola és a gimnázium működik. Idillikus látvány a kastély messziről, olyan, mintha mindjárt forogni kezdene kacsalábán. De nem mozdul! Kicsit mintha jelképes is lenne ez a mozdulatlanság, az intézmény belső életének nehezen oldódó görcseit, gondjait szimbolizálná. Miféléket? Az 1964—65-ös művelődési év munkájának értékelésében ezt mondja Bércéiről a balassagyarmati járási tanács jelentése: „A berceli gimnázium oktató-nevelő munkájának megjavításánál a tanács határozata alapján figyelemmel kell lennünk sajátos helyzetére. (Bejárás, délutáni tanítás, szakosnevelő hiánya). A gimnázium szakos ellátottsága nem megfelelő. (Négy tanár közül kettőnek van középiskolai végzettsége). A járási tanács művelődésügyi osztálya a gimnázium munkájának megjavítása érdekében kérte a megyei művelődésügyi osztály segítségét, amit részben erre a tanévre meg is kapott. Nem volt biztosítva megfelelően a gimnáziumban az 5+1-es oktatás. A községben nincsenek meg azok a személyi és tárgyi feltételek, amelyek a szakmai oktatást eredményesebbé tehetnék.” A helyzet jelenleg nem egészen ilyen riasztó. Valóban, több intézkedés történt, amelyek elsősorban a sokat emlegetett tárgyi és főképpen a személyi feltételeket igyekeztek biztosítani. Nem teljes sikerrel. Miért? Néhány adat az iskola életéről: az általános iskolás tanulók száma 285, a gimnazistáké 111. A közös igazgatású intézményben 21 nevelő tanít, közülük nyolcán végeztek főiskolát, illetve egyetemet, négyen most szerzik meg az egri tanárképző főiskolán a felsőfokú képesítést. Ez az arány — bár lehetne jobb is! — nem ad okot kétségbeesésre. Mi hát a baj? — Kétségbeesésről szó sincs — tiltakozik az igazgató, Pólyák Ferenc. — Mégsem vagyunk nyugodtak. A főiskolai, vagy egyetemi diplomával rendelkező, illetve a főiskolai levelező hallgató nevelők Közül öten el akarnak menni. Ha nem is azonnal, hanem „távlatilag”. Ez a szó ugyanis számukra körülbelül azt jelenti: amint lehet! Mit mondanak, mire hivatkoznak az iskolát elhagyni szándékozók? Kivétel nélkül hangsúlyozzák, nem a nevelőtestülettel, a légkörrel, illetve nem a kollégáikkal szemben van kifogásuk. Még- csak azt sem lehet mondani, hogy a mindenkire bőven jutó munkától félnek. Szeretnek dolgozni, a pedagógus szó számukra nem foglalkozást, hivatást jelöl. Miért akarnak ennek ellenére elmenni? Csinos, fiatal, matematikakémia szakos tanárnő, társadalmi ösztöndíjas, most került ki a főiskoláról, Gáspár Máriának hívják: — Balassagyarmati vagyok, a városban lakásom van — érvel. — Itt leányszálláson lakom, három kolléganőmmel egy szobában. Megértjük egymást, nincs közöttünk súrlódás, mégis, néha érzem, talán mégsem egészen a saját életemet élem. A szobánkban elsősorban nem „élünk”, hanem „tekintettel vagyunk” egymásra. Bercelen lakásgonddal küszködnek, amelyet nehéz megoldani. Nekem pedig van lakásom Balassagyarmaton. A szüléimét, hozzátartozóimat szintén többször láthatnám. Bércéi a világ végén van, innen nehéz bárhova menni. Igen rossz a közlekedés. Kluka Lászlóné: — Férjem itt gondnok, igen alacsony az alapfizetése. Ez az egyik ok. A másik: a község közellátása pocsék, szegény a piac. Ha Salgótarjánba akarok utazni, körbe kell menni három megyén, olyan a közlekedés. A szolgálati lakás egy parasztház, nem a legmegfelelőbb, bár ezért is köszönet illeti a Gazdaságosabb, — de kényelmesebb-e? Vita a megállók körül — Kerekasztal mellett az érdekeltek A bérelt, üzemi autóbuszok helyett néhány hete menet- rendszerű, távolsági járatok szállítják falusi lakóhelyükről Salgótarjánba s vissza a munkásakat. Már e rövid idő bebizonyította a busz-polgárosítás hasznos voltát. Az autóbuszok jobban ki vannak használva, terhelésük egyenletesebb, mint korábban volt. Persze, panasz is akad... — Az autóbusz az úgynevezett Salgói kapunál áll meg, — mondta Sólyom Kálmán az Acélárugyárban. — Sok munikás bosszankodik hogy fölöslegesen kell gyalogolnia több mint fél kilométert a főkapuig. Érthetetlen előttünk, miért áll meg két- helyütt készséggel az egyik autóbuszsofőr, s miért nem a másik. A vidéki feltételes megállók körül sincs minden rendben. A napokban munkaügyi döntőbizottságunk a gyárat kötelezte, hogy négy munkavállaló részére fizessen ki egy-egy napi munkabért; az említettek ugyanis azért nem értek be munkahelyükre, mert a feltételes megállónál a busz nem vette fel őket. Az öblösüveggyáriak észrevételeit Mondró László ismertette: — Üzemi adottságaink olyanok, hogy az embereknek a munkaidő előtt legalább negyedórával be kell érkezniük a gyárba, hogy jól felkészülhessenek. Szeretnénk, ha az autóbuszok a jelenleginél tíztizenöt perccel előbb érkeznének Salgótarjánba. A ZIM munkásainak panaszát Lovász László tolmácsolta: — Nagylóci dolgozóink állva teszik meg hazáig a kereken negyven kilométeres utat. Nem irigykedünk az acélárugyáriakra, de tény, hogy akkorra ők foglalják el az ülőhelyeket, amire a húsz a mi üzemünkhöz ér. Ügy véljük, a forgalomba állított nyolcvan személyes autóbuszok alkalmasabbak a városi üzemre, mint a távolságira. Keveseljük az ülőhelyek számát. A 2. sz. AKÖV személyforgalmi osztályának vezetője, Józsa Mihály így válaszolt a felvetésekre: — A vidéki feltételes megállók közül a legtöbb panasz a karancslapujtői malomnál lévővel kapcsolatban hangzott el. Nézetem szerint nem mindig alaposan! Az utasok gyakran a megállóhelyet jelző táblától távolabbra várakoznak. Kérjük, álljanak a táblához, s karfelnyújtással jelezzék felszállási szándékukat. A három nagy-buszra még összesen huszonegy széket felszerelhetünk, ha vezérigazgatóságunk engedélyezi. A magam részéről pártfogolom az utasok kérését. Addig, javaslom, használják az összecsukható, hordozható székeket. Az ülőhelygondokon sokat enyhítene az udvariasság a korosabbak tisztelete. Semmi szükség arra, hogy tizennyolc-húszéves legények üljenek egész úton, s hagyják álldogálni a nyugdíj- korhatárhoz közeledő öregeket! A Tarjánba beérkezés időpontja persze az indulásétól függ. Ha a többi üzem megbízottja nem ellenzi a napokban tartandó megbeszélésen: az AKÖV szívesen módosítja a menetrendet. Az acélárugyári megállókal kapcsolatos kérést sajnos nem teljesíthetjük: országos érvényű rendelkezés írja elő, hogy távolsági járatokon a megállóknak legalább egy kilométeres távolságra kell lenniük egymástól, — fejezte be információját Józsa Mihály. Incselkedés az ördöggel A salgótarjáni úttörőház szakkörei közé tavaly októberben a rakétás is felsorakozott. Vezetője a Május 1. úti iskola, lelkes fiatal pedagógusa, a fizika-szakos Sz. J. Irányítása mellett a fiúk — javarészt a Május 1. úti iskolába járók — igazi, a közismert Newton-törvény alapján működő rakétákat készítenek. A tanár úr szerint olykor száz méter magasra is felröppenő rakéták szilárd hajtóanyaggal, a puskapornak egy helyileg kidolgozott változatával üzemelnek. A nagy magasság hihető. Amint Sz. J. elmondja, öt-hat másodpercen át húszkilogrammos tolóerőt fejtett ki az egyszerű hajtóanyag. A nevelő szerint felhasználásának módtanácsot. Nagybátonyba, vagy Kisterenyére szeretnénk menni. Közelebb a világhoz. Horváth Mihály és felesége: — Három éve tanítunk itt, szolgálati lakásban lakunk. Olyan magasan, hogy 90 lépcső vezet fel a lakáshoz, számunkra ennyi lépcső megerőltető. Talán öregszünk, azért. Balassagyarmaton házunk van. Oda szeretnénk menni. Eddig a válaszok. Ha már mesés hasonlattal kezdtem, a kíváncsiság arra is késztet, miben nyilvánul meg Bércéi istenhátamögöttisége. Azt mondja a kacsalábon forgó kastélyban az iskola- igazgató: — Elégtelen a közlekedés, nincsen helyi járat, s bár a tanács igazán sokat segít, nem jók a lakásviszonyok. Én viszont tizenhárom éve vagyok a községben és jól érzem magamat. örülök a munkának az iskolában és az iskolán kívül. Tevékenykedés akad bőven. Néha talán több is, mint kellene. Danielisz István, Nagy László és a többiek véleménye szerint a nevelő Bercelen is megtalálhatja a számítását. Elsősorban hivatása gyakorlásában. A már korábban említett járási jelentés így támasztja alá állításukat: „Tanulmányi szempontból a tanulók tudása a szakfelügyelet megállapítása szerint is reális, ami a nevelők differenciált foglalkozásának köszönhető. (A tanulmányi átlag 3,4, múlt évben egy diáik bukott meg.)” A gondok ennek ellenére súlyosak. A megoldást sürgetik! T. E. ja kizárja a robbanást, így a baleset lehetőségét. A fiatalember szívesen szól arról, hogy már készítik annak a három teodolit-szerű szerkezetnek a terveit, amelyekkel a rakéta által elért magasságot az eddiginél sokkal pontosabban meg lehet mérni. Büszkén mutatja a sárga selyemből készült ertőemyőt, amely önkioldóval lép majd üzembe, s lassan libegve hozza vissza a magasba lőtt rakétát. * Csábító lenne előjegyzésbe venni a legközelebbi rakétakilövés dátumát, s a fényképésszel megörökíttetni a fénylőtestű rakétákon barkácsoló gyermekeket. Ideális kisriport-téma... Ebből a riportból nem lesz semmi. E sorok írója most megtapintja bal szeme fölött azt az üvegszilánkot, amelyet egy kölyökkori kísérletezés óta — immár huszonkilenc éve — hord a bőre alatt. Nyolc tíz milliméternyi szerencsén múlott... Valóban alig hihető, hogy a szakkörvezető nevelő gondos felügyelete mellett a közös ügyeskedés során baleset törBalassagyarmat egyre jobban iparosodik. Olyany- nyira, hogy a városba naponta mintegy tízezer ember érkezik. Legtöbben a különböző üzemekbe járnak dolgozni, számosán hetenkénti váltásban két-három műszakra. Az utasok közül hat-nyolcezer ember vasúton jön a járási székhelyre, s ugyanazzal térne vissza falujába. Térne vissza... Csakhogy nem áll módjában. Mert Balassagyarmaton még ma is az a vasúti menetrend van érvényben, amely ezelőtt húsz évvel volt. Annak idején elkönyvelték a MÁV-nál, hogy Balassagyarmat hivatalnok és diákváros, s a menetrendet ennek megfelelően alakították ki. Azt vették figye lembe, hogy az irodákban fél ötkor befejezik a munkát, s mindenki vegye sátorfáját, induljon mielőbb haza. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy Aszód felé legkésőbb 17 óra 19 perckor, Vác felé pedig 17 óra 24 ténjék. De hol a garancia, hogy tizennégy-tizenötéves legénykék nem bátorodnak neki annyira, hogy felnőtt társasága nélkül is próbálkozzanak a már megismert anyaggal, — vagy éppen még veszélyesebbel, például a közismerten robbanásveszélyes benzinnel? Hol a garancia, hogy a „nagyok” példáján felbuzdult nyolc-tízéves legénykék nem gyújtják fel a házat, hogy nem veszítik el szemük világát, vagy éppen az életüket?! Túl az elmondottakon: a közérdeknek megfelelően szigorú előírások szabályozzák a robbanóanyagok előállítását, tárolását, szállítását, fel- használását. A szakkörnek ilyen engedélye nincs. A törvényesség, továbbá a gyermekek életének, egészségének, a társadalmi és a személyi tulajdonnak biztonsága egyaránt azt követeli, hogy a robbanóanyagos kísérletezést azonnal szüntessék meg. A fiatal pedagógus ügyszeretete, a pajtások alkotni- vágyása bizonyára talál olyan területet, amelyen szintén szép sikereket érhet el — veszélytelenül. perckor el kell hagyni Balassagyarmatot. Utána már csak az a lehetőség marad, hogy vagy 2 óra 27 percig, vagy 3 óra 6 percig várakozik az utas abban a váróteremben, amely már régóta szűknek bizonyul. A délutános műszakok dolgozói — már pedig ilyen több van a városban — csak a hajnali órákban utazhatnak haza, s kisebb pihenő után máris fordulhatnak vissza a munkahelyükre. A város vezetői több esetben kérték már az áldatlan állapot megszüntetését. A MÁV azonban nem reagált az észrevételekre. Talán még idejében szólunk! Az új menetrend készítésénél vegye figyelembe a MÁV: Balassagyarmat iparosodásnak indult város. Egyre többen járnak oda dolgozni olyanok, akik munkájuk elvégzése után szeretnének időben hazautazni. S a menetrendet jó volna az új feltételekhez igazítani. — Somogyvári «■ b. z. — Idejében szólunk! Alakítsák át a menetrendet
