Nógrád, 1966. február (22. évfolyam, 26-49. szám)
1966-02-20 / 43. szám
1966. február 20. vasárrmp. w o n r 5 r* =; Létssámssemlélet Az egyik öblösüveggyár! művezetőnek bebizonyították: két felesleges embere van. Át kellene más munkaterületre irányítani. Hiába volt minden érv, egy tapodtat sem tágított: Szükségem van a két munkásra — hangoztatta. Pór nappal később, ugyanebben az üzemben az igazgató az egyik üzemvezetőnek leadott program alapján olyan munkamenetet, termékgyártási folyamatot dolgozott ki, amelyből kiderült: két brigádot más munkaterületre lehet irányítani. Amikor ezt kimondta, heves ellenkezéssel találkozott. Ezután egy más megoldással rukkolt elő: az egyik kollektívát szét kellene osztani a többi brigád között, a másikat pedig szabadságra lehetne küldeni, hogy a szabadságolás nyáron s legyen gond. Mondanom sem kell, hogy az üzemvezető ezt sem fogadta el, makacsul ragaszkodott kiinduló álláspontjához Váltig hangoztatta.: képtelen a tervet teljesíteni a meglevő létszámmal .,. Ennek a makacs, „csak létszámmal tudjuk megoldani a feladatot” szemléletnek a gyökerei korábbi éveink gazdaságpolitikájában keresendők, amikor az irányítás egyszerűbb, kézzelfoghatóbb módjai érvényesültek. Egyszerűsítve az előbbi gondolat így festett a gyakorlatban: ha tízmillióval növekszik a termelés mennyisége, akkor ahhoz újabb száz fo létszám szükséges. Ez az út addig volt járható, amíg szocialista gazdaságunkban a mennyiség szerepelt döntő tényezőként, majdnem egyedüli mérceként. Ebben az időszakban még volt bőven munkaerő, nem jelentett különösebb gondot az utánpótlás biztosítása sem. Annak idején a létszámnövelési szemléletből fakadó gyakorlatnak volt fejlődést gyorsító és társadalmi problémákat megoldó hatása is. Nevezetesen az, hogy. máról-holnapra szinte a földből, kinövő gyárakhoz, a vártnál ütemesebben biztosította a minimális képzettséggel bíró munkaerőt, a foglalkoztatottság fokozásával pedig alkotmányunkban biztosított jogok gyakorlásához — mindenkinek joga van a munkához — adott lehetőséget. A keresők számának növelésével pedig jelentősen hozzájárult az élet- színvonal általános emeléséhez is. Közben azonban a létszámszemlélet gyakorlati módszerei is változáson mentek át. Kezdetben egy-egy üzem. gyár, majdnem annyi létszámot kapott, amennyit kért. Volt köztük olyan, amelyik reálisan tervezett, mások pedig biztonsági tartalékot is képeztek. Ez utóbbi fonákságára hamarosan rájöttek a felsőbb szeivek. Ezután következett be a Gutmann nadrághoz hasonló időszak. Vagyis az évi tervek megbeszélésein a felsőbb szervek azt bizonygatták: a megadott létszám elégséges a feladatokhoz. Az érintettek viszont az ellenkezőjét hangoztatták, sokszor igen indokoltan. Kérésük jogosságát legtöbbször nem vették figyelembe, mert időközben fönt is megcsontosodott közvéleménnyé formálódott: az üzemek, gyárak vezetői túlzott létszámbiztonságra törekszenek. A huzavonára szocialista gazdaságunk fejlődése adta meg az alapos választ. Két- három évvel ezelőtt már világossá vált, hogy a régi út nem járható, újat kell keresni. Vagyis nem létszámemeléssel, hanem a műszaki fejlesztéssel, a jobb munka- és üzemszervezéssel, a gyártás- és gyártmányfejlesztéssel, a termelőberendezések korszerűsítésével kell alapvetően megoldani a növekvő termelési feladatokat. Ennek kedvező hatása jelentkezett megyénk iparában. A második Ötéves tervben majdnem 90 új termék. gyártmány került ki üzemeinkből. Ennek ellenére a „csak létszámmal lehet megoldani a növekvő feladatokat” szemléletből fakadó gyakorlat még erősen tartja magát, hadállásai nehezen vehetők be. Eh! természetes is. Több mint 15 évig a termelés növelésének egyedüli útjaiként a létszámemelést tartottuk megoldásnak, azaz a fejlődésben az előbb említett szemlélet kizárólagos jogot kapott. Most meg máról-holnapra kimondjuk: az előbb említett szemlélet fejlődésünk kerékkötője. Megérteni, még csak valahogy meg lehet. Mert áld csak egy kicsit is figyelemmel kíséri a világban zajló technikai haladást, az látja: a modern automatagépeké, berendezéseké a jövő. Igaz, hogy ml máról-holnapra nem tudjuk kicserélni gyáraink, üzemeink régi. elavult gépparkját. De hogy a technikai haladás útját Járjuk, azt a harmadik Ötéves terv egyik-másik elképzelése is jól tükrözi: új, korszerű, modem gépek vásárlására majdnem kétszer annyit fordítunk, mint a korábbi években. De ez a gondolat vonul végig az acélárugyár!, az öblösüveggyár!, a síküveggyári és a tűzhelygyári rekonstrukciós terven, ez jellemzi majd új gyárainkat is. Mindezek következtében a „csak létszámemeléssel való megoldás gyakorlata” mindjobban háttérbe szorul, vagyis megszűnik kizárólagos joga a fejlődés ütemének meghatározásában. Helyébe a korszerűbb technika és a vele járó magasabb szintű üzem- és munkaszervezés lép. Ez azonban nem jelenti, hogy a létszámszemlélet lét- jogosultsága teljes mértékben megszűnik. Oj szakemberek ezreire lesz szükség megyénkben is. Olyanokra, akik valóban alapos értői a modern technikának. Ezenkívül megyénk sajátos helyzetéből fakad az is, hogy a nehézipar mellett még nincs olyan méretű, széles skálájú könnyűipar, amely a női foglalkoztatottság problémáját belátható időn belül megoldaná. Tehát új üzemekre, vállalatokra is szükség van, főleg a helyi iparban és ktsz-eknél, ahol a szűk anyagi lehetőségiek miatt a kezdeti időszakban, nem biztos, hogy a legfejlettebb technika határozza meg a termelés fejlesztésének ütemét. Az a művezető, üzemvezető cselekszik helyesen, aki a ma még elevenen élő, ható helytelen „minden feladatot csak létszámmal lehet megoldani” szemléletet minél hamarabb elveti és belátja: az élet tőle elsősorban magasabb szintű üzem- és munkaszervezést, valamint a technika gyorsütemű fejlesztését követeli meg. Igazuk van azoknak, akik azt mondják: könnyebb a rosz- szat felismerni, mint megváltoztatásáért cselekedni. Csakhogy a hibák felismerése az első lépés a fejlődés útján. Aki viszont ezt sem teszi meg, aki késlekedik, az egy idő után önmagával kerül szembe. Ezt azonban azzal megelőzheti, ha előrenéz, megbarátkozik az újjal, vállalja az azzal járó követelményeket. A létszám-igény helyes értelmezésében is. Venesz Károly Taxiirányítás fényjelzéssel A romániai Temesváron új taxiállomást létesítettek a város központjában. Ennek az új taxiállomásnak az az érdekessége, hogy országos viszonylatban ennél alkalmazták először a taxirendelésben és a taxiforgalom irányításában a helyi közlekedési vállalat műhelyében kidolgozott és a város fontosabb útvonalain elhelyezett fényjelző berendezést. A fényjelző berendezés és a megfelelő telefonhálózat segítségével a főbb útvonalakon üresen közlekedő taxikat táv- irányítással közvetlenül a megrendelőhöz lehet vezérelni, anélkül, hogy minden út után visszatérnének az állomásra. Ez operatívabbá és gyorsabbá teszi a taxiforgalmat. Béke-park Tolmácson Elkészült Tolmács község 1906—70. évi községfejlesztési terve. Az elképzeléseket községfejlesztési alapból és állami költségvetésből valósítják meg. A jelentősebb beruházásokat: 1966—67-ben két összekötő- utat 1 kilométer hosszúságban járd ásítanak. Ezzel befejeződik az utcák jobb oldalának járdásítása. 1968-ban pedagógus lakást építenek 150 ezer forint költséggel. Társadalmi munkából 10 ezer forintot terveznek. Útfelújítást 1969—70-ben végeznek a Széchenyi, a Béke és a Csokonai utcában. -Két-év alatt 139 000 forintot használnak fel erre a célra. Költségvetésből még az idén megkezdik a Béke-park kialakítását a Hősök szobra körül. Ez évben 19 000 forintot költenek parkosításra, évelő virágok, felszerelések beszerzésére. I Pályázati felhívás as MSZMP ISógr Ad megyei Bizottsága Marxismus-Leninismus Esti Egyetemére Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága az 1966/67. tanévre felvételi pályázatot hirdet a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem 3 éves rendes és a Z éves szakosított tagozatának filozófia, illetve politikai gazdaságtan szakára. A 3 éves tagozat célja, hogy a párt, az állami és tö- megszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók, propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását biztosítsa. A tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évfolyamon filozófiát, a második évfolyamon politikai gazdaságtant, a harmadik évfolyamon a nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetét tanulmányozzák. A tantárgyakból negyedévenként beszámolót, félévenként vizsgát, évenként szigorlatot tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. sz. kormányrendelet biztosítja. Felvételüket kérhetik azok, akik középiskolai végzettséggel, vagy ennek megfelelő általános műveltséggel rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az Esti Egyetemnek Salgótarjánban, Balassagyarmaton és Pásztón működik 3 éves tagozata. A szakosított tagozat célja, vezető propagandisták képzése, illetve magasfokú marxista műveltség biztosítása funkcionáriusok és az adott szakterület dolgozói számára. A szakosított tagozaton a tanulmányi idő Z év. A filozófia szakon a hallgatók az első évben a Marx előtti filozófia történetét és a marxizmus-leninizmus klasszikusainak alapvető filozófiai munkáit, a második évben a dialektikus és történelmi materializmus elméletét tanulmányozzák. A politikai gazdaságtan szakon a hallgatók az első évben a kapitalizmus, a második évben a szocializmus politikai gazdaságtanát tanulmányozzák. A két év elvégzése után a hallgatók államvizsgát tehetnek a szakosított tagozaton oktatott valamennyi szakágból az államvizsgák letételét tanúsító oklevél a 17/1963. korm. sz. rend. értelmében a hallgatót főiskolai végzettségűnek nyilvánítja. A szakosított tagozatra felvételüket kérhetik azok, akik elvégezték az esti egyetem 3 éves tagozatát, vagy ennek megfelelő előképzettséggel rendelkeznek. A Marxizmus-Lenlnlzmus Esti Egyetem mindkét tagozatára pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A tanév szeptember 1-től június 30-ig tart. Hetente egyszer 3 órás előadás, illetve osztályfoglaikozás van, amelyen a megjelenés kötelező. A tandíj egy évre 170,— Ft. A pályázatot a munkahely szerint illetékes járási- és városi Pártbizottsághoz kell benyújtani. A pályázathoz szükséges kérdőívet, valamint a felvételi vizsga anyagát képező irodalomjegyzéket és a kérdéseket a pártbizottságoknál és az egyetem igazgatóságán lehet beszerezni. A pályázatok 1966. április 15-ig nyújtandók be. A jelentkezők április 15 és május 15 között felvételi vizsgát tesznek. MSZMP Nógrád megyei Bizottsága Sisa Pista, a cserháti betyár Azt mondja P. László, ha bent a faluban minden csendes, itt kinn az erdőben akkor is zúg a szél. Kinéz az ablakon, a hatalmas iákra .A deresfejű, erdei embertől hallottam először Sisa Pista nevét — Itt a Cserhátban rejtőzött. Az erdő volt a lakása. Időnként azért emberlakta területen is megfordult... Cserhátszentivánon, Szirákon, Alsótoldon látták. Nálunk, Bujákon is járt. A nagyapám még ismerte... — mondja eltűnődve P. László. A nógrádi betyár híres, neves cselekedetei hosszú évtizedele távlatából is fel-felbűk- kannak a Cserhát lábánál élő népek emlékezetében. Idős férfiak, asszonyok mondanak regényeket a szegénylegényről. S vannak ebben 'ódám, meg borzongató történetek is. Azt mondják: megtagadta a szolgálatot a császári seregben. Számkivetett lett és így adta fejét a betyárságra. Bizony sokszor megesett, hogy más jószágba „tévedt”. De vajon csak ő volt vétkes ezért? A vakmerő legénynek félelmetes híre kelt lassan-Lassan a nép között A szegény embert sosem bántotta. Miért is tette volna? Iszonyú volt a sorsa amúgy is. Ha ínséget látott, maga adott abból, amit a tehetősebbektől elvitt... Nyugodtan, lassan mesél P. László. — Cserhátszentiván táján akkoriban volt egy csárda. Egyszer oda tévedt. Bort kért, de közben egyre csak a kocsmáros mellényén fityegő arany óraláncot nézte. — Ejnye, de megtetszett nekem az az óra — szólalt meg sokat sejtetően. A kocsmáros. mintha mit sem hallott volna, szótlanul tette eléje a borral telt poharat. — De tetszik nekem az az óra — mondta most már hangosabban a legény. Szikrázó tekintetét valósággal belevágta a kocsmáros zsíros képébe. Az jobbnak látta, ha nem ellenkezik tovább. Reszkető kezekkel kutatott zsebében az óra után, hogy aztán a Sisa Pistáéba tegye, ahogy az parancsolta. Akkor aztán a legény egyszerre felkacagott; — Most pedig — fordult hirtelen a csárdában időző emberekhez — Sisa Pista a kocsmáros! Az igazi gazda meg sarokba szorítva, tehetetlenül nézte, hogyan folyik a bor méretlenül, fizetetlenül... P. László kitekint az ablakon az erdőre. Mintha onnan csalogatná elő az emlékekéi. — Máskor meg Nagymezőn, a földesurat szedte rá. Azt mondják, ott szolgált a betyár apja. — Szeretném már látni azt a híres fiad — állította meg a földesúr egy alkalommal az öreg cselédet. Maró gúny volt minden szava. — Elküldhetem nagyságos úr — mondta kurtán az öreg béres. Már esteledett, amikor egyszercsak megjelent a kastélyban a betyár. — Hívatott nagyságos uram? — szökkent egy váratlan pillanatban az uraság elé. A kastély tulajdonosa meglepődött. Zavartan mondta: — Csak éppen látni akartalak... — Hát akkor szórakozzunk — így a legény és az asztal közepére helyezett egy pénzzel tömött erszényt. — Most pedig csinálja utánam — biztatta hangos szóval az urat. S hogy látta, bizony az vonakodik eleget tenni a „kérésnek”, vizsgálgatni kezdte a hosszúcsövű puskát, amit magával hozott. Közben egyre csak mondogatta: — Tessék ... csak tessék ... Amikor végre a degeszre tömött erszény társra talált. Sisa Pista széles, határozott mozdulattal rejtette el mindkettőt. Mint aki jól végezte dolgát, indulni készült. Az ajtóból azonban még visszaszólt a megdermedt földesúrnak: — Aztán ha máskor is látni akar a nagyságos úr, csak üzenjen értem ... Aprótermetű, törékeny asszony Szirákon K. Ida. Feledésbe merült emlékek között kutatva mondja tovább a betyár történetét. — Emlékszem... — kezdte némi idő múltán — az apám sokat mesélt róla. Törvény- széki bíró. Sisa Pista bírája is volt, itt Szí- rákon. Ajkáról fáradt, vékony erecske módjára folydogál a szó; — A törvény emberei akkor már hosz- szú ideje keresték, kutatták a betyárt, mindhiába. Elrejtette őt előlük a sűrű erdő, bújtatták az együttérző, egyszerű emberek ... Pedig valami díjait Is tűztek a fejére... Élt akkoriban itt Szirákon egy cipész. Valahogy megtudta: Sisa Pista Apcon mulatott valami lakodalomban. Megvárta míg leszáll az este és nyomban elindult jelenteni a hírt a csendőrbiztosnak. Ahogy szaporán szedte lábait, egyre azon törte a fejét, mire futja majd a pénzből, amit Sisa Pistáért kínálnak ... Ahogy azonban a csendőrbiztos háza elé ért, betekintett az ablakon át a konyhába. Bizony még a lélegzete is elakadt attól amit látott Az a derék, barna legény, aki a terített asztalnál ült nem volt más, mint Sisa Pista. A gömbölyű szakácsnő meg mosolyogva sürgőit, forgott körülötte. Trak- tálta mindenféle jóval... — Hát már ezek is? — mordult fel keserűen a cipész. Füstölögve indult visszafelé az úton ... Hogy aztán a mendemonda igazat beszél-e? Ki tudhatná azt. K. Ida mondja, hogy az akkor élt Idős emberek esküdni mertek rá, hogy Sisa Pista a csendbiztossal is paktált. — Egyszer aztán mégis csak elfogták a betyárt... Kezére, lábára súlyos vasat raktak. Ügy hozták Szirákra, a börtönbe... Az ablakon át mutatja az öreg épületet. A földművesszövetkezeté. Nehéz elképzelni, hogy valaha is biztonságos börtön volt. — Amikor a környéken híre szaladt: Sisa Pista lakat alatt van, többen is jöttek jelenteni, hogyan csapta be őket annakidején. Jelentkezett az a bizonyos kocsmáros is, akitől kicsalta az aranyórát... — Én elvettem? Már hogy tettem volna? — mondta ártatlan arccal a bíróságon a legény. — Maga tette a zsebembe... Mondja csak meg a bíró úrnak az Igazat — fordult a kocsmáros felé. A kocsmáros meg lesütötte fejét és zavartan hallgatott. Hanem a betyárnak annyi vétsége volt már akkor, hogy enélkül is becsukták. Magányosan lázadozott, dacolt a renddel, a ' törvénnyel. A lemenő napot a hold váltotta, a tikkasztó nyár nyomában jött a tél. S a betyár még mindig a börtön lakója volt. — A börtönőr egy bizonyos Kaufman nevű idős ember, megsajnálta az egyre bánkódó legényt... — Csendes mosollyal meséli K. Ida- — Megengedte neki, sétáljon az udvaron ő is, mint a többiek. Azt azért még hozzátette: — Aztán el ne szökj innen fiam! — Hát ki lehet innen jutni? — kérdezte tettetett csodálkozással Sisa Pista. Az öreg Kaufman mit sem sejtve válaszolt: — De mennyire, hogy ki... Csak átugrod a palánkot, aztán egy-kettőre ott az erdő. Bottal üthetik a nyomodat... Másnap hiába szólították Sisa Pista nevét. Nem jelentkezett senki. Üldözői elől elrejtette őt a sűrű. sötét erdő ... Végül is egy siheder legényke szabadította rá a pandúrokat. Valamelyik gazdától egy egész falka sertést hajtott el. A pásztói vásárra tartott és jó pénzért segítségnek fogadta a gyereket. Az vezette aztán Sisa Pista nyomára az üldözőket. Balassagyarmatra került a börtönbe. Letöltötte mind, amit rászabtak. Szabadulása után már csak any- nyi történt vele. hogy megfogadta kasznar- nak valamelyik birtokos. Tisztességben őszült meg. P. László is így tudja ezt Bujákon. Any- nyit tett még hozzá, hogy itt kint az erdőben mindig zúg a szél. A falu azonban csendes. Amúgyis. Nincsenek már virtuskodó késelő, duhajkodó legények. Más lett a világ, más lett a törvény. A virtus most az, ki hogyan dolgozik a szövetkezetben, az erdőgazdaságban, meg az üzemekben, ahol a bujáki emberek munkát találtak... Vincze Istvánná