Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-18 / 14. szám

596* iaritiár 56 kedd N <S G R 4 TI 3 A pórt végrehajtó bizottság megtárgyalta á fejlődés útfél járják Szorospatakon Tavaly júniusban tárgyalta a nagybátonyi bányaüzem pártbizottsága a szorospataki bánya munkáját. Megállapítot­ták, hogy a tervelmaradás legfőbb oka a műszaki szer­vezetlenség. a termelés felté­teleinek hiánya, a munkafe­gyelem lazasága. Elmaradtak az előkészítéssel, a vágathaj­tással. A hibák megszünteté­sére pontból álló határo­zatot hozlak. A legutóbbi vég­rehajtó bizottsági ülésen pe­dig azt vitatták, hogy mi tör­tént azóta? Sok gonddal kellett megbirkózni Szorospatakon 1965 második félévében is több akadályt kellett legyőzni. A Kossuth- lejtősakna szene szeptember végére elfogyott. Az embere­ket át kellett irányítani más bányákba. Ez az átszervezés természetesen termeléskiesés­sel járt. Szaporította a gondo­kat, hogy az október 1-re ter­vezett frontelőkészítéssel sem végeztek. Kiderült, hogy a ter­vezettnél 100 méterrel hosz- szabb vágatot kell kihajtani, ami később ugyan hasznos, de pillanatnyilag hiányzott a ter­melésből. A harmadik negyed­évi jelentős tervtúlteljesítés után októberben csupán 86 százalékot értek el. Ezt az el­maradást mégis sikerült pó­tolniuk az év végére. A pártbizottság határozatá­ból adódó feladatokat megtár­gyalták a kommunisták, a mű­szakiak, a szakszervezet és a KTS£-szervezet vezetősége. In­tézkedési terv készült a hibák felszámolására. A fővágathajtásban jelent­kező első félévi elmaradást a harmadik negyedév során „be­hozták” és azóta is többet haj­tottak ki a tervezettnél. Igen fontos ez kellőszámú munka­hely biztosítása szempontjá­ból. Két ereszkepárt telepítet­tek be már a harmadik ne­gyedévben és azóta is jól ha­lad a vágathajtás. A műszaki vezetés színvo­nalának emelése érdekében is több intézkedés történt. Rend­szeressé tették a műszaki ér­tekezleteket, ahol értékelik a munkát és megbeszélik a ten­nivalókat. Amikor szükséges, szinte naponta tájékoztatják a műszaki középkádereket a feladatokról. De rendszeres lett a számonkérés a beszá­moltatás is. Korábban éppen abbói fakadt sok hiba, hogy a műszaki középkáderek sem ’ valóságnak megfelelően tá­jékoztatták egymást. Valótlan jelentés ma már alig fordul elő. Igaz, a felelősségre vonás sem marad el ilyen esetben. Javult a politikai munka A változást elősegítette, hogy a műszaki dolgozók politikai továbbképzését az előzőeknél jobban megszervezték. Gazda­ságpolitikai tanfolyamon vesz­nek részt. Az eddig lezajlott foglalkozásokon teljes volt a létszám és élénk vita alakult ki, ami az érdeklődést, a jó felkészülést bizonyítja. Javult a dolgozók között végzett po­litikai munka színvonala is. A többi között azért, mert a pártvezetőség konkrét felada­tokkal látja el a műszakiakat. A műszaki középkáderek nevelése igen fontos kérdés Szorospatakon. Ennek hiánya volt a korábbi hibák okozója. Több ma már a dicsérő, elis­merő szó, az erkölcsi megbe­csülés a jól dolgozók számára, de az anyagi elismerés sem marad el. Jutalmazzák azt, aki megérdemli, viszont fe­lelősségre vonják azt, aki rá­szolgál. Az elmúlt félévben például négy esetben vontak felelősségre műszaki beosztású dolgozót. Az egyik aknászt, akinél a szép szó nem hasz­nált, le Is váltották, bár tech­nikusi végzettsége van. A pártszervezet is alkalmazott felelősségre vonást párttag műszakival szemben. Elsősorban a műszakiak kö­rében kellett rendet terem­teni. és sikerült is. bár még korai lenne arról beszélni, hogy most már minden rend­ben van. Tenni, javítani való bőven van még, a fejlődés azonban kétségtelen. Ennek a hatása érződik az egész akna­üzem munkáiéban, A jobb munkafeltételek, a vezetés, irányítás hatékonyságának ja­vítása, és nem utolsósorban a nevelés következménye: meg­javult a munka és technoló­giai fegyelem. Ez lemérhető abból is, hogy kevesebb a baleset. Annak idején sok szó esett arról is, hogy túlzott az akna- üzem tparoslétszáma, emiatt is laza a munkafegyelem, hi­szen nem tudják kihasználni a munkaidőt. Változtattak ezen is mert a vizsgálat után hét villanyszerelőt és öt laka­tost adtak át más üzemekhez. Kilábaltak a hullámvölgyből A pártvezetőség mellett mű­ködő műszaki, gazdasági bi­zottság is adott néhány kisebb jelentőségű javaslatot. Mun­kájukat azonban még hatéko­nyabbá lehetne tenni, ha az akna vezetősége a bizottság javaslatait jobban igényelné, és konkrét segítséget kérne egy-egy probléma megoldásá­hoz. Még jobban kellene tö­rekedni a közösségi szellem kialakítására, amely lendítő erőt jelent a feladatok meg­valósításában. Fél év telt el Szorospatakon az emlékezetes pártbizottsági ülés óta. Kézzel fogható je­lei láthatók a változásnak. Kilábaltak a hullámvölgyből, az egészséges fejlődés útját járják. Az a fontos, hogy most már szilárdítsák ezeket az eredményeket és közös erővel küzdjenek a még meglevő hi­bák ellen. B. J. Képtelen képtelenség Elvileg csak helyeselni le­het, hogy a járási és a megyei szervek a gépvásárlásra ren­delkezésül álló hiteleket el­sősorban az anyagilag jobban álló. gazdaságilag erős, vagy az úgynevezett közepes tsz- eknek adják, a gazdaságilag gyengébbek gépellátását vi­szont nagyobbára a gépállo­másokra bízzák. A gépállo­mások ugyanis a gyengébb tsz-ek esetében kedvezmé­nyes díjtételt alkalmaznak. Vannak azonban olyan munkák, ezek közé tartoznak az alkalomszerű szállítások Is. amelyek olcsóbban, gaz­daságosabban megoldhatók, ha a szövetkezet önálló gép­kapacitással rendelkezik. Igen jó példa erre a szen­dehelyi Kossuth Tsz esete. Ez a nem egészen kilencszáz hol­das, kis tsz számtalan nehéz­séggel küzd, s így a szűkös takarmányhelyzet is megnö­velte a vezetők és állatgon­dozók gondjait. Örömmel vet­ték tehát, hogy a cukorgyár­tól répaszeletet kaphatnak ta­karmányozási gondjaik eny­hítésére. Szállítóeszköz hiá­nyában mégis le kellett mon­daniuk a kínálkozó segítség­ről. A tsz-nek ugyanis mind­össze egyetlen erőgépe van: egy K—25-ös Zetor-traktor. Minthogy ezt a gépet csak­nem két hónapja a Tolmdesi Gépállomáson javítják, a gya­korlatban erre az erőgépre sem számíthatnak a pótkocsi vontatásánál. A községnek va­sútállomása nincs, így a ré­paszeletet Verőcéről. Berke­nyéről, vagy Hátságról kellett volna az istállókig szállítani, ami a 7—14 kilométeres tá­volság esetében igaerővel meg­oldhatatlan feladat. Bérelhet­nének ugyan traktort, vagy gépkocsit a gépállomástól, vagy a TEFU-tól, csakhogy ez a jelenlegi igénylési felté­telek mellett azzal járna, hogy napokig, sőt hetekig állna a takarmány a vasúti kocsiban, amiért jócskán fizethetnék a kötbért. Ötödik éve alakult és mű­ködik a szendehelyi tsz. Nem jogtalan tehát a kívánságuk, hogy az irányító szervek újabb erőgép kiutalásával is segítsék a szövetkezet megerő­södését. Lehetőleg olyan trak­torral, amely a nehéz, hegy- völgyes terepviszonyok között, rossz időjárás esetén is se­gíti a munkát. cd tanító népi idltiúh N égy évvel ezelőtt,ami­kor Szabó Ferencet megválasztották né- oi ellenőrnek, néhá- nyan kifogásolták a község­ben. Azok, akik mindent ki­fogásolnak. Miért éppen az iskola igazgatót? A gyerekek tanítása a feladata, nem a szennyesben turkálni. Hul­lámzott a tiltakozás, és ha Pintér Barnabás, a párttitkár nem csendesíti, még vihar is kerekedhetett volna belőle. Nagyon határozottan leszerelte a méltatlankodókat. „A népi ellenőr nem a szennyesben turkál, hanem a rendre, a fe­gyelemre őrködik. Erre olyan emberek kellenek, akik sze­retik is a rendet, a fegyelmet és ki tudják bontani az élet legkuszáltabb feladványait is.. Az ellenkezők elcsendesed­tek. az élet haladt tovább Nemtiben is. A dologból nem származott más. csak egy ki­csi tüske Szabó Ferencben, amelv időnként bántotta az önérzetét. Az élet ezt a tüskét is elkoDtatta. Egy alkalommal meghívták a megyei népi ellenőrzési bi­zottságba. Szakértőnek kérték fel a baglyasaljai óvoda vizs­gálatához. — Az első megbízatásom volt. tanulság a népi ellenőri munkához. A vizsgálat izgal­mat keltett az óvodában, amelyből nekem is jutott. Nem volt rá ok. Csak kisebb hibákat találtunk. A vetkőzó- ben alacsony volt a hőmér­séklet nem adtak a gyere­keknek elég önállóságot. Az ellenőrök véleményemet ki­kérve mindezt nagyon barát­ságosan megbeszélték a veze­tőnővel. Ott az óvodában egy nagy igazságra döbbentem rá... — Nagyon megijesztettek. Olyan félelmetesen hatott a megjelenésük — mondta az óvónő — Van oka félelemre? — kérdezte a csoportunk veze­tője. — Nincs. Egyáltalán nincs. De mégis. Bocsássanak meg, ha egy kicsit. íBeges voltam... Azóta Fzabó Ferenc már önállóan Is vizsgált. Vezetője is volt az ellenőrző csoport­nak A kis falu igazgató taní­tója betekintett Salgótarján legnagyobb iskolájának, a Sztahanov-útinak a munká­jába. Amit Baglyasalján fel­ismert, sosem felejtette el. Feloldani a találkozás első pillanatában keletkezett fe­szültséget. Csupán szerénység, együttérzés, meleg szavak kel­lenek hozzá. Az iskolában má­sok számára is példás rend volt.. Pontosan betartják az egészségügyi szabályokat, a napköziben is szorgalmas munka folyik. Gondos a gye­rekek étkeztetése. Ami a leg­jobban megragadta, hogy a korán munkába menő szülők gyerekei számára reggel nyolcig felügyelet mellett kü­lön helyiséget, biztosítanak. A látottakról készített jelentése a Sztahanov-útiak követésére hívta fel az iskolákat. — Elsősorban magam hasz­nosítottam a tapasztalatokat. A tantestületben is megbeszél­tük. Szabó Ferenc már elismert népi ellenőr volt a megyében, de még saját falujában nem került olyan feladat, amely a népi ellenőrökre terelte volna a figyelmet. Nem is ke­resték. Szabó Ferenc nem szereti a látványosságot, öten vannak. Pintér Barnabásné, Fekete Lajosné, Durcsik Vin­ce. Danyi László és ő, a cso­portvezető. Pontos, időrendben tanácskoznak a falu dolgairól. Ekkor beszámolnak egymásnak a tapasztalatokról. Kevesen tudiák. hogy a tsz-gazdaság műtrágya hiányának okát a néni ellenőrök, Pintérné és Feketéné fedték fel. Szabó Ferenccel addig jártak utána, amíg a tsz meg nem kapta a hiányzó műtrágyát. Mindezt csendben, hivalkodás nélkül. A véletlen emelte őket a közvélemény középpontjába. Ünnep előtti sürgés-forgás volt a faluban. Szabó Ferenc iskolai oroblémákkal foglal­kozott. Gondjaiból az utcáról betolakodó hangoskodás ri­asztotta fel. Ismeri a falu né­pét. Pintér Jánost is hangjá­ról ismerte fel. Kinézett és látta, hogy Pintér, kezében egy kilónyi hússal, szidja a mészárost. Mikor meglátta Qzabót. felkiáltott. — Magához készülök. Azt mondiák maga az ellenőr. Ezt ellenőrizze. A gyereket küld­tem: hozzon egv kiló combot és ezt a ..dagadót” kapta. De a színhús árát fogta ki... • és tartja magasra a húst, az arca pedig vörös a haragtól. — Csak nyugalom, csende­sebben De hol volt akkor' már a nyugalom. Többen is álltak az utcán, kíváncsian lesték, mi lesz. Népi ellenőri munkája során Szabót soha nem kerí­tette hatalmába ilyen izgalom. Sokak szeme előtt kell a ren­det megőrizni. És ha nem lesz ereje ...? Senki még csak nem is sejthette mi dúl benne. Ha­tározottan lépett, az üzletbe. A mészáros arcán feszültség. Szabó Ferencnek eszébe ju­tott a baglyasaljai óvónő. — Kérem, magyarázza meg — szólt, az üzletvezetőhöz. — Csak ilyen minőségű árum van — és elővette az árlapot, amellyel igazolta, hogy a combljús és a „dagadó” ára azonos — Ha ezt közli a vásárlók­kal. elkerülhette volna a kel­lemetlenséget. Kicsi. jelentéktelen eset volt. Szabó már elfelejtette, mikor jöttek érte, hogy tegyen igazságot a fűszerboltban is. Később egy családi perpatvar leesendesítésére kérték. Nem­régen pedig a pártszervezet­től kaptak megbízatást: el­lenőrizzék a községfejlesztésre fordított összegek félhaszná­lását. Sok az elfoglaltsága Szabó Ferencnek. Egyetemi tanul­mányai befejezése előtt áll. Az iskolai gondok sem kicsik, de az ellenőri munka nem ke­rül háttérbe. Sok embert meg­nyugtat. És hálásak érte. Ezt érzi Szabó Ferenc a falujában is, amikor nagyot köszönnek neki. Bobál Gyula Januárban kezdődnek a zárszámadó közgyűlések Gyors ütemben halad, az előkészítő munka Befejezték a közös vagyon leltározását Nógrád megye va­lamennyi termelőszövetkezeté­ben. A leltározó bizottságok több mint egymilliárd forint értékű épületet, állatot, ter­ményt és egyéb eszközt leltá­roztak a zárszámadási előké­születek során. A megyei ta­nács mezőgazdasági osztályán kapott tájékoztatás szerint a zárszámadások készítése min­den termelőszövetkezetben gyorsabb ütemben halad, mint ahogy azt korábban tervezték. Erre egyébként szükség van, hiszen a közös gazdaságokban az állóeszközök újraértékelése január utolsó napjaira esik, g gy ezt az időszakot mindenütt szabaddá kell tenni. A jövő héten már több ter­melőszövetkezetben befejezik az elmúlt évi gazdálkodás ér­tékelését és így a járási taná­csok mezőgazdasági osztályai megkezdhetik a zárszámadá­sok felülvizsgálatát, megerősí­tését. Többek között a csécsei Madách, az ecsegi Béke, a berkenyéi Petőfi, a nógrádsá- pi Vörös Csillag, a szendehe­lyi Kossuth, a karancskeszi Március 15, a kisterenyei Vó- Okíóber Tormelőszövetke- zetek zárszámadásának felül­vizsgálatára és megerősítésére is sor kerül az elkövetkező napokban. Általános elv, hogy először azoknak a termelőszö­vetkezeteknek a zárszámadá­sát készítik elő, vizsgálják fe­lül a járási szakirányító szer­vek, amelyek a múlt évet gyengébb gazdasági eredmény­nyel zárták. Január Utolsó napjaiban a zárezámadó közgyűlések meg­kezdődnek a megye termelő- szövetkezeteiben. Így többek között a szúpatak! Béke. a za- bari Március l, a mihályger- gei Rákóczi, az ipolytarnóci Béke, a pilinyi Búzakalász es a litkei Kossuth termelőszö­vetkezetek is megtartják a zárszámadó közgyűléseket ja­nuár végén. A hagyományok­hoz híven január utolsó nap­ján kerül sor a zárszámadó közgyűlésére Nógrád megye legnagyobb termelőszövetke­zetében, az érsekvadkerti Ma­gyar-Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben is. A közgyűlésre csehszlovák ven­dégeket is várnak. Aktuális megjegyzés A kukoricaszár Alszik-e a falu? A kérdés azért vetődik fel, mert régi ha­gyatékként még napjainkban is el-elhangzik a mélabús, kissé lírai megjegyzés a téli álmát aluvó faluról, a pihengető, ka­lendáriumot forgató parasztemberről. Igaz, hogy ebben leg­alább annyi a megszokottság, mint esőben a pesti polgár megjegyzésének: „Kellett már ez a búzára!” De ahogy az eső sem kedvez az év minden szakában a búzának, ugyanúgy célt téveszt a szunnyadó faluról elhangzó elképzelés is. Jól­lehet megközelítőleg sincs annyi tennivaló a tsz-ben, mint a nagy mezőgazdasági idénymunkák idején, azért már egészen más a paraszti, földművelő élet arculata. Nem alszik a falu. Jócskán akad tennivaló manapság is. Forgatják a rendszerint szűk helyre összezsúfolt terményt, hogy meg ne dohosodjon az árpa, ki ne zöldelljen a penész az annyira nedves kukoricán. Van ahol manapság is még si­lót, pácot gyártanak, hogy pótolják a szűkös mennyiségű ta­karmányt. A tsz-tagok jelentős hányada különböző téli szak- tanfolyamokon tanul. A jószágok körül is akad tennivaló. Ha az ember valamelyik tsz-majorba téved, nagyon furcsának, időszerűtlennek találja az alvó falu feltételezését. Különösen, ha a gépműhelyek körül is megfordul, vagy ha a tsz-elnök arról panaszkodik, hogy még télvíz idején is kicsinek bizo­nyul a szállítókapacitás. A határban a leltározók csoportjait látni mindenfele, az irodákban pedig a zárszámadás árkus­papírjai fölött hajlanak össze a gondterhelt fejek. Tehát aki keresi a munkát, az most is talál, s nem sok ideje jut arra, hogy a kemencepadkán melengesse a hátát. Sőt inkább az tűnik szembe, hogy a viszonylagos téli csen­det nem mindenütt használják ki eléggé az ilyenkor elvégez­hető munkákra, mert a leltározás, zárszámadás és egyéb fon­tos tennivalók elterelik a figyelmüket. Egyébként aligha ért­hetné meg az ember, hogyan lehetséges az, hogy megyénk­ben is, szerte a falvak határában még számtalan helyen ott éktelenkedik a még levágatlan kukoricaszár. A minap pesti utasok gúnyolódtak útközben szerzett élmé­nyeikről. Elmondották, hogy Selyptől Salgótarjánig azzal telt idejük, hogy elnézték a háborítatlanul sárgálló kukoricaszá­rat a nógrádi domboldalakon és vitatták, hogy vajon a ku­korica le van-e már törve. Mert úgy találták, hogy minden bizonnyal tüntetnék már elfelé a szárat, ha nem nehezedne értékes cső rajtuk. Hasonló kérdés másokban is felvetődött, amikor az érsekvadkerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz, a balassagyarmati Palócföld Tsz, a legéndi Ady Endre Tsz, a Nógrádkövesdi Állami Gazdaság és még néhány tucat ter­melőszövetkezet vágatlan kukorica szár-erdőit látták. A fagy beálltával alkalom nyílott volna arra, hogy eltávo­lítsák a még határban éktelenkedő kukoricaszárat. Néhány helyen ugyan munkába állították a silókombájnt, hogy szét­szecskázzák a hóba, sőt olyat is láttunk, hogy kézzel vágták, s felégették a szárat. A legtöbb helyen azonban feledésbe merült ez a lehetőség és a gépszínekben pihen a traktor és a szárvágó gép. Pedig ez a munka bizony nagyon a tsz-ek kör­mére égett s még a célprémium árán is érdemes lenne mi­nél jobban szorgalmazni. félreértés ne essék: nem esztétikai és hiúsági kérdések miatt tesszük szóvá a kukoricaszár kérdését, még csak nem is a szövetkezetek tekintélyi problémáját látjuk benne. A szárbetakaritás elsősorban is halaszthatatlan szakmai kérdés. Hiszen a földekre szétszórt kukoricaszárnak idő kell ahhoz, hogy felbomoljon, a föld táplálékává váljon. Azonkívül azon a helyen, ahol még áll a kukoricaszár, nem lehet megkezde­ni a szántást. Pedig az a cél, hogy mihelyt egy kicsit is eny­hül az idő, lássanak munkához a szántótraktorok. S az eny­hébb időjárás, amely a szántásnak kedvez, kevésbé kedvez a szárvágásnak Célprémium és gondoskodás meleg ruházol, meleg védő­italról! Ezek is feltételei lehetnek egy érdemtelenül elfelej­tett, elhanyagolt és halaszthatatlan munka elvégzésének! Lakos György

Next

/
Thumbnails
Contents