Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-16 / 13. szám

t966. január 16. vasárnap. NORRA D r» Ezentúl együtt dolgozunk.. Váncsodon, a Hajdú-Bihar megyei kisközségben született. Szülei néhány hold földön gazdálkodtak. Már kora gyermekkorában megismerke­dett a földműveléssel, bár édesapja és édesanyja szeret­te volna, ha Berciből tanult ember válik. Erejükből azon­ban nem sokra futotta: Fábi­án Albertnak a második pol­gári után abba kellett hagynia tanulmányait. S csak a fel­szabadulás után vehette elő ismét a tankönyvet, mégpe­dig a hájdúszoboszlói kétéves, mezőgazdasági szakiskolán. Szülei földjével belépett a helybeli tsz-be, ahol öt éven át brigádvezető, illetve tsz- elnök volt. Egy idő múlva azonban megromlott a viszony a köz­ség vezetői között. Fábián ott­hagyta a tsz-t és a MÉK-nél helyezkedett el, ahol megbe­csülték, jól is keresett. Még­sem találta a helyét. A tsz-ben megízlelte az önálló alkotás jóízét és úgy találta, hogy új beosztásában olyan helyzetbe jutott, mint a kár­tyában a kibic: csak nézi, hogy mások mit csinálnak. De a MÉK-nél eltöltött időt se fecsérelte fölöslegesen: megtanult kereskedni, és mint termeltető agronómus, a ha­táskörébe tartozó tsz-ekben igyekezett ellesni a jó kerté­szek, állattenyésztők, agronó- musok módszereit. E Tavaly ilyen tájt hírét vet­te, hogy Nógrád megyében az eróziótól veszélyeztetett rét­sági járásban, ahol több gyen­gén gazdálkodó tsz akad, ke­resik a jó, gyakorlati szak­embereket. Jelentkezett tehát a járási tanács elnökénél. Szí­vélyesen fogadták és még az­nap kivitték Nógrádsápra, ahol a Vörös Csillag Tsz már évek óta rossz eredménnyel gazdálkodott, s ahol a szövet­kezeti vezetőség megerősítése már égető kérdéssé vált. — Hideg, havas tél vott, mint most — emlékezik visz- sza az első, Nógrádsápon töl­tött napokra. — Az asszo­nyok mindenütt serényked­tek. A pótkocsikra is ők ra­kodtak. Naponta hat-hét Ze­tor-fordulónyi trágyát is ki- hordtak, és szétszórtak a föl­deken. Ügy gondoltam: ha eb­ben a metsző hidegben ilyen szépen igyekeznek, akkor nyá­ron is jól dolgozhatnak. A második meglepetés ak­kor érte, amikor másfélhóna­pi ismerkedés után a tagság őt választotta meg a megüre­sedett tsz-elnöki tisztségre. Nyomban megfelelő lakást is juttattak neki, hogy feleségé­vel, három kisgyermekével végleg Nógrádsápra költözhes­sen. Az ismerkedés heteiben azt tapasztalta, hogy a tsz-tagság bizalma megingott, nem hisz­nek a vezetőknek és emiatt gyakori a hangoskodás a tsz- irodán. Elnökké választása után kicsit keményen és nyersen jelentette ki: . — Hangos szót, • acsarko­dóit senkitől se tűrök, s el­várom, hogy tőlem se tűrjék el. Ezentúl együtt dolgozik vezetőség és tagság. A vezető­ség minden kijelentéséért és tettéért felelősséget valla 1. Megszűnik a felelőtlen ígér­getés, de ami a tervünkben szerepel, az a tagságra és a vezetőségre egyformán köte­lező. .. A közgyűlésen szóbakerült az elnöki fizetés mértéke is. Azt javasolták, hogy az új el­nök, aki többgyermekes csa­ládapa és idegenből jött. kész­pénzben kapja meg havi já­randóságát. De Fábiánnak el­lenvéleménye volt. Azt kérte, hogy jövedelmének csak a fe­lét folyósítsák készpénzben, a másik felét munkaegységre számolják el. — Ügy jó az, ha az elnök is érdekelt abban, hogy növeked­jen a munkaegység értéke. A tagság egyetértett a ja­vaslattal és nagy helyeslés­sel elfogadta. Alkotni akart, hát most al­kothatott Kész terv fogadta, de ő fe­lülvizsgálta és a maga tapasz­talataival pótolta a termelési tervet. Húsz hízómarha leadá­sát tervezték, de Fábián meg­állapította, hogy könnyedén megtudnak hizlalni és el tud­nak adni hatvanat. (A való­ságban 63 hízómarhát értéke­sítettek!) A kipusztult lucer­na helyére marharépát vetet­tek és a cukorrépa vetésterüle­tét 15 holdról 25 holdra nö­velték. Másodvetésben 15 hol­don vettetett zöldborsót s ez is ötvenezer forintot hozott a közös gazdaságnak, terven fe­lül. Pulykával is próbálkoz­tak. Az üresen álló gazdasági épületek hasznosításával má­justól októberig két gondozó 53 ezer forint bevételt ért el pulykából. — Tisztelettudó, művelt em­berek a sápiak és rendkívül szorgalmasak — állapítja meg .ma már Fábián — Igyekeze­tüknek köszönhetjük, hogy a kedvezőtlen időjárás ellené­re is túlteljesítettük pénzügyi tervünket. A növénytermesztés és az állattenyésztés csak­nem nyolcszázezer forinttal hozott többet a tervezettnél. A krumpli kivételével a hoza­mok is szépen alakultak. Cu­korrépából 260 mázsás holdan­ként! átlagtermést értünk el, a búzatermésünk is kiemelke­dett és az uborka is százezer forintokkal többet adott a tervezettnél. — Voltak-e értékesítési problémáik? — A hatvani konzervgyár nagyon jó szerződő társ volt. Sajnos, a balassagyarmati MP,K-ki rendeltségről nem nyilatkozhatom ilyen elisme­réssel. Amikor személyesen ta­pasztaltam, hogy a gyarmati éttermekben és zöldségüzle­tekben nincs uborka, felaján­lottam a MÉK-nek az ubor­kánkból. Olyan minőségi kö­vetelményeket szabtak, hogy a végén a felajánlott uborkát is átadtuk a konzervgyárnak. A borsóval sem jártunk más­képp. Azt a borsót, amelyet Gyarmaton háromforintos áron nem voltak hajlandók átvenni, Pesten, a Bosnyák té­ri fmsz-nek öt forinton felüli áron adtuk el. A múlt számbavételét nyugod­tan rábízza a főkönyvelőre. — Vajon kihasználja-e a tsz az önálló tervezés és gaz­dálkodás előnyeit? Magabiztos a válasz. — Az új mechanizmus nagy lendületet ad munkánknak. Fokozatosan szerkezeti válto­zásokat hajtunk végre a ter­mésszerkezetben. Júniusig például a sertéstenyésztést és hizlalást teljesen felszámol­juk. A munkaalkalmat és a jövedelmet jócskán pótolja a baromfitenyésztés és a kerté­szet. Növeljük a zöldborsó, az uborka és a dohány területét, megpróbálkozunk a paradi­csommal és a zellerrel, azon­kívül öt hold szamócát is te­lepítettünk. Az állattenyész­tésben bevezetjük az itatásos borjúnevelést. — Győzik-e emberi erővel a sok munkaigényes növényt? — Szándékosan növeltük a kertészet területét. Nemcsak a jövedelemért, hanem a mun­kaalkalomért Is. Szeretnénk ugyanis a ma még idegenben dolgozó fiatalokat, különösen a lányokat visszatartani a fa­luban. Az a tervünk, hogy vonzó, nagy készpénzjövedel­met biztosítunk a fiataloknak. S azt várjuk, hogy az ifjúsá­gi brigád rugalmas, jól- moz­gatható szervezet lesz gazda­ságunkban. es Készül a zárszámadás készül az új terv. Fábián Albertet a tervezők közt találom, mert ő a jövő­ről szívesebben gondolkozik. Búcsúzásnál szerényen sza­badkozik. — Nehogy azt higgyék, hogy egyedül csináltam cso­dát. Közös erőfeszítés ered menyeiről beszéltem. Benne van ebben a főagronómus, a Kertész Sanyi bácsi, a brigád­vezetők, a munkacsapatveze­tők és a tsz-tagok jó munká­ja. Hiszen nálunk versenysze­rűen dolgozott mindenki egész éven át. A zárszámadó közgyűlésen kiosztjuk a ver­seny készpénzdíjait is. Sajnál­juk, hogy a ■ párosverseny ér­tékelése az idén elmarad. A diósjenői tsz-t hívtuk ki pá­rosversenyre, de a diósjenői vezetők nem fogadták el ki­hívásunkat. Talán az idén... Lakos György B jobbért küzdeni kell Számadás Murnbergbpn I. Hz urak a fehér egerek között Húsz esztendeje kezdődött, a majdnem egy év múlva fejező­dött be a per a Harmadik Bi­rodalom volt vezetői» a hábo­rús főbűnösök ellen. Cikksoro­zatunk e per eseményeit, meg­állapításait eleveníti fel, melyek ma is igen aktuálisak: a ná­cizmus, a revans szelleme ma is kísért. 1945. november 20. Esős, kö­dös nap, a képet még vigasz­talanabbá teszik a romok. A város — Nürnberg — épüle­teinek kilencven százaléka el­pusztult; a náci pártnapok va­lamikori hírhedt városa most a számadás helye lett. A vé­letlen műve, hogy Itt tartják a pert: viszonylagos épségben maradt az igazságügyi palota. Mégis: akaratlan szimbólum. Ott ahol Hitler szónokolt, ahol fanatizált tömegek zeng­ték az éljent, ahol kihirdették a hírhedt faji törvényeket, most a Harmadik Birodalom rettegett urai vádlottként áll­nak a bíróság előtt. Első a történelemben 1943-ban a moszkvai dekla­ráció kinyilvánította, hogy a szövetséges hatalmak a náciz­mus leverése után felelősség­re vonják a bűnösöket. A tör­ténelemben először nyilatkoz­tatták ki országok, hogy bűn­nek tartják az agressziót, s hogy az agresszoroknak fe­lelnie kell! Nürnberg jelentő­ségét ez adja meg: először nyilvánították bűnnek az ag­ressziót, először ítélték el azokat, akik támadó háborút kezdtek. A négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaor­szág — képviselői 1945. augusztus 8-án írják alá Lon­donban a bíróság megalakítá­sát elhatározó s működését megszabó okiratot — az un. statútumot — s alig negyedév elteltével már a vádlottak padján ülnek azok, akik öt­venmillió ember halálát okoz­ták. ötvenmillió halottja volt a második világháborúnak, s ebből csak tizenhatmillió a katona! A népirtás, a polgári lakusság pusztítása, a halálba küldött katonák — mindez azok lelkén száradt, akik most sápadtan, kétségbeesetten szorongtak a vádlottak padján, s sorra álltak fel, hogy kije­lentsék : nem érzik magukat bűnösnek! Négyszázhárom nyilvános tárgyalási napot tartottak Nürnbergben;. a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság — hivata­los nevén Nürnbergi Nemzet­közi Katonai Törvényszék — több mint százezer!!) doku­mentum feldolgozása alapján hirdetett ítéletet; meghallgat­ta a vádlottakat, s tanuk se­regét; tárgyi bizonyítékokat tárt a világ elé; bizonyította az eljárás során a védelem maximális jogait; s a tárgya­lásokon elhangzottak, illetve az ott bemutatott dokumentu­mok negyven vaskos kötetet töltenek meg. Pedig akkor még csak a Harmadik Biro­dalom gaztetteinek egy részé­re derült fény: később előke­rült iratok, akkor még bújká- ló nácik későbbi kézrekerítése tovább bővítette ezt az iszo­nyú lajstromot, az emberi történelem legszégyenteljesebb korszakának fejlődéstörténe­tét rajzolva fel. „...vádat emelnek ... Az amerikai katonai rendőr­ség fehér sisakos, derékszíjas, lábszárvédős öltözékű — a köznyelv ma is fehér egerek­nek nevezi őket — tagjainak sorfala között vezetik be a vádlottakat. A hatalmas szál, kiválogatott legények a vád­lottak minden mozdulatát szemmel tartják. És — min­den szavát. Amerikában élő német családok fiai: a vádlot­tak nem tudják, hogy őreik ér­tik minden szavukat, s hogy tárgyalás után azonnal jelen­tést tesznek. A vádlottak egy­más között sok mindent be­széltek, s hogy ezt is megtud­hatta a világ, az őröknek volt köszönhető. Az urak, a Harmadik Biro­dalom korlátlan hatalmú ve­zetői — akik közül hiányzik az öngyilkosságot elkövetett Hitler, Goebbels, Himmler, s az eltűnt Bormann — sápad tan, szájuk szélét beharapva, feszes vigyázzban hallgatják a hosszú, s szó szerint Így kezdődő vádiratot: „Az Amerikai Egyesült Ál­lamok, a Francia Köztársaság, Nagy-Britannia és Észak-Ir- orsíág (Egyesült Királyság) és a Szocialista Szovjet Köztár­saságok Szövetsége alulírotta­kat, Robert H. Jacksont, Fran­cois De Menthont, Hartley Shawcrosst és R. A. Rugyen- kot jogszerűen kinevezte kor­mányzata képviselőivé a há­borús főbűnösök elleni vádak kivizsgálására és e bűnök ül­dözésére. Az 1945. augusztus 8-i londoni szerződést megva­lósítva és a törvényszék ez egyezményhez fűzött statútu­mai alapján fent nevezett kor­mányok az alább tárgyalt ér­telemben vádat emelnek a bé­ke elleni bűntett, a hadi jog elleni bűntett, s az emberies­ség elleni bűntett és e bűn­tettek elkövetésére irányuló közös terv és összeesküvés miatt, ahogyan ezeket a tör­vényszék statútuma meghatá­rozza és ennek megfelelően vádolják a következőket: Her­mann Wilhelm Göring, Rudolf Hess, Joachim von Ribbent- rop, Robert Ley, Wilhelm Keitel, Ernst Kaltenbrunner, Alfred Rosenberg, Hans Frank, Wilhelm Frick, Julius -eicher, Walter Funk, Hjal- mar Schacth, Gustav Krupp von Bohlen und Haibach, Karl Dönitz, Erich Raeder, Baldur von Schirach, Fritz Sauckel, Alfred Jodl, Martin Bormann, Franz von Papén, Arthur Seyss-Inquart, Albert Speer, Constantin van Neu­rath és Hans Frlntsche vád- l. lottakat...” (Következik: „Ott folytat­juk.,. A közgondolkodásnak egyik nagyon fontos •őrülete a munkafe­gyelem. Leszűkíteni csak az igazolatlan hiány­zásra, késésre, vagy esetleg a táppénzcsalásra a valóság a teljesség megcsonkítását jelentené. Az elmúlt évben Salgótarján város üzemeiben 3368 munkanap esett ki iga­zolatlan mulasztás címén. h*nnek ellenére azonban ezek a jelenségek a munkafegye­lem megsértésének csak dur­va. úgynevezett kiabáló meg­nyilvánulásai. Ez a téma összetettebb és bonyolultabb, számtalan megnyilvánulása van, ezért a vezetés napi feladatai közé tartozik. Hallottunk olyanról, hogy az egyik vállalatnál a hibát vétó dolgozó megsér­tődött. amikor felelősségre vonták felületes, hanyag munkájáért. Egy másik eset­ben a lustaságot, a szellemi restséget állították a közvé­lemény ítélőszéke elé. Kép­viselője mélyen meg volt sértve önérzetében. Az egyik hivatalban már addig jutot­tak, hogy néhányan kétségbe vonták a hivatalvezető fe­gyelmi jogát. Plénumot kö­veteltek olyan ügyben, amelvben a döntés kizárólag a vezető joga. Ez egyben a demokrácia félreértéséből is taKad. burkoltan a fegyel­mezési munka ellen irányul. Máskor meg éppen azok, aKiK Dlénumért hadakoztak és megkapták — hallgatnak. Dtana azonban a folyosó­kon. vagy a borospohár mel­lett szapulják társaikat, de nagyokat hallgatnak önma- guK tevékenységéről, mun­kafegyelméről. Aztán olyan visszásságok is tapasztalhatók, hogy a ve­zetők jogos észrevételeit egyesek csupán kötelező megnyilvánulásnak tekintik. Ezekből olyan következte­test, hogy „rossz az időbe­osztásom. rossz a munka- módszerem”. egyik-másik esetben fegyelmezetlen va­gyok —, nem vonnak le. És, ha eljön a felelősségre vonás ideje, még ők méltatlankod­nak, neheztelnek azokra, akik joggal kívánnak igé­nyesebb, kulturáltabb mun­kamorált. A fegyelmezetlenségnek ma még sajnos elég gyakori formája a felelőtlen beszéd. Ezzel zavarják az alkotó munka légkörét, megterem­tik a fegyelmezetlenség me­legágyát, tétlenségre, reny- heségre, lustaságra ösztönöz­nek. Találgatásokkal, men- de-mondákkal rabolják el egyik-másik kollegától a drága munkaidőt, miközben nő az elintézetlen ügyek száma, nem készülnek el határidőre a kért kimutatá­sok. tervek, az előterjeszté­seket összecsapják, súgó­búgó csoportok alakulnak, nó a selejtes termékek szá­ma. megsértik a technológiai fegyelmet, fittyet hánynak az előírásokra stb. Egyik­másik esetben konkrétan gazdasági tényezőkkel is ki lehet fejezni a munkamorál meglazulásából adódó káro­kat. Máskor viszont ennek a folyamatnak károsabb, rom­bolóbb hatását, súlyosabb következményeit csak ké­sőbb érzi meg egy-egy kol­lektíva, kisebb vagy nagyobb testület, de annál erőtelje­sebben. Mert a fegyelmezet­len emberek olyanok, mint a fában a szu. Lassan dol­goznak, de erkölcsi romboló hatásuk annál nagyobb. Egy­szer rövidebb, máskor pedig hosszabb időre teszik fe­szültté a légkört, zavarják az együttműködést az ebből fakadó alkotó, teremtő mun­kát. F bizony előfordul, hogy az ilymódon előállott fe­szültség esetenkint még a családi otthonok légkörébe is bekerül. Mindezek azt mutatják, hogy a munkafegyelem la­zulásának — bármilyen for­mában is nyilvánuljon az meg — hatása veszélyes a fejlődésre. Különbség azonban van. Az előbbit általában a köz­vélemény elítéli, gyakran sú­lyos büntetések jelzik a tár­sadalomra vonatkozó káros Hatását. Ilyen esetekben ki­zárják a jutalmazásból, a béremelésből, megvonják az ebédhozzá.lárulást, valamint egyéb kedvezményeket, csök­kentik a nyereségrészesedés mértékét, és végül megvál­nak az illetőtől. Az utóbbi­nál azonban más a helyzet A hibát, mulasztást vétők előszeretettel hozakodnak elő ezzel az ismert szólás-mon­dásai: aki dolgozik, az követ el hibát. Ez így igaz. Hozzá kell azonban tenni: ezt az érvelést csak azoktól szabad elfogadni, akik valóban dol­goznak. Sajnos sokan taka- róznak ezzel azok közül is, akik egyik hivatali szobából a másikba, egyik géptől a másikig lődörögnek, „jól ér- tesültségükkél” feltartják dolgozni vágyó társaikat. De nem ritka eset, hogy a ple­num előtt ők magyarázzák legjobban a munkafegyelem szükségességét. Szenvedélye­sen ostorozzák mások mu­lasztásait, de arról, hogy ők mit tesznek, vagy mit akar­nak tenni, hogy a helyzet megváltozzon, mélyen hall­gatnak, vagy éppen saját személyüket előtérbe tolva beszelnek. Ezek a jelenségek is azt a felismerést erősítik, hogy a munkamorál színvo­nalának, kulturáltságának emelése — az esetenként el- kerülhetelen adminisztratív Intézkedések mellett — első­sorban nevelési probléma. Vagyis a helytelen gondol­kodást kell megváltoztatni ahhoz, hogy alapvető fordu­latot érjünk el. Szükség van erre, mert e tekintetben kimeríthetetlen lehetőségünk van a fejlődés meggyorsítására. Miként le­hetne ezt a lehetőséget az eddiginél jobban hasznosí­tani? Találóan mondta egy mun­kás: mindenkinek annyi fel­adatot kell adni, hogy ne legyen ideje fegyelmezetlen- kedni. Mert ha ae üzemben nem kell várni az anyagra, a szerszámra, ha ilymódon nem adnak módot a csellen- Késre, sétálgatásra, ha szá- monkérik a munkaidő min­den percét, ha mindenkitől képességének megfelelően többet követelnek és a mér­cét fokozatosan magasabbra emelik, akkor némileg gátat vethetünk a munkafegyelem lazaságából fakadó népgaz­dasági és erkölcsi kárnak. De minden területen. Az időbéreseknél éppúgy, mint a teljesítménybéreseknél, va­lamint az adminisztratív be­osztásban dolgozóknál. A fe­gyelmezetlen munkavégzés ugyanis ma még jelentős összegeket rabol el. Az igv elvesztett milliókat, illetve milliárdokat jó lenne minél előbb a magunk javára hasznosítani. Ennek pedig igen jól bevált régi módja van: fegyelmezettebben kell dolgozni. Ha erről elfeledkezünk, ön­magunkat csapjuk be Ez pedig nem lehet egyetlen józanul gondolkodó ember célja sem. Akkor nem marad más hátra, mint szembe­nézni a tényekkel. Mivel a munkafegyelem megszilárdí­tása elsősorban morális problémákat vet fel, ezeket helyes a közvélemény elé tárni. Hogy ki mondja el ezeket? Mindazok, akik szí­vükön viselik a jövőt, csele­kednek a közösség gyarapo­dásáért és előre látnak. A tisztességes többség, az élen­járó kommunisták, a KISZ- fiatalok, a szakszervezeti ak­tívák. a szocialista brigádok, — tehát mindazok, akik nemcsak szóval, hanem sok­sok tettel is szolgálják a fejlődést, akik velünk együtt vallják: fegyelmezett munka nélkül nem lehet boldogulni. Vencsz Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents