Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

1966. január 12. szerda. NOGR AD EREDMÉNYES ESZTENDŐ Vezetőségválasztó taggyűlés a SUMSE-nél A salgótarjáni városi sport­kora ij tegnap befejeződtek a vezetőség választó taggyűlé­sek. Húsz sportkörnél adtab számot a vezetők az elmúlt évek munkájáról, frissítették fel az elnökséget új, a sport rajongó és tenni akaró tagok­kal. Az utolsó vezetőségválasztó taggyűlést tegnap délután a Salgótarjáni Öblösüveggyár sportkörénél, a SUMSE-nd tartották, a gyár tanácstermé­ben. Pavlik Rezső, a SÜMSE elnökhelyettese számolt be az aktív sportolók, sportbarátok előtt az elnökség kétéves munkájáról. Volt miről szól­nia. hiszen az üveggyári sport­kör a város egyik jelentős sportbázisa. Amellett, hogy az egyesületnél jelentős a lab­darúgó, az atlétikai és a te­ke szakosztály tevékenysége, nagy tömeget tudtak mozgósí­tani a tömegsportesemények­nél, a Kilián mozgalomban. A SÜMSE atlétikai szakosz­tályánál az elmúlt évben 45 sportoló tevékenykedett. Csak­nem valamennyi jelentős ve­télkedőn ott voltak a verseny­zők s több számban diadal­maskodtak. Az elért eredmé­nyek után két első osztályú, tíz másodosztályú, tizenegy harmadosztályú és négy ser­dülő versenyző küzdött a SÜMSE színeiért Minősítet­ten versenyzőt tizennyolcat tartottak nyilván. De szó esett az elkövetkező vetélkedőkről is. Ezek már nem kecsegtető­ek, mert irat legjobb verseny­zőjüktől kellett megválni, ka­tonai szolgálatra hívták be őket Legfontosabbnak éppen ezért most a fiatalok nevelé­sét határozták meg, új tehet­ségek után kutatnak, akik majd az atlétikai szakosztály gerincét alkotják a jövőben. Legeredményesebben a te­ke szakosztály működött az elmúlt évben is. A huszon­két fős gárda, ha nagy küz­delemben is, de megnyerte a megyei bajnokságot. Nagysze­rű fegyvertény ez, ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan ellenfeleket kellett le­győzni. mint az SKSE, a Zp. Építők, vagy a St. Dózsa leg­jobbjait. A továbbjutás, a Sze­geden lebonyolított osztályozó már nem sikerült, így az NB II. helyett az idén is a me­gyei bajnokságban küzdenek a SÜMSE tekézői. Természe­tesen tanulsággal is szolgált ez az osztályozó. Az a véle­mény alakult ki, hogy a tc- kézőknek a jövőben lényege­sen több idegenbeli verseny­lehetőséget kell biztosítani, hogy megszokják a légkört, nagyobb teljesítmények el­érésére is képesek legyenek. A harmadik, a mintegy 42 játékost foglalkoztató szakosz­tályt a labdarúgók képviselik. A megyei bajnokságban elért 6. helyükkel elégedetlenek a sportolók és szurkolók egy­aránt. A csapat lényegesen többre képes. A szezon köz­beni „leállás”, a sok sérülés és a kisebb „lazítás” meg- bosszúlta magát. A bajnok­ság végén mutatott nagy haj­rá már kevésnek bizonyult, s így a 6. helyre szorultak. Ja­vulást természetesen itt vár­nak, elsősorban a játékosok fegyelmében, ami biztosíték lehet arra, hogy az idei baj­noki évben jobban szerepel­jen a labdarúgó együttes. A SÜMSE egész évben nagy gondot fordított a tömegsport szervezésére, több versenyzé­si lehetőséget biztosított a gyár kollektívájának. A részt­vevők létszáma meghaladta a háromszázat. Az üzemek kö­zött megrendezett labdarúgó, atlétikai és teke bajnoksá­gok mellett biztosították a versenyzést sakkban és asz­taliteniszben. Az MHS szer­vezte összetett honvédelmi versenyen rendszeresen két csapat képviselte az üveggyár színeit — több esetben ered­ményesen. Természetesen még nagyobb lehetőség is biztosi- tett a tömegsport továbbfej­lesztéséhez, s úgy foglaltak állást, hogy ezeket kihasznál­ják, még több dolgozót von­nak be a rendszeres tömeg­sportba. A vezetőségválasztó taggyű­lésen egy új szakosztály meg­alakulásáról is számot adhatott az elnökség. A női röplabdá- sok az elmúlt évben még csak edzéseket végeztek, verseny­zésre nem volt alkalmuk. Ez a csapat — összesen tizenkét lány — az idei megyei baj­nokságon pedig már a pontok­ért, a helyezésért küzd majd. örvendetes ez azért is, mert a gyárban sok a női dolgozó, sportolási lehetőségükről gon­doskodni kötelesség is. —So— Asztalitenisz Országos seregszemle járási döntője Jobbágyiban Az elmúlt héten Jobbágyi­ban rendezték meg az aszta! tenisz országos seregszemle járási döntő mérkőzéseit. A versenyen több mint ötven versenyző Indult Jobbágyi, Pásztó, Szurdokpüspöki al­talános iskoláiból és sportkö­reiből. Az erős mezőnyben az 1948—1954-ben születettek küzdöttek az első hely meg­szerzéséért, s igen színvona­las mérkőzéseket vívtak. A verseny végeredménye az egyes csoportokban így ala­kult Nők: 1950—51-ben születet­tek között: 1. Lendvai Gab­riella (Jobbágyi), 2. Bérezi Zsuzsanna (Jabbágyi) 3. Fá­bián Zsófia (Szurdokpüspöki). 1953—54-ben születettek, között: 1. Pétervári Gabriella (Jobbágyi) 2. Holec Piroska (Szurdokpüspöki) 3. Krasznai Katalin (Szurdokpüspöki). Fiúk: 1949—50-ben születet» s Megjelent az „Ökölvívás” decemberi száma. Ebben ol­vastuk Viktor Ogurjenkov- nak, a szovjet válogatott ed­zőjének Mexikóra vonatkozó nyilatkozatát: '...Tokiói és berlini sikereink azt bizo- nyítiák, hogy a szovjet isko­la jó úton halad. Mexikóban többnyire fiatalokból áll majd csapatunk. • A Benfica vasárnapi mér­kőzésén súlyosan megsérült Eusebió. Lehetséges, hogy a kitűnő játékos több hétig nem játszhat, így február 2- án Manchester United elleni BEK negyeddöntőjében sem. • A román kézilabda váloga­tott sorozatos nemzetközi mér­kőzésekkel készül a jövő évi világbajnokságra. A tél fo­lyamán az NSZK, Csehszlo­vákia és az NDK válogatott­jával mérkőzik, majd feb­ruár végén skandináv por­tyára indul és valószínűleg OROKBiH ellátogat Izlandba is. Össze) is több válogatott mérkőzést terveznek a szakvezetők. A Jugoszláv Labdarúgó Szövetség lemondta a január­ban Izrael és Görögország ellen tervezett válogatott mérkőzéseket. A híres brazil labdarúgó­csapat, a Santos Abidianban 30 ezer néző előtt 7:1 (2:0) arányban győzött a helyi vá­logatott ellen. A brazil együt­tes igazi labdarúgó-bemuta­tót tartott: Góllövők: Pe'é (2) (egyet 11-esből), Coutin- ho, és Pepe (2—2), és Lima Az Elefántcsont-partiak 7'0 után szerezték tisztelet gól­jukat Csak most kerültek nyilvá­nosságra az Üj-zélandi nagy­Egyéni verseny A pásztói járásban hétről- hétre gazdag sporteseménye­ket biztosítanak a versenyzők­nek és szurkolóknak egyaránt. Vasárnap, január 16-án Fász- tón, a gimnázium tornatermé­Saklc írét sportágban ben rendezik meg a járás egvéni döntőit. A női és férfi sakk és asztalitenisz, verseny mérkőzéseken sakkban 30 asztaliteniszben pedig 45 ver­senyző indulását várják. SKSE — Újpesti Dózsa 7 : 5 Az országos egyéni lérfi bajnokság döntője miatt öthe­ti szünet volt az országos csapatbajnokságok fordulói­nak lebonyolításában Vasár­nap indultak újra a küzdel­mek az NB II. mindkét cső portjában Különösen a Nyu gat!-csoportban okoztak soro­zati,.-. meglepetéseket a kiesé' ellen harcolók. A Keleti-cso portban egyelőre csendesebb küzdelmek folynak általába a várt eredm nvek születtek. De —- országos vélemények szerint is — a Salgótarjáni KSE újabb győzelme mégis kiemelkedő Az SKSE együt­tese a jó képességű játékosok ból álló Újpesti Dózsa csapa tát győzte le 7:5 arányban. A Keleti-csoport további eredményei! Ganz-Mávag Szállítók 4:8, Mátraalja—Pps tás 45:7,5, Szegedi Vasutas—- Elzett 7,5:4,5, Szegedi Ruha gyár—Bp. Petőfi 4:6 (2), Kecs keméti Vörös Meteor—Csepel 5:6 (1), Bajai Spatacus—§ág- vári 5:5 (2). A hetedik fordu ló után az állás: Bp. Petőfi 55 (2), Szállítók 51, Csepel 50 (1), Kecskemét 48,5 (1) pont. mérfőldes futóversenyek pon­tos részidői. Az első verse­nyen, amelyet May (NDK) 5:53,8-cal nyert meg, Ketno (3:54,9 előtt, a kenyai futó ve­zetett 56,4, 1:55 és 2:54,9-es részidőkkel, közben az 1500 métert 3:38-as egyéni csúcs­ra futotta (May ideje: 3:38,2 volt). A második mérfőldes találkozón (1. May 3:54,1. 2. Keino 3:54,4) még jobb 1500- as részidők születtek. Keino itt óvatos iramban kezdett (58, 1:57, 2:55,5) 1500 m-nél azonban 3:37,6-os (!) újabb egyéni csúccsal két tizeddel vezetett May előtt tek között: 1. Tamás József (Szurdokpüspöki) 2. Sági Gá­bor (Jobbágyi) 3. Érces And­rás (Jobbágyi). 1951— 52-ben születettek kö­zött: 1. Erki József (Jobbágyi) 2. Mátrai Károly (Szurdok- püspöki) 3. Jancsó György (Jobbágyi). 1952— ben születettek között: 1. Jancsó Kornél (Jobbágyi) 2. Tamás Ferenc (Szurdokpüs­pöki) 3. Hegedűs Péter (Szur­dokpüspöki). 1953— 54-ben ' születettek között: 1. Bodor Ferenc (Job­bágyi) 2. Brandstetter Gábor (Jobbágyi) 3. Jancsó Zoltán (Jobbágyi) KOMÉDIA Baráti társaságban a nagy­hírű és népszerű színművész mondotta el az alábbi törté­netet. A harmincas években tör­tént. Azon a nyáron nem utaztam külföldre. Vágyód­tam egy kis falusi levegőre Vonzott az akácillat, a mus­kátlis ablak és minden jó és szép, arhi a világon egyedül csak magyar vidéken lelhető fel. Hosszas keresés után ta­láltam egy veszprémi falut. Távol vonattól és autón jár­ható úttól. Telefon és vil­lanyvilágítás nélkül. Szávai a vágyott teljes kikapcsolódást ott csakugyan megtaláltam. Esténként korán lefeküdtem, nagyokat aludtam és sok te­jet és gyümölcsöt fogyasztot­tam, Nappaljaimat az embe­rek tanulmányozására fordí- tottam. Hallgattam ízes be­szédjüket gyönyörködtem hí- mes népi viseletűkben és mély együttérzéssel figyeltem nehéz munkájukat. Néha be­néztem a kocsmába is, ahol szintén sok megfigyelésre méltó alakot találtam. Egyik poros délután ha­rangzúgás esalt ki az utcára Láítam, hogy temetési menet közeledik. Bevártam. A gyászkocsin Világos koporsó ÉS VALÓSÁG volt elhelyezve. Lassan vonul­tak és így nyugodtan elolvas­hattam a halott nevét és élet­korát. Haiadon és 27 éves!? Merőben szokatlan ez falun, ahol a 20 éves lány már vén­lánynak számít. Egy pillana­tig ezen tűnődtem, de figyel­memet csakhamar más kötötte le. A gyászkocsi után közvet­len, külön sorban, egyedül egy ünneplőbe öltözött legény haladt. Szakmabeli érdeklő­déssel figyeltem. Nemes arc­éle, daliás alakja, arcán a fáj­dalom és vigasztalhatatlan- ság kifejezésével, megrendí- tően hatott. Kezeiben egy hímzett párnát tartott, amely­re gyöngyös párta volt helyez­ve. Utána haladt a gyászoló család, a rokonság és az is­merősök tömege. Gondolkodás nélkül beso­roltam a menetbe és velük együtt érkeztem meg az akáevirágos temetőbe. A koporsót a gyászvitézek leemelték a kocsiról és a frissen ásott sírgödör mellé helyezték Megkezdődött a szertartás A nyekergő hangú kántor mindenkit sorban elbúcsúzta- tott és a neve említésekor mindegyik hangosan siránko­zott. Csak a legény állt ke­ményen, hangtalanul. Nézett tieiiflszumof kapntti* a kismotorok A Belügyminisztérium és a Közlekedési és Postaügyi Mi­nisztérium együttes rendelet« alapján azokat a motoros ke­rékpárokat és 50 köbcentimé­ter hengerűrtartalomnál nem nagyobb motorkerékpárokat, amelyek eddig nem voltak rendszámkötelesek, hatósági vizsgára kell vinni és motor­kerékpár-rendszámmal ellát­ni. A rendelkezés 1966 már­cius 31-én lép életbe. Az úgy­nevezett mopedek (segédmoto­ros kerékpár) egyrésze és vizs­gaköteles lett tehát. A rende­let előzménye, hogy megnőtt hazánkban az 50 köbcentis hengerűrtartalmú kismotorok és segédmotorok száma, amelynek sebessége megha­ladta az óránkénti 50. sőt elérte a 65—7Q kilométe­res sebességet is Eddig ezek csak egyszerű bejelentő lap­pal vettek rész! a forgalom­ban. 1966. március 31-e után az. 50 ccm-nél nagyobb motorral fel­szerelt motorkerékpárokat te­hát. le kell vizsgáztatni és rendszámmal ellátni ha azok sebessége a gyári prospektus szerint az 50 ki lomé te rí meg­haladja. A 38 köbcentis ma­gyar Dongóknak, a mai run gyártott 48 köbcenti nn-'lores Berváknak és a Panniknek, amelyekből az előbbiek!',ez hasonlóan — sok ezer fut az országban, nem kell vizsgáz­Bisifró épül Közel tizenkét esztendeje nincs elfogadható közétkezte­tés Kisterenye községben. Több mint tíz éve szűnt meg működni a helyi földműves- szövetkezet kezelésében levő kisvendéglő. Azóta csupán vágy maradt egy korszerű ét- terem-cukrászda-pressző együttes építése. A terv már tavaly is közeljárt a megva­lósuláshoz. A terenyei új bisztró — 350 ezer forintos költséggel — ugyanis javában épül. és az eredeti terv szerint december végén kellett volna niok, mert sebességük nem éri el az 50 kilométert. A Dongó végsebessége ugyanis 38, a Berváké és a Panniké 35 ki­lométer. Ezek tehát továbbra is rendszám nélkül közleked­hetnek. a többi külföldi már­kájú kismotorra! együtt, ame­lyek sem hengerűrtartalom­ban, sem sebességben nem ha­ladják meg a bűvös ötvenes számot. Az a sok ezer kismo- toros, aki tehát 50 köbcentimé­teres. vagy annál nagyobb űr- tartalmú, illetve 50 km/óra, vagy annál nagyobb teljesít­ményű. eddig nem vizsgázott géppé’ endelkezik, jól teszi, Ha " március 31 előtt már gondolkodik a vizsgáztatásáról. A menetrend a következő: eientkeznek az illetékes autó­műszaki tanintézetnél. Itt megtudják, hogy motorjuk va­lóban vizsuaköteles-e? Ha igen és már 1964 decembere előtt is tulajdonukban voll a kérdéses motor, kedvezmé­nyesen, 10 forintos ilielékbé- lyeggel, a legszükségesebb KRESZ és műszaki tudnivalók Wrtel■'■■■ban tehetik le u mo- torkerekpárvezelői vizsgát. I960 március 31. után a fen. Ipbb Ismertetett kismotor; a- rékpárok már csak rendszám­mal. vezetőik pedig rendes molorvezetői vizsgával közle­kedhetnek­Zsolnai Lásziu Kisterenyén atadni a közönségnek, A me­gyei vendéglátó vállalat nem­régiben tervmódosítást hajtott végre. Az űj határidő szerint február elsején adják át ren­deltetésének a bisztrót. Jelen­leg gondot okoz az egészséges ivóvíz bevezetése, és mindad­dig amíg ez a probléma meg­oldatlan a megyei KÖJÁL nem engedélyezi a közétkez­tetést. A tervek szerint az egészséges ivóvizet a közeli Népkertből vezetik majd az új bisztróhoz. maga elé komoran es elszán­tan. A pap végül is beszentelte a koporsót, majd a kántorral együtt elvonult A temetkezé­si vállalat emberei közeledtek, hogy a koporsót a sírba eresszék. Abban a pillanat­ban a szomorú legény arca megvonaglott, majd rázu­hant a koporsóra. Átölelte mindkét karjával és olyan szorítással, hogy egyet rop­pant. Mélyről jövő nyögés, majd he/es zokogás rázta meg a testét. A gyászvitézek tanácstala­nul és pislogva torpantak meg Várták a funerátor rendelkezését, aki obiigát szo­morúságával és Ungő zsakett­jével állandóan a koporsó kö­zelében nyüzsgött. Mindenki sírt és zokogott» Kis idő múlva a koporsós közelebb lépett a legényhez. Vallara tette a kezét és vi­gasztalta. kérlelte. Szelíd erő­szakkal akarta eltávolítani a koporsóról. A legény felemel­te fejét szinte láng csapott ki a szeméből és bal karja egyetlen mozdulatával méte­rekre lódította a mestert, majd visszazuhant a kopor­sóra. Később a gyászvitézek is néhány kísérletet tettek, de ők sem jártak különben. Egyi­kük majdnem belegurult a nyitott sirba. A legény köly- keit védő oroszlán bátorságá­val szállt szembe minden kí­sérlettel. Ekkor egy Idős férfiú — gondolom a leány apja — lé­pett oda a legényhez. Közel­hajolt a füléhez, valamit mon­dott neki, mire a legény szó nélkül felállt és utána annak rendje, módja szerint elföl­delték a koporsót. Mélyen megrendülve indul­tam hazafelé. Átvágtam a temetőt szegélyező libalegelőn és elgondolkoztam a látotta­kon. — Lám milyen az igazi fáj­dalom! Mennyire más a va­lóság, mint a komédia. Ezt a tökélyt az érzések kifejezésé­ben színpadon soha senki sem tudná elérni. Ez csak a fájda­lom és kín hasogatására, ma­gától jöhet létre. Olyan össze­törtnek, nyomorult ripacsnak, hitvány komédiásnak éreztem magam. Pedig én ha új sze­repre készülök egész könyv­tárakat bopgésiek át. Fürké­szem a megfelelő kosztümöt, hetekig vívódom a maszko­mon, tépem az idegeimet, ta­nulok éjjel-nappal a bemuta­tóig. Súgó nélkül tudom 8 szerepemet és mégis a premie­ren olyan lámpaláz fog el, hogy sokszor csak az ügyelő ébersége ment meg a szökés­től .., Ilyen gondolatoktól füstölög­ve tértem haza. Néhány nappal később meg­tudtam, hogy a legény min­den pártában maradt, beteg leányzó végtisztességén hiva­tásszerűen vállalja a gyászoló Vőlegény szerepét. Ben ke Gedeon

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents