Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-06 / 4. szám

1966. január 6., csütörtök NÖGT? A T5 A pásztói járási TS tanácskozása Az 1966. évi tömegsport fel­adatokról tanácskozást tartott a pásztói járási TS vezetősé­ge. Kiszely Zoltán TS-elnök vázolta a tömegsport fejleszté­se érdekében tett intézkedé­seket, majd megvitatták azok végrehajtását. A fejlődést gátolta, hogy sokhelyütt a minőségi sport került előtérbe. A járás terü­letén több sportkör úgy ren­dezkedett be, hogy csak a lab­darúgás volt a minden. Ezt kívánják megszüntetni a jö­vőben. A tervek között szerepel egy motoros szakosztály lét­rehozása. Így biztosítva lenne a motorral rendelkező fiata­lok szervezett sportolása. A járási TS elve, hogy a járási labdarúgó-bajnokságnak a tö­megsportot kell szolgálnia, ezért bevezetik a bajnokság­ban a játékos-cserét. Igen fontosnak tartják az ez év­ben is megrendezésre kerülő spartakiád versenyeket, ame­lyek felkészülést biztosítanak az országos sportnapok verse­nyeire. Javaslatként merül fel, hogy a jövőben a sportkörök a költségvetésükből a tömeg­sportra is fordítsanak meg­felelő összeget, ugyan úgy mint egy-egy szakosztályra. A tanácskozás végeztével megjutalmazták az elmúlt év­ben eredményes munkát vég­ző aktívákat. ícs. j.) Sakk Befejeződött az SBTC I. osztályú versenye Kedden egy elmaradt játsz­ma lejátszásával befejeződött az SBTC hagyományos I. osz­tályú egyéni versenye. Tizen­három sakkozó mérkőzött he­tenként két alkalommal. Az I. osztály megszerzéséhez. Illet­ve megerősítéséhez 7.5 pont kellett. Ez öt játékosnak sike­rült. örvendetes, hogy közü­lük kettő. Komka és Schablik II. osztályú volt. s a verse­nyen elért eredményével I. osztályt szerzett. Végeredmény: 1. Szokács (SKSE) 10 p, 2. Pethő (SKSE) 8.5 p, 3—4.‘ Gallai. (ST. ZIM) és Liehtner (SKSE) 8—8 p, 5—8. Komka és Schablik (mindkettő SBTC) 7,5—7,5 p, 7. Tóth P. (SKSE) 7 p, 8. Bron- ncr (Nbátony) 5,5 p, 9—10. Palla Gy. (SBTO és Szabó (SKSE) 4—4 p, 11. Acél (SBTC) 3,5 p, 12. Simonyi (SBTC) 3 p, 13. Kaposi (SKSE) 1.5 p. Az első négy helyezett jól játszott. Komka jó hajrával, Schablik szívóssággal érte el az I. osztályt. Tóth csak haj­szállal csúszott el a 7,5 pont­tól. Pallótól és Szabótól töb­bet vártak. Simonyi szereplése meglepetés. Csak az „idege­nek” ellen küzdött, de akkor nagyon. Kaposi „belelkesült’’ aztán elmaradozgatott a for­dulókról. A versenyt Makkai Pál szakosztályvezető vezette. A díjkiosztásra ünnepélyes szak­osztály-értekezlet keretében csütörtökön kerül sor. Úttörők téli olimpiája Nógrád megyei siker a szánkó versenyen Az úttörők téli olimpiájának első félideje még az elmúlt év végén lezárult. Ebben a versenyszakaszban a Nógrád megyei úttörők közül a Salgó­tarjáni Sztahanov úti Általá­nos Iskola tanulója, Rákóczi Zsuzsa ért el szép sikert. Gyorskorcsolyózásban 200 és 300 méteren, valamint az ösz- szetett versenyben is a leg­jobb volt a vidéki úttörők közül. A Budapesten lezajlott első félidő után a második félidő Sátoraljaújhelyen január 2-án kezdődött meg. Kedden kaptuk a hírt, hogy a különböző versenyszámok­ban 114 pajtás állt rajthoz. Eddig öt versenyszámban avattak bajnokot Az öt szám közül az egyikben Nógrád megyei siker született. A fiúk szánkoversenyét 19 induló kö­zül Jedlicska István nyerte 39,8 másodperccel. Jedlicska Pisti a Rákóczi úti Általános Iskola hatodik osztályos tanulója, aki szerdán érkezett haza és nagyon bol­dog volt a győzelem után. AZ MLSZ DÖNTÉSE ALAPJÁN: Havasi az SBTC-ben Az MLSZ elnöksége tárgyal­ta az NB 1. osztályon bellii benyújtott, s eddig vizsgálati eljárás miatt függőben tartott kedvezményes átigazolási ké­relmeket. Az Átigazolási Bi­zottság javaslatait figyelembe véve Havasi ((Hágelmann) Sándort a Ferencvárosi TC- től a Salgótarjáni BTC-hcz, Korsós Istvánt, a Győri V. ETO-tól, a Vasas SC-hez és Szűcs Lajost a Dorogi Bányász SE-tőí a Ferencvárosi TC-bez átigazolta. Sport és termelés Gyárvárosokban és bánya­vidékeken sokszor hivatkoznak — különösen a kedvezményes átigazolások idején — arra, hogy meg kell erősíteni a he­lyi labdarúgó csapatot, mert az együttes jó vagy rossz sze­replése észrevehetően kihat a termelésre. Az érvben van némi igaz­ság, hiszen mindenki önmagán is tapasztalhatja, hogy jó han­gulatban könnyebb a munka. Sokezer labdarúgó-szurkoló hétfői kedélyállapotát pedig nem kis mértékben befolyásol­ja kedvenc csapatának vasár­napi eredménye. A lényeg mégsem itt van, hanem a ter­melés és a sport egészségügyi vonatkozásában. Egy statisztika Veretőségvá'asztás Mátranovákon KÖZEL SZÁZ sportoló és szurkoló jelenlétében tartotta meg a Mátranováki Bányász Sportkör vezetőségválasztó közgyűlését. A közgyűlést ala­pos előkészítés előzte meg, s ennek eredménve volt a részt­vevők nagy száma (köztük húsz női sportoló). Jelen volt az üzemi pártbizottság, a szakszervezeti bizottság, a KISZ-bizottság. a községi ta­nács vb és a Nőtanács képvi­selője is. Az elnökségi beszámoló fog­lalkozott a sDortkör szakosz­tályainak elmúlt évi működé­sével. Nem fukarkodott a bí­rálatokkal sem. Kiderült: utánpótlásról kell gondoskod­ni a labdarúgóknál (öt játékos katonai szolgálatra vonult be), nincs edzési lehetőségük az asztali teniszezőknek éa. a sak­kozóknak. Szó esett egyes sportolók helytelen magatar­tásáról. Az eredmények közül ki­emelkedik a sportkör tömeg­sport tevékenysége. Jól szere­peltek a spartakiád versenye­ken és a Bányász Kupa küz­delmein. Fejlődésnek indulta torna is, bár teremhiánnyal küzdenek. Ebben az évben tekeszakosztályt kívánnak lét­rehozni. A hozzászólók elmondták: mit várnak az elnökségtől, és a szakosztályoktól. VÉGEZETÜL a bajnokságot nyert labdarúgó együttes ér­demeinek és okleveleinek ki­osztására került sor. | Teljes értékű munkát álta- i Iában csak egészséges ember- j tői lehet elvárni. A közelmúlt­ban került nyilvánosságra az SZTK egyik statisztikája; e szerint a betegállományban le­vő dolgozók elvileg fedeznék Budapest teljes lakásépítési programjának munkaerő szük­ségletét. És ebben még nincs benne az a termeléscsökkenés, amely a betegen is munkába állók gyengébb teljesítményé­nek következménye! Az orvostudomány fejlődése, társadalmi berendezésünk megváltozása a múlt emlékévé telt egy sor, hajdan vészesen pusztító népbetegséget. A tu­dományos és technikai haladás azonban új ártalmakat hozott magával, melyeket általában 1 csak civilizációs betegségek­ként emlegetnek. Ezek több­nyire annak következményei, hogy bár az emberi szervezet­nek megvan a speciális moz­gásigénye, az élet kultúrált- ;ága, a közlekedés fejlődése, a fizikai . munkának gépekkel történő heTyetté^ítése miatt a modern ember szervezete sok esetben ezt mégsem kapja meg. Világszerte terjed az a né­zet, hogy a mozgáshiányból eredő betegségek ellen csak gyógyszerekkel és orvosi ke­zeléssel nem lehet felvenni a küzdelmet. Teljesíteni keli a szervezet mozgásigényét, s ak­kor e betegségek száma is csökken. A mozgáshiányból fakadó betegségek aggasztó méreteit számos külföldi és hazai sta­tisztika igazolja. Németország­ban például több éven át vizs­gálatokat folytattak az Iskola- köteles korhoz érkező gyerme­keken. Az eredmény meghök­kentő volt. Megállapították, hogy — elsősorban a városi gyermekeknél — néhány kivé­teltől eltekintve mindegyikük­nél tapasztalható — elsősorban a mozgáshiányból fakadó — kóros elváltozás. Hasonló eredménnyel járt a budapesti Zeneművészeti Fő­iskola elsőéves növendékein végzett vizsgálat. A 47 hall­gató közül 34-nél kóros szívtü­neteket észleltek, 32-nél tar­táshibát állapítottak meg, 22- nél egyéb rendellenességek tűntek ki, 10 hallgatót pedig orvosi kezelésbe vettek. Mind­össze ketten voltak, akiket a vizsgálat minden tekintetben egészségesnek talált. Új népbetegség Ha ezt nem is lehet általá­nos eredményként elfogadni, mégis híven jellemzi, hogy az egyoldalú érdeklődés — adott esetben a zene — a gyermek és serdülőkorban jelentkező krónikus mozgéshiánnyal pá­rosulva, kellemetlen következ­ményekhez vezethet. A helytelen táplálkozásra és a mozgáshiányra vezethető vissza korunk „népbetegsége”; a különféle vérkeringési zava­rok. A mozgáshiánnyal, az el- hízottsággal, a nap, a szabad levegő és a víz hiányával jár együtt korunk emberének ed- zetlensége is, s ez különféle hűléses betegségek táptalaját teremti meg. Ilyen felismerések vezettek addig, hogy ma már a sportot nemcsak ; mint szórakozást, hanem mint az egészségvéde­lem egyik eszközét fogják feL És sport alatt nemcsak a ver­senyzést, sőt nem Is elsősorban a versenyzést értik, hanem a testedzés mindazon változatait, amelyek képesek a dolgozó ember mozgáshiányát meg­szüntetni. Így került világ­szerte előtérbe a természetjá­rás, a sporszerű táborozás sok­féle változata, valamint a munkahelyi testnevelés. Nem véletlen tehát, hogy hazánkban a sporszervezetek jelentős energiát fejtenk ki, az ifjúság és a dolgozók minél nagyobb részének a sportolás­ba való bevonása érdekében. A hagyományos módszerek melett nálunk is egyre jobban terjednek a nem versenyszerű tömegfoglalkoztatási módsze- •" é ■ üiönös figyelmet szen­telnek a munkahelyi testne­velésnek is. Érthető ez, hiszen a szovjet, a svéd és az olasz üzemekben szerzett tapaszta­latok azt mutatják, hogy a munkahelyi testnevelés beve­zetése óta a termelékenység kb. 25%-kal javult, a kisebb betegségek, a hiányzások szá­ma pedig 7%-kal csökkent. Kevesebb panasz A munkahelyi testnevelést Kísérletképpen néhány üzem­ben és üzemrészben, elsősor­ban az tilőfoglalkozásúak kö­rében nálunk is több éve be­vezették. A tapasztalatok iga­zolták a külföldi eredménye­ket. Á termelés a tíz perces munkaidőkiesés ellenére sem csökkent, sőt inkább emelke­dett, kevesebb az apró beteg­ség, jobb a dolgozók hangula­ta és a munkaidő végén is ke­vésbé hanyatlik a figyelem, a munkakedv. Az MTS elnöksége az érde­kelt minisztériumokkal egyet­értve ezért úgy határozott, hogy 1066-tól fokozatosan egy­re több üzemben, vállalatnál és iskolában bevezetik a mun­kahelyi testnevelést. Kidolgoz­zák a különféle igényeknek megfelelő gyakorlatanyagot, kiképzik a gyakorlatvezetőket és tovább folytatják a kísérle­teket, hogy megállapítsák: mi­lyen időmennyiség és gyakor­latanyag biztosítja a legked­vezőbb eredményt. A munkahelyi testnevelés önmagában természetesen nem jelenti az egészséges étet gondjának megoldását. Ehhez társulnia kell a sport más vál­tozatainak is. Országunkban rendelkezünk a tömegméretű sportolás feltételeivel. Jó len­ne, ha a maguk javára és a társadalom hasznára minél többen élnének ezekkel a le­hetőségekkel. Aidái Aladár Áz első nap Elsőnek Nyulászi gyúró ér­kezett a helyiségbe. Öt Walh- kampf Lajos edző követte, majd röviddel öt óra elölt be­népesült az SBTC klubház kü­lön terme. Kedden este rög­tönzött szakosztály-értekezle­tet tartott az SBTC labdarúgó- szakosztálya. — Végre megnyugodtam. Már attól kezdtem félni, hogy esetleg rossz a lelkiismeret. Lassan hátat fordított Jász­nak, beballagott a szobába. A kolléga felesége lankadatlan buzgalommal vetített és ma­gyarázott: — Ez itt a Vezúv. Álomvi­lág Életemben nem láttam még ilyen szépet... — A képen a Nápolyi Öböl medi­terrán kékje csillogott, fö­lötte a tűzhányóval, amelyből lenge füstoszlop szállt az ég felé. Zsupánnak tudomása volt róla, hogy egy jelentéktelen mozzanat is hozzátartozik a diaképek történetéhez. Ami­kor hírt hoztak dr. Jásznak Vali rosszullátéről, a kollégá­nak döntenie kellett: vagy a képekért megy először a vá­rosba, vagy a beteghez siet. A színes negatívok javára döntött, a betegről közben meg is feledkezett, újabb sür­getésre indult hozzá, de már késő volt. A fiatal orvos, mint kívül­álló, elnézte a kellemesen szórakozó, ártatlan társaságot, amelynek fogalma sem volt az elhanyagolható véletlenek­ről. Neki viszont — legalább most úgy érezte — már-már végzetessé váltak ezek a lát­szólag elhanyagolható vélet­lenek. Leves gőzölög a konyhaasz­talon. Az orvos nem nagy hajlandóságot mutat az evés­hez, gondolataiba mélyedve, mozdulatlanul könyököl az asztalra. Felesége ijedelemmel figyeli. Nyomasztó a hangu­lat közöttük. Rájuk neheze­dik, a nagy megoldatlan kér­dés, ugyanakkor félnek már a vitától, mindketten szeret­nék megőrizni a békességet, ki-ki a maga módján. — Egyél... — biztatja Zsu­pánt az asszony. Az orvos egy pillanatra föl­rezzen révetegségéből, felesé­gére csodálkozik, s rajta fe­lei ti mélázó tekintetét. • Elfoeódottan, az önbizal­mukban megrendült és a nagyvárosi környezettől elszo­kott emberek tétovaságával haladt végig Zsupán a Kuta­tó Intézet síkos-ragyogó fo­lyosóján. Természetéhez egyáltalán nem illő félénkség­gel tájékozódott az impozáns üvegpalotában, amelyben most járt először. Fehérköpenyes asszisztensekkel találkozott, akik kísérleti állatokat vittek el mellette. Csüggedten utá­nuk nézett. Kevés ügyet vetett rá az igazgató professzor titkárnő­je. A kecses nő sterilen ünne­pélyes volt. szótlanul tette dolgát hipermodern barikád­ja mögött. Zsupán megkoc­káztatta a kérdést: — Egy újságot kaphat­nék? ... A titkárnő minden szó nél­kül, de szívélyesen nyújtotta át neki a friss lapokat. Hiá­ba erőlködött Zsupán, kép­telen volt olvasni. Mindunta­lan a Drofesszor ajtajára pil­lantott Nem bírta tovább a vára­kozást. Eddig olyan nagy volt körülötte a csend, mintha la­ticellel bélelték volna ki az egész épületet. Most a leg­apróbb zajok is elviselhetet­lenné fokozódtak. A halánté­kára mért ütésekké váltak az írógép kopogása, a telefon csengése, az utcai forgalom zaja. Hirtelen a vendégasztal­kára dobta az újságokat, fel­ánt — Majd később visszajö­vök ... — bólintott sietve. A titkárnő nem tudta mire vélni a dolgot, furcsán az or­vosra bámult. — Kérem. Ahogy jónak lát­ja. Zsupán valósággal kimene­kült az Üllői úti toronyépü­letből. Később szégyenkezve gondolt vissza erre a balsze­rencsés kísérletre és azóta sem tudta eldönteni, hogy maga a kísérlet, vagy pedig a meghátrálás volt-e gyáva­ság? • Az asszony már pongyolá­ban ül a szobában az ágy szélén, nagyon fáradt, sze­retne pihenni, de Zsupánnak esze ágában sincs lefeküdni. Mintha egyedül lenne az egész világon, gondjaival viaskod­va hallgat az asztal mellett. —Pihenned kell Sándor... — kérleli az asszony. — Van itthon valami inni­való? — Könyörgöm, éppen most, amikor végre józanodni kez­desz? — Éppen azért akarok In­ni. — Mindent tönkreteszei... — Nem a jószántamból. — Mi bajod van tulajdon­képpen? ... Zsupán belemarkol az asz­talterítőbe, gyűri, gyűri s egykedvűen mered az aszta­lon heverő tárgyakra, ame­lyek kimozdulnak nyugal­mukból. Az ajtónak vetette hátát, karjával hadonászott, úgy kiabált: — Szeretnék leszállni a kínpadról! Szeretnék még egy­szer az lenni, akinek hittem magam. Nekem nem a jö- vőm hiányzik, hanem a múl­tam. A hitem!... A rendelőben voltak, aho­va bezárkózott inni az or­vos az ünneplés elől az élet­mentő beavatkozás után. Az asszony még soha nem lát­ta ilyen feldúltalak a férjét. Megrémítette ez az élmény, ijedelmében szerette volna el­hárítani a családi vihart, amelyet maga támasztott sür­gető-elégedetlenkedő viselke­désével. — Én többet nem szólok bele... — fogadkozott. — Bárhogyan döntesz, fejet haj­tok, csak legyen békesség. (folytatjuk) Véget ért a szabadság. Most már félre kell tenni a pihe­nést. Az asztalnál együtt ül­tek a régi és az új játékosok. A kézfogások mellett sikeres új esztendőt kívántak egymás­nak, majd pár perccel öt óra után Páhi László szakosztály­vezető emelkedett szólásra. Mintegy harminc játékos fi­gyelte a szakosztályvezető sza­vait. Páhi László kérte a fiú­kat, hogy az elkövetkezendő munkát úgy végezzék, mintha bajnokság lenne. „Az őszi szívvel tovább", ez legyen a jelszó. A bajnokság első fordulóját a Ferencváros ellen játssza az SBTC. Mészáros József ed­zőnek volt csapata ellen kell felkészítenie a salgótarjáni fe­kete-fehéreket. Még két hó­nap és jön a Fradi. Persik Já­nos intéző felolvasta azoknak a neveit, akik Hévízre utaz­nak. Az itthonmaradottakkal Bodon Tibor foglalkozik. Walhkamvf Lajos edző a fe­gyelemről és a munkáról be­szélt. Elmondta, hogy ne ke­seredjenek el azok, akik nin­csenek a keretben. Mindenki előtt nyitva áll az út, hogy bizonyítson. Szerdán reggel fél nyolckor sorra érkeztek a játékosok. A klubház előtt az autóbusz vár­ta őket. Hévíz következik. Kéthetes kemény műnka.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents