Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-06 / 4. szám
1966. január 6., csütörtök NÖGRAD s kövelkezetesiég:et a végrehajtódban S emmi esetre sem véletlen, hogy korunk egyik leggyakrabban tárgyalt, elemzett, vitatott problémája az üzemi demokrácia helyzete, alkalmazása, ki- szélesítésének útja-módja. A közérdeklődést voltaképpen az váltja ki, hogy az üzemi demokrácia fórumain, „csatornáin” egy-egy gyár egyszerű dolgozói nyilváníthatják véleményüket — munkahelyük napi, szűk problémáin túlmenően — az üzem, a vállalat egészének ügyes-bajos dolgairól. Az üzemi demokrácia helyzete, állapota tehát szinte fokmérője annak, hogy munkásai mennyire érzik sajátjuknak az adott gyárat, másfelől, a vállalat vezetői mennyire teremtik meg annak a módját, hogy a munkások ezt a jogukat érvényre juttathassák. Az üzemi demokrácia helyzetét ebből a szemszögből vizsgálta a közelmúltban az öblösüveggyár párt-végrehajtó bizottságának ülése is. Két alapvető, szinte egymással szembenéző kérdés tűnik fel itt, ebben a gyárban is: van-e módja a munkásoknak, hogy beleszólhassanak a gyár általános gondjaiba — értve ez alatt a vezetés színvonalának bírálatát is — másfelől, élnek-e a munkások, az adott lehetőséggel, az üzemi demokrácia biztosította jogokkal? Mindenek előtt arra kell felfigyelnünk, hogy tavaly az öblösüveggyárban kevesebb volt a termelési tanácskozásokon megjelent dolgozók száma, 1964-ben egy-egy termelési tanácskozáson összesen ezerkétszáz, ezernégyszáz dolgozó vett részt, 1965-ben az összesített szám egyszer sem érte el az ezeregyszázat. Ennek az adatnak látszólag ellentmond egy másik: a felszólalások száma — tehát éppen, ami a tanácskozás résztvevőinek aktivitását legjobban tükrözi —, az utóbbi időkben gyarapodik. Az ellentmondás csak látszólagos. A kormány és a SZOT közös határozatának egyik előírása szerint a ‘ "•n'"’-«'.i tanácskozásokon elhangzott észrevételeket, javaslatokat egy naplóba fel kell jegyezni, azokra a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a következő tanácskozáson válaszolni kell, illetve, beszámolni a jogos észrevétel kapcsán tett intézkedésekről. Nem kétséges, hogy ez a rendelkezés hatalmasan, megnövelte a termelési tanácskozás súlyát, tekintélyét, úgyszintén — s ez az egyik alapvető cél — annak hatékonyságát. De ez a hatékonyság csak akkor válik életté, ha az üzemek dolgozói megértik ezt a célt, s megértik saját felelősségüket is, mely arra kell, hogy ösztönözze őket: vegyenek részt üzemük gondjainak intézésében. Mert azt ugyan megállapíthatjuk, hogy a gyár legtöbb üzemében lelkiismeretesen vezetik a termelési tanácskozások naplóját, s ha a gyár legfelsőbb vezetőinek ezirányú ellenőrzése nem is eléggé rendszeres, de a legtöbb észrevételt, bírálatot a munkahelyi vezetők gyorsan orvosolják, mégsem lehetünk elégedettek. Azért nem, mert néhány üzemben, műhelyben a létszámnak csupán ötvenöt-hatvanöt százaléka vesz részt a tanácskozásokon, az I-es fazekasban pedig általában a dolgozók egynegyede-harmada. S — mint mondani zokás — mindig ugyanazok az arcok. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az öblös- üveggyár dolgozóinak egy része úgy is érzi önmagában a felelősségét, mint a gyár egyik ■’ajdonosa, dé egy másik jelentős része ezt a jogot — és ismételjük felelősséget — elhárítja magától. Köztük különösen sok fiatal és még több vidékről bejáró dolgozó. Ferde, káros állapot ez, amellyel nem bé- kélhetünk meg. Hogy miként javíthatunk ezen? Sok jel arra mutat, hogy a kormány és a SZOT együttes határozatának érdemi végrehajtására kell helyezni a súlyt. Mert például, hiába vezetik szorgalmasan az X-es fazekasban, a zöldüveg üzemben, vagy a hatos csarnokban a tanácskozás naplóját. ha az említett üzemek dolgozóinak nagy része meg sem jelenik ott. ahol pedis a távolmaradók érdekeiről is vitatkoznak. Több üzemi dolgozót megkérdeztünk, miben látja ennek okait. Az egyik szocialista brigád vezető azt felelte- emelni kéne az oktatás színvonalát, mert sokan a munkások közül alapvető elméleti, sőt gyakorlati politikai kérdésekben sem tudnak eligazodni. Hogy fognák fel akkor egy gyár bonyolult, összetett problémáit, méghozzá úsv. hogy izokról bírálatot is mondhassanak. Egy másik azt kifogásolta, hogy üzemében ugyan vezetik a naplót, válaszolnak az észrevételekre, apróbb bírálatok nyomán van is változás, de már hónapok, sőt évek óta nem javítanak műhelyének alapvető termelési feltételein, szocialista ellátottságán. A két pólus látszólag két mevm-ilvánu- lás. mégis szoros az összefüggés. Tagadhatatlan: agitációnk, propagandánk — és nemcsak a szervezett párt, vagy szakszervezeti oktatás —, minden fejlődése ellenére sem volt eddig annyira hatékony, hogy valamennyi dolgozót rávezessen: személyes érdeke, s mint a társadalom élén álló osztály képviselőjének kötelessége is, hogy éljen az üzemi demokrácia adta jogokkal. Másrészt arra is hajlamosak vagyunk — s ez nem kizárólag öblösüveggyár! jelenség —, hogy egy-egy határozat formális végrehajtására gyakran több erőfeszítést fordítunk, mint annak érdemi valóraváltására. A gyár szakszervezeti bizottsága, s a vállalat párt végrehajtó bizottsága is felismerte, hogy bár az öblös- üveggyárban az eltelt év folyamán szélesedett az üzemi demokrácia, maradt bőven tennivaló a következő esztendőre is. örvendetes, hogy ezt egyrészt a politikai nevelő munka fokozásával, másrészt a termelési tanácskozások hatékonyságának a legkülönbözőbb eszközökkel való biztosításával, ellenőrzésével óhajtja elérni. Ha határozatai végrehajtásában olyan következetes lesz, mint amilyen következetes volt az üzemi demokrácia helyzetének elemzésében — az eredmény nem marad el. Cs. G. Két malomkő között | HAROM~ művezető beszélget a napi gondokról. Nem öregek még, de a legfiatalabb is már tíz évvel ezelőtt került a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárba. Akkor végezte el a gépipari technikumot. A másik kettő később. Először szakmát tanultak, utána esti iskolába jártak. Nehéz négy esztendő volt az. — Megérte? — Ha az ember azt veszi alapul, amit tanult, akkor igen. Ha viszont azt, hogy a kereset lényegében maradt a régi, sőt talán több is lenne, ha mint szakmunkás dolgozna, akkor már más a számítás ... — A művezető állandóan két malomkő között őrlődik — vág közbe a másik, azután így folytatja: — Ha a tervről van szó: felelős a művezető. A másik oldalon pedig ott van 40—50 ember, akiknek anyagot, technológiát, szerszámot kell biztosítani, s egyéni gondjaik megoldásához is segítséget várnak. Engem szorít a program a beosztott meg beteget jelent.. Kevés az ember, át kell szervezni a munkát. Ha nem elég világos a rajz, a technológiai utasítás, azt közérthetővé tenni. Megmagyarázni időközben is mit, konyán. — Az adminisztráció is elég sok — veszi át a szót a harmadik. Aztán már csak ilyeneket jegyzek fel: — Az egyik embert éjszakára osztottam be, úgy kívánta a munka. Nagy vita után megértette, hogy nem tudok mást tenni. De nem jött be. Elment inkább betegnek. — Legutóbb a kovácsok már szegecseltek volna. Először préslégszerszámokat kellett rendbe tenni, de fejező sem volt. Sürgettem az esztergályost és amikor az első elkészült, vittem a kezéből a szerszámot. — A gyár eredményei jók — vetem közbe. — Jók, hiszen jó a szakmunkásgárda is. Erről nem is lehet panaszkodni. Keresetük a munkától függ, a pénz meg jó ösztönző. A feltételeket viszont nekünk kell biztosítani. — A csoportvezetők keresete is a teljesítménytől függ. Van miért törekedniük. — Es a művezetők anyagi ösztönzése? — Mosolyognak, a kérdésen és csak rövid gondolkodás után szólal meg az egyik. — Olyan is van. Időszakonként prémium. Sok minden közbe jöhet. A prémiumot nem az határozza meg, hogy az én részlegem hogyan teljesíti a tervét, hanem az egész vállalat munkája. Legutóbb például mi legyártottuk a kért szerkezeteket időben, csak nem szállították el. Erről nem tehettünk, mégis a mi prémiumunkból vontak le. — Ha netalán baleset fordul elő, ezt a művezető akkor is érzi a prémiumnál, ha nem tehet róla. Vagy a túlóra. Mi lelkiismereti kérdésként vesszük, hogy minden rendben menjen, sokszor bent is maradunk, de nekünk ezért fizetség nem jár. — Ezután jobban megbecsülnek majd — mutatja egyikük a bérlistát. Majd így folytatja. — Országos jelenség, hogy a művezetők keresete viszonylag alacsony. Nálunk havonta általában 2000-től 2300 forintig kapnak. A beosztott csoportvezetők között viszont akad, aki 2800 forintot is megkeres, de sok szakmunkás is többet visz haza. Ezt az aránytalanságot reméljük sikerül megszüntetni. Még nem tudják pontosan, Záhony, ahol nincs szünet Ha valaki belecseppfenne a záhonyi határállomás egy percre sem szünetelő forgatagába, sokáig tanakodhatna; hova, merre menjen a szinte egymáshoz simuló vagonsorok között. A legyezőszerűen szétnyíló, majd összecsukódó sínpárok, a rajtuk szüntelenül mozgó kocsisorok, az épületek tarka össze-visszasága még madártávlatból is elbűvölik az embert. Szemben a pártbizottsággal, a sínrengeteg közepén áll a XVIII-as őrhely. Várni kell Tóth Sándor kocsimesterre. A hármas őrhelyen — Ez itt a legforgalmasabb hely — magyarázza. — Itt kezdődik és innen Indul az átrakás. Nekünk kell biztosítanunk az érkező árukhoz az üres kocsikat. Sokszor kevés a nyolc vágányunk, mert fél- ezernyi kocsit, — némelyiket ötször-hatszor is — meg kell mozgatnunk egy műszak alatt. Sokat kell spekulálnunk, hogy mindig legyen üres vagány az érkező szerelvényeknek. Mire a hármas őrhelyhez érünk Vígvári Zoltán állo- másfőnökhelyettessel, már este van. Feltámad a csípős északi szél, s fagyos havat kotor az emberek szemébe. A vasutasok azonban tartják magukat, a munka nem állhat meg. A tolatómozdony hosz szú kocsisort állít a futódaruk alá. Szovjetunióból ér- ' ezett széles nyomtávú teher - v gonokban kombájnok, fenyőrönkök és kazánalkatrészek. 1965-ben több mint egymillió tonna szén, ugyanannvi vasérc, másfél millió tonna fa ötvenezer tonna koksz, félmillió tonna olaj, rengeteg gép, gépkocsi, kombájn érkezett itt Magyarországra. A csereárut Csapon rakják át a szovjet vasutasok: főleg konzerveket és gépeket szállítunk. zik erdei mogyoró. Ez a cukorgyárakba kerül, a gyerekek közkedvelt • csemegéje, mogyorós csoki lesz belőle Ugyanitt vagonszámra rakják át a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár alapanyagát, a mákgubót. Gyakran érkezik só, ólom, tea, cink, gipsz, azbeszt, kaucsuk, minium, gyapjú, turbinaolaj. S ami elsősorban a vasutasokat érdekli: itt került átvételre az a több mint félszáz darab M—62-es szovjet Diesel-mozdony is. amelyek a vasúti forgalom gyorsításában jelentős szerepet játszanak. Kilométereket kell gyalogolnunk, míg megérkezünk a határhoz közel épült automata mérleghez. Ilyen korszerű mérleg nincs több az országban. Teljesítménye is egyedülálló; egy perc alatt három guruló vonatot tud hiteles pontossággal lemérni: A két és fél éve működő automata berendezés 14 millióba került Egyetlen kattanás — Már megtakarítottuk az árát — mondja az állomásfőnök helyettese. — fis az egyre növekvő forgalomban ma már nélkülözhetetlen. Tizenkétszer több kocsit tudunk ezzel lemérl*\gelni, mint a régi, hagyományos. karos mérlegekkel. A mérlesház olvan. mint ogv műszerhíz. A hidegre érzékeny ni’toTTin^v állandó egyenletes hőmérsékletét villamos fűtéssel biztosítják. Az automatát az első műszakban Peleskel Éva mérlegelő rak- támok kezeli. Halk sercegés, megszólal a hangszóró. Egy távolabbi őrhelyről Gazdag István jelentkezik: — Éva! A rakott után kapcsold be az automatát! — Igen, jöhet — válaszol Éva és gyorsan az automatába helyezi a mérlegkartont. A mérleghídon dübörögve gurul át a hatalmas, széles nyomtávú szovjet vagon. Egy kattanás, és az automata minden adatot a kartonra rögzít. Már jöhet is a következő. Meleg tea» esáesrahodás A jeges szél erősödik. Záhonyban hamar megváltozik az időjárás. A fűtőház környékén már megrakta hóval a sínközöket. A MÁV ebben a körzetben külön gonddal látja el téli védőruhával a vasutasokat. Az idén sincsen különösebb probléma. Vattaruhából csak az idén mintegy kilencszáz öltönyt adtak ki a fizikai dolgozóknak. A védőruhák összértéke több mint hétmillió forint. Védő italról is gondoskodnak. Tavaly télen csak teából két és fél mázsát használtak fel, több mint harminc mázsa cukorral. Az idén — egyelőre — 104 kilő teát és húsz mázsa cukrot vásároltak. Késő este van. mire az ál- lomásfőnnksó.gre érünk. S. Kovács István állomásfőnök a debreceni igazgatósággal beszélt. Aznap lei tudja hányadszor. Egy ilyen hatalmas üzem irányítása nem köny- nyű feladat. Tóth Árpád A panaszos bejelentések kezeléséről A szécsényi járási NEB vizsgálata Tea, ólom, gyapjú, . fókazsír Felsorolni is sok lenne az áruk sokféleségét, melyek Záhonyban megfordulnak. A nehezebben felismerhető anyagokból a vámőrség mintagyűjteményt állított össze: csak ezek száma megközelíti már a kétszázat. Az érkező áruk között megtalálható a teveszőr, a fókazsír, cetvelő, a kesztyűkészi- téshez használt kutyabőr is. Olykor vagontételekben érkehogyan valósul meg a kormány újabb határozata. Végrehajtási utasítás még nincs, de bizakodnak. — Majd meglátjuk — mondják és újabb lehetőségre terelődik a szó. Ebben az üzemben az új évben már új módon irányítanak. A tervszámot, az önköltséget és béralapot határozták meg a számukra. Nagyobb önállóságot jelent ez. Lehetőséget biztosít arra is, hogy régebbi aránytalanságokat orvosoljanak. Az anyagi ösztönzést is célszerűbbé tehetik. A művezetőkre természetes még több hárul. Minden jobbnak az alapját a termelő munkával kell megteremteni, és ennek ők a közvetlen parancsnokai. | SZÁMOLGATNAK. Még nem tudják, hogy a nagyobb önállóság mit ró reájuk. Egy azonban biztos: ha arra kerül sor, hogy ezzel kapcsolatban tenni, javasolni kell, nem hallgatnak. Lesz véleménye: Borsovlcz Gyulának a forgácsolók, Halmai Józsefnek a lakatosok, és Miskei Józsefnek, a görgőüzem művezetőjének. Ismerik a gondokat ugyanaz a cipő szorítja őket akárcsak a többi művezetőt. B. J. KÖZSÉGEINKBEN MÉG ma sem ritkák a birtokhábori- tási, és egyéb panaszok, melyekre orvoslást a községi tanácstól várnak. Volt már rá példa, hogy addig kellett vár- niok, míg a bejelentés elvesztette aktualitását. A szécsényi járási népi ellenőrök, valamint a járási tanács titkárságának munkatársai több községben megvizsgálták a panaszos bejelentések nyilvántartási módját, az ügykezelési módszereket, valamint az intézkedésekre vonatkozó határidők betartását. A vizsgálat során megállapították, hogy a lakosságnak a községi tanácsokhoz címzett beadványait és közérdekű bejelentéseit mindenütt nyilvántartásba vették. A javulás ellenére egy-két helyen azonban még mindig előfordulnak lazaságok. Az eljárási törvény szerint a panaszt a bejelentés alkalmával, vagy az azt követő napon nyilvántartásba kell venni. Ha jogos, harminc napon belül intézkedni kell a visszásság megszüntetése érdekében, a panaszost pedig írásban értesíteni a hozott határozatról. Szécsényben, Ludányhalászi- ban, és Endr'efalván a panaszos bejelentések nyilvántartásba vételével kapcsolatosan mindent rendben találtak. Ri- mócon és Nógrádmegyeren azonban a népi ellenőrök több elintézetlen, fiókban porosodó bejelentést találtak. A megvizsgált hét község közül a legtöbb panaszos észrevétel a nagylóci községi tanácshoz érkezett. Többségük birtok- háborítási ügy. Varsányban három. Ludányhalásziban kettő, Nógrádmegyeren kettő, End refalván egy vitás ügyben kellett a községi tanácsnak döntenie. Rimócon nincs panaszos ügy feljegyezve. A járási NEB vizsgálata során kiderült, hogy az életveszély esetén (omladozó épületben lakó család, stb) alkalmazható „expressz” eljárást sehol nem alkalmazták. A tartási szerződések ügyiratkezelésének terén megállapították: a legtöbb községben nincs nyilvántartva, hogy a szerződést kivel, mikor és milyen feltételek mellett kötötte. Ebből következik, hogy az ellenőrzést is elmulasztották, amely esetleg hátrányosan érintett néhány idős, ezért a társadalom segítségére jobban rászoruló embert. Sajnos gyakori, hogv a tartási kötelezettséget Vállaló személy önző anyagias céljai elérése érdekében köt szerződést, és megszegi az íratlan és írott rendszabályokat. Szécsényben 5, Varsányban 4, Ludányhalásziban 3, Nógrádmegyeren és Nagylócon 2—2 egyedülálló, idős ember kötött eltartási szerződést. A községi tanácsnak ellenőriznie kell a szerződések előírásainak törvényes betartását — ez áll a Polgári Törvény- könyvben is. A HAGYATÉK ÜGYEK intézésében számottevő javulás tapasztalható az 1957 előtti viszonyokhoz képest. Legtöbb problémát itt is a határidők pontos betartása okoz. A községi leltárfelelősök határidőre elkészítik ugyan a hagyaték leltárt, de nem küldik el időben az állami közjegyzőhöz. Így fordulhatott elő aztán, hogy Ludányhalásziban egy márciusban elhalálozott idős asszony hagyatékáról októberben szereztek tudomást. A pontos, alapos munka a visszaélések legnagyobb ellensége. összegezésül megállapították, hogy a megvizsgált községi tanácsoknál minden panaszos bejelentését nyilvántartásba vették és intézkedtek. Azonban a határidők pontosabb betartására, és az észrevételek lelkiismeretesebb elintézésére már az új évben is nagyobb gondot kell fordítani, hogy a tanácstörvény végrehajtása során a törvényesség követelményeinek hatékonyabban érvényt szerezzünk.
