Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-30 / 25. szám
4 NÖGRAC 1966 január 30. vasárnap. 6 , 6 „Itt van 1 a ez a 1 a” MOZAIK Ahogy az erős villamos áram izzóvá hevítheti a fémeket, és fényük színével felfedi mivoltukat, úgy az intenzív élet és az örömök öröme a közönséges halandót is káprázatossá szépíti. * Salgótarján környéki bányász barátaim biztattak a minap e téma megvizsgálására az alábbi szavakkal: „Itt van la ez a la ! Egyszer majd ezt is írja megT Tehát a la szóról beszélgessünk ma! Kazár és Mátra- szele környékén sokan használják jóízűen e kifejezést- Különösen az idősebbek beszédében gyakori. Pontos jelentéséről nem tudnak számot adni, bár úgy vélekednek, hogy a „la” szó környékük nyelvi jellemzője, vagy ha nem is csak az övék e szó, hát akkor legfeljebb a palóc nyelv sajátsága. Szórványosan és egyeseknél más nógrádi falvakban is használatos a „la”. Ezek szerint nemcsak Mát- raszele—Kazár környéki kifejezésről van itt szó. Bár kétségtelenül errefelé jelentkezik e szó általános jelleggel. Vegyünk néhány példát: „Itt van l a! Már megint a kocsmában ül. — Ez volna az la. — Azt is jól elintézték la. — Ennyi az az egész la. Hogy az íz egye meg la F Valóban, ha nyugat felé haladunk megyénk falvaiban, mintha eltűnne a „la”. A palóc nyelvterület természetesen nem ér véget megyénk határainál sem kelet, sem nyugat, sem észak, sem dél irányában. Szlovákia magyarlakta területeit is ideértve Ipolyság, Léva, Nyitra felé haladva csak nagyon ritkán hadijuk a la szót, szórványosan azonban előfordul az egész palóc nyelvjárásban. Az pedig hatalmas terület. A Vág folyótól Borsod megye keleti határáig, illetve a Hernád folyóig terjed, és Dél felé Heves megyén kívül is a palóc nyelvjáráshoz tartozik a Jászság is. (Talán Mikszáth Kálmánnak köszönhetjük, hogy sokan Nógrádot tartják csak palócföldnek, s a nógrádiakat palócoknak, a fentírtak szerint persze láthatjuk, hogy tévesen.) A „la” szó azonban nem áll meg a teljes palócföld (nyelvjárás) határainál sem. Fazekas Mihály Ludas Matyi jában — nyilván a hajdúsági népnyelv hatására (Debrecen vidéke) — szintén találkozunk vele. Irodalmunk első forradalmára, a földesúrral szembeszálló Matyi szájából csendül fel két esetben is: „Kérdi az úr: Ki ezen lu- dak gazdája? — Magam l a !; — Majd melássátok, háromszor megverem azt l a !’’ De találkozunk vele a szegedi Móra Ferenc írásaiban is. PL: „Ezt én mondom Kor- czos Pesta. En l a F Ezek szerint a 1 a szó a népnyelvben általánosan elterjedt az egész magyar nyelv- területen. Kedves, jóízű szó. A világért se üldözzük! Persze a köznyelvben való elterjesztését hiába javasolnánk. Ami a 1 a szófaját és jelentését illeti: a la rámutató szó. Általában mutató névmáshoz vagy mutató határozószóhoz kapcsolja a nép. PL: Ez az la! — Az volt 11! — Amott lesz la! — Itt jön la! Leginkább felkiáltó mondatokban fordul elő. Rendszerint a mondatok végén találjuk, (összetett mondatokban a tagmondatok végén)' Pl.: „Ezekről beszéljen la, és ne a bámaiakrólF Lúdas Matyi a „Magam laF szerkezetben a visszaható névmáshoz kapcsolja a la szót, így ad (kissé hetykén) nyo- matékot saját személyének. A l a rámutató szót mindig nyomósításra használja a nép, és a legtöbbször mutató kézmozdulattal kíséri. Mutató szót nem tartalmazó mondatokban is nyomósítás a szerepe. Pl.: Megyek már la! Végezetül (félreértések elkerülése céljából) térjünk vissza egy indulatot kifejező példamondatunkra: „Hogy az íz egye meg la !” Az „iz” szó jelentése: ördög, fene. Tóth Imre A paradoxon az elmés emberek csemegéje és a tehetséges emberek öröme. Hiszen olyan kellemes érzés mindenkinek a véleményével szembehelyezkedni, s elképeszteni a köznapi józan észt és az otromba sekélyességet. Az igazságszeretet és a tehetség tehát nem esik egybe; más-más a hajlamuk, és gyakran útjuk is más. Szol- gálásra kényszeríteni a tehetséget, amikor parancsolás az ösztöne; ahhoz nagyon éber erkölcsi érzék és erős jellem kell. Gondolatrendszerünk talán csak hibáink öntudatlan védel- mezése: az az óriási építmény, amely csak arra való, hogy dédelgetett bűnös hajlamunkat eltakarja. Senki sem szeret részt venni annak a hajónak a pusztulásában, amelyre erőszakkal kényszerítették felszállni, s amelyet akaratával és véleményével ellenkező irányban kormányoztak. * Amennyit az egyén ér, any- nyit ér a hite. A hatalom szerencsés bitorlói mindig cinkosukká tették az Istent, hogy szentesítsék ezzel a maguk gaztetteit. A Te Deumok minden sikerült mészárlás keresztelői, s a papságok minden győzelmes botrányra áldásukat adták. A nagy lélek csak nagy dolgokra törekszik. Jobb elkárhozni, mint egyedül üdvözülni. Henri-Fráderic Amiéi Mihályra keresztelje...! élután vihar kerekedett. A szél csapkodta a havat. A fergetegtől látni sem lehetett. És nem csendesedett, hanem fokozódott. Észak felöl jött, át a hegyeiben, csontkeménnyé dermesztett mindent. A falu szélén csak a határőr laktanya dacolt a viharral. Nem állta útját semmi■ Ház is csak egy volt, a patakon túl. Az őszszel költözött bele egy fiatal pár. Nyitva hagyhatták a kaput, rázta a szél. A laktanyának meg a tetejét recsegtette. Megérkezett a járőr. Szólni is alig tudtak annyira ösz- szefagytak. Le sem vették a bundát, nekiestek a forró teának. — Ítéletidő van. Gyurcsik Mihály lúdbőrös lett amikor arra gondolt, át kell vennie a szolgálatot. Vigasztalódott, hogy itt mégis jobb, mint kint a határon. Csak az épület körül kell őrködnie■ Megszokta ezt az időt, ide való a hatodik községbe. Januárban náluk is így nekikeseredik a tél. De amikor kilépett és az arcába vágott a havas fergeteg, fázósan a bunda prémje mögé húzta a nyakát, és elindult körbejárni az épületet. Az első kör után belépett a bódéba. Onnan hallgatta, hogy vonít a szél. Otthon is így szokták hallgatni, de a meleg szobából. Ilyenkor behívták a Pamacsot is, a kiskutyát. Átmelegedett a gondolattól. Még egy év, leszerel. Hazafelé a réten keresztül megy majd, akkorra virágos lesz és melegen süt a Nap■ A kapu csengője riasztotta fel. Kidugta fejét a bódéból. Csak körvonalait látta a várakozónak, mert eltakarta a hóvihar. Bekiáltott az őrszobába — Ügyeles! Mire kilépett a bódéból, az ügyeletes már elfutott mellette. Ott maradt, hogy láthassa, ki lehet, aki ilyen időben kimozdul. Jöttek felfelé a lépcsőn. A vendég nehezen lépkedett, az ügyeletes karjába kapaszkodott. — A szomszédasszony. A patakon túlról. Beteg — mulatta be Gyurcsiknak. Emlékezett rá- Amikor legutóbb látta, nehezen mozgott, gyereket várt. — Csak nem történt valami baj? — A gyerek — nyögte az asszony és fogta a hasát. Délután lepték meg a görcsök. Néhány napja már kínozta a fájás, de mindig elmúlt. Arra gondolt, tizenegyre a férje megjön a gyárból és akkor könnyebb lesz. Csak addig kibírja. Fájdalma azonban estére annyira fokozódott, hogy verejtékben fetren- gett. A viharban nem mert az anyjáékhoz elindulni, messze laknak, a falu végén. Félt egyedül maradni. Kétségbeesetten nézett ki a viharba és meglátta a laktanyát. Eszébe jutott a telefon, elindultÜl a fogadószoba egyik foteljében. Arcáról a verejtéket törölgeti és fogja sajgó derekát. Az ügyeletes zavartan topog előtte, nem tudja mitévő legyen. — A mentőket... — telefonáljon — nyögte. A határőr rohant. Megtörtént az őrségváltás is. Gyurcsik kíváncsian benézett a váróba- Az asszony arca eltorzult a fájdalomtól. Haja a szemébe hullott. Segélykérőén pillantott a fiúra. Gyurcsiknak eszébe jutott a nővére. Az ő arcán látott ilyen fájdalmat. — Hívják a mentőket! Gyorsan, mert nem bírom tovább! — A mentőket! A mentőket! — visszhangozta Gyurcsik. — Látod mit csinálok, de a posta nem jelentkezik. — Sürgesd, a nővérem is így járt — türelmetlenkedett most már Gyurcsik. — Akkor menj hozzá, ha tudod mit kell ilyenkor tenni! — kiáltottak rá többen is. Az őrszobára feszült csend ült. Talpon voltak a pihenők is. Álltak tehetetlenül— Jelentkezett.— kiáltott az ügyeles — Gyorsan, gyorsan, egy asszony rosszul van... A patakon túlról, Klárikné .... — Mi lesz ilyen időben?... Behallatszott az asszony jajgatása. — Menj be hozzá — kiáltották Gyurcsikra és kituszkolták az őrszobáról. A váró ajtajában zavartan megállt- Hirtelen mozdulattal felkapta a vizeskancsót, megtöltött egy poharat és az asszony elé tartotta. — Nem bírom tovább — nyöszörgőit az asszony és kifeszítette magát a fotelban. Gyurcsik az őrszobába szaladt, felkapott két pokrócot és A szakszervezeti művelődési otthonok szerepe Salgótarján kulturális életében A régen várt Megyei Művelődési Ház megnyitása küszöbön áll. Az impozáns külsejű és modern berendezésű kultúrpalota természetszerűleg központi szerepet kap Salgótarján kulturális életében. Programja szervesen illeszkedik a város népművelési tervébe, a kultúr- centrum koncepció szellemé- ban készült. Új, nagyszerű objektummal gazdagodik tehát a megyeszékhely, amelynek tevékenységétől jogosan várjuk szellemi életünk minőségi változását A megnyitást örömmel üdvözlik majd a társintézmények, hiszen munkájuk segítését remélik a módszertani központ szerepét is ellátó megyei művelődési háztól. Elsősorban a szakmai tanácsadás szolgálhatja fejlődésüket, a magas színvonalú rendezvé- í nyék pedig kivételes továbbképzési alkalmakat jelenthetnek az öntevékeny művészeti csoportok részére. Ugyanakkor szinte önkéntelenül felvetődik egy kérdés- komplexum; vajon mennyiben befolyásolja a megyei művelődési ház a jelenleg működő szakszervezeti művelődési otthonok tevékenységét, van-e létjogosultságuk ezeknek az intézményeknek a továbbiakban is, — és ha igen — milyen speciális feladatok megoldása vár rájuk? Salgótarjánban 13 szak- szervezeti művelődési otthon van és a tervek szerint csak abban az esetben kerül sor bármelyiknek is a megszüntetésére, ha ezt városépítési szempontok indokolják. Talán soknak tűnik a város lakóinak számához viszonyítva a tízen felüli szám, de a területi széttagoltság miatt valamennyinek jelentős a funkciója. Gondoljunk csak a közigazgatásilag ide tartozó bányatelepeknek — Baglyasalja, Forgács, Salgó, Somlyó—vagy az egész Zagyvapálfalvának a város központjától, illetve a legfontosabb kulturális létesítményektől való távolságára. Bármennyire is vonzóak lesznek ugyanis az új művelődési ház rendezvényei — színház előadások, hangversenyek, kiállítások stb — rohant vissza. Az egyiket leterítette, ráfektette az asz- szonyt, a másikkal betakarta. Megnedvesítette a zsebkendőjét és törölgette a vajúdó homlokát. Nem vette észre, hogy róla is szakad a víz. — Sürgessék a mentőket! — jajdult fel az asszony. Rángatódzott, felsikoltott, és a pokróc alól gyereksírás hallatszott. Gyurcsik rémülten felugrott és felkiáltott az őr- szobába. — A gyerek! Most mit csináljak? Az ügyeletes felkapta a telefont és kétségbeesetten csengetett. Az egyik egy lavór vizet töltött és a kályhára tette. A gyerek sírása erősödött, — Emelje ide a kicsit! Ne féljen! Adja — bátorította az asszony Gyurcsikot. Az megfogta a csecsemőt, felemelte, de az anya öléből nem tudta elvenni. Rádöbbent miért... Óvatosan visszatette és kirohant. Ingben, felgyűrközve jött vissza kinyitották előtte az ajtót, hogy a kilincshez se nyúljon- Kezében forró víztől gőzölgő ollót tartott. Határozott mozdulattal elvágta a köldökzsinórt. Utána a gyereket az anyja kebléhez emelte. Állt felettük, csodálkozó tekintettel, remegő térdekkel. Amikor az asszony ránézett, forróság öntötte el. A mentők tolták őt félre. Már becsapták az autó ajtaját, amikor Gyurcsik feleszmélt. Rohant utánuk. — Várjanak! Várjanak — dugta be a fejét a kocsiba. — Mihálynak keresztelje!.. • — nézett az asszonyra, aki alig észrevehetően biccentett és szemével simogatta a katonát. Bobál Gyula a peremkerületekben lakók részére nem tudják biztosítani a rendszeres művelődési lehetőségeket, szórakozási alkalmakat. Ez azonban a létjogosultság bizonyítékának csak az egyik oldala. A másik a népművelés tartalmi sajátosságaiból adódik: számos feladat megoldása lehetetlen csupán egyetlen központosított intézményben. Hogy csak a legfontosabbakat említsük: a felnőttoktatás segítése, üzemi ismeret- terjesztés, klubmozgalom, szakköri tevékenység, öntevékeny művészeti mozgalom. Az is nyilvánvaló azonban, hogy e hézagpótló szerep mellett meghatározott jelleg, bizonyos profil kialakítására is szükség van ahhoz, hogy az egyes szakszervezeti művelődési otthonok sajátos értékét jelentsék a város szellemi életének. Ez elsősorban az úgynevezett kiemelt intézményekre — Acélárugyári Művelődési Ház. Bányász és Öblösüveggyári Művelődési Otthon — vonatkozik. Az 1966. évi munkatervek — a többi között — már ennek a gondolatnak a jegyében születtek. A tervek készítői figyelembe vették az ideológiai irányelveket, valamint azokat a párthatározatokat, amelyek Salgótarján kulturális centrummá fejlesztéséről rendelkeznek. A szakszervezeti művelődési otthonok általános fel- Fdata! között is a politikai és világnézeti nevelés, az általános alapműveltség terjesztése, a szakmai tudás növelése és korszerűsítése, a művészetek tudatformáló hatásának fokozása, valamint a művészi ízlés fejlesztése szerepel. Az általános feladatok azonban éppen a fentiek következtében sajátos megvalósulást nyernek. Szinte valamennyi művelődési otthon munkatervében nagy szerepet kap az ismeretterjesztés. Érthető ez, hiszen ez a forma — >át- szólagos igénytelensége ellenére — leginkább alkalmas a tömegek nevelésére. Jellemző az akadémiai rendszer térhódítása. Külön sorozatokat indítanak a telepek ifjúsága, háziasszonyai, és nyugdíjasai részére. Az utóbbiak számára az ismeretterjesztő előadások meghallgatása szinte az egyetlen művelődési alkalom. Az üzemi művelődési otthonok elsősorban a gyár dolgozóinak és a szocialista brigádoknak művelődését tartják szem előtt. Illusztrálásképpen egy számadat az Acélárugyári Művelődési Ház munkatervéből: 1966-ban 35 tagozaton 255 előadás hangzik el több ezer hallgató részvételével. Azért is jelentős ez a szám, mert az előadások révén a bejáró munkások is hozzájutnak a kultúra bizonyos elemeihez- Azonban az ismeretterjesztő tevékenység is csak úgy lehet igazán eredményes, ha megalapozott tudásra épül. Ehhez viszont nagy szükség van az általános iskolai végzettségre. Érthető tehát, ha a művelődési otthonok a tömegszervezetekkel karöltve mindent megtesznek a beiskolázás érdekében. A sajátos profil elsősorban az öntevékeny, művészeti mozgalom területén érvényesül. Színjátszó és tánc csoport az Acélárugyárban és az Öblösüveggyárban és férfi kórus a Bányász Művelődési Otthonban, fúvószenekar szintén ott és az Acélárugyári Művelődési Házban működik. A szakkörök sem egy helyre csoportosulnak majd, majdnem valamennyi művelődési otthonban helyet kapott valamilyen szakkör. Néhány példa az érdekesebbekről: sajtó- és csillagás* szakkör a ZIM-ben; gyer- mekszínjátszás aVasutas Művelődési Otthonban; sütésfőzés, valamint horgoló szaK- kör a Bányagépgyári Művelődési Otthonban, ifjúsági zeneszakkör a Síküveggyárban. Érdekes jelenség, hogy a szakszervezeti művelődési otthonok — nagyon helyesen — a lakosság szórakoztatva nevelését tartják egyik fő céljuknak. Ezért elsősorban a klubszerű foglalkozásokat fejlesztik tovább. A jól megszervezett, korszerű formákkal megtöltött klub a művelődési otthon vonzóerejének biztosítéka lehet, hiszen alkalmat ad közösségi életre, kikapcsolódásra, jó értelemben vett szórakozásra és nem utolsó sorban az önkéntes, észrevétlen művelődésre. Legjobban talán as Öblösüveggyári Ifjúsági Klub programjának az összeállítása sikerült. Rendezvényei között fodrász- és kozmetikai bemutató, szellemi vetélkedő, olimpiai bajnoki élménybeszámoló, politikai és művészeti ankét, valamint turmixest kap helyet. Jelentős kezdeményezés az acélárugyári művészetbarátok köre, amely arra hivatott, hogy a munkásfiatalokat megismertesse a XX. századi művészettel. Sorolhatnánk még tovább otthonok létjogosultságának a szakszervezeti művelődési példáit, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy ezek a nagy hagyományokkal rendelkező intézmények a jövőben is jelentős szerepet játszanak a város kulturális életében. Megvannak tehát a megyei művelődési házzal való gyümölcsöző együttműködés előfeltételei, amelyek azt mutatják, hogy az ebben az esetben egészségtelen konkurencia-harc helyett, egymás munkáját segítve, és kiegészítve dolgoznak majd művelődési otthonaink. Csongrádi Béla cAnyjd qjyjjfmjzkéneL JANOSSY FERENC GRAFIKÁM
