Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

106ft január 29. szombat. 5 A megyei labdarúgó bajnokság az eredmények tükrében Jó vezetés Szurdokpüspökin Másfél hónap és kezdődik a bajnokság a labdarúgó megyei I. osztályban. Te­kintsünk vissza az elmúlt évre. Nézzük a csapatok tel­jesítményét a számok, ered­mények tükrében. A vissza­pillantáshoz Toriczky László sporttársunk nyújtott segítsé­get, aki naplót vezet a me­gyei bajnokságban szereplő együttesekről. Elsőként a baj­nokság 1—4. helyezettjének teljesítményét elemezzük. Rétsági HVCSSE 30 19 5 6 70:26 43 A tavaszi szezon végezté­vel az 5. helyen állt az együt­tes. A legrosszabb helyezé­sük a 9. hely volt- Az 5. for­duló után kerültek ide. Az őszi szezon folyamán 5. hely­nél alább nem adta a csa­pat. Érdekesség, hogy a rét­ságiak az utolsó fordulóban kerültek az első helyre, s ez a bajnokságot jelentette számukra. Legnagyobb arányú győzel­meik, az St. Üveggyár elleni 6:0 és a Somoskőújfalu elleni 5:1. Sorsdöntő volt a Szécsény elleni győzelem. Ez a mérkőzés inkább a döntet­len felé, hajlott. Rendkívül ne­hezen nyertek az utolsó for­dulóban a Szorospatak ellen. A vendégcsapat a mérkőzés 62. percéig l:0-ra vezetett csak az utolsó 10 percben sikerült nagy hajrával megfordítani a hazaiaknak a mérkőzés ál­lását- A Karancslapujtő sú­lyos vereséget szenvedett az St. Üveggyártól s így NB III-as lett a HVCS SE. A csapat erősségei: Gregor, Probst, Fiikor, Kalicka. Jól szerepelt: Molnár J., Ludasi és Tóth Sz. de a többiek is dicséretet érdemelnek. Góllövőik sorrendje: Gre­gor 26, Fiikor 16, Probst 11. Csapatmunkájuk jónak mondható. Minden mérkőzé­sen lelkesen küzdöttek. Fő erősségük a nyílt játék, a tá­madás volt. A legtöbb gólt ők rúgták a 16 Csapat közül. NB III-as szereplésükhöz sok si­kert kívánunk­Karancslapujtői Bányász 30 19 4 7 62:40 42 Legnagyobb arányú győzel­mük a tavaszi szezonban a Somoskőújfalu elleni 4:1, az őszi szezonban a Dejtár elleni ritkaságszámba menő 12:0. A bajnokságot az őszi szezon fo­lyamán veszítették el. A má­sodik fordulóban a két Ka- rancsvölgyi rangadón a Ka- rancsalja ellen döntetlenül játszottak, a harmadik for­dulóban a Karancskeszi ellen 2:1 arányban elulmaradtak. (Három eladott pont. Ez kel­lett volna a bajnoksághoz). Nagy bravúr az St. ZlM ellen Salgótarjánban aratott 4:3-as győzelem. Ekkor még a ZIM is pályázott az első helyre. A vereséggel reményeik szerte­foszlottak. A karancslapuj- tőiek sorsa Rétságon pecséte­lődött meg. 3:1 arányban ki­kaptak a 13. fordulóban- A hátralévő két mérkőzésen már nem bírták idegekkel. A Bgy. MÁV-ot még legyőzték, de aztán az St. Üveggyártól 6:0 arányú vereséget szenvedtek. A tavaszi 13. fordulótól az őszi szezon utolsó fordulójá­ig az első helyen álltak. Leg­rosszabb helyezésük a hete­dik hely volt A csapat erősségei: Kovács, Osgyáni, Tórák, Oravecz I. Dicsérni kell Oravecz II., Hor­váth és Somoskői játékát. A többiek is igyekeztek­Legjobb góllövőik: Osgyáni 20, Tórák 13. Pásztói TSZ FSK 30 16 7 7 65:32 39 A tavaszi szezon végezté­vel is a harmadik helyen áll­tak. Rosszul rajtolt az együt­tes. A hatodik fordulóig a 10—16. helyen voltak. Bele­lendültek és az őszi szezon­ban a negyedik helytől lejjebb már nem adták. Legnagyobb arányú győzel­müket a tavaszi szezonban a Dejtár ellen aratták, (8:0) a tizenegyedik fordulóban. Az utolsó fordulóban az St. ZIM- et 4:0-ra „lelépték”. Kitűnő volt az őszi rajt 6:0 arányban „kiütötték” azt a Salgót, amely később nagyon sok bor­sot tört az élcsoportban vég­zett együttesek orra alá. Je­lentős még az St- Üveggyár elleni 4:1 arányú győzelem. Legjelentősebb mérkőzéseik közé tartozik az St. ZIM el­leni találkozó. Tavasszal biz­tosan győztek. Megverték a Karancslapujtőt is 3:l-re. A 10. fordulóban Pásztón ját­szott a Rétság. Három kapu­fát lőttek a hazaiak és agy tizenegyest is kihagytak. l:0-ás vereséggel kellett távozniuk. A bajnoki remény elúszott Még egyszer fellángoltak (Bgy- MÁV 3:2, St. Üveggyár 4:1) aztán jött a csőd. (Zp Bányász 0:0, Karancsalja 0:0, Karancskeszi 0:2). A csapat erősségei: Tari, Klonka, Smolek, Csorba és Dancsi. Időnként jól játszott Szklenár, Kelemen, Veres és Sidi. A többiek nem tudtak felzárkózni hozzájuk. A csapat gólszerzői; Szklenár 15, Smolek 11, Csorba 9, Dan­csi 8. Salgótarjáni ZIM 30 18 3 9 63:37 39 A tavaszi tizenöt forduló után második helyen végeztek. Meglepően visszaestek ősszel. A tavaszi szezonban legrosz- szabb helyezésük a nyolca­dik hely volt. A 6—12- for­dulóig az első helyen álltak. Az őszi szezon hatodik for­dulójáig ezt a helyet átenged­ték, de a hatodikban ismét az első helyre kerültek. Utána „ingajárat” következett a 4—5. helyen. Legnagyobb arányú győzel­meik: tavasszal a Bgy. MÁV ellen 5:0, az St Üveggyár el­len 4:1. Ősszel Szorospatak ellen 6:2 Pásztó ellen 3:0. A fontosabb mérkőzések: Az őszi szezon 7. fordulójában Somoson 2:l-re kikaptak. Ettől kezdve már távolinak tűnt a bajnoki remény- A nyolcadik fordulóban „derült égből villámcsapás volt” a Karancslapujtőtől hazai pá­lyán elszenvedett 4:3-as ve­reség. Szécsényben is kikaptak 2:l-re. Átmeneti fellendülés a Rétság '• élleni 3:2 és az St. Üveggyár elleni 2:0. Már ez sem segített. Maradt a 4. hely. A csapat erősségei: Bandur II. Bandur I., Flaskai és Han- dó voltak. Vári, Piskátorisz, Nagy, Lisztóczky is jó telje­sítményt nyújtott- Dicsérhet­jük még Molnárt, Teleket, és Komkát. Legjobb gólszerzőik: Ban­dur II. 20, Bandur I. és Mol­nár 13—13. Ismét sakkoznak Balassagyarmaton Kitűnő sakkozókkal ren­delkezett még nem is olyan régen Balassagyarmat. Rend­szeresen szerepeltek a gyar­mati versenyzők a különböző bajnokságokban, csapatuk pe­dig a megye legjobbjai kö­zött küzdött. Az elmúlt évek­ben keveset hallottunk ró­luk. Nem volt aki kézbe vegye ügyüket. örömmel vettük a hírt, hogy a Balassagyarmati Dózsa Sportkör segítségére sietett a balassagyarmati sakkozóknak. Megalakította sakk szakosz­tályát. A vezetőséget már megválasztották és úgy terve­zik, hogy minden gyarmati sakkozót befogadnak a szak­osztályba- Figyelmet érdemel az az elhatározásuk is, hogy támogatják az ifjúsági sakko­zókat. Helyiséget is kaptak. Rövidesen minősítő versenyt rendeznek. Szó van arról, hogy részt vesznek a megyei csapatbajnokságon is. A pásztói járás egyik leg­jobban dolgozó sportkörét «zurdokpüspökin találjuk. Mi­ért dolgoznak jól? Mi a sike­rük titka? Egyszerű a válasz: jó kezekbe van az irányítás. Nem véletlen, hogy a nemré­giben lezajlott vezetőség vá­lasztó közgyűlésen ismét Ho- lecz Lajost választották meg elnöküknek a szurdokpüspö­kiek. A sportkörnél meghonoso­dott a kollektív vezetés. A község vezetői is magukénak érzik a sportkört. Mihalovits János, Patai János és Kazinczi Sándor minden anyagi és er­kölcsi segítséget megadnak. Nem is volt a sportolóknak különösebb gondjuk az elmúlt évben. A sportköri tagok szá­ma 135, de úgy tervezik, hogy ebben az évben 180 tagot számlálnak majd. A szervezé­si munkában Siket Ferenc ve­zetőségi tag járt elől. ö szer­vezte a legtöbb tagot és látta el bélyeggel. Szakosztályaik? Nem várt eredményt hozott a női kézi­labda csapat szereplése. Elő­ször még a női sportolók fog­lalkoztatása volt a cél. de a lányok annyira „belelendül­tek”, hogy csoportjukban meg­nyerték a bajnokságot. A lab­darúgó csapatuk is derekasan küzdött. Az idén megerősöd­tek és bizakodva tekintenek a járási bajnokság elé. Utánpót­lásuk jó, ifjúsági labdarúgóik megnyerték a járási bajnok­ságot. Az asztalitenisz járási fel­legvára Szurdokpüspöki. Már nem újság, hogy szinte hagyo­mányként minden évben, min­den számban a szurdokpüspö­kiek nyerik a járási bajnoksá­got. A megyei bajnokságban is jól szerepeltek. Ha terem gondjaik nem lennének még nagyobb lenne az előrelépés ebben a sportágban. Sakkozóik még nem nőttek fel a legjob­bakhoz. Kevés a versenyzési lehetőség. Az idén megalakult a teke szakosztály. A jó sze­replésben minden lehetőség adott. Sokan szeretik ezt a sportot és alkalmas pálya is van. Hogy még jobb legyen az eredmény, ehhez szükséges lenne a helyi tsz támogatása. Remélik, hogy ebben az évben megértésre találnak Huber József tsz elnöknél. MÉSZÁROS OTTO (12.) „A mi Indiánk" A Naujockséhoz hasonló epizódok napról-napra meg­ismétlődtek a nürnbergi tár­gyalóteremben. Mind több olyan náci akadt, aki volt főnökei szemébe mondta az igazságot, természetesen nem azért, mert ezt így tartotta becsületesnek, hanem mert így vélte menteni — önma­gát. A főbűnösök nem tehet­tek mást, mint tagadtak — ameddig lehetett —, illetve egyes esetek elismerése mel­lett megpróbáltak ügyes tak­tikával kivédeni mindent, ami — nagyhorderejű, de ál­talános dolog volt. Elismer­ték például, hogy kiadtak egy parancsot, de tagadták, hogy bármi közük lenne — a Szovjetunió megtámadásá­hoz •.. Késsülnek a tervek A Harmadik Birodalom mind inkább belebonyolódott a háborúba: a könnyű és gyors győzelmek elvakltották a náci vezetőket, s Hitler 1940-ben magabiztosan jelen­tette ki: „Az orosz térség a mi Indiánk. Mint ott az ango­lok, mi is maroknyi emberrel fogunk ezen a területen ural­kodni.” A vezért még az sem zavarta, hogy ezzel az „Indiá­val” érvényben levő megnem­támadási szerződése volt... hiszen máskor is gátlástalanul tiport rá jogra, szerződésekre. A megszállt területeken ha­talmas méreteket öltött a zsi­dóüldözés, a népirtás. Robert Ley, a főbűnösök egyike ön­gyilkos lett a nürnbergi bör­tönben. Politikai végrendele­tem címmel levelet írt, amelyben többek között ez áll: „Az antiszemitizmussal megszegtük a legfőbb paran­csolatot. Az antiszemitizmus eltorzította perspektívánkat. Persze, mindenkinek nehéz be­ismernie saját hibáját, de né­pünk egész léte forog kockán, s nekünk, nemzeti szocialis­táknak elég erőseknek kell lennünk ahhoz, hogy lemond­junk az antiszemitizmusról. Meg kell magyaráznunk az if­júságnak, hogy az antiszemi­tizmus hiba volt. Találják meg magukban az erőt önma­guk legyőzéséhez és mutassa­nak utat népünknek.” A cin­kosok közömbös tekintettel hallgatták Ley „végrendele­tét.” Itt már semmi nem szá­mított, csak az, ki tud vala­mit a másikra kenni, ki tud kibújni a felelősség alól: ami­kor a sebhelyes arcú, hatal­mas termetű Kaltenbrunnert, a főhóhérok egyikét, az RSHA főnökét közéjük ültették (ti. egy ideig betegeskedett, s nem vett részt a tárgyalásokon — a szerk.) tüntetőén elhúzódtak tőle, úgy tettek, mint akit so­ha nem láttak. Egy éve még rettegtek tőle, most igyekeztek minél jobban megvetni, ezzel bizonyítva: semmi közük az ilyenekhez. Mintha ők külön­bek lettek volna! Hogy semmivel nem voltak különbek, azt igen jól bizonyí­totta a tárgyalásnak az a te­kintélyes szakasza, amely a Szovjetunió elleni támadás előkészületeit, majd magát a támadás eredményeit rekonst­ruálta, s adott arról összefüg­gő képet. A tísparanesolat Minden német katona zse­bében ott volt a zsoldkönyve, s abban „a német katona tíz- parancsolata.” E tízparancso­latból idézünk: „A győzele­mért harcoló német katona köteles betartani a lovagias hadviselés szabályait, kegyet­len és esztelen rombolás nem méltó hozzá.” (Első pont.) „A magát megadó ellenséget, be­leértve a partizánokat és a kémeket is, nem szabad meg­ölni, ezek felett haditörvény­székek ítélkeznek.” (Harmadik pont.) „A hadifoglyokat nem szabad bántalmazni vagy megütni”. (Negyedik pont.) „A polgári lakosság szent és sért­hetetlen, tilos a fosztogatás és a céltalan rombolás.” (Hetedik pont.) Nos, mint általában minden szavukat, a nácik eze­ket sem vették egy pillanatig sem komolyan... A perben beterjesztették Hitlernek 1940- ben, szűkebb környezete előtt elmondott beszédének hiteles szövegét, amely többek között ezt tartalmazza: „Ki tagad­hatja meg tőlem a sáska mód­jára szaporodó alacsonyabb rendű milliók elpusztításának jogát? Sok olyan módszer van, amellyel ki lehet irtani a nemkívánatos fajokat, mégpe­dig rendszeresen, lehetőség szerint fájdalommentesen is.” Ez aztán a náci humanitás! Ha volt olyan hadjárat, ahol megcsúfoltak minden nemzet­közi egyezményt, ahol sárba- tiporták az alapvető emberi érzéseket, ahol addig elkép­zelhetetlen gazságokat követ­tek el, akkor a Szovjetunió elleni hadjárat volt ez. Fokról-fokra lefelé A náci párt vezetői, s a hadsereg irányítói fokról-fok­ra jutottak lefelé a lépcsőn, amelynek végén a világra szenvedések pokla várt. Míg a háború elején Hitler és kör­nyezete még adott a lát­szatra — például a glei- witzi provokáció megrende­zése — a hónapok múltával már ezzel sem törődött. Jodl tábornok elmondotta a per­ben: Hitler 1940. július 13-án megbeszélést tartott táborno­kaival, s ott kijelentette „Nem szeretném Angliát erőszakkal békére kényszeríteni. Ha Ang­liát katonailag összezúzzuk, a brit birodalom felbomlik és ebből Németországnak semmi haszna nem lesz. Ez egyedül Japán és Amerika javát szol­gálná.” Ezt tehát nem akarta a führer, ám később kijelen­tette: „A magam részéről a ke­leti terület birtoklását mindig nélkülözhetetlen dolognak te­kintettem.” A polip tehát nem véletle­nül nyújtogatja csápjait erre rövidebben, arra hosszabban. 1941. március 27-én ismét meg­beszélés van Hitlernél, aki — Keitel Nümbergben tett vallomása szerint — kijelen­tette: „Anélkül, hogy megvár­nánk az új jugoszláv kormány állásfoglalását, helyes lesz, ha minden szükséges intézkedést megteszünk Jugoszláviának, mint államnak az összezúzá- sára és katonai megsemmisí­tésére. Sem emlékiratot, sem ultimátumot nem fogunk kül­deni; a támadást az előkészü­letek befejezése után megin­dítjuk és könyörtelen kemény­séggel végrehajtjuk. A légi­erő feladata a fővárosnak, Belgrádnak az elpusztítása, szüntelen támadásokkal.” Te­hát már ürügy sem kell, még ultimátum sem kell — semmi nem kell. Orvgyilkos módjára lecsapni. És Halder tábornok vallomása már a lépcső leg­alját mutatja: 1941. március 30-ári Hitler közli a táborno­kokkal „Oroszország elleni há­borúnkban mellőzni kell a lo­vagias formákat. Könyörtelen eréllyel kell fellépnünk. Önök­nek mindannyiuknak meg kell szabadulniuk elavult ag­gályaiktól.” A náci vezetés elérkezett a gengszterizmus csúcsára: hi­hető-e, hogy mindezt még túl­licitálni lehetett? Pedig a Harmadik Birodalom bebizo­nyította — lehet. Nem vélet­len, hogy a vezér effajta nyi­latkozatai utón a Szovjetunió elleni támadás első napjaiban von Reichenau tábornagy pa­rancsot ad ki, amely szó sze­rint kimondja: „A lakosság és a hadifoglyok élelmezése szükségtelen humanitás.” A nácik valóban megszaba­dultak „elavult aggályaiktól”: Göring 1941. októberében, két zeneszám között — egy ünne­pi hangversenyen — azt mondta Ciano gróf olasz kül­ügyminiszternek: „Ebben az évben húszmillió orosz fog éhenpusztulni. Talán ez jól is van így, bizonyos nemzeteket meg kell tizedelni.” (Következik: Nyilvánvaló agresszió)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents