Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-29 / 24. szám

fjf'ffR ä n 1966. január 29. szombat. Sikeres partizánakciók Akik a totális hadviselést sürgetik Vietnami helyzetjelentés Dél-Vietnamban a szabad­ságharcosok csütörtök éjjel és pénteken a hajnali órákban több akciót hajtottak végre. Bao Loc-tól keletre a parti­zánok gránátokkal lőttek egy repülőteret, amely a kormány­csapatok kezén van. Saigontól mintegy 210 kilométerrel dél­nyugatra, An Xuyen tarto­mányban pénteken kora haj­nalban a szabadságharcosok Quang Longban felrobbantot­tak egy gyűléstermet. A rob­banás után a rendőrség át­kutatta az épületet és ott hét további időzített bombát ta­lált. A szabadságharcosok leg­merészebb akciójukat Sai­gontól mindössze nyolc kilométerre hajtották vég­re, ahol felrobbantottak egy közúti hidat. Dél-Vietnam keleti partvi­dékén, az 1. számú főútvonal mentén amerikai, dél-vietna­mi és délkoreai csapatok pén­teken hajnalban tovább nyo­multak előre, a szabadsághar­cosokkal azonban nem kerül­tek harci érintkezésbe. Ugyan­csak megszűnt a harci érint­kezés a Mekong folyó deltá­jában is az amerikaiak és a partizánok között. A Vietnami Tájékoztató Iroda pénteken nyilvánosság­ra hozta annak a beszélgetés­nek szövegét, amelyet Pham Van Dong, a VDK miniszter- elnöke adott január elején, három amerikai békeharcos­nak, Herbert Apthekemek, Staughton Lynd professzor­nak és Thomas Haydennek, akik az amerikai külügymi­nisztérium tilalma ellenére ellátogattak a demokratikus Vietnamba. A vietnami hír- ügynökség ismertetése sze­rint Pham Van Dong kijelen­tette az amerikai békeharco­sok előtt, hogy a vietnami kérdés politi­kai megoldása csupán a VDK kormányának négy pontja alapján lehetséges. A VDK miniszterelnöke a be­szélgetés során hangoztatta, hogy a VDK haderőinek ál­lítólagos dél-vietnami jelenlé­te „olyan legenda, amelyet az amerikai imperialisták azért költöttek, hogy igazolják dél­vietnami agressziós háborúju­kat”. Pham Van Dong hangoz­tatta, hogy a két Vietnamot békés úton, külső beavatkozás nélkül kell egyesíteni. WASHINGTON (MTI) Az AP washingtoni jelenté­se szerint Johnson elnök csü­törtökön megbeszélést tartott Dean Husk külügyminiszter­rel, McNamara hadügymi­niszterrel, Rabom tenger­naggyal, a CIA hírszerző ügy­nökség igazgatójával és Whee­ler tábornokkal, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnökével. A tanácskozást elő­re nem jelentették be és az egyike volt azoknak a soro­zatos megbeszéléseknek, ame­lyeket az elnök napok óta folytat a vietnami kérdésben- Az AP az amerikai ENSZ- küldöttség köreiből úgy érte­sült, hogy Johnson fontos ta­nácskozást tart a nemzetbiz­tonsági tanács tagjaival. Az értesülést megerősíteni lát­szik az, hogyGolberg ENSZ- delegátus pénteken reggel New York-ból Washingtonba utazott Washingtoni politikai kö­rökben változatlanul tartják magukat azok a hírek, hogy Johnson elnök hamarosan el­rendeli a VDK elleni bomba- támadások folytatását. A lé­pés érdekében nagyszabású propaganda hadjárat folyik. így John Stennis demokrata­párti szenátor, a szenátus hadügyi bizottságának tagja csütörtökön követel­te a VDK elleni korlát­lan légitámadásokat „még abban az esetben is, ha ez kínai beavatkozást von­na maga után.” A harcias szenátor követelte, hogy külső beavatkozás ese­tén az Egyesült Államok Viet­namban „minden fegyvert” vessen be. Ha kell, az ameri­kai kormány küldjön akár 600 000 katonát is Vietnam­ba a győzelem érdekében. Stennis szerint haladéktala­nul meg kell kezdeni az észak-vietnami kikötők, ener­giaközpontok és kőolajfinomí­tók bombázását. Stennis azonban nemcsak az amerikai népet akarja a totális hadviselés szolgálatá­ba állítani, hanem az Egye­sült Államok nyugateurópai szövetségeseit is. Felszólította Johnson elnököt, „szépítés nélkül és félreérthetetlenül adja NATO-beli szövetségesei tudtára, hogy az Egyesült Ál­lamok nem viselheti tovább Nyugat-Európa védelmének fő terheit akkor, ha e szövetsé­gesek nem akarnak, vagy nem képesek az Egyesült Ál­lamok segítségére sietni, ami­kor az a világ egy másik ré­szében erősen le van kötve”. Stennis szenátor különö­sen a nyugatnémet csapa­tok dél-vietnami harcba- vetését javasolta és cso­dálkozását fejezte ki amiatt, hogy az NSZK, amelyben több mint ne­gyedmillió amerikai ka­tona állomásozik, még nem járult hozzá katonai­lag a vietnami háborúhoz. Az AFP péntek délelőtti jelentése szerint Hunter Har­ris tábornok, az Egyesült Ál­lamok csendesóceáni légierői­nek parancsnoka Honolulu­ban kijelentette, repülőgépei készen állnak az Észak-Viet- nam elleni bombatámadások folytatására és megindulnak, mihelyt a Fehér Ház „megad­ja a zöld fényt”. Wal^eck Rochet beszéde PÁRIZS (TASZSZ) Párizs környékén, St. Denis- ben mondott beszédében Wal- deck Rochet, a Francia Kom­munista Párt főtitkára foglal­kozott azzal a nyilatkozattal, amelyben a Francia Szocialis­ta Párt irodája válaszolt az FKP egységjavaslatára. Rochet hangsúlyozta, hogy csak az összes demokratikus erők közös programon ala­puló egysége teheti lehetővé egy olyan többség megterem­tését, amely véget vet a szemé­lyi hatalom rendszerének. A Francia Szocialista Párt elv­ben nem utasította el a balol­dali pártok közös akcióprog­ramját és ez a múlthoz képest előremutató mozzanat. Ezzel szemben a Francia Szocialista Párt a kérdés megvitatását ké­sőbbi időpontra kívánja ha­lasztani, ami negatív tényező. Ez azt jelenti, hogy a Francia Szocialista Párt vezetői egye­lőre nem tudják rászánni ma­gukat annak elősegítésére, hogy létrejöjjön kivétel nélkül minden baloldali párt igazi egysége — jegyezte meg Roc­het Bosch az A ÁSZ elnökét Szato beszéde a parlamentben TOKIO (TASZSZ) A japán parlament most fo­lyó ülésszakán a kormány kül- es belpolitikájáról Szato mi­niszterelnök mondott beszédet. Kijelentette: ebben az évben ki kell jutnunk a depresszió­ból és át kell építenünk gaz­dasági életünket Az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsola­tokról szólva Szato elvetette azt a gondolatot, hogy kormá­nya mondja fel a japán-ame­rikai biztonsági szerződést és semleges politikát folytasson. Munkáspárti győzelem egy LONDON (MTI) Csütörtökön pótválasztáso­kat tartottak az angliai Észak- Hull-i választókerületben. Az alsóházi mandátumot Kevin McNamara, a munkáspárt je­löltje szerezte meg 24 479 sza­vazattal. a konzervatív képvi­selőjelölt: Toby Jessel előtt, aki 19128 szavazatot kapott. Az eredményből kitűnik, hogy az 1964-ben megtartott általá­nos választások óta ebben a választókerületben a munkás­párt a szavazatoknak 4,5 szá­zalékát hódította el a konzer­vatívoktól. Hírügynökségek megjegyzik, hogy a pótválasz­tás kimenetele országszerte erősítette mind a munkáspárt, mind Wilson presztízsét. A szavazatok megoszlása ugyan­is a munkáspártra nézve sok­kal kedvezőbbnek bizonyult, mint az 1964-es általános vá­lasztások óta megtartott bár­mely pótválasztás eredménye. Kimozdulni a holtpontról Pravda kommentár a leszerelési értekezletről GENF (MTI) A Pravda, pénteki száma kommentárban foglalkozik a genfi leszerelési értekezlet megnyitójával. A jelen nem­zetközi helyzetben halasztha­tatlan feladat megakadályoz­ni az atomfegyverek elterje­dését — mutat rá a lap, majd hangoztatja, hogy a nyuga­ti hatalmak egyáltalán nem foglalnak el konstruktív ál­láspontot, szemmel láthatólag nem kívánnak lemondani a NATO nukleáris terveiről, amelyeknek célja támogatni Bonn atomkövetel áseit. A Szovjetunió és más szocialis­ta országok világos álláspont­ra helyezkedtek ezzel kapcso­latban; semmilyen atomfegy­vert nem szabad adni a nyu­gatnémet revansistáknak. Befejezésül a Pravda han­goztatja, hogy a nehézségek ellenére vannak lehetőségek arra, hogy elmozdítsák a holtpontról azokat a kérdése­ket, amelyek a leszerelési ér­tekezlet napirendjén szerepel­nek. Ha a bizottság lemond e lehetőségek valóra váltásáról, ha negatív álláspontra he­lyezkedik, az atomfegyverek elterjedésének veszélye fo­kozódni fog — mutat rá a Pravda. Az AP hírügynökség rámu­tat, hogy Johnson elnöknek a leszerelési értekezlethez in­tézett üzenete továbbra sem nyújt biztosítékot arra, hogy Nyugat-Németországot kizár­ják az atomfegyverkezésből, s ez súlyos akadály a meg­egyezés útjában, a SANTO DOMINGO (MTI) Juan Bosch volt dominikai elnök pártjának, a Dominikai Forradalmi Pártnak három ve­zető tagja csütörtökön nyilat­kozatot adott ki, amelyen az­zal vádolja az AÁSZ Domini­kába kiküldött bizottságának elnökét, hogy beavatkozik Do­minika bélügyeibe. A tiltako­zásra az adott okot, hogy Pen­na Marinho, a bizottság elnöke egy interjúban kijelentette, Juan Boschnak nem kellene jelöltetnie magát a júniusra tervezett elnökválasztásokon. Bizalmi szavazás az angol alsóházban LONDON (MTI) Csütörtökön az angol kon­zervatív ellenzék az alsóház­ban felvetette a bizalmi kér­dést a munkáspárt gazdaság- politikája miatt, Anthony Barber konzervatív képvise­lő azzal vádolta a Wilson- kormányt, hogy az infláció szakadéka felé sodorja a nem­zetet, s hatalomra jutása óta Angliában 5,3 százalék­kal emelkedtek a megélhe­tési költségek. Ezután szavazásra került sor, amelyből a kormánypárt három szavazattöbbséggel ke­rült ki győztesen: 287:284. A liberálisok az ellenzékre szavaztak. A szavazás kime­netele pontosan megfelelt a parlamenti erőviszonyoknak. Csütörtök reggelig a munkás­pártnak még csak két főnyi abszolút többsége volt. Edith Pitt konzervatív képviselőnő azonban váratlanul elhunyt, és így háromra növekedett a munkáspárti többség. Smith bízik... SALISBURY (MTI) Ian Smith, a dél-rhode- siai szakadár kormány ve­zetője csütörtökön rádióbe­szédben köszönte meg Dél- Afrikának, hogy kisegíti a nemzetközi gazdasági szank­ciók okozta bajokból. Smith kijelentette: bízik benne, hogy Dél-Rhodesia „kilábal majd a szankciók viharából” még­pedig barátai segítségével. A délafrikai kormány za­vartalanul folytatja a Dél- Rhodesiának való olajszállí­tást, bár állami szinten ezt nem ismeri be. „Szellemidézés” a Ben Barka-ügyben PÁRIZS (MTI) Guy Chavanon francia ál­lamügyész csütörtökön este hivatalos közleményben is a sajtó tudtára adta, hogy a Figon lakásán talált magne­tofonszalag semmiféle új elemet nem tartalmazott a Ben Barka-ügy felderítése szempontjából. A Figon la­kásán talált többi okmány el­sősorban kéziratokból áll, amelyek a Ben Barka-üggyel kapcsolatban egyes lapokhoz intézett levelek első fogal­mazványainak tűnnek. A nyomozók figyelmét felkel­tette egy kézirat, amely nem Figon kezétől származik, s a marokkói belpolitikával kap­csolatos kérdéseket tartal­maz. Az államügyész végül közölte a sajtóval, hogy Fi­gon két hamisított személyi igazolvánnyal rendelkezett, útlevelében bejegyzés talál­ható egy 1964-ben tett ma­rokkói utazásról. Az amerikai külügyminiszté­rium csütörtökön ismét ha­tározottan cáfolta, hogy a CIA amerikai kémügynökség szerepet játszott volna a Ben Barka-ügyben. A Ben Barka elrablásának felderítésére indított nyomo­zás a csütörtöki „szellemidé­zés” kudarca ellenére foly­tatódik. A győzelem alapja: az egység AZ ELMÜLT NAPOKBAN még a szokottnál is gyakrab­ban szerepelt a nyugati saj­tó spekulatív, a tényék he­lyett kombinációkra építő hírmagyarázataiban a szocia­lista országok vezetői között megélénkült látogatáscsere témája. Sok szó esett a kom­munista és munkáspártok ve­zetőinek megbeszéléseiről is — egyáltalán a nyugatiak va­lami különleges új fejlemény­sorozat bevezetőjének igye­keznek beállítani a szocialis­ta országok és a kommunista p>ártok vezetőinek legújabb tárgyalás-sorozatait. Legtöb­bet szerepelnek mostanság ezekben a nyugati kommen­tárokban mindenekelőtt Leo- nyid Brezsnyevnek, az SZKP első titkárának Ulánbátorban, Alekszandr Seljepinnek, az SZKP titkárának Hanoiban folytatott megbeszélései, va­lamint azok a tárgyalások, amelyeket Ion Gheorghe Mau­rer román miniszterelnök Bu­dapesten, Wladyslaw Gomul- ka szintén Budapesten, An­tonín Novotny Moszkvában, majd Lengyelországban foly­tatott Pedig nincsen különösen új vagy valami nő változást je­lentő elem ezekben a megbe­szélésekben vagy azok idő­pontjában. Az adott nemzet­közi helyzet, az Egyesült Ál­lamok vietnami agressziójá­nak fokozódása teszi természe­tessé. hogy a szocialista or­szágok és a marxista-leninis­ta pártok igyekeznek megszi­lárdítani egységüket és szo­lidaritásukat. A nemzetközi kommunista mozgalom egysége mindig is a marxisták-leninisták egyik legfőbb gondja volt, éppen ezért fogalmazta meg 1957- ben és 1960-ban a moszkvai értekezlet korunk körülmé­nyeire vonatkoztatva a kom­munista pártok egymáshoz való viszonyának, interna­cionalista összefogásuknak el­veit Senki előtt nem titok, hogy a nemzetközi munkásmozga­lomban ma viták, nézetelté­rések is vannak. Ám — ahogy a Pravda 1965. vé­gén egy igen fontos elvi megállapításokat tartalmazó vezércikkében hangsúlyozta — „bármily komoly nézetel­térések osztják is meg a nagy kommunista hadsereg egyes csapatait, a lemondás a szolidáris akciókról a közös ellenség elleni harcban gyen­gíti pozíciónkat, hibákra ve­zethet és súlyos károkai okozhat győztes ügyünknek”. EZÉRT VAN KÜLÖNLE­GES jelentősége annak, hogy a pártok vezetői és a szo­cialista országok államfér- fiai kétoldalú megbeszélése­ken egyeztetik álláspontju­kat a nemzetközi helyzet és a nemzetközi forradalmi moz­galom aktuális kérdéseit il­letően. Tavaly, amikor a nemzet­közi kommunista mozgalom pártjai visszaemlékeztek ar­ra a nagyjelentőségű törté­nelmi eseményre, amit a vi­lág számára a kommunista Intemacionálé harminc esz­tendővel ezelőtt tartott VII. kongresszusa jelentett a pro­letár internacionalizmus kér­déseit illetően is, megtárgyal­ták az elmúlt évtizedek tör­ténelmi tapasztalatainak ta­nulságait. Ezeknek, az év­forduló alkalmából elhang­zott nyilatkozatoknak volt néhány közös vonásuk. Az egyik ilyen egybehangzóan elfogadott tanulság az volt. hogy a kommunisták ma is minden erejüket latba vetik a világháború megakadályozá­sáért, de ha az imperialisták­nak mégis sikerül kirobban­taniuk a háborút, a kommu­nisták mindent megtesznek az imperializmus szétzúzá­sáért. Ami a szocialista állam­férfiak tárgyalásaiban ma a legfontosabb, az éppen az egységnek és szolidaritásnak határozott megnyilvánulása. A Vietnami Demokratikus Köztársaságban járt szovjet küldöttség megbeszéléseinek fontos eredménye például mindenekelőtt egy újabb szovjet segélyre vonatkozó egyezmény, mint ahogy a szo­cialista államférfiak egymást követő megbeszéléseinek mindegyikében az első he­lyen szerepel a küzdő viet­nami nép leghatározottabb támogatása. A SZOCIALISTA POLITI­KÁNAK változatlan alapelve a különböző társadalmi rend­szerű országok békés egymás mellett élése. Ám az ameri­kaiaknak, de másoknak is világosan meg kell érteniük, hogy a békés egymás mellett élés elve oszthatatlan politi­kai elv. A Mongol Népköztársaság fővárosában járt szovjet kül­döttség tárgyalásai után ki­adott közös közleményben az aláírók állást foglaltak „va­lamennyi kommunista és munkáspárt nemzetközi érte­kezletének összehívása mel­lett.” Minden megbeszélés, minden tárgyalás ugyanazt a célt szolgálja: az összes for­radalmi erők összeforraszté- sára Irányuló törekvést. Le­nin évtizedekkel ezelőtt, de mai érvénnyel is hangsúlyoz­ta: „Valamennyi ország pro­letariátusának, majd egész dolgozó népének és az egész világ nemzeteinek szövetség­re és egységre való önkéntes törekvése nélkül a kapitaliz­mus feletti győzelem ügyét nem lehet sikerre vinni.” Ma* az imperialista erők aktivizá­lódásának idején a forradalmi front erősítése minden ország kommunistáinak nemzetközi kötelessége, mert az imperia­lizmus ellen a béke és a szo­cializmus nagy eszményeiért vívott harcban csak szilárd akcióegységgel lehet minél előbb győzelmet elérni. Gárdos Miklós Fi+ól jüt eszembe... m <f januárban be fel Fizetni a szavatosság biztosítás dyáfcí

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents