Nógrád, 1966. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

v ^ n ^ ^ n 3 ki első nap az üzemekben Huszonöt-harminc vagonnyi becsomagolt export áru vár elszállításra a síküveggyárban — Az öblösüveggyárat elhagyta a« első export áruval megrakott vagon — Túlteljesítette tavalyi gáztűzhely-tervét a Z/W Salgótarjáni Gyáregysége Az ünnepek alatt te szaka­datlanul folyt a munka a Sal­gótarjáni Síküveggyárban. Az év utolsó műszakjából távozó­kat és érkezőket a gyár veze­tői szerencse-kívánataikkal üdvözölték. A Zagyva I. üzem éppen az utolsó műszakban teljesítette fotó-üveg tervét. A gyár egyébként első­sorban export tevékenysé­ge szempontjából mond­hatja sikeresnek az évet. Csaknem kétszázezer négyzet- méter üveggel szárnyalta túl az előírásokat. Gazdag volt az óév kezdeményezésben, kí­sérletekben is, amelyeknek gyümölcse az idén érik be. A vállalatnak az idén több mint hétmillió egyszázezer négyzetméter üveget kell elő­állítania, s ebből mintegy hat­százezer négyzetmétert export­ra. Egymillió hatszázezer pár petricsészét, valamint nyolc­vanezer négyzetméter edzett síküveget is ki kell bocsátania. Üj cikkek bevezetésére is sor kerül az idén. Ezek közül el­sőnek a préselt, festett salá- tás tálak mintapéldányai ké­szültek már el, a sorozatgyár­tásuk rövidesen megkezdődik. Az első munkanapon mindkét húzóüzem teljes kapacitással dolgozott. Különösen a Zagyva II- ben megy jól a munka. előreláthatólag túlteljesíti idő­arányos feladatait Készen áll mintegy huszonöt-harminc vagonnyi export áru is, s csak a vagonokat várják, hogy el­indíthassák a szállítmányokat Nyugat-Németországba. Az öblösüveggyárban dél­előtt fél tizkor Varga Gyu­la Igazgató a vezetékes rádió útján üdvözölte a gyár dolgozóit. MéStatva a tavalyi év ered­ményeit, elmondotta, hogy a vállalat értéktervét három szá­zalékkal túlteljesítette. Rend­kívül kedvező az ötéves terv mérlege is: a gyár által ter­melt áruk értéknövekedése huszonhat millió forinttal szárnyalja túl a tervezettet: négyezer ötszáz tonna áruval adtak többet a népgazdaság­nak az üvegesek, export ter­melésüket pedig meghárom­szorozták. De kapott is az öblösüveggyár a népgazdaság­tól: öt év alatt több mint száztíz millió forintot fordí­tottak a gyár korszerűsítésére. Az új esztendőtől új ered­ményeket várnak. A tavalyi export tervnél az idén körülbelül tíz szá­zalékkal kell többet szál­lítani külföldre. Folyamatban van a rekonst­rukció második szakaszának kivitelezése. A vállalat az idén megteszi az első lépést a fi­nom fehér üvegáru termelés fokozása felé. Ehhez a jelen­leginél nagyobb számú szak­munkásra lesz szüksége, akik­nek képzésére megtették az intézkedéseket. Az automata üzemek ebben a gyárban is folyamatosan dolgoztak az ünnepek alatt. Az időben elvégzett leltárnak köszönhetően az első hivata­los munkanapon minden üzem zökkenő nélkül rátérhetett idei tervfeladatainak megoldására. Az első nagyobb műszaki ese­mény a II-es kádkemence ki­oltása: megkezdődött az első, az idén elvégzendő hét nagy­javítás közül, A másik örven­detes esemény: elhagyta a gyárat az első export vagon. Rakománya — laboratóriumi és egészségügyi üvegáru — a Szovjetunióba indult. Ünnepélyes hangulatban kezdődött az új esztendő első munkanapja a ZIM Salgótarjáni Gyáregységé­ben is. Reggel hat órakor, a gyár igazgatója, Dianovszky Gyula az öntöde csarnokában üdvö­zölte a dolgozókat Eredmé­nyekben gazdag évet zártak 1965-tel a túzhelygyáriak. A huszonhétezer gáztűzhely gyártására tett ígéretüket túl­teljesítették. Egyéb, hagyomá­nyos termékeiket is a keres­kedelem igényeinek megfe­lelően szállították, összesen mintegy másfél­millió forint értékű áru­val adtak többet a nép­gazdaságnak, mint amennyit a terv megsza­bott. Az új esztendő fokozott fel­adatait már az év első mun­kanapján is a munkaidő min­taszerű kihasználására ösztö­nözték. A leltár nagyobb ré­szével az óév utolsó napjaiban elkészültek, ennek köszönhe­tő, hogy délelőtt kilenc óra­kor már szerelhettek a gáz­tűzhely szereidében, s a ha­gyományos cikkek is egymás után hagyták el a szalagot. Van azonban ok aggoda­lomra is. Még mindig késle­kedik a KGM-ben az új alag- útkenvence célokmányának, beruházási programjának jó­váhagyása. Éneikül pedig nem nyitják meg a bankban a mintegy kilencmilliós keret­összeget. A gyáregységben az első »legyedben naponta körül­belül 100—105 gáztűzhelyt kell kibocsátani, de a negyedik negyedben már kétszázat. Ha az alagút- kemence építése — a minisz­térium késlekedése miatt — elhúzódik, ez a mennyiség, s vele együtt az idei negyven- hétezer darab gáztűzhely-terv teljesítése veszélybe kerüli Az elemi csapások ellenére A munkaügyi döntőbizottságok tevékenységéről tárgyalt a megyei tanács-vb Egy évvel ezelőtt láttak szakszervezetek által dele- hogy a döntéseket nem előz- napvilágot a Munka Törvény- gált TMDB tagok is gyakran te meg alaposság, néha sze- könyv módosított rendelkezé- késve jelentek meg a tárgya- mélyi érdekek is közrejátszot- sei. Az volt a cél, hogy a lásokon, s ez várakoztatásra tak. A megyei ügyészség kép­rendelkezések alapján javul- kényszerítette az ügyfeleket, viselője ár. Káplán János el­jön a munkafegyelem, csők- A vita során általában el- mondotta, hogy a TMDB mun- kenjen a munkaerő-vándorlás, ismeréssel szóltak a döntöbi- kajára alapvetően jellemző a megelőzzük azokat a problé- zottságok tevékenységéről, de törvényesség. Csak igen kevés mákat, amelyeket népgnzda- többen hangsúlyozták, hogy számú esetben kellett óvással Ságunknak okoztak a vándor- némelyik vállalatnál még li- élni a hozott határozatok el- madarak. beralizmus tapasztalható. Nem len. Az a feladat, hogy a jö­, vonják eléggé szigorúan fe- vőben még inkább rrtegismer­Tegnap a megyei tanacs ieiősségj.e a népgazdaság ér- jék a munkaügyi döntőbizott- végrehajtó bizottsága Hankó (j^e ellen vétőket. Tapasz- ságok tagjai a törvényesség dános elnökletével megvitatta talható volt azonban az Is, — előírásait, a módosító rendel - a területi munkaügyi döntő- főként elbocsójtásoknál — kezeseket, bizottság elnökének, Janosek Gyulának tájékoztató jelenté­sét. A vállalatoknál a korábbi 80 egyeztető bizottság helyett, több mint 1500 munkaügyi döntőbizottság jött létre a múlt év során. A bizottságok összetételükben is megváltoz­tak. A jogkör bővülése követ­keztében 35 százalékkal na­gyobb ügyforgalmat bonyoli- tottak le a döntőbizottságok, mint 1964-ben a vállalati egyeztetőbizottságok, összesen a megyében 5200 ügyben hoz­tak döntést. Az esetek több­ségében a munkások és a vál­lalati vezetők egyetértettek a hozott határozatokkal. A tájékoztató jelentés szá­mot adott arról is, hogy né­hány vállalatnál (AKÖV, Nóg- rád megyei Állami Építőipari Vállalat) hiányosan készítik elő a döntőbizottság tárgyalá­sait, nem tartják be a határ­időket, illetve gátolják a tör­vényesség megfelelő érvénye­sülését. Elég gyakori volt az is, hogy a vállalatok nem küldték el képviselőiket a te­rületi munkaügyi döntőbizott­ság üléseire, és a tárgyalások­ra nem hoztak magukkal kel­lő bizonyitékokat, s ezek meg­nehezítették a döntéseket. A A holnap alaposéi mi vagyunk A KÉT TERV-ÉV MEZS­GYÉJÉN felidézzük azokat a volt közös gondokat, prob­lémákat, amelyeket az el­múlt öt esztendőben jórészt sikerült megoldani. Együttes erőfeszítéssel pótoltuk a gya­kori természeti csapások okoz­ta károk nagyobb részét. A hideg tél után, az árvíz, majd az aszály máról-hol­napra elrabolta alkotó mun­kánk eredményének bizonyos hányadát. Tetejébe betegség tizedelte szépen fejlődő állat- állományunkat. Mindezek el­lenére viszonylag zavartalan volt az ellátás, minden csa­lád kisebb, vagy nagyobb mértékben gyarapodott, gaz­dagodott. Ennek a folyamat­nak volt rendszeres előrelen­dítő je a többszöri árleszállí­tás. Bármerre nézünk, bármerre tekintünk, akár saját ottho­nunkban, akár a megyében, van mivel büszkélkedni, van mivel dicsekedni. Még akkor is, ha nem mindenben vál­tak valósággá öt év előtti elképzeléseink. Nyugodtan mondhatjuk: ismét nagyot léptünk előre a szocializmus építésében. Ezt kézzelfogha­tóan a lakó- és középületek sokaságában, a számtalan megfiatalított, újjászületett gyárban, új családi otthonok sokaságában, a televízió tu­lajdonosok számának ugrás­szerű emelkedésében mér­hetjük le. Az ember, sok más és fon­tos teendője mellett akarat­lanul is elfeledkezik a meg­tett út alaposabb számbavé­teléről. Nem árt tehát, ha kiléptünk az egyéni szám­vetés szűkebb köréből, s fi­gyelmünket az egész megyé­re irányítjuk. Az új esztendő küszöbén arról adhatunk számot, hogy megyénk szocialista ipara —, a tröszt adatai nélkül — 1965-ben 69.2 százalékkal ter­melt többet, mint. az ötéves tervet megelőző utolsó eszten­dőben, hogy ez az értékes eredmény 20.2 százalékkal haladja meg az országos elő­irányzatot. Értékes ez azért is, mert a termelés 73.6 szá­zalékát a termelékenység emelésével biztosítottuk. Kül­földre szállított termékeink mennyisége több mint három­szorosára emelkedett, eljut­nak a Föld minden kontinen­sére, annak hetven országá­ba. Kifogástalan minőségük­kel tovább öregbítették sza­vunk hitelét, az iparmeden­ce munkásainak hírnevét. AZ ELKÖLTÖTT több mint kétmilliárdból lakást, kór­házat, kultúrházat, óvodát, bölcsődét, munkásszállást építettünk, gyárakat fiatalí­tottunk, fényt vittünk a fal­vakba, befejeztük a községek villamosítását, javítottuk a munka- és életkörülménye­ket. Jutott pénz a fizetések fokozatos és rendszeres eme­Túlteljesítette éves tervét a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Gyors jelentés készült a Nógrádi Szánbányászati Trösztnél az új év el­ső munkanapján, Kíván­csian vizsgálgatták az üze­mekből beérkező telefonjelen­téseket. nagy tétről volt szó. Arról, hogy sikerült-e teljes egészében nótolniuk a korábbi elmaradást, és teljesíteni a minisztérium legutóbbi kéré­sét; két-három ezer tonna sze­net terven felül is adni. Erre a más trösztöket ért elemi csa- oások miatt volt szüksége az országnak. Az elemi csauásek. a múlt évben a nógrádi bányá­kat sem kímélték. Elegendő talán megemlíteni. a tiribesi gázbetöréseket, a bá- nvatüzek egész sorát Szilvás­kőn, Székvölgyön, a mátrano­váki Csurgó-táróban, és leg­utóbb Királv-táróban, ahol még ma is dolgoznak a bá­nyamentők. A közDonti bányamentők az első negyedévtől kezdve szin­te folyamatos bevetésen van­nak. és nem egyszer egy idő­ben. több helyen. Ha mindezt nem vennénk figyelembe, nem lehetne reálisan értékelni a nógrádi szénbányászok helyt­állását. Sokszor kellett dacolniuk üzemzavarokkal, amelyek a korszerűtlen berendezé­sek. osztályozok, szállító­pályák túlterheltségéből adódtak. Ilyen volt például legutóbb az ünneDek előtt a zagyvái osz­tályozó meghibásodása. örvendetes, hogy ilyen előz- ménvek ellenére decemberben tizenhatezer 710 tonnával ter­meltek többet, mint amennyit a terv előírt és tgy éves terven felül 3177 tonna szenet adtak a nép­gazdaságnak. Dicséretes az is, hogy az öt bányaüzem közül négy telje­sítette, Illetve túlteljesítette tervét, csupán Mátranovák maradt le. Az előzetes jelentés csak a termelést foglalja magában, a 11 hónap egyéb gazda­sági mutatóiból viszont arra lehet következtetni, hogy gazdaságosabban dolgoztak, mint 1961-ben. A minőségi tervet túlteljesí­tették, ezáltal a tervezettnél nagyobb lesz az árbevétel is. lésére is. A munkások borí­tékába ma 14.6 százalékkal több pénz jut, mint öt évvel ezelőtt, havi keresetük pedig megyei szinten 7.1 százalék­kal nagyobb. Megtakarított forintjaikból sokan — kiegé­szítve az állami segítséggel — új, világos, korszerű ott­hont építettek maguknak. De jelentős azoknak a száma is, akiknek az állam adott la­kást. Gazdagodó életünket tükrözik kulturális életünk változásai, valamint egész­ségügyi ellátásunk lényeges javulása. Igaz történelmet formáló munkánkban olyan fegyver­ténnyel is büszkélkedhetünk, mint a mezőgazdaság átszer­vezése. A megyében mintegy 55 ezer kis- és középbirtokos választotta a közös gazdálko­dást. A nagyüzemi feltéte­lek létrejöttével parasztságunk előtt is megnyílt a felemelke­dés útja. Ez az új gazdasági alan, amelv biztosítja a kul­turáltabb életet, a magasabb életformát és azt, hogy az el­következő években tovább csökkenjen a város és falu közötti különbség. A KÖZÖSSÉGI GONDOLA­TOT jól kifejező, hatalmas táblákon kétszer annyi trak­tor ekéje hasítja a barázdát, kétszer annyi műtrágya ja­vítja a föld termőképességét, mint öt évvel ezelőtt. És a jól gondozott föld nem há­látlan, adja gyümölcsét, több hús, tojás, vaj, formájában, bőségesebben mint ezelőtt, Ma, amikor az új esztendő küszöbét tapossuk, sikereink birtokában vetjük előre, hol­napba néző tekintetünket. Ne tagadjuk: az eredményekkel együtt sok megoldásra váró tennivalót is hoztunk magunk­kal. Gondjaink mielőbbi meg­oldása csak úgy lehetséges, ha önvizsgálatunk során be­látjuk: gazdaságunk bonyo­lultsága, a termelés sokrétű­sége, az eddigi irányítási és elosztási elvek, módszerek megreformálását követeli, En­nek jegyeit már megtalálhat­juk az 1966-os év feladatai­ban, amely hívem tükrözi a Központi Bizottság decembe­ri határozatából adódó több évre előre mutató tenniva­lókat. Ennek alapján elmondhat­juk, hogy megyénk dolgozói előtt, egy újabb Ígéretes, sok jóval biztató jövő képe bon­takozik ki. A megyei tanács idei költségvetéséből majdnem 82 millió forintot fordít a kü­lönböző ágazati beruházások­ra. Lakásépítésre 73 millió forintot irányoztak elő. A megye idegenforgalmának fellendítésére 1 millió 500 ezer forintot költenek. Az acélárugyár! beruházások elő­irányzata előreláthatólag 25- 30 millió forint lesz. Az öb- lösüveggyári rekonstrukcióra 1970-ig több mint 60 millió forintot költenek. Megvalósításuk azonban céltudatos munkát, nagy kö­rültekintést, előrelátást köve­tel. Ha csak a meglévő lehe­tőségeinket használjuk ki, már akkor Is sokat segítettünk önmagunkon. FELVETŐDIK A KÉRDÉS: mit kell tennünk, életünk to­vábbi javítása érdekében? Üzemeink termelése általában az országos szinthez igazodik. Lesz ahol gyorsabb ütemű lesz a fejlődés, másutt vi­szont alacsonyabb az előirány­zat a tavalyinál. Egy dolog azonban már előre látható. Gyárainktól több, jobb és korszerűbb exportképes gyárt­mányt vár a népgazdaság. Az acélárugyárban azonos szin­tű exporttermelés mellett 23 millió forint devizával kell többet kitermelni, mint az előző esztendőben. Az öblös- üveggyárban 3,4 millióval nö­vekszik a tőkés országokba Irányuló export mennyisége. Ennek egyik előfeltétele, hogy tovább korszerűsítsük termelő berendezéseinket és alkalmazzuk az újabb tech­nológiai előírásokat. Ez vi­szont a műszaki fejlesztés ütemének gyorsítását követe­li. Tengernyi lehetőséget kí­nál a kultúráltabb munka­és üzemszervezés, a szilárdabb munka- és technológiai fe­gyelem, a szocialista munka­verseny és az újítómozgalom. De kimeríthetetlen kincsesbá­nyát jelent az anyagmozgatás korszerűsítése, az ésszerűbb létszámgazdálkodás, valamint a minden irányú jól értelme­zett takarékosság. A gépesítés fokozásával építőiparunkat mielőbb nagy­korú |,tani kell, a régi üze­mek megfiatalításával pedig mód nyílik a korszerűbb tech­nika alkalmazására, techno­lógia kidolgozására. Nem mondunk újat, amikor kije­lentjük: a kockázatvállalás­ra, a bátor kezdeményezésre, a dús fantáziára a jövőben még nagyobb szükség lesz, mint korábban. Az új gaz­dasági irányítási módszer be­vezetése ugyanis ebben az irányban ösztönzi a gazdasá­gi élet vezető posztjain lévő­ket. MOSTANSÁG ELEG GYA­KORI beszédtéma a kormány ár- és bérpolitikai intézkedé­se, amely az ár- és értékvi­szonyok helyesebb kialakítá­sát, a bérfeszültség csökken­tését, az igazságosabb köz­teherviselést szolgálja. E nagy jelentőségű intézkedést te­kintve a vélemények meg­oszlanak, ezért valamiféle egyértelműen pozitív summá- zását adni a dolgoknak elha­markodott véleménynyilvání­tás lenne. Az emberek egye­lőre számolgatnak. Ez termé­szetes is. Mivel azonban több bejelentett intézkedés, konk­rét hatása csak később kerül nyilvánosságra, ezért a szá­mítások még nem reálisak. Egy dolog azonban már most is kitűnik: a nagyobb kere­setűeknél — a kis jövedelmű dolgozók, családok javára — átmeneti életszínvonal-csökke­nés várható. Az elhatározott ár- és bér- intézkedések azonban túlmu­tatnak a jövő évi terv telje­sítéséhez szükséges feltételek körén. Régóta vajúdó prob­lémák megoldását segítik. Részben feloldják azokat a feszültségeket, amelyek je­lenleg a bérarányoknál ta­pasztalhatók. Segítenek a mezőgazdasági termelés fel­lendítésében, a város és fa­lu közötti jövedelemkülönb­ség fokozatos felszámolásá­ban, egészségesebb elosztást teremtenek a kis- és nagy- keresetű dolgozók között, és ami igen fontos: jobban összhangba hozzák a terme­lői és fogyasztói árakat. Az intézkedések bevezetését már nem lehetett tovább ha­logatni, még akkor sem, ha ez átmenetileg, egyes dolgo­zó rétegeket hátrányosan is érint. Bizony nem volt könnyű dolga a kormánynak, amikor intézkedéseit megfogalmaz­ta. De meg kellett tenni, mert a népgazdaság érdeke, a fejlődés hosszabb távra kimért ütemének biztosítása megkövetelte. Az új prémiumrendszer és a létszámcsökkentésből ere­dő béralapgazdálkodás vi­szont lehetőséget ad a jöve- delemcsökkentés enyhítésére, esetleg kiegyenlítésére. De nem mindenkinek. EZERT MEGYÉNKBEN számos család jogosan érzi: az új esztendőben eddig nem vart gondok nehezednek a vállára. Búslakodásra azon­ban nincs ok. Népgazdasá­gunk gyorsabb ütemű fej­lesztésével a vártnál hama­rabb is megbirkózhatunk je­lenlegi problémáinkkal. Ét­től függetlenül az örömök és gondok továbbra is váltogat­ják majd egymást. De, hogy mennyi lesz az öröm, az at­tól is függ: ki-ki a maga munkahelyén mit tesz a kö­zösség asztalára. Mert az el­következő időkben még job­ban bebizonyosodik annak az igazsága, hogy az egyén boldogulása elválaszthatatlan a társadalom gyarapodásától. Ezért saját jövőnk letétemé­nyesei, boldogabb holnapunk megalapozói továbbra is mi vagyunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents