Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-16 / 299. szám

2 NÖOT? 4t> löd®! december !6. csflfSrfSS' Véleménykülönbségek a legfontosabb kérdésekben A NATO-tanács ülése PÄRIZS (MTI) Vietnami helyzetkép Szabadságharcosok sikeres támadása Saigonban Az atlanti tanács szerdán folytatta tanácskozását a NATO párizsi székházában. A külügyminisztereknek a nemzetközi helyzetet elemző vitája után a hadügyminisz­terek szigorúan zárt ajtók mögött tárgyalták meg az at­lanti szervezet katonai kér­déseit. Már az eddigi tanácsko­zásokból és a NATO-ülés margóján lezajlott kétoldalú megbeszélésekből is nyilván­való. hogy mind a politikai, mind a katonai kérdésekben erő­sen megoszlik a tagálla­mok álláspontja és ezért az ülés eredményét összefoglaló záróközlemény ezúttal sem megy majd túl az utóbbi években ismétel­getett általánosságokon. A tanácskozás középpontjában lényegében két kérdés áll: az Egyesült Államok délkelet-ázsiai politikája és a NATO, pontosabban Nyugat-Németország atomfegyverkezésének problémája. Rusknak és McNamarának, az Egyesült Államok kül- és hadügyminiszterének nem si­került eloszlatnia a tagálla­moknak a vietnami háború miatti aggodalmát. Felszólí­tásukat, hogy a társországok „erkölcsi szolidaritásukat” fe­jezzék ki az Egyesült Álla­mok délkelet-ázsiai politiká­jával, a tagállamok jelentős része tartózkodással fogadta, még Rusk a háború folyta­tásában jelölte meg a viet­nami konfliktus „egyedüli távlatát”, addig a társországok zöme a politikai megoldás szük­ségességét hangoztatta. Határozott ellenállás mu­tatkozik különösen az euró­pai NATO-országoknál Bonn atomfegyverkezésével szem­ben is. A tanácskozáson a legtöbb felszólaló az atomfegyverek elterjedé­sét meggátló egyezmény megkötése mellett foglalt állást. Csupán Schröder bonni kül­ügyminiszter helyezkedett szembe ezzel az irányzattal, amikor kifejtette, hogy egy ilyen megállapodás „Közép- Európa teljes atommentesíté­séhez és a nyugat-németor­szági NATO-atomerők fel­számolásához vezethet.” Schrödernek ez a kijelen­tése megerősíti, hogy a mi­niszter ezúttal csak taktikai okokból nem hangoztatta nyíl­tan Bonnak az atomfegyve­rekre támasztott igényét. A francia küldöttség az elnökválasztásokra való tekintettel kerülte a vi­ta kiéleződését. Couve de Murville azonban kormánya nevében elítélte a McNamara kezdeményezésére létrehozott „különbizottságot”, amelynek keretében Nyugat- Németország is beleszólást kapott volna a közös NATO- stratégia kidolgozásába. A francia külügyminiszter ki­fejtette, a bizottságnak nem lehet döntési joga és a jú­niusban összeülő legközeleb­bi atlanti tanácsülésig be kell fejeznie működését. A francia álláspontot még azok a küldöttségek is elfogad­ták, amelyek részt vettek a McNamara-féle atombizott­ság létrehozásában. Healey brit hadügyminiszter is el­ismerte, hogy az olyan nép­szerűtlen kérdések felvetése, mint az atomfegyverek fe­letti felelősség megosztása, csak növeli a feszültséget ke­let és nyugat között. A nyugat-német atomigé­nyek tárgyalását ezzel lénye­gében elhalasztották a leg­közelebbi NATO-tanácsülésig. ENSZ-biiottsági ülések NEW YORK (MTI) Az ENSZ afrikai tagállamai kedden többórás megbeszé­lést folytattak a rhodesiai kér­désben követendő taktikáról. A küldöttek elhatározták, hogy kivonulnak az ENSZ- közgyűlésböl, amikor Wilson angol miniszterelnök elmond­ja beszédét, hogy ilyen módon is tiltakozzanak Anglia rho­desiai politikája ellen. Az ENSZ-közgyülés kedden megkezdte az úgynevezett „ti­beti kérdés” vitáját. A kérdés­ben Salvador nyújtott be ha­tározattervezetet, s ezt még öt nyugatbarát ország írta alá. Az ENSZ gyámsági tanácsa kedden felszólította Angliát, vonja ki fegyveres erőit Ománból, szüntesse meg a te­rület népe ellen irányuló el­nyomó intézkedéseket, bocsás­sa szabadon a politikai fog­lyokat. Az 55 szavazattal, 15 ellenszavazat és 26 tartózko­dás mellett elfogadott határo­zat elismeri Omán népének jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre. A határozat ellen szavazott többek között. Anglia, az Egyesült Államok, Dél-Afrika, Kanada, Olaszor­szág és több más nyugati or­szág. WASHINGTON (MTI) A Washingtonban tartóz­kodó Ajub Khan pakisztáni államelnök kedden a délutá­ni órákban újból találkozott Johnsoó elnökkel. A Reuter washingtoni tudósítója sze­rint „a Fehér Ház a titokza­tosság függönyét bocsátotta a tárgyalásokra”. A keddi tárgyalásokról any- nyi vált ismeretessé, hogy azok során a két országot köl­csönösen érdeklő ázsiai prob­lémákat vitattak meg, külö­nös tekintettel az indiai mi­niszterelnök és a pakisztáni ál­lamelnök január elejei tas­SAIGON (MTI) Kedd este a felszabadító hadsereg katonái elfoglalták a rendőrség egy hídfőállását Sai­gon egyik délnyugati külváro­sában. A hírügynökségi jelen­tések egybehangzóan kiemelik, hogy ezzel a támadással a háború minden eddigi­nél közelebb került a fő­városhoz. A támadás jelentőségét növeli, hogy a hídfőállás a Nha Bé­hez vezető úton fekszik, ahol amerikai olajvállalatok nagy raktárai vannak. Szerdára vir­radó éjjel ezenkívül még két helyen került összecsapásra sor a rendőrség és a szabad­ságharcosok között. Az AP tudósítója szerint a partizánok fokozott tevékenysége decem­ber 4-én egy amerikai katonai szállás ellen intézett támadás­sal kezdődött. Hírek szerint támadás érte kedden éjjel a Saigon közelében* fekvő Khanh Moi és Thu Dúc megerősített állásokat is. Az amerikai tengerészgyalog­ság a Saigontól 570 kilométer­nyire fekvő Quang Tin tarto­kenti találkozójára és az in­diai miniszterelnök közelgő washingtoni látogatására. Hí­rek szerint Johnson kifejtet­te Ajub Khannak az Egyesült Államok Vietnammal kap­csolatos álláspontját és bi­zonygatta, hogy Amerika „a szabadság védelmében” foly­tat háborút Délkelet-Ázsiá- ban. Kitértek a Pakisztánnak szóló amerikai katonai és gazdasági segítség kérdésére is. Az utóbbi időben ugyanis olyan hírek terjedtek el, hogy az Egyesült Államok — a pakisztáni-kínai közeledés miatt — kilátásba helyezte a katonai segély megvonását. mányban folytat katonai mű­veleteket a visszavonuló sza­badságharcosok nyomában. A dél-vietnami felszabadító hadsereg hírügynökségének közlése szerint Bien Hoa tar­tományban’ a hadsereg decem­ber 5-én, 8-án és 11-én vég­rehajtott három támadása so­rán a kormánycsapátok három századnyi katonáját tette harcképtelenné, és jelen­tős mennyiségű fegyvert és hadianyagot zsákmá­nyolt. Buddhista hívők több mint 300 küldötte értekezletet tar­tott december 13-án Saigon­ban. Elítélték az amerikai ten­gerészgyalogosok vandalizmu­sát, akik december 3-án meg­KAIRO (MTI) Az afro-ázsiai népek szoli­daritási szervezetének főtit­kára, Jusszef el Szibai ked­den sajtóértekezletet tartotta szervezet kairói székházában a Dél-Vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front megalakulá­sának ötödik évfordulója al­kalmából. A december 20-i évforduló előestéjén üdvözölte a sza­badságharcos dél-vietnami népet, amely hősiesen küzd az amerikai imperialisták ag­ressziója ellen. Rámutatott arra, hogy Dél-Vietnam népe már felszabadította hazájá­nak több mint háromnegyedét s hogy ezen a területen több mint 10 millió ember él. — A dél-vietnami néppel való szolidaritás jegyében az afro-ázsiai népek szolidaritá­si szervezete újabb nagy győ­támadtak és leromboltak egy pagodát Da Nang közelében Az értekezlet résztvevői köve­telték, hogy az amerikai nagy- követség kérjen bocsánatot a történtekért és a dél-vietnami kormány járjon közbe az ilyen cselekedetek megismét­lődésének megakadályozására. A VNA jelentése szerint amerikai és dél-vietnami kor­mánycsapatok november 23-án és 24-én mérgező vegyianyagot tar­talmazó bombákkal tá­madták Mo Dúc környé­két. A mérgező anyagok nemcsak a lakosság egészségét támad­ták meg, hanem kárt okoztak a termésben és az állatállo­mányban is. zelmeket kíván a nemzeti fel- szabadítási front vezette sza­badságharcosoknak igazságos anti-imperialista harcukban — jelentette ki Jusszef el Szibai. — Erélyesen elítéljük az Egyesült Államok politi­káját a Dél-Vietnam ellen folytatott, bűnös háború kiter­jesztését, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen foly­tatott barbár támadásokat. A főtitkár felhívta Afri­ka, Ázsia és az egész világ békeszerető népeit s különö­sen az amerikai népet, emel­jék fel szavukat az Egyesült Államok vietnami agresszió­ja ellen, tiltakozzanak & kö­veteljék, hogy az amerikai kormány tartsa tiszteletben a Vietnamra vonatkozó 1954-es Uruguay: Tovább tartanak a biztonsági intézkedések Tüntetés az USA vietnami agressziója ellen Ajub Khan és Johnson elnök megbeszélései El Szibai nyilatkozata a DNFF ötödik évfordulóján MONTEVIDEO (MTI) két delegálta a miniszterkö­Az uruguayi nemzeti kor- zi bizottságba, amelynek a mányzó-tanács hivatalos köz- belügy- és a hadügyminiszter leményben adta hírül, hogy a tagja. nincs szándékában a közeljö- A bizottság bejelentette, vőben hatálytalanítani az úgy- hogy a rendkívüli biztonsági nevezett rendkívüli biztonsági intézkedések felfüggesztéséig intézkedéseket. megtiltják az Epoca című új­A TASZSZ jelentése szerint ság kiadását. Ismeretessé „a kormányzat intézkedései- vált az is, hogy betiltották a nek egybehangolása céljából” Solt, az Uruguayi Szocialista Washington Beltrant, a nem- Párt hivatalos lapját, vala- zeti kormányzó-tanács elnö- mint két felekezeti lapot. Indiai jegyzék Kínának ÜJ-DELHI (MTI) Az indiai kormány kedden este újabb jegyzékben til­takozott a kínai kormánynál a Szikkim térségében vasár­nap lezajlott incidens miatt. Az indiai jegyzék a pekingi nagykövetségnek hétfőn kora reggel átadott jegyzékre hi­vatkozva, amely szerint a vasárnapi incidens során a kí­naiak öt indiai katonát lelőttek és három másikat fogság­ba ejtettek, követelte az említett indiai katonák vissza­adását. Augusto Lopes: Mi történik Ecuadorban? Gyakran van alkalmam ar­ra, hogy külföldön tartózkod­jam, de valahányszor távol vagyok hazámtól, állandóan szorongó szeretettel gondolok szülőföldemre, Ecuadorra és sokat szenvedett pépére. Otthon kitenyésztett „goril­láink” immár 27 hónapja ül­dözik a szakszervezetek, a paraszt- és diákmozgalmak, valamint más demokratikus szervezetek aktivistáit. Ha­zámban' immár 27 hónap óta uralkodik az önkény. Sok ki­váló hazafit elveszítettünk. Közöttük van Newton Moreno elvtársunk, a munkásmozga­lom önfeláldozó harcosa, akit aljasan meggyilkoltak a fa­siszta diktatúra bérencei. Földünket sok paraszt vé­re öntözi; megölték őket a „gorillák” és a büntetőszáza­dok kopói, akik titokban hajtják végre az alkotmány­ban régóta hatályon kívül helyezett halálbüntetést. Lábbal tiporják az egyéni szabadságot és a közösség sza­badságjogait. A nemzet szu- verénitását korlátozza az ame­rikai imperializmus, a dikta­túra gazdája és pártfogója. De mindez nem bénítja meg az ecuadori nép, s külö­nösen a munkások, a parasz­tok és a diákok akaraterejét. Ecuadorban nemcsak a kato­nai diktatúra megdöntéséért vívott harc van napirenden, hanem a társadalmi rendszer megváltoztatásáért folyó küz­delem. is. Nem tűrhetjük to­vább, hogy Ecuadorban a la­kosságnak csaknem a fele a nyomor határán tengődik, s a felnőttek 44 százaléka írás- tudatlan. Nem törődhetünk bele, hogy ezer megszületett gyermek közül 80, élete első esztendejében meghal. A hi­vatalos körök bevallása sze­rint Ecuadorban az egy főre eső átlagos évi jövedelem 100 dollár, ami egy-egy család napi 15—20 centavós jövedel­mének felel meg. Ugyanakkor egy rendőrló élelmezésére na­ponta átlag 35 centavót for­dítanak. A dolgozók nehéz helyzete a katonai diktatúra minden napjával egyre elviselhetetle­nebbé válik. Nem nyugszunk bele tovább a monopóliumok, s köztük az amerikai mono­póliumok fosztogató tevékeny­ségébe, amelyek ráadásul meg akarják semmisíteni kul­túránkat és meghamisítják történelmünket. A katonai junta báb-veze­tőire támaszkodó imperializ­mus tovább fokozza azt a ré­gi kísérletét, amellyel béren­ceinek és sztrájktörőinek se­gítségével bomlasztani igye­kezett az ecuadori munkás- mozgalmat, de kudarcot val­lott az Ecuadori Dolgozók Konferenciájának (EDK) ügyes taktikája következtében. A konferencia a dolgozók gazdasági érdekeinek és más létfontosságú követeléseinek védelméből indult ki, s sze­rencsésen összekapcsolta a harc gazdasági formáit a po­litikaiakkal. E taktika hatása alatt más szervezetek, neve­zetesen a katolikus munkások egyesületei szintén gazdasági követelésekkel kezdték, s át­tértek annak követelésére, hogy vessenek véget a kato­nai diktatúrának. Az amerikai imperialisták, akik magukra vállalták a vi­lág csendőreinek szerepét, jól tudják, hogy latinamerikai báb-rendszereik nem sokáig húzzák. Egyik dühkitörésük­ben „a kongresszus határoza­tával” biztosították maguknak annak „jogát”, hogy közvet­len katonai beavatkozást hajtsanak végre Dél-Ameriká- ban. Határozottan elítéljük az amerikai imperialisták ciniz­musát és éberségre hívjuk fel az egész világ dolgozóit, hogy a kellő pillanatban ve­gyék elejét a bűnös tervek végrehajtásának. Bizonyosak vagyunk a jen­ki imperializmus végső vere­ségében. Meggyőződésünket még jobban megszilárdítja a dicsőséges kubai forradalom, amely óriási történelmi jelen­tőségű esemény. Ugyanis a kubai forradalmárok megdön­tötték a „földrajzi fataliz­mus” elméletét, s Latin-Ame- rikában elsőnek láttak hozzá a szocializmus felépítéséhez. Az ecuadoriak büszkék ar­ra, hogy a helyi reakció és az amerikai imperializmus ellen vívott harcukkal erejükhöz mérten kiveszik részüket a béke és a haladás közös ügyé­nek támogatásából. Az ösz- szes antiimperialista erők egységének hívei vagyunk, mert tudjuk, hogy az össze- forrottság segít gyorsabban legyőzni a dolgozó nép ellen­ségeit. Sohasem felejtjük el chilei, uruguayi és más latinameri­kai testvéreink támogatását és együttérzését, valamint a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország népeinek se­gítségét. A proletárszolidaritás se­gít kiszabadítani harcosainkat a börtönökből, megvédeni őket a megcsúfoltatástól és üldöztetéstől és segít megfé­kezni a katonai diktatúra dü­hét. Jaroszlavl szovjet városban többezres tömegtüntetésen til­takoztak az Amerikai Egyesült Államok vietnami agresz- sziója ellen december 11-én (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Ne hagyja az utolsó napokra! Nem romió tartalmú csomagját már most adja postára! A karácsonyi torlódás így nem késlelteti a kézbesítést!

Next

/
Thumbnails
Contents