Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-15 / 298. szám
4 NÖGRAD 1965. december 15. szerda. Változatos filmek a bemutató mozik ünnepi műsoraiban Az év végi ünnepeken a világ filmgyártásának rendkívül változatos új termését láthatjuk a bemutató filmszínházakban. Olasz-szovjet kooproduk- cióban készült a Keletre meneteltek című szélesvásznú filmalkotás Giuseppe de Santis, az olasz neorealizmus kiemelkedő művészének rendezésében Zsanna Prohorenko, a Ballada... és Tatjána Sza- moljova, a Szállnak a darvak hősnőjének, valamint neves olasz színészek főszereplésével. A filmdráma a második világháborúban a keleti frontra küldött olasz katonák tragédiáját mondja el. Háborúellenes a számos nemzetközi díjat nyert, magyarul beszélő nyugatnémet film, A híd is, amelyet Manfred Gregor azonos című regényéből rendezett Bernhard Wicki. A nagy nemzetközi sikert elért filmalkotás döbbenetes vádirat a fasizmus, a militarizmus ellen. Hősei gyerekek, a nemzeti szocialista nevelés áldozatai a háború utolsó napjaiban. A Szamurájhűség című szélesvásznú japán filmdráma, amely az 1963-as berlini fesztivál nagydíját nyerte el, az európai ember számára úgyszólván teljesen ismeretlen szamuráj életformába nyújt betekintést. Hét nemzedéken keresztül mutatja be az úgynevezett szamurájbecsület, a szamurájetika mögött meghúzódó vak hitet. A film rendezője Tadashi Imái, egyike a legnevesebb japán filmrendezőknek. Színes magyar filmvígjáték a Gyerekbetegségek, amely azt mutatja be, milyennek látják a világot, a felnőttek életét, viselkedését a kisgyermekek. A főleg gyakorló szülők, pedagógusok, fiatal házasok és nagyszülők számára tanulságos történetet Kardos Ferenc és Rózsa János írta és rendezte. A játékos és ismeretterjesztő elemeket ötvözi a mese realizmusának megőrzésével a Lobo, a farkas című magyarul beszélő, színes amerikai film, amely a századforduló idején New Mexikóban játszódik. A komor fenségű, sziklás tájakon, egy retten- hetetlen farkas csatangolt. Nevét még a cowboyok is babonás félelemmel emlegették. Ennek a farkasnak a történetét mondja el a film, miközben egy számunkra ismeretlen világba nyújt betekintést. A Martin kalandos ifjúsága című magyarul beszélő NDK film a kalandkedvelőknek, főleg a fiataloknak jelent izgalmas, fordulatokban gazdag szórakozást. A 14 éves, bátor, leleményes fiú, Martin történetén keresztül ismerhetjük meg a huszas évek német sztrájkmozgalmait, Németországnak ezt a történelmi korszakát. Két szovjet szélesvásznú film kerül egy műsorba: a Ketten, és az I boly ás nő cí- műek. A Ketten az idei moszkvai filmfesztiválon a rövid játékfilmek kategóriájában nagydíjat nyert. A Michail Bogin rendezésében készült művészi film egy süketnéma lány és egy zeneiskolai hallgató szomorú szép szerelmét mondja el. Az Ibo- lyás nő a bolgár Aranyparto- játszódik, ahol egy turistr. társasággal érkező fiatalembei találkozik gyermekkori háborús emlékeivel. A fiatalembert a Ballada emlékezeti" katonája, Vlagyimir. Ivaso alakítja, rendezője Pavel Liubimov. A csehszlovákok új szélesvásznú, zenés filmkomédiáját Ha ezernyi klarinét... cím mel mutatják be Jana Brejc hovával a főszerepben. Mellette ismert csehszlovák színészek, dalénekesek, jazz zenekarok szerepelnek a háborúellenes témájú, vidám, zenés, ötletes filmben, amely egy fürdővároskában történt csodáról: a fegyverek hangszerekké válásáról számol be a nézőknek. Kubai filmet is láthatunk az ünnepi műsorban Kuba 5Í1 címmel, amelyben szokatlan környezetben három . izgalmas történet játszódik le a nézők előtt a kubai forradalom előestéjéről, illetve napjáról. A kedves család című színes dán filmszatíra egy család életén keresztül mutatja be, mi rejlik a látszólag harmonikus külszín mögött. V. A. Készül az egységes világtérkép A földrajz tudománya, s általában a térképészettan iránt kevésbé érdeklődők aligha tudják az első pillantásra voltaképpen meghökkentő tényt: nem készült még Földünkről nemzetközileg elfogadott egységes világtérkép. Pedig egy sor más tudomány rohamos fejlődése is — hogy csak a meteorológiáról, hidrológiáról, gazdaságföldrajzról beszéljünk — hovatovább elkerülhetetlenné teszi megalkotását. — Hosszú út vezetett idáig — mondja Radó Sándor dr., a Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságföldrajzi tanszékének vezetője, a földrajzi tudományok doktora. — 1891-ben, a berni nemzetközi földrajzi kongresszuson merült fel először a nemzetközi térkép szükségessége. Ennek nyomán, 1909-ben tizenegy ország el is fogadta az alapelveket, majd négy évre rá jelkulcsát is. A térképmű ügye azonban lassan haladt előre: a mintegy nyolcszáz előirányzott lapból a II. világháború kitöréséig mindössze 230 jelent meg, további 140 pedig csak ideiglenes kiadásban. 1956-ban azután a Magyar Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal javaslatára hét szocialista ország látott hozzá a nagy, oly sokáig késlekedő munkához. Ahol beszélgetünk, a professzor második munkahelyének — a térképészeti hivatalnak — egyik szobájában, „stílusos” a környezet: az asztalon, a székeken, de még a padlón is térképtanulmányok, rajzok, külföldi és hazai földrajztudósok megannyi dolgozata. Természetes, hogy a térképek szokásos helye, a fal is teleaggatva. A legnagyobbra rámutat: Nyugat- Európa rajzolatait ismerem fel benne. — A Német Demokratikus Köztársaság tudósai készítették, ők készültek el leggyorsabban az első szelvényekkel. A mi térképlapjaink is még az idén nagyobb részben elkészülnek, s jövőre kiadásra kerülnek. — Miről nyújt tájékoztatást a munka? — Tartalmilag a legújabb ] földrajzi ismeretek színvona- ; lén áll és kifejezi az orszá- j gok természeti, politikai és gazdaságföldrajzi viszonyait, j Az óceánokat is a lehető legpontosabban ábrázolja, amire eddig nem volt példa. A szelvények elnevezése orosz és angol nyelven szerepel, mint ahogyan a jelmagyarázat, a méretarányra vonatkozó adatok is. A földrajzi nevek latin betűsek, a nem latin betűvel író országok területein pedig az ott hivatalos, illetve ha ilyen nincs, a nemzetközileg elfogadott latin betűs átírást alkalmazzuk. Az első méter-rendszerben és mindenütt azonos méretarányban most már megszülető munka hamarosan a szakemberek kezébe kerül. Keresztényi Nándor SZÁRAZON él vízen Egy NSZK-beli, wuppertali gyár által gyártott négyszemélyes kétéltű személygép kocsiba angol gyártmányú Standard Triumph motor építettek be. A csinos kocsi szárazföldön óránként 120 kilométeres sebességgel, vízen 20 kilométeres sebesség gél halad. A vízben a farb beépített két propeller haj ja az autót. FENT: A kétéltű kiskoc' OLDALT: A kétéltű jármű a szentendrei Dunaágban. (MTI Foto — Balassa Ferenc felv.j „ÉNEKLŐ MAGYARORSZÁG” A Salgótarjáni Állami Zeneiskola első jubileuma H osszú évek óta megszokottak Salgótarjánban a valamilyen zeneszerszámmal igyekvő kisdiákok. Alakjuk mindenütt feltűnik a városban, de legsűrűbben mégis a Felszabadulás úton, ahol a József Attila Művelődési Otthon hátsó traktusában foglal helyet a zeneiskola. Mindjárt tegyük is hozzá: nem nagy helyet foglal. Öt apró szoba, az ajtaja mindnek üveges, mert a folyosón keresztül kaphatnak csak fényt. A villany tehát mindig ég, Virágh László irodájában. A néhány bútortól és a pianinótól szabadon hagyott tenyérnyi helyen kottaállvány, előtte egy szőke cop- fos kislány ívelt csuklómozdulattal igyekszik „szabványos” hangokat fogni a hegedűn. Ha nem sikerül, nyelvét kinyújtja, egészen föl, az orra hegyéig: ez talán majd segít! Az igazgató int, mutatja az óráját, hogy néhány perc múlva vége a foglalkozásnak. Behúzódom a sarokba: alkotóműhelyben vagyok. Ezerkilencszáznegyvenöt szeptemberében jelent meg a miniszteri rendelet, s azóta évente 250—300 gyerek végez itt. Tíz év alatt a város, az iskola és saját tehetségük hírét elvitték az ország, majd minden sarkába. Többször szerepeltek c. Rádióban is. Évente rendszerin két, három csoportjuk lép fel az or szágos ifjúsági kamarazenei fesz tiválon, ami azért nagy szó, meri számos más testvérintézetböl egy sem jut át a selejtezőkön. £s itthon? „...hogy a széles néptömegek közé behatoljon a zene.” — szólt a miniszteri határozat. — Eleinte saját erőnkből rendeztünk hangversenyeket — mondja Virágh László. — Aztán eljött az idő, 1958, amikor először játszottunk telt ház előtt! A Filharmónia számára hét évvel ezelőtt még fehér folt volt a város. A sikeres erőfeszítések után azonban megjelentek, hangversenyeket rendeztek, híres együtteseket és művészeket hoztak, köztük nem egy külföldit... És ma már Salgótarjánban, az egykori kormos, füstös „vidéki fészekben” bérletsorozatok jelennek meg! — Érdekes — mondom. — Tudunk a zeneiskoláról, produkcióit élvezzük, de valahogy senki sem fejt ki, propagandát a gyerekek között, hogy „gyertek, tanuljatok muzsikálni”. — Jaj, csak azt ne! — emeli föl a kezét Virágh László szomorúan tréfás riadalommal. — Mi lenne itt akkor! Az idén sem tudtunk felvenni, vagy száz gyereket. Hiába rincs hely és idő. A tanerő sem bír el háromszáznál több tanítványt. .. .Tizenegy főfoglalkozású zenetanár cikázik nap mint nap Salgótarján több kilométer hosszú „belvárosában”: helyszűke miatt kihelyezett fiókok vannak a Május 1. úti, az Iskola úti, a Salgó úti általános iskolákban, valamint a Madách gimnáziumban, a városi művelődési otthon öltözőjében és igazgatói irodájában — a tulajdonképpeni zeneiskola már induláskor kicsi volt. A megyei tanács-vb határozata alapján a városi tanács néhány hete vásárolt egy épületet a Rokkant telepen, most tatarozzák, s a tervek szerint februárban kilenc új helyisége lesz az intézménynek. Virágh László lelkesülten beszél erről, de megállapítja, hogy ez is kevés. Végleges megoldást csak a következő ötéves terv hoz, amikor az Arany János utcában épülő új iskola egyik szárnyát megkapják! • — így tehát az elhelyezési terv megnyugtató — mondom. — S hogyan formálódnak a zenei tervek? — Állandó szimfonikus zenekar — mondja az igazgató egy szuszra, mint jelszót. — Teljesen világos, hogy igazi zenei életről addig nem lehet beszélni, míg saját gárdája nincs a városnak. — Elbírja ezt Salgótarján? — Tarján még nem, de a megy már ma is. Zeneiskola működik ugyanis N agybátonyban, Szécsény ben, és két év alatt nagyot fejlődött gyarmati „fiókunk”. Azt is számításba kell vennünk, hogy ' a saját zenekar erőteljesen neveli és növeli majd a közönséget. — Mi az akadály? Pénz? — Az még kikerülne, nehezen. Elsődleges, hogy kevés az ember... Bár ennek az iskolának csak harmad, vagy hatod rangú feladata, hogy új tehetségeket „dobjon” föl, de természetesen, tíz év alatt jópár kikerült a városból. Ez örvendetes, de az már szomorú, hogy szó szerint került ki: Gerley András kürtös, aki például a debreceni MÁV szimfonikusoknál játszik. De említhetem Szatmári Lajos klarinétost, vagy Bojki Rezső kürtöst is. A miskolci zenei szakiskolán évről évre több tarjáni gyerek végez Eddig csak kettő jött vissza közülük: Horváth Ernő és Molnár Zsolt Mindkettő itt tanít nálunk. Na gyón örülünk ennek is, de az elszomorító, hogy még a megyeszékhelyen is, több iskolában nem-szakos tanárok tanítják az éneket: tudniillik, így lesz meg a kötelező óraszámuk! ..Éneklő Magyarország” — hirdette Kodály Zoltán évtizedeken keresztül. Szava a múltban süket fülekre talált. A nép állama széles kaput nyitott ennek a jelszónak, s azóta évről évre erőteljesen segíti m<nd teljesebb megvalósulását. S ennek tudatában jó hallan Virágh László egészséges tü relmetlenségét, mikor meg riadjuk az alkalmat, hogy gratv láljunk a Salgótarjáni Állami Zeneiskola sikeres tíz évéhez! Kunszabó Ferenc Két történet Nem maradt tüske Ismert közéleti ember. Az alábbi tanulságos kis eset vele történt. A kora esti órákban betért egy üzletbe. Sokan várakoztak, a környékbeli hivatalokban vége volt a munkának. Ilyenkor szinte valósággal ellepik, a salgótarjáni üzleteket. Mindenki türelemmel várta a sorát. Amikor a történet szereplője feltűnt az ajtóban, az eladó azonnal észrevette, üdvözölte. Ez eddig természetes, még ha a hangjában érződött is a megkülönböztetés, valami kiváltság. Aztán ahogy folytatódott, az már meglepő volt. Meglepő? Inkább természetes. Attól függetlenül, hogy többen már régóta várakoztak, az eladó mindenkiről megfeledkezett. — Tessék parancsolni X elvtárs, mivel szolgálhatok? — Köszönöm, köszönöm, majd elküldöm a fiamat s — már fordult is ki az üzletből. A várakozók közt egy kis mozgolódás támadt, az előbb még figyelő tekintetek felcsillantak. Az eladó rákvörös lett és gépiesen folytatta munkáját. Aprócska eset ez, nem is érdemelne különösebb szót, hiszen itt-ott olykor még előfordul. Elnézünk fölötte. A sérelem azonban nem hallgat és ezért nem árt ennek kapcsán néhány szót szólni. Az eladó majd megbékél, de fontosabb az, hogy akik várakoztak azokban semmi tüske nem maradt. Valaki iránt pedig rokon- szenv, jóérzések támadtak s jóllehet, nemcsak valaki iránt, hanem az iránt is, amit képvisel, amiért cselekszik. Egyszerűen szólva nem élt vissza a helyzettel. Névvel nem lehet verebet fogni Az áruházban keresték az üzletvezetőt. Ez többnyire akkor történt, amikor valami reklamáció támadt, de ebben az esetben más miatt hívták kétszer is. — Kérem hiába kérek Parker töltőtollat az eladótól, azt mondja nincsen ... És tetszik tudni nem nekem kell, hanem a főnökünknek, csak ő nem ér rá, és engem küldött. — De asszonyom igazán sajnálom, valóban nincsen ilyen ironunk. — Ezt közölhetem a főnökömmel is? — Sajnos kérem, — tárta szét kezét az üzletvezető. Később újból keresték. De amikor ismét az előbbi főnök nevét említették, gyanút fogott. Csaknem ugyanaz a szóváltás zajlott le. — Két Parker toll is egy embernek? Hiszen egyszerre csak eggyel szoktak írni. Itt valami nem stimmel — eképp okoskodott magában az üzletvezető. — Kérem, mondja — s szigorúan a nagy cég, nagy főnöke képviselőjének szemébe nézett, — tényleg neki kell a toll? — Szóval kérem... — Akkor hát önnek? — Igen — válaszolt halkan, megsemmisülve a páciens. — Végtelenül sajnálom. V Mivel felsült a két vásárló, azóta nem jönnek az áruházba olyanok, akik a főnök nevét szánják ajánlólevélnek. Gulyás Ernő
