Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-07 / 291. szám
d NflnpíT) ftlAX T Vedd. Az újságíró kérdez - a miniszter válaszol A Központi Sajtószolgálat munkatársa felkereste Veres József elvtárs, munkaügyi minisztert, az MSZMP Központi Bizottsága tagját. Az újságíró kérdéseit és a miniszter válaszait az alantiakban közöljük; ÚJSÁGÍRÓ: Milyen tapasztalatai vannak a minisztériumnak a januárban életbelé- pett módosított Munka Törvénykönyv alkalmazásával kapcsolatban; kihasználják-e eléggé az üzemekben, a vállalatoknál a munkafegyelem megszi'árditását célzó, a korábbinál bővebb lehetőségeket? MINISZTER: A Munka Törvénykönyv módosítása mind a fegyelmi, mind az anyagi felelősség területén lényeges változásokat hozott. Ezek a változtatások orvosolták a gazdasági vezetőknek azt a régi panaszát, amely szerint azért nem tudnak fegyelmezni, mert nem állnak rendelkezésükre megfelelő, differenciált fegyelmező eszközök. Tapasztalataink szerint a vállalatoknál az elmúlt évhez képest valami javulás mutatkozik a felelős- ségrevonás tekintetében. Erre mutat az is, hogy a múlt év hasonló időszakához mérve a fegyelmi felelősségre- vonások száma mintegy 15 százalékkal, a kártérítésre kötelezések száma pedig 25 százalékkal emelekedett. Ha az alkalmazott szankciókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy a vállalatok elsősorban a korábban is rendelkezésükre állt eszközökkel élnek, az annyira sürgetett és a Munka Törvénykönyve hatálybalépett módosításával bevezetett új lehetőségeket kevésbé használják fel. Jói mutatja ezt, hogy az általunk vizsgált vállalatoknál az 1965. év első kilenc hónapjában kirótt fegyelmi büntetések háromnegyed része szigorú megrovás és megrovás volt. Ezzel szemben az újonnan bevezetett büntetésfajták (a különböző juttatások, kedvezmények megvonása, illetve csökkentése) a büntetések 10 százalékát alig haladták meg, az áthelyezés fegyelmi büntetés pedig ösz- szesen 7 százalékot tesz ki. Hasonló a helyzet a kártérítésre kötelezés alkalmazásánál is. Mindez azt mutatja, hogy a munkafegyelem megszilárdítása és a fegyelmező eszközök adta lehetőségek felhasználása terén még igen sok a tennivaló. Különösképpen hatékonyabb fellépésre volna szükség a sorozatosan fegyelmezetlen kedők, a hanyagok, a felelőtlen selejtgyártók, a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen, ÚJSÁGÍRÓ: Az új Munka Törvénykönyve életbelépése óta általában milyen módon sértik meg a rendelkezéseket? Gondolunk itt mindkét félre — a vállalatokra és a dolgozókra — egyaránt. MINISZTER: Számos helyen tapasztaljuk, hogy a vállalatok a munkaviszony megszűnésekor a dolgozók munkakönyvébe a valóságnak nem megfelelő bejegyzést tesznek, s a kilépéskor a személyi alapbér és átlag- kereset rovatokat nem, vagy hiányosan töltik ki. Ez megnehezíti az új munkahelyen fizethető bérekre vonatkozó rendelkezések betartását. Tapasztaljuk azt is, hogy „felmondás a dolgozó részéről” és „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel munkaviszonyukat megszüntetők részére — a tilalom ellenére — magasabb bért fizetnek belépésükkor, mint ami előző munkahelyükön volt. E szabálytalanságok akadályozzák a rendelkezések maradéktalan végrehajtását. Ez viszont, végső fokon a munkaerő vándorlás növekedését eredményezheti, s így visszaüt a szabálytalanul eljáró válla- lalatokra is. A dolgozók szabálytalanságai között egyik legsúlyosabb az igazolatlan mulasztás, 11Veres József munkaügyi miniszter letve a munkahely felmondás nélküli elhagyása. Ezek száma alacsonyabb ugyan, mint az elmúlt év hasonló időszakában, de ezer dolgozóra számítva még mindig mintegy 16, jogszabálynak meg nem felelő munkaviszony-megszüntetés történt háromnegyed év alatt. Ezt pedig tűrhetetlennek kell tartanunk még akkor is, ha tudjuk, hogy a kilépők zöme fiatal, rövid ideje munkában levő, szakképzetlen dolgozók közül kerüj ki. ÜJSÁGlRÖ: Hogyan a lakuli a háromnegyed év alatt a termelékenység? Milyen segitséget adott a tartalékok feltárásához az 1965. év munkaügyi intézkedésekről hozott kormányhatározat végrehajtása? MINISZTER: A tapasztalatok szerint az utóbbi években jelentős belső tartalékok halmozódtak fel. Ezért az 1965. évi népgazdasági terv — teljesen reálisan — azt tűzte ki célul, hogy a növekvő termelési feladatokat döntő mértékben a meglevő belső tartalékok feltárásával teljesítsük. A háromnegyed év tapasztalata azt igazolja, hogy a terv ezen célkitűzését túlteljesítettük. Az állami iparban a munka termelékenysége az előirányzott 2,5 százalékkal szemben 5 százalékra emelkedett és így a termelés emelkedésének az előirányzott 70 százalékkal szemben mintegy 90 százalékát biztosította; ez a termelé- kenySegi hányad jó eredménynek és a későbbi években is követendő példának tekinthető. A munka termelékenységének kedvező alakulásához segítséget adtak az ismert munkaügyi intézkedések. Ilyen volt mindenekelőtt a normafelülvizsgálat. A munka során többszázezer normát vizsgáltak felül és a rendezéssel kapcsolatban biztató eredmények születtek. A rendezés előtti 103—104 (egyes vállalatoknál 110—120) százalékos teljesítményszint az állami ipar egészében ez év augusztusára 100,6 százalékra mérséklődött. Megállapítható, hogy a normarendezés következtében a keresetek általában nem csökkentek, sőt némileg emelkedtek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az állami iparban a bérszínvonal lényegében azonos a tavalyival; ez azonban némi emelkedésnek felel meg, ha figyelembe vesz- szük, hogy ebben az évben lényegesen kevesebb a túlóra és az ilyen címen kifizetett munkabér. A normarendezés — többségében — nem volt mechanikus, hanem a feltárható tartalékok nagyságrendjéhez igazodott. Sikerült megvalósítani, . hogy ahol a teljesítményszázalék a laza munkaátvétel, vagy a technológiai fegyelem megsértése miatt volt magas, ott ne a normát szigorítsák, hanem a munkaátvételt rendezzék. Az MSZMP KB legutóbbi ülése mégis joggal állapította meg. hogy a normarendezés során hibák is felmerültek. A normarendezés során a Unoka Törvénykönyv 0 módosításának eredményeiről, 0 a munkafegyelem megszilárdításáról, 0 a normarendezés tapasztalatairól és a 0 létszámgazdálkodás anyagi ösztönzéséről elsősorban a munkástól függő veszteségidők csökkentek, s a vezetés hibájából adódó veszteségek kevésbé. A műszaki dolgozók — bár sokkal inkább részt vettek a normarendezés munkájában, mint korábban bármikor — nem tettek kellő erőfeszítést annak érdekében, hogy a munka termelékenységét műszaki fejlesztéssel, szervezéssel emeljék. ÚJSÁGÍRÓ: Az üzemekben gyakran az a vélemény, hogy a teljesítménybérben dolgozókkal szemben támasztott nagyobb követelményeket ki kellene terjeszteni az alkalmazotti kategóriákra és az időbérben dolgozó munkások- ra is. Erről a kérdésről szeretnénk bővebben hallani véleményét. MINISZTER: Mindenekelőtt szeretném leszögezni; jogos a teljesítménybérben dolgozóknak az az álláspontja, hogy á tartalékokat az egyéb munkaterületeken is fel kell tárni. Az időbéres, mindenekelőtt alkalmazotti irányító- és adminisztratív létszámtartalékok feltárásának hatása már valamelyest érződik is. 1965. első félévében a 100 munkásra jutó alkalmazottak száma 29,4 volt, a harmadik negyedévben 28,8 százalék; ezt — az eddigi kedvezőtlen tendenciákhoz viszonyítva — pozitív irányú változást tovább kell erősítenünk, mert igen sok még a feltárható ilyen tartalék. Szükség van arra, hogy a felügyeleti szervek felülvizsgálják a vállalatok szervezeti sémáit, s az indokolatlan és bürokratikus szervezeteket megszüntessék. Az irányító- és adminisztratív létszámmal való takarékossághoz az is szükséges, hogy a felügyeleti szervek csökkentsék a vállalatokkal szemben támasztott adatkérő igényüket. Van azonban a vállalati irányításban és adminisztrációban ettől függetlenül is feltárható tartalék, hiszen nem ritka a vállalaton belüli párhuzamos ügyintézés, felesleges túlszervezettség. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazotti létszámoknál a takarékosság ne eredményezzen bújtatást, azaz formális megoldásokat. A műszaki és adminisztratív dolgozóknál a követelmények szigorítása, a belső tartalékok fokozott feltárása elsősorban nem létszámleépítési célokat szolgál. Az ilyen feltárt tartalékokat fel lehet használni arra, hogy javítsák a vállalaton belüli — és közismerten nem kielégítő — információs rendszert, a termelés szervezettségét. ÚJSÁGÍRÓ: Miniszter elvtárs említést tett a takarékos létszámgazdálkodás anyagi ösztönzéséről. Milyen tapasztalaíok vannak e téren? MINISZTER: A népgazdaság egészét tekintve az idén a tervhez mérten elég jelentős lesz a létszámmegtakarítás. A megtakarítás egy része létszámhiányból adódik (például az építőiparban), illetve elmaradt munkákból (például a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban). A megtakarítás fennmaradó része a takarékos létszámgazdálkodás eredménye, jórészt úgynevezett tartós megtakarítás. Ennek fejében a minisztériumok és vállalatok terven felüli átlagbéremelésben részesültek. Igen jelentős például a megtakarítás a vasút területén; a felszabaduló béralap egy részéből több munkakörben fel tudták emelni a béreket. Ez és a többi ágazathoz tartozó vállalati tapasztalatok bizonyítják, hogy van lehetőség a saját erőből történő béremelésre, csak ehhez megfelelően fel kell kutatni és fel kell tárni a belső tartalékokat. Ügy látjuk, hogy az említett ösztönzési rendszer eredményei fokozhatok, ameny- nyiben a béralapmegtakarítás vállalatnál maradó hányadát felemeljük. A Munkaügyi Minisztérium a társszervekkel együttműködve jelenleg foglalkozik az 1966. évi bérgazdálkodás irányelveinek kidolgozásával, ezen belül a létszámmegtakarításra ható fokozottabb ösztönzés megoldásával is. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a vázolt munkaügyi eredmények nem születhettek volna meg a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek hathatós támogatása nélkül. Amennyiben a munkaügyi kérdések továbbra is az érdeklődés középpontjában maradnak, a következő években további eredményeket érhetünk el. Újlaki László Segítség a termelőszövetkezetek erdőgazdálkodásához Változás történt az erdő- gazdálkodás szervezetében. Az erdőrendezési törvény értelmében az idén sok termelőszövetkezet erdőtulajdonos lett. Ezután már ezeknek a közös gazdaságoknak kell gondoskodni a birtokukba került erdőterületek megműveléséről, gondozásáról. A megyében 104 termelőszövetkezet csaknem 40 000 hold erdőterülettel rendelkezik. A termelőszövetkezetek nagy része azonban még nem készült fel kielégítően az új birtokrészek szakszerű kezelésére. Ismeretes, hogy rendelkezés szabta meg, hogy az erdőterületek nagyságának megfelelően erdőmérnököt, erdész technikust, vagy szakképzett erdészt alkalmazzanak a közös gazdaságok. Jónéhány gazdaságban nem tudtak eleget tenni ennek a rendelkezésnek. Emiatt ezekben a termelőszövetkezetekben sok gondot okoz az újabb feladatok megoldása. Az új erdőtulajdonosokat mindenekelőtt az erdőgazdaságok segítik feladataik megoldásában. Nógrádban négy erdőgazdaság érdekelt. Teljes területével a megyén belül helyezkedik el a Cserháti Erdő- gazdaság, míg a Börzsönyi, Mátrai, és a Gödöllői Erdő- gazdaság csak a megye szélein húzódik. Ezek az erdőgazdaságok szakmai irányítást gyakorolnak a területükön fekvő termelőszövetkezetekben. A Cserháti Erdőgazdaságban például külön szervezetet hoztak létre a tsz-erdők szakmai irányítására. A létrehozott központi irányító és ellenőrző csoporton kívül minden erdészetnél szakirányítási és fásítási műszaki vezetőt neveztek ki. &aftáíiapi panasz Az olvasó egész esztendőben nyájas, kedves, tisztelt. Pedig nem minden olvasóra illenek ezek a jelzők. Csak hogy azokról, akik nem nyájasak, kedvesek, tiszteltek — legfeljebb a sajtónapon szabad megemlékezni. Elvégre is ők veszik a lapot, másszóval: belőlük élünk. S hogy menynyire nehéz ez az élet, bizonyítsa e néhány portré. A gratuláló — Remek kis írásod volt az a, mi is volt a címe...? Tudod, amelyik arról szólt, hogy... na miről is? Nem tudom már pontosan, de jót derültünk rajta. Mondtuk is, hogy ilyet csak a.. . már megbocsátasz, hogy3 is hívnak...? A kollegáiig — Nem rossz persze nem á.i a téma. Annak idején én is foglalkoztam vele a gimnáziumi önképzőkör stencilezett lapjában. Tudod, én is firkáltam fiatalabb koromban, de aztán megjött az eszem és választottam rendes szakmát... Az érdeklődő — Jó, hogy találkozunk. Te írtál a Slézingerről? Mondd, és valóban úgy történt? Tudom, nem mindig írjátok meg részletesen, de nekem elmondhatnád, ugye he-he... És a felesége most mit csinál. . es gyereke van... és mit mondott, amikor letartóztatták'’ Ideges volt, vagy közömbös? He-he, mondd mennyire fogják elítélni...? A szenvtelen — Nézze, nekem újat nem tudnak írni. Én előveszem a négy év előtti lapokat, és már tudom a holnapi szám tartalmát. Nem mondom, van egykét dolog, amit maguk is tudnak, de nézze amit már az újság megír, az már nem újság. Azt írják meg, amit nem írnak meg. A jópofa — Legjobb az újságírónak, összeollóz valamit innen-on- nan, és kész. Sétál hozzá egy keveset, iszik rá egy kávét, és kezdi elölről. S hogy honnan tudom? Na hallod...? Egész délelőtt figyellek benneteket a hivatali ablakomból. Látom én, amit látok. He-he, legjobb az újságírónak... A témaadó 1. — Jó, hogy jössz. Ez valami iszonyatos. Van nálunk a szomszédban — nem is tudom kicsoda —, aki egész macska- farmot rendezett be a lakásában. A feleségem tegnap belelépett egy... De én egyenként irtom ki azokat a dögökét. .. Ha akarsz jó cikket Írni, akkor ezt feltétlenül írd meg. A témaadó II. — Akar egy jó cikket Írni? Nálunk a. szomszédban egy szadista lakik. Üldözi az állatokat. Üti-veri a macskákat. Azt mondta, egyenként fogja kiirtani őket. Hát erről írjon, ha jó cikket akar írni... A félénk — Azt kérdezte, hány óra? Mar megbocsát, de milyen minőségben tetszett kérdezni'’ Mint újságíró? Akkor azonnal megkérdezem a főnök kartársai... Vagy úgy! Szóval mint magánember? Pontosan három óra. Még másfél órát kell lődörögni a hivatalban, amíg hazamehetünk... A vesébe-látó — Látja, ezt jól megadia nekik. Még most is bólogatok, ha eszembe jut az a velős mondat: „Általában majdnem teljes egészében rendben van, de itt-ott akad még egy és más hiba”. Látja, csak így tovább, ilyen harcosan. Tudom én, amit tudok, olvasok én a sorok között, kérem... A kritikus — Őszintén megmondom, ilyen silányságot még nem láttam. Hallja, nincs ebben semmi olvasnivaló. Kérem, akinek nincs mit mondania, az ne mondjon semmit. Ne firkáljon... Ja majd’ elfelejtettem köszönöm azt a kis bírálatot, amit a múltkor írtak rólam... majd meghálálom. .. Végül vannak olvasók, akik csak előfizetők. Velük van a legkevesebb baj. És ez az igazi baj. Miskolczi Miklós A szerkesztőségben Gondoltuk, ma ne fáradjanak, ma házhoz jöttünk. (Mészáros András rajza) Zsiiriliizollság elült a salgótarjáni városfejlesztés pályatervei Egy évvel ezelőtt hat kiváló építészt kértek fel a salgótarjáni városközpont fejlesztési pályatervének elkészítésére. A pályamunkákat mind a hat építész- és munkacsoportja határidőre elkészítette. Szombattól hétfőig a Karancs Szállóban zsűribizottság vizsgálta felül a terveket. A zsűribizottság háromnapos munkájának eredményeit a napokban az Építésügyi Minisztériumban hozzák majd nyilvánosságra. Az építési osztály vezetője, Lengyel József elmondotta, hogy a tizenöt éves távlati fejlesztési program keretében az egész városközpont újjáépül. Ennek során több száz lakás. új filmszínház, több étterem, SZTK-rendelő- intézet és más közintézmény épül a várost kettészelő vasútvonal nyugati oldalán. A városközpont kialakítását tervező mind a hat pályamunka a legkorszerűbb magasépítés irányzatait követi. A városközpont kialakítása során épül majd fel Salgótarján első húszemeletes lakóépülete is. I
