Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-05 / 290. szám
UV*. JíeeemSer 5, vasárnap NÖGRÁD Új típusú szovjet atomreaktor Az atomenergia békés felhasználására szolgáló atomreaktorok az uránmaghasadásnál keletkezett hót gőz előállítására fordítják és ezzel a gőzzel üzemeltetik a turbo- generátort. Szovjet szakemberek legújabban olyan berendezést szerkesztettek, amely a világon elsőnek közvetlenül alakítja át az uránmagok hasadásánál keletkezett hőt elektromos energiává. A berendezés elve a következő: az atomreaktor hengeres test, amelyet számos germanium—szilicium ötvözetből készült félvezető-átalakító vesz körül. A félvezetőknek az atomreaktor felé eső része 980 fok Óra melegszik fel, ellentétes része pedig — különleges hűtőlemezek segítségével — csak átlag 550 C fokra. így a termoelektro- mos átalakítókban kb. 430 C fok hőmérsékletcsökkenés keletkezik, a forró és hidegebb rész közt feszültségkülönbség lép fel. Ez a feszültségkülönbség adja az áramot. A készülék teljesítőképessége még kicsi, 7,2 Volt feszültségű 100 Amperes áramot ad, Hatásfoka egyelőre még csak 1,2—2 százalék, a többi hőt a készülék a környezetének adja le. De óriási előnyei vannak: nincsenek forgóalkatrészei és így nagymértékben megbízható, kicsi a súlya, és igen hosszú ideig — több évtizedig — ad áramot. Ezek az előnyös tulajdonságok igen alkalmassá teszik pl. űrhajók vagy automata meteorológiai állomások áramellátására. Töltse sizilveszferét az Uacsony-TiUrttban Az IBUSZ Utazási Iroda 5 napos társasutazást szervez autóbusszal 1965. dec. 29-től 1966. január 3-ig. AZ ALACSONY-TATRA legszebb tájaira. Gazdag program! Sízés! Szórakozás! vár társasutazásunk résztvevőire Részvételi dij: 571 Rt. Jelentkezni lehet a salgótarjáni IBUSZ utazási irodában és az IBUSZ- FMSZ Társasutazási Kirendeltségek nél. Jelentkezési határidő: 1965. december 23. ■U... ■ .......... -L— „ . «- ■— ---— B iztos jövedelem a szerződéses DOHÁNYTERMELÉS Magas beváltási árak, természetbeni juttatások. Ingyenes védőszer, permetezési költségtérítés. Kössük meg mielőbb az 1966. évi dohánytermelési szerződést! Közületek, vállalatok! Az É.M. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Szakipari részlege Salgótarján vállal az 1966. I. és II. negyedéves teljesítésre tetőfedő, kályhás, burkoló, parkettás, festő-mázoló, valamint bádogos és üveges munkákat.Telefon: 11-57 BUOAPESTI 91IZ ÖO VZOAHÍOI uÍA'uxín elfekvő készleteiből a 114/1963 OT—PM utasítás adta kedvezményes beszerzési lehetőségek nyújtásával Kiállításit és vásárt rendez 1965. december 7—11) között Budapest, III., Szentendrei út 207—209 (kultúrházban). A kiállítást és vásárt naponta 9—15 óráig tartjuk nyitva. Értékesítésre kerülnek: MEZÖGAZDASAGI GÉPEK. FUTÓMACSKÁK ALKATRÉSZÉI. ül. ezek öntvényei, HENGERELT ANYAGOK. SZÍNES FÉMEK, KÖTŐELEMEK, CSAP AGYAK, GÖRGÖS-LANCFÉLESEGEK, ELEKTRO MOS ANYAGOK, BOR, TEXTIL és FESTEK ANYAGOK stb. A kiválasztott anyagok azonnal megvásárolhatók! tflnj/itpi jelentés A „Nógrád" című felszabadulási emlékkönyv margójára T ekintélyes külsejű, gazdag tartalmú, szép kiállítású könyv jelent meg a Nógrád megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága gondozásában, András Endre és Belitzky János szerkesztésében „Nógrád” 1945—1965 címmel. Az emlékkönyv ünnepi jelentés hazánk felszabadulásának huszadik évfordulójára, és a terjedelemadta lehetőségek között beszámol arról az útról, arról a hatalmas fejlődésről, amelyet a jelzett időben megtettünk. Mindjárt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy az eddigi hasonló jellegű kiadványokkal összevetve végre reprezentatív kiállítású művei ünnepelünk. Mind tartalmába^, mind külsejében olyan munkát vehet kezébe az olvasó, amelyről bízvást elmondhatjuk: méltó az alkalomhoz amely létrehozta, és intézményeink, valamint az érdeklődő olvasók ts olyan kötettel gazdagíthatják könyvgyűjteményüket, amely országos szinten is jelentős alkotás. A szerkesztés nem kis feladatot jelentő munkájában Bartkó Lajos, Börzsönyi Sándor, Jakab Sándor, Kojnok Nándor, Kovács János, Lons- ták László, Molnár Pál, So- moskeőy István és Veres Mihály vettek részt. A szerkesztők és szerzők előtt kettős cél lebegett; egyrészről olyan emlékkönyvet adni megyénk dolgozói kezébe, amelynek lapjait forgatva felidézhetik az elmúlt húsz esztendő eredményekben gazdag, sok-sok küzdelmet megörökítő napjait, másrészről olyan képeskönyvet alkotni, amelyből országunk lakói, valamint a megyénkbe látogató turisták képet alkothatnak maguknak megyénkről, illetve olyan emléket vihetnek magukkal, amely színesen illusztrálja, emlékeztetőén mutatja tájaink szépségeit, néphagyományaink gazdagságát, mindennapjaink szorgos munkálkodását. A szerkesztők eme kettős célt egyrészt szöveges beszámolóval — a magyar mellett orosz és angol nyelven is — másrészt a gazdagon megkomponált képanyaggal érik el. A százhatvan oldalas emlékkönyv hatvan oldalnyi terjedelemben szöveges beszámolóban vall a megye történetéről. Első fejezetében a honfoglalástól a 1 kapitalista nagyipar megteremtéséig tárgyalja megyénk történetét. A sok küzdelmet, harcot olvasva, akaratlanul Is eszünkbe jut a „Cifra nyomorúság” szerzőjének, Szabó Zoltánnak emlékezetes megállapítása: Egy vidéket semmi sem tehet any- nyira nyomorulttá, mint aZ, ha a történelem rajta, az ó testén zajlik. Nagy dicsőség, de nagy kár Is, ha sok hősi mondát beszélhetnek róla az utódok. A könyv beszámol azokról a hősi küzdelmekről, amelyeket a török hódítókkal szemben vívtak elődeink és olyan érdekes eseményekről is tudósit, mint Gyarmat helytállása 1648-ban, amikor a török támadását úgy védték lakosai, hogy az egri nők példájára még' a lányok és asszonyok is fegyvert fogtak. De megtudjuk azt is, hogy a szegénység csakúgy hozzátartozik e tájhoz, mint a szépség, és Bél Mátyás tudósítása szerint Salgótarjánt, ahol a jobbágyoknak alig maradt művelhető földjük, már a XVIII. sz. közepén „kenyeret- len Tarjánknak nevezték. Ebben a fejezetben zavar, hogy már a XV. század népmozgalmai tárgyalása során csehszlovák népről esik említés. Ez hiba: egyrészt, mert ilyen nép nincs, másrészt Csehszlovákiáról is csak 1920 óta beszélhetünk. A második fejezetben megismerjük a kapitalista nagyipar virágkorát megyénkben. Ez elsősorban két, a nemzeti kapitalizmus érdekeit szolgáló vállalat: a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. és a Rima- murány—Salgótarjáni Vasmű Rt. létrehozásában realizálódott. Salgótarján az iparosodás és a vasúti fővonal révén abba a helyzetbe került, hogy 1882-ben már arról írnak, hogy „a dübörgő bányászkalapácsok és fűtőke- mencék jogán” még a pénzügyigazgatóság és a megyeháza is átkerül Salgótarjánba. Megismerjük a fejezetből a munkásmozgalom kezdeteit Is, és megtudjuk, hogy 1884-ben a baglyasaljai sztrájk során megyénkben dördült el az első emberéletet is követelő esendőrsortűz. A harmadik fejezetben az 1918. és 1919. évi forradalmak eseményeit tárgyalják a szerzők. Helyesen emelik ki, hogy a magyar, szlovák és német anyanyelvű munkások internacionalizmusa eredményezte azt az összefogást, amely a Tanácsköztársaság által kitűzött célok megvalósításában és a cseh és román burzsoá csapatok elleni fellépésben mutatkozott meg. A proletárhatalomhoz való ragaszkodás fejeződött ki abban is, hogy a Tanácsköztársaság uralma Salgótarjánban és környékén csak augusztus 9-én dőlt meg. A negyedik fejezetben az ellenforradalmi időszak nehéz, a munkásmozgalom szempontjából hősies korszakát örökítik meg. Megemlékeznek a többi között az 1926-ban. lezajlott éhségmenetről, amelynek során 8 000 munkás és munkásasszony Budapestre vonulását csak a csendőrség és katonaság bevetésével tudták megakadályozni. Emléket állítanak a KIMSZ harcainak, a vértanú halált halt Lovász József és Furák Teréz nagyszerű életének. Részletesen megismerhetjük az egymást váltogató gazdasági válságok hatását a munkások életére, majd a fejezetet a második világháború során végrehajtott ellenállási tevékenység, a különböző szabotázs cselekmények és többi között a Nógrádi Sándor-féle partizánegység küzdelmeinek leírása zárja le. A vázlatos történelmi áttekintés után a szerzők megyénk legújabb-kori történetét tárgyalják. Helyesen emelik ki a Kommunista Párt vezető szerepét a megye életében már a felszabadulás utáni első esztendőktől kezdve. Részletesen elemzik az újjáépítés nehéz éveinek küzdelmeit, a koalíciós időszak pórtküzdel- meit. Részletesen méltatják a Nemzeti Bizottságok szerepét, a mezőgazdaság átalakulását a földosztástól a termelőszövetkezetek megalakulásáig. Jól érzékeltetik, hogy a régi mun- káskultúr-hagyományokra támaszkodva miként teljesedik ki szellemi életünk felvirágzása. Meggyőző adatokkal is igazolják azokat az eredményeket, amelyeket az oktatásügy, az iskolánkivüli népművelés, a könyvtárhálózat kiépítése terén elértünk. A lakosság életében bekövetkezett tartalmi és szerkezeti változások elemzése során megmutatják, hogy dolgozó népünk áldozatos munkálkodása eredményeként a cifra nyomorúság hazája miként vált a nyugodt életkörülmények között dolgozó, a szabadságban gyarapodó, a holnapban szilárdan bízó dolgozók hazájává. A szöveges ismertetés harmadik részében áttekintést kapunk megyénk műemlékeiről, természetvédelméről és idegenforgalmáról. Bár a szerzők mindvégig hangsúlyozzák, hogy a megye történetének csak vázlatos áttekintését nyújthatják, mégsem hallgathatjuk el hiányérzetünket, amiért néhány fontos, egyre gazdagodó életünkre Is jellemző esemény ismertetésével adósok maradnak. így hiányoljuk, hogy a Mikszáth emlékek és hagyományok tárgyalása, az Észak- Magyarországi Képzőművészek Szövetsége tevékenysége, a Déryné Színház úttörő munkálkodása, megyénk zenei élete és a Palócföld köré tömörült írók tevékenységének megmutatása hiányzik. Hasonlóan mostohán bánnak néhány üzemünk pl. az Acélárugyár és Üveggyár immár az ország határain is túl terjedő eredményeinek ismertetésével. S ha már a hibáknál tartunk: néhány stiláris, helyesírási és évszámbeli hiba gondosabb nyomdai korrektúrával elkerülhető lett volnaA kötet legterjedelmesebb és egyben leggazdagabb része a mintegy száz oldalt kitevő képanyag. Amit a szerzők a szűkreszabott terjedelem miatt nem mondhattak el szóban, arról a szebbnél-szebb képek beszédesen vallanak. Különösen szépek a békéscsabai Kner Nyomda által készített színes felvételek, amelyek közül nem egy megérdemelné, hogy megyénk szépségéről külön képeslap formában is beszéljen. Huszonhárom, a magyar fotóművészet élvonalába tartozó művész képei szerepelnek a kötetben, akik éppen minőségi munkájuk miatt megérdemelték volna, hogy nevük az általuk készített felvételek alatt, s nemcsak a kötetvégi felsorolásban szerepeljen. A kötet borítólapját Czinke Ferenc festőművész alkotása díszíti. E felsorolt kifogások ellenére is örömmel üdvözöljük a „Nógrád” című kiadvány megjelenését. Büszkén tekinthetünk végig a benne vázolt és megtett útra, és melegen ajánljuk dolgozóinknak. Hisz az ő dicsőségüket hirdeti szinte minden oldal, az alkotó munkáét, amely a kivívott szabadság lehetőségei között napról-napra szebbé, gazdagabbá varázsolja életünket. Csukly László Hajdúné, meg az asszonyok — Munkaterülete ? — Nagy . ■. Huszonhat község, az egész rétsági járás. — S ez hány asszonyt jelent? — A szövetkezetben több mint kétezerhatszáz asszony, leány dolgozik nálunk. Elsősorban velük törődöm, hiszen velük dolgozom. — Korábban mit csinált? — A tanácsnál voltam személyzeti előadó ... Emberek életével, ügyes-bajos dolgaival foglalkoztam akkor is ... — Munkája, feladata ezek szerint nem sokat változott? — Valamit azért mégis... Annyi bizonyos, nagyon sok a rokonvonás a mostani és korábbi munkám között. Éppen úgy járom a falvakat, mint azelőtt, s most is emberekkel ismerkedem, igyekszem segíteni gondjaikon, bajaikon, mint régen. • — Ezek szerint nagyon sok személyes ismerőse lehet? — Igen. Sok asszonyt ismerek, és ez nagyon sokat jelent, így jobban szót tudok érteni velük, többet adnak a szavamra is. S erre nagyon büszke vagyok... A tavasszal történt, hogy megkeresett a romhányi termelőszövetkezet elnöke: menjek ki, mondta, baj van az asszonyokkal! Kimegyek és kérdem: miért ez a nagy ije\ delem? Azt mondja az elnök: ! megkötötték magukat a kér- ' tészet asszonyai, nem dolgoz- I nak. Aztán miért? — faggatom tovább az elnököt. Az I meg ha nehezen is, csak kiböki: közös kirándulást ígért az asszonyoknak, ha bekapálják az elhagyott cukorrépa parcellákat is. Az asszonyok elvégezték a munkát? — érdeklődtem tovább. El, abban nem volt hiba — mondta az elnök. — Hát akkor mi a baj? A pénz a munkaegységre kellett, nem a kirándulásra. Nehéz volt a tavasz, a nyár, kár, kár után ért bennünket, magyarázta izgatottan az elnök. Ezért nem lett a kirándulásból semmi. De ha a kertészetben rendjén mennek a dolgok, meglesz az is. Meggondoltad jól, mit ígérsz? — kérdeztem az elnöktől. Mert az asszonyokat nem lehet örökké áltatni! Az elnök fo- gadkozott, úgy lesz, ahogy mondta. Ezzel mentem ki az asszonyokhoz. Hogy dolgoztak-e a romhányiak? Az már igaz. A kertészet jóval több pénzt hozott, mint amennyire számítottak. Az elnök is állta a szavát. Jól sikerült a közös kirándulás. — Ezek szerint elégedettek az asszonyok munkájával Romhányban ? — Nemcsak Romhányban. így van ez mindenütt. Sokat és jól dolgoznak a szövetkezeti asszonytagok. Annak meg külön örülök, hogy asszonyok alakították meg a járásban az első szocialista címért küzdő munkacsapatot is. Most már tizennyolc ilyen csapatunk van. Az asszonyokkal együtt versengenek a férfiak, a traktorosok, a fogatosok és az állattenyésztők. A tereskei, meg a tolmácsi dohányos brigádról szívesen beszélek. Évek óta versenyben vannak egymással. A tét: melyik csapat ápolja, gondozza jobban a területét, melyik csapat takarít be gazdagabb termést. Eddig még mindig úgy volt, az egyik évben a teresketek, a másik évben a tolmácsi asz- szonyok vitték el a pálmát. A győzők és a legyőzöttek között nincs harag. Most a nyáron együtt nézték meg a Du- na-kanyart. — Aíire a legbüszkébb a járási nőtitkár? — Arról, hogy az asszonyok helytállnak a szövetkezetben már beszéltem. A másik megnyugtató dolog, hogy mind közelebb kerülnek egymáshoz, segítik egymást a falun élő asszonyok. Szendehelyen hat olyan idős asszonyunk van, aki nem tud írni, olvasni. Nem csupán, s nem elsősorban rajtuk múlott, hogy nem volt módjuk beülni az iskolapadba, mondták a falubeli asszonyok, mikor először beszéltünk róla. Akkor lenne szégyen, ha most, amikor segítünk nekik, hogy megismerjék a betűt, és elmulasztanák ezt. Varga Andrásné a tanácstitkár vállalta az asszonyok tanítását. így most hetente kétszer hosszú műszakot tart. Ha befejezi a napi munkáját, leül az asszonyok mellé. hogy ismerkedjenek az ábécével. Ezenkívül gazdasz- szonykörökön, kézimunka, szabás-varrás tanfolyamon „lesik el” egymás tudományát. Hogy minderre hogy kerítenek időt? Sok-sok leleménnyel, ét nagy-nagy áldozattal. Szabadidejük alig van. Mert a férjek falun sem igen segítik az asszonyok második műszakját. — Mondana talán magáról is valamit? — Mit mondjak? Papírra kívánkozó nagy tettek nem igen szakítják meg a hétköznapokat ... Sokat dolgozom, szeretem a munkám. Nemrégiben érettségiztem. Gyerekeket nevelek, mint a többi asszony. Négyet. Örülök, hogy jól, tanulnak. A kislány sokszor főz is helyettem, rendbe teszi a lakást. Ezek az apró örömök szépítik a szürke hétköznapokat. Ennyi és nincs tovább ... Tudja, igyekeznem is kell. Szeretnék még ma kijutni Kisecsetre. Gazdasszony- kör indul. Ez az első a járásban. Ezen illik részt venni. Az asszonyok várnak. Alacsony fürgemozgású, feketeszemü asszony Hajdú Pálné. Harmadik éve a rétsági nőtanács titkára. Most decemberben ott is lesz a nőkongresszuson■ Vincze Istvánná
