Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-01 / 286. szám
19f5. december 1. szerda. efOenA» ÉVFORDULÓRA KÉSZÜLNEK Fennállásának 15. évfordulójára készül a Salgótarjáni Ruházati KTSZ. 1951-ben 43 kisiparos és segéd határozta el a szövetkezet megalakítását, amely azóta nagy fejlődésen ment át. A kezdeti egyetlen férfi méretes és konfekció részleggel szemben ma már Salgótarjánban 9, vidéken pedig 3 helyen — Somoskőújfaluban, Nagybátonyban, és Pásztón — fejt ki tevékenységet, elsősorban a lakosság igényeinek kielégítése céljából a szövetkezet. A férfi, női méretre készült és konfekció áruk mellett női fehérnemű varrással, menyasszonyi ruhák kölcsönzésével, egyen- ruházat készítésével is foglalkoznak. A KTSZ termékei megyeszerte ismertek. A szöSzabó Illés, férfiszabász a szövetkezet alapító tagja. Keze alól nagyon sok csinos ruha kerUlt már ki — a vásárlók teljes megelégedésére , (Koppány György felvételei) Kész a teddy-beer kabát. Hogy tetszik a megrendelőnek is, az Trefimann Lajos női szabász keze munkáját dicséri. vetkezetben ma már 71 termelő szakmunkás és 9 tanuló tevékenykedik. A fejlődést bizonyítja a termelés növekedése is. Az alakulás esztendejében elért 2,4 millió forinttal szemben az idén már nyolc millió forint értékben termelnek. Ebből több mint hat millió forint értékű áru a lakosság közvetlen szükségletét elégíti ki; 1,7 millió forint a .konfekció áru értéke. Az egy főre jutó termelési érték csaknem megkétszereződött: 56 ezer forintról 111 ezer forintra. Gazdaságilag is megerősödött a szövetkezet. Ma mór 1 257 000 forint a KTSZ saját vagyona. Ennek köszönheti, hogy hitelre csak a legritkább esetben van szüksége. A KTSZ, jó munkájáért 1963-ban elnyerté a Kiváló Szövetkezet címet és á vándorzászlót. Idei eredményei alapján ismét várományosa e címnek. Á TESTVÉRORSZÁGOK ÉLETÉBŐL A LEGIOBB MESTER a munka és a barátság erőműnél hamarosan megszokták az egzotikus turbánt viselő sötétbőrű, szikár embereket, bár kezdetben furcsa volt látni a 100 000 kilowatt kapacitású óriási gőzturbina mellett a keleti méltósággal, tempósan mozgó férfiakat. Mindig volt mellettük tolmács, s figyelmesen hallgatták az előadók és az élenjáró dolgozók szavait Sok kérdést tettek fel, minthogy messziről jöttek a Szovjetunióba: Indiából, Bihar állam Energetikai Hivatalából érkeztek, hogy a gőzturbinákat tanulmányozzák. Kezdetben kissé zavarts őket a szokatlan környezet, s az irányukban megnyilvánuEllenőrző bizottságok tevékenysége a rétsági járásban A rétsági járás több termelőszövetkezetében is hiányzik az ellenőrző bizottságok rend - szeres tevékenysége. Előfordul, hogy az ellenőrző bizottság vizsgálatait, a közös munka ellenőrzését éppen a szövetkezeti vezetők nehezítik meg. Van gazdaság, ahol fölösleges időpazarlásnak tartják ezt a munkát, lebecsülik az ellenőrző bizottságok tevékenységét Ezt vitatták meg a napokban Borsosberényben a rétsági járás termelőszövetkezeti ellenőrző bizottságainak elnökei. A tanácskozáson sor került olyan vitás kérdések rendezésére is, mint a háztáji területek nagyságának megállapítása, valamint a zárt kertekben lévő parlagterületek megművelésének gondja. (Szendckeli/i találkozás Kí‘L s/íiipL ruhákban, IVtH hí 111 eh falakon s hosszú egytraktusos házak még nem monBanak sokat Szendehelyről az idegennek. Am akik először települtek ide Mária Terézia korában, azoknak új házat jelentettek a környező dombok- A németországi Fekete-erdőtől jöttek. Makacs volt az agyagos föld, de ők még maka- csabbak, kifogtak rajta és a kezükhöz, akaratukhoz szelídítették. Ha az idők változásaiban nem lettek volna vargabetűk. talán már az óhaza nyelvét sem beszélnék. De a történelem viharai többször tépázták meg az emberek vetését. Mikor a sovinizmus. mikor a magyarkodó gőg, alig egy évtizeddel ezelőtt pedig a kapkodó politika különítette el őket. Ezekben az időkben igazán társra csak egymásban leltek. Ez a ma- gukrautaltság őrizte meg talán a nyelvüket is. De szállnak az évek és az idő sok mindent elvégez. A szendehelyi német nyelvet is bíró magyarok ma már rezignáltság nélkül beszélnek mindenről. Ha múltba néznek elkomorul egyik-másik arc, most azonban a ma izgalma tölti ki az életüket. A lelkűkben nyugalom van. Egy évvel ezelőtt jártam itt utoljára. Akikkel akkor találkoztam, beszélgettem, most újból megismertek. Futó ismeretségek könnyen elporladnak. Úgy látszik ez sem igaz mindig. Vasárnap volt, az NDK egy nálunk vendégeskedő újságírójával álltunk az fmsz söntéspultja mellett. Eljött megnézni az egykori honrokonokat. Odajött hozzám fekete ünneplőben, új kalapjában egy ötven körüli parasztember. összenéztünk kutató kíváncsisággal talán úgy, mint a réglátott katonacimborák. Aztán elmosolyodott. — Ismerjük mi már egymást. — No.... no, de.. — Apámmal beszelt, aki valamikor bíró volt. — Ügy van! Aztán hallván a beszélgetést többen nekibátorodtak a söntésben és odajöttek hozzánk, hogy megtapogassanak a szemükkel egy csupa németet. Az iskolaigazgatóval is összefutottunk. Már egész szép kis társaság volt, a gazdaismerősöm kezdte összetologatni az asztalokat, csak mivel hangos volt az ivó nem is az énektől, hanem a társalgástól, kitaláltuk, hogy átmegyünk az iskolába. Vasárnap az a legcsendesebb ház. Az ajánlatot kétszer sem kellett mondani. A tanári szoba megtelt velünk. — Hogy miről beszélgettünk? leírnám tele lenne vele egy kékfedelű iskolai füzet. Mindenről. Nem is rendszerezetten, csak úgy, mintha az ivóban elkezdett diskurzust folytatnánk. Egyszer megkérdezi a német kolléga, hogyan vannak megelégedve az iskolaigazgatóval? Ö is elhagyhatta már a negyvenet és ennek a felét itt élte. fla sorjában —Gut! A hirtelen válaszra figyelem az arcokat, s látom nem néztek össze, a hang is természetes volt Aztán újabb kérdés. Tehát valóban gut! — Miért nincsen német nyelvű iskola? — Mert oda csak három diák járna — adja meg a választ az igazgató és a többiek is bólintanak. Ehhez azt kell tudni, hogy csak mindössze hárman kérték a német nyelvű oktatást. A családokban úgy van, hogy mindenki beszél németül. De csak így, vagy úgy. Azért mert már az öregek sem találnak meg minden szót. A Horthy időkben még azt írták a kérdőívre ami az anyanyelv iránt kérdezősködött: német. Azt hiszem ma azt írnák — bár ez komikusán hangzana: magyar-német A nevek is érdekesek. Ennek alapján nagyon vegyes származásúnak tűnnék a falu. Sok a megszokott magyar név. 1945 előtt hivatalosan is elvárták a magyarosítást. Rottenhocherből lett Réti. Most is magyarosítanak. Nem sokan. Csak a különbség az, hogy ki-ki önszántából. A Bach név egyszerre emlékeztet a nagy zeneszerzőre, meg ingerel huncutkodásra is. Kit- kit. Lett belőle Bodonyi. A mcllékízt ébresztő Germánból pedig Garami. Nevet is rajta mindenki a kis társaságban. S talán ha nem az iskolában ülíink, fel sem merül ez a kis nyelvészkedés. A vendég-kolléga is jóízűt nevet, miután egy hetes tartózkodása után helyesen megtanulta a szót: egészségedre. IVa ic hát szóba jön a Ca Ildi legfontosabb is a ma, az élet, vagyis a termelőszövetkezet. A közös szekere bizony itt még eléggé zötyög. Nem is annyira a munkával van itt baj, mint inkább az utakkal. Tapasztalat nem volt és sokan ' sokféle irányba indultak. De most már van egy kitaposott ösvény. Abba már mindenki megegyezik, hogy azt kell elvenni a földtől, amit a legköny- nyebben, legszívesebben ad: málnát, gyümölcsöt, takarmányt. S ha ez sikerül a közös szekere alatt is elsimul az út. A jószághoz igen értenek. A szarvasmarhához és csibéhez is... De kínálkozik egy kis tapasztalatcsere is. A kolléga a lovak utón érdeklődik. Ezt Szendehelyen és Németországban is gyorsan kivonták a forgalomból. Volt ebben egy kis sietség. Az esős nyarak, az őszi napok, a ragadós sár figyelmeztetett. A gép ilyenkor inkább kárt csinált. Meg is egyezünk. Mértékkel ugyan, de kell a ló. FciL mán szó sok mindenIjMH HIC£ ,6l de ki gy6z_ né ezt mind leírni. Néha még a tolmács is zavarban van. Az érdeklődés olyan részletes, hogy egy-egy szónál, a szótárra gondolunk, de aztán egy rövidebb elmefuttatás a nyelvi nehézségeket is elsimítja. Vagy jó kétórn hossza múlva álltunk fel az asztal mellől. Nem történt semmi különös, csak beszélgettünk, ahogy vasárnap szokás. Én annak örülök, hogy méginkább megismerhettem azt a régi gazdaembert. Gulyás Ernő ló általános, szívélyes érdeklődéi, de mindezt fokozatosan megszokták, s úgy jöttek az erőműbe, mint a munkahelyükre. Aztán közelebbről megismerkedtek és összebarátkoztak a munkásokkal és a mérnökökkel; megtanultak valamelyest oroszul, s nagy gyönyörűséget okozott nekik minden helyesen összeállított mondat, minden megtanult új szó. Végeredményben nem volt olyan nehéz megértetni magukat. A háziaknak és a vendégeknek egyaránt közös nyelvük is volt az anyanyelvükön kívül: a munka és a barátság. „Örömmel közlöm önökkel, — írta Moszkvába az Energetikai Hivatal főmérnöke, Od- zsa — hogy a „Masinoex- port” meghívására Moszkvában tanult 10 mérnökünk kitűnően megállja helyét a munkában. Mindegyikük rengeteget tanul elméleti és gyakorlati téren egyaránt. Amellett, mint ők mondják, mindent „pompásan” megszer-,' veztek tanulásukhoz a Szovjetunióban.” A Szovjetunió sok iparvállalatánál 1960 óta tanulnak szakemberek a világ különböző országaiból. Ez a sajátos iskola azért vált szükségessé, mert a „Masinoexport” elnevezésű országos intézmény évről évre mind több nagytermelékenységű gépet és berendezést szállít egyre több országba. Tanfolyamainak végeztével a hallgatók visszautaznak hazájukba: Magyarországra, Csehszlovákiába, Indiába, Afganisztánba, Irakba, Jugoszláviába, az Egyesült Arab Köztársaságba, Kubába és más országokba. A szerzett ismereteken kívül magukkal viszik a Szovjetunió jó hírét. De a „Masinoexport” nemcsak a Szovjetunióban fogadja a külföldi szakembereket: gyakori eset, hogy szovjet emberek utaznak a vásárló országokba. Így pl. a „Masinoexport” tavaly egy év leforisa alatt több mint 200 kitűnően képzett mérnököt, technikust és szerelőt küldött külföldi országokba. A „Masinoexport” idén ** még szélesebbkörű tanulmányi programot biztosított a külföldi szakembereknek. Hogyan tároljuk a vetőSmrgoiiyáí ? A hűvösebb, hidegebb idők megérkezésével gondoljunk a burgonya téli megóvására, tárolására, a prizmák ellenőrzésére és kezelésére. A termelőszövetkezetek egy részéhez jelentős mennyiségű vetőburgonya érkezett, és még most is jönnek a burgonyával megrakott vagonok. A termelt burgonya felújítására szolgál mindez. Ezért a vetőgurgonya tárolása különös gondosságot, kíván. Felkészülni a tárolásra A téli tárolás alatt — bármilyen módon történik is az — arra ügyeljünk, hogy a burgonya ne melegedjen fel túlságosan, de ne tegyük ki a gumókat fagyveszélynek sem. A meleg és a hideg is kedvezőtlenül befolyásolja a csírázást. A burgonyagu- rnó a prizmában is lélegzik és e közben hőt termel. Minél nagyobb a gumók hőmérséklete, annál erősebb a légzés. A meleg elősegíti a különböző rothasztó, bomlasztó gombák és baktériumok elszaporodását, kártételét Elsődleges követelmény tehát, hogy a száraz szalmatakaró alatt jól lehűtsük a burgonyát, mielőtt a prizmát leföldelnér.k. Itt azonban ügyelni kell arra, hogy meg ne fázzanak a gumók. A téli tárolást csak akkor kezdjük meg, ha a prizmában levő burgonya hőmérséklete 3—5 Celsius foknál nem nagyobb. Ilyenkor már a levegő hőmérséklete is tartósan lehűlt és erősebb fagyokra lehet számítani. Milyen legyen a szalmatakaró? A burgonya prizmázásánál figyelemmel kell lenni a prizma helyes méretezésére és a szalmatakaró vastagságára. A prizma készítésűnél alapvető, hogy inkább legyen egy-két prizmával több, mintsem a méretek megváltoztatásával túlzottan széles, vagy magas prizmákba rak- íuk a burgonyát. Ne legyen nagyobb a prizma alapszélessége 120—130, magassága í'O—70 centiméternél, hosz- sza pedig 20—25 méternél. Gyakran tapasztaljuk, hogy a burgonyaprizmát vékony, 15—20 centiméteres szalma- téteggel takarják le. A szalmatakarót vastagabb földréteggel pótolják. Ez azonban nem védi a burgonyát a fagytól. A hidegtől a szalma védi a gumókat, amely szigetel. Fontos, hogy a szalma száraz, törekmentes és csszenyomottan 40—50 centiméter vastagságú legyen. Egyes helyeken a prizmákba kukoricaszárból, vagy szal- makötegből készített szellőzőt állítanak. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az ilyen szellőzőnyílások létesítése inkább káros, mint hasznos. A nyílásokon beszivárgó nedvesség ugyanis romlást idézhet elő a burgonyában. Helytelen a burgonyát pincékben tárolni. Ez ugyanis többféle veszéllyel jár. A pincék hőmérséklete rendszerint magi sabb az optimális háromöt foknál, így a burgonya könnyen bemelegszik és csírázásnak indul. A prizmák ellenőrzése A leföldelt burgonya prizmák hőmérsékletét lehetőség szerint hét-tíz naponként ellenőrizzük. A prizma vizsgálatát és a hőmérséklet mérését a téli időszakban csak fagymentes órákban végezzük. Minden egyes vizsgálat után a szalma- és földtakarót megfelelő módon meg kell igazítani, nehogy a nyilasok mentén a burgonya megfagyjon. Fagymentes napon helyes megbontani egyes prizmákat és ellenőrizni a gumók állapotát. Különösen azoknál a fajtáknál érdemes ezt a munkát elvégezni, amelyek érzékenyek, mint például a Pierwiosnek, vagy a Sperbes fajta. Amennyiben a prizma hőmérséklete a plusz öt fokot meghaladja, a hőmérsékletet naponta ellenőrizni kell. Ha a hőmérséklet nem csökken, hanem tovább emelkedik plusz hat-hét fokra, akkor 120—150 centiméteres csikókban húzzuk le a prizmáról a földtakarót, lazítsuk meg a szalmaréteget, hogy a prizma szellőzzön. Éjszakára természetesen a prizmát újra földelni kell. Ha az ismételt szellőztetésekkel sem sikerül a prizma hőmérsékletét a kívánatos mértékben csökkenteni, nyilvánvaló, hogy a prizmákban levő gumók góconként, esetleg általánosan romlásnak indultak, és ez idézi elő a prizma felmelegedését. Ilyen esetekben fagymentes napon a prizmát bontsuk meg és helyben vagy védett színekbe, pajtákba, hordva a vetőburgonyót válogassuk át Az átválogatott, megszikkadt gumókat újból prizmákba rakhatjuk. Bontsuk meg a prizmát, akkor is, ha a szalmatakaró átnedvesedett és újra száraz szalmával borítsuk be a burgonyát. Barlai Gábor <#