Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-24 / 306. szám
J9*' december *4 »vÄn4»tf < n Zárszámadás előtt Taron Ktlnllió terinies aiivagneglakarítás íz ötvizetiyárkaa A Salgótarjáni Ötvözetgyár vezetősége korábban tervet készített a december: párt- határozat realizálására. Az üzem vezetősége e hó elején felmérte: mennyi valósult meg a tervekből. A végzett munkáról a gyár igazgatója a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság előtt számolt be. Számos siker között elsőként érdemel említést az, hogy a gyár beruházás nélkül 312 tonna fémsziüciummal többet állított elő. A szilikomangán gyártásához új technológiát dolgoztak ki. Az e célra beszerzett új berendezésekkel megtörtént a próbaüzem, sőt ennek megfelelően folyik már a gyártás is. A szilikocirkon napi kihozatalát a tervben foglalt napé hét tonnás mennyiséghez képest több mint uz százalékkal növelték. Az üzem a ferromangán- affiné előállításánál áttért az elektrotermikus gyártásra. Ezzel nemcsak az alumínium felhasználását küszöbölte ki, de a minős égften is figyelemre méltó javulást ért el. Jelentős siker a január elejétől október végéig elért majdnem kétmillió forintos anyagmegtakarítás. A dolgozók egészségvédelme érdekében az egyik kemencénél légelszívó berendezést helyeztek üzembe, a mintaelőkészítő terembe ventillátort építettek. Kilenc beruházási feladata közül az ötvözetgyár nyolcat teljesített. A 10 kV-os fogadóállomás építését az építőipari vállalat nem vállalta, noha a teljes tervdokumentációt és a kijelölést megkapta. A kitűzött feladatok közül őtvenhét teljesen, tizenegy részben valósult meg: tizenháromnak teljesítésére ezután kerül sor. A gyár jelentését a megyei NliB elfogadta. / „Bányászat" baktériumokkal Kanadai kutatócsoport vizsgálatokat folytat baktériumok ásvinybomlasztási hatékonyságának meghatározására, hogy ennek segítségével jövedelmezőbbé tegyék az értéktelenebb ércekből réz, nikkel, molibdén és cink előállítását. Eddigi kísérletek azt mutatták, hogy 38 C fokon, 2%-os rézoldatban a baktériumok szaporodása optimális. A tan Május 1. Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésére csak valamikor februárban kerül sor. A leltározó bizottságok Súlyok Ernő, Pong- rácz Józsefe é és Be ne János irányításával lassan befejezik munkájukat. Telt kalászokat érlelt a búza Azt mondja Balogh Miklós, a termelőszövetkezet elnöke, a kései tavasz, a csapadékos nyár és ősz, a korán beállott tél ellenére sem panaszkodhatnak a távozni készülő esztendőre. — A mostoha időjárás sokszor próbára tette ugyan a gépek, a szövetkezeti tagok erejét — magyarázza — azonban nem furákodott a terméssel sem __ E lsőnek mindjárt a gabona- termést említi, amely rekordnak számít a faluban. A tari határ korábban alig hozott többet nyolc-kilenc mázsa búzánál. Óvatosan bántak a számokkal a tervezés idején is a szövetkezet vezetői. Mindössze nyolc mázsás búzaterméssel számoltak. Amikor azután a cséplési lapokat összesítették, kiderült a búza telt kalászokat érlelt, jobban fizetett, mint ahogy remélték. Majd 15 mázsát takarítottak be átlagosan a 370 hold gabonaföldről. Nem panaszkodnak a szövetkezetiek a cukorrépára, a kukoricára sem. Cukorrépát 35 holdon termeitek. Igaz. tiz holdat a túlságosan sok csapadékvíz miatt ki kellett szán- taniok, de a 65 ezer forint kárt megtérítette az Állami Biztosító. Hanem az a föld, ahol a répa megmardt, ahogy Balogh Miklós mondja „kitett magáért'’. Több mint kétszáz mázsa termést adott holdanként. Kukoricánál sem a termés, hanem a csövek késel érése okozott gondot. Miért jó a termés? — Nálunk az idén a részes művelést honosítottuk meg a kapásoknál — monja Balogh Miklós, s ezzel mindjárt magyarázatát is adja annak, miért jó a termés Taron. A korábbi években sok gondot okozott a szövetkezet vezetőségének a burgonya, a kukorica. a cukorrépa földek megművelése. A gazdaságban nem sokat ért a munkaegység. A háromszáznál is több beiratkozott tagnak csak kis része dolgozott, s a kapálatlan parcella nem volt ritka a tari határban. Az új jövedelemelosztási módszer alkalmazása észrevehető változást hozott. A tagok készpénz és természetbeni járandósága megnövekedett, s a munkaegység értékét negyven forint fölé emelte a természetbeni járandóság, a prémium. — Ezt fizetni is tudják a zárszámadáskor? — érdeklődöm Balogh Miklóstól. ■ — Csak a háromnegyed évi felmérést ismerjük ... Akkor egy-két forint volt a csökkenés ... Talán ennél lejjebb december végéig nem szaladtunk. Az állattenyésztés, a négyszáz hízott sertés sokat segít rajtunk... Ha több less a munkáskéz A dolgozó tagok és családtagok száma megnőtt az idén a Május 1-ben. A munkaerőhiányt azonban nem sikerült teljesen megszüntetni. Különösen a férfierőnek vannak híján — Az idén nem érkeztünk betakarítani az aprómagot... ötven hold lucernát és tíz hold vörösherét... November elején tudtuk csak behordani a határból. Eleinte még kísérleteztünk a csépléssel... De most már csépeletlen ’marad ... fgy mondja az elnök, s még hozzáteszi, sokat bajlódtak a cséplővel. Amikör végre rend- behozták, leesett a hó. Több ezer forintjuk bánja, hogy igy elmardtak a munkával. Ez azonban csak egyetlen eset, egyetlen példa arra, hogy milyen nagy szükség lenne az 1800 holdas gazdaságban a dolgos munkáskézre. Ha ilyen gondok nem nyomnák a szövetkezeti vezetők vállát,- akkor talán még eredményesebb lenne Taron az idei zárszámadás. Vincze Istvánná Ezt mutatja még, hogy az egyik leghíresebb antik görög tragédia is ezzel a problémával foglalkozik. Sophokles Antigonéjának embert dicsérő kardala a következő: Sok van, mi csodálatos, De az embernél nincs semmi csodálatosabb... A tengeren átkel... S Gáját, a magasztos istennőt, Zaklatja a meg-megújulót Évről évre imbolygó ekevassal, l/'elszántva lovával a földet. A pogány | és keresztény vers összehasonlítása meggyőzően bizonyítja az embernek azt a törekvését, hogy hasonló akart lenni, ahhoz az intenséghez, akiről feltételezte, a teremtést, és aki úgy tud parancsolni a természetnek, mint ahogyan az ember szeretne. A szövegelemzés meggyőzően igazolja azt is, hogy az emberiségnek miért éppen a nomád pásztor-társadalmakban alakult ki önmagáról ez a felfogása. A zsoltárszöveg- ben a holdról és a csillagokról van szó. A Déli égöv alatt élő, pásztorkodással foglalkozó lakosságnál a Holdnak és a csillagoknak elsőbbsége van a Nappal szemben. A nagy meleg miatt az állatokat csak éjszaka lehet hajtani, és ez formálja az emberek gondolkodását. Elég csak arra utalni, hogy a déli népek közül az araboknál és a zsidóknál az ünnep nem reggel, hanem mindig este kezdődik. Eszerint a magyarázat szerint Ádámnak és Évának együtt kellett teremtődnie a semmiből, azaz Elo- him „férfinak és nőnek teremtette őket”. És a bűnbeesés? ... Erről a későbbiekben lesz szó. Az „ember, aki szolgálja a földet”. „Arcod verejtékével eszed a kenyeret, amíg vissza térsz a földhöz, mert belőle vétettél, mert por vagy és porhoz térsz vissza”. Egy régi kalabari mítosz szerint az istenség, Abaszi megtiltotta a földművelést és a szaporodást az embernek, de az ember az asszony kezdeményezésére megszegte a tilalmat, és ezzel a halandóság bűnébe esett. Ha megfigyeltük, az említett második teremtésmondában az ember megjelenésének feltétele a növényzet kialakulása. Bizonyosra vehető tehát, hogy az ember a természet meghódítását csak verejtékez munkával tudja elérni. A földművelő sokkal inkább ki van téve' a természet viszontagságának. mint az állattenyésztő pásztor. Hosszabb ideig tartó és körültekintőbb munkával tudja csak magát eltartani, és számára az istenséghez hasonlítani akarás is egészen másképpen jelentkezik. A földműves munka kényszerűsége és állandó időhöz kötöttsége szükségszerűen a szolgaság érzését alakítja ki az emberben. Bizonytalan a befektetett munka eredménye is, és ezért a tiltott fa gyümölcsének élvezete, szexuális teremtőerejének felismerése teszi az embert az általa elképzelt istenséghez hasonló erejűvé. A teremtésnek ilyen természetű felfogásában a nő nem egyenrangú társa a férfinak, hanem csak a férfinak egy alárendelt testrészéből teremtődött azért, hogy miután az ember nem talált az állatok között megfelelő segítő társat, legyen, aki vele együtt dolgozik. A Biblia két részének| különböző istenfelfogásából indultunk ki. Visszatérve ide, az elmondottak után nyilvánvaló, hogy nemcsak két különböző részről van szó, hanem míg az Ószövetség az uralkodni akaró és tudó ember isteniógalmát tükrözi, addig az Újszövetségben annak a földműves társadalomnak az istenfogalma bontakozik ki, amely képes és tud is tűrni azért, hogy jobban éljen, és uralkodási vágyát a természeten csak közvetve tudja kifejezni. Bugán József Ííj munkaszervezés a síküveggyárban Erik a Salgótarjáni Síküveggyárban az 1964. december 10. párthatározat alapelveinek megvalósítása. Egy esztendeje a Központi Bizottság, egyebek között, arra szólította fel az ipar vezetőit és dolgozóit, hogy törekedjenek az áruk minél termelékenyebb és gazdaságosabb előállítására. A síküveggyár vezetőinek korábbi szándékaival, terveivel összhangban volt ez az útmutatás. Különösen 1964. eleje óta foglalkoztatja őket az a probléma, hogy túlságosan sok a termékek előállítására (fordított munkaóra. s persze, az ezzel együttjáró termelési költség. Az idén már eddig is több intézkedést tettek e költségek csökkentésére. Ezeknek a szándékoknak. elgondolásoknak a megvalósításához adott újabb lökést — az Építésügyi Minisztérium Gazdasági és Szervezési Intézetének tudományos alapokra helyezett munkaszervezési tanulmánya, amelyet a Salgótarjáni Síküveggyár rendelkezésére bocsátott. Végrehajtásához — természetesen a helyi adottságok és újabb tapasztalatok figyelembevételével alkalmazott módosításokkal — idén november 1-én kezdtek hozzá a gyárban. Az átszervezés első szakaszát ez év december 31- re kell befejezni. Az átszervezés központi alapelve, mint azt már említettük, a termékek előállítására fordított munkaóra-meny- nyiség csökkentése. Ezzel kapcsolatban október 1-én létszám zárlatot rendeltek el a gyárban. Az esztendő végére kitűzött célt részben kisgépe- sítés, nagyrészt azonban munkaszervezés révén elért létszám megtakarítással érik el. A kisgépes! tőéből említésre méltó például a Zagyva I. üzemben felszerelt három lengyel gyártmányú üvegletörő, a keveröben a konténereket mozgató berendezés. Egyébként mindkettővel a fizikai munkát is könnyebbé tették. A munkahelyi átszervezés során, a többi között, összevonták a' két húzóüzemben a hőfokmérést. Ezt a feladatot most egy csoport végzi, s ezzel négy munkaerőt megtakarítottak. Egy-egy munkás munkakörének kibővítésével öt ember munkaerejét takarították meg a keverő üzemben. A samottüzemben gépesítették a munkát, s ezzel máris magasabb létszámú munkaerő csökkentést értek el, mint amennyit az ÉGSZI tervében előír. Létszám csökkenés van a csiszolóban, a vágóban. Beválik az az intézkedés Is. amellyel összevonták a húzó és a vágó üzemek vezetését. Ezzel nemcsak létszámcsökkentést értek el, de megnőtt az üzemvezető felelőssége is, tekintve, hogy most már a húzástól a végtermékig 6 felel a minőségért. A gyár munkásainak nagy része kezdetben némi idegenkedéssel fogadta az újításokat. Hamarosan kitűnt azonban, hogy az átszervezés fizikailag nem nehezíti, sőt helyenként könnyíti a munkát. Másrészt az egyes részlegekben az átszervezés után fölöslegessé vált munkások sem kerültek az utcára, hanem az újonnan szervezett és a jövőben szervezendő műhelyekben alkalmazták, illetve alkalmazzák őket. A petricsé- sze és az edző üzem különben is csupán az első lépés abban az irányban, hogy a gyár a korábbinál több feldolgozott terméket bocsásson a bel- és külföldi piac rendelkezésére. Ugyancsak az átszervezés ad módot arra, hogy létrehozzák a már régen hiányolt térüzemet. Ennek dolgozói, mintegy állandó tartalékként, bármikor „bevethetők” nagyobbarányú betegség, közlekedési zavarok vagy egyéb okok által előidézett átmeneti munkaerőhiány esetén. Emellett különösen hasznos lesz tevékenységük aa áruk, illetve alapanyagok vasúti rakodásánál: a kocsiállás- pénz itt is a gazdaságos termelés állandó kolonca. C- 'k- kentésével, vagy megszu. jel r sével bőven megtérülne« a térüzem létrehozásával járó költségek. Az ÉGSZI-tervezet végrehajtása során decemben 31-ig a gyár körülbelül nyolcvan munkaerő megtakarítását éri el. A munkát jövőre tovább folytatják. Ezzel kapcsolatban a műszaki vezetők néhány beruházás megvalósításának szükségességét hangsúlyozzák. Ide tartozik a kemencetüzelés irányításának automatizálása, letörő berendezések felszerelése a Zagyva I. üzemben, csomagoló, papírozó, valamint ládaszegrző gépek beszerzése. A gyárban elkészítettek égy szalagvágó gépet, megtörtént a próbaüzemelése is; jön vőre pedig a húzó üzemek emeletén levágó asztalokat helyeznek el. A levágó asztal mintadarabja is elkészült, januárban kipróbálják. Előnye, hogy az üveget megkímélik a fölösleges szállítgatástól. * ezzel nemcsak munkaerő’ takarítanak meg, de a' selejt is kevesebb lesz. Az új munkaszervezés alapjául szolgáló ÉGSZI tanulmány kidolgozásakor a Német Demokratikus Köztársaság Torgaui Síküveggyárának módszereire támaszkodtak. A közelmúltban a Salgótarjáni Síküveggyár igazgatójának vezetésével műszakiak és szakmunkások csoportja meglátogatta a német testvérvállalatot, és sok tapasztalattal téri vissza. E tapasztalatok megbeszélése, rendszerezése, szelektálása folyamatban van. Várható, hogy azok valóra váltása még az ÉGSZI tervezetnél is kedvezőbb eredményekhez segíti 1966-ban a síküveggyár dolgozóit a termelés gazdaságosabbá tételében. Cs. G. elinda jelenleg foglalkozásnélküli. Hogyan lett azzá? Huszonegy éves, barnahajú, szemüveges, elvált asszony. Ö adta be a válókeresetet. Volt férje mozdonylakatos, még ma is szereti Melindát. És továbbra is az apósáéknál lakik. — Nekem jó itt. Majd ha megnősülök újra, akkor elmegyek. De addig nem. 1958-ban ismerkedtek meg. A lány tizennégy, a fiú huszonkét éves volt. Két év múlva gyámhatósági engedéllyel összeházasodtak. — Szerette? — Nem. — Akkor miért ment hozzá? — Két évig udvarolt. Mit szóltak volna az emberek? Lám csak, kihasználták, aztán eldobták, mint a rongyot. A hetvennyolc éves nagymama.' — Jó ember volt az unokám ura, csak gyengekezű. Mindent ráhagyott, mindent megengedett neki A nagynéni: — Egy-két pofon hiányzott a menyecskének. Majd megjött volna a józan esze. Laci bűnös lett. mert feleségéért mindent meglett, mert nem ütötte meg soha. De féltékeny volt rám. Tavaly szeptemberben aztán végleg összevesztünk. Én dolgozom, mint egy barom, te pedig szeretőt tartasz?! — kiá- totta. Később kiderült, félrevezették. Tréfából. De én már nem bocsátottam meg neki. 7965. májusában férjétől és szüleitől idős nagyanyjához költözött. 1958 óta a kereskedelemben dolgozott eladóként. — Jól kijöttem a keresetemből. És hamarosan megismerkedtem Pistával. Melinda utazásai István 22 éves, Aszódon teljesített katonai szolgálatot. Két hétre a gyárba jöttek dolgozni. Így találkozott Melindával. — Könyörgött, ne menjek vissza a férjemhez, nem hagyhatom őt el. Minden másnap jött a levél, majd szabadságra Pista. Nem a szüleihez, hanem a csalódott fiatalasszonyhoz. — Én in többször voltam nála. Nagyon megszerettük egymást. Megígérte, ha leszerel, feleségül vesz. Egyetlen akadály volt csupán: még nem váltam el a férjemtől. — Mondd, hogy várandós vagy, akkor majd a férjed adja be a válókeresetet — tanácsolta. A válópert Melinda indította meg. De november 18-ig nem mondták ki a válást. — Leszerelése előtt ezt irta: „Nem tudok többé nélküled élni. Számolj le a vállalatnál, hazaköltözünk a szüléimhez, s közben majd megjön a válási papír is." A papír nem jött. Munkakönyvét nem szívesen adták ki. mert jó munkaerő volt, de kénytelenek voltak. — November 20-án egy bőrönddel és 1200 forinttal elutaztam Pistához, aki a miskolci Tiszai pályaudvaron levélkihordó volt. Anyja háztartásbeli, apja bányász. Az első napokban jó volt hozzám. Persze lehet, hogy bizonyos dolgokat nem akartam észrevenni. — Az egyik nap levelet kapott egy dunántúli faluból. Elolvasta, majd azt mondta: utoljára még válaszol, de többé nem kap attól a lánytól levelet. — December 14-én mégis más történt. Hajnalban elment a városba fényképet csináltatni. Közben jött a postás, és az én kezembe adta az újabb levelet. Felbontottam, elolvastam, „öngyilkos leszek, de a térne- tésemre ne gyere el...” — írta egy bizonyos Margit. Mikor hazajött, kezébe adtam a felbontott levelet. — Most elmegyek. Ha holnap se jövök vissza, akkor táviratozom — mondta. — Nem vitt magával semmit, csak az aranyórámat és a gyűrűmet. Ez hétfőn történt. Csütörtökig vártam, de hiába. És ekkor az anyósjelöltem csupán ennyit jegyzett meg: — Biztosan ott maradt es már meg is nősült. — Hát erre kellett az én gyűrűm? — Nem bírtam tovább ott maradni. Melinda három hét után megint útrakelt. Bőrönd nélkül, alig ötven forinttal. Ma újra a hetvennyolc éves nagyanyjánál lakik. Állás után kilincsel. — Bementem a volt vállalatomhoz, hogy vegyenek vissza hiszen jól dolgoztam. Közölték: fölösleges vagyok. Máshol ugyanezt mondták, csak szebben. Volt férje ma is visszafogadná, de ő még mindig a szőke postáslegényt várja. Pedig bizonyára már hiába. ogy is mondta a nagyanyja? — Se nem csúnya, se nem műveletlen az én unokám, de nagyon hiszékeny. S most ennek látja kárát. Rozgonyi István
