Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-22 / 304. szám

19fiS. december 22. szerda. NÖGR AD 3 Egy próbaidő tanulságai Mindenkit érhet baleset Fokozott gondoskodást a dolgozók egészségvédelméről Rövid hírt közöltek a na­Szvák Mihály, a Cserháti Állami Erdőgazdaság fogatos brigádvezetője annak idején kérte Poden Gyulát, a ba­lassagyarmati járási tanács mezőgazdasági osztályvezető­jét: segítsen neki, hogy el­nökként, vagy mezőgazdász­ként elhelyezkedhessen vala­melyik közeli termelőszövet­kezetben. Levelező tagozaton elvégezte a mezőgazdasági technikumot. A fiatalember lelkesedéstől fűtött szavakkal magyarázta; falun, gazdák között nőtt fel, nem ismeret­len előtte a mezőgazdasági munka. Aztán az erdőgazda­ságban, ahol tíz éve dolgozik, az utóbbi időben mint fo­gatos brigádvezető, a mun­kaszervezésben, az irányítás­ban is „gyakorolhatta”, ma­gát. A Cserháti Állami Erdő- gazdaság vezetői igazolták Szvák Mihály szavait. Amint írták, s brigádvezető, külö­nösen az utóbbi időben, jól végezte munkáját. Lelkesedé­sét, szervezőkészségét bárme­lyik szövetkezetben hasznosít­hatják. Erényei mellett nem titkolták gyengéit sem. Fi­gyelmeztették a járás veze­tőit: lobogása, túlfűtöttsége olykor-olykor a nehezen jár­ható, buktatókkal tele mel­lékösvényekre viszi. 4 szövetkezet talp rááll Terényben, az Aranykalász Termelőszövetkezetben alkal­mazták Szvák Mihályt, nö­vénytermesztési brigádvezető­nek. Brozsó Pál elnök, Iva- nich Ferenc mezőgazdász, Nagy B. András főkönyvelő ismerték a fiatal ember gyen­géit. ígérték, majd egyen­getik útját addig is, amíg eltelik az az egy hónap. Mert a termelőszövetkezet vezető­sége egyhónapos próbaidőt szabott meg Szvák Mihály­nak. Azt már az első napokban látta a brigád vezető: a szö­vetkezet nem erdőgazdaság. Nem lesz könnyű dolga, ha helyt akar állni. Terényben öt éve alakult a közös gaz­daság. Nem tartozik ugyan a gyenge szövetkezetek közé, de a gondok felhői nehezen oszlanak. Négy esztendei buk­dácsolás után — félmilliónál nem volt kevesebb egy-egy évben az állami támogatás —, az idén a termelőszövet­kezetnek sikerül talpraállnia. Ebben nagy része van an­nak, hogy komoly erőfeszíté­seket tettek a vezetés szilár­dítására. A főkönyvelő mellé, új elnököt és mezőgazdászt választottak. Az intézkedések nem ma­radtak hatástalanok. Most az ősszel, amikor a járás szö­vetkezeti vezetőinek tanács­kozásán, a vetési munkát ér­tékelték, Terény volt a jó példa. A járásban az első helyre „tornászták fel” ma­gukat a sertéshizlalási ter­vek teljesítésében is. Ügy lát­szik a tervezett — igaz nem túl magas - 23-24 forintos munkaegységet, fizetni tud­ják a zárszámadáskor. Mennyit ér a munkaegység? A munkaegység azonban már régen nem fokmérője a termelőszövetkezeti tagok munkájának. Ezt egyrészt az­zal a természetes folyamattal lehet magyarázni, amely az utóbbi időben a megye kö­zös gazdaságaiban végbement. Anélkül, hogy teljesen elve­tették volna a hagyományos munkaegységrendszert, jobb ösztönzőbb jövedelemelosz­tási módszert vezettek be Terényben is. A munkaegy­ség mellett az állattenyész­tésben és a növénytermesz­tésben is pénzzel, terménnyel, állattal jutalmazzák a tagok munkáját. így határozott an­nak idején a közgyűlés. Ez azonban csak egyik ré­sze a dolgoknak. A szövet­kezetben szinte nincs nap, hogy ne visszhangozna az iro­da, a tagok és a vezetők vitájától. A szóháború azért folyik, miért is dolgoznak a szövetkezeti tagok? Idézik a nyarat, amikor kasza alá érett a közös here. Nem akarták vágni. Nagy B. And­rás főkönyvelő, a közgyűlési határozatra hivatkozott. A tagok zúgtak: „azért a fizet­ségért, kaszáljon a vezetőség”. A főkönyvelő a raktárossal vágta a rendet. Csak egy napig volt erre szükség, mert másnap leszegett fejjel áll­tak a táblába egymás után a kaszások. Ez azonban csak egyetlen alkalommal történt így. A tagok megszokták: az elődök és a mostani veze­tők is könnyen ígérnek, könnyen adnak, ha azt lát­ják, hogy baj van. Csak a hangot kell egy kicsit maga­sabbra emelni. Hangoskodó meg mindig, mindenütt akad. A segítség elmarad Szvák Mihály is bajba ke­rült mindjárt az első napok­ban. Ivanich Ferenccel, a fő- agronómussal nem is talál­kozott. Az idős, munkában megfáradt ember szabadságát töltötte. Utazni készült, az eresztvényi tanfolyamra, a szövetkezet elnöke is. így aztán a gazdaság gondja- baja egyszerre az új növény- termesztési brigádvezető nya­kába szakadt. A fiatalember körüljárta a határt és látta: a cukorrépa a főidben van, a kukorica­csövek pedig még a száron. A tagok meg szokás szerint alkudtak a munkára. Szvák Mihály nem gondolt arra, hi­ába a munkaegység, ha nincs mögötte amiből fizes­senek. Csak azt látta: a ré­pát ásni, a kukoricát törni kell. De mindjárt jött a kér­dés is: kivel? Bajban volt, ígért tehát nagyobb keresetet a tagoknak. Az eltelt másfél hónap alatt sokat dolgozott. Hol a mezőn, hol az állat- tenyésztő telepen tűnt fel. A munka hevében szinte észre sem vette, hogy más meze­jére tévedt. Magyarán: olyan dolgokban is intézkedett, ame­lyeknek elvégzéséért a íőag- ronómus, vagy éppen az ál­lattenyésztési brigádvezető volt a felelős. Azt is el kell mondani, ezek az intézkedé­Zradnak kifelé az embe­/M rek a hivatalokból, irodákból, félöt, öt, az utca megtelik, idegesítően te­lik meg, síelőkkel és tokotok­kal, hangosokkal és tolako­dókkal és lihegő idegesekkel, fáradt türelmetlenekkel. Majd­nem kizárólag taszító erők lépnek fel a járdákon nyüzs­gő embermolekulákban, vál­tak nem bírnak vállakat, tás­kák csomagokat, emberek em­bereket, szikrák pattognak köztük a kapacitásukat meg­haladó töltött és terhelt ut­cákban, zsúfolt járműveken: az egész kavargásban van valami lefojtott düh, amit csak fokoz a szüntelen au­tóbuszdübörgés és egy-egy motorkerékpár berregése. Szürke arcok, merev maszkok sorakoznak az autóbuszok kék tábláinál, torlódnak az utca­keresztezésekben. az ember­halmazokban semmi se közös, csak ami csoportokba zsúfol­ja őket, és közös cél felé ló­dítja: egy autóbusz felcsapódó ajtaja, egy lámpa, amely ép­pen zöldre vált. És minduntalan felbukkan a tömegben ez a lecsúszott alak. Roncs, akit alkoholiz­mus mart szét, féktelen nemi ösztöne, vagy játékszenvedé­lye billentett ki minden pá­lyáról. Akaratgyengeségtől ér­sek sok esetben ellentétben álltak az elnök, a főagronó- mus, az állattenyésztő utasí­tásaival. 4 brigádvexetö távozik így érkezett el a decem­ber. A próbaidő letelt. A szövetkezetiek úgy határoz­tak, a továbbiakban nem tar­tanak igényt Szvák Mihály munkájára. Elküldik, mert beleavatkozott mások dolgá­ba, és ezzel zavart okozott a gazdaságban. Említik, eb­ből jelentős kára is szárma­zott a szövetkezetnek. Elkül­dik, mert felelőtlenül ígért a tagoknak olyan járandósá­got, amelyért nem dolgoztak meg. amely nem is került ki­fizetésre. A brigádvezető megy. A já­rási tanács mezőgazdasági osztálya segít neki, hogy el­helyezkedhessen más szövet­kezetben. Ezzel Szvák Mi­hály ügye valójában lezá­rult. Hogy most mégis szó- váteszem, annak az a magya­rázata, hogy ebben az ügy­ben nem egyedül a fiatal brigádvezető a hibás. Azt el­ismerik a szövetkezetiek: a fiatalember sok hasznos dol­got is csinált a faluban. A nagy területet, amelyen egye­dül volt brigádvezető, most csak megosztva vállalta két helybeli ember. De Szvák Mi­hály még így egyedül is több­re viszi, ha a szövetkezet vezetői állják szavukat, se­gítenek neki. Ha Szvák Mi­hály' melléfogásaiból —, ame­lyet az elnök, a főagronómus, a brigádvezető ugyancsak el­követtek — nem vonnak le mindjárt végső következteté­seket. így aztán a fiatalem­ber elcsúszott az erélytelen, a népszerűségét ápoló elnök és az állását féltő főagronó­mus között. A brigádvezető nem ren­delkezett gyakorlati tapasz­talatokkal. Legalább is ami a szövetkezeti gazdálkodást illeti. Ezért talán nehezebben boldogult mint a falubeliek. Egy hónap azonban semmi­képpen sem elegendő ahhoz, hogy reális megfontolt ítéle­tet mondjanak egy ember munkájáról. Természetesen a hibákról, amelyet Szvák Mi­hály elkövetett, ez nem le­het mentség. Azokért felelős­ségre kellett volna vonni őt. Ha így történik, akkor ta­lán az az egy hónap csak egy része lett volna Szvák Mihály terényi hasznos, te­vékenységének. nyedt are, a száj sarkába ra­gasztott cigaretta, nyáron szakadt ingben, pecsétes vá­szonnadrágban, novemberben kabát nélkül. Keze, arca sza­bása, homloka néha elárulja, hogy volt más ember is, vagy más is lehetett volna, s ez kétszeresen ingerlő, majdnem visszataszító a délutáni nyüzs­gésben: a társadalom teher­tétele, bukdácsoló uszadék az áramlás felszínén. All a villamosmegállónál, a járdasziget előtt ez az elha­nyagolt küllemű, megsárgult arcú férfi, arcán öt napos bo­rosta, haja nyakába lóg. Zseb­re dugja a kezét, két vállát úgy görbíti előre, mint aki fázik, s talán fázik is: roncs és reménytelen mindig fá­zik. A járókelők meg a villa­mosról éppen leszállt utasok félrehúzódnak mellőle. A lámpa vörös, a tömeg meatorlódik. összeszorul és topog. Egy festett szemű nő utat tör magának előre, fer­de válla oldalaz, aztán majd nem visszahököl, mert a zeb­rán összegyűlt tömeg hul­lámzása kis híján nekilöki a sárga arcú embernek; hökken pókban a lapok: a budapesti Váci út egyik három emele­tes házának tetejéről az utcá­ra zuhant az ott dolgozó bá­dogos; ráesett egy járókelőre, mindketten életüket vesztet­ték. A szűkszavú közlést fi­gyelmet érdemlő megjegyzés egészí tetette ki: a vizsgálat megállapította, hogy a sze­rencsétlenül járt bádogos nem tartotta be a biztonsági elő­írásokat, ráadásul még az utcán sem jelezték; dolgoznak a háztetőn. Két emberéletet követelt a hanyagság. A közvetlen baleseti okok kétségkívül sokfélék, s felde­rítésük nem mindig olyan egyszerű, mint az említett esetben. Ám mégis érdemes jól odafigyelni a következő, elgondolkoztató azonosságra: esztendők óta, már-már a szokás rangjára emelkedve, megközelítően egyforma az üzemi balesetek évi száma. A KSH adatai szerint 1963- ban 92 é24, a múlt évben: 94 924 üzemi baleset történt. (A mezőgazdaság nélkül.) Idén augusztusig, ameddig a hivatalos adatok a tragikus eseményeket regisztrálják, 61 201 volt a balesetek száma. Ez — az esztendő időarányos részét tekintve, — csaknem pontosan egyezik a korábbi évek adataival. Találgatás lenne, ha azo­kat a különös tényezőke1 akamók kutatni, amelyek az egyedien sajátos baleseti oko­kon túl, ezt az — évenként nagyjából egyező — kilenc­venesre* számot produkálják. Valójában helyi, vállalati és személyes okok szövevényé­ben találhatók a szerencsétle­nül járt emberek sérülésének — esetleg halálának — tény­leges okai, A teljes igazság ugyanis az, hogy országos ét- vénnyel az utóbbi években rendre-sorra jelentek meg a legkülönbözőbb balesetelhárí­tási intézkedések, illetve a régebbi rendeletek szigorítá­sai. Hadd utaljunk a legutób­bi ilyen intézkedésre: a Ma­gyar Közlöny december 7-1 száma közli a SZOT új sza­bályzatát a régebbinél haté­konyabb Általános Balesetel­hárító és Egészségvédelmi óvórendszabály kiadásáról. Az év közepén, júniusban je­lent meg az a kormányrende­let, amely szabálysértéssé nyílvánítja — s 3 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtja — az üzemi balesetek bejelen­téséről és nyilvántartásáról szóló jogszabályi kötelezettsé­gek elmulasztását. (Nem árt megjegyezni, hogy a kor­mányrendelet korántsem a vállalatot bünteti, hanem személy szerint azt a felelős és ösztönösen oldalához szo­rítja könyökét, hogy a pi­szokfoltos ruhához ne érjen hozzá. Túloldalt kiáltó ellentét az aktatáskás megkötött nyak­kendővel, kezében fekete ak­tatáska. Az arca szigorú, ösz- szehúzott szemmel méri végig a csavargót, aztán körülnéz és ugyanarra gondol, mint mások, körülállók, elítélően nézi az őgyelgőt, a hasznave­hetetlent, a tehertételt, fá­rasztó délutánban is még fá­rasztóbb foltot. Az pedig közönyösen áll a sín mellett, belebámul a túl­oldalon nyíló utcába, s látha­tóan nem néz benne semmit. Akkor lép ki a körülötte keletkezett kis vákumból. az üres félkörből, amikor a vil­lamos nekilódul. Csattanva csapódnak be a kocsiajtók, felbúg a motor, és a sínnél álló ember, méternyire a sár­ga kocsitól, zsebredugott kéz­zel és közönyösen beleindul a semmibe, amelybe belebámul, belép a sínek közé, a gázolás közvetlen és brutálisan hirte­len életveszélyébe. A festett szemű nő megrán­dul és felsikolt, a szürke öl­dolgozót, akinek , a bejelentés, a nyilvántartás, illetve az üzemi baleset okainak vizsgá­lata hivatalból kötelessége lett volna!). Mindezekhez járul az a korábbi, rendkívüli hordere­jű kormányrendelet, illetve a végrehajtásáról intézkedő 1964. évi munkaügyi minisz­teri utasítás, amely a baleset előidézésében nem vétkes dol­gozót teljes anyagi kártérítés­ben részesíti, méghozzá visz- szamenőleges hatállyal, tehát az 1961. április 1 után történt üzemi balesetekre is kiter­jedő érvénnyel! Az anyagi kártérítés rendkívül széleskö­rű, kihat a baleset során adó­dó dologi károkra, az elma­radt jövedelem megtérítésére, a hozzátartozók kárának át­vállalására, esetleg havi já­radék fizetésére, stb. Az üzemi balesetek elhárí­tását célzó országos intézke­désekben tehát nincs hiány, s joggal hozzátehetjük: az áliam azokat az anyagi ter­heket is teljes egészében vál­lalja, amelyek a balesettel összefüggésben felmerülnek (természetesen akkor, ha a baleset nem a dolgozó hibá­jából következett be). A té­nyek azonban azt mutatják — s az országos utasítások, ren­deletek leghűbb „ellenpróbá­ja” a valóság —, hogy az üze­mi balesetek száma nem Közeleg az év vége. Mint ilyenkor mindenütt szokás a KISZÖV-nél is latolgatják az idei eredményeket, lehetősé­geket és a jövő évi terve­ket. A kiállítások kedvezőek. A harmadik negyedév végén még hárommillió-kétszázöt- venhétezer forint hiányzott a megye kisipari szövetkezetei­nek esedékes tervteljesítésé­ből, de decemberre már csak kilencszázezer forint pótolni való maradt. Ha nem is köny- nyen, de ez már pótolható, legalább Is a jelekből arra lehet következtetni, meglesz, sőt valamelyes föle is lesz a száz százaléknak év végén. A Balassagyarmati Szabó és a Káliói Építő KTSZ már telesftette éves tervét. A na­pokban befejezi a salgótar­jáni ruházati, a balassagyar­mati cipész, a pásztói, vala­mint a nagybátonyi vegyes KTSZ. Csökkentheti még hátrányát a Nagyoroszi Vegyes és az Ersekvadkerti Építő KTSZ is, bár náluk olyan nagy az öl­tönyös férfi odakap, hátra­rántja az embert, a villamos- vezető ököllel csap a csengő­re, fék szisszen és súrlódik. fejek mozdulnak rémülten, a vákum-félkörbe szétterpesz­tett újjá, riadt kezek nyúlnak bele, egy pillanat az egész, cs valaki felkiált: — Vigyázzon, ember! Villa­mos! A zebrán álthaladó tömeg­ben aztán többen néznek az alak után, amely eltűnik az utca torkolatában. Fejüket csóválják. Idegenek pillanta­nak egymásra. Tört mondato­kat váltanak, elmenőben, egy­más mellett elhaladóban: — Egy pillanat, és vége. —- Fiatal ember. — Hajszálon múlt. Ha az az elvtárs oda nem kap. — Még szerencse. — Bizony, kérem, könnyen megvan a baj. — Fiatal ember. — Kár lett volna érte. nyüzsgés könnyedebb, egy pillanatra majd­nem játékos. Finom női cipők sarka kopog az asz­falton, színes kardigánok szín­foltjai tarkítják a nyüzsgő tömeget. Valahol harsányan felnevet valaki. Bor Ambrus csökkent a kívánt mértékben. Messzire vezetne, ha ennek okait részletesen akarnánk vizsgálni, annyi azonban bi­zonyos, hogy a rendelkezé­sek egész sor „kiskaput” hagynak, s méltányosan szi­gorú előírásait nem érvényesí­tik elég hatékonyan. Elég csak arra a széleskörű tapasz­talatra utalni, hogy meglehe­tősen „divatos” vállalati mód­szer a baleset okozójaként magát a dolgozót megjelölni. Lényegében ilyen kiskapunak tekinthető az is, 'hogy a bal­eseti bejelentés elmulasztásá­ért — ami, mellesleg, „ronta­ná” a vállalat eredményét, te­hát vezetőinek prémiumtánye- zőit — meglehetősen szórvá­nyos a felelősségrevonás, hol­ott ezt is jogszabály írja elő. S végül hadd szóljunk az üzemi balesetek egy más jel­legű okáról, — amely ugyan­csak a legfontosabbak közé sorolható: a műszaki fejlesz­tés lassú üteme. Pedig — egyebek között — az anyag­mozgatás, az üzemen belüli szállítás korszerűtlensége — sok más, főleg gazdasági hát­rány mellett, — rendkívül je­lentős baleseti forrás is. Mindenkit érhet baleseti Jó lenne, ha végre érvényét vesztené ez a közhellyé ko­pott, de jelenleg m'gis a va­lóságot tükröző szólás! Tábori András maradás, hogy azt teljes egé­szében pótolni nem tudják. Nagyorosziban, a műszaki szervezetlenség, a munkafe­gyelem, a munkaintenzitás hiánya megbosszulta magát. Ersekvadkerten ugyancsak a szervezetlenség, a sok ész­szerűben átcsoportosítás, a kapunbelüli munkanélküli­ség az oka az elmaradásnak. A többi szövetkezetek egy ki­csit nagyobb szorgalommal teljesíthetik tervüket. örvendetes jelenség, hogy az idén a kisipari szövet­kezetek nagyobb gondot for­dítottak a helyi iparpolitikai feladatok megoldására. Ilyen irányú tevékenységük 10 szá­zalékkal, csaknem négy és félmillió forint értékkel, na­gyobb, mint tavaly volt. Kü­lönösen szép eredményeket értek el a lakossági építke­zéseknél, ahol 16 százalékos a fejlődés. A napokban zajlanak le a jövő évi tervtárgyalások a KISZÖV-nél. Jövőre nyolc­millió forint értékkel növek­szik az ideihez képest me­gyénk kisipari szövetkezetei­nek terve, amelyből több mint hatmillió forint értéket a ter­melékenység növelésével kell elérniük, mert a létszámban csak 19 fős fejlesztés lesz. A szövetkezetek munkája egyre inkább a szolgáltatá­sokra irányul: az ideinél négymillió forint értékkel több munkát kel! elvégezni a lakosságnak. A jövő évre való felkészü­lés is jobb a tavalyinál. — Ezt bizonyítja, hogy már eb­ben az évben befejeződnek a tervtárgyalások. Jobb az anyagellátottság is, és a jö­vő évre szóló szerződések is. B. J. Nyolc új In kas Pásztóu Pászlún ebben az évben kezdték el állami erőből az első lakások építését, fi Ta­nácsi Építőipari Vállalat dol­gozói vállalták, hogy az épít­kezéssel még az idén végez­nek, hogy a boldog tulajdono­sokat már új otthonukban ta­lálja az új esztendő. A vállalásnak megfelelően szombaton megtörtént a mű­szaki átadás. A pásztói nyolc új lakásra 1,2 millió forintot biztosított népgazdaságunk. Vincze Istvánnc DÉLUTÁN Felkészülés a kisipari szövetkezeteknél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents