Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-19 / 302. szám

rfeeémlier tfl va^rhíMo Ti 0 G n A T) n FÉLÉV ÉS VAKÁCIÓ Az idén először — a mű­Tasnádi Varga Éva Hó pihe száll... Hópihe száll a nagy éjen át, megcirókálja a ház falát Hópihe száll most a hold alatt, s kérdi: — a Télapó hol maradt? Felel az utca: — Ma erre volt, fejére ezüstöt szórt a hold. Bozontos szakállán jégcsapok, s így szólt a házaknak: — Én vagyok! — Itt vagyok, én vagyok Télapó! Hátamra bundát rak nézd a hói Fejemre kucsmát húz lásd a szél, szavamtól kispajtás sose -félj! Rég tudom, hány gyerek jó gyerek, s fenyőfa ünnepén hol legyek! Vasutat kaptok és szép babát, gyönyörű karácsony éjszakát. Csengetyűm ‘csilingel, — Itt vagyok! s nevetnek föntről a csillagok. Illatos fenyőfa, gyertyafény. — Légy mindig jó gyerek és szerény! Jövőre ilyenkor eljövök, szétfújok felhőket, csúf ködöt. Űjra lesz megrakott puttonyom, esőt és vihart is elfújom. S hull majd sok tündöklő hópihe, ajándék zsákomra szórd ide! Tudom én, ki a rossz, ki a jó, — így mondja nektek a velődésügyi miniszter rende­letére — az eddigieKtől elté­rően az iskolákban az első félév nem február elsején, hanem december 20-án zárul. Kinek jó ez? — kérdik a szü­lők. A válasz egyszerű: a tan­év hivatalosan 33 szorgalmi hétből áll. A múltban az első félév — különösen ha bele­számítjuk a viszonylag hosz- szú téli szünetet — hosszabb volt, mint a második. A téli szünet utáni első ta­nítási nap általában január 10. körül volt, a félévet ve­dig január 20—22 körül zár­ták le az osztálykönyvekben. Az arckikészítésnek is van divatja; az utóbbi években tért hódított a szem hang- súlyozásának, szépségének ér­vényre juttatása, A szem kozmetikája a szemöldök, s a szemplllák festéséből áll. Legideálisabb a szemöldök és szempillák tartós festése, amelyet koz­metikussal végeztetünk. A szem körvonalainak fekete, vagy barna szemöldök ceru­zává! történő kihúzása szin­tén divatos, és a fiatal lá­nyok, nők körében elterjedt is. Itt azonban legyünk ön­kritikusak; ami a fiatalok­nak előnyös és szép, nem biztos, hogy az idősebb nő­nek is az. A szem vonalainak hang- súlyozásánál fontosabb a szem körüli finom és érzékeny bőr ápolása. A szemhéjra — Mindössze nyolc-tíz nap áilt a pedagógus rendelkezésére, hogy az ezzei összefüggő ad­minisztrációt — lezárás, ér­tesítőbe, illetve ellenőrzőbe történő bevezetés, stb. — el­végezze. Most a téli szünet kellő időt biztcsít ennek za­vartalan ellátásához, de, és ez a legfontosabb, a tanuló szá­mára is természetes határ­ként szerepei az első félév időpontja. Mi a diák előny? a termé­szetes natérvona. :ói?? Ha most nek-gyütközik, be­csületesen tanú', pótoija a mulasztottakat, valóban va­káció lesz számára a téli nyugtatóként — langyos bőr- vízbe, vagy kamillateába mártott vattacsomót tegyünk, s ha módunkban áll, ezt legalább hetenként ismétel­jük, hogy hatása tartós le­gyen. A szemkömyék ápolására zsíros krémet használjunk Este, lefekvés előtt, az új­hegyre tett krémet körkörös mozdulattal masszírozzuk be a szem környékén. A bőr reggelre felszívja a krémet, s a szemkörnyék apró, fi­nom hajszálráncai kisimul­nak. Megtörténik, hogy bedagadt szemmel, duzzadt könnyzacs­kókkal ébredünk, s emiatt fáradt ember benyomását keltjük. Ilyenkor készítsünk gyógyfüves forrázatot. Piskó­ta alakú fehér flanelba te­gyünk rozmaring, zsálya, hárs­fa és kamilla keveréket. For­rázzuk le, s amikor lan­gyosra hűlt, tíz percre he­lyezzük szemünkre. szünet! Nem kísérti a szü­net utáni napok „hajrájá­nak” idegessége. Az új helyzet természete­sen nem azt jelenti, hogy a majd három hetes téli szü­net alatt ne vegye kézbe a könyvet, a füzetet! Sőt ol­vasmánynaplók, szorgalmi fel­adatok készítése, az eddig ta­nult anyagrészek becsületes átismétlése is nagyszerűen be­leillik a téli szünet program­jába. Ám 'már nem azzal a jel­szóval, „mentsül^ ami ment­hető”, hanem azzal a nemes elhatározással, hogy az új félévet, a másodikat jó fele­letekért járó négyesekkel, ötö­sökkel kezdjék. Kolozsvári Gyula Ifjúsági könyvek FIÚK ÉVKÖ 1966. A könyv öt kitűnő szer­kesztője sok-sok szórakozást és hasznos tanulságokat nyúj­tó évkönyvet állított össze. Többszáz mesteri fénykép, száz cikk, novella, vers, ri­port, művészi rajzok és szí­nes művészi reprodukciók töl­tik meg eleven, lüktető tarta­lommal az új kötetet. Lilien- cron, Apollinaire, Szimonov novellája; a feldarabolt vá­ros: Jeruzsálem, a vikingek nyomában; a tu pari törzs varázslója; a sárospataki má­gus története; űrséta, sport­fotózás; Rodolfó bűvészisko­lája csak néhány kiragadott név és téma, amely érzékel­tetheti a Fiúk évkönyve téma­gazdagságát és szerkezeti vál­tozatosságát. (Móra Könyvkiadó) Télapó! GYERMEKEKNEK Gyógynövény - a SZ6iíiei) Amit a szem kozmetikájáról tudni kell Reggeltől-estig: kötött Munkába, délutánra moziba, lá­togatásra igen alkalmas a képen látható háromrészes kosztüm. Az egyenes szoknyából, ujja* lan mellényből és egyenes szabása, hosszúujjas kabátból álló együt­tes többféle színben — fekete, sötétkék, középkék, négerbarna és drapp színben készült. Ujjút, gal­lérját és elejét finom hímzett szegély díszíti. Az öltözék előnye, hogy többféle módon variálható, tűmként viselhető. Blúzzal a szók. A szoknya kabáttal együtt kosz- nya-mellény ismét más öltözéket ad. A szoknyához természetesen más felsőrészt, a mellényhez más szoknyát Is lehet ölteni. (Második kép.) Elegáns háromrészes kosztüm. Tengerkék fehér — a legdivato­sabb téli szín. Érdekes a négy- szögletes, hurkos horgolású bor­zas sapka Is. (Harmadik kép.) A finom, meleg, s mégsem vas­tag kötöttruha előnyös viselet a nap minden szakaban. Nehány többrészes kötöttruha-modellt vá­lasztottunk ki, ezek — az olasz pulóverekkel vetekedve — nagy sikert arattak a milánói magyar kiállításon. Otthonra és sporthoz is alkal­mas viselet a íekete-fehérmlntás. japánujjú kardigán és az azo­nos mintájú pulóver. Hosszú fe­kete nadrággal, vagy egyszínű szoknyával szép Is kényelmes Is. (Első kép.) (K. M.) Csütörtöktől kezdve Az első korcsolya VÍZSZINTES 1 1. Dickens műve névelővel. (A függőleges 9. folytatásában Íran­dó.) 10. Csuk. 11. Vissza: leányka­név. 12. Fő ellentéte. 14. K-val végén arc része. 15. Fém. 16 Fö­lé. 18. Angyali rendfokozat. 19. T- N. E. 20. Dal van ilyen. 22. Tuskó. 23. Holland légiforgalmi társaság. 24. Bírósági eljárása. 2S. Régi hosázmérték. 26. Zúzó. 2*. Kártyalap. 29. Római házi Isten­ség. 30. Veszélyezteti a közleke­dést. 32. Re párja. 33. Test része. 35. Állat. 36. Művek. 40. Mai ma­gyar költő. függőleges: 1. Fontos, hogy erős legyen. 2. Névelő. 3. Ráncigái. 4. Ellenérték. 5. Keleti méltóság. 6. Előidézője. I. Kettőzve mutatószó. 8. Fran­ste női »év. 13. Talál. 14. K-val «(álén szőlő gyámolítója. 11. Rosz- c*tt UvM. M. Légnyomás röv. 19. Kisázsial nép. 21. V-vel ele­jén: állít. 22. Háromszor latinul. Szélhámos. 26. Ázsiai nép. 27. 24. Szegedi bíróságon folyik. 25. Alakzat. 28. Villamosság. 2». Szem­léié. 31. Régi hosszmérték. 33. Ha­za. 34. Táviratban fegyvert hasz­nál. 37. K. L. 38. Sója mással­hangzói. Megfejtésül beküldendő a '-íz- szintes 1 és 40, a függőleges 1. A december 12-1 gyermekrejt­vény helyes megfejtése:- Szabó István, szánkózás, dia­pozitív, szaltó. Könyvjutalmat nyertek: Cseszt- ven Zsuzsa Bgyarmat, Záhonyi József Etes, Kovács Mária Star- ján. A könyveket postán küldjük el. tte&llt a tél, a hó is le- esett, fehér volt a vi­lág. A háztetők, a fák, a ke­rítések, a bokrok jégcsapokat, szakállas, lecsüngő hóle bér- nyegeket hintáztattak. Régen volt, abban a városszéli kis utcában, ahol laktunk, ritkán elhajtott egy-egy csilingelő szán is. A gyerekek maguk­faragta lécekből, ládákból eszkábált szánkóikkal egy­mást huzigálták, majd meg- únva a sík terepet, kivonul­tak a vasútoldalba, ahonnét már siklani is lehetett. Éppen iskolaszünet volt. rá­érős idő. Vágyakozva nézeget­tem kifelé a jégvirágokkal dí­szes ablakon a havas világ­ba. Anyám nem szerette, ha kint csatangoltunk. Féltette az egyetlen lábbelinket a tönk- remenéstől, a beázástól és igaza is volt, miben megyünk majd ismét iskolába, ha ezt elnyűjjük idő előtt? De hát nagyon kívánkoz­tunk kifelé. Húgom beérte volna egy kis hógolyózással is az udvaron, de bennem titok­ban más vágyak éledeztek. Vasárnap különösen moz­galmas volt az utca. Tőlünk csak pár házacska és utána a sík mező, a határ következett, a határ a jégpáncéllal bo­rított tocsogókkal, a végte­len messzi futó, befagyott kis erecskékkel, vízlevezető ár­kokkal. A városka környék­beli fiatalsága mintha csak itt adott volna találkozót egy­másnak. Az élelmes Kovács gyerekek elsöpörték a havat egy nagy jégtábláról, sőt pár fillér borravaló — vagy in­kább kenyérrevaló — ellené­ben a korcsolyák felcsatolásá­ban is segédkeztek. Egész kis korcsolyapálya nyílt tehát a szomszédunkban. Nagyon, de nagyon izgatta a fantáziámat, — No. eriggy, nézd meg te is — mondta ki végül is a bűvös szót apám, ami fölol­dotta a rabságomat — csak osztán vigyázz magadra — tette még hozzá az intelmet, ami gondolom inkább a ci­pőm állapotára vonatkozott. Hát vigyáztam is. Csak el­vétve lódultam neki, hogy megkíséreljem a csúszkálást, nem nagy sikerrel. Patkó he­lyett ugyanis használt autó­gumiról lekanyarított sarok volt a cipőmön, ezt szögelte rá Mohella bácsi, a barkács- suszter, aki jól tudta, mi a legtartósabb ezeken a sok sa­rat látó városszéli kis cipőcs- kéken. — Irigykedve néztem a csizmás, ködmönös gyereke­ket, akik patkóikkal csak úgy hasították a jeget, még kanya­rokat is írtak, mintha igazi korcsolyával siklanának. De azért mégis leginkább a diák­lányokat, diákfiúkat csodál­tam; ahogy keringtek, kerge- főztek a jégen, s közben vi­dáman kiáltoztak, sikongat­tak. — Hej, ha nekem egyszer korcsolyám lehetne! — sóhaj­tottam fel odahaza vacsora után, amikor beszámoltam élményeimről. — Nekem vöt, gyermekko­romban vöt — jegyzte meg csendesen apám. — Magunk csináltuk fából, meg drótból. Ha akarod, neked is farag­hatok egyet — mondta nagy­lelkűen. Faragott is, egy hét sem telt bele. Olyan ügyes kis kor­csolyát faragott, hogy az ut­cabeli, hozzám hasonló — korcsolyát addig csak a más lábán látó — gyerekek irigy­kedve néztek rám miatta. Legalábbis addig, amíg a korcsolyámmal a jégpálya felé igyekeztem. A felnőttek közül is többen megállítottak, nézték, forgat­ták a csodálatos kis alkot­mányt és elismerően bálon- gattak: — Ügyes munka! Hát bizony, sokat kínlódott vele az apám. Jóformán szer­szám nélkül, késsel, fogóval barkácsolta ki. Egy fadarab, ami ráillik a cipőtalpra, két oldalt a felcsatoló szíjakkal, a fába hosszában belesüly- lyesztve egy vastag drót, ez volt az egész. Otthon, a kony­ha földjén már egészen jól tudtam ballagni vele. Hanem amikor a jégen kel­lett volna felavatni, bizony szégyent valottam vele. Csú­szott az én lábam minden­felé, csak éppen előre nem- Még szerencse, hogy óvatos­ságból jó távolra mentem « többiektől, söpörtem, magam­nak egy kis csúszkát, külön­ben az utcabeli gyerekek előtt oda lett volna a becsületem. — Hát persze, az igazi kor­csolyának éle is van, azért lehet jól siklani vele, az a drót pedig gömbölyű — álla­pítottam, meg végül. Csak az nem fért a fejembe, hogyan korcsolyázott egy ilyen alkot­mánnyal gyermekkorában az apám? Valami titka lehetett bizonyosan... Bevallom, ez máig is rejtély előttem. Mert attól kezdve ugyan kijártam sinkózni « jégre, de a korcsolyámat egy­szer sem kötöttem fel. Volt az egyik gyereknek egy fél- lábas korcsolyája, valahol « „zsibajon” szerezte, azon bil­legtünk felváltva egész dél­utánokat. anem ezt apám soha nem tudta meg. örült helyettem is a magaszerkesz­tette korcsolyának és én a világért sem rontottam vol­na el az örömét. Hiszen a korcsolyázás szép dolog, de mégis inkább az a nagy-nagy szeretet volt a lényeg, ami­vel azt a csodálatos kis jó­szágot kifaragia a számomra. Mert azt, míg élek, nem fe­lejtem él. F. TóOi Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents