Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-17 / 274. szám

1

nOge Ad

rw«

■"omber 17 . szerda

Mi legyek?

Száz szakma

A könyv (címe: Száz szakma, a Tankönyvkiadó kiadásában jelent meg) mintegy’ száz szakma leírását adja a szülők és a pedagógusok kezébe, olyan formában, hogy az ismertetéseket közvetlenül is felhasználhassák a pályát választó gyermekek és tanítványaik tájékoztatására.

Amint azt a könyv bevezetőjében is olvashatjuk, pályaválasztási tanácsadás irodalma az utóbbi két évben megnövekedett, az iskolákban megjelentek a pálya- választással foglalkozó osztályfőnöki füzetek, az iskolák és a tanulók számára Pályaválasztási Tájékoztatók láttak napvilágot, amelyek a tovább tanulási és elhelyezkedési lehetőségekről adtak országos és helyi (megyei, városi) áttekintéstMindeddig azonban hiányzott a szakmákat a pálya- választó szempontjából ismertető, tájékoztató irodalom. Ezt az évek óta igényelt és hiányolt tájékoztatást igyekszik a Száz szakma című könyv — első lépésként — pótolni, s mintegy száz szakmára vonatkozóan megadni.

A könyv a szakmák mai helyzetéről ad képet, és ahol a szakma gyors fejlődésével lehet számolni, ott ismerteti e fejlődés távlatait. A szakmákról szóló tájékoztatás előtt néhány, a pályaválasztásra való felkészüléssel és felkészítéssel kapcsolatos általános tudnivalókról is szól a kiadvány. Ezekről a jórészt nevelési kérdésekről csupán említést tesz.

A Függelék-ben a könyv szól a szakmunkás-képesítés formáiról, a szükséges előképzettség fokáról, a juttatásokról és a kedvezményekről, illetve ismerteti a beiratkozás, szerződéskötés formáit. (Ára 14 forint, valamennyi könyvesboltban kapható.)

•

A Nógrád megyei Pályaválasztási Tanácsadó tájékoztatója szintén elkészült. Előreláthatóan decemberben lát napvilágot, illetve kerül ki az iskolákba. A tájékoztató a megyében megnyíló továbbtanulási és elhelyezkedési lehetőségeket részletesen ismer- teti(toth)

Századok kincsének őrizője

A főmonostor kapujával szemben, amerre a Bakony nyúlványai a pázmándi lankákra ereszkednek, áll az egyszerű vörösmárvány kő. Ide érkezik elsőként a látogató, s fogadja Béla király Névtelen jegyzőjének kőbe vésett üzenete: „Árpád vezér és vitézei táborba száliának Szent Márton mellett és Sa- baria forrásából mind ők, mind barmaik ivának és a hegyre fölmenvén s Pannónia földjének szépségét látván, fölötte örvendének.”

Hetven-nyolcvanezren fordulnak meg itt évente.

Élő tankönyv a történelmi emlékeket és legendákat őriző pannonhalmi kolostor. Le- várdy Ferenc írja róla a Pannónia kiadásában 1965-ben megjelent kalauzában: „Talán egyetlen ilyen nagyméretű épületünk sincs, amelyről ezt a századokra visszatekintő folyamatosságot ilyen világosan leolvashatnék. Történelmünk minden jelentős szakasza formált valamit az öreg épületen, s az elmúlt századok kezenyomát az épület- együttes bármely pontján megtaláljuk.”

A kolostor 1001-ből származó alapítólevele, amelyet a levéltárban őriznek, István király kézjegyét viseli, de az ásatásoknál feltárt kövek azt bizonyítják, hogy már jóval

előbb is állott itt szentély. És hogy a mai altemplom te- kinthető-e a klastrom ősének, vagy még lejjebb, a barokk belső udvar kövei alatt kell keresnünk a VIII—IX. századból származó bizonyítékokat, ennek megválaszolása a tudósok feladata. Mint ahogy ma is kerülnek elő szinte minden hónapban újabb és újabb emlékek az ősi XII. századi kolostorról, és élőbbről, amikor Sabaria Sicca völgyében, a védett út mentén római villák álltak a gyümölcsösökben.

Másutt bántó a stílusok keveredése. Itt építész-történészek tanulmányozzák a románnak a gótba, a barokknak az empirebe olvadását. Oros apát idejéből való a vörösmárvány csörgő (vízköpő) a templom nyugati kapujánál. Ugyancsak az ő emlékét őrzi az 1215 körül összeállított Liber Ruker, az első magyar oklevélgyűjtemény. írás és kő együtt vallanak a múltról.

II. András keresztesei ugyanazon a Porta ápecosa-n léptek be a szentélybe, ahol a mai látogató, miután megcsodálta a középkori Keringő- nek, az áhítatot sugárzó ko- lostorudvamak Árpádkori oszlopfőit, párkány- és gyámköveit. Rogerius mester siralmas krónikája szerint ehelyütt, a Gyilokfolyosónak nevezett emeleti részen védekeztek negyvenen a tatárok

nyilai ellen.

Nincs magyar uralkodó, akinek nevéhez ne fűződne itt valami intézkedés vagy kiváltság, de a kolostor hatásának csökkentésére is találunk példát, gondolok Zsigmondra: az ő országlása alatt jutott világi kézbe a kolostor javadalma.

S bár századok alatt mindig akadtak harácsolok, akik a kolostor kincseiből gyarapították értékeiket, az empire-mo- tívumokkal ékes, monumentális térhatású könyvtárban megmaradt néhány középkori kézirat, a későbbi korokból kézzel festett, pergamenre nyomott ősnyomtatványok. A képtárban németalföldi, olasz és osztrák mesterek műveit őrzik. A kincstárban Mátyás korából származik a legrégibb kehely.

A könyvtár bejáratának lépcsőjéről a középkori szűk várudvarba jutunk. Nemcsak oltalmazója volt ez a védőknek, hanem temetője is.

Egy látogatás csak arra elég, hogy érdeklődést keltsen az emberben a szépségek újbóli megcsodálására. Ezért van, hogy a Győr-Sopron megyébe érkező vendég — még ha többször járt is itt —, elsőnek a pannonhalmi kincseket óhajtja megtekinteni.

Rácz Ernő

A pannonhalmi apátság lát kéne a vasútállomás felöl

(MTI Foto — Járai Rudolf felvétele)

9. Cotovdnov doiiumentum-refifcnije

^ fonlifcoikflí Pite tXiUioí

* ét, H

6. A műértő

— Beszéljen magáról — kérte a nyomozó.

Anatolij nyelt egyet és elkezdte :

— Vezetéknevem Jersov

(valójában Prohorov). Vilniusban születtem (valójában Moszkvában), apám cipész

kisiparos (valójában tisztviselő), 1937-ben meghalt (valójában 1939-ben). öt osztályt végeztem (tizet). A megszállás idején kivittek Münchenkésző pillantásai ellentmondóak óvatos mozdulatainak és szavainak. Régi dolgok felől érdeklődött, a moszkvai papságról kérdezősködött, de a friss hírek sem hagyták közömbösen, főleg azok, amelyek világ és inkább nemzetközi, mint egyházi vonatko- zásúak voltak. Mindenkit megkérdezett, nincs-e valakije, aki Franciaországba készül, mert egy levélkét kellene valakinek átadni.

Február 7-én Prohorovot letartóztatták. Nem sokáig tagadott, rádöbbent, hogy minőé (Berlin mellé), megszöktem (még csak nem is gondolt szökésre), elfogtak és a Mohi és Dietrich céghez küldtek dolgozni (Speer-lé- gió). 1944 februárjában innen is megszöktem és Jacquot százados partizáncsoportjá- noz kerültem (Gestapo-besú- gó lett). Miután a szövetségesek felszabadították Franciaországot, a 7- amerikai hadsereg szállítóirodájánál dolgoztam (párizsi csapszékekben lődörgött és gépkocsikat lopott). Felajánlották, hogy utazzam Amerikába, de vissza akartam térni a hazámba (kétszer kitért a Szov- lf tunióba való repatriálás elöl).

. .. 1947 februárjának első napjaiban a Troicko-Szergi- , jevi kolostorban ösztövér fiatalember jelent meg, fürdent tudnak róla. Csak azon igyekezett, hogy saját szájíze szerint tálalja a dolgokat és néhány részletet elhallgasson- A bíróság tíz évi javítókényszermunkára ítélte.

Pecsora. Észak. A láger nem jobb és nem rosszabb a többinél. Nehéz volt, pedig Anatolij Prohorov igyekezett elkerülni a nehézségeket Játszott a zenekarban, az utolsó három évet kórházi felcserként vészelte át Amnesztia révén 1956-ban, határidő előtt szabadult

1957 novemberében Prohorov kérésére az ügyészség újra foglalkozott ügyével. Az új vizsgálat bebizonyította, hogy kiszolgálta az áruló Szergij atyát fasiszta légióba szervezték be, háborús erődítményeket épített a németeknek. együttműködött a

G estapóval, majd miután visszatért szülőföldjére, mindezt elhallgatta. A haditör- t ényszék a vádat megalapozottnak találta. Prohorov amnesztiát kapott ugyan, de nem rehabilitálták. •.

Anatolij ekkor már harmincöt éves volt. Megengedték, hogy bejelentkezzen édesanyjához, aki moszkvai lakos. Visszaállították állam- polgári jogaiba. Nyugodtan élhetett, dolgozhatott, tanulhatott, családot alapíthatott és gyermeket nevelhetett volna. Láthatta és biztosan látta is, hogy minden út megnyílt előtte. Szabadon választhatott tehát Senki sem tett említést bűnös múltjáról. Senki sem taszíthatta óira a lejtőre.

Saját elhatározásából lépett ismét a bűn útjára.. •

Howard Sklyton először mint turista utazott a Szovjetunióba, aztán egy tudományos delegáció tagjaként, majd mint music-hall üzletvezető, 1963 telének első napjaiban pedig képzőművészeti kiállítás ürügyén érkezett Moszkvába. Az állambizton- sági szervekben kíváncsi és tudnivágyó emberek dolgoznak. Sklyton sokoldalú tehetségének színpompája szinte elkápráztatta őket. Néhányan közülük gyakori látogatói lettek a kiállításnak. De a metszetek és a rajzok megtekintése sem akadályozta ezeket az embereket abban, hogy egyúttal Howard Sklytonra is vessenek egy-egy pillantást.

Hideg, de szélcsöndes napon középkorú, rövid kabátot és puha kalapot viselő férfi látogatta meg a kiállítást Hosz- szú ideig keresett valakit a termekben, majd meeérdek- lődte a tárlatvezetőtől, hol találhatná meg a kiállítás ügyintézőjét.

— Elment, ma már nem jön vissza — hangzott a válasz. — Átadjak valami üzenetet?

A férfi habozott. Körülnézett- Mindenütt látogatók.

— Mondja meg, kérem, hogy Nyikoláj kereste. Majd újra eljövök — mondta sietősen.

És valóban újra eljött. Nem is egyszer. Mint a festészet, és a grafika nagy szakértője, hatszor járta körül a termeket, egyidejűleg megfigyelve azt is, hogy ki, mikor es hogyan jár ki és be a kiállítás személyzete és az ügyvezető részére kijelölt szobákból, illetve szobákba. A hatodik látogatáskor odalépett Sklytonhoz. Két-három szót váltottak, majd kimentek. Miután a kiállítást a Szokolnyiki parkban rendezték, nem esett nehezükre egy csöndes' sarkot találni, ahol elbeszélgethettek. Csak egyetlen egyszer ijesztettek meg egy, a behavazott parton ölelkező szerelmespárt.

— A szerelem nem várhat tavaszig — szakította félbe beszélgető partnerét Sklyton. és mosolyogva nézte a leányt.

(folytatjuk)

Az élet újra visszatér...

Sápocska elvtársat, a BIMBO Csúcsbizottsag munkatársát leváltották. A leváltás oka, hogy Sápocska elvtárs az ellenőrzése alá tartozó albizottságokat nem éppen ellenőrizte, inkább kukucskálta, lesegette Van erre jobb magyar kifejezés is, de az most nem j jut eszembe.

leiké elvtárs a CSALE Albizottság vezetője különösen viharos örömmel fogadta a leváltás hírét, amin egy csöppet sem lehet csodálkozni, hiszen Sápocska őt is sűrűn kukucskálta, lesegette. Még olyan nálunk aztán igazán ritkaságszámba menő eset is, hogy amikor semmit sem tudott kikukucskálni, valamit kitalált. Azért vizsgálat ilyenkor is indult. Annak indulnia kell mindenképpen. Mert ha a viszgá- ló biztosok nem találnak leleplezni valót, legfeljebb kárpótolják magukat egy hosszú és alapos jegyzőkönyvvel. Amiből mindjárt kitűnik, hogy a vizsgalat mégsem volt haszontalan.

leiké elvtárs persze nem hagyta magát. Sűrűn tett panaszt a csúcsbizottságon, hogy azt mondja, ennyi vizsgálatot nem lehet bírni, s ha ez így megy tovább, nem vállalja a felelősséget, etceterá. Sőt egyszer már Sápocska elvtárs leváltását is követelte. S hogy ezt a követelését akkor nem teljesítették, úgy vigasztalódott, hogy a már említett vizsgálatok előzményeiről, lefolyásának részleteiről, érdekfeszitőbb epizódjainak dramatizált előadásával csuda érdekes tájékoztatókat tartott munkatársainak. A tájékoztató végetértével leiké elvtárs és munkatársai felöltöztek és hazamentek, mert a takarító néni kezében a vizes- vödörrel és a felmosóronggyal már ott toporgott a küszöb előtt.

Nos, elképzelhetik, hogy Sápocska elvtárs leváltása után leiké elvtárs különösen elemében volt. Munkatársai szólítás nélkül, kényelmesen elhelyezkedtek körülötte és ö tájékoztatott. Aztán valameny- nyien felöltöztek és mentek haza, mert a takarító néni kezében a vizesvödörrel és a felmosóronggyal már ott várt az ajtó előtt.

Valaki meg is jegyezte:

— Lehetetlenség, hogy a beosztott technikai sze mélyzet miatt már egy tájékoztató sem folyhat l* zavartalanul..

Dehát a nehézségeket vállalni kell. Másnap folytatódott a tájékoztató, leiké elvtárs ezúttal a tegnapi előadásból kimaradt kisebb jelentőségű, de azért nagyon tanulságos részleteket adta elő. Aztán ki-fo vette a kabátját, mert a lépcsőházban felhallatszott a takarító néni cipőjének a kopogása.

Harmadnap meghallgatták leiké elvtárs tájékoz tatóját arról, mennyi kárt okozott Sápocska elvtárs a CSÁLÉ Albizottság eredményes tevékenységének. Aztán csak felcihelődtek, mert észrevették, hogy <• takarítónéni az alagsorban megeresztette a vízcsapot.

Negyednap Sápocska elvtárs leváltásának jelentőségéről, ötödnap a leváltás széleskörű visszhangjáról volt szó.

Ekkor történt először, hogy leike elvtárs hangos megjegyzést tett a takarító nénire:

— Érthetetlen, hol késik ennyit.. .1

Hatodik nap a munkatársak, élükön leiké elf- társsal az ablaknál lesték, jön-e már a takarító néni. Ez megismétlődött a hetedik és a nyolcadik napon. De a felháborodás ekkorra már általánossá vált.

A tizedik napon többen lemondóan legyintettek:

— Hát lehet úgy dolgozni, ha az embernek még a feltételeket sem biztosítják...?

A tizenkettedik napon leiké elvtárs döntő elhatározásra jutott. Leült az íróasztala mellé és rövid, j de velős folyamodványt fogalmazott a BIMBO Csúcsbizottság vezetőjének.

leiké elvtárs bízott. És nem csalódott.

A CSÁLÉ Albizottság munkatársainak hangulata pattanásig feszült, amikor leiké elvtárs bejelentette:

— Elvtársak! Holnap rendkívüli fontosságú tájékoztatót tartok.

A nap ünnepi hangulatát semmi sem rontotte. leiké elvtárs így kezdte e rendkívüli fontosságú tájékoztatón beszámolóját:

— Két heti kényszerű távoliét után Sápocska f elvtársat ismét BIMBÓ Csúcsbizottságunk soraiban üdvözölhetjük. Emlékezetes nap ez, elvtársaim!

És amikor a takarító néni, kezében a vizesvödörrel és a felmosóronggyal megjelent az ajtóban, leiké elvtárs hozzálépett, átölelte és homlokon csókolta.

A CSÁLÉ Albizottságba visszatért az élet.

— Csíz! —

JÓL JÁR

A MŰANYAG

TALPÚ

CIPŐBEN

TARTÓS KÉNYELMES NEM AZIK AT