Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-12 / 270. szám
1 n<0VPP'>1a>«kr n ó g n A r> Megkezdődött az országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) vezett divatos szakmákra több a jelentkező. Kiemelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtatni kell, a többi között az iskolai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. A gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolai típusok között az arány hagyományosan rossz, öt évvel ezelőtt a középiskolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány még mindig egészségtelen .nemcsak a népgazdaság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó középiskolai osztályok számát, s a gimnáziumokét pedig csökkentsük. — Ma a középiskolák első osztályosai között — folytatta a miniszter — a lánytanulók aránya 58.2 százalék, ezen belül a gimnáziumok első osztályaiban minden 100 tanulóból 68 a leány, az ipari technikumokban azonban csak 17, a mezőgazdasági technikumokban is csak 27. Ez az arány nemcsak egészségtelen, de sem murtkaerőgaz- dálkodásunknak. sem a helyes pályaválasztásnak. sem demokratikus elveinknek nem felel meg. Teljesen indokolatlannak tartjuk, és előítéletek nyomait véljük felfedezni abban, hogy bizonyos szakmákban a nőket csak segédmunkásként alkalmazzák. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. írilek — érdek Egyrészt összekötő kapocsnak kell lennie az általános iskola és az egyetem között, tehát előkészít a továbbtanulásra. Másrészt — mivel az ifjúságnak csak egv része tanulhat tovább, a középiskolának —, olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a tovább nem tanulók elhelyezkedését a különféle, társadalmilag hasznos munkakörökben. Nehezíti a megoldást, hogy a középiskolát számos megcsontosodőtt hagyomány és elavult vélekedés köti a múlthoz, ugyanakkor már a jelen — s még inkább a jövő — egészen más igényeket támaszt. Ezeket csak úgy lehet kiegészíteni, ha kritikai álláspontról bátran hozzálátunk a megoldáshoz. A megoldások természetesen sokfélék' lehetnek, és mindegyik kockázattal, bizonyos veszélyekkel járhat. Mégis új megoldásokat kell keresni, mert a régi úton. az elavult módszerekkel már nem jutunk előbbre. A gimnázium továbbfejlesztésének igen jelentős eredménye, hogy elkészültek az új gimnáziumi tantervek, s ebben a tanévben megkezdődött fokozatos bevezetésük Is. Készülnek és körülbelül 1970-ig fokozatosan megjelennek a további osztálvok új tankönyvei is. Ezzel jelentős lépéseket teszünk a káros túlterhelés megszüntetésére és egyben a gondolkodás fejlesztésére, az összefüggések iobb megismerésére, a gyakorlatiasságra való hajlam és készség erősítésére. A reform már eddig Is sok problémát megoldott a gimnáziumi oktatás területén. Néhány elgondolásunkról azonban kiderült, hogy nem mindenben voltak helyesek, egyik-másik tervünk pedig a gyakorlatban eltorzult, vagy megvalósításához nem lehetett megteremteni a szükséges feltételeket. Itt van például a középiskolai tanulók «zárnának gyors növekedése. Azt a fontos és helyes elvet, hogy a középiskola "a következő évtizedben váljon általánossá. nem mindenben értel- < néztük _ helyesen. Megvalósítsál tőként a középiskolák yappali tagozatainak' feilesz- tesevel véltük elérhetőnek Nem mindig számoltunk a népgazdaság teherbíró képességével és azzal sem, hogv részben a dolgozók iskolái űtián, is elérhetjük ezeket a célokat. Az elmúlt 4—5 P«Z- tendőben a középiskola* bázis nappali tagozatának fejlesztése olvkor erőltetett volt. Népgazdasági jgénv. hogv a szakmunkástanulók számát jelentősen növeljük. A középiskolai létszámokat tehát ennék ffondos figve’embevételé- vel kelj megállapítani. A ekeiéazokat a ta- niilévet kell felvenni, akik a tanulóéhoz kedvet éneznek. ezpreralmat. pnőe elhatározást mutatnak, és általános iskolai tanulmányaik során tanúidét adták, hogv a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk és a képességük. A szakmunkásképesítést szerző fiataloknak szintén megvan a lehetőségük a középiskolai továbbtanulásra, hiszen közülük a rátermettek a szakmunkástanuló-iskola elvégzése után — termelő munkájuk megszakítása nélkül — középiskolai tanulmányokat 'folytathatnak. Erre ösztönöznünk is kell őket. Az 5 plusz 1-gyel kapcsolatban a legtöbb probléma a szakmai előképzés körül csoportosul. Elgondolásunk az volt, hogy négy évi elméleti és gyakorlati szakmai tanulmányok után a tanulók minősítő vizsgáit tesznek, így rövidített idő alatt szakmunkásokká válhatnak. Ügy véltük, hogy ez a munkára nevelés pedagógiai céljainak elérése mellett hasznos velejáró lesz. de a gyakorlatban fő célkitűzéssé vált. Ezt mérlegelve, a Művelődésügyi Minisztérium már 1963-ban helyesbítő intézkedéseket tett. Kezdte szigorúbban számonkérni a feltételeket, s ahol ezek hiányosak, az 5 plusz 1-es forma helyett 2 órás gyakorlatot írtunk elő — mondotta és hozzátette: A munkára nevelés elve változatlanul megmarad; a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. A népgazdaság gyors fejlődését és változásait is szem előtt tartva az lesz a helyes, ha a tanulók a természettudományos tárgyakban minél mélyebben elsajátítják a termelés tudományos alapjait, s emellett megalapozott műszaki-technikai ismereteket szereznek. sodszor: az egyetlen szakmára történő szakközépiskolás képzésnek is meg vannak a maga nehézségei. Van ugyan olyan igény, hogy az iskola lehetőleg napra és adott munkahelyre képezzen embereket. Ez azonban kivihetetlen, mert sem az iskolarendszer, sem a tantervek nem bírják el a gyors változásokat. Az ipar, a mezőgazdaság és más területek gyors fejlődése, szerkezeti belső változásai olyan szakembereket kívánnak, akik képesek az adott területen többirányú tevékenységre és alkalmasak tpvábbképzésre is. Harmadszor: a szakminisztériumok újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy nincs szükség a termelés minden ágában felsőfokon képzett, úgynevezett szaktechnikusokra. Több olyan munkaterület is van (pl. vájár, statisztikus, könyvelő, tervező), melynek ellátására középfokon képzett szakember is megfelel. Mindezt figyelembe véve a Következő elhatározások érlelődtek meg: 1. A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző iskola marad. Ezt számszerűleg jelentősen fejleszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most az újabb határozatokkal jogot és ösztönzést adott arra. hogy közreműködésünkkel új tanterveket dolgozzon ki- Ezekben a tantervekben elsősorban a matematikai és a természettudományi képzést keil erősíteni. így most már reális lehetőség nyílik arra, hogy azok a szakmunkások, akik ilyen magasabb szintű képzésben részesültek, esti vagy levelező formában további két év alatt teljes szakközépiskolai végzettséget szerezzenek. 2. A szakközépiskola képzési célját és tartalmát, tehát megváltoztatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokonszakmák egy-egy csoportjára, s célul tűzi ki, hogy végzett tanulói — a termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig — sokféle feladat ellátására legyenek képesek. Az idevonatkozó terv pontos kidolgozása még előttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó, a továbbtanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. S még valamit: a végzettek nagyobb része munkába fog állni. 3. A középfokú technikusokat a jövőben nem az iskolákban, hanem az üzemekben képezik majd ki a szaktárcák irányításával — a gyakorlati termelő munka mellett és arra alapozva. Nem lehet ugyanis valaki jó technikus a termelési folyamat alapos ismerete nélkül. A technikusi beosztás is parancsnoki poszt, és az, hogy ki a jó irányító, szervező, az nem az iskolában dől el, hanem a gyakorlati munkában. Szakközépiskolai céljaink megvalósításához igen jelentős tartalmi és szervezési munkát kell elvégeznünk. Ezt hivatott elősegíteni a kormánynak az a döntése, hogy felállítja az országos oktatási tanácsot. A megyei tanács végrehajtó bizottságok mellett is lesznek oktatási tanácsok. Szeretnénk, ha ezek összhangot teremtenének a területükön lévő valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményt, iskolát érintő kérdésben. A felsőfokú oktatás Ilku Pál a felsőoktatásról szólva elmondotta, hogy elkészültek az új tantervek és programok s írják az új jegyzeteket, tankönyveket is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású szocialista szellemű szakembereket. Különösen nagy feladatai vannak a marxizmus-leniniz- mus tanszékeknek. Méltatva egy új tanintézmény, a felsőfokú technikum jelentőségét, elemezve a felsőfokú technikumokat életrehí- vó törvény végrehajtásának némely fogyatékosságát, a miniszter így folytatta: — 1963-ban vezettük be az új egyetemi és főiskolai felvételi rendszert. Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé tette, hanem meg is követelte, hogy megszüntessük a származás szerinti megkülönböztetést. Ügy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin elérhető pontszám felét középiskolai tanulmányuk alapján kaphatják; ezzel egyrészt elismerjük a középiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és szerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolai tanulókat, hogy még szorgalmasabban, még elmélyültebben dolgozzanak. A felvétel további fontos feltételeként a jelentkezők közösségi magatartását szabtuk meg. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi-rendszer kiállta a próbát, találkozott az emberek igazságérzetével és bebizonyosodott, hogy a teljesen nyílt versenyben is megáilták helyüket a fizikai dolgozók gyermekei. Ennek egyik bizonysága, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedett. Ilku Pál az esti- és levelező hallgatók munkájáról ezeket mondotta: — Helyesnek és igazságosnak tartanánk a fluktuáció tervszerű megszervezését a nappali, valamint az esti és levelező tagozatok között, olymódon, hogy azokat a fiatalokat, akik a nappali tagozaton mások helyét elfoglaljak, de magatartásukkal rossz példát mutatnak, tanulmányaikat elhanyagolják és vizsgáikon megbuknak, az esti tagozatra irányítjuk, az esti tagozatról pedig a legjobbakat — ha ezt maguk is kívánják — a nappali tagozatra visszük. Köszftiiel a pedagógusoknak A szónok a továbbiakban elismeréssei szólt a pedagógusok munkájáról és megjegyezte: *■ Az iskola és az élet, a gyakorlati összekapcsolásáért tanáraink és egyetemi oktatóink jelentős része kezdeményezőként vett részt. Az általános iskolák nevelői az iskolatelevíziót nagy örömmel fogadták, s annak lelkes segítőivé is váltak. Eldugott kis falvak nevelői meglepően értékes, saját maguk által kipróbált módszerekkel keresik fel az iskolatelevízió szerkesztőségét — mondotta, majd a neveies hiányosságairól szólt — A nevelés helyenként gyakran csak az értelemhez szól, az érzelemre nem épít nem eiég meggyőző a nevelés, a nevelői munka. Egyes pedagógusok mintha arra várnának, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünk valamiféle mechanisztikus módon teremt szocialista szellemű tanulókat és egyetemi hallgatókat. Egyes, nevelők szinte úgy vélik, hogy a nevelést is pótolhatja, Pedig a szocialista szellemű és jellemű emberek alapvonásait az iskolában, az egyetemeken kell kialakítani. Pedagógusaink nagy többsége munkával nagyon is túlterhelt. Több ezer úgynevezett képesítés nélküli pedagógus az oktató-nevelő munkával küszködve most szerzi meg pedagógiai képesítését. A pedagógus ellátottságban helyzetünk ugyan javul: ebben a tanévben képesítés nélküli nevelőket már nem kellett alkalmaznunk, de a több mint 90 000 pedagógus jelentős része — főleg a természettudományi és nyelv szakos tanárok — ma is jóval többet dolgoznak, mint amennyire óraszámuk alapján kötelezve lennének. Nem ritka az olyan tanár, aki heti 30—35, vagy több órában tanít. Sok erőfeszítést tettünk, hogy a pedagógusokat megszabadítsuk a túlterhelésüket még fokozó adminisztrációtól. Oktatásügyünk és a pedagógusok helyzetének javításában mindenek előtt pedagógus lakásokra van szükségünk. Ezt átérezve a tanácsok az elmúlt 5 esztendőben nagy erőfeszítéseket tettek a pedagógusok lakáshelyzetének javítására. A különféle érők összefogásából 3135 nevelői lakás készült el. A kormány gazdasági bizottsága az elmúlt napokban tárgyalta a pedagógus lakásépítések és vásárlások ügyét, s olyan határozatot hozott, amelyek megvalósításával jelentősen javítani tudunk a helyzeten. Pedagógusaink életkörülményei megjavításának van még egy kérdése, s ennek megoldására méltán rászolgálnak nevelőink — a pedagógusok fizetésének rendezése. Ezt a dolgozók is régóta támogatják, a kormány _ is mindig elismerte jogosságát, de gazdasági helyzetünk alakulásától kellett függővé tenni a megoldást. Reméljük, az 1966. évben mód nyílik a fizetésrendezésre, s ezzel se- oítiük pedagógusainkat, hogy tevékenységüket még inkább az iskolai munkának szenteljék. A pedagógusokon kívül eredményeink elérésében sokat segítettek a megyei tanácsok művelődésügyi apparátusai, a szülői munka- közösségek és az. iskoláinkban működő ifjúsági szervezetek. Szeretném ezt is megköszönni és egyben kérni további támogatásukat — mondotta Ilku Pál. Majd így fejezte be beszédét: Kérem beszámolóm megvitatását és elfogadását. Kérem tisztel képviselőtársaim tanácsait, segítségét. A beszámoló elhangzása után az elnök szünetet rendéit ed. Az országgyűlés délután Pólyák János elnökletével folytatta munkáját. Megkezdődött a művelődésügyi miniszter beszámolója feletti vita. A vitában lapzártáig dr. Fekszi István Szabolcs-Szat- már megyei, Varga Zoltánná Győr—Sopron megyei, képviselő, Veres József munkaügyi miniszter, Szabó János Bar rína megyei Simon István Veszprém megyei képviselők szólaltak fel. A szakképzés feladatai Ilku Pál ezután a legfiatalabb iskolatípusról, a szakközépiskoláról beszélt. Az érettségizett szakmunkásokat képző szakközépiskola a társadalom azon igényéből is született, hogy a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolák közti egészségtelen arány megváltozzék. Az első szakközépiskolai osztályok szervezése óta csak 6 év telt el. 1959/60-ban az első osztályba 200, az idei tanévben 16 ezer tanuló iratkozott be. Ez 6500-zal több, mint az összes ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumok I. osztályosainak száma. El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépiskolákra vonatkozó elgondolásainkból három lényeges dolgot nem igazolt kielégítően. Először: bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges a szakmunkások középiskolai képzése, és a három éves szakmunkás- képző iskolák szakköépisko- lává alakításának nincsenek meg a tárgyi, személyi feltételei. Egyébként is a népgazdaság számára nagy gondot jelentene a* munkába állás egy évvel való eltolása. MáA Hxocialittta brigádok Újtipusú emberek A „szocialista módon élni” a mozgalom jelmondatának az a követelménye, amelyre legnehezebb vállalást tenni, s a vállalás teljesítését sem egyszerű ellenőrizni. Ez utóbbi elsősorban a brigádtagok otthoni életére, magatartására vonatkozik. A munkahelyen persze szemmel lehet kísérni a fejlődést, a változást, a közösségi érzés és gondolkodás térhódítását. Ez lemérhető a fegyelmezettségben, az elvtársi segítőkészségben, a másik megbecsülésében, a tiszteletteljes hangban, a társadalmi tulaidon hű kezelésében. stb. E tekintetben van Több gyárunkban a szo- • K-írr^^okban kinevelődött, jó szervezőkészséggel ze«delkező. dolgozók átmentek más brigádba segíteni. TTezroműi'ödásük nvomái megiavult a munkamorál, sőt. úiabb százak kapcsolódtak be a mogalomba. A vaer-■» "r-rvc^ri Vi'Hinf'ívf szakmailag gyengébbeket, közös rendezvényeken átadják tapasztalataikat. A közösségi érzés szép példája, hogy részt vesznek egymás családi házának építésében is. A Tűzhelygyárban a TMK műhely szocialista kollektívája Kecskés József otthonának megteremtésében segédkezett. A Síküveggyári Dávid Imre és Angyal László szocialista brigádja elmaradhatatlan segítőtársai az új otthonok megépítésének. Ugyancsak mély, emberbaráti érzés készteti Nagy József, Schink József és Klenóczki László brigádtagjait társaik megsegítésében. Hasonló megnyilvánulásokkal találkozunk megyénk többi üzemében. Az pedig már természetes dolog, hogy beteg társaikat mindannyian meglátogatták, ajándékokat visznek nekik, elintézik ügyes-bajos dolgukat. A közösségért való fáradozásukat tükrözi az a sok társadalmi munka, amit városuk, üzemük szépítése, építése érdekében tesznek. Az Acélárugyárban hatezer, az Öblösüveggyárban háromezer, a Tűzhelygyárban ezer órát fordítottak az ilyen természetű vállalások teljesítésére. A síküveggyáriak üzemük fejlesztését kétezer önként vállalt munkaórával gyorsítják, melynek során elvégzik a kéményépítéssel kapcsolatos földmunkálatokat.- A bányaüzemekben csaknem minden csapat százhúsz, százötven órát töltött el a tsz-ekben. Az újtipusú embert testesítik meg azok az idős szakmunkások, akik a szocialista munkaerkölcs kialakításának jegyében, az Ipari tanulókat nemcsak a szakma jó elsajátítására tanítják, de kialakítják bennük az öntudatos munkás jellemvonásait is. A munkamódszer átadók azok, akik ellenszolgáltatás nélkül teszik közkinccsé évtizedek alatt összegyűjtött tapasztalataikat. Nem egy helyen családi problémákat old meg a baráti, emberi, meleg szó. Összebékí- ti a sokszor indok nélkül ha- ngvókat; leszoktatja az italozásról a magukról megfeledkezett családapákat. Jórészük van abban, hogy egyre több férfi belátja: az asszony nem rabszolgája a férjének, hanem egyenrangú társa. Magasfokú erkölcsiségüket mutatja _ az is. hogy a társadalmi bíróságok által elítélteket igyekszenek a helyes útra téríteni. És ez bizony nem megy máról-holnapra. Naponta érzik annak igazságát: az emberi gondolkodás átformálása szívós, következetes munkát kíván. E sorok olvastán némelyek azt mondhatják: hát már ez. is valami? Igen, mindez talán apróság. De vajon nem ezekből és az ehhez hasonló apró mozzanatokból tevődik össze az élet? S vajon nem az ilyen „apróságok” szorítják ki az önzést, a harácso- lást, az egyéni különcködést, hogy helyüket elfoglalja a társadalmi érdek szolgálata, a közös tulajdon védelme, a megbecsülés szelleme, amelv nem ismer torzsalkodást, emberi életeket tönkretevő rossz- indulatot? Csak a dicséret és elismerés hangján szólhatunk ezekről az újtipusú emberekről, akik mindannyiunk boldogulása érdekében egy tisztább, magasztosabb társadalmi eszme, a kommunizmus megvalósítása felé törnek. Murányi László
