Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-09 / 267. szám
1 !>K5 november 9 kedd. N'ÓGR^n 3 Gondolsz-e rá ? eredmény: fél millió forint értékű — más gépeken, más műhelyekben — hasznosítható hulladék, illetve bizonyos gyártmányoknál új technológia, az optimális gépbeállítás megkeresése. A két hónapi rendkívüli. ügyelet egy milliónál többet érő anyagot mentett meg. A gyáriak azonban nem álltak meg itt, keresni kezdték, mi az oka, hogy egyik műhely hulladékba löki azt, amit a „szomszédban" még jói használhatnának? És arra is választ kerestek, miért nem „fájt” eddig is, hogy az anyagleszabásoknál a szükségesnél jóvá) több volt a hulladék? A választ, valóban alapos, mindenre figyelmet fordító jelentést megtárgyalta a gyár valamennyi vezető szerve, s a határozatként rögzített intézkedések végrehajtása során nemcsak a zsebbevágó anyagiakat — a nyereségrészesedésre fordítható összeg csökkenése, stb. — hangsúlyozzák, hanem a dolog emberi oldalát is, miszerint egyik műhelyük — a fiatalok megállapította összeg évi nagyságát tekintve — mintha csak azért dolgozna, hogy legyen mit a hulladékba vinni!? Ez nemcsak meghökkentette az embereket, hanem arra is késztette, hogy új szemüvegen át nézzék a maguk és mások munkáját „Gondolsz-e rá? — így teszi fel a kérdést a vassal sok éven át birkózó munkás, Gazda Géza. És túl azon, hogy szavaival egyetértünk-e, kérdést kell, hogy feltegyünk napról-napra önmagunknak. És nemcsak kérdezni kell, hanem — felelni is rá! A mindennapi tettek nyelvén. M. O. Szakmunkásképzés a termelőszövetkezetekben (Tudósítónktól) Közeleg a téli oktatási idény. Ilyenkor a drégelypa- lánkl tsz-tagok Is felcserélik a szerszámot a könyvvel. Sok a bogyósgyümölcse a szövetkezeinek, márpedig a málna, a földieper és a íeketeribizke szakszerű kezelést kíván. Mind több gyümölcsösben dolgozó tsz-tag igyekszik megszerezni a szakmunkás képe' sítést. Húszán vesznek részt ebben az oktatási formában és most a télen már a második évfolyamot kezdik el. Az első évfolyamon mind a húsz részvevő, tizennyolc férfi és két nő, sikeresen vizsgázott. Átlagosan négyes eredménnyel végeztek, de több jeles bizonyítvány is akadt. Az idei tanulási idényben is meg akarják őrizni a jó tanulmányi színvonalat. A szerződéses sertések új ára Űj sertésárak lépnek életbe 1966 január 1-től. A hizla- lési szerződések teljesítésére átadott vágósertés szerződéses felvásárlási ára fehérhússertésnél 100—115 kilogrammos súlyban 16 forint kilónként, 115 kiló fölött pedig 15 forint 20 fillér, hús- és húsjel- legű sertésnél 100-120 kilós súlyhatáron 16, 120 kilón felül pedig 15 forint; zsír- és zsírjellegű sertésnél 120—140 kilós súly esetén 15 forint 20 fillér, 140 kilón felül 15 forint kilónként. A tenyésztésbe fogott hízott koca és kan- lott sertés kilója 170 kilón felül 14 forint 50 fillér. A nevelési szerződések teljesítésére átadott süldő szerződéses felvásárlási ára fehér hússüldőnél 18, minden más- jellegű süldőnél 17 forint 50 "illér kilogrammonként, 30-60 áíIós súlyhatárt véve alapul. Népművészeti kiállítás— nógrádi érdekességgel a Hajdúságban „Sokszor odamegyek egy- egy munkáshoz, megfogom a vállát, s rámutatva a selejt- be dobott munkadarabra, a szükségesnél vastagabb forgácsra, a hanyagságból eltörött táblaüvegre, azt kérdezem: gondolsz-e rá, hogy ebben kétkezi testvéred munkája, ereje, verejtéke van benne?” A szavak egy idős, 76 esztendős ember ajkét hagyják el: Gazda Gézáét, akinek nevét egy ország visszhangozta, a Kossuth-díj a nevével jelzett anyagtakarékossági mozgalom sikerének elismerését jelentette, a ma mér olyannyira természetes mozgaloméi, amely átszövi mindennapjainkat, üzemekben, műhelyekben, a gépek mellett. Az idős, ma már nyugdíjas vasmunkásnak máris igaza van: leggyakrabban inkább csak az anyagi oldalát hangsúlyozzuk, kevésbé az emberit, az érzelmit, holott ez utóbbi jelentheti a nagyobb hatásút. Azzal érvelni, hogy nyersanyagszegény hazánkban minden ércdarabnak, liternyi kőolajnak, s a belőlük kÄzült félkésztermékeknek becsülete kell legyen, igaz érvelés, mégis, elvonatkoztatott. Könnyebben talál utat a szívhez, s az értelemhez a szó, ha azt magyarázza: mennyi fáradtság, az izmok új és új erőfeszítése kell ahhoz, míg a vasércből öntvény, az öntvényből cső, palack, lemez lesz, mfg a kőolaj-finomítók bonyolult csőhálózatán, krakkolótor- nyain átjutva — motortáplálóként, vagy éppen — műanyagként szolgálja az embert. S az alkotásnak mennyi emberi öröme, büszkesége fűződik minden szál deszkához, minden kiló szénhez, a kékesen csillogó acélrúdhoz, a „fémkeblű dinamók” által fejlesztett villamosenergia kilowattjaihoz, az új otthonok tízezreit összetapasztó cementhez, csakúgy, mint a sokszor sárbataposott apró kis csavarhoz. Amikor az élet értelmét munkában meglelő ember épit, alkot, teremt, a saját családjának boldogulásával együtt a nagy család öröméért és boldogulásáért Is fáradozik. Aki az emberi kéz által létrehozott értékeket nem óvja, az saját emberi mivoltát sem becsüli. Soha nem felejtem gyermekkoromnak azt az élményét, amikor nyiladozó értelemmel arról faggattam apámat: miért nem szabad a kenyérrel játszani. S akkor ő színes elbeszélésével képzeletben elvezetett a nyirkos őszi barázdák közé, ahol az „életet” vetik. Szavait hallgatva aggódtam a zsenge kis növényért, amikor csikorgó téli fagyok gyötrik, lelki szemeimmel rémülten lestem a kalászokat ledöntő viharfelhők érkezését. Belenyllalt derekamba a fájdalom, amikor megsuhant a kasza, torkomba szorult a por, vállam véresre dörzsölte a zsák, amikor elérkezett a cséplés. A molnárokkal együtt tapintottam a puha, meleg lisztet a malomban, s perzselődtem forró kemencék előtt, amikor sült az áldott kenyér. Igen akkor és mindörökre megértettem, miért érdemel becsületet kenyerünk minden morzsája. A fiatalok sokszor megmosolyogják az idős emberek gyűjtószenvedélyét: darabka drót, görbe szög, fűrészelésnél lehullott fadarab, kopott gumiköpeny része mind-mind „valamire még jó lesz.” Ösztönös megbecsülése ez annak, amit a legbonyolultabb szerszám — az ember keze alkotott. Megbecsülése, mert az idősebbek még jóval közelebb voltak az anyaghoz, mint a ma embere. Az anyaggal való manuális, közvetlen kézi birkózás annak becsületét Is nagyobbra növelte, mint most, amikor csak etetni kell az automatát, a félautomatába befogni és kivenni a megmunkálandó darabot, a szalag mellett egy^-egy mozdulattal helyére illeszteni valamit. Mégsem törvényszerű, hogy a munka könnyebbedésével kisebb legyen az anyag becsülete. És nem is kisebb, ha — „magának” csinál valamit az ember. Amikor házát építi, a törött, téglának is helye van, a nagy építkezéseknél azonban beletapossa a sárba, gödröt tölt fel vele. A fémmunkás bosszankodik, mert a gyerek lábán napok alatt szétmegv a cipő; s a ci- pőovári munkás azon mérgelődik, hogv két hete vásárolt mosógépe „bedöglött”, mert nem szerelték össze tisztességesen. Nem inkább a kezünkbe adott fém, fa. szövet, okos, becsületes felhasználását? Egyik gyárunkban — önszántukból — érdekes kísérletbe kezdtek; lelkes fiatal műszakiak két hónapon keresztül „hulladékellenőrzést” végeztek. Semmi nem kerülhetett úgy ki a gépektől, a műhelyekből a hulladékdombra, hogy valamelyikük ne lássa. A mellékelt lapon igazolták a láttamozási, s az Nagyszabású néprajzi és népművészeti kiállítás nyílt a napokban Hajdú-Bihar megyében, a püspökladányi járási művelődési házban. A kiállítás Dorogi Márton, az egyetlen magyar szűcs-ornamentika kutató életművét tükrözi. Tárgyai között több jellegzetes népművészeti terület alkotásai, így Nógrád megyében gyűjtött anyagok is bemutatásra kerültek. A kiállítás túlnő Hajdú-Bihar megye keretein, s minden azt indokolja, hogy a szép, hézagpótló anyagot a Hajdúságon kívül is meg kell ismertetni, elsősorban pedig azokon a vidékeken, ahol a kutató megfordult, gyűjtőmunkát végzett, — így többek között Nógrádban is. 2x2 méter = hanyagság! A Szakszervezetek Megyei Tanácsának kérésére a Nógrád megyei Népművelési Tanácsadó a nyár folyamán kul- túrszociológiai felmérést végzett az iparmedence négy legnagyobb munkásszállásán. A vizsgálat népművelési jellegű volt, de munka közben számos olyan szociális és higiéniai ellátás több olyan hibáját tapasztaltuk, amelynek megszüntetésére az SZMT jónak látta haladéktalanul felkérni az illetékes SZB-ket és vállalatvezetőségeket. Ennek több mint három hónapja. A napokban az SZMT munkatársa körútra Indult, hogy megnézze, milyen eredménynyel járt a felhívás. Egy emelet lépcső Annak idején panaszkodtak Nagybátonyban az étel minőségére és mennyiségére. Időközben a szálló konyháját megszüntették, és most az MTH iskolából hordják át a kosztot. Ott azonban csak délben főznek, a három műszakban dolgozó bányászoknak azonban este is főtt étel jár. Meg is kapják — hidegen. A gondnok számtalan levelet írt már a felettes szervekhez, azok az Egri Üzemélelmezési Vállalathoz, mintegy két hónap óta nincs semmi változás: csaknem nyolcvan bányász esténként hidegen eszi meg a pörköltet, vagy más zsíros ételt — ha megeszi! Sokszor azonban otthagyják. — Nem vagyok átkozódó természet — mondja egy őszhajú bányász—, de kívánom, hogy az illetékesek egy hétig itt egyék velünk a „hidegtálakat!”... Azt hiszem, rögtön intézkednének! ... Hajlottválú nénike mossa az emeleti folyosót. Meglát bennünket, elénk tipeg: — Maguk jöttek ellenőrizni?.. Jaj, elvtársak, az Isten is megáldja magukat, intézkedjenek már, hogy nekem ne kelljen minden nap a földszintről felhordani a Vizet a takarításhoz! Itt a csak az emeleten, de lezárták ... És tessék elképzelni, egész télen hideg vízbe nyúl- kálunk, nem adnak meleget ... — és elénk tartja gémberedett, puffadt ujjú, köszvényes kezét. — Valóban lezártuk az emeleti vízcsapot — tájékoztat a szálló gondnoka. — Mert fönt nincs lefolyó, és előfordult, hogy nyitva hagyták a csapot, beázott a meny- nyezet. Ne is haragudjanak, én nem vállalom a felelősséget ... És különben is: ott van a vízcsap mellett az emeleti WC. Több mint egy éve felbontotta a bányaüzem külszíni gépészete, hogy majd megjavítják... egy éve, és azóta is úgy áll, azt mondják, nincs két méter százas lefolyócső! Oda pedig be lehetne kapcsolni a vízcsap levezetőjét. Ki fizesse a borravalót? Ha vendég érkezik az iparmedencébe, ritkán megy el anélkül, hogy a mizserfai bányász munkásszállót meg ne mutatnák neki. Joggal büszkék erre a megye vezető szervei: a földszinten munkaruha-öltöző, csizmalemosó — a bányászok tiszta ruhában jutnak fel a szobákba. Ez többé kevésbé meg is látszik a hálókon és a társalgókon. A lepedők is örömtelién tiszták. Ez utóbbiról azonban sokat tudnának értekezni a házi mosodában dolgozók. Hiába a modern gépi felszerelés, a kezüket kieszi a vegyszer és tenyerükre bőrkeményedéseket „varázsolnak” a gyökérkefék. — Másként nem tisztul ki — mondják. — Mikor a mosógépet fölszerelték, „elfelejtették” úgy megcsinálni, hogy mindkét irányban forogjon. \ gondnok elvtárs azt mondja, ha valamelyikőnk adott volna egy százast a szakembereknek, akkor vígan forogna a gép előre-hátra... de hát ki vegye elő a zsebéből az „állami borravalót”? Bár, ha tudjuk, hogy ennyi kínnal jár, bizony szívesen odaadtuk volna!.. — Mikor volt a szerelés? — kérdezzük. — Van annak lassan már két éve, bizony... Kiönt vagy nem önt? A salgótarjáni vasutas munkásszálló gondnoka kicsit rezignálton nyitogatja a hálók ajtaját: az épület régi, rendkívül korszerűtlen, valamikor üvegház volt, abból alakították át, ideiglenes jelleggel, több mint tiz évvel ezelőtt. Az ideiglenes jellegnek az az „előnye” mindenesetre megvan, hogy sohasem kapnak felújítási keretet, csupán fenntartási pénzt — Ezt azonban nem is látjuk, olyan nagy bajnak — magyarázza az értelmes gondnok —, hiszen most már csak sor kerül majd az új szálló építésére. Az őszi esőzések vészes közeledtével inkább az foglalkoztat bennünket, hogy kiönt-e, vagy sem az emésztő gödör!.. A vasútnak valamikor volt központi tisztító brigádja. Ha hívta őket az ember, jöttek és rendbe tették a dolgot. Vagy három év óta megszűntek és a tisztítást az egri „szippantok” vették át, de csak elméletben, mert a csövük két méterrel rövidebb a keltekénél, és évek során GAZDASÁGI FEJI OOKSI JNK IDŐSZERŰ KÉRDÉSÉI llllilTnilinfnilfilllllllllllMIWWIWIIIIIIIIIIIIIIllWIIIIIIMIIHMHIHfiilgülMIMMBIIBnWIIliiBMiBHlMWllIMBlllllMHMH Árutermelés és gazdasági irányítás „Áru, érték, ár, piac” — mindennapi, ismert fogalmak. Aki nem tanulmányozta a közgazdaságtant, semmi meghökkentőt nem talál abban, hogy a szocialista társadalomban árutermelés van. Pedig a dolog távolról sem Ilyen egyszerű. A szocialista társadalomban folyó árutermelés alapjaiban más mint a megelőző társadalmak árutermelése. Elég arra utalni; az áruk döntő többsége, a sok nyersanyag, a bonyolult, nagyértékű gépek, műszerek stb. áruforgalmának az a sajátossága, hogy amikor az egyik vállalat eladja, s a másik megveszi, a tulajdonos nem változik, hiszen az mindkét esetben a szocialista állam. Az Is lényegbevágó, hogy a tőkés árutermelésben a piac döntötte el utólag, hogy mit kell termelni, s amit termeltek, arra valóban szükség van-e, mig a szocialista társadalomban felmérik a szükségletet és előre megtervezik a termelést. A kai htalista árutermelésben a termékek árát is nagymértékben befolyásolja a piac. A szocializmusban az árakat is megtervezik, nincs lehetőség a piaci viszonyok kapcsán a nyerészkedésre, nincsenek mindennapos áringadozások (itt természetesen nem az u. n. „szabadpiacra” gondolunk, amely bizonyos keretek között fennmaradt és az áruforgalom viszonylag jelentéktelen részét bonyolítja le). A különbségek mellett figyelembe kell venni az azonosságot, a megegyezést is a megelőző árutermeléssel, hiszen azonos vonások nélkül aligha tekinthetnénk „árutermelésnek” a szocializmusban folyó termelést. Milyen vonásokra gondolunk? Hogy csak néhány leglényegesebbet emsa gyakoroljon megfelelő befolyást a termelésre. A gazdasági irányító rendszer átalakításának egyik lényeges mozzanata az, hogy az árutermelésnek ezeket az általános vonásait, követelményeit jobban érvényesítsük. A piac nálunk nem szabályozza, nem is szabályozhatja a termelést, hiszen erre a terv hivatott. Ugyanekkor az eddiginél nagyobb szükség van arra, hogy a kereskedelem közvetítse a piac, a fogyasztás „véleményét” a termelésről, s ez befolyásolja, a szükségletek változásához igazítsa a termelést. Közismert, hogy e szükségletek és ennek megfelelően az igények a technika gyors fejlődése alapján bel- és külföldön, termelési eszközökben és fogyasztási cikkekben egyaránt gyorsan változnak. Ezeket — csak a termelés területén mozogva, nem mindig és főleg nem időben tudjuk feltárni. A piac, a piaci viszonyok átgondolt, jobb, szélesebb felhasználása segíthet ezen, a szükségletek iránti nagyobb érzékenységre, rugalmasabb alkalmazkodásra serkenteni a termelést A termékek áruvoltából ered az Is, hogy értéküket, a rájuk fordított összes kiadást számon tartsuk. így derül ki, hogy nem fordítunk-e többet egy-egy termékre, mint amennyit kellene, nem túl drágán termelünk-e? A vállalatok, minden termelő kollektívát, minden vezető és beosztott dolgozót arra kell ösztönözni anyagilag is, hogy olcsóbbá tegyék a termelést. Ez a piac egyik fő követelménye és a nemzetközi piacon különösen parancsolóan jelentkezik ez az igény. A gazdasági irányítás átalakításának egyik alapelve az, hogy ennek az igénynek minél jobban meg kell felelni. Utsünk: arra, hogy a termékek ára nagyjából az előállításukra fordított költségek összege, pontosabban értékük közelében alakuljon ki, hogy növekedjen a pénzbevételek, és kiadások összevetésének, a jövedelmezőségnek és gazdaságosságnak súlya, jelentősége, hogy a piaci viszonyok, a kereslet és a kínálat alakulámég nem találtak hosszabban .. Kitartó keresgélés után leltünk helyben egy embert, aki „hagyományos módon” hajlandó volt kitakarítani. Sieg is csinálta, de akkor jött az igazi kálvária, mert nejünk, állami vállalatnak nem lett volna szabad maszekkal munkát végeztetni... Nagynehezen mégis kifizették, de különböző adók címén levonták tőle az előre kialkudott ár harmadát. Idejött a nyakunkra veszekedni, lehordott mindennek — és azóta természetesen szóba sem áll velünk... A magyarázatba beleverejtékezett, megemeli a sapkáját, és úgy tárja szét a kezét: — Nagyon örülök ennek az ellenőrzésnek, mert szeretném, ha minél többen tudnának lehetetlen helyzetünkről. — Ki tudja, egyszer még az is előfordulhat, hogy valaki intézkedni fog ebben az ügyben... A megejtett vizsgálatból mér mindjárt a végén kiderült annyi, hogy a három hónappal ezelőtt feltárt hibák döntő részét kijavították. A fentiekben szándékosan azokat tettük szóvá, amelyekben nem történt változás. Szándékosan, mert nemcsak bosszantó a változatlansága, de az is, hogy néhány ember nemtörődömsége, mennyi kellemetlenséget okoz százaknak ... Kunszabó Ferenc Az áru és piaci viszonyokból eredő igen fontos követelmény az is, hogy az árak — mind a vállalatok közötti forgalomban érvényes termelői árak, mind a fogyasztói árak — az eddiginél jobban tükrözzék: mennyibe is került a valóságban a szóban- forgó termék előállítása. Ezt „közgazdász-nyelven” úgy fejezik ki, hogy az árak valóban a termékek értékét tükrözzék, azon alapuljanak. Ennek a követelménynek a kielégítéséhez az kell, hogy az új gazdasági irányító rendszer keretében tökéletesítsük árképzési rendszerünket Az árképzés, ármegállapítás fő baja az, hogy túlságosan központosított. Az Országos Árhivatal jelenlegi léte számának többszörösével sem tudná gondosan és pontosan kidolgozni az összes termelői árat, de erre nincs is szükség. Országosan mindenekelőtt az árpolitikát, az árképzés fő elveit kell kidolgozni és őrködni ezek végrehajtáA fogyasztói árak képzésében lényegében ugyanez a probléma. Ezeket a Belkereskedelmi Minisztérim szabja meg. De gondoljuk csak el: képes-e az árkalkuláció helyességét ellenőrizni egy központi szerv, amikor több mint százezer cikkről van szó? Nyilvánvaló, hogy eredményesebb, ha csak az elvek kidolgozására és a legfontosabb cikkek árának helyes megszabására koncentrálják a központi szervek erejét, és megfelelő ellenőrzés mellett növelik az olcsóbb szervek jogkörét rBognár Gyula
