Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-07 / 266. szám

* «or*r t*!<v 7. NOCK An Egy távoli telepen «n^rff?,^AJMifZÖTf6 é^nP^e Anna udvanasan mosoly- Sándorra, mert ha nem tudná, lőtt... Elvitték a műhelybe. t=t?Ív1U ember- l8az> ,tala1' gott Sándor közelebb húzta a koszorús írónk mellől a nagy Sándor is rendelt egy kávét. gatjaK vajon mikor alszik a székét és pesti forgalomban elsodródott — A múltkor, tudja, ott az gatják vajon mikor alszik? Éjszaka is gyakran felbukkan az olajkutaknál, terepjáróján kereszttil-kasul járja a megye­nagyságú mezőt. Mégis otthoni szobája bölcsészkari tanáré is lehetne. A mennyezetig érő polcokon, a kissé kopott író geológusnőhöz megkérdezte: — Mi a véleménye? Érde­kelne. ANNA elmondta, hogy töb­bet várt. Mert szerinte nem elég leírni azt az ismert jelen­asztalon, az alacsony kávézó séget, hogy léteznek közömbö- gított néma lakótelep. Jobbra OCr/tol rvn n r ^1A Am jCm ran lortol oKKm 1 ^ + ,, rf 1»- _ _ _ a neje . .. most ismét független öregnél nem tudtunk nyugod- férfi dolgozó ... tan beszélni. Azóta sokat gon­Anna elpirult és válasz nél- dolkodtam magán. Hogy élhet kül kisietett az előszobába. egyedül? Nem is tudom pon- ERÖS HOLDFÉNY világi- tosan, melyik faluban van a tóttá meg a friss havat. Élőt- „főhadiszállása”? tűk a tojáslámpákkal kivíró­asztalon, a rádió tetején és sen, legalábbis látszólag közön­minden elképzelhető helyen bösen élő fiatal mérnökök. A könyvek, folyóiratok, újságok, jelenseg leírása még akkor se Aligha sejti, hogy egy esti ká- elég — mondta —, ha beszéd- véra szóló meghívása bizonyos stílusukat élethűen adja vissza / rangot jelent a telepen. Kis- az író. Meg kellene kísérelni sé különcnek tartják az „őre- a társadalmi okok feltárását, get” (különben 42 éves), olya- Anna igen jól ismerte a ma­a völgyben az ezüstfényű olajtartályok. Egyszerre Anna nekiiramo­Anna elgondolkodva mo­solygott. — Látom, a „főhadiszállás­dott. Futott vagy húsz métert, ra” emlékszik. Különben a fő- aztán csúszott egyet. Sándor hadiszállásom pár száz méter­felnevetett és utána vetette re a határtól, igen csendes magát. Egy hógolyó éppen hely. homlokon találta. Anna ka- — Az olajosok közül egye­nok is, akiket koruk és vég- gyár, a francia és különösen a cagott, Sándor visszadobta. dűl lakik ott? n I n - jt _ __ ft —Irl O CZ1 'Tibi 1 f ArOPT í A 1 Wl A 4 " . ___ . . - - — a z ettségük alapján az üzem sze- klasszikus orosz irodalmat, mélyzeti osztályán az új értel­miséghez sorolnak. • Annak a szombatesti össze­jövetelnek kétségtelen érdé- — Beszéljetek már másról kessége volt, hogy részt vett — szóit közbe a házigazda — azon — az orvoson és egy idő- mert a végén kiderül, hogy sebb gépésztechnikuson- kívül ez a geológus kisasszony töb- — a főmérnök íróismerőse is. bet olvas, mint te... Előz» nap a megyeszékhelyen — Dehogy is ... Csak sok rendezett iró-olvasó találkozón időm van... — Furcsán mo- szerepelt és ha már itt volt — solyogva mondta: — A magá- anogy mondta — körülnéz az nyos hölgy sokat olvas a pré- okíjmezőn, na és természetesen rin ... Mit is tehetne mást? A lányszálló előtt kifulladva — Igen. A furósok és két megálltak. Anna egészen ki- gépésztechnikus a közelben pirult. Fehér prémszegélyű laknak, hazajárnak. Az én meglátogatja az „utolsó poli­hisztort”, vagyis a házigazdát. Sándor, az író, fiatal ember volt. Városias külsejével nem rítt ki környezetéből. Szürke nadrág, kihajtott nyakú ing, vastag pulóver, sima fekete ci­pő. Mint bármelyik huszonöt­éves technikus, szakmunkás vagy agronómus. Ezt különösebb szomorúság nélkül jegyezte meg. Később magyarázatképpen hozzátette, nogy nem nagy eset, ha külö­nösen az oroszokat jól ismeri, hiszen Leningrádban tanult. Eredetiben olvassa Blokkot és Jeszenyint is, pedig az nem könnyű ... Dehát ha Sándor FELHAJTOTTAK két-két Jart arra különösen Lenin- kupica ttezta ^Iv.pálinkál.A házigazda csendes, hamvasszo- ke felesége minden figyelmez­tetés és feltűnés nélkül szend- vicses tálakat és süteményt rakott az alacsony asztalra. A társaság tagjai nekiláttak. Megzörgették az ablakot A ott valóban közelharc folyik egy-egy újonnan megjelenő jobb könyvért és egyáltalán jobban benne van a levegőben a kultüra-éhség. — Irigyelheti a fiatal szov- jet írókat — mondta Anna háziasszony kisietett. Hidegtől Sándornak — ott az irodalom pirosra csípett arcú fiatal nő közügy, mindennapi kenyér, dugta be fejét az ajtónyílason. Sándor azt válaszolta, hogy — Ugye milyen neveletlen 6 lrigykedik senkire, vagyok — kérdezte ijedtséget mert éppen az az izgalmas, tettetve —, csak így hivatla- hogy nálunk is fel kell szítani nul betörök. az érdeklődést — Csak jöjjön Pannika — szólt a házigazda. — A szöveg- A házigazda szürke sörényét magyarázatokat majd a végén gereblyézve megjegyezte: olvassuk el... — Csak semmi irigykedés ... Anna geológus mérnök és A honi intelligencia is veszi a közvetlenül a határszélen pró- könyvet. Itt a telepen is szé­bafúrásoknál dolgozik második pen fogy a könyv. Megveszik éve. a mérnök urak, aztán később Amikor megtudta, hogy Sán- a megfelelő méretűeket az ak- dor író, meglepetten felkiál- váriumuk alá dugják, hogy ne tott: billegjen... — Valóban ? ... Negyed tizenegykor Anna Kiderült, hogy Anna emlék- felállt és búcsúzni kezdett. hvgenyij Dolmatovszkij: Igazság Igazság hány van? Egy vagy kettő? S ha egy van, akkor melyik az, amely nem elnéző-felcjtő, hanem könyörtelen-igaz? Nos azt, hogy két igazság volna, én még ostyában sem veszem be — ám vállalt igazságomra a tcstem-lelkcm felteszem. Lenintől kaptuk ezt az egyet, s az ínség iskoláin át októberszabta sorsunk ez lett: fekete liszt, de tisztaság, tisztesség, lelkiismeret, katonaeskünk s rendületlen bizalmunk: együttvéve lett Igazságunk, mely egy. Egyetlen. Badó György fordítása mentem a konyhába a rekedt hangú asszony, a srácok és a morgó családapa közé. Pró­báltam megérteni, miért tarta­nak engem idegennek, aki ti­zenhét esztendővel ezelőtt kö­zülük jöttem? És már nem bántam, ha a gyerekek besá­rozzák a torontáli szőnyege­met, csak jöjjenek a szobám­ba ... Azután együtt vacsoráz­tunk ... De nem úgy, hogy én mindent elfogadtam, ahogy van ... Nem ... A legnagyobb lányt rászoktattam, hogy min­den este vacsora előtt alapo­san takarítsa ki a konyhát, súrolja le az asztalt és hajtsa ki a legyeket... — Értem... — mondta el­gondolkodva Sándor és elő­vette a vastag jegyzetfüzetét Beírt valamit. — Megvan még a bűvös fü­zete? — Persze. Ezt mindig ma­gamnál tartom. Fel kell a dol­gokat jegyezni, mert elfelej­tem ... Anna hirtelen megkérdezte: — Azt is feljegyezte, amtt télen az öreg mondott, hogy: „veszi a honi intelligencia is a könyvet, azután az alkalmas méretűt az akvárium alá te­szi, hogy ne billegjen”? Miközben lerakodik az ala­csony asztalra, megjegyzi, hogy van spr is, most hűti. Sándor lehunyja néhány másodpercre a szemét. Milyen Kedves és szép ez az Anna. És milyen jó itt. Tisztaság, értelem és semmi unalom,. Sándor a lakást dicséri. Anna elmondja, hogyan e* mtért vonták be a prériről a telepre. kucsmája kissé félrecsúszott. Oldalt hajtotta fejét. — Hát akkor . .. viszontlá­tásra, Sándor. Fél évvel később, nyáron a megyeszékhely szállodájának éttermében találkoztak. Anna vette észre. Megismer még? szüleim a Viharsarokban él­nek. Az ide egy kicsit messze van ... — Ne haragudjon Anna, mégis, hogy él abban a falu­ban egyedül? — kérdezte Sán­dor és riadtan a távolba Té­vedt a tekintete. — Hogyan? — kérdezte An­na nyújtottam — Nehezen, vagyis nappal nagyonis köny- nyen, mert ott vagyok a be­rendezéseim körül. Rengeteg a Sándor odanézett és alig is- munkám és nagy a felelős- merte meg. Annát barnara Sgg pontosabban nagy fele­zgette a nap. Rövid, barna ha- i6sséget vállalok ... Mi a pré- janak néhány tincse a homlo- rin vagyunkj 32 tsten se tud- „,.ul „uuiuuu kába és oldalt az arcába hűl- ja rámbizonyítani, ha felesle­szik Sándor egyik elbeszélésé- Némi gondolkodás után Sán- lőtt. Kék-fehérpettyes kivágott gesen rendelek el egy réteg­re, amelyik néhány hónappal dór is csatlakozott hozzá azelőtt az irodalmi folyóirat- Ügy látszik, a házigazdának ban jelent meg. is igen fáradtságos napja le­— Tessék — szólt a házigaz- hetett, mert meggondolatlan da — mi kell még? Ismét egy kedélyességgel odavetette: lelkes olvasó. — Pannika, aztán vigyázzon ruhát viselt. — Hogyne ismerném meg ... a préri lánya... — nevetett Sándor örömében. Anna terepjárója elrom­sikerülne meglepni az ellen­séget. Na, jól van, ügyesek vagy­tok, fiúk! Csak az idegesített, hogy semmit sem láttam a annyi eszük, •vagy elhamar- sen magukhoz tértek. és kodták magukat. ellentámadást indítottak. Erre Abban a szempillantásban, kivették az ágyúból a závár- amikor az az ágyú megszó- zaiot. és elhozták. Az ágyút lalt, Taliga is felugrott, s magát otthagyták úgy legelőn saját embereimből. Erdő volt már tekergette is az ágyú- az erdő és a tanya között fél­előttünk, abba úgy belevették magukat, mintha csak az lett volna a parancsuk, nyeles- sék el magukat azzal az er­dővel. Végre aztán egyszer puska­lövéseket hallottunk. Akkor meg már jobbról, balról, szemben, mindenfelől ropo­gott. Jöttek az összekötők és jelentették, hogy csapataink felvették az érintkezést az ellenséggel. Jól van már, na, hiszen hallom is, hogy fel­vették. De valahogy nem tetszett nekem ez a dolog. ján a kis fogantyúkat. Szinte úton. a füle is kíhegyesedett, úgy Jól van, tegyük el, hasznát figyelt. S ahogy a hangot hal- vehetjük még! lotta, úgy tekerte, vitte ar- — Mi van most azon a ta- rább a csövet. A negyedik, nyán? — kérdeztem, vagy az ötödik dördülésnél — Ügy látszik megerősít'"1 aztán megállapodott. ték, hogy minket onnan M­— Most megvan — kacsin- van most ott leg­tott rám —, odasózhatok? Te jó isten, csak nem a hang után akar ez a tüzér lőni? Hiszen ez ellentmond minden tüzértudománynak! De bólintottam. Egyetlenegyet lőttünk. Az Szólok az én tüzéremnek! °"*™*Oes ágyú elhallgatott. — Na, Taliga elvtárs — mondom —, ne Iőjjünk-e egyet-kettőt ijesztésül? — Lapuljunk inkább még egy kicsit! Csendben gubbasztott az ágyúja mellett és fülelt. Na, jó. lapuljunk, hagytam rá. Különben is a lövöldözés az erdőben távolodott. A fiúk aztán elmesélték a többit. Már kiértek az erdő szélére, mikor az ellenség alább egy zászlóalj. — Na — nézek Taligára —, mi lenne, ha még egyet odapörkölnénk? — Lehet, parancsnok elv­társ. És odapörkölt. A lövés után ugyanúgy fülelt, mint az imént az el­lenséges ágyúzásra. Várta a becsapódást. Aztán, mintha a ágyúja megszólalt egy tanya- ^aPfÍ után egy láthatatlan udvarról. LefeKúdtek, nem mentek tovább. Aztán látták, hogy a mi ágyúnk telibeta­lál. Tisztára seperte az ágyú környékit. Nem is volt kit rohamozni. táblán megjelent volna előtte az erdőn túli vidék térkéve. s azon a szórás ábrázolása, kicsit igazított a csövön. — Na, elég ez nekik — mondta a hatodik lövés után. Az ágyú körül csak halottak s mi el is hittük neki. AHOGY ÍGY morfondíro- feküdtek, sebesültek nyög- MEGÁLLT, mint az oszlop, zok magamban, egyszerre telc. A lovak közül is egynek az ágyúja mellett, rágyújtott csak balra, az erdőn túl 6k adták meg a kegyelemdö- egy cigarettára, karba font megszólal egy ágyú. Abban a lést. kézzel füstölt. Mi meg csu­piüanatban már fel is lélegez- Lóhíján aztán önmagukat dálattal néztük, mint a jő lem egy kicsit, mert azt gon- fogták az ágyúba, és rögtön mesterembert, aki megmutat­doltam: lehet, hogy erre vártam! Ha mondjuk, kicsal­ták volna az én embereimet ennek az ágyúnak a kartács- tüze elé! De vagy nem volt elkezdték vonszolni, vissza, magukkal az erdő felé. El­lopták az ágyút. Sajnos, nem véglegesen. A PETLJURISTÁK rövide­ta, hogy mit tud. Az ördög vigye el, nemhiába úgy mu­tatkozott be nekem tegnap, hogy, „Taliga vagyok, tüzér", mert valóban tüzér. fúrást Az pedig harmincezer forint... — Na és ha hazamegy? — kérdezte rámenősen Sándor. — Igen, ha hazamegyek ... ott rosszabb — mondta Anna. Elfordította az arcát. Mire visszafordult mosolygott, és tárgyilagos hangon mondta: — Egy parasztcsaládnál la- xom. öt gyerekük van. A fér­fi útépítőkhöz jár. Az asszony egész nap a kertben dolgozik, az állatokat eteti, délután fóz Amikor meglátta, hogy min­den nap mosakszom és a fe­hérneműmet is naponta mo­som, akkor szólt, hogy „a kis­asszony úgy csinál, mint a rossz nők, azok kenceficéinek annyit..Próbáltam magya­rázni neki, de ő csak fújta a magáét a rekedt hangján. Ak­kor bementem és egy rajzlap­ra felírtam: „Nye pesáty”. Ez azt jelenti: Nem nyafogni. — Micsoda ... sötétség .. — mormogta együttérzően Sándor. — Igen. Szóval kiszegeztem a szobám falára azt a lapot. Aztán felnéztem rá és sírtam. SÁNDOR gyengén megsimo­gatta Anna asztalon nyugvó kezét. Anna kedvesen moso­lyogva odébb húzódott. Hallgattak. Később Annának eszébe jutott valami: — Az előbb azt mondta, mi­lyen sötétség. Látja, én is így gondoltam — nevetett Anna —, pontosan így. De később, amikor már alaposan, tudja olyan igazi női alapossággal... Szóval, amikor néhány világos modern bútorral berendezked­tem, függönyöket aggattam, felfestettem a padlót és kifosz­tottam a járási könyvesboltot, akkor még több időm maradt. Gondolkodtam. És aztán ki­— Honnan tudja? — Emlékszem rá. — Igaz. — Azért kérdem, mert ez elég szellemes és találó meg­. jegyzés, tudja az öreg szereti az ilyeneket. És igaza is van. De maga, ugye nem elégedett meg ezzel a frappáns meg­jegyzéssel? Ugye utánajárt, gondolkodott azon, hogy mi az erdektelenség és sznobizmus oka? Persze, ha volt ideje. Mert ugye nincs értelme em­bereket, embercsoportokat szidni vagy éppen gúnyolni™ Az azért kevés. Vagy nem? Sándor ránézett. Meglepet­ten vette észre, hogy milyen szép, ferdemetszésű, okos sze­me van ennek a lánynak. — Sokkal jobban jár az agya, mint nekem ... — Ugyan, ezt hagyja... elő­ször biztosan csacska olvasó- kisasszonynak hitt, most meg: „jobban jár az agya, mint nekem”. Ezek túlzások, fiatal­ember ... — nevetett Anna. — Túlzások ... MEGJÖTT a gépkocsivezető. Elkészült a javítás. Indulhat­nak. Sándor csaknem elkesere­detten nézett Annára. — Nem maradhatna még? — Nem, Indulnom kelL Felállt az asztaltól. Mind­két kezével rövid haját igaz­gatta. Oldalt hajtotta a fejét, éppen úgy, mint télen a tele­pen, a leányszállás kapujában, amikor elbúcsúztak. CSENG A TELEFON. Anna tegezve beszel*, valaki­vel. Mondja, hogy kedves ré­gi ismerős — vendége van. Aztán leteszi a kagylót: — A vőlegényem volt Sándornak nagyon kell vigyáznia, hogy semmi ne lássék az arcán. Mivel na­gyon vigyáz, ezért a legrosz- szabbat teszi: mosolyog. — A vőlegénye? Nem is tudtam... Anna ránéz, halkan sóhajt es ezt mondja: — Nem szép fiú. Azt mond­ják. csúnya. Sovány, nagyon csontos az arca. Gondolkodott, emlékezőn mosolygott és hozzátette: — Ha beszél, gz ádámcsut­kája mulatságosan táncol. Felállt, az ablakhoz ment. 1.— De tudja, én nem olyan­nak látom őt... Nézze azokat a házakat ott. Azok Ötvenket­tőben épülték. Szürke skatu­lyák. Látom is a csúnyaságu­kat meg nem is. Mert tu­dom, hogy azokat a falakat nemcsak a malter köti. Ben­ne van abban a ml nemze­dékünk reménysége. A fiatal­ságunk, a szívünk szerelme. ÜGY LATSZIK nem szé- gyellte, hogy fényes a szeme, mert a szoba felé fordult. — Látja Sándor, nekem szép az az ember, aki nem­sokára itt lesz. Pedig tudja miket mondanak? Azt, hogy félek a vénlányságtól és azért megyek ahhoz a „vörös kóró­hoz. ..” Sándor figyelmesen hall­gatta, lelkiismeretesen helye­selt, majd mosolyogva ezt mondta: — Nagyon örülök Anna.,. hogy boldog... Anna hosszan nézte. Fon­tolgatott valamit, aztán elha­tározta magát — Emlékszik? Amikor elő­ször találkoztunk, azt mond­ta. hogy az irodalom az őszin­teséggel kezdődik... — Emlékszem. — Akkor engedje meg, . — Tessék. — Bármit? — Bármit — Ügy szeretnék még be­szélni magával, • — mondta Sándor. De mégse lehet, pedig higgye el, úgy szeretnék. — Maga nem örül, hogy én menyasszony vagyok... — Értem — mondta Anna és a kezét nyújtotta. Eltelt egy év. Sándor ismét a távoli telepen járt. Első út­ja az olajmező főmérnökéhez vezetett. Beszélgetés közben szó került Annáról, akit né­hány hónappal azelőtt — ahogy a főmérnök mondta: —... bevonták a prériről. A telepen kapott lakást az új pontházban. Sándor egykedvűen hallgat­ta, de nagyon gyorsan búcsú­zott. Anna mosolyogva sarkig tár­ta az ajtót. Tréningnadrágot és könnyű fehér blúzt viselt. — Szép magától, hogy nem felejtett el — mondta Anna. — Ugyan, ezt nem is mond­ja komolyan ... Úgyis tudja, hogy magát nem lehet elfe­lejteni ... — Csak nem udvarol? Nevettek. Anna bevezette a szobába és elnézést kért. Még moso­gat. Rövidesen bejön. Feketét és többfajta készen vett süte­ményt hoz. — Miit? — Várjon. Nem féltékeny rám. Á, dehogy. Csak érde­kesebb volna, mint szenvedő magányos nő... Nő a pre- rin... Sándor dúlt. nyugtalanul moz­— Várjon. Ezt meg kell mondjam, mert megkedvel­tem magát... Vigyázzon ar­ra, hogy él az emberek kö­zött. Nem figyelte, maga min­dig csak kérdez és jegyez. . . Magáról sose beszélt. . . Hi,iba jegyez olyan nopfo*-“ ' • is valami, de maga nem vlzs- ""lóhfró... ne haragudjon... Hátha engem is, Vii„ nást érdekelne közelebbről, kicsoda maga... Erre nem gondolt? Rólam mindent tud, én már a szerelmemről beszéltem és még alig tudok magáról va­lamit. .. Különben nem is azt akartam mondani. . . CSENGETTEK. An­na kiszaladt ajtót nyitni. Harminchárom-harmincnégy év körüli férfival jött vissza a szobába. A fiatalember valóban so­vány, feltűnően csontos arcú és hirtelenszőke volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents