Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-07 / 266. szám

19R5. november 7. vasämao. NÖGRÄD a Kudarccal kezdődött M egtörténik ez mással is. Persze senki sem Örül ennek. Náluk, egymás után kétszer követ­kezett be, mindig más és más okok miatt. Az első eset- kap, és miért nem tette azt a misztikus légkört többet akar tenni a közössé- ls, ami az órabér emelések- gért. Azon fáradoznak, hogy nél volt. A régi gyakorlattal a csövesek és a bádogosok ellentétben a brigád tagjai megtalálják az utat a szo- előtt indokolta meg, ki, miért cialista brigádmozgalomhoz ben patkó lopás miatt, a má­sodik értékelésnél pedig a terv nem teljesítése miatt es­tek el a szocialista brigád dm viselésének jogától. amiatt szógyelték is magu­kat, meg dühöngtek is. Em­berileg ez érthető, ezen nem is lel/tt csodálkozni. Csak, hogy ők ennél tovább mentek. Még egyszer sorra vették az okokat, a jelenségeket. Ami­kor rájöttek, hol van a hiba, Jiol kell keresni a „titok nyit­ját”, nem kerteltek, hanem bátran kimondták: amíg a brigád életét a szakmai fél­tékenység, a titkolódzás mér­gezi, addig egy patodtat sem jutunk előre. Ez történt, amikor Tóth Jpzsef került a Salgótarjáni Acélárugyár TMK géplakatos brigádjának az élére. De így vallottak régi munkatársai Fazekas Imre, Győri István, Rigó György és Fehér Jó­fizetés­emelést. — Kezdetben mást sem mondtak vezetőim: állnak a gépek, mert rosszul, hanya­gul javítottuk meg. Az egyik üzemből a másikba rohan­tam ellenőrizni. Ma viszont más a helyzet. Mindenki a tudása legjavát adja, nem kell • a helyes útra. senkinek a nyomába szegődni mondja a brigádvezető. A régi rossz közszellem, amely lidéreként nehezedett a kollektívára, megszűnt. A gyakorlat rádöbbentette a brigadtagokat: egymás segí­tése nélkül nem tudnak bol­dogulni. Egy másik folyamatban lévő tervük: bebizonyítani azt, hogy baleset nélkül is lehet dolgozni. Pedig annakidején ők is kudarccal kezdték. De nem hagyták magukat. Rátaláltak Venesz Károly — Es ezzel egy újabb prob­lémát is megoldottunk — folytatja az előbbi gondola­tot Tóth József. — Rájöt­tünk, hogy egyjk-másik bri­gád tag azelőtt ha valamit nem tudóit szegyei te beval­lani. Inkább rosszul végei te el munkáját, minthogy kérele­SÄTna« St **tt volna tár* átél. Ezen ügy együtt dolgozott a nagy mű- v0ltQ*tattunk, hogy helyben - - ' Csakhogy ezzel még nem változott meg egycsapásra a helyzet. A régi bgidegződött, íejlődéstgátló szellemet meg­változtatni — mindenki csak a maga dolgával törődjön •— hosszas, fáradságos nevelő, meggyőző munka után sike­rült.. Addig azonban Tóth Józsefnek, és a segítő társak­nak számtalanszor el kellett mondani: a brigád csak ak­kor megy egyről-kettőre, ak­kor dolgozik jól. ha senki sem titkolja a másik előtt aput tud, hanem megosztja vele. Hallgatás, egyetértés volt legtöbbször a válasz, s utána ment minden a régi kerékvá­gásban tovább, de csak egy ideig. Ugvanis a régi menta­litást, ha lassan is, de kéz­zelfoghatóan kikezdte az előbb említett és a brigád életébert nagy szerepet ját­szó helyes gondolat. De ezt a folyamatot segítette az a sok szemrehányás is, amelyet a brigádvezétŐ és a brigád ka­pott a hanyag munkát vég­zők miatt. Ez utóbbi arra ösztökélte a legjobbakat, hogy nőnél előbb meghonosítsák az új szemléletet és bebizo­nyítsák: csak ez vezet a cél­hoz. Ennek szellemében csele­kedtek. A brigádvezető egy gyakorlott és egy kevésbé gyakorlott szakmunkást állí­tott párba. Cserélgette a meg- t,írásokat. F.nnek során a szivattyúi avítók megbarátkoz­tak a felvonó rendbetartásá- val, a darukezelők megis­merték a ventillátorok javí­tásának módját. De megszün­. ■ en, es még néhányat! rendszeresen tanácsot kértünk gyakorlat­lanabb társainktól, s hogy mennyire hplyesen tettük ez abban is lemérhető, hogy mély gyökereket eresztett az az elképzelésünk is; ha én nem vagyok itt, akkor más Is el tudja látni azt a felada­tot, ami az én hatáskörömbe tartónk. Vagyis nálunk ma- neoság az járja: mindenki értsen a reá bízott összes emelőgép javításához. Ma már a többség valóban joggal elmondhatja: úgy is­meri a reábízott gépparkot mint a tenyerét. A szakmai fejlődésben bekövetkezett változás felkeltette az érdek­lődért a tanulás iránt is. Meg­szűnt a korábbi zárkózott­ság, „ahogv lesz, úgy lesz” felfogás és helyébe a meleg, baráti kapcsolatok léptek. — Rendezvényeinket úgy szervezzük, hogy senki ki ne maradjon — szól Tóth József. — Ez a figyelmesség érvénye-, sül a munkaelosztásnál is. Éjjelre nem hagyunk nagy, bonyolultabb munkákat. S s Tóth József vezette brigád ma már nagy tekintélynek örvend. Szavukra igen sokat adnak a vezetők. Ez kizárólag az ő érdemük. Nevük négyszeres szocialista brigádként szere­pel a gyári statisztikába o. Mire e sorok megjelennek Tóth József már átvette a iutalmat, Rigó György a Ki­váló dolgozó oklevelet. Fa­zekas Imre pedig a vásárlá­si utalványt A brigád nem áll meg a fejlődés útján. Az eddiginél Závotka, a traktoros — NO, JÖL VAN. a búza — szólal meg újra az elnök, idő múlását. Rövid, borongó* földbe került... Hanem én Kimérten lépdel előre, egészen nappalok, hosszú, sötét éj szá­most is azt mondom, ha nincs addig, ahol friss, barna szántás kák? Mind egyre mentek. Závotka, még most is ve- töri meg a tarlót. A gép va- Még októberben elvetettek, tünk... lóban Závotka Istváné. Ahogy — Tavaly hat lánctalpas , azonban közeledünk és a ha- birkózott a hegyekkel. Az idén Veres Marton, a termeloszo- talmas lánctalpak csikorogva már nem kellett a segítség... vetkezet elnöke borotvált ar- fékeznek, fiatal, szőke fiú feje A SZERÉNY emberek csen- cu, alacsony, zömök ember. O bukik ki a fülke ablakán. des büszkeségével mondja beszél. Őszi defutan van. Las- mindezeket Závotka István. Ez su roptű szürke felhők von- — A *3géd vezetője — mt fe- a büszkeség mindenképpen he- jak be az eget. Előttünk az jével az elnök a fiatalember lyénvaló emelkedőn, közel az erdőhöz felé - Závotka merre van? _ ‘Mindig ilyen jól dolgo­traktor szánt. Ebédelni ment? — S hogy zott? — Ez a Závotka traktora, Varga László a segédvezető ' v™ ment min. szótlanul bólint, Veres Márton dig így ^ munta - hárítja Okos szóval és fegyverrel megjegyzi: — Gondolhattam volna.., Egyébként nem igen száll le a gépről. A nyáron is hogy jártunk vele! Szusszanásnyi időt sem engedett az emberek­Egyszerűségében szép a munkásőr egyenruha; kékje a dolgos hétköznapok overáljára emlékeztet, bakancsa azok- nah a tizenkileneeseknek lábbelijére, akik kemény ököllel, férfiason faragott fegyverrel verték vissza az ifjú proletár­államra támadó tőkés csapatokat. Ez az egyenruha meg­nyerő voltát tervezőinek, becsületét viselőinek köszönheti. Az ötvenhatos ellenforradalom leverése után alakult munkásőrség működésének nyolc esztendeje alatt örvendete­sen megszilárdult a néphatalam, igen sokat fejlődött e tekintélyes testület, — így ma már feladatai is szélesebb körűek. A Politikai Bizottság határozata, a belügyminisz­ter parancsa alapján a rendőrség mellett védője lett a köz- biztonságnak. A „hogyanT'-ra rásztón, a munkásőrség já­rási parancsnokától, Robotka János elvtárstól kaptunk vá­laszt. — A vöröscsillagos kék sapka viselőit ma már nem­csak tisztelik, de szeretik is a becsületes emberek, úgy­mond, — Nagy eredmény ez. A kétkezi és a szellemi dol­gozók őszinte bizalmat éreznek irántuk, s ezt gyakran jut­tatják kifejezésre. Az a meglett férfi mondja ezt, aki 1949-ben még trak­torszerelő volt, de a köveikéi ö három évben már százaa- párttitkár az akkoriban még ifjú Magyar Néphadseregben. Ott tanulta meg, hogy ellenséggel szemben fegyver, magté­vedt emberrel, közülünkvalóval szemben okos szó a leghaté­konyabb. Robotka János alig vette neszét, hogy ökölre ka­pott néhány fiatalember, máris megszervezte Easegen 03 önbíráskodás veszedelmeiről szóló jogpropaganda előadást. Amint ehhez, úgy a közlekedési fegyelem megszilarditasá- nT'Xa ' ísteán teíé hoz is készséges segítséget kapott munkásőr elvtarsattóh T a Jswan ro‘e A következő hetekben sem számit hiába reájuk: a pász­tói járás munkásőrei bekapcsolódnak a vizsgára készülő segédmotorkerékpárosok KRESZ-oktatásába. Robotka János közvetlen szerénységű modora, egysze­rűsége, az emberek ügyes-bajos dolgai iránt tanúsított ér­deklődése sok el magától a dicsérő szavakat az ifjú traktorosok megyei versenyének legjobbja. Ta­valy sok bajom volt a gép­pel ,,. — Hát igen. Ráhajtott a* td0?-^tÄeJnTe.MÖr* — Még az idén ... Nem mondom, keresett is szépen ... fel tíz nap alatt. Závotka István a Széesényi Gépállomás fiatal traktorosa, De jövőre már nem leszünk valóban ebédelni mptorozott itt Márton bácsi! — Alaqsony, haza a magyargéci határból kerekarcú fiatalasszony, a Kisgócre. Alacsony, vékony traktoros felesége beszél így fiatalember. Keskeny, barna és azonnal csatlakozik hozzá arcából apró fekete szemek az anyja is: kémlelnek a világba. Az em­bernek önkéntelenül is az a gondolata támad, hogyan bír­ja engedelmes jószággá paran­csolni a lánctalpast, a trakto­rok óriását, ez az apró terme­tű, alig 35 esztendős fiatalem­ber? — Igaz... hívták őket a szalmatercsi szövetkezetbe. Fiatal, dolgos emberek... Bol­dogulnak ott is, Lakást is kap­nának mindjárt. Nem kellene itt szoraskodunk. Nem mentek ti el Innen. A választ a ki sem mondott Gondoskodunk róla, szólal meg kérdésre Závotka István anyó- Újra az elnök. S* “fj* me8’ amik0r azt - Maid meglátja, hogy el- J ' megyünk — erősködik tovább — Lakozhatik az emberben a fiatalasszony. Csak letel- akármilyen erő, ha hajtani jen ez az esztendő. Mert a kell a munkára, nem ér vele pénz nem minden! Alig lat­semmit ... Ezt meg — mutat juk egymást... Meg lakásunk gok- sincs rendes... szór éjszaka sem látjuk itthon. A tralctoros egy ideig még Szapora beszédű, idősebb szótlanul hallgatja a vitát, az- paraszlasszony a traktoros tán megszólal: anyósa. Míg beszól, Závotka _ No> tessék ... Már megint István arcára csendes, elnezo a UöUözküdés. A házhej De barátot szerzett számára. Szövetkezeti pa-1 mQSoly yj. Hat éve traktoros » böltozkudes. A házhelyet rasztok, állami gazdasági dolgozók panaszolták el, meny- é égy éve s.,dnt vet a ma. rnar me0vettük az igaz. nyíre bántja őket, hogy némelyik gazdatársuk szinte rend-: evargéci határban A szövet- ez , g nem í”1” , — ma" _______ jj.___11;. _ -ä* j;—.„a* ,, " evarazza az elnöknek. maid s zeresen dézsmálja a közös terményt, sőt disznót hizlal az orzott cukorrépával. Gyalázatos pocsékolás..., de.,., az em­ber nem szívesen szerez haragost. Nagy-nagy tévedés lenne azt hinni, hogy ezek hallatán a munkásőrparancsnok feljelentést tett a rendőrségen. A magánéletben iS jó barátjával, a munkában elvtársával; a járási rendőrkapitánnyal értett szót. A munkásőrök Taron, 1 a — gyarázza az elnöknek, majd kezeiben meg . ' ' ‘ feleségéhez fordul. — Azt hi­rény, dolgos fiatalembert Most szed tt többet jutnál? Dol­ezen az oszon’* fiaton gozni hívnak oda is ... Meg hetven hold t * g valahogy úgy vagyok vele, itt- meg. A gabona nagy részének hon még a munka u más... 5 készítette á<”­ha Posztón, Mátraszőllősön beszéltek a gazdáknak a társadat- holdat hagyott társainak. mi tulajdon védelméről. Arról, hogy annak a megdézsmá- lásáért büntetés is jár, csak keveset. Többet, sokkal többet arról, hogy tisztességes emberhez méltatlan az ilyesmi. Sza­vuk hasznosabbnak bizonyult a legéberebb csősznél, elér­ték, hogy a közösből lopás ne virtus, de szégyen legyen az emberek szemében. Váratlan megtiszteltetés érte egy napon Robotka Já­nos elvtársat. Megyénk rendőrfőkapitánya kezéből vette át a Közbiztonsági érem arany fokozatát. — Nekem juttatta a parancs — tekint Robotka elvtárs a selyembélésű tokban pihenő éremre —, de érzem, hogy a megbecsülés a pásztói járás valamennyi munkásőrének szól. Amit elértünk, együtt értük el,„ B. Z. Ismerős már minden domb ,.. Kedvére haladhat benne az ember,,, — Ide hallgass — mondta neki annakideión az elnök. — AZ ELNÖK arca felderül. Ügy dolgozz, rajtad is múlik, Már Indulóban van, amikor el vetünk-e időben. visszaszól a fiatalasszonynak: Závotka nem szólt semmit. — Lassan itt a tél, majd Traktora jókor reggel neki- ^bbet látja itthon az em- “ , bért... Aztán meg egy kis tü­lodult a hegyre kapaszkodó rejom és meglesz a lakás is. szántónak, és bizony sokszor — Nyomatékül hozzáteszi: — csak a hajnal vetette haza. A Ha minden jól megy, még az idén ... végén már úgy volt vele, jó­formán nem is érzékelte az Vincze Istvánná oLéqedeii emberek TAKAROS HÁZBAN, amo- a jóvágású férfiember Prok- tünk le beszélgetni az egyik lyan falusi palotában laknak Erdőkürtön Brezovszki Mihá­ly ék. A házuk majdnem a fa­lu közepén áll. Mellettük a vegyesbolt és az italbolt. Az ablakuk előtt vezet el a fő­utca, amely tulajdonképpen az országút is. Közel van hozzá­juk a tanácsháza, a terme­lőszövetkezeti iroda és a gép­javító. A BrezoVszkiék háza is azok közé tartozik, amelyek elárulják, hogy gazdájuk sza­kított a múltban alkalmazott építési formákkal. A régi ház helyett újat építettek, szép portállal, kerítéssel. Megállná a helyét egy városi villane­gyedben is. A kapun belül ke­rülve azonban változik a kép. A ház mögött az egykori pa­rasztgazdasághoz tartozó épü­letek, ólak állnak. Az udva­ron, a szomszéd házához tá­maszkodik egy fészer. Mikor még szükség volt a gazdálko­dáshoz a felszerelésre, ez a fészer védte meg a kocsit, az ekét, meg a többi szerszámot az időjárás viszontagságaitól. Brezovszki Mihály dolgos ember volt világéletében. Az úri Magyarország Idejében egy Pest megyei falucskából hajtotta erre a vidékre a megélhetés. Egy földbirtokos­nál cselédeskedett. Szorgalma, józansága magára vonta a fa­lusiak figyelmét Megtetszett sza Józsi bácsinak is. De nem­különben a Józsi bácsi lányá­nak. Frokszáéknak kedvére volt Brezovszki, aki azután benősült a családba. Így ma­radt a szomszédos megyei em­ber végleg Erdőkürtön. Együtt dolgozott apósával, majd ami­kor az öreg már nem bírta emelni a kapát, átvette a gaz­daság vezetését. A tíz hold föld mellé még béreltek is területet, éppen annyit, hogy azért az éjszakai pihenőre jusson idő. A felesége szó nélkül követte minden mun­kában. S ebből a munkából kivették a részüket az öre­gek is — a maguk módján, amennyire bírták meg. Ez volt a rend. Szorgalmukért, „kaparkodásukért” a falu szi­gorúan ítélő közössége a jó gazdák közé sorolta a Bre­zovszki családot. Ez a kapar- kodás volt akkor az élet kény­szere, de értelme is. Ezt az értelmet követték ők is. A te­hetősebb gazdacsaládok közé verekedték magukat. A sor­suk miatt nem volt lázonga- ni valójuk, Brezovszkiné még­is azt mondja, hogy a mosta­ni sorsot nem cserélné visz- sza a régire. — Hat évvel ezelőtt válto­zott az életünk, amikor be­léptünk a termelőszövetkezet­be — meséli az asszony, aki­vel a lánya társaságában ül­szobában. Mikor a szövetkezet felfej­lődött, beléptek ők is. Mind­ez most nagyon egyszerűnek tűnik. De akkor nem volt könnyű. Való igaz, amit any- nyiszor elmondtak már a pa­rasztemberek, hogy a szövet­kezetbe való belépés felér egy szüléssel. Nagyon nehéz volt elvágni a régi, megszokott, begyökeresedett paraszti élet­formához kötő köldökzsinórt. Ennek azonban így kellett tör­ténnie, s ezt utólagosan az érdekeltek többsége így szen­tesíti. — Mindig volt mit ennünk, magunkra venni, mikor az egyéniben is dolgoztunk — említi ízes palócsóggal. — So­kat dolgoztunk az igaz. Mun­kát most is lehet találni, aki dolgozni akar, de azért csak nem kívánom vissza már a régit. A VÉKONY KIS ASSZONY görnyedten ül. Nem lehet több negyvenöt évesnél. Az arca és a tartása azonban kiáltóan árulkodik a nehéz munkával töltött évekről. Alakja egy korszakot személyesít meg, azt a korszakot, amelyben ro­botgép-sorsa volt a paraszt­asszonynak. Az anyjával szemben ülő Marika már nem hasonlít a falusi lányokra. Öltözködés­ben biztosan nem, mert nem hordja már a sokszoknyát, divatos a hajviselete is. Az anyjának nem is tetszik az újmódl. Zsörtölődött, mikor Marika bejelentette, hogy mai­ba öltözik. Elég régen történt, de még mindig emlegeti. Azt már nem bánja, hogy tanul a lánya. Képesített könyvelői tanfolyamot végez. Bezzeg még három évvel ezelőtt nem engedte tanulni a kislányt. A viseletről kerül szóba, hogy milyen hagyományok vannak még a faluban. — Valamikor járta itt a fo­nó is, de minek már a ken­der? Hiszen a lány már ki­vetkőzött .., — Járnak-e még sokan vi­seletben? — kérdezzük. — Egy lány van még a fa­luban — válaszol sóhajtva. — Mi se akartunk az utolsók lenni. Nincs már fonó Erdőkürtön sem, tollfosztó is csak ritkán. Nem ilyen helyre járnak már a mai lányok. Igaz, hogy mű­velődési otthon sincs, ahol szórakozhatnának, de azért megtalálják a televíziót, s rendeznek néha egy-egy bált is. Marika szívesen jár a ki- szesek közé. ERDÖKÜRTÖN sok feltéte­le hiányzik még a mai, kor­szerű falunak. S ezt legin­kább a fiatalok érzik meg. A lányok, mert a fiúk legna­gyobb része eljárt a faluból Pestre dolgozni. Pedig a No­vember 7-e Termelőszövetke­zet már jó megélhetést tud nyújtani a tagjainak. Az idő­sebbekkel például csak a szö­vetkezetről lehet beszélni. Az anyagi javak megteremtésé­nek a lehetőségéről. így van ezzel Brezovszki Mihályné is. Gondolataiban él még a szigorú hagyomány tisztelet, de már viaskodik az újjal. Véleménye, Ítélete együtt formálódik a faluéval. S ha nem is ért egyet minden vál­tozással, a hiúsága kimozdít­ja a tartózkodásból. Tetszik neki ez az élet, amelynek ugyanúgy a munka az alapja, mint annak a réginek, de fél belekóstolni úgy istenigazá­ban. — Ügy hallottam, hogy a férje gépkocsit szeretne ven­ni. — váltok át új témára. —- Mindig találgat ez a* ember is — válaszolja tette­tett bosszúsággal. Marika elmosolyodik, köz­beszól. — Így volt a motorral is... — Az, az — vág a szavába az anyja — Két éve rájött, hogy nem tud már gyalog járni. Motor kellett. AMI IGAZ, AZ IGAZ. De Brezovszki nem szórakozásból vette a motort. A legtöbbször azon jár ki Morgos-pusztára, a tehenészetbe. A puszta meg a földúton is jó három kilo­méterre van. A pusztai istálló apró ab­lakaiból gyenge fény szűrő­dik ki. Besötétedett, s most kihaltnak látszik minden. De csak egy pillanatig, máris úgy körülfognak a kutyák, hogy se előre, se hátra. A zenebo­nára nagysokára kilép valaki az istállóból, s elparancsolja a kutyákat. Bent éppen fejnek. Brezov* szki is a fehérköppenyes fe- jőgulyások között ül. Neki is tizenegy tehene van gondozás­ra, mint a többieknek. Pedig vezetőségi tag, meg brigád ve­zető. — Itt vagyok — segít a ke­resésben. Vele sokkal kevesebbet tu­dunk beszélni, mint a család­dal, mert ebben a munkában nem lehet zavarni. Szívesen is beszélgetne. — Én eléggé távol kerültem a falusiaktól itt a pusztán. De örülök neki, mert ezeket az itt élő embereket én képvise­lem a vezetőségben — mond­ja elégedetten. S ez az elégedettség végig­kíséri minden mondanivaló­ját. Említjük neki a régi gaz­daéveket. — GAZDA VAGYOK én most is, szépen is keresek — mondja. — Havonta összejön a háromezer. Az asszony, meg a lény segítségével — teszi hozzá az igazság kedvéért. A kocsi vásárlási terve va­lóban igaz, bár azt mondja, hogy sokminden közbejöhet addig. Mindenesetre jó lenne, mert akkor könnyebben el le­hetne járni Pestre a színház­ba is. Mert oda is járnak hé- be-korban. A végén kikísér az ország­úiig, mert a kutyáktól nem lehetnék biztonságban. Kezet szorítunk. Erős kézszorítása van. Pádár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents