Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-30 / 285. szám
NOr.nAn 1965. november 6o lm/M 3 i\od< a balesetek száma ^ncs *e'e^s l A nők — Laza a technológiai fegyelem — Hiányos az irányító és ellenőrző munka Nyilatkozik a Kerületi Bányamííszaki Felügyelőség főmérnöke A nógrádi bányákban az utóbbi időben növekedett a balesetek szama. Ezzel kap csolatban felkerestük a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőséget, ahol Kozma Miklós főmérnök válaszolt kérdésein kre. — Hogyan értékeli a KBF a nógrádi bányák jelenlegi baleseti helyzetét? Miben látja az okát, hogy az idén sok volt a baleset? A Nógrádi Szénbányászati Tröszt bányaüzemeinél a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek gyakorisága mind az ötéves átlaghoz, mind a tavalyi eredményekhez képest csaknem 12 százalékkal növekedett. A halálos balesetek száma jelentősen csökkent, azonban a súlyos és életveszélyesek száma nem. Az egy balesetre eső beteg- műszakok száma, mintegy 15 százalékkal növekedett. Nem megnyugtató, hogy a három napon túl gyógyuló üzemi balesetek időtartama 24—25 munkanap. Ez veszteséget jelent a sérülésen túl a családnak és nem utolsó sorban az üzemnek, a népgazdaságnak is. Az okokat vizsgálva nagyon sok tényezőre, körülményre lehet következtetni. A bányatérségek állapota nem indokolja az üzemi balesetek szaporodását. Fejlődés van a szellőztetésben, valamint a műszaki fejlesztésben is. A baleseteket inkább az egyenletes termelés hiánya, a havi, negyedévi és éwégi kapkodás idézi elő. Sok dolgozó és műszaki vezető a rohammunka idején, a minden áron való termelést helyezi előtérbe a biztonságos munkakörülményekkel szemben. A nógrádi bányaüzemek többségében nem kielégitő a műszaki felügyelet irányító és ellenőrző tevékenysége, ami visszavezethető egyrészt a szabályzatok nem megfelelő ismeretére, másrészt a túlzott önbizalomra, vakmerőségre, gondatlanságra, helytelen szemléletre. Tapasztalható az is, hogy az új munkamódszerek alkalmazásánál, a műszaki fejlesztéskor hiányzik az előkészítés a tárgyi és személyi feltételek biztosítósa. A dolgozók felkészítése a vezetők részéről nem kielégítő, ami ugyancsak befolyásolhatja az üzemi balesetek alakulását. Mindez szintén a műszaki vezetés színvonalára, vezethető vissza. — Milyen a bányákban a munka- és technológiai fegyelem? Milyen hatása van ennek a baleseti mutatókra? Mit tükröznek a jegyzőkönyvek? — A bányaüzemekben a technológiai fegyelem nem kielégítő. Ezért a bányahatósági dolgozók többször ideiglenesen, vagy véglegesen munkahelyeket leállítanak. A balesetvizsgálati jegyzőkönyvekből is megállapítható, hogy számos esetben a technológiai fegyelem hiánya a baleset oka. Ilyen többségében a tömegtermelő munkahelyeken fordul elő. Például az omlasztást nem végzik időben, nem megfelelően kezelik a főtét, a megengedettnél nagyobb szabad felületeket nyitnak, a biztosító szerkezeteket előírástól eltérően építik be és alkalmazzák. Mindez a felügyelet nem kielégítő irányító és ellenőrző tevékenységére vezethető vissza. A dolgozók a biztonsági, a technológiai előírásokat sok esetben nem sajátítják el, illetve el sem olvassák. A statisztikából megállapítható, hogy sok esetben a sérült gondatlansága okozza a balesetet. — A megelőző propaganda, a balesetvédelmi oktatás elég hatékony-e? — A megelőző propaganda, a balesetelhárítási oktatás a nógrádi bányaüzemekben nem kielégítő, színvonala alacsony. Az oktatás nem elég élő, azt nem kellő felkészültségű ég gyakorlatú dolgozókra bízzák. Felolvasott brosúra nem köti le a dolgozók figyelmét. A jövőben a balesetelhárítási oktatást jobban felkészült műszaki dolgozóknak kell tartani, akik a témakörökön belül a bányaüzem életéből vett példákkal támasztják alá az elvi előírásokat. Célszerű volna több filmvetítés is. De jó lenne a felvilágosító munkával a jelenlegi helytelen szemléletet megváltoztatni. Az irányítás és ellenőrzés következetességével, a fegyelem megtartásával pedig biztosítani az üzemi rendet. — A propaganda önmagában kevés. Sokszor felelös- ségrevonásra is szükség van. Hogyan él ezzel a lehetőséggel a felügyelőség? — A bányahatóság dolgozói megtilthatják a termelést a veszélyeztetett munkahelyen, pénzbírságot szabhatnak • ki Az idén megjelent módosított biztonsági előírások hatályba lépésével türelmi időre, felvilágosító munkára is szükség volt. A dolgozók hozzáállása a biztonsági előírások megismerésében nem kielégítő, pedig a türelmi idő sem lehet végtelen és a jövőben adminisztratív intézkedésekre is sor kerül. — Miben kellene javítani? Milyen feladatokat lehetne meghatározni a jövőre vonatkozólag a balesetek csökkentése érdekében? — A jövőt illetően felügyelőségünk a következőkben látja a baleseti helyzet javulásának módját: Ha a társadalmi szervek az üzemek vezetőivel közösen, felvilágosító munkával a helyes szemlélet kialakítására törekednek, és mindenkivel megértetik: a gazdaságos termelés a biztonságos termeléssel azonos követelmény. A biztonsági előírások megismerését a baleseti oktatás keretén belül napirenden tartják. A műszaki felügyelet irányító és ellenőrző tevékenységét következetesebb és megfontoltabb munkával javítják. Az új munkamódszerek bevezetésénél, műszaki fejlesztésnél a tárgyi és személyi feltételeket előzetesen biztosítják. A bányaüzemi vezetés színvonalát az előírások mindenkori betartásával és betartatásával javítják — fejezte be Kozma Miklós, a KBF főmérnöke. B. J. Ki vezeti a szövetkezetei? A hugyagi termelőszövetkezet egyik brigádveze- tójével beszélgettünk arról, hogy milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években. Véleményének az volt a lényege, hogy az állami gazdaságokban könnyebben lehet dolgozni, mert ott, amit a vezetőség elhatároz, azt utasítás- szérűén végrehajtják az emberek. A tsz-ben pedig többen próbálnak beleszólni abba, hogy mi történjen. Megjegyzésével nincs egyedül. Szövetkezeti elnök, mezőgazdász is akad, aki azt vallja: az az elv, mely szerint a szövetkezet tagsága a szövetkezet gazdája, papíron helyes, de a gyakorlatban ebből sok nehézség és zavar származik, Ezt a súlyos tévedést „szakszerű ' érvekkel ii alátámasztják. Szerintük a szövetkezeti nagyüzemben mór olyan korszerű termelési eljárások, üzemszervezési módszerek érvényesülnek, amelyeket az egyszerű tagok nem ismernek. Ezért nem is tudnak beleszólni abba; mit, milyen módon helyes megtenni. Az említett brigádvezető szerint is a szövetkezeti tagok nem elég öntudatosak, nem elég fejlettek, iki-kí csak a saját érdekét tekinti, saját magával törődik. Az (gy gondolkodók a sző- vetkezeti tagokkal csak mini munkaerővel számolnak a közös gazdaságban, Olyan embereknek tekintik őket, akiknek egyedüli feladata, a munkára kiadott utasításokat végrehajtani, amikor több a munka többet, amikor kevesebb, kevesebbet dolgozni. Ügy is az számít csak — vélekedik az ilyen vezető —, hogy mit osztanak, „Ha az év végén kiderül, hogy rendes jövedelem jut mindenkinek, aki részt vett a közös munkában, akkor rendben is van minden, nem lehet egy szava sem senkinek”. Az igaz. hogy a megfelelő jövedelem — amely a gondtalanabb megélhetést nyújtja —-, minden ember számára elsőrendűen fontos. Mtt ér a sok beszéd, ha a végén az embernek üresen marad a zsebe? Igen ám, de tartósan jól gazdálkodni egy szövetkezetben, s ennek következtében tartósan nagy jövedelmet osztani csak akkor lehet, ha az egész tagság — élve a szövetkezeti gazda jogaival — egymással és a vezetőséggel jó egyetértésben gazdálkodik, A megyében ven szövetkezet, amelynek példája azt bizonyítja, hogy ideiglenesen a tagságtói elszakadt vezetőség is tudott valamit produkálni, amikor a forintról volt szó. Különböző ügyeskedésekkel, bizonyos pénzügyi lehetőségek megragadásával valóban osztottak. Jó hírük keletkezett, S egyszercsak mégis baj történt. A gazdálkodás eredményei nem javultak, s a feltornászott pénzügyi mutatók romlottak, a szövetkezet visszaesett. Sümegi János a szécsény: termelőszövetkezet elnöke azt vallja: a szövetkezet fő ereje abban van, hogy azt az alapvető és helyes igazságot igyekszik érvényesíteni, mely szerint a szövetkezet gazdája a tagság. Sok gondon nehézségen lettek úrrá a kezdeti években a szövetkezeti tagok. Ezernyi tettük cselekedetük igazolta: magukénak érzik a szövetkezetei. Elég az idei esztendőre utalni. Sok természeti csapás érte a szécsényi községeket. Árvíz, belvíz sújtotta a nagyüzemet. A gyakori esőzések miatt hihetetlenül nagy erőfeszítések árán tudták betakarítani a kalászosokat. Az őszi munkák időszakában, amikor mégannyi dolgos kéz is kevés lett volna —, hideggel, esővel, sárral dacolva fáradoztak a termés biztonságba helyezéséért, a jövő esztendei kenyérért. Nem szavakkal, tettekkel bi- zonyították a tagok, hogy a szövetkezeti közösség boldogulása a sajat egyéni boldogulásuk forrása. Győri Jánossal, az egyesült karancssági termelőszövetkezet elnökével beszélgettünk: mi az éltetője a közös gazdaságnak. Ö az egész éven szorgalmasan dolgozó, nagyszámú asszonytagokat nevezte meg, Homokterenyén, Nád- ujfaluban a szocialista asz- szonybrigádrói mondják mindezeket. Ami a személyeket, az embereket illeti, lehet vita. Csak egy a vitathatatlan: a szövetkezeti gazdaság, a szövetkezeti élet legfőbb letéteményese a tagság. Aki erről megfeledkezik, hibás útra téved: előbb, utóbb elveszti a talait a lába alól. A szövetkezeten belül, ** vagy a szövetkezeten kívül megszülető intézkedések C6ak akkor érhetik el céljukat, ha abból indulnak ki: a tsz gazdája a tagság. Még akkor is igaz ez, ha találkozni a tagok között felelőtlen emberekkel. Mert Hugyagon, Szé- esényben. Karanesságon, meg másutt is vannak olyanok, akik csak a maguk érdekét nézik, akik a közös vagyont nem becsülik, akik a nagy Tudvalevő, hogy a GELKA kis Skoda-furgonja naponta legalább húsz olyan családot látogat meg, ahol a TV-ké- szülékket valami baj van. A kocsi szállította szerelők hol jól, hol rosszul, de nagy általánosságban megjavítják a készüléket, amiért a családok örömüket is kifejezik. Ha pedig nem érkeznek meg a szerelők, akkor ... No, de mi történik akkor, ha teszem fel a GELKA szorul szerelésre? Kit szidjon a gépkocsivezető, a szerelő, ha elakad az úton, s napokig nincs senki, aki segítene rajtuk? Ellenpólusként viszont szidják őket, mert a beígért időre nem jutnak el a családok — ebben az esetben most már százaihoz. Történt ugyanis, hogy a GELKA kis furgonja még csütörtökön délután „lerobbant” Karancsal- ja és Salgótarján között. S.O.S. jobbra is meg balra is. Először az AKÖV, később az ÉMÁSZ majd az Építőipari Vállalat. Segítség csak az építőktől érkezett: a darus- kocsi és vezetője. Az viszont nem alkalmas a vontatásra. A kis kocsi maradt a helyén. Hiába volt a gépkocsivezető mindennapos kínlódása, nem bírta megjavítani. Hétfőn már a rendőrségnek is feltűnt a GELKA kocsija. Érdekes. Egyetlen telefon. Az AKÖV azonnal segített. Talán bevontatták a jobb sorsra érdemes kis kocsit. | De hogy ki a felelős azért, j hogy egy autó amelyik éppen a lakosság szolgálatában levekenykedik — napokig az útszélén all, nem lehet megállapítani. Az AKÖV nem hivatott az autómentésre. Az EMÁSZ nem tudott segíteni. Az építőipar nyújtotta először segítő jobbját, de a darus- kocsi nem tudta bevontatni a kis „jószágot”. A TV előfizetők pedig szidják a GEL- KA-t, mert nem jelent meg a megadott időben, a GELKA pedig mit tehet? Kit szidjon. KI a felelős azért, hogy a javító kocsija napokig az útszélén rostokoit. várva a szervizt, hogy valaki megjavítsa. Nincs felelős, az biztos. De jó lenne tisztázni, hogy egyáltalán a megyében kire tartozik az autómentés. Már csak azért is, mert a rendőrség egyetlen telefonjára — hivatkozva a társadalmi tulajdon védelmére — az AKÖV azonnal tudott intézkedni. — So — kongresszusuk előtt írta: Ortutay Zsuzsa, a Magya, Nők Országos Tanácsának titkára munkák közben cserbenhagyják társaikat. Nem mindenki egyforma, nem mindenki érti meg azt, hogy a közös úton csak együttes erővel boldogulhatnak. Ez igaz. Azonban az elmúlt évek eseményei azt bizonyítják, hogy a szövetkezeteken belül rendszeresen nő a közösségért áldozatkészen dolgozó, a szövetkezés igaz értelmét felfogó emberek tábora, s csökken azoké, akik tessék-lássék vesznek részt a közös munkában. Ez egyben válasz arra a megjegyzésre is, hogy a „sző- vetkezeti tagok csak magukkal törődnek”. Ez így nem igaz. Az élet ezernyi cáfolattal szolgái az ilyen általánosító kijelentésre, s ugyanakkor azt is mutatja, hogy az ember változik, alakul, formálódik a gondolkodásmódja. S ha a körülmények megfelelőek, akkor a szövetkezés számára, az emberi együttélés számára kedvező irányban változik meg, Ha azt tapasztalja. hogy a mondott szó és a tettek nem azonosak, akkor egy ideig küzd a helytelen gyakorlat ellen, s később esetleg kedvét vészt!, elfásul. Érvényes ez arra a megállapításra is, hogy a tagság a sző vetkezet gazdája. Nem elég ezt csak mondani a szövetkezeti közösségben, A tetteknek, a cselekedeteknek Is igazol- niok kell: valóban ezt tartja szem előtt mindenki, akinek a szövetkezethez köze van. vagy a «••«vetkezettel dolga van Cegitik ezt azok a párt- és kormányhatározatok, amelyek hazánk szövetkezeteinek életét szabályozzák, befolyásolják, módot, lehetőséget adnak ahhoz, hogy minden szövetkezetben gazda ként érezhesse magát a tag ság. A nőkongresszust előkészítő — tavasz óta tartó — tanácskozások lezárultak. A termelőszövetkezeti nőbizottságok. községi, városi, járási nőtanácsok újjáválasztását mintegy összefoglalták az októbernovemberben megtartott kül- döttváiasztó gyűlések. Eddig, ha valaki azt kérdezte tőlem, hogyan vesznek részt a magyar nők a közéletben, válaszul a társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális vezető helyeket betöltő nők jelentős számát soroltam. A tanácskozások arról győztek meg, hogy a nő közéleti szerepe sokkal nagyobb ennél: sok közügyekről alkotott vélemény, javaslat hangzott el, gondosan elemzett feladatokról és a társadalomért végzett tettekről is szóltak az asszonyok. Mindez azt bizonyította, hogy a nők számára a „közélet” ma már nem idegen, s a nők a közélet alakítói a tsz-ek- ben, az üzemekben, a szocialista brigádokban, ugyanúgy, mint a szülői munkaközösségiekben, vagy akár a nő- ■ tanácsokban. A tanácskozásokon a kongresszus központi kérdéseiről folyt a szó: hogyan tudják betölteni ma a nők kettős hivatásukat, mennyire fejlettek azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy a nő igazi anya és teljes értéiai munkaerő is legyen- A gyűléseken beigazolódott: mindez nem „nőkérdés”, hanem nagyon jelentős társadalmi kérdés, elválaszthatatlan meghatározója a társadalom fejlettségének. A megye, a község, város, a termelőszövetkezet, üzem, iskola, család, ügyeiről és a saját életükről szóltak az asszonyok. S mégsem az egyéni gond, hanem a ki- sebb-nagyobb közösség érdeke határozta meg gondolataikat. A szavak nem egyszer világméretűvé szélesedtek, a nemzetközi érdeklődést és tájékozottságot is tükrözték. Miről beszéltek a felszólalók? A termelőszövetkezetekben dolgozó nők elmondták, hogy a vezetésben jobban kell érvényesülnie a nők képviseletének, de különösen a nőik véleményének. Beszéltek arról, hogy a nők által végzett munka — pl. növény- termelés — normái nem biztosítanak megfelelő, igazságos keresetet. Hogy baj van az igazságos juttatással, például a nőnek nem juttattak annyi háztájit, ha a férje az iparban dolgozik, mint a férjnek, ha felesége történetesen másutt tevékenykedik. A tanácskozásokon elhangzó észrevételek — a gyermek intézmények bővítése, az idény bölcsődék, napközik megnyitásának a munkacsúcsokhoz való igazodása tavasszal és ősszel is, nemcsak nyáron, a szolgáltatások fejlesztése stb. — a falu új, nagyobb igényű életét idézteSok szó esett a családról, az anyai hivatásról. Az állampolgár felelősségével beszéltek erről az asszonyok. Arról, hogy - nem eléggé becsülik meg az anyákat. A megoldásra sokféle javaslat hangzott el. Lényegük, hogy jó munkával tovább kell fejleszteni azokat a feltételeket, amelyek a nők munkáját és anyai hivatását egyaránt se. gitik Kimondták azt is. hogy a feladatok sürgősségi sorrendjében előbbre kell hozni a gyermekintézmények fejlesztését. A termelőszövetkezeteknek pedig több ilyen intézményt létesítsenek — a saját erejükből. Sok és felelősségteljes szó hangzott el a nevelésről. A családok felelősségéről, a társadalom és benne a nőmozgalom pedagógiai, felvilágosító, tudatformáló munkájáról, amelyre még az eddigieknél is fokozottabb mértekben szükség van. A pedagógus és a szülők együttműködésének a fontosságáról- Aggódva beszéltek a pálya- választásban megnyilvánuló rossz szemléletről, a fizikai munka, s főként a mezőgazdasági munka lebecsülés rőL Elmondták, hogy nem egy helyen jó a munka, jó a vezetés, a mezőgazdaságban többet lehet keresni, mégis elmennek sokszor nehezebb körülményeket, kevesebb keresetet vállalva a városba a fiatalok. Szó volt arról, hogy a tanyai asszonyoknak több segítséget adjon a nőmozgalom. Törődjön többet a tanyáról messzire járó gyermekek tanulásának segítésével. Többen beszéltek azoknak az asz- szonyoknak a sajátosan nehéz helyzetéről, akik több órát utaznak naponta munkahelyeikre. Az ipartelepítési politika vegye tekintetbe ezt a problémát is — javasolták. Sok szó esett a társadalom és a családok egyik legnagyobb gondjáról, az alkoholizmusról. Határozott állami büntető, javító és gyógyító intézkedéseket követeltek, de az asszonyi gondoskodás is megszólalt: „Ne hagyjuk az Iszákos férfiakat elveszni.” Nemcsak a mai társadalom új, teljes jogú a férfiakkal^ egyenértékű szerepét vállaló nőalakja rajzolódott ki a tanácskozásokon, de kirajzolódtak az élet vonásai is- Az üzemek szocialista brigádjaiba szerveződött nők. akik egymás segítésében támogatják egymást, segítik az egyedülálló, gondokkal küzdő társakat, új életük kialakításában. A termelőszövetkezetekben dolgozó asszonyok a termelési eredmények mellett beszámoltak az emberi és társadalmi sikerekről is. Az új közösség kialakulásáról a munkaversenyekben, a munkacsapatban. közös tevékenységben összeforrott emberekről, akiket azelőtt például ..az al- szeg és felszeg ellentétei” választottak el, — ahogyan az egyik felszólaló asszony mondotta. Az egyik megye kűldöttvá- lasztó gyűlésén mondta egy termelőszövetkezeti asszony: „Más a becsülete annak az asszonynak a családban, aki leteszi az asztalra a munkájáért járó teli borítékot”. A felelősségbe és az öntudatba egy sajátos többlet Is vegyül: az, hogy nemcsak dolgozó emberek, nemcsak állampolgárok az asszonyok, hanem anyák Is, az élet hordozói. A legnagyobb érték megteremtői. Ezért szóllak sürgető, mégis reális hangon mindarról, amit a nó kettős hivatásának feltételeként a társadalomnak meg kell teremtenie, nemcsak a nő, hanem a gyermek, a náp jövője érdekében A kísérlet sikerült Eredményes volt a pulykanevelés Nógrádsápon (Tudósítónktól) A nógrádsápi Vörös Csillag Termelőszövetkezetben az idén először kísérletképpel pulykaneveléssel is foglalkoz tak. A kísérlet sikerrel jár A több mint 2500 napospulv- ka takarmányozása, gondom sa. ellátása a számítások szt- rint 182 407 forintjába kerüí a gazdaságnak. A meghizlal állatokért csaknem 218 ezei forintot kaptak a termelőszövetkezetiek. Ha a bevételt és a nevelésre fordított költségeket összevetjük több mint 53 ég félezer forint a Vörös Csillag Termelőszövetkezet tiszla jövedelme. A pulykákat mindössze 175 napig tartották az állattenyésztő telepen. Ez annyit jelent, rogy az állatok mindennap 305 forint jövedelmet hoztak. A dsérlet sikeréhez nagyban iozzájárul a két gondozó Kiss anosné és Sztankó Ferencne •úkilsmeretes, gondos munkáit, A termelőszövetkezetben agy határoztak, hogy jövőre az ideinél bátrabban, nagyobb létszámmal tovább folytatják a 'pulykanevelést.
